Észak-Magyarország, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-07 / 56. szám
Borsod megye építőipari dolgosói, előre a sássióért! Ml „UJSAG“ A FALIÚJSÁGON...? „Minden országot bejártam, soksok messzi tartományt'“ — kiált fel Csongor urfi Vörösmarty drámai költeményében s hiába keresi Tündér- honban Üdvlakot. Jómagam ugyan nem jártam be minden országot, illetve minden vállalatot, csak egynéhányat és nem is üdvlakot kerestem, hanem egy jó faliújságot, melynek cikkei nyomán hozzávetőleges képet nyerhetek a vállalat vagy üzem életéről. Hogy hol, merre jártam, mit láttam, elmondom. A megyei tanács ódon épületének bejáratánál két faliújság is látható. Megállók a huzatos kapu alatt és megnézem az egyiket. „Szakszervezeti híradó“ — hirdetik a fehér betűk. „Munkamozga- lom'\ „Üdültetés'“, „Villám”, díszelegnek a szépen festett feliratok, ám a „munkamozgalom“' rovat most halálos nyugalomban nézi a szemközti falat, ahonnan egy löbbé-ke- vésbé hasonló rovat néz feléje a másik faliújságról. Ugyanúgy tesz az „Üdültetés'' is — úgy látszik, most maga a rovatvezető üdül — s a „Villám'1 rovat fölött kacakaringózó istennyila azon tanakodik, hová is csapjon. Ám a sport rovat! Ni csak, — sóhajtok fel megkönnyebbülten! Itt van valami! „Január 29-én sakkversenyt rendezünk a megyei tanács sakkbajno- ká" címért — írja az egy hónapnál régibb fali-„újság*‘ cikk. A verseny bizonyára megvolt már, jó volna tudni, ki lett a bajnok. Csalódottan megyek tovább. Milyen lehet másutt, ha itt ilyen a faliújság? A népművelési osztályon hasonló a helyzet- A II. alapszervezet „Béke" faliújsága békésen várja, hátha leporolja valaki s megszánja egy-két cikkel Ez a jobb sorsra érdemes faliújság pedig meglepően művészi kidolgozású, de sem „élenjárók’“, sem „lemaradottak", sem egyébféle szereplők nem mutatkoznak rajta. Már nem is vagyok lehangolt, kíváncsian megyek tovább. Érdekel, mennyi „rejtett tartalék” található még^ezen a területen. A miskolci fürdővállalathoz tévedek. De mégsem tévedek! Jól látok! Egyetlen értesítés fityeg a táblán. Nézzük csak, mi van ráírva: „Március 1-én, hétfőn délután 4 órakor MSÉT ünnepség lesz, filmvetítéssel egybekötve. Kérjük a dolgozók pontos megjelenését." Az idő ugyan túlhaladta már március 1-ét, mégsem baj, hogy itt van ez az értesítés. De miért nincs itt más?-.. Úgy gondolom, a várakozó fürdőzőknek bőven, volna idejük elolvasni a faliújságcikkeket, értesülni a fürdő dolgozóinak nehéz és áldásos munkájáról. ügy szokták mondani — nem kell a szomszédija menni példáért, én most mégis a szomszédba megyek. Hátha a a tervezőiroda faliújság-írói példát mutatnak a szomszédos fürdőnek! Valóban! A faliújság minden rovatában olvashatók cikkek. Csak az a baj, hogy nem „újságot'“ mondanak ezek a cikkek. Sidelsky Ágota 1953 XI. 3-i kelettel cikket ír a november 7-i felajánlásáról. Vidinszky László december 5-én a szovjet művészküldöttség budapesti szerepléséről, december 1-én a belpolitikai rovatban Leskó Irén a DISZ-vezetőség újraválasztásáról ir. Mégiscsak valami, de van itt még egyéb is- Igaz, hogy múlt év november 5-én kelt a cikk, de most ;s időszerű. Szoboszlay Tibor az „Építők" rovatában többek között ezeket írja: „Szaktársak! Kormányunk lakás építési programjának megvalósítása érdekében gondolkozzatok jó födém-, párkány- és tetőszerkezetek előregyártásán. Az építkezésekért mi is felelősek vagyunk.““ Megtekintek még hirtelenében egynéhány faliújságot. Az Állami Biztosító faliújságján Egerből kül dött, február 20-án, este fél 8-ra szóló meghívó búslakodik. A Kiosz- ban folyóirat kitépett képeslapja fakul. Este nyolc óra felé kerülök az Állami Áruházba. Végre egy jó faliújság! Itt már „dip- lomatikusabb" cikkírók szerkesztik az újságot. Nem keltezik a cikkeket. Ám szövegükből látható, hogy egészen frissek. Varsás Józsefné a kötöttáru osztályról „Berlin 1954", Singer Lajosné a D. osztály dolgozóéi „Küldöttválasztás a Szovjetunióban'“ címmel ír ügyes cikket. Szóról-szóra elolvastam mindent és örültem, hogy végre egy jó faliújságot találtam. Lehet, hogy ha tovább járok, többet is találtam volna... BORSODI GYULA A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének előadásai Miskolcon A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége a magyar-szovjet barátság hónapja keretében három rendkívül érdekes előadást tart Miskolcon. A Magyar Hydrológiai Társaság miskolci csoportja a mérnöki továbbképző intézet miskolci szervezetével március 9_én, kedden délután 5 órakor a Rákosi Mátyás Műszaki Egyetem ásványtani tanszékén közösen rendez előadást „Az országos víz- gazdálkodás perspektívája“ címmel. ElőadÖ: Mosonyi Emil akadémikus, Budapest. Az előadás vendégeit az autóbusz délután fél 5 órakor a Forgóhidíól szállítja. A meghívó az autóbuszra menetjegyül szolgál. Ä Bolyai János Matematikai Társulat miskolci tagozata március 10-én, szerdán délután 6 órakor a 13. sz. Gépipari Technikumban (Malinovszkij u. 4.) rendez előadást. Tárgya: „Szemelvények a szovjet egyetemi vizsga anyagából“. Az előadást Obadovics J. Gyula egyetemi adjunktus tartja P. Sz. Mogyenov: Matematikai feladatgyűjtemény c. könyve alapján. A Magasépítési Tudományos Egyesület miskolci csoportja március 10-én délután 6 órai kezdettel vetítettképes előadást rendez „A szalagrendszerü gyorsépítkezés szovjet módszeréről“ Széchenyi u. 32. sz. alatt, a 28. sz. tröszt kultúrtermében. Előadó: Varga Pál, Budapest, az EM. 4. igazgatóságától. Túlteljesítik kongresszusi vállalásaikat a hegyaljai ásványbánya és örlövállalat dolgozói A hegyaljai ásványbánya és örlövállalat dolgozói nagyszerűen teljesítik pártunk III. kongresszusa tiszteletére tett vállalásukat. Különösen értékes a 3560 kilowattórás energiamegtakarítás, amely azt bizonyítja, hogy a dolgozók megértették a párt kérését. Az energiatakarékosság terén a legszebb eredményeket, a módi üzem dolgozói érték el. Ifj. Venczel Mihály brigádja 173, Farkas Lajos brigádja 161, Kundrák Lajos brigádja pedig 159 százalékos jó munkával járult hozzá e szép eredmények eléréséhez. Az egyéni versenyzők közül kiemelkedő teljesítménnyel Novák Imre, Barna József és Hajdú Andrásné segítette elő a több mint 27.000 forint értékű megtakarítást. GYERMEKÜKNEK Nagy Lajos és az olasz kém Mikor Nagy Lajos király olasz földön háborúzott, a magyarok egy olasz kémet fogtak. A kém ki akarta lesni előre a magyarok szándékait. Lajos király el is feledkezett az olaszról. Mikor vége volt a háborúnak, akkor jutott csak megint eszébe. Maga elé vitette a kémet és így szólt hozzá: — Rólad szinte megfeledkeztem. Tudod-e, mit szoktak tenni a kémekkel, akiket a háborúban elfognak? — Tudom uram -— szólt az olasz —, fel szokták akasztani. — Nem félsz? — Felséged nemeslelkü- ségéről annyit hallottam, hogy nem félek. — Mi a foglalkozásod béke időben ? — Mérnök vagyok, számokkal dolgozom. — Hová való vagy? — Rómába. — No jó: ha nekem olyan számkérdést tudsz feladni, amit sem én nem tudok megoldani, sem a tudósaim, akkor elbocsáj- talak. Az olasz egy pillanatig gondolkodott, aztán így szólt: — Hét mennyi tizenkettőnek a fele? — Megbolondult — suttogták a tudósok Ó9 a vitézek a király mellett. Maga a király is sajnálkozva szólt: — A hatéves gyermek is tudja., hogy tizenkettőnek a fele hat. — Budán? — kérdezte az olasz. — Az egész világon. — Rómában nem —' felelt az olasz — és mert én római vagyok, bátrait állíthatom azt, hogy a kérdésemre nem jól feleltél. — Hogy-hogy? — kérdezte a király. — Rómában tizenkettőnek a fele hét. — Komolyan beszélsz? — kérdezte a király. — Hogyne! — felelt az olasz. Azzal krétát vett elő a zsebéből és az asztalra felírta: XII Az alsó felét letörölte ennek a számnak és csakugyan maradt az asztalon! VII. A király nevetett ezen az együgyű tréfán és útnak eresztette az olaszt. Találd ki pajtás Hová mésK te hús/, luld? Nem vagyunk ml húsz lúd; ha még annyian meg feleannyian lennénk, mint amennyien vagyunk, akkor lennénk hnsz Ind. Hányán voltak? * Fehér a földje, fekete a magja, rúd szántja, ember hajtja, gonddal veti be? * CJ.vepen mentem, gyepen jöttem, aranygyűrűm elvesztettem, Hold meglátta Napnak adta, csillag az ujjába dugta, mi az? * Mit mondott Szulimán török basa a miskolci vasúti bakternak? * ELŐZŐ HETT REJTVÉNYÜNK HELYES MEGFEJTÉSE: Zörgés nélkül. Hó Hegedű. Falatonkint HELYES MF-GFEJTÉST KÜLDÖTT BE: Gaál Béla (Hejőcsaba), Kovács Tibor (Hejöcsaba). Szakáezki Edit (Miskolc), Kankasz Mária (Hejöcsaba). E HETT KÖNYVJUTALMUNKAT Sza- káczki Edit pajtás kapta. A február 21-i számunkban közöltük a következő fejtöró't: ..Ha cgv anya^ 2*> éves. két iker gyermeke másfél-roásfél éves, mikor lesz a két gyerek együttvéve feleannyi idó's. mint az anyjuk?*1 A kérdésre a helyes felelet: 6 év és 4 hónap múlva. EGÉSZÍTSD KI! , arisnya. . let. . eoertő, utya, . avasz. . Ima. . áték. . ukor. . só . edő. A fenti szavakat egészílfiük ki- högrv minden pont helyére egy betű kerüljöm Helyes megfej lés esetén felülről lefelé olvasva egy ismert könyv címét kapjuk. Melyik az * könyv és ki írta (Beküldte: Kovács Tibor.) Vacsora I után — amely lebbencs* léből és paprikás HOLDl JÁNOS : u tokányból állott — hirtelen vendég érkezett az öregekhez. A falu tanítója volt, magas, sovány, nagy ádámcsutkás, harmincon inneni fiatalember. Vele együtt egy kis élénkség költözött az öreg falak közé. Engem keresett, az iskolájában elért jó eredményekről irt kis tudósítást: — Szeretném, ha elhelyezné a lapban — mondta s már menni is készült, ám az öreg juhász, bármennyire is hallgatag volt, mégis jó vendégszerető házigazdának mutatkozott. Egy öreg komód aljából kecskeméti bütyköst halászott elő s három kis pohárba töltött. Erős pálinka volt, lehetett vagy hatvan fokos, de az öreg még csak nem is krákogott. Szó esett erről is, meg arról is, a télről, a tavaszról, a tsz-ről, az életről és a halálról. S ekkor került szóba Sztálin elvtárs. — Mái- tudja Berci bátyám, hogy' Sztálin meghalt —* kérdezte a fiatal tanító. / Az öreg sokáig bámult a lámpa fényébe, pipát szedett elő, megtömköcUe, rágyújtott. A füst kékesen go- molygott arca előtt úgy7, hogy nem is lehetett látni, csupán fakó, színtelen hangja hatolt át rajta: — Tudom há. Honne tunnám. —i. Mégis, hogy fogadták ezt a rettenetes hirt, Berci- bársiék — kérdeztem. ÖRÖK EMLEK Feltámadt bennem az újságíró. Rossz, buta kérdés volt, ügy befelé átkoztam is ostobaságomat, mert a szív, ha szeret valakit és fájdalommal van tele, úgyis megszólal, megmutatja valódi arcát. Az öreg juhász nem is válaszolt a kérdésre. Megtöltötte újra a poharakat, szortyogtatott néhányat a1 pipájával, majd az előbbi szürke, színtelen hangján megszólalt1: — Ha nem restelli a fennmaradást — bökött felém a pipája szárával — akkor elmondanék egy esetet. Nem is hosszú, hanem ebbül megtudja, hogyan is vélekedünk mi Szfálir» halálárul. —* Csak kezdje el Berci bátyánk — bólintottunk egyszerre a tanítóval. Az meg felállt, odaballagott az ajtóhoz, kinyitotta-. A hegyekből jövő dübörgés egyre erősebben hangzott, s a szél sem tért még éjszakai nyugovóra. — Hónap nem hajtok, árad a patak — jegyezte meg a Juhász, ahogy visszaült közénk. Azután belefogott az elbeszélésbe. — Az úgy vót, hogy nálunk megakadt a front. Se előre, se hátra. Hegyes vidék, jó búvóhely ellenségnek, barátnak egyaránt. A nácik befészkelték magukat, végig a kertek alatt aknavetők, ágyuk. A legszebb szobákat náci tisztek uralták és hát hol itt, hol ott sikongtak a lányok, asszonyok. Vót itt annyi csirke, tyuk, egyéb baromfi, hogy tavaszi patakot lehetett vön rekeszteni velük. Két hét alatt még mag sem maradt. Ha valakinek kedve szoty- tyant hozzá, hát kilőtt egy tár töltényt. Egyszerre ötöthatot megölt, ászt egyet vitt el. Pocséklás volt, meg düh, meg méreg, hogy verték őket az oroszok. Mi meg vártunk, meg árkot ástunk nekik,, mert kihajtottak még engem is, meg ezt a vénasszonyt is mellettem. Azután egy reggelre nagy örömmel tanácskoztak a nácik. Éppen a piac felé mentünk, arra Hajtottak árkot ásni, amikor megtudtuk, hogy minek örülnek. Az éjjel egy idősebb orosz katonát fogtak. Ott állt szegény feje egy csomó náci siheder között, hol az egyik, hogy a másik lökött “rajta egyet. Sajnáltuk és mégis örültünk- neki, öíülSiónál tünk, mert tudtuk, hogy itt kell lenni a többinek is nem messze.' Még néhány nap és... Hiszen tudja, vártuk mi ükét nagyon. Talán csak az én akkori gazdám, Gazsó Péter nem várta, mert hogy zsebében volt az egész falu. Mire visszajöttünk este, megtudtuk, hogy az egyik birkaólba zárták a foglyot. No — gondoltam magamban — neked sem lesz, testvér, valami jó éjszakád abban a nagy hodályban, hiszen megesz az isten hidege. Mert hogy december vót, végefelé jártunk az évnek. már ippen lefeküdni készültünk, amikor zörget ám valaki az ablakon. Az asszony bebújt a dunna alá, onnan meresztette szemét az ablakra. Bizony nekem sem fért vóna a zsebembe egy fillér, mert ki tudja, mit forralnak magukban a nácik. De nem lett semmi baj. Tóth Károly koma, a másik juhász gyütt. Nem szoktunk mi kérem sokat, tárgyalni, hanem erről lehetett beszélni, mármint a fogoly megszöktetéséről. Mert errül esett szó. A falu népe rank buta, hogy kiszabadítsuk. Nem volt nehéz. Az ól egy dombmélyedésben állt. Mellette vagy 20 méterre pincelejárat volt és ebből kis szűk földalatti alagút vezetett az ól hátsó falához. Itt két-három deszka kiemelésével be lehetett jutni a fogolyhoz. Persze, minderről a nácik nem tudlak. Száz szónak is egy a vége, — kimentettük és az erdőn keresztül átvezetve, — ismerünk mi száz ösvényt is — útnak eresztettük az övéihez. Reggelre aztán lett is nagy ribillió. A nácik sehogy sem tudtak rájönni, hogy menekült el a fogoly. Hanem a dolog ránknézve igen rosszul végződött. A náci parancsnok sem esett éppen a feje lágyára. Délre a falu tíz legfiatalabb asszonyát gyerekeikkel — volt köztük öt karon- ülő is — bezárták a birkaólba és kihirdették: Ha éjjel 12 óráig nem szabadítjuk ki őket — kivégzik mindannyit. Az asszonyokkal öt géppisztolyos nácit is bezártak az ólbaA falu asztalosa — a ő felesége is ott volt — hozzákezdett koporsót készíteni. Nem is vigasztaltuk, nem volt egy körömfeketényi reményünk, sem. Ha megmondjuk, hogyan szabadítottuk ki a foglyot, — akkor meg azért fogják kivégezni őket. Sőt az egész falut. Nem volt kiút — tudtuk. Soha ilyen szorongva nem figyeltük az idő múlását. Az pedig fogyott, mint a bezárt asszonyok könnye. Eljött az este- Kutyának való idővel, hóval, széllel kopogott az ablakokon A nácik is behúzódtak, csak a megkettőzött őrök járkáltak és ropogtatták fegyvereiket. Milyen este volt. Gyorsan, de igen óvatosan bevittem őket a házba. Hej, akkor nézett csak nagyot az asszony. Vót egy kis lebbencs, meg a komódban egy kis karcos, mindjárt az asztalra került. Hanem megeredt ám a nyelvünk is. A fiatal orosz törte a magyar nyelvet, így hamarosan megértette, hogy éjjel sirni fog itt mindenki. A fiatalabb, aki már rangos volt, beszélt a mi öregünkkel, aztán hiaba kinaL gattuk mi ükét, munkához láttak. Volt egy dobozuk, tele mindenféle dróttal, azt bevitték az utó házba és szereltek vagy egy jó óráig. Tíz múlt öt perccel, jól tudom az időt, figyeltünk minden percet, egyszer csak hallom ám, hogy a fiatal elkezdi mondani: Tam Sztálin... Tam Sztálin... Tam Sztálin- Ezt ismételte és közben a kis ládikó körül babrált, kopogott. Benéztem az utó házba. A fiatal katonán fülhallgató volt és gyorsan beszélt-beszélt... Emlékszem, a falunk nevét is sűrűn emlegette, a másik pedig figyelmesen hallgatott, miközben elemlámpája éppen hogy gyű- szünyi fényt engedett. Mit mondjak tovább. Éjjel fél tizenkettőkor úgy megelevenedett az erdő, hogy a nácik még azt. sem mondhatták, hogy „kukk”, máris körül voltak zárva. Körbe-körbe piros rakéták szálltak a magasba s amikor majdnem nappali világosság szakadt a falura, annyi orosz katona termett itt egyszerre, hogy-., kitalálják ugy-e: pont éjfélre minden menyecske otthon volt porontyostul együtt. letette a kialudt pipát, töltött a bütykösből s a kemence mellett szunyókáló öreg4s ilrefg is volt, istenem! Olykor-olykor szinte hallottuk a bezártak zokogását, s a gyerekek sikolyát, míg csak úgy 9 óra felé mintha valaki kővel dobálná az ablakunk zsaluit. Az asszony marasztalt, hogy „ne menj, kuvik az, érzi a halált'“. Egyszóval nem Is tehetett róla, hogy így beszélt, bennem is hasadozni készült a szív. De talán éppen ezért'kinéztem. A verandáról is lementem és éppen akarok visszatérni, amikor hallom, hogy: „papa, papa". Az erdő felöl jött a hang, láthatták ippeg itt van, két méterre a háztól — így rögtön sejtettem, hogy nem nácik. Azok nem mertek még csomóstól sem ilyen fekete éjjel ott kószálni. Odamegyek, hát orosz katonák voltak. Kettő. Az egyik fiatal, magas, sudár, a mozgása is elárulta: nincs huszonöt éve, hogy a bücsüben ringott* hanem. a. aaásik-^*.ia-báz-^a mi foglyunk asszonyra intve, elmosolyodott, most először: — Vót mit beszélni másnap a faluban. De járt is a szája, hogy asszongya: „a fiatal rádiós egyenesen Sztálinnal beszélt, aki azonnal útnak indított egy divíziót, hogy megmentse a mieinket". — Hát éppen, ha nem is így volt — próbáltam közbeszólni, de az öreg leintett a pipaszárral: — Tudom én azt, nem Moszkvában volt akkor Sztálin apánk, hanem tőlünk vagy öt faluval odébb. Akkor este érkezett meg, mert megrekedtek itt ezen a hegyes vidéken a csapatai. De nekünk meg kapóra jött, osztán, hogy megtudta, hogy kiszabadítottuk az egyik katonáját és azt, hogy milyen bajban vagyunk, azt mondta: indítsátok csak útba annak a derék juhásznak a falujába az én testőrgárdámat, aztán zavarjátok el azokat a nácikat. Megérdemli az öreg Bence Berci, hogy a menye, meg az unokája megmaradjon. Az öreg megint a pipáját tömködi. A petróleumlámpa fénye ezüstösen csillogtatja ősz haját. Kint a tavaszi szél dörömböl az ajtón s a patak zúgását halljuk. A tanító rámnéz. Nem szól semmit. Az én szivem, mint annyiszor, ha róla hallok beszélni, hangosan dobog. Csak az öreg Bence Berci nyugodt teljesen az ö igazában, s ahogy rágyújt, a füstíelhö mögül újra a hangját hallom: — Hát így történt. Bizony így — azután, ahogy elosz- lik a füst, kissé közelebb hajol s mintha valami nagy titkot mondana el, szemét hunyorgatva így folytatja: — Merthogy sok mindent beszélnek az asszonyok, tesznek hozzá sokat, s a végén mese kerekedik belőle. De nálunk, férfiaknál már más a helyzet, úgy beszélünk, ahogy megtörtént, ahogy igaz . •. Es néz ránk az öreg, hümmög-hammog, ágas-bogas bajsza alatt. a percben napnál ragyogóbban, a csillagok milliárdjainál fényesebben áll előttem Sztálin elvtárs alakja, akinek emléke sohasem fog kiveszni népünk szivéből, ' Ebben
