Észak-Magyarország, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-05 / 54. szám

Vasipari SbTgozÖft,’ a Termed rrfínoségl emelése Biztosítéka az életszínvonal emelésének! Pártéi e t -fc Mb politikai nevelő munkával segítse a karosai Dózsa pártszervezete a szövetkezet karcát a magasabb terméshozamért Még kimondani is sok: több mint 27 ezer mázsa trágyát hordtak ki a télen a karosai Dózsa tsz tag­jai. Olyan volt a forgalom a tsz udvarán, akárcsak nyáron a leg­nagyobb dologidőben. A szövetkezet tagjai alaposan kihasználták a telet. Kovnposzt- trágyával 12 hold őszibúzát fe­lültrágyáztak, hoidankint 55—60 mázsát hordtak ki. Ezenkívül rendbehozták a gazdasági felsze­relést is. Példásan teljesítették első negyedévi beadási kötele­zettségüket is baromfiból, ser­tésből és marhából. Mindezt a kongresszus tiszteletére vállal­ták, s adott szavuknak eleget tet­tek­Idén sokkal nagyobb termést akarnak elérni, mint a múlt esztendőben, ezért 50 mázsa tavaszbúzát és 20 mú­zsa tavaszárpát jarovizálva vet­nek. ■— Nagy terveink vannak a ta­vasszal — mondja Ardó Lajos pártvezetőségi tag, a növényter­mesztési brigád vezetője. Az ál­lattenyésztésre sokkal nagyobb gondol, akarunk fordítani." Ezt kívánja az ország is, hiszen több zsír, hús és gyapjú kell a dol­gozóknak. Jelenleg a szövetkezetnek 101 anyakocája, 200 süldője, 67 szarvasmarhája és 427 juha van. A tervek szerint a IV. negyedév­ben csaknem 00 hízót akarnak szabadpiacon értékesíteni. 22 ezer liter tej és 4 mázsa méz sza­badpiaci ára is növeli majd a munkaegységekre jutó jövedel­met. Büszke is eddigi eredmé­nyeire és nagy tervére a Dózsa tsz tagsága. De a jó terv egymagában még nem elegendő. Tudják ezt a ta­gok é$ vezetők egyaránt. Gyak­ran hivatkoznak azonban arra, hogy kevés a munkaerő. A tsz pártvezetőségének is hasonló a véleménye s ezzel alátámasztja azt a helytelen nézetei, amit a tsz-ben egyesek táplálnak. A va­lóság az, hogy van elég munka­erő. Bármelyik tsz tag gondolko­zás nélkül legalább 15 olyan tag­nak a nevét tudná felsorolni, aki egyáltalán nem, vagy csak na­gyon ritkán jár dolgozni.'Csak néhányat említünk példának: Tóth Lajosné, Kopcsaj János, K. Nagy Andrásnó és még sokan mások. A pártszervezet egyik legdöntőbb feladata volna, hogy jó politikai felvilágosító munká­val meggyőzze ezeket a tagokat: saját, maguk 'és a tsz érdeke is azt kívánja, hogy rendesen, pon­tosan dolgozzanak. Tévednénk, ha az hinnénk, hogy a Dózsa tsz pártszervezeté­nek vezetősége nem ismerte fel a politikai munka jelentőségét. Az elmúlt, év tavaszán — de már az azelőtti években a mezei mun­kák megkezdése előtt is — meg­szervezték a pártcsoportokat. Ezek általában jól dolgoztak. Ebédidőben csoportos újságolva­sást szerveztek, megvitattak fon­tos politikai kérdéseket. Ugyan­ekkor tárgyalták meg a párt és a kormány határozatait. Az ered­ménye meg is mutatkozott. Jól ment a munka, egészséges ver­seny alakult ki a tagok között. A kommunisták kezdeményező ké­pessége magával ragadta a pár- tonkívüliekct. Eljött azonban az ősz, s ek­kor minden megváltozott. A párt­csoportok a mezei munka befe­jezésével úgyszólván csaknem teljesen megszűntek. Amíg a nyáron kéthetenkint tartottak népnevelő értekezletet, most, ősz óla nem jöttek össze a népneve­lők. A pártcsoportvezetők is kö­rülbelül másfél hónappal ezelőtt tartottak megbeszélést. A vezető­ség újjáválasztásával kapcsola­tos tennivalókról tárgyaltak, s ez a megbeszélés meghozta gyümöl­cseit,. A vezetőségválasztó tag­gyűlésen csaknem kivétel nélkül minden kommunista megjelent, s olyan elvtársak kerültek az új vezetőségbe, akik meg is érde­melték a bizalmat, mert dereka­san helytálltak a párt- és terme­lőmunkában. Határozatot is hoz­lak, amely többek között kimond­ja: fokozottabb gondot kell for­dítani a politikai tömegmunkára és arra, hogy a népnevelők az ed­digieknél sokkal aktívabban dol­gozzanak1. A vezetőség választó taggyűlés óta csaknem egy hónap telt el, a párléletben azonban még ma sincs fellendülés. Ennek követ­kezménye, hogy a tagság igen sok fontos kérdésre nem kap vá­laszt. Élénken foglalkoztatja a dolgozókat például a kislakás­építésről szóló rendelet. Többen szeretnének állami kölcsönt fel­venni. Ennek lehetőségeiről és módozatairól azonban a népne­velők nem beszélnek. Beszél azonban az ellenség, amely aljas rágalmakat terjeszt arról, hogy államunk csak ígérte az építke­zés lehetőségét, de az egészből nem lett semmi. Erre a rágalom­ra sem figyelt fel a pártszerve­zet, pedig a népnevelők elsőren­dű feladata lenne, hogy megma­gyarázzák a dolgozóknak: pár­tunk szavára úgy lehet építeni, mint a kősziklára. El kellene mondaniuk, hogy a kislakásópít- kezések már is folynak, s ha megmagyaráznák ‘a tsz dolgozói­nak, hogyan kell a kölcsönt igé­nyelni, az építőanyagot besze­rezni, akkor már a karosai Dó­zsában is épülhetnének a csalá­di házak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a pártszervezet vezetősége látja ugyan a népnevelőmunka fogya­tékosságait, de nem tesz semmit azok megszüntetésére. A párt- vezetőség tagjai azzal érvelnek: a tavaszi munkák kezdetén újból dolgozni fognak a pártcsoportok és fellendül a pártélet. Termé­szetesen ez a várakozó, halogató álláspont teljesen helytelen. A népnevelő munkára télen is szükség volt, annál is inkább, mert ebben az időszakban a hosszú, téli estéken a leggyak­rabban összejönnek az emberek és ilyenkor bő alkalom nyílik a beszélgetésre. Már régen meg le­hetett volna tárgyalni, hogy mi­lyen feladatok hárulnak a tsz kommunistáira és minden egyes tagjára a mezőgazdaság fejlesz­tése terén. A tsz tagjai örömmel beszé­lik, hogy községükbe néhány hó­nappal ezelőtt bevezettek a vil­lanyt és most már a vezetékes rádiót szerelik a gazdasági épü­letekbe. Ez is segíti a szövetke­zet munkáját, a magasabb jöve­delem elérését. Termész/etesen a tagságnak is vannak kötelezettségei a maga­sabb terméshozam elérésében. Ehhez azonban szükséges, hogy a pártszervezet és a tsz veze­tősége rendszeresen beszélje meg az időszerű feladatokat, tárgyaljanak azokról a módsze­rekről, amelyek biztosítják a na­gyobb termelést. A mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó párt- és kormányha­tározat maradéktalan végrehaj­tása nem könnyű feladat, Kar­csún az eddigieknél sokkal komo­lyabb munkát kíván. A tsz kom­munistáinak az a feladata, hogy mozgósítsák a nagy feladatok végrehajtására a pártonkívülie. két s most összefogott erővel lás­sanak hozzá a tavaszi- munkák­hoz. •* Kuttyán István olvasztár a pártkongresszusra készül Az ózdi niartinkemcncck mellett dol­gozik Kuttyán István olvasztár-felválté. Ö helyettesíti munkatársait, amikor sza­badnapjukat töltik, ezért minden kemen­cénél dolgozik, de legtöbbet a VIII-aS számú kemencénél. Gyorsmozgású ember, minden mozdulatán látszik, hogy szívesen végzi, szereti munkáját. Amikor a pártkongresszus összehívá­sától értesült, felkereste az alapsaservi voh. Az elmúlt hónapba» is, amikor az én brigádom érte el a legnagyobb telje­sítményt, büszkék lehettünk eredmé­nyeinkre. Igyekszem továbbra is az elsők között maradni- Keresetemből gond­talanul élek háromtagú családommal. Most azt tervezgetjük, hogy csialádiházat építünk, hiszen ebben segít pártunk és kormányunk is. A párt adta nekem szép, új életemet, ezért harcolok a kongresszusi zászlóért. Februárban 101.1 százalékra teljesítettem tervemet, a selejteit 2.5 százalékról 2.4 százalékra csökkentettem. Büszke vagyok erre, de nem akarok megállni ennél az eredménynél. Még több, még jobb acél­lal akarom megköszönni pártunknak, amit nekünk adott. Új tüzelési módszerrel nagymennyiségű szenet takarítanak meg az üveggyár dolgozói A miskolci üveggyár dolgozói odaadó, lelkes munkával készülnek a III. pártkongresszusra. Versenyvál­lalásukban többek között ez áll: „...megfogadjuk, hogy március 31- igr teljesen átóllunk a kisterenyei szén fűtésére". Eddig ugyanis az üveggyán dolgo­zói borsodi szénből fejlesztett hő­energiával olvasztották az üveget, az utóbbi hónapokban azonban több alkalommal kaptak kiste- rcnyci szenet, mely minőségileg ugyan nem rosszabb a borsodi szénnél, de ipari célokra az ed­digi eljárásokkal kevésbé volt használható. Ez igen nagy probléma elé állította a gyár dolgozóit. Gurmai Mihály főmérnök, a tudo­mányos akadémia ösztöndíjas tagja végre megoldotta a nagy problémát, sikeres kísérleteket folytatott a kis­terenyei szén felhasználására. A kísérletek folyamán igen sok problémát okozott, hogy a gyár több dolgozója makacsul ragaszkodott a borsodi szén használatához. A párt és szakszervezet segítségével azon­ban ezeket a dolgozókat is meggyőz­ték arról, hogy ha a kísérlet sike­rül, nemzetgazdasági szempontból és üzemük szempontjából is nagy meg­takarítást érnek el. A fáradságos munka eredménnyel járt. Már ez év elejétől kezdve csaknem teljesen kisterenyei szénből fejlesztett gázzal dolgoz­nak. Az üzem januári tervét 109-9, feb­ruári tervét pedig 117.2 százalékra teljesítette. Ez az eredmény világo­sain mutatja, hogy Gurmai Mihály elvtárs nagyszerűen kidolgozott üj technológiai eljárása helyes és min­den üveggyárban bevezethető. A két szénfajta közötti különbség tulajdonképpen nem nagy- Míg a borsodi szénből — amelyet a nagy ipari üzemek jobban tudnak hasz­nosítani — kevesebb van, mint a kisterenyei szénből, a borsodi szén salakja kevesebb és könnyebben kezelhető, a kisterenyei szén salakja pedig masszív tömeggé áll össze. Ezen a bajon azonban segítettek az üveggyári dolgozók. Megváltoztatták a levegő-gőzkeverék összetételét és nagyobb mennyiségű gőz adagolásá­val porhanyósították a salakot. Amíg a jobb minőségű borsodi szén gáz-fűtőértéke átlagban 1250 kilogramm kalória volt, a jól gázo- sított kisterenyei szénnel 1380 kilo­gramm kalóriaátlagot értek el. Az új széntüzelési módszer beve­zetése érdekében a kazánokon ki­sebb átalakításokat végeztek. Az üveggyári dolgozók kiszámítot­ták, hogy ha egész éven át az olcsóbb kis­terenyei szénnel fűtenek, 269.962 forint megtakarítást érnek cl. Természetesen a vállalat vezetősé­ge igen örülne annak, ha az ország más üveggyáraiban is hasznosítanák az új tüzelési technikát, mellyel az ország számára igen nagymennyiségű ipari cé­lokra használhatóbb szenet, az üzem részére pedig jelentős pénzösszeget lehet megtakarítani Szerdán, március 3-án a miskolci üveggyárban a salgótarjáni, a zagy- vapálfalvi és a sajószenlpéteri üveg­gyár generátorkezelőinek és ener­getikusainak részvételével ankétot tartottak, amelyen Gurmai Mihály főmérnök vezetésével alaposan meg­vitatták az új széntüzelési eljárás alkalmazásának lehetőségét­Biztosak vagyunk abban, hogy az ankétről hazatérve, az ország több üzemében is hasznosítani fogják a nagyszerű újítást, s a pártkongresz- szus tiszteletére már szép eredmé­nyeket érnek el segítségével. Megyénk legjobb gépállomás patronáló üzeme: a diósgyőri nehézszerszámgépgyár A hét elején rövid kis ünnepség zaj­lott le a diósgyőri n c h ézszc rszá m gép­gyárban. Az ünnepségen Kelemen Sámuel elvtsrs a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága nevében átadta az üzem dolgo­zóinak „Megyénk legjobb gépállomás patronáltjának“ versenyzászlóját. A zász­lót a nehézszerszámgépgyár dolgozói nagyszerű, lelkes munkjval szerezték meg. Időt, fáradtságot nem sajnálva, segítették a mérai gépállomás munkáját- Az ünnepségen « ménai gépállomás kül­döttei köszönetét mondtak « segítségért- A nehézszerszámgépgyár dolgozói viszont 'megfogadták, hogy továbbra is minden munkában segítségükre sietnek falusi elvtársttiknak. A kedves ünnepséget a gépgyár kultúrcsoportjának és a Déryné színház művészeinek dal«, tánca zárta be. ' í Borsodi bányászok ! Több szenet kér az ország! Március 3-án az ózdi és a borsodi szénbányászati tröszt elmaradt ter­ve mögött. A borsodi tröszt 93.8 szá­zalékra, az ózdi tröszt pedig csak 87 százalékra teljesítette előirányza­tát. Az ózdi tröszt vállalatai közül egyedül a farkaslyuki vállalat ter­melt 101.2 százalékra. A Borsodi Szénbányászati Tröszt vállalatai kö­zül Sajókaza érte el a legszebb eredményt napi tervének 110.7 szá­zalékos teljesítésével. A diósgyőri bányák 101.5 százalékra termeltek, a kurityáni vállalat üzemei pedig 100.1 százalékos tervteljesítcst értek el. Legerősebben a mucsonyi és a lyukói vállalat maradt le 83.7, illet­ve 84.9 százalékos „eredménnyel“. Szerte az országban a dolgozók tízezrei és százezrei kimagasló ered­ményeket mutatnak fel a kongresz- szusi versenyben. Borsodi bányá­szok! A tervek túlteljesítésével kiizd- jctek pártunk Központi Vezetőségé­nek és a megyei pártbizottságnak kongresszusi zászlóiért! titkárt­IMItlIIIMtlIlllllltMl'IIIIIlltlIlllllllllltlItlIIIIIIHIIIIIIltlIltlIIIIIIMtlIIIIMtlIlltlIllllitUlllltlIIMtlIllfMIIMflItlIIIIMIIIIlMlllltlIlllllllllllltlItUlllllillllllllllllllllll lllllllllltlltlllllllllltt41IHMttllllllllllMIIMI1lltMIIII1HIIIIIIUtlllltlinilllllllllll1tlt1tlMII!lltUttllltttllllltltlllllllUIIIIIIII!IUIIIIIItlltlllllllllllllllMtltl11Mlflllltl(IIIIIMIIIt AJÁNDÉK SZTÁLINNAK — Vállalást akarok tettni — szólt neki. A párt III. kongresszusa tiszte­letére selejtemet 3.2 százalékról 2.5 szá­zalékra csökkentem. Négy hát telt el azóta. Kuttyán István sokszor elgondolkozott már azon, mit jelent neki a pártkongresszus. Sokat köszönhetek a pártnak *—mondotta—, hiszen a párt adta meg a tehetőséget arra is, hogy ma olvasztár lehetek. A múltban írni-olvasni sem ludta/n, mert a család nagy volt, édes­apám napszámba járt dolgozni. Nem telt arra, hogy ruhát, cipőt vásároljunk és iskolába járhassak. Kenyérre is alig ju­tott, így már 13 éves koromihan nehéz munkát kellett végeznem, hogy segítsek a Család eltartásában. 1924-ben kerültem az ózdi gyárba, de a Rima urai meg­vetettek, munkámat nem becsülték. Ma már más «z életem. Munkámat megbecsülik, szép munkáslakást kaptam. 19*17-101 kezdve olvasztárként dolgozom. A legnagyobb boldogság számomra, hogy megtanultam írni, olvasni. Politikai isko_ Iákon képezhetem magamat, ennek kö­szönhetem, hogy a párt tagja lettem. Jóleső érzés fog el, amikor látom, hogy ebben az országban mi a dolgozók Irííiyítjuk sorsunkat. Az áj prémiumrendszer heresedSsével Ittregatera több esetben íráromeaer forint A z édesanya, Anasztaszija Filippovna a szülői mun­kaközösségben végzett kiváló munka jutalmaképpen utazott többedmagával Moszkvába. So­ha nem járt még a fővárosban és kimondhatatlanul izgatott volt, amikor gyermekei kísére­tében kiért a kis kolhozfalu ál­lomására. A boldog izgalom melléje szegődött és Moszkváig utitársa maradt. Moszkvában töltötte Anasztaszija Filippov­na életének legszebb napjait. Múzeumot látogatott, megné­zett majdnem minden kiállítást, járt a Tretyakov képtárban, a csillagvizsgálóban és_ egy sor színházban. Szemrehányó pil­lantásokat vetett arra a fiatal szobalányra, aki a szállodában megkérdezte tőié egy ízben, hogy nem fáradt-e. Bizony nem volt ő fáradt, sőt sajnálta az alvással töltött órákat. Egy este elsétált a Vörös- íérre és sokáig gyönyörködött a Kreml csillagainak' vörös fé­nyében, a Lenin-mauzoleum körül őrt Álló kék fenyőkben. Meghatottan nézte a Kreml csipkés falait' éá gondolatban Sztálin elvtárssal beszélgetett. TVTásztya néni azt az ablakot' 1' kérést© tekintetével, amely mögött Sztálin dolgozik. Egész biztos volt abban, hogy az á szoba Sztálin elvtárs szo­bái«; amelynek abtekáf még vagy tíz percig nézte könnyes szemmel. Boldogság töltötte el, hogy itt lehet Sztálin közelében. Reggel aztán Anasztaszija Filippovna elment a forradalmi múzeumba és megnézte a Sztá­lin elvtársnak küldött ajándé­kokat. Sorrajárta a termeket és mindenütt ugyanazt a két szót ismételte: „milyen gyönyörű“. Egyszer csak elszorult a szíve. Miért nem jutott eszébe — gon­dolta —, hogy ő is küldjön ajándékot. Elszomorodott, de aztán újból felderült az arca. Megszületett lelkében az elha­tározás: amin! hazaérkezik, ajándékot küld Sztálin elvtárs­nak. Gyermekei a vasútállomáson várták. Késő este. amikor a gyerekek már elaludtak, Anasz­taszija Filippovna előszedte a szekrényből a hímzett törülkö­zőket, abroszokat, ingeket. Na­gyon elégedetlen volt. Egyetlen kézimunkát sem talált mállónak arra. hogy elküldje. Néhány percig elgondolkodva üldögélt, aztán gondosan kirajzolva min­den betűt, írni kezdett. Abba a füzetbe, amit gyermekei tettek' a táskájába, hogy naplót vezes­sen. . s. Drága. Sztálin élvtárs —­Ma ss elhatároztam, hogy; írok' önnek a gyermekeimről. Mind­nyájan kedvesek, dolgosak, úgy hogy mint anyának nem kell szégyenkeznék Ön előtt. Most mindegyikről külön írok önnek. A nja Komszomol-tag, szö­vőnő, több gépen dolgo­zik és a gyárban ő teljesítette elsőnek az évi tervet. Lefényké- pezték, jutalmat is kapott és újítónak hívják. Én nagyon büszke vagyok rá. Pavijusa is Komszomol-tag. Esztergályos, elsőrendű minő­ségű árut termel és kétszeres­háromszoros normát teljesít. Tanulni sem rest. Az esti iskola kilencedik osztályába jár. csupa négyes és ötös osztályzatot kap. Násztya néni sorra vette gyermekeit’, beszámolt életük­ről, eredményeikről Sztálinnak. Levele végére ezeket írta: „Drá­ga Sztálin elvtársi A szovjet hatalom, pártunk és Ön gon­doskodott az én gyermekeimről, ön segít az anyáknak, hogy tel­jesíthessék szent kötelességü­ket — becsületes, bátor, hazá­jukat' szerető gyermekeket ne­velhessenek. Ezért anyai szí­vemből köszönetét mondok ön­nek és egyben jó egészséget kí­vánok. Köszöntöm: Anasztaszi- ja Filippovna Gorjunova“ä TV ásztya néni arca úgy tü- zeit, mint egy fiatal leányé. Elolvasta a levelet és meg volt elégedve. Azt hiszem, jól megírtam ,—, gondolta. De egyszer csak nyugtalanítani kezdte egy gondolat: Nem di­csekedett-e túlságosan. Kendőt terített a vállára és átment a szomszédasszonyhoz. Andrejevna anyó, á nyugdíj jas szövőnő figyelmesen és ko­molyan hallgatta a levelet. — Tiszta igazságot írtál —« mondta bátorítólag. Násztya néni arca ragyogott' a boldogságtól. Elköszönt And., rejevnától és hazafelé indult. De Andrejevnának eszébe juto'fl valami és utána kiáltott: „Nasz- laszija várj egy kicsit. Küldj e! a levéllel egy üveg lekvárt az én fűztőmből. Akár szamócalek­várt, akár málnát, mindegyik­re büszke vagyok. Tlyen lekvár nincs egész Moszkvában“. *— Hogy gondolod —- szabad­kozott Násztya néni kissé meg­rémülve —- Sztálin elvtársnak lekvárt küldeni. i'll mondom neked, küldjük ■Lj csak el nyugodtan. Sztá­lin elvtárs biztosan örülni fog neki. írd a lévél végéré kedve­sem, hogy szeretettel küldi Andrejevna, a szomszédasszo­nyod.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents