Észak-Magyarország, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-20 / 43. szám
Saombst, UN, február 20. ÉSZ AKMÄGY AB 0BSZÄ C n Pártélet + Vezelőségváíasztó taggyűlésen a diósgyőri nagyolvasztónjűben Ma este 7 órakor a Déryné Színházban rendezik a magyar-szovjet barátság hónapja megyei megnyitó ünnepségét Ab eseményekben gazdag magyar-szovjet barátság hónaim me- gyeszertc kultúrműsorral egybekötött megnyitó ünnepségekkel kezdődik. A megyei központi megnyitó ünnepet a miskolci Déryné Színházban a megyei tanács és megyei MSZT, a városi tanács és városi MSZT rendezi ma, február 20-án, szombaton este 7 órai kezdettel. Az ünnepi beszédet Iván István elvtárs, a megyei tanács vb. elnöke mondja. Az előadást kultúrműsor követi. A diósgyőrvasgyári ének-, zene- és tánc- cgvüttes szórakoztatja az egybegyült ünneplő dolgozókat. Ugyancsak 20-án tartják a megnyitó ünnepséget Ózdon, a szak- szervezeti knlturotthonban — ahol az ünnepi beszédet Zimonyi Gyuláné, Özd város MSZT-titkúra mondja. Megyénk községeiben február 20-án és 21-én nyitják meg ünnepélyes keretek között a barátság hónapját. S z abad a pálya 1954 kemény napokat hozott az «midi vasút' állomás dolgozóira is. Birkóztunk a szokatlan kemény hideggel, faggyal. Derekasam dolgoztunk, nem hoztunk szégyent az államvasutakra. Január vége felé úgy gondoltuk: most már csak kifele mehetünk a télből, pedig ezután következett a „java“. Január 31 próba- tétel volt számunkra. Havas, szeles idő köszöntött be ezen a napon. A váltókat — a vasúti közlekedés lelkét — minduntalan befújta a hó. lágy pillanatra nem lelte tett elmozdulni mellőlük. Ernőd és Mezőnyárád között elakadt egy teher' vonat, — érkezett a jelentés. — Elzárta a pályát, megszűnt a közlekedés. Az ájlornásfönök azoimal több mozdonyt küldött segítségül. Dühöngő hó- fúváeban, nagy küzdelmek áfán a pályát szabaddá tettük. Február 1-én » szél kissé lecsendesedott, de másnap ismét elkezdte vad láncát. .Éjjel 1 órakor költöttük fel az állomásfőnököt, mert ismét elakadt egy tebervonat a hófúvásban. Újból kezdő dött a küzdelem. A megfeszített erŐ és akarat eredményeképpen reggel 7 órára a teljesen betemetett szerelvényt kiszabadítottuk. Mindem erőnk és tudásunk latbavetésé- vei fenntartottuk a forgalmat. így ment ez február 4-ig. Volt úgy, hogy egy. ogy lváltóőr 36—40 órát dolgozott egyhuzamban, mert váltótársa o hófúvás miatt nem érkezett meg- A forgalmi szolgálattevők 12 órás szolgálat elteltével rövid pihenő után önként jöttek vissza segíteni. Az ájlomásfőnök szinte éjjel-nappal talpon volt. Személyesen járt elöl jő példával a hóakadályok elhárításiban. Akadtak közöttünk olyanok, kik néha eJUii" kadtnk. Mikor ezeknek megmagyaráztuk, hogy ha elcsüggedünk az elemek* kel vívott 1 taréban, meg» szakad a közlekedés, -*> hiába várják az amyagt4 a borsodi gyárak, épükre zések és sokezer do-lgozá nem juthat el munka* helyére, vagy onnan haza, akkor ők is kétszeres erővel láttak munkához. Ige« áldozatos munkával tud* tűk csak megmenteni c budapesti távolsági vonatot attól, hogy a Ivó 2—2 tnapna betemesse. Dicséretes munkát végeztek az emődi állomás dolgozói. Külön dicsérete* érdemel Farkas Elek állomásfőnök, Vad Géza forgalmi -eolgálattevő, Bene I-ajo-. Bodnár Béla, Bodnár Sándor vezető váltóőrök és Érsek Gyűl* váltóőr. Rózsahegyi József üzemi biz. elnök Jutalomműsor 1 a munkában élen járó dolgosok tiszteletére Február 10-án, kedden délben hamarább történt meg a váltós, mint máskor a diósgyőri nagyolvasztóméiban. Az I, az. alapszervezet tagjaitól pártonkivüliek vették át a műszakot. —» Menjetek elvtársak — mondták —ma komoly feladat hárul rátok. Mire a sziréna elfujta a két órát, az alapszervezet tagsága már a párthelyiségben gyülekezett. A szokásos tréfálkozó hang ezúttal hiányzott. A szemekből, az arcokból ünnepi komolyság sugárzott, A párthelyiségben a belépőt ez a felirat fogadta; „Párttagok, Kommunisták! Erősítselek a pórtdemokráciét, gyakoroljátok jogaitokat a' vezetőségválasztó tag gyűlésen!“ Kótesztendős munkáról kellett ezen a napon számot adni a taggyűlésnek- Arról kellett beszámolni az alapszervezet vezetőségének, hogy mit végzett ezidő alatt, miben követett el hibát, s milyen feladatokat kell a pártazervejetnek elvégoznie. Az elnökség megválasztása után Liptai eivtárs üdvözölte az elvtársakat, majd átadta a szót Barna János titkár elvtársnak. Beszámolója nem volt hosszú- Nemrég óta vezeti az alapszervezetet, jóformán aiig ismerkedett össze a tagsággal. Amit azonban mondott, felölelte a legfontosabb kérdéseket. Bírálattal kezdte szavait. — Elvtórsak! A kohó I. sz. alapszervezete a leggyengébben működött a nagyolvasztómü alapszervezetéi között. Két esztendő alatt háromszor volt titkárváltozás, ami rá is nyomta bélyegét az alapszervezet munkájára. Ezután a pártélet fontos kérdéseiről, a pártoktátásról szólt, arról, hogy számosán vannak, akik nem tanulnak rendszeresen, elhanyagolják elméleti képzésüket. Javasolta az új vezetőségnek, hogy az oktatást mielőbb javítsa meg. A tagdíjfizetésről szólva, keményen megbírálta azokat, akik annak ellenére, hogy 4—5 ezer forintot keresnek, mégsem progresszívon fizetik a tagdíjat, sőt Pávai elvtársnp már 4 hónappal elmaradt. A beszámoló elemezte a termelés helyzetét, a termelést gátló okokat- Példákat hozott fel erre. Nemrégiben az egyik kohót 20 órán ót lassítani kellett, a technológiai fegyelem megszegése következtében. Február 8-án a kohó majdnem lefagyott a hanyagság miatt. Az itt dolgozó kommunisták helytállását; is bírálta'. A beszámolónak voltak hiányosságai is. Számos fontos kérdéssel csak felszínesen foglalkozott, mégis azt kell mondanunk, hogy alapjában véve lelkiismeretes munka gyümölcse volt, kiváltotta a párttagság aktivitását. Számos felszólalás hangzott el, értékes bírálatok, javaslatok mutattak utat az új vezetőségnek. Ilovszki elvtárs, az I. és TI. sz. kohó műszaki vezetője értékes vállalást tett a dolgozók nevében. Az L kohónál 28 adagot akarnak csapolni, a II-nél 30 adagot. Versenyre hívták ki az ózdi elvtórsakat és azt üzenték nekik, hogy a diósgyőri nagyolvasztómű élen akar járni a kongresszusi versenyben, ezért 5 százalékkal mindig többet termel, mint az ózdiak. Antal elvtárs, aki a Béke-kohónál dolgozik — bejelentette, hogy harcot indítanak a 38 adag lecsapolásó- ért, ami 240 tonna nyersvasat jelent. Ezt az eredményt csak fegyelmezett munkával lehet elérni, ezért lelkiismeretesen betartják a technológiai fegyelmet, biztosítják az egyenletes kohójáratot. Többen n régi vezetőség hibájául rótták fel, hogy kevés segítséget udott a tagságnak, mások pedig jogosan azért bírálták, mert nem törődött a pártcsoportok munkájával. Az eltelt két év alatt alig volt párt- csoportértekezlet. Nagy elvtárs, a régi vezetőség termelési felelőse önkritikát gyakorolt hiányos munkája felett. A kis teremben mind forróbb lett a levegő. A kezek egymásután emelkedtek a magasba — szót kértek az elvtársak. A felszólalók keveset beMewcsét és Vidékének F8Ma>üve*a*8r vetkezető az elmúlt vasárnap tartott* évi közgyűlését. A vezetőség beszámolójából kitűnt, hogy 19á2-höz viszonyítva a föld. müyesszövetkezetnek tavaly több mint 5 millió forinttal vole, nagyobb a forgalma. Különösen emelkedett a forgalom a kormányprogram utáni hónapokban, 1953 decemberében például több mint 1 millió 600 ezer forint volt a szövetkezet boltjainak és iizemágainak bevétele. A szövetkezet nagyarányú fejlődéséi mutatja, hogy az elmúlt évben öt új bolttal. bővült az eladási hálózat- Jelenleg a «Következet keretében 26 iizomág működik, Tavaly közel 4 millió 200 ezer forint- volt a szövetkezet jövedelme. szvitek — a kohászok szűkszavú emberek —, de minden mondatnak súiya, jelentősége volt. Számosán lelkes felajánlásokat tettek a kon- i gresszus tiszteletére. A vita a mun- 1 jka megjavítására, a kongresszusi 'versenyre, a termelés fellendítésére mozgósított. Szünet után került sor az új vezetőség megválasztására. A hangulat még élénkebb lett. Amikor a jelölőbizottság ismertette a vezetőségbe javasoltak névsorát, az elvtársak jól megvizsgálták, hogy kit vesznek fel a jelölőlistára. Érdeklődtek a jelöltek élete, családi körülményei, munkája, magatartása iránt. Aztán a titkos szavazásra került a sor. Utána összeszámolták a szavazócédulákat, majd a szavazatszedő bizottság kihirdette az eredményt. Egy érvénytelen szavazócédula volt csupán, ettől eltekintve a tagság egyhangúlag választotta meg a jelölteket. Kipróbált harcosok kerültek az új vezetőségbe: Bahor Gyula, Nagy Károly, Gudász József, Morvái, P. Szabó Lajos elvtársak, akik valamennyien régi tagjai pártunknak, kiváló szakmunkások, képzett elvtársak. Szorgalmuk, rátermettségük, becsületes munkájuk nyomán méltán esett rájuk a választás. Bízunk abban, hogy az új vezetőség munkája nyomán a diósgyőri nagyolvasztómű úgy fog dolgozni, mint az elmúlt esztendő utolsó negyedévében. Az egész megye, az egész ország varja, hogy a taggyűlésen elhangzott lelkes felajánlásokat tettek kövessék. B. I. A közgyűlés vitája azonban rámutatott arra is, hogy a szövetkezeti alkalmazottak, * boltkezelok munkájában még igen sok a javítani velő. Veres Mihályné és Mészáros Lánlóraé dolgosé paraszt asm szonyok prídáel elmondották, hogy egyes bojtkewríők többször kivételt tettek a kiszolgálásnál is. Fontos, keresett cikke, ke.t — mint példán! a riwtt. gyufát, olcsó gyermekruhákat és tűzhelyeket ’ ©gyes boltok vezetői ez ismerősök és a barátok között osztották szét. Az értekezleten megjelent boltvezetők ígérték, hogy hibájukat kijavítják. A közgyűlés végé«, több mint 5000 forint értékű árut sorsoltak ki. * szövetkezeti tagok között. Többek között Erdei Lásrió egy 500 forintos nógrádiét nyert. » » Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a miskolci Déryné Színház, ahol az első kerületi pártbizottság rendezésében jutalom- műsorra! köszöntötték a pártunk III. kongresszusa tiszteletére indított versenyben kivált dolgozókat, Yícha József elvtárs, az első kerületi pártbizottság titkára, megnyitó beszédében elmondotta, hogy a jutalnmmüsor megszervezésének kettős célja van. Egyrészt kifejezi a pártbizottság elismerését a kiváló dolgozóknak. másrészt lehetőséget ad a kerület kulturmunkásainak, hogy nagy közösség előtt mutassák be tudásukat. Az előadás értékes, szinvona« las volt. Az egyes músorszámo* kát a 28/tf. segédipari vállalat* a 28. építőipari tröszt, a villa-« mosvasút, az áramszolgáltatói vállalat, a drótgyár, a borsödvi- déki gépgyár, a borsodi vízróű«* vek, a posta, s több más vál l a* lat kiváló dolgozóinak ajánlották fel. Nagy sikert aratott aJ drótgyár népi tánccsoportja, amely román népi táncot, majd tápéi népi táncot mutatott be. A! táncosok könnyedén, kecsesen, ügyesen mozogtak. Számukat á közönség kérésére meg is kel* lett ismételniük. Szép sikert! aratott másodszori fellépése során az SZMT népi tánccsoportja' is. Hatalmas mértékben fejlődött az elmúlt évben a mezőcsátl földművesszövetkezet Fetru Dumitriu Állami.díjas román írd a Szovjetunióban fett utazása során ellátogatott Szver/álovszk városba is. a várost 1723,ban. Vaszilij Nyikitics Tatyis esp.v alapította és az Októberi Forradalom élőt* Jekat.yerinburgnak nevezték. IV emr®g jártam Szvcrdlovszkban. Ez a város ■ a* Ural-hegység túlsó lejtőjén terül el, btt, ahol már Ázsia kezdődik. Egyik este aludtam már, amikor hirtelen az a furcsa érzés riasztott fel, hogy rajtam kívül még valaki van szállodai szobámban. Kinyitottam a szemem és fel kattan toltam a kislámpát. Nem csalódtam. A karosszékben ismeretlen férfi ült. Ősz haja a válíáig ért, s szétterült aranyhímzéses vörös bársonyruháján. Nyakát drága csipkéből varrt nyakkendő díszítette. Térdig érő vörös bársony- nadrágot és ezüstsarkantyus csizmát viselt, ösz- szevont szemöldökkel, szigorúan és elégedetlenül nézett vám... — Mit keresel te itt? — kérdezte. ‘— Azért jöttem, Vaszilij Nyikitics, hogy lássak és hogy leírjam, amit láttam. Oroszul beszélt, én pedig románul válaszoltam. Mégis könnyen megértettük egymást. És bár még sohasem találkoztam vele, tudtam, hogy Vaszilij Nyikiticsnek hívják • •. — írni akarsz? —- kérdezte továbbra is haragosan- — Anélkül, hogy velem, a város alapítójával beszéltél volna? — Nem, Vaszilij Nyikitics. Hiszen látod, hogy veled is beszélek. . •— Ez sem elegendő! Látnod kell, mit tettem én a városért! — válaszolta. Kelj fel és jer, hogy megmutassam neked a várost!... Néhány perc múlva együtt lépkedtünk lefelé a lépcsőn. — Alekszejevjcs Péter őfelsége küldött ide engem — mondta Vaszilij Nyikitics. — Egyik nap hivatott. „Vaszka Tatyiscsev — kezdte a cár, — te vakmerő és kemény ember vagy. Az Uraiban bőven akad szén és vas, nekem pedig szerszámok és ágyúk kellenek. Menj és lásd, mit tudsz tenni!'' Én pedig eljöttem ide, ahol akkor még csaK végtelen erdők voltak és néhány vadászkunyhó. Most hadd mutassam meg neked az én művemet. -. \ z utcára értünk. Fehér oszlopokkal díszített, klasszikus stílusban épült palotára mutatott. — Éz 1730-ban épült. Jól emlékszem rá •. . A fehér palota mellett azonban sokkal magasabb épület emelkedett. Faragott oszlopok, U R ALVI D E K ! ALOM (Részletek Petru Dumitriu írásából) szobrok, művészi mozaikok díszítették, a kő, gránit és márvány minden gazdagságával. Vaszilij Nyikitics csodálkozva megtorpant. — Hát ez mi? — kérdezte. — A kormányzó háza? — Nem, Vaszilij Nyikityics: ez a városi szovjet palotája. — Szovjet? . •. Tehát ezt a várost tanács vezeti? — csodálkozott. «— És kik vannak a tanácsban? Ebben a pillanatban hatalmas, csillogó gépkocsi gördült a palota elé. Kékszemű, energikus arcú fiatal nő szállt ki belőle. — Nézd, ez Natalia Oszipovna Kupcsina, a szovjet elnökhelyettese. — Hogyan, hát a szovjetben nők is vannak? — kiáltott fel csodálkozva a városalapító. •— Igen... és az ügyek nem mennek azért rosszul... sőt, éppen ellenkezőleg. Csodálkozva nézett rám, de aztán az utca forgataga elterelte figyelmét az előbbi témáról. — Megszaporodtak áz emberek, amióta itt jártam *— állapította meg. — Igen, Vaszilij Nyikityics: ezelőtt ötven évvel mindössze 70 ezren voltak ... ma pedig elérik a félmilliót, ha nem többét •.. XT atalmas teherautó száguldott el mellettünk, majd megállt, az egyik üzlét előtt. Több ládát raktak le róla. Vaszilij Nyikityics közelebb ment, figyelmesen szemlélődött és meghökken- ve felkiáltott: — Földieper! Hogyan kerül földieper az Ura! vidékére? — Itt terem — világosítottam fel. — Többszáz hektáron termesztenek Szverdlovszk környékén földiepret. *— Remélem, nem képzeled, hogy ezt elhiszem?! — ripakodott rám méltatlankodva Vaszilij Nyikityics. — Áz Uraiban hat hónapig tart a tél. Olykor még a medvék is megfagynak. Hogyan teremne itt földieper? — Élt egy nagytudósú ember, akit Micsurinnak hívtak, s alá megtanította utódaidat arra, hogy gyümölcsöket termesszenek az Uraiban is. — Lehetetlen! — kiáltotta a bársonyruhás férfi. — Nem ismerem fel városomat!. Ide figyelj, Jekatyerinburg ez, vagy sem? — Nem, Vaszilij Nyikityics, ma .már nem így hívják. Erről az emberről nevezték el. Bronzszoborra mutattam, amely szenvedélyes mozdulatával mintha láthatatlan sokaságot szólított volna harcba.,. — ...Róla nevezték el a várost? — Igen, róla, Mihajlovics Szverdlovról, mert Vlagyimir Iljicset segítette az új világ megalapításában. — Nem értem! — szakított félbe. — Nem ismerem fel a városomat!... gyere! Hadd lássam a gyárat, amelyet én alapítottam! Ott legalább találok valami ismerős dolgot! Menjünk! Menjünk! IVr ckiiramodtunk... A város szélén olvasz- ^ tott fém fénye vörösre festette az eget- Többtucat gyárkéményből fehér, fekete, hamuszürke füstoszlopok gomolyogtak elő •., A városalapító futva sietett az üzem felé. — Hol a kovácsműhely? Széöítően magas csarnokba léptünk... Középen négy fényes acéloszlop emelkedett, ezek fölött pedig egy hatalmas férrkocka. Minden gigantikus méretű. A levegőben fémkarmok és láncok mozogtak. Embermagasságúnál nagyobb izzó acéltömböt ragadtak fel a levegőbe és a négy acéloszlop közé helyezték- A felső fémkocka hirtelen leereszkedett, az izzó acéltömbről sz Irra- és langeső, sistergő gőz csapol t ki- Mire a fémkocka többször rázuhant a sok-sok tonnás acéltömbre s pár perc alatt hengerré kovácsolta. — Kik csinálták ezt? — rázta meg a váT'am Vaszilij Nyikityics. — Oroszok’ — Oroszok, kirgizek, grúzok, tatárok,,. — És kik ezek? — Cárok? •.. Bojárok . •, — Sem az egyik, sem a másik.ä- Szabad emberek Vaszilij Nyikityics! Vaszilij Nyikityics, Jekatyerinburg alapitója ekkor a munkásokra mutatott, akik a csodálatos gépóriásokat irányították. A hatalmas csarnok rőt lángjai megvilágították alakját, szeme r gyogott. — Róluk írj! — kiáltotta. — És az ő városukról, amelyet ők építettek-., és arról a világról, amelyet ők építenek!... A hatalmas sajtológépből vakító szikraeső sistergett elő- Behunytam a szemem, s mire kinyitottam, Vaszilij Nyikityics már eltűnt. Egyedül voltam szverdlovszki szobámban. ÁlmodtamDe ilyet csak az Ural vidékén lehet álmodni. Ezeselben lépett fel elsőízbetf a miskolci színházban Balogh János vezetésével a miskolci né* pi zenekar is. Nagy taps jutalmazta játékukat, különösen’ Liszt IT. rapszódiájának és Di« nicu: Pacsirta c. művének elő« adását. Szerepelt a posta népi tánccsoportja, az SZMT ének«1 kara, a városi tanács népi tánc« kara és énekkara is. A közönség! hálásan fogadta Szűcs Sándor, a Déryné Színház tagjának népi- zenekari kísérettel előadott magyar dalait. A műsorszámokaí Zsolnai Judit, a Déryné Színház tagja konferálta. A MÁV közli, hogy február 21-től. vasárnaptól kezdve a dolgozók részére az eddigi Hat- éj hétnapos hetijegy helyeit egységes hetijegyet szolgáltat ki. amely a hét valamennyi napján érvényes utazásra* Az egységes háti jegy ára <az eddigi hat* napos hetijegy árával azonos. Az új heti“ jegy hétfőn nulla órától vasárnap^ 2A óráig érvényes. Hétfőn nulla órától ^ óráig hetijegy nem váltható. Azok ■& dolgozók, akik erre a hétre hatnapos hetijegyet váltottak, vasárnap, 21-én hetijegyükkel ráfizetés nélkül utazhat-* nak (MTI) A miskolci 23. ez. Állam? ISpítöSpiarí Tröszt n8L és férfi szakmunkásokat és segédmunkásokat vesz fel a Tröszt területéhez tartozó építkező© sekhez. A dolgozóknak biztosítják az ingyen szállást, napi háromszori étkezést 7.30 Ff.ért és havonta e*y- szer az utazási költség megtérítését. A családjuktól távol é?5 családos és családfenntartó dolgozók különélés! pótlékot kapnak munkanaponként. Ahol üzemi konyha van (i Fkot. ahol üzemi konyha nincs 10 Fkot. — Jelentkezni lehet.: Miskolc. Knda* JLászló «tea 4 szám (volt Kálvin utca) Tröszt munka »felvételi irodád iában.
