Észak-Magyarország, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-06 / 55. szám
? ÉSZTAKMACTAR0R5ZAG Szombat, IP5?j märrins tf. F. M. Molotov nyilatkozata a berlini értekezlet eredményeiről Moszkva (TASZSZ). Január 25 és február 18. között Berlinben értekezletet tartottak Franciaország, Anglia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterei. Az értekezleten számos fontos nemzetközi kérdés került megvitatásra. A négy hatalom külügyminisztereinek megelőző legutóbbi értekezlete 1949 tavaszán volt. A legutóbbi öt esztendőben nem voltak ilyen értekezletek. A berlini értekezleten egyöntetűen az a vélemény alakult ki. hogy újabb értekezletet kell tar- lani, Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetúnió és a Kínai Népköztársaság külügyminisztereinek részvételével. Ennek megvan a maga meghatározott nemzetközi jelentősége — mondotta bevezetőben V- M. Molotov» majd arról beszélt, hogy az utolsó öt évben igen szemléltetően körvonalazódott a háború utáni fejlődés iránya a kapitalista országok táborában. Ma mái mindenki világosan látja, hogy ebben a táborban az Egyesült Államok uralkodó körei vezetőszerepre tartanak igényt. Sőt, ennél többre is igényt tartanak. Minden köntörfalazás nélkül arról beszélnek, hogy magukra vállalták „a világ vezetésének terhét", s hogy az Egyesült Államok „a világ vezetője''. Ezeknek az igényeknek persze nincs talajuk. Ezek a törekvések gyakorlatilag az 1949-ben az Egyesült Államok kezdeményezésére, Anglia vezetőköreinek aktív támogatásával létrehozott északatlanti tömbben jutottak kifejezésre. Mire vezetett a nyugati hatalmak részéről az „erő“ politikájához való ragaszkodás? Az Egyesült Államok, valamint Anglia vezető körei nyílt világuralmi igényeikkel egyidejűleg mind gyakrabban hangoztatják, hogy külpolitikájukat az „erő helyzetéből' szándékoznak folytatni. Ma már mindannyian jól tudjuk, mire vezetett ennek a politikának magasztalása — nemcsak az Egyesült Államokban és Angliában, hanem az északatlanti tömb többi tagállamaiban is. Ennek a politikának közvetlen megnyilvánulása az utóbbi időkben megindult fegyverkezési hajsza. Különösen az atombombával való mindenféle atom-rémisztgetésnek tulajdonítottak nagy jelentőséget. De ez sem tarthatott sokáig. Ma már mindenki látja: teljességgel alaptalan, hiú regény volt arra számítani, hogy az Egyesült Államok ezen a téren meg tudja tartani monopol-helyzetét. Az Amerikai Egyesült Államok és Anglia is, a fegyverkezési hajszával egyidejűleg katonai támaszpontok hálózatát kezdte kiépíteni Európában és a szomszédos területeken. Az „erő“ politikájához való ragaszkodás arra vezetett, hogy két éve aláírták az úgynevezett „európai védelmi közösség" létrehozásáról szóló párisi szerződést amely előirányozza a nyugatnémet fegyveres erő újjáélesztését. Az „erő“ politikája nyilvánul meg az Amerikai Egyesült Államok sok más akciójában is, nemzetközi téren. Ma már mindenki látja, hogy az „erő" politikája, amelyet az Egyesült Államok és Anglia vezető körei folytatnak, sem politikai, sem gazdasági tekintetben nem hozott pozitív eredményeket. Kudarcot szenved katonai téren is. Elsősorban Koreában nem állta ki a próbát ez a politika. Indokínában ugyancsak semmi jóra nem vezetett az „erő“ politikája, hiába nyújt az Egyesült Államok akármekkora segítséget Franciaországnak. Ezután arról beszélt V. M. Molotov, hogy éppen Kínával szemben alkalmazták és alkalmazzák különösen szívósan és oktalan szertelenségekkel az „erő" politikáját. De éppen itt mutatkozik meg különösen meggyőzően ennek a politikának a kudarca. Mit jelent az „erő“ politikája, amelyet az Egyesült Államok vezető körei és az angol-amerikai tömb országai folytatnak? Az „erő" politikája végső fokon új háborút előkés szító kül- és belpolitika és semmi más. Ilyen politika nem támaszkod- hatik a népek szilárd támogatására. A Szovjetúnió külpolitikája az Egyesült Államok e politikájával ellentétben a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására irányul. Egészen a legutóbbi időkig az Amerikai Egyesült Államok és Anglia fenti külpolitikái irányvonala mértékadó volt a kapitalista országok többségében. Az „erő“ politikája elkerülhetetlenül a nemzetközi feszültség fokozásának irányában hatott. Ez érezhető volt mind Európában, mind Ázsiában. Érezhető volt és érezhető a világ minden részén. Fontos változást ‘hozott a nemzetközi helyzetben a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezése, amely a múlt évben 'á koreai háború befejezésére vezetett. A koreai fegyverszünet megkötése hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Ez dehetővé tette, hogy a Szovjetúnió felvethesse a nemzetközi feszültség további enyhítésének kérdését. A berlini értekezlet összehívása már önmagában is arról tanúskodott, hogy a jelenlegi helyzetben vannak erre lehetőségek. V. M. Molotov ezután arról beszélt, hogy a berlini értekezlet — bár bizonyos kikötésekkel — elfogadta a Szovjetúnió által javasolt napirendet. — Nem szabad megfeledkezni arról — mondotta a továbbiakban —, hogyan készítették elő a közvéleményt a nyugati országokban a berlini értekezlet előtt. Ebben szintén megnyilatkozott az angol-amerikai külpolitikai irányvonal. Az Egyesült Államok, valamint Anglia uralkodó kör^i; az utóbbi időben különféle intézkedéseket tettek, hogy fokozott nyomást gyakoroljanak a Szovjetúnióra. Nemcsak e körök sajtóorgánumai, hanem államférfiak is egyre-másra olyasképen nyilatkoztak, Hogy hasztalan tárgyalni a Szovjetunióval, s a berlini értekezlet múlhatatlanul kudarcra van ítélve. A reakciós sajtó, amely a nyomás legkülönbözőbb eszközeihez folyamodott, s odóig elment, hogy egyenesen az értekezlet meghiúsításával fenyegetőzött, ugyanakkor nem leplezhette el, hogy az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak érdeke a berlini értekezlet. Ezeknek az országoknak kormányai kénytelenek voltak tekintetbe venni a demokratikus körök fokozódó nyomását. Az európai béke és biztonság feladatai a német militarizmus újjászületésének megakadályozásával kapcsolatosak V. M. Molotov ezután ismertette, miben tért el a Szovjetúnió és a három nyugati hatalom álláspontja az értekezleten. A berlini értekezlet a legnagyobb figyelmet a német problémának szentelte. A kérdések megvitatása teljes mértékben rávilágított az egyfelől a Szovjetúnió, másfelől az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország közötti véleményeltérések lényegére. A Szovjetuniónak az volt és most is az az álláspontja, hogy az európai béke és biztonság feladatai elsősorban a német militarizmus újjászületésének megakadályozásával kapcsolatosak. Ebből következik, hogy nem szabad halogatni azokat az intézkedéseket, amelyek Németország egységének demokratikus és békeszerető alapokon történő helyreállításához szükségesek. Ha Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányai éppúgy, mint a Szovjetúnió kormánya, egyetértene azzal, hogy a német mi- Utarámus újjáteremtése megengedhetetlen, a többi vitás kérdés megoldása sok tekintetben könnyebbé válna. A berlini tanácskozás alátámasztotta, hogy a német problémán is megmutatkozik az angol-amerikai tömbnek az a külpolitikai irányzata, amely az „erő helyzetéből" folytatott, vagy a „béke az erő alapján“ megjelölésű politikában kifejezesse jut. Ezt bizonyítják olyan tények is, mint az 1952 májusában aláirt párisi és bonni szerződés. Ezek a szerződések különösen időszerűvé tették a német militarizmus újjászületésének veszélyét. V. M. Molotov ismertette a párisi és bonni szerződés lényegét, majd rámutatott arra, hogy a párisi és bonni szerződéssel egyidejűleg nyilvánosságra hozták az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország háromoldalú nyilatkozatát, amelynek az a célja, hogy mindenképen támogassa és meggyorsítsa az „európai védelmi közösség" tehát következésképen az európai hadsereg megalakítását. Mindez feltárja az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányköreinek messzemenő terveit, amelyeknek kedvéért a párisi és bonni szerződést aláírták. Bár az Egyesült Államok és Anglia tem iktatják be csapataikat az „európai hadseregbe“, mégis tulajdonképen ők akarnak tényleges gazdák lenni ebben a dologban. Az „európai hadsereg“ megteremtésével, valamint a nyugatnémet militaristák hadseregének az „európai hadseregen“ belüli növelésével kapcsolatos számításokat csakis az új európai háború előkészítésének terveivel lehet magyarázni. Ezzel kapcsolatban nyilvánvalóvá válik, hogy az Egyesült Államok kormánykörei azt akarják, hogy ezt az új háborút „az európaiak" vívják meg. Kétségtelenhez, hogy ebben az „európai hadsei'egben“ Nyugatnémetország fegyveres erőinek lesz uralkodó helyzete. A berlini tanácskozáson nemcsak Dulles -és Eden, hanem Bidault francia külügyminiszter is mindenféle ürügyeket sorakoztatott fel a párisi szerződés és az „európai védelmi közösség" létesítése védelmére. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország minisztereit a berlini tanácskozáson nem érdekelte a német probléma valódi megoldása, de még valamely, a német nép szempontjából fontos gyakorlati kérdés megoldása sem. Egész figyelmüket lekötötte az a törekvés, hogy utat vágjanak az „európai hadsereg“ megteremtése számára a párisi szerződés értelmében, amely megnyitja a militarizmus újjáteremtésének kapuját Nyugat-Németországban. A berlini tanácskozáson nem fogadták el a szovjet kormánynak azt a javaslatát sem, hogy hallgassák meg a németeket és tudják meg, hogyan gondolkodik maga a német nép Németország egyesítésének halaszthatatlan feladatairól és arról, hogy a német nép résztvegyen az európai béke és biztonság biztosításában. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei nem akarták megvitatni a Németországgal kötendő békeszerződés szovjet tervezetét. Nem terjesztették elő saját békeszerzödéstervezetüket sem. A három nyugati hatalom miniszterei nem voltak hajlandók megvizsgálni a Kelet- és Nyugat-Németor- szág parlamentjeinek képviselőiből álló ideiglenes össznémet kormány alakításának kérdését, bár ez reális lépés lett volna Németország demokratikus és békeszerető alapokon történő újjáteremtése felé. Nem voltak hajlandók elfogadni a szovjet félnek azt a javaslatát sem, hogy alakítsanak két össznémet bizottságot. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei rjem. is vizsgálták meg a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy könnyítsék meg Kelet- és Nyugat-Németország kormányainak a háború következményeivel kapcsolatos pénzügyi és gazdasági kötelezettségeit. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei a német kérdésben mindössze egyet javasol tak: tartsanak Kelet- és Nyugat-Németországban úgynevezett „szabad választásokat”. Még ezt a tisztápggtómet bel- ügyet is ki akarták votJÍ a németek kezéből és át akarták adni a megszálló hatóságoknak. Nem fogadták el azt a másik szovjet javaslatot sem, hogy az össznémet választásokig mind Kelet-, mind pedig Nyugat-Németország területéről vonjanak ki minden megszálló csapatot, szigorúan korlátozott létszámú csapatok kivételével. — Áz Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai szavakban a szabad választások mellett vannak — hangsúlyozta ezután V. M. Molotov —, a valóságban azonban nem akarnak szóbaállm a német nép demokratikus és békeszere- tö erőivel. Arra számítanak, hogy azt a „szabadságot”, amelyet Németországnak akarnak juttatni, leg, jobban a megszálló hatóságok által, a megszálló csapatokra támaszkodva sikerül biztosítaniok. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának Németországgal kapcsolatos mostani politikájában minden alá van rendelve az „európai védelmi közösség“, azaz „az európai hadsereg” megteremtése terveinek. Ez a nyugatnémetországi militarizmus újjáteremtésére vezet. Ez az irányzat nem szolgálhatja az európai béke megszilárdulását, A Szovjetunió Németország kérdésében más politika, más irányzat mellett van. Ez kifejezésre jutott a békeszerződés megkötésének meggyorsítására, valamint Németország egyesítésére, <iz ideiglenes össanémet kormány megalakítására és a szabad össznémet választások megtartására vonatkozó javaslataiban. A német kérdés megoldása most egy alapvető problémába ütközik: újjáteremtsék, vagy ne teremtsék újjá a német militarizmust. Meg kell mondani, hogy az „európai hadsereg“ meg teremtésének irányvonala, ami együtt jár a nyu- gatnémetarszági militarizmus újjá- teremtésével, aktív ellenállásba ütközik a kormánykörökön kívül olyan országokban, mint Franciaország, Anglia, sőt Nyugat-Németország is. Konkrét szovjet terv a béke és a biztonság megszilárdítására Ezzel az irányvonallal kapcsolatban egész nagyságában felmerül a kérdés: hová vezet az út, a béke megszilárdítása felé, avagy a háború felé? Ez az irányvonal oda vezet, hogy megalakítják .egyes európai államok katonai csoportosulását más európai államok ellen. Ezen az úton járni azt jelenti, hogy lemondanak az európai béke és biztonság megszilárdításának feladatairól. Ezen az úton járni azt jelenti, hogy az új európai háború előkészítésének útjára lépnek. Ez pedig harmadik világháborúra vezet. A Szovjetunió a berlini tanácskozásokon az európai államok katonai csoportosulásának terveivel szembeállította azt a konkrét tervet, amely szerint a béke és a biztonság biztosítását valamennyi európai ország számára szilárd alapra helyeznék. A terv az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés” elnevezésű szovjet tervezetben jutott kifejezésre. — A berlini tanácskozáson több ízben szó volt arról — szögezte le V. M. Molotov —, hogy a világ két részre szakadt, hogy különböző társadalmi berendezésű országok vannak. Magától értetődik, hogy feltétlenül számolni kell ezzel a ténnyel, Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nemcsak a Szovjetunió, hanem jónéhány más állam is a szocializmus és a népi demokrácia útjára lépett és sikeresen halad ezen az úton. — Mi a XX. század legnagyobb vívmányát látjuk ebben — mondotta ezután. — Nem szándékozunk tagadni azt a tényt, hogy a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora nyolcszázmilliónyi összlakosságu államokat tömörít. E demokratikus tábor erőinek növekedése szemmel- látható és valóban, sok tekintetben okulást nyújt. Mi azonban következetesen a különböző társadalmi berendezésű államok egymás mellett élésének lenini elve mellett vagyunk. Arra törekszünk, hogy a béke védelmének kérdésében ne legyen két tábor sem Európában, sem pedig világszerte. Felszólítunk minden európai államot, mondjon le az egymás ellen irányuló katonai csoportosulások létesítéséről, mert az ilyen csoportosulások létesítése feltétlenül háborúra vezet. Ehelyett azt javasoljuk, alakítsák meg az országok biztonságának biztosítására és az európai béke megszilárdítására törekvő valamennyi európai állam egységes táborát. Az összeurópai kollektív biztonsági szerződés egyre újabb utakat talál majd az embereit millióinak szivéhez és ez szolgálja majd legjobban Európa és vele együtt az egész világ békéjének és biztonságának ügyét. A Szovjetunió emellett azon a véleményen van, hogy a békeszerződés megkötése előtt ne engedélyezzék német fegyveres erők alakítását. Ez Németország semlegesítését jelentené erre az időszakra. — A német kérdésnek a berlini tanácskozásokon folyt vitája megmutatta — mutatott rá ezután •—, hogy a Szovjetunió és a három nyugati hatalorh közti minden nézeteltérés mindenekelőtt a német militarizmus kérdésére vezethető vissza. A Szovjetunió, amely a hitleri agreszió elleni harc fő terhét viselte, nem becsülheti le az új agresszió veszélyét* ha megengedik a német militarizmus újjászületését. Nyugat-Németország remilitarlzá- lása növekvő veszélyének feltétlenül meg kellett mutatkoznia az osztrák kérdésben. V. M. Molotov adatokat sorolt f»í ezután, amelyek rávilágítottak, hogy az osztrák szerződés aláírásának meghiúsításáért az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányaira hárul a felelősség. A berlini tanácskozásokon megtárgyaltuk a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseid kérdését is. Ez a napirend első pontjában szerepelt A zárt üléseken főként a napirend első pontjára vonatkozó kérdéseket tárgyaltuk meg. Genfben a Kínai Népköatlársaságelfoglaljajogoshelyét a nagyhatalmakkal folytatott tanácskozáson Á tárgyalások eredményeképpen a miniszterek két döntésben egyeztek meg. Megállapodás jött létre arról, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia kormánya elő fogja segíteni a leszerelést, vagy legalábbis á fegyverzet jelentékeny csökkentése problémájának sikeres megoldását. Megegyezés jött létre arra nézve is, hogy 1954 április 26-án Genfben tanácskozás ül össze. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és a Kínai Népköztársaság képviselőinek tanácskozása lesz ez a koreai kérdés békés rendezése érdekében, a Koreai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és azon más országok részvételével, amelyeknek fegyveres erői részt vettek a koreai hadműveletekben és amelyek e tanácskozáson is részt kívánnak venni. A tanácskozás az indokínai béke helyreállításának kérdésével is foglalkozni fog az ebben érdekelt államok részvételével. így tehát április 26-án Genfben megkezdődik a tanácskozás, amelyen résztvesz az öt nagyhatalom. Ez a tanácskozás az ázsiai helyzet két legélesebb kérdésével — a koreai kérdéssel és az indokínai helyzet kérdésével foglalkozik majd. Ezzel a Kínai Népköztársaság elfoglalja jogos helyét a többi nagyhatalmakkal folytatott tanácskozáson. A berlini tanácskozáson született ezen megállapodás jelentőségét most még nem lehet teljesen felbecsülni. Ez a megállapodás azonban két fontos ázsiai probléma megoldását szolgálhatja, ami elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhülését. — Az elmondottak alapján bizonyos következtetésekre lehet jutni — fejezte be nyilatkozatát V. M. Mo- lotov. Természetesen nem szabad túlbecsülni a berlini tanácskozás eredményeit Annál is inkább, mert csak azután lehet majd igazában megítélni, ha már látjuk a genfi tanácskozás eredményeit, hiszen a genii tanácskozásra nézve Berlinben történt megállapodás. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy végétért a nagyhatalmak tanácskozásaiban az a hosszas szünet, amely* ötesztendős időszakra terjed. Meg- tartották a berlini tanácskozást, amely elősegítette jónéhány nemzet-* közi kérdés tisztázását és utat nyi4 tott az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság képviselőinek más államok képviselőivel együtt megtartandó tanácskozása felé. A Szovjetunió által tett intézkedések a nemzetközi feszültség enyhítésére, következésképpen a béke! megszilárdítására irányulnak. A tények azt bizonyítják, hogy ezek 3 lépések nem maradnak eredménytelenek Mindez azt mutatja, hogy a szovjet kormány politikája elősegíti a Szovjetunió és az egész demokratikus tábor nemzetközi helyzetének megszilárdítását. (MTI) Átadta megbízólevelét a Csehszlovák Köztársaság magyarországi nagykövete Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke március 5-én, pénteken fogadta Stefan Majort, a Csehszlovák Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásakor Dobi István és Stefan Major beszédet mondottak. Jelen voltak: Boldóczki János külügyminiszter, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Mihályíi Ernő, az Elnöki Tanács tagja és Marjai József, a külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője. A megbízólevél átadása utárl a kíséretében megjelent Vladimír Huska, nagykövetségi másodtitkárt, Karel Berka őrnagy nagykövetségi katonai attasét, Josef Kadlec nagykövetségi kereskedelmi attasét, Oldrich Mohelsk: nagykövetségi harmadtitkárt és Ja- roslav Musilek nagykövetségi attasét bemutatta Dobi Istvánnak, aí Elnöki Tanács elnökének. (MTI)
