Észak-Magyarország, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-14 / 38. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1954. február 14. A minisztertanács határozata a minisztériumok és állami hivatalok munkarendjéről Mao Ce-lung üdvözlő távirata G. M. Malenkovhoz Peking fűi Kina). Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányán nak elnöke február 1-én a következő üdvözlő táviratot intézte G. M, Malenkovhoz, a Szovjetúnió Minisztertanácsának elnökéhez a kinai- szovjet barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés alá­írásának negyedik évfordulója alkalmából: Malenkov elvtársnak, a Szovjetúnió Minisztertanácsa elnökének. Fogadja kérem, elnök elvtárs szívből jövő hálám kifejezését és - forró üdvözleteimet a kinai-szovjet barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulója alkalmából. Az elmúlt négy év eseményei minden eddiginél világosabban megmutatták, hogy Kina és a Szovjetúnió nagy szövetsége biztos alapja a Távol-Kelet és az egész világ békéje és biztonsága megőrzésének. Az az őszinte és önzetlen segítség, amelyet a szovjet kormány és a szovjet nép Kínának nyújt, döntő fontosságú Kina szocialista iparosí­tásának meggyorsításában, lehetővé teszi, hogy Kina biztosan haladjon a szocializmus felé és erősíti a béke és a demokrácia Szovjetúnió ve­zette táborát. Kívánom, hogy a kínai és a szovjet nép nagy barátsága és egy­sége szüntelenül fejlődjék és még jobban megszilárduljon. Peking, 1954 február 11.‘‘ MAO CE-TUNG Megkezdődött a berlini értekezlet 19. ülése volt Szövetséges Ellenőrző Tanács A négy hatalom külügyminiszte­rei szombaton délután három órakor összeültek értekezletük 19. ülésére, hogy folytassák az osztrák kérdés megvitatását. Az ülésen, amely a nyugatberlini épületében zajlik le, Leopold Figl osztrák külügyminisz­ter is megjelent. (MTI) A minisztertanács legutóbbi ülé­sén határozatot hozott a minisztériu­mok és állami hivatalok munkarend­jéről. A határozat fő célja a dolgozó emberről való fokozott gondosko­dás. Ennek érdekében a miniszter- tanács megszabta a hivatalok mun­kaidejét, megtiltotta a dolgozók munkaidőn túli igénybevételét. A ha­tározat végrehajtása gátat vet a mi­nisztériumok és hivatalok vezetői és dolgozói jelentős részénél szokássá vált késő esti, sőt éjszakai munká­nak. Ezzel fokozott mértékben biz­tosítja a minisztériumok és állami hivatalok dolgozóinak szabadidejét, növeli a művelődéshez, szórakozás­hoz rendelkezésükre álló időt és le­hetővé teszi, hogy családjukkal, gyermekeikkel az eddiginél jóval többet foglalkozhassanak. A minisztertanács határozata sze­rint a minisztériumokban, országos jellegű hivatalokban, továbbá a fő­városi és megyei tanácsok végrehaj­tó bizottságai osztályain a hi­vatalidő — félórás ebédszünettel — 1954 március 1-től általában 8-30-tói 17 óráig, szombaton 14 óráig tart. A munkarend és a munkaidő be­tartása a hivatalok vezetőire és dol­gozóira egyaránt kötelező. Azoknál a szerveknél, ahol a munka jellege miatt az esti órákban is dolgozni kell, a dolgozók szabadidejének biztosítására, a munkaidőn túl vég­zett munka tartalmától függően, szabadnapot, illetve szabadidőt kell biztosítani. Ilyen kivételes esetekben sem lehet a dolgozókat hetenként háromnál többízben munkaidőn túl foglalkoztatni. A munkaidő kezdete előtt és be­fejezése után hivatalos ügyben a hivatalban tartózkodni nem szabad- Kivételes esetekben is csak a mi­niszter vagy helyettese, illetőleg a hivatal vezetője adhat erre külön engedélyt. A minisztériumok és hivatalok dolgozói a szombati munkaidő befe- .ieztétől a hétfő reggeli munkakez­désig hivatali munkára nem köte­lezhetők. Állami oktatás szombaton kizáró­lag 14.30-tól 18-30-ig tartható, va­sárnapra oktatást szervezni nem szabad. A minisztériumokban és hivata­lokban — ahol ez szükséges — a munkaidő befejeztétől a következő napi munka megkezdéséig ügyeleti szolgálatot kell szervezni. Az ügye­leti szolgálatot ellátó dolgozónak — az ügyeleti idő tartamától függően — a következő munkanapon szabad­napot, illetve szabadidőt kell bizto­sítani. A határozatot úgy kell végrehaj­tani, hogy a hivatali munkában za­var, fennakadás ne legyen. Ezért a munkaidőt jól ki kell használni és harcolni kell a munkaidő mindenfaj­ta pazarlása ellen. A hivatali mun­kát pontosan előírt időben kell meg­kezdeni és befejezni. Munkaidő alatt más, a hivatali munkához nem tartozó ügyet intézni nem szabad. A határozat végrehajtásának biz­tosítására lényegesen meg kell javí­tani' a minisztériumok és hivatalok munkamódszerét. A jelenleg fenn­álló túlzott központosítást fel kell számolni, a hatásköröket és ezzel együtt a munkát az eddiginél jobban kell megosztani a vezetők és dolgo­zók közt- A vezetők a feladatok meg­oldásába munkatársaikat fokozottabb mértékben vonják be és biztosítsanak számukra az eddiginél szélesebb hatáskört és felelősséget. Növelni kell az alsóbbfokú vezetés szakmai színvonalát, önállóságát és felelős­ségét. Lényegesen csökkenteni kell az értekezletek számát, meg kell ja­vítani azok előkészítését. A minisztertanács kötelezi a ha­tározat végrehajtásáért felelős mi­A minisztertanács legutóbbi ülésén nagyjelentőségű határozatot hozott a villamosenergia termelésének és fel­használásának szabályozásáról. A ha­tározat értelmében az Országos Tervhivatal egy-egy tervidőszakra, valamint napszakonként is előírja a vállalatok és üzemek által felhasz­nálható villamosenergia mennyisé­gét, az előre meghatározott „fogyasz­tási menetrend" alapján, amelyet a minisztertanács hagy jóvá. Az Országos Tervhivatal által mi­nisztériumonként elosztott villamos­energiamennyiség gazdaságos fel- használásáért elsősorban a vállalatok igazgatói felelősek. A vállalatok igazgatóinak és dolgozóinak nem szabad egy percre sem szemelő! té­veszteni, hogy a rendelkezésükre ál­ló energiamennyiség túllépése zava­rokat okozhat az egész népgazdaság áramellátásában. Ezért a dolgozók­nak fontos érdekük a rendelkezések lelkiismeretes, pontos betartása. A minisztertanács határozata vé- getvet annak a helytelen állapotnak, hogy az energiával takarékosan gaz­dálkodó üzemek a kényszerű korláto­zások következtében együtt károsod­janak a pazarlókkal. A határozat értelmében az előírt normát túllépő vállalatnál — egyéb büntetendő rendszabályok mellett — fokozott áramkorlátozást is alkal­maznak. Intézkedik a határozat a takaré­nisztereket és hivatalvezetőket, hogy a munkarend betartásában maguk járjanak elő jó példával, s szemé­lyesen is ellenőrizzék a határozat végrehajtását- Ehhez vegyék igény­be a társadalmi szervek, elsősorban a szakszervezetek segítségét. Azokat,' akik a határozatot nem hajtják végre, fegyelmileg (súlyo­sabb esetben büntetőjogilag is) szi­gorúan felelősségre kell vonni. A határozat rendelkezéseinek a járási, városi (kerületi) és községi tanácsok apparátusában való végre­hajtásáról — tekintettel ezek fel­adatainak eltérő jellegére — külön történik intézkedés. A minisztertanács felkérte a Szak- szervezetek Országos Tanácsát, hogy a szakszervezeteken keresztül segítse és ellenőrizze a határozat végrehajtását. A szakszervezetek segítségével, a nyilvános bírálat fegyverével is harcot kell indítani azok ellen, akik a munkanapot nem használják ki megfelelően, vagy rossz munkamódszerükkel a határo­zat végrehajtását bármi módon aka­dályozzák. (MTI) kos gazdálkodás, valamint áz ener­giaellátást javító különböző intézke­dések, újítások jutalmazásáról. A határozat előírja, hogy az erőmű­vek munkáját meg kell javítani, el­sősorban a karbantartási munkálatok maradéktalan végrehajtása, illetve meggyorsítása útján. Rendelkezik ar­ról is, hogy a nagyobb, saját erőte­leppel biró vállalatoknak részt kell venni az országos energiaellátásban. Ez az intézkedés is azt szolgálja, hogy a lakosság zavartalan áramel­látását, a mezőgazdaság, valamint az ipari termelés — s ezen belül első­sorban a közszükségleti cikkeket gyártó üzemek céljaira szükséges vil­lamosenergiát biztosítani tudjuk. A minisztertanács határozata fel­hívja a lakosságot is a villamosener- giával való fokozott takarékosságra. Ennek megvalósítása, a tervszerű energiagazdálkodás eredményessége, a vezetők nagy felelősségét és — a megfelelő műszaki ellenőrzés mellett — széleskörű társadalmi ellenőrzést, az égész lakosság hatékony közremű­ködését kívánja meg. Ezért a mi­nisztertanács felkéri a szakszerveze­teket, a DISZ-t és a többi tömegszer- vezeteinket: a dolgozók széleskörű mozgósításával, felvilágosító munká­jukkal segítsenek a határozat mara­déktalan végrehajtásában. A határozat február 13-én lép élet­be. (MTI) A négyhatalmi Iljicsov, a szovjet küldöttség szó­vivője a péntek esti sajtóértekezle­ten közölte, a négy hatalom külügy­miniszterei pénteken délben tartott zártkörű ülésükön elhatározták, hogy bizottságot alakítanak a berlini értekezlet további ügyrendjének és időbeni beosztásának kidolgozására­A nyugatberlini sajtó közlése sze­rint Dulles amerikai külügyminisz­ter igyekszik mielőbb végetvetni a négyhatalmi értekezletnek. Dulles pénteken bejelentette partnereinek, hogy március 1-én feltétlenül részt akar venni a pánamerikai konferen­cia megnyitásán és előzőleg még be­számolót kell tartania az Egyesült Államok kongresszusa előtt. * A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya pénteken a berlini Vígopera díszelőadásán vendégül lát­ta Molotov szovjet külügyminisztert és a négyhatalmi értekezleten részt­vevő szovjet küldöttség tagjait. A díszelőadáson német részről megje­lent Johannes Dieckmann, a Népi Kamara elnöke, Otto Grotewohl mi­niszterelnök, Walter Ulbricht, Né­metország Szocialista Egységpártja központi bizottságának első titkára, valamint a Német Demokratikus Köztársaság politikai, gazdasági és kulturális életének számos képvise­lője. ★ Az osztrák hivatalos körökben még nem foglaltak állást azzal a javaslattal kapcsolatban, amelyet pénteken terjesztett elő Molotov szovjet külügyminiszter az osztrák értekezlet hírei“ kérdés ügyében. Azonban —* mint az „AFP" bécsi tudósítója beszá­mol róla — az osztrák főváros poli­tikai köreiben már kijelentették, hogy a szovjet javaslatot „nagyon ér­dekesnek" tartják. „Különösen öröm­mel iidvözlik azt, hogy a Szovjetúnió elfogadja a vele szemben fennálló adósságok árukban való kifizetésé­nek elvét". „Ugyanezekben a kö­rökben kijelentik még — állapítja meg az „AFP“, hogy a Molotov- tervnek az a része, amely szerint Ausztria nem csatlakozhat a négy fiatalon^ valamelyike ellen irányuló koalícióhoz, megfelel annak az osztrák óhajtásnak, hogy Ausztria egyetlen katonai tömbben sem ve­gyen részt." ★ A berlini négyhatalmi értekezlet alkalmából Saar-vidéki küldöttség érkezett a Német Demokratikus Köztársaságba, hogy a külügymi­niszterek tudomására hozza a saar- vidéki németek követeléseit. A kül­döttség nyilatkozatában megállapít­ja, hogy a német Saar-vidéket bele­vonták a Shuman-tervbe és az úgy­nevezett „konvenciókkal** teljesen hozzákötötték Franciaországhöz. Ezek a konvenciók alapjában véve az „európai védelmi közösség“ és a bonni különszerződés politikájának eszközei. A Saar-vidék lakossága nem akar ilyen méltatlan körülmé­nyek között élni. Valóban demokra­tikus fejlődést követel, igazságos bé­keszerződést a független, demokra­tikus és békeszerető Németország­gal. (MTI) A minisztertanács határozata az energiagazdálkodás új rendszeréről A KONGRESSZUSI ZÁSZLÓ KÖTELEZ! ETárom esztendővel ezelőtt, január •*-*- 3-án a Hofher-gyárban a kom­munisták kezdeményezésére a dolgo­zók elhatározták, hogy a Magyar Dolgozók Pártja február 24-i II. kon­gresszusát újabb munkasikerekkel, termelési győzelmekkel ünnepük. „Úgy gondoljuk — írták levelükben —, hogy pártunk iránti hűségünket, a magyar dolgozó nép iránti odaadá­sunkat legméltóbban úgy fejezhet­jük ki, ha a kongresszus tiszteletére továbbfokozzuk munkánk lendüle­tét, szervezettségét és a takarékos­ság szempontjainak figyelembevéte­lével emeljük termelésünk mennyi­ségét és minőségét. * jfl obj egy élesre csiszolódott kavicsot ' a folyó tükörsima vizébe, — mesz- sze gyűrűznek a habok, hullám hullámot követ, mozgás, elevenség váltja fel a csön­det ... Kiálts nagyot a sziklák koszorúéin erdőségbe, százféléi visszhangozza szavai­dat a rengeteg. . , így járt kereszlül- kasul az egész országban, így szállt üzem- től-üzemig a Hofher-gyáriak harcbahívó harsonaszava. Vájjon hol válaszolnak leghamarabb, hol mozdulnak meg leggyorsabban a jel- hívásra? ... * A z Északmagyarország 1951 ja- nuár 5-í számából: „Mi, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói a mai napon (január 4-én) tartott röpgyűléseinken elhatároztuk, hogy csatlakozunk a Hofher-gyári dolgozók kezdeményezéséhez. Pár­tunk kongresszusának méltó megün­neplésére munkánk térmelékenységét továbbfokozzuk, eredményesebb har­cot indítunk a selejt csökkentéséért, az anyagtakarékosságért. Ennek ér- •' dekében vállaljuk... és itt követke­zik a nyolc pont, amely ezer és ezer munkás, műszaki dolgozó, tisztvi­selő, vezető felelőségérzettel áthatott, őszinte lelkesedéstől fűtött felajánlá­sát összesíti. íme; mindössze egy nap 'jelt el s az ózdiak máris jelentkeztek. Hogy sza­vuknak, ígéretüknek aranyfedezete van, megmutatta a verseny egész menete. Ózd komoly küzdőfél, rész­vétele a versenyben mindenütt, Diósgyőrött, Csepelen és Nádasdon, a legjobb erők és képességek latba- vetésére serkentette az üzemeket. A pártkongresszus hevítette, csapta magasra a verseny lángját hazánk_ bon. A vállalásokat a párt iránti szeretet és hűség csiszolta, formálta. És még var lami: az, amiről a költő így dalolt: „Ag ember dolgozni akar, vasat hajlít, falat emel cipőt, ruhát varr, verset ír, gyógyít, tanit, erdőt nevel. Volt éveinek roncsdin merengjen, kinek szíve vén, — mi dolgozunk! nekünk hugunk, édestestvérünk a remény! Mi békét, munkát akarunk, hogy rendbehozzuk birtokunk: a Földet, mindénik hazát, ez a mi dolgunk és jogunk. A mindenség homlokzatán Napnál is fénylőidben ragyog tervünk órája: méri a percet, évet, évszázadot!“ (Zelk Zoltán) * Corakoztak az üzemek, — csata- ^ sorba: a több acélért, szénért, gépért, szövetért, az erősebb ország­ért, a jobb életért. így tettek a borsodi bányászok is. akik ezekben a napokban ugyancsak elkészítették számvetésüket múltról, jelenről, jövőről. Riasztó képek ele­venedtek meg előttük a régi, keser­ves évekből, amikor a Borsodi Szén­bánya Rt. urai, Schneider francia ágyúgyáros, a bécsi és párisi Rot- schildok, a svájci nagytőkések, a ma­gyar Chorinok és Eszterházyak saj­tolták ki a bányászok vérét, verejté­két, amikor a csendőrpribékek fél­holtra verték az öntudatos munkások legjobbjait, mint Lukács Balázst Berentén, Paulas Ernőt Lukóbányán és másokat. Miért? .Mert szabad vi­lágról álmodoztak, emberibb életért harcoltak. Most az álom valósággá vált. Ezt a valóságot, új életünk gaz­dagítását és erősítését a bányászok mindig a legelső sorokban, a tűzvo- nalban szolgálták. Ez alkalommal sem lehetett, nem is volt másként. Az alberttelepiek csatlakoztak legelő­ször a kongresszusi versenymozga­lomhoz és gyors egymásutánban kö­vették őket a borsodi bányaüzemek. 7* C zínes, változatos, tarka képet mu- tatott a verseny mái az első heteké ben. Felölelte a termelőmunka minden ágát, átfogta az üzemi élet legkisebb, leg jelentéktelenebbnek látszó területét is. Néhány cím az Északmagyarország ja­nuár 19-i számából: A Márta.akna dolgozói 140 tonna szén­nel termelnek többet. — Az ormospusz­tai bányászok 5 héttel a határidő előtt megnyitották az új telepet. — A borsod- nádasdi Sőgvdri ifjúsági üzem csatlako­zása. — Értékes felajánlásokat tettek a hernádvőlgyi erdőgazdaság dolgozói. ★ íyí em könnyű lepergetni az előző kongresszusi verseny filmjét. Ha játékfilmről lenne szó, azt mon­danánk: zsúfoltak a kockák. Csak­hogy ez nem játékfilm volt, hanem élő, eleven valóság és a munkásosztály, a dolgozó nép „rendezte“, amely ra­gyogó győzelmekkel, nagyszerű ter­melési sikerekkel mutatta meg ere­jét, hősiességét, összeforrottságát a párttal. Január 21-én arról értesültünk, hogy 200 százalékon felüli eredmé­nyek születnek tömegesen a Diós­győri Gépgyárban. Január 24-én ar­ról olvashatunk, hogy 8 nap helyett 4 nap alatt építettek át egy martin­kemencét a diósgyőri kohókőművesek, A január 28-i újság arról tudósít, hogy megyénk vasipari üzemeinek vetélkedésében a Borsodnádasdi Le­mezgyár került az élre, második Ózd, harmadik Diósgyőr. Február első napjaira megválto­zott a helyzet: Ózd tört az élre s nemcsak a megyei versenyben, ha­nem országosan is az elsők közé nyo­mult. Február 7-én jelent meg elsőízben országos értékelés, amely szerint a vaskohászatban a legjobbak között Ózd és Borsodnádasd volt. Az ózdi finomhengermű 125 százalékra telje­sítette vállalását, a dolgozók 87 szá­zaléka kapcsolódott a versenybe. A győzelem kérdése még korántsem dőlt el. Február 10-én ünnepélyes keretek között adták át a minisztérium zász­laját az élüzem Diósgyőri Kohászat­nak. Ekkor hangzott el a diósgyőriek fogadalma: „Úgy dolgozunk, hogy megszerezzük a legnagyobb kitünte­tést, a Központi Vezetőség kongresz- szusi zászlaját is.“ A nagy verseny­társ, Ózd, azonban továbbra is őrizte első helyét. ★ A z utolsó, mindig emlékezetes me­ÁI net a Kongresszusi Hét volt• Feb­ruár 18-án az Északmagyarország kör­képet rajzolt az ózdi dolgozóknak az egész ország Csodálatát és elismerését ki­váltó versenyéről. Egymagukhgn a címek is felidézik az emlékezetes napok hangu­latát, a gyár soha nein látott nagy íramú lendületes munkáját. 797.751 forint értékű megtakarítás a kohóknál. — Hevesebben dobog a „gyár szíve“, a martin, — Ilyen eredmény még nem volt a durvahengerdében. — Uj sztahanovisták a kongresszusi versenyben — Köszönet a szovjet mérnök elvtársi se­gítségéért. — A finomhengerdei Pázmány brigád külön története. — A műszaki értelmiségi dolgozók a győzelemért. — A nők a férfiak méltó versenytársai. — A munkamódszerátadás nagy eredményei. — 31.9-röl 218-ra csökkent a gyárban a normán alul teljesítők száma. — így biztosítják a verseny nyilvánosságát■ — A párt vezeti, irányítja, lelkesíti a nemes küzdelmet — Fokozott helytállással, acé­los akarattal! — “ S a fokozott helyt­állás és acélos akarat elhozta Őzdnnl: 4 győzelmet. Részlet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének közleményéből a kongresszusi zászló odaítéléséről: ,,A verseny eredményeként újabb nagA termelési győzelmek születtek- Még többi szenet, vasat, acélt, gépet, textilt .sió» adtak dolgozóink terven jelül hazánk megerősítésére, népünk jelemelkedéséret békénk védelmére. A kongresszusi szódat lista munkaversenyben a legjobb ered­ményt az Ózdi Kohászati Üzemek dolgo­zói érték el. . Mindezek alapján a Köz* ponti Vezetőség úgy határozott, hogy a győztesnek felajánlott zászlót az Ózdi Koo hászati Üzemek dolgozóinak adja", * ‘í'l-e a forró napok emléke az ózdi dolgozókban? Hogyne él-* né! Nem lehet azokat elfelejteni! Az emlékek, a három évvel ezelőtti győzelem még ma is megdobogtatja a szíveket. Mint ahogy büszke, har-* cos hagyománya az ózdi hazafiaknak a több, mint 100 esztendővel ezelőtt élt elődök helytállása is, akik 1848 május 27-én a Pesti Hírlap szerkesz-t tőségéhez küldött levelükben a kö- vetkezőket írták: „Idecsatolván ktil- dünk édes hazánk segélyezésére mi is egy csekélyke összeget. Nehéz ke­resményünkből, krajcáronkint raktuk össze. Bár adhatnánk többet, de mi csak szegény munkások vagyunk. Ám, ha vagyont nem áldozhatunk, felajánljuk a hazának erős. edzett karjainkat és a szabadságért lángoló vérünket, elhatározván, hogy vala­mennyien beállunk honvédnek.“ A párt Központi Vezetőségének kemény, dicsőséges harcokban meg­szerzett gyönyörű vörös zászlaja Óz- don van. S az ózdi munkások, mű­szakiak, akárcsak megyénk minden dolgozója, sokat gondol erre a zászlóra, a három esztendővel ezelőtti gyönyörű versenyre a most fólyó kongresszusi versenyben. Tudják, hogy ez a zászló köteled S. Aj

Next

/
Thumbnails
Contents