Észak-Magyarország, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-14 / 62. szám

^Wfcrnap, 1954, mireim U. ÉSZAKMAGYARORSZAG G. M. Malenkov elvtárs találkozása választóival ! Moszkva (TASZSZ). Nagy hazafias lelkesedés légköré ben folyt le március 12-én a Szak­szervezetek Házában a moszkvai Le­ningrad-választókerületi választók gyűlése, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának választása alkalmából. A gyűlésen Boriszov gépgyári munkás, majd Panova tanítónő szo­lalt fel. Oljsanov ismert Sztálin-díjas kőműves elmondotta, hogy a Kom-, munista Párt és a szovjet kormány szilárdan bízik a dolgozók alkotó­erejében, mindig a népre támaszkö­zük. Zaharova, az orvostudományok doktora azt a meggyőződésé* fejezte ki, hogy a választók egyöntetűen G. M, Malenkovi’a adják szavazatukat. Ezután G. M. Malenkov kapott /'/ót. A gyűlés résztvevői forró lel­kesedéssel üdvözölték a szovjet kor­mánynak a szónoki emelvényen megjelenő vezetőjét. A hatalom legfelső szervének meg­választása demokratikus államunk­ban elsőrendű fontosságú esemény — mondotta többek között G. M. Ma­lenkov. — A szovjet nép. mint or­szágának gazdája, a küszöbönálló választásokra készülve, áttekinti a Legfelső Tanács előző választásai óta eltelt négy esztendő alatt megtett utat. A szovjet gazdaság biztosan ha­lad a szakadatlan fellendülés útján. Pártunk Lenin ügye nagy folytató- jának, Sztálin elvtársnak vezetésével hosszú éveken át állhatatosan és kö-i vetkezetesen folytatta az ország ipa­rosításának politikáját. Országunk most hatalmas nehéziparral rendel­kezik, amelyet ezután is állandóan fejlesztünk, mint olyan alapot, amely biztosítja az egész népgazda­ság szüntelen növekedését és fejlő­dését. mint az ország védelmének biztos támaszát. Most azonban pártunk, élvezve az iparosítás gyümölcseit és eredmé­nyeit, azt a feladatot tűzte ki, hogy két-három év alatt elérjük a köz­szükségleti cikkek termelésének ro­hamos fellendítését. A közszükségleti cikkek gyártásá­ban az ötödik ötéves tervet négy év alatt teljesítjük. A' közszükségleti cikkek gyártásá­nak fokozása érdekében különösen nagyjelentőségű a mezőgazdaság to­vábbi rohamos fejlesztése. A mezőgazdaság rohamos fellen­dítésének feladata — a nép szá­mára minden élelmicikkből és a könnyűipar számára mindenfaj­ta nyersanyagból az elegendő mennyiség, majd a bőség meg­teremtésének feladata — az egész nép ügye. Minden pártszervezetünknek, szov­jet-, szakszervezeti és Komszomol szervezetünknek, iparunknak és köz­lekedésünknek, minden vállalatnak és tudományos intézménynek nap- ról-napra gyakorlati gondoskodást kell tanúsítania a mezőgazdaság minden ágazatának felvirágzása iránt, segítenie kell azt a harcot, amelyet a kolhozok, a gép- és trak­torállomások, valamint a szovhozok a mezőgazdasági termelés növelésé­ért vívnak. Jelentős sikereket értünk el a ßzovjet nép anyagi és kulturálisúlet- szinvonalának további emelése te­rén. A munkások és alkalmazottak jövedelmének, valamint a kolhozpa- rasztok jövedelmének együttes ösz- szege. tekintetbevéve az állami kis­kereskedelmi áruk leszállítását, négy év alatt 60 százalékkal megnöveke­dett. Népünk anyagi jólétének emelése megkövetelte a szovjet kereskedelem továbbfejlesztését. Emeljük az iskolák, kórházak és gyermekintézmények építésére szánt előirányzatokat. A legutóbbi évek­ben széles körben kifejlődött a la kásépítkezés, azonban még mindig igen sok lakásra van szükség. Fo­kozzuk a kórházak, iskolák építését minden lehető módon kiterjesztjük a lakásépítkezést. Be kell azonban ismernünk, hogy gyakorlati munkánkban még sok a hiányosság, olykor pedig lemaradás és hanyagság, amely akadályozza az előrehaladást. A hiányosságok fel számolása saját magunktól függ, a vezetőktől, a szovjet emberektől. Mi feltártuk és fel fogjuk tárni ezeket s hiányosságokat, tekintet nélkül arra, hogy önkritikánk­kal bizonyos időre örömet szer­zünk a külföldi rosszindulatuak- nak és ellenségeinknek. Elszánt harcot vívunk a lemaradás és a hanyagság ellen, szocialista építőmunkánk bármilyen szakaszán is mutatkozzék az. Valamennyiünknek tudnunk keli, hogy a munka termelékenységének komoly és állandó növelése nélkül nem lehet sikerrel kivívni a szovjet nép jólétének lényeges és gyors emelkedését. A munka termelékenységének jgyors emelése ügyében most döntő jelentőségű a termelés megszervezé­sének és a munka megszervezésének további javítása. Fontos népgazdasági jelentőségű az ipari termelés minőségének kér­dése. Az iparnak jóminőségű és tet­szetős árut kell gyártania népünk számára. Ami a külföldi piacot il­leti, oda kell hatni, hogy a ..Szovjet­unióban készült'* jelzés az áru kitű­nő minőségének teljes szavatolását szolgálja. Hazánk továbbhaladásának bizto­sításában nagy szerepet hivatott be­tölteni a szovjet tudomány. A szovjet államapparátus köte­lessége. hogy a dolgozókkal való mindennapos kapcsolatok alap­ján tökéletesítse munkájának módszereit, fordítsa figyelmét a dolgozók igényeire, gondoskod­jék a dolgozók szükségleteiről, szigorúan megtartsa a szovjet törvényességet, ne engedjen meg semmiféle hatalmi visszaélést a szovjet állampolgárokkal szemben. A Szovjetunió az újabb fellendü­lés útján halad- Szilárd és rendíthe­tetlen a szovjet rendszer gránitalap­ja: a munkásosztálynak a paraszt­sággal való szövetsége, a népeknek teljes egyenjogúságon, kölcsönös megbecsülésen és testvéri együttmű­ködésen felépült szilárd és megbont­hatatlan barátsága. Ebben rejlik szo­cialista államunk hatalma és ereje. (Hosszantartó taps.) Elvtársak! Külpolitikai téren poli­tikánk változatlanul az, hogy békés feltételeket biztosítsunk a kommu­nista társadalomnak országunkban való felépítésére, megvédjük a békét az agresszív körök merényleteivel szemben. Ez a politika megfelel mind a szovjet nép, mind az egész emberiség alapvető létérdekeinek- (Hosszantartó taps.) Magától értetődik, hogy amíg a vi­lágon agresszív körök vannak, amelyek minduntalan — reményte­lenül —- arról ábrándoznak, hogy tönkretegyék szocialista rendszerün­ket. a Szovjetunió olyan állapotban köteles fegyveres erőit tartani, hogy azok csirájában elfojthassák az agresszorok esetleges kalandjait. (Vi­haros taps) A legutóbbi évek legfontosabb eredménye az, hogy a béke és a népek biztonsága védelmének ügyét milliók veszik kezükbe. Ezután G. M. Malenkov az euró­pai népek izmosodó szolidaritásáról beszólt, abban a harchan, amely a széttagolás pusztító politikája ellen, a béke és a haladás védelmében fo­lyik. A béke erőinek hatalmas arányú növekedése jegyében élnek ma Ázsia népei, amelyeknek eltökélt szándéka az, hogy Ázsiát a krónikus háborús tűzfészekből a nemzetközi béke megbízható erősségévé tegyék. Ezt qz eltökélt szándékot mindenekelőtt a Kínai Népköztársaság személyesíti meg. Értékesen hozzájárul a béke meg­szilárdításához a nagy indiai nép- Csak üdvözölni lehet azt az ébersé­get’ amelyet India állami vezetői az agresszív amerikai körök fokozódó ázsiai mesterkedéseivel kapcsolatban tanúsítanak. Általánosan elismert tény, hogy 1953 a nemzetközi feszültség bizo- nyosfokú enyhülésének éve volt. A békeszerető emberiség kivívta a ko- reai háború beszüntetését. ' Most minden gondolkodó ember­nek el kell gondolkoznia azon, hogyan biztosítsuk a további lé­pést előre, hogyan találjuk meg a népek békéje és biztonsága tartós megszilárdításának reális alapját. A mi álláspontunk világos. Mi hí­vei vagyunk annak, hogy a Szovjet. álljon minden kapitalista országgal, közöttük természetesen az Egyesült Államokkal is. A szovjet kormány következetesen kitart amellett az álláspontja mel­lett, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet bármely vitás kérdését, bár­milyen nehéz legyen is, békés úton kell megoldani. (Taps.) A Szovjet­unió ennek az irányvonalnak megfe­lelően tevékenyen résztvett a négy hatalom berlini értekezletén és — mint tudják — számos fontos nem­zetközi probléma hathatós megoldá­sára irányuló javaslatokat terjesz­tett elő. Jelentőséget tulajdonítunk a nagyhatalmak küszöbönálló genfi értekezletének, amelyen más érde­kelt államok is résztvesznek, s amelynek a Kinai Népköztársaság is egyenjogú résztvevője. (Viharos taps.) Feltétlenül el kell ismerni: a nemzetközi feszültség további enyhítésének útján a legfőbb akadály az, bogy a nyugati ha­talmak olyan zárt katonai cso­portosulásként fognak hozzá fon­tos nemzetközi kérdések megol­dásához, amely mindig, minde- nekfölé helyezi az agresszív lut- distratégiai elgondolásokat. G. M. Malenkov a továbbiakban rámutatott arra, hogy a szovjet kor­mány álláspontja az, hogy kiszélesíti gazdasági és kereskedelmi kapcsolat tait a külföld országaival a kölcsö­nös előny alapján. Minden szovjet embert méltán tölt el büszkeség, hogy mind jobban erősödik a hazánkat az összes népi demokratikus országokkal egy befű­ző nagy barátság. Ez a testvéri ba­rátság nemcsak a demokratikus tá­bor erőforrása, hanem a nemzetközi béke egyik legfontosabb támasza Is Elvtársak! A lángeszű Lenin alkot, ta Kommunista Párt immár több mint félévszázada szakadatlanul har­col népünk jobb életéért és boldog­ságáért. Pártunkat elszakadhatatlan szálak fűzik a szovjet néphez. A nép bízik szeretett pártjában és mind szorosabban tömörül köré. (Hosszas taps.) Elvitathatatlan, hogy a párt és az ország vezetésének kollekti­vitása elengedhetetlen biztosíté­ka az előttünk álló létfontossá­gú feladatok helyes és eredmé­nyes megoldásának. A nép bizalma és támogatása le­hetővé feszi pártunknak, honv bát­ran és határozottan rávilágítson a központi és helyi pártszervek, szov- jet-suervek és gazdasági szervek munkájában mutatkozó hibákra ég fogyatékosságokra. Pártunk hozzá­szokott ahhoz, hogy megossza a néppel bánatát és örömét, győzelmei! és vereségeit, sikereit és balsike­reit. (Viharos taps.) A Szovjetunió népei szeretett Kommunista Pártunk vezetésével felépítették az új társadalmat, amelyben nincs embernek ember ál­tal való kizsákmányolása, nincs po­litikai és nemzeti elnyomás. Országunkban ezen az alapon új­fajta kapcsolatok szilárdultak meg az emberek között: a munkások, a parasztok és az értelmiség, minden szovjet ember testvéri és baráti együttműködésének kapcsolatai (Taps) Nekünk, országunk minden dol­gozójának egy a célja, közösek a feladataink: még jobban biztosítani hazánk hatalmát és felvirágzását kivívni a nép jólétének és kultúrá­jának gyorsütemű emelkedését, szüntelenül dolgozni azon, hogy minden szovjet ember egyre jobban és jobban éljen. (Viharos, tartós taps.) Országunkban értékelik és becsü­lik a lelkiismeretes munkát, amely e nagyszerű és nemes célkitűzés únió békés gazdasági versenyben elérésére irányul. (MTI) a Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusának március 12-i ülése Varsó (TASZSZ) A Lengyel Egyesült Munkás­párt lí. kongresszusának már­cius 12-i ülésén folytatódott a vita a Központi Bizottság ós a Központi Revíziós Bizottság be­számolója felett, A. délelőtti ülésen elsőnek W. Klosiewiez, a Szakszervezetek Központi ~ Tanácsának elnöke mondott beszédet. A délelőtti ülésen számos kül­dött szólalt fel. A március 12-i délutáni ülésen befejeződött a Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolójának megvitatása. A beszámolókkal kapcsolatos vitá­ban huszonheten szólaltak fel. A kongresszus résztvevői egy­hangúlag a következő határoza­tot hozták: „A kongresszus tudomásul veszi és jóváhagyja a Központi Bizottság beszámolóját, helyes­nek nyilvánítja a Központi Bi­zottságnak 3 beszámolójában érintett időszak alatti politikai vonalvezetését. A kongresszus elhatározza Boleslaw Bierut elv. társ beszámolójának elfogadását mint irányvonalat a párt munká_ jában, különösen a munkások és parasztok Szövetsége megszilár. dításával és a dolgozó tömegok életszínvonala mielőbbi feleme­lésével kapcsolatos fontos fel­adatok megvalósításáért fojyó harcban.“ (MTI) A MÁRCIUSI IFJÚSÁG MAI IFJÚSÁGUNK SZÁZHAT ESZTENDŐ távlatá­ban is hevesebben dobogtatja meg minden iguz magyar hazafi ,zívét annak a napnak dicsősé- es emléke, amikor a főváros épe, élén a márciusi ifjúsággal verte a nemzet kezére-lábára kutt három évszázados llabs- irg-bilinosekűt és diadalmasan oklamálta a szabadság, íüg- ■tlensóg és jogegyenlőség esz­eit. A márciusi ifjúság forni- almi lelkesedése, lendülete ki­ívta. hogy mindaz, amiért a re- ormkorszak legjobb hazafiai év_ izedekig harcoltak, érett gyü­mölcsként hulljon a nemzet ölébe. Ma, amikor minden történelmi dokumentum birtokában a marx­ista történetszemlélet módszerei­vel mélyére látunk az évszázados esemény egész társadalmi és gaz_ dasági hátterének, át tudjuk látni íz események rugóit és le tudjuk vonni az egész magyar forrada­lom tanulságait. E dicsőséges küzdelem minden árnyoldala mel­lett is legragyogóbb haladó nem. zeti hagyományaink között tün- jökölnek a negyvennyolcas már- •tiusi események. Buszkén val!_ hatjuk magunkat e dicső hagyo­mányok jogos örököseinek. AZ 1843.AS esztendő tavasza enrópaszerte a forradalmi felien,, dülés időszaka volt, de a párisi munkásság júniusi veresége után még ugyanaz az esztendő nem­csak Franciaországban, hanem az egész kontinensen az ellen- forradalom gyors e|őnyornulásá_ nak esztendejévé változott, Már- már iigy látszott, hogy a forra­dalom európai válsága elkerülhe_ tétlenül letöri a magyar forrada­lom erejét is. Nem ez követke­zett he. Magyarország volt az, aho| a párisi események után az európai forradalom hanyatlása megtört és a forradalom szep­temberi válsága itt nem jobbra, hanem balra fordította az esemé­nyeket. Petőfi, a forradalom lánglelkű költője júniusban írta ,,Föltámadott a tenger“ című halhatatlan költeményében n nép erejét tudatosító gyönyörű sorait: ,,Rabár felül a gálya S alul a víznek árja, Azért a víz az úr!“ És ugyancsak Petőfinek az „Életképek“ szeptember 30_i szá­mában megjelent „Élet vagy ha­lál“ című megrázó erejű verse tükrözi a magyar forradalmi erőknek azt az elszántságát, hogy az európai reakciós erők előretö­rése és a magyarságnak a forra­dalmi harcokban egyre inkább érzett magáramaradottsága el­lenére a küzdelmet lankadatlan erővel folytatják. Ebben a versé* ben írja: „A Kárpátoktól le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával All a viharban maga a magyar. lla nem születtem volna is magyarnak. E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert legellmgyottabb Minden nó|jek közt a föld kerekén.“ A KÖLTŐ, a márciusi ifjúság vezére, érezte, milyen messze századokba világító dicsőség volt akkor a mi nagy „elhagyatottsá- gunk“ — az a tény, hogy a népek szabadságira boruló új éjszaká­ban a magyar forradalom volt az egyetlen lobogó fény. A mi sza­badságharcunk még hosszú ideig izzó fáklyaláng, az akkor abszo­lutizmus jármában nyögő népek utolsó reménysége volt. Marx és Engels nagy jelentősé­get tulajdonított a magyar fórra, dalom kitartó erejének. Lapjuk, a „Neue Kölnische Zeitung“ 1849 januárjában a magyar forradal­mat a *48_as esztendő „hősies utó iátékának“ nevezi, de olyan utójátéknak, amely egyben a 49-es év új forradalmi harcainak előjátéka. Marx a magyar forra­dalom győzelmétől is várta az ú.i forradalmi hulláin feltételeinek megteremtését és a magyar nem­zeti forradalom sorsát elválaszt­hatatlanul összeforrottnak látta az európai munkásság akkori él­csapatának, a francia munkás., osztálynak sorsával. MÁRCIUS 15-ÉN, amikor visz* szaemlákezünk e nagyjelentőségű történelmi eseményekre, a 48-as forradalom dicsőségben és tanul, Ságokban gazdag másfél eszten­dejére. a nemzet nagy politikai vezérének, Kossuthnak alakja mellett meg kell hogy elevened­jenek előttünk a márciusi ifjúság nagyszerű vezetői: Petőfi, Jókai, Vasvári, Egressi Gábor és a töb­biek, s azok a diák-, munkás- és parasztifjak, akik a forradalmi nép szívében a lángokat gyújto­gatták. A márciusi ifjak el voltak telve a haza és a nép iránt érzett roppant felelősséggel, erőt, len­dületet adtak a harcnak, egyben fegyelmezettségükkel is példát1 mulatlak a forradalmi tömegnek. Ez az ifjúság, amely élen járt a márciusi vívmányok kiharcolásá­ban, aranybelükkel írta be nevét történelmünk lapjaira. Tudtak áldozatkész segítőtár* sai lenni a haladó politikai veze­tőknek olyan időkben, amikor két ellenséggel, a Hatbsburg-elnyo- mókkal és a belső reakcióval, a nép ügyének elárulóival élet-ha. láiharcot kellett folytatni; ami­kor még a polgári haladás legele­mibb követelményeiért, a legele* mibb nemzeti igényekért, minden kis vívmány megtartásáért a leg^ nehezebb körülmények között kell lelt küzdeni. A márciust ifjak tol* Jaí ós szóval fáradoztak azon, hogy március 15-e dicső napját előkészítsék, a forradalom győ, zelinót biztosítsák. Jóleső érzés­sel olvashatjuk a korabeli sajtó­ban a magyar forradalmi ifjúság lelkes tevékenységét, költők és írók forradalmi lelkesedést szí­tó szép írásait, amelyeket csupa öntudat ég felelősségérzet hat át. Ezek az ifjak, — ha kellett — életüket áldozták a harcinezőn a népszabadság, a nemzeti függet­lenség nagy eszmeiért. ............. ETTŐL AZ IFJÚSÁGTÓL sokat kell tanulniuk mai fiataljaink­nak, akiknek ölükbe hullott a nemzeti szabadság minden áldá­sa. Mindaz a jog és lehetőség, amelyért a 48-us márciusi ifjú­ság küzdött, megtetézve az épülő szocialista rend ezer ajándé* kával — szolgálja ifjaink boldo- gulását, tehetségének kibontását, érvényesülését. A mi szabad ha­zánk szabad gyermekei előtt nem áll már semmi akadály, amely fejlődésükben, boldogulásukban gátolhatná. Munkás-paraszt fia­taljaink százezrei erősítik, épí­tik saját hazájukat, boldog, kul­turált életüket, hogy a béke és haladás sokszázmilliós táborában elfoglalhassák méltó helyüket. De még sokat kell tennünk — s ebben óriási feladat vár ifjúsági szervezeteinkre —- azírányban. hogy minden magyar jfjú és leány felimerje: a szabadság ezernyi áldása kötelezi őket. Fel­ismerjék, hogy mindaz a szép és jó, aminek a birtokába « magyar ifjúság a szovjet emberek mil­lióinak véráldozata és dolgozó népünk hősi termelőmunkája árán jiitott, komoly kötelessége­ket. is ró fiatalságunkra. Minden fiatalnak kötelessége önmaga és az egész dolgozó nép iránt, hogy lelkiismeretesen tanuljon, példá­san helytálljon n munka frontján. Az ifjúság felelős a maga jövőjé­ért, az egész nemzet jövőjéért, felelős az egész világ dolgozó if­júságának jövőjéért, r béke ügyéért. LEGYEN A Ml IFJÚSÁGUNK a szocializmus építéséért, 11 béke megvédéséért folyó harcnak ugyanolyan lendítőereje, mint' volt n márciusi ifjúság a 48-as forradalomnak. Különleges bélyegsorozatot bocsátanak ki a Magyar Tanácsköztársaság 35. évfordulójára Március 2Irén, a Magyar Tanácsköz­társaság megalakulásának 35. évforduló­ján alkalmi, 40, 60 filléres és 1 forint névértékű bélyegekből álló sorozatot bo­csátanak ki. Március 21-én a vidéki postahivatalok közül a Debrecen 1., Miskolc 1-, Pécs postahivatalok használnak el so napi kü- löaltgCB keletbélyegzőt. (MTíi __ Kiállítás a miskolci óvónőképzőben 1848—49 borsodi emlékeiből Iskolánkban osztályonként ünne­peltük meg március 15-ét. A Nemze­ti dal lelkesítő szavai után a dicső nap eseményeit idéztük. Büszkeség­gel gondolunk a márciusi ifjakra, akjk csodálatos példáját adták a lángoló hazaszeretetnek. Hogy ifjú­ságunk még jobban megismerje 1848 március 15 és a szabadságharc eseményeit, a nagy idők emlékeiből kiállítást rendeztünk iskolánkban DISZ-szervezetünk hálás köszönetét ..bikkí-gerillák.'* vörös sapkáját, a Kufstein várában sínylődött miskol­ci szabadságharcosok rabmunkáit, a honvédek fegyverzetét, felszerelését. Ezek az emlékek is arra figyelmez­tetnek bennünket, amit a kiállítás egyik falán olvashatunk: „Védd a békét, ifjúság!'* Szeretettel hívjuk a lányokat és fiúkat, a felnőtteket is iskolánkba, nézzék meg kiállításunkat, ismer­kedjenek meg még jobban történel­fejezi ki, a miskolci Hermann Ottó-imánk dicső korszakával, a magyar I., Sopron J., Szeged 1. és Satálinváros 1. múzeumnak, amely rendelkezésünkre Iszabadságharccal bocsátotta a megyénkben őrzött 18$8- I ,, as emlékeket. Meghatódva nézzük a] Miskolci Óvónőképző O IS Z -szerv ez* te I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents