Észak-Magyarország, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-28 / 50. szám

Bányász dolgozóit és műszaki értelmiségiek! Tűik és iokk minőségű szénnel, az egy lőre eső termelés emelésével, a munkafegyelem megszilárdításával, a szállítás megjavításával harcoljatok a kongresszus tiszteletére tett vállalások teljesítéséért! P _á r t é 1 e t ___★ A bányász politikai iskolák tapasztalatai megyénkben A megyéi pártválasztmány leg­utóbbi illésén megtárgyalta az ideológiai munka és a pártokta- .tás helyzetét. A pártválasztmány megállapította, hogy a megyében különösen a bányászok körében folyó pártoktatás állandó fejlesz­tésére kell nagy gondot fordítani. Több bányában alacsony a tanfo­lyamok színvonala, legfőképpen amiatt, bogy a propagandisták nem készülnek megfelelően a fog­lalkozásokra. Sok hallgató nem tanulmányozza alaposan a kije­lölt irodalmat és ennek következ­t.épben a szemináriumok színvo­nala nem kielégítő. Bányász pártszervezeteinkben ü£y~őgy foglalkozáson a hallga­tóknak mindössze 60—65 száza­léka jelenik meg. Még rosszabb a helyzet Ormosbányán, Somsályon és Rudolf telepen. Itt alig jön ősz- sze a hallgatók 40 százaléka. Ez a hiányosság elsősorban a párt­oktatás irányításában és szerve­zésében elkövetett hibákból adó­dik. Már az oktatás kezdetén baj volt a bürokratikus beosztással és azzal, hogy a hallgatóknak nem magyarázták meg, miért fontos a tanulás. A nápneve'Őmunka helyett adminisztratív módszereket alkalmaztak, például műszak utáp nem indí­tották el az autóbuszt csak ak­kor, amikor a politikai iskola végétért. A Központi Vezetőség és a megyei pártbizottság határozata értelmében felszámoltuk a hibá­kat és a káros módszereket. A foglalkozásokat a lakótelepeken tartjuk. A tapasztalat azt bizo­nyítja,, hogy ez a módszer bevált. Az oktatásban résztvevők nincse­nek kötve a szállítóeszközökhöz és pihenten vehetnek részt a foglalkozásokon. A felvilágosító, meggyőző munkában — a javulás mellett — akadnak még hiányos­ságok. Vannak még bányász párt­tagok, akik nem értették meg, hogy minden párttag megtisztelő kötelessége, hogy rendszeresen tanuljon, igyekezzék a legjobban elsajátítani a marxizmus-lcnin- izmus alapelveit. Fel kell számolni azt a rossz módszert, ami Ormosbányán még megtalálható. A bányászpártb'- zottság úgy „oldotta meg“ a pártoktatás átszervezését, hogy megszüntette ugyan az aknán- kinti oktatást, de ugyanakkor bürokratikus módon egyszerűen csak értesítést küldött az illeté­kes falusi pártszervezethez, hogy ezeket és ezeket az elvtársa­kat vonják be oktatásba, Az elv­társak azt gondolták: most már letették vállukról a felelősséget. Az orrnosbánvai pártbizottság és a többi pártszervezet is tanuljon a hibákból, nagy gonddal javítsa, fejlessze a pártoktatást inunka- terülotén. Emelni keli a bányász politikai iskolák tartalmi színvonalát is. Igen sok propagandista felké­születlenül megy politikai isko­lára. Természetesen rosszul ma­gyaráz meg ogy-egy fontos kér­dést. Alberttelepen például a műhelyben tartott politikai isko­lán a propagandista azt mondot­ta: a békemozgalom célja a ka­pitalizmus megdöntése. Azokra a politikai iskolákra, ahová a pro­pagandista felkészületlenül megy el, nem Szívesen járnak a hall­gatók. a foglalkozás unalmas, nem kelti fel az érdeklődést. A hallgatók gépiesen válaszolnak a feltett kérdésekre, nem vitatkoz­nak, nem tárgyalják meg az anyagot. Ahhoz, hogy a politi­kai iskolák színvonalát emeljük, elsősorban a propagandistáknak kell megjavítaniuk munkájukat, hiszen a pártoktatás eredményes­sége nagyrészt rajtuk múlik. Propagandistáink rendszeresen látogassák a propagandista sze­mináriumokat, hiszen ezeknek éppen az a feladatuk, hogy elmé­letileg tisztázzák a soronlovő anyagok legfőbb kérdéseit. Járási pártbizottságainknak, bányász pártszervezeteinknek érezniük kell a felelősséget a bá­nyász párttagok neveléséért. Adjanak nagyobb segítséget a propagandistáknak, tartsanak vándorkonzultációkat, keltsék fel az érdeklődést a tanu­lás lránt. Feladatuk, hogy figye­lemmel kísérjék a falusi bányász politikai iskolákat, rendszeresen ellenőrizzék azok foglalkozásait. Bányász pártszervezeteink jó fel- világosító munkával értessék meg az elvtársakkal az oktatás jelen­tőségét. Mondják el, hogy a párt­tagoknak állandó kapcsolatot kell tartaniuk a dolgozó tömegekkel. Meg kell hallgatniok dolgozó tár­saik véleményét és választ kell adniok kérdéseikre. Hogyan tud­nak azonban válaszolni” azok a kommunisták, akik elméletileg felkészületlenek és nincsenek felvértezve a marxizmus-leniniz- iüus fegyverével? Megyénk dolgozói, a bányá­szok, kohászok és a falvak mun­kásai nagy lelkesedéssel készül­nek pártunk III. kongresszusának méltó megünneplésere. Bányász propagandistáink minden politi­kai iskolán foglalkozzanak 10-15 percet a kongresszus és a kon­gresszusi verseny jelentőségével. A politikai iskolák hallgatói le­gyenek a vergeny élharcosai, küzdjenek azért, hogy a kon­gresszusi versenyzászló á mi me­gyénkbe kerüljön. KOVÁCS JOLÁN MB. ágit. prop, osztály A durvahengerdei fiatalok hőstette A diósgyőri durvahengerdében pénteken reggel a triósoron 12 másodéves liengerésztahuló vette át a fogót. Zsolnai elvtárs, a fiatalok ne- volőjo és az előhengerész feszül­ten figyelte minden mozdulatu­kat. A fiatalok ígéretet tettek, hogy a kongresszus tiszteletére a napi tervet túlteljesítik, az előíráson felül 15 tonna acélt hengerelnek. —• i ii i ii Vegyes bugákat hengereltek, ügyesen, selejtmenteson dolgoz­tak úgy, hogy napi tervüknek 213.5 százalékra tettek eleget. Az ígért 15 tonna helyett terven felül 48 tonna acélt hengereltek. Bige Gyula, Szabados Ede, Sza­bados Vinee, Mécséi István, Olecskó László, Mise István és Hasi László tűnt ki nagyszerű munkájával. A durvahengerdében mindenki büszke a szép ered­ményre. Ahol elfelejtik, hogy a dolgozókról való gondoskodás — törvény öt lyukól bányásszal találkoztam a napokban. Az üzem februári mun­kájáról beszélgettünk. Amikor a le­maradás került szóba, mind az öten a bányánál a hónap elején beveze­tett új közlekedési rendet jelölték meg a lemaradás fő okaként. — Eddig is gyakran előfordult — különösen a nagy hidegben, hogy késtünk — mondja az egyikük. — De most már az megy ritkaság- számba, ha a műszak kezdetekor mar Lyukón vagyunk. —• Pedig az állomástól a fejtésig még hosszú a2 út. Félóra is belete­lik, míg a munkahelyre érünk —* szólt közbe a másik. Uj barátaim megértették a párt kérését. — Ha több szén keli, mi még jobban akarunk dolgozni *-*■ szólt a legfiatalabb, akinek ka­bátján kicsi aranycsillag beszél vi­selőjének jó munkájáról. — De ho­gyan adjunk kevesebb idő alatt több szenet? Műszakunkból nem egyszer másfél, két óra Is eltelik, mire mun­kához láthatunk. Ilyen körülmények között nem is gondolhatunk a me- Iegcsákányváltásra. Mind az öten arról beszéltek, hogy az újrendszerű közlekedés megrövidíti munkaidejüket, de sok- tok csille szénnel rövidíti meg nép­gazdaságunkat is. Én azonban to­vább kérdezek és kiderül az is, amit a derék bányászok nem hoztak szó­ba. Kevesebb szénért kevesebb pénzt visznek haza. És a család számára is kevesebb idejük jut, hazafelé me­net is értékes perceket veszte­nek el. A lyukóbányai menetrend, illetve a menetirány megváltoztatását a vállalat vezetősége kérte — a bá­nyászok megkérdezése nélkül- Ezt a nagy hibát másik, hasonlóképen sú­lyos hibával tetézték. A miskolci és diósgyőri bányászoknak háromne­gyed négykor kell felkelniük, hogy •imfiheesenek Lyukóra a, vonattal, ugyanakkor az irodai dolgozóknak különvonatot állítottak be, amely későbbi időpontban indul. Ilyenkor egyetlen kocäit visz a mozdony. Pe­recesről Lyukóbányára, mert Nagy János főmérnök és Kertész Pál, a vállalat főkönyvelője szerint „a tisztviselőknek külön vonat kell". Ez a vonat azonban a legtöbbször csak félnyolc, nyolc óra körül ér Lyukóbányára. így az éjszakai mű­szakból kiérő bányászok ügyes-bajos dolgaikkal hiába keresik fel az iro­dákat. De sokszor meddő fáradság ez a délután kétórás műszakváltás­kor is. Egyesek — szerencsére ez nem általános —, hogy ne kelljen „apró-cseprő ügyekkel1' Vesződniük. — ilyenkor nem tartózkodnak mun­kahelyükön. Például Galambos elv­társ, a mátyásszinti bányamester éppen műszakváltáskor gyakran ta­lál magának „sürgős" elfoglaltsá­got, a hazafelé igyekvő bányászok hiába kopognak szobájának bezárt ajtaján. A dolgozókról való fokozottabb gondoskodás, érdekeik fokozottabb védelme azonban más területen is gyakran háttérbe szorul a lyukói vállalatnál. Erről beszélhetne Somo­gyi Zoltán sztahánovista vájár is, aki — bár tervét rendszeresen 120 százalék körül teljesíti — januári munkájának elszámolásakor indoko­latlanul kevesebb prémiumot ka­pott. Csak a szakszervezeti. bizottság közbenjárására derült ki, hogy a Somogyi elvtárs által végzett úgyne­vezett főmunkákat mellékmunka­ként számolták el. A „kis" tévedés naponta 9 forintot jelentett és nyu­godtan elmondhatjuk, hogy nem Somogyi Zoltán az egyetlen bányász, akinek megérdemelt prémiumát he­lyesbítés alapján utólag fizették ki. Sokkal több gonddal és figyelemmel keli számfejteni a dolgozók fizetését. Nem szabad ilyen tévedésekkel gá­tolnunk bányászaink eredményes munkáját. A dolgozók érdekeinek szem elől tévesztését bizonyítja Lyukóbánya baleseti statisztikája is. A balesetek 92 százaléka olyan kézsérülés, ame­lyet a hibás, elkopott drótkötelek okoznak. Az alig milliméternyí drót­szálak a felületen elszakadnak és éles karomként hasítják fel a bá­nyászok kezét. Néha csak karcolá­sok, de néha mély sebek mutatják vádolóan, hogy ebben az üzemben a terv minden áron való teljesítése olykor fontosabb, mint a dolgozók testi épsége. De nemcsak drótköte­let, hanem bányaiét. TH gyűrűt, sínszöget sem kap Lyukóbánya a termelés bővítésének megfelelően- Igaz, slnszög nemrégen érkezett, de a szükségesnél nagyobb méretű és sorra kettéhasítótta a talpfákat. Ki is írták a bányászok a faliújságra, hogy a tröszt az anyagtakarékosság­nak elég furcsa módját választotta: „egy talpfából kettőt csináltatnak“' A legfelháborítóbb mégis az, hogy a dolgozók legelemibb szociális igé­nyeit sem elégítik ki Lyukóbányán. *— Van víz és még sincsen — mondja Bozsa István, a munkaügyi osztály vezetője. Lyukóbánya telepen egyáltalán nincs kút. Bent a bányá­ban azonban egy vízvágatban — amelyet 1951-ben már előkészítettek a szivattyúzáshoz — bőven van tisz­ta, a kútviznél is jobb minőségű ivóvíz. A szivattyú azonban máig is késik- A lakásokba és a külszínre továbbra is csak szennyezett víz ér­kezik fel a bányából, ilyen víz folyik a vízcsapokból is- Az üzemi konyhára ócska fahor- iókbán szállítják a tiszta vizet az említett vizvágatból, annak ellenére, hogy a bányaegészségvédő szabály­zat szigorúan megtiltja a víznek fa­hordókban való szállítását. A ren­delkezés oka: a hordó belső fala el­korhad, szennyezheti az egyébként tiszta vizet. Úgy látszik — egyes lyukóbánya! vezetők szerint —- csak a bányába befelé tilos a fahordőban történő vízszállítás. Érdemes lenne elgondolkodni azon; vájjon a korha­I M.egyénk állami gazdaságai lettek az elsők az országos gépjavítást versenyben A borsodi állami gazdaságok nagy dicsőséget szereztek megyénk­nek. Az ország állami gazdaságai között folyó téli gépjavítást verseny­ben a (toklvai gazdaság lett az első- Az élenjáró gazdaság dolgozói 10 ezer forint jutalmat kaptak. Az országos verseny következő helyeit is borsodi állami gazdaságok foglalták cl: második lett a taktaharkányi, harmadik az emődi, negyedik a tárcáit állami gazdaság. Az összesített eredmények alapján a téli gépjavító ai versenyben a borsodi állami gaz­daságok hódították el az első helyet. Valamennyi állami gazdaságban megtörtént már a gépszemle, a felvonulás. Büszkén mutatták be jól végzett munkájuk eredményeit a gazdaságok dolgozói. A menetben elől haladtak a fogatok, szekerek, utánuk az erőgépek, stb. A gépszemle után este kultúrműsort rendez­tek. A gépszemlén résztvettek az egyes állami gazdaságokban a mi­nisztérium kiküldöttei, közöttük neves szakemberek, akik előadás ke­retében értékes szakmai útmutatásokat adtak a további munkához az állami gazdaságok dolgozóinak. Sikerrel kezdte mey mkáiát az akaujvári termelési bizottság Abaujvár dolgozói nagy kedvvel készülnek a tavaszi munkákra. Községünkben 27 tagú termelési bizottság alakult, s azonnal munká­hoz is látott. Tagjai azok a kis- és középparasztok, kik eddig is min­őmben élenjártak. A bizottság tag­jai szakcsoportokat létesítették. Mindegyik csoport elnököt válasz­tott, .,s a tanáccsal és az állandó bi­zottsággal karöltve működnek, vég­zik munkájukat. A bizottság megállapította, hogy a helyi földművesszövetkezet tulaj­donában egy vetőgép és egy szelek­tor van, de mindkettő javításra szo­rul. Kérésére a tanács utasította a földművesszövetkezetet a gépek ki­javítására. Ellenőrizte a bizottság a Vetőmag- készletet is. Vetőmagigénylés főként minőségi magvakra történt. Jegyzőkönyvet vettek fel arról is, hogy a kovácsnak 4—5 napot kell szaladgálnia, míg kovácsszénhez jut. A jegyzőkönyvet továbbították a já­rási tanácsnak, s ennek eredmé­nyeként a kovácsszén már * meg is ( érkezett, így zavartalanul folyhat a gépek kijavítása. A gyümölcstermesztés fejlesztése érdekébén a szakcsoport javasolta a földművesszövetkezetnak, hogy sze­rezzen bé 1—2 háti permetezőgépet, amit a termelők bérbe vehetnek. A permetezéshez szükséges anyagokat már meg is rendelték. JUHÁSZ ISTVÁN vb, titkár Harcban mindéi (Tudósítónktól.) Pénteken reggel is — mint a kongresszusi verseny minden napján — bizakodó, élénk hangu­latban kezdődött á műszak az ózdi marimban. A kemencék egy­másután rakták be a hulladékot, majd kikészítve csapoltak. A mű­szak vége fölé azonban váratlan dolog történt. A négy üzemképes berakódaru közül az egyik hirte­len megállt. A daru kormányosa elkeseredve jelentette: eltörött a futókerékszekrény, nem tud dol­gozni. Az üzem vezetője, Demeter elvtárs, á villamoskarbantartó csapat vezetőjével, Brepán elv- társsal megvizsgálta a törött al­katrészt. A legszigorúbb számítás szerint is 20 órás üzemzavar, hangzott a közös vélemény. Veszélyben a napi torvleljesí- tés! Demeter elvtárs gyors Intéz­dó szennyes anyagok bányából kife­lé nem szenriyezhetik-e meg a jó ivóvizet? A szénpor és az izzadtság mélyen beleevődik a bányászok bőrébe- Még sem gondoskodtak máig sem a vállalat és a tröszt vezetői arról, hogy legalább ideiglenes fürdőt építsenek a dolgozóknak. ígéretben nem volt hiány, de már a harmadik megígért határidő is lejárt és az ideiglenes munkásfürdő csak félig kész. A dolgozók továbbra is kény­telenek piszkosan hazajárni. Hosszan sorolhatnánk még a dol­gozókról való gondoskodás mellőzé­sének olyan példáit, amelyekért az üzemi konyha vezetője felelős. Fö- detlenül tárolják a tejet, nagymeny- nyiségű szalonnát raktároznak úgy, hogy egymásra teszik s emiatt a szalonna elromlik. Elnézik, hogy piszkos ládákbah szállítsák Pere­cesről Lyukóra a húst •. , A Központi Vezetőség október 31-í határozata kimondja, hogy a terv teljesítése és a dolgozókról való gondoskodás elválaszthatatlan. Ez pártunk és népköztársaságunk kormányának politikája. Nem árta­na, ha ezt a mondatot Lyukóbánya és a Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetői kifüggesztenék szobájuk fa­lára. Mindjárt könnyebben megta­lálhatnák az okok jó részét: mi idéz­te elő, hogy a lyukói vállalat február 26-ig esedékessé vált havi tervének mindössze 85 3 százalékban tett ele­get. Ez azonban csali az egyik tanul­ság, amelyet a fentiek alapján le­vonhatunk. A másik: A cikk elején szereplő öt bányász — akik elmondták bíráló észrevéte­leiket a lyukóbányai helyzetről — arra kért bennünket: nevük ne sze­repeljen az újságban. Vájjon mi in­díthatta ezeket a termelésben helyt­álló dolgozókat arra, hogy ez* kér­jék tőlünk? Jó lenne, ha ezen a nagyjelentőségű kérdésen «s alapo­san elgondolkoznának Lyukóbánya és a Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetői. I ÁGOSTON ÉVA i tonua acélért • kedésére pár perc alatt összehív­ták a délutánra érkező darukor­mányosokat. A kormányosok megtudták: rajtuk múlik, lesz-e szombaton reggelre tervteljesítés, vagy újabb tonnákkal nő az ózdi martinászok tartozása. Nem so­kat haboztak. — Mindent megteszünk — ígérték Berenesi Béla, Fűkő Jó­zsef, .Tóvi Gyula és Csóka Lászió berakódarusok. A szerény szavak szívből jöttek. Megindult a harc. A berakódarusok teljes len­dülettel kezdték a műszakot. Egymásután tömték a ke­mencék tüzes gyomrába az acélt jelentő hulladékot. 18 óra felé újabb üzemzavar, Fűkő elvtárs daruja Is megállt. Néhány porc és Csóka elvtárs •—■ a berakódarusok egyike —• fogó-« val kezében szedte szét a kap­csolószekrényt. Ketten csinálják az égett kontroliért. 15 perc alatt kész a daru. — Most majd én veszem át a kormányt, pihenj egy kicsit Fűkő elvtárs — mondja Csóka elvtárs. Csóka László kicsi mokány em­ber, szakszervezeti bizalmi. Min-« dig mosolygó arcán most Vas- akarat, tükröződik. Egymásután, megállás nélkül tömi a kemencé­ket a már előre elrendezett hulla­dékkal. A műszak vége közeledik, Az elvtársak arcán izzadságcsep-« pék gyöngyöznek. ■— Még egy kicsit, fiúk —> hangzik Csóka elvtárs biztató hangja. Eközben a villainoskar- bantartók is kiteltek magukért. Brépán József művezetővel az ólon emberfeletti erővel cserélték ki az elromlott daruaíkatrészt. A 20 órát igénylő javítást 9 óra alatt végezték el. A munkában Asztalos Gyula, Nemosok Gyula, Vass Béla villa­moskarbantartók emelkedtek ki. Ennek eredménye, hogy az el­romlott daru az éjjele» műszakon már teljes kapacitással dolgoz­hatott. A négy kiváló béfakoda- rus túlszárnyalta minden eddigi eredményét. Személyenkint 207 láda hulladékot raktak be ü ke­mencékbe. A berakás idejét az eddigi 2 óra 20 percről ezen a műszakon 1 óra 55 percre Ősök' kentették. Teljesítményük átlagosan 191 százalék lett. A hős be­rakódarusoknak köszönhető, hogy szombaton reggelre az ózdi martinászok ismét ki­váló eredményeket érhet­tek el. A martinkömencék versenyében az I. számú emelkedett kí 167 6 százalékos eredménnyel. Mái ódik a VI. számú DISZ kemence 12Ö.3 százalékkal. Harmadiknak a X. számú kemence dolgozói zárkóztak fél 123.8 százalékos teljesítménnyel. Az ózdi martinászok Szomba­ton reggelre 100.8 százalékos eredményt érték él. Az ózdi marlinacélmű Vezető­ségé a kiváló munkát végző da­rusokat, és karbantartókat pénz­jutalomban részesítene, míg a kemencesor dolgozóinak szomba­ton reggel röpgyülésen köszön­ték meg hősi munkájukat.

Next

/
Thumbnails
Contents