Észak-Magyarország, 1954. január (11. évfolyam, 2-26. szám)

1954-01-15 / 12. szám

2 ÉSZ AKM AGY ARORSZA G Péntek, 1BS4- i*n»iár 15 SZERETETTEL GÉPEINKET Január 21-re összehívták az országgyűlést A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Népköztársaság Elnöki tanácsa az országgyűlést 1954 január 21. napjának 11 órájára összehívta. (MTI) Ssabadonboesáíoííák Jeanne Bergé francia békehírcosn&t Páris (MTI) Jeanne Bergé francia békeharcosnőt háromévi íogvatartás után, szerdán, egészségi állapotára való tekint-ttcl, szabadó nbocsálattik. Jeanne Bergét 1951 februárjában tar. lóztatták le Indokínában azzal a vád­dal, hogy résatvett a vietnami béké­ért folyó harcban. Á szaigoni katonai törvényszék 1951 decemberében a há­borús térvények törvényellenes alkat, mazásával húszévá kényszermunkára ítélte. EgyiptombBD kihirdették a rendkívüli állapotot Egyiptomban betiltották a muzulmán testvériség nevű szervezet-'t. Kairóban, Alexandriában, a Szuezi csatorna öve. zetében és Egyiptom többi részén szerdán reggel letartóztattok a mu­zulmán testvériség több mint száz ve­zetőjét. Nyugati sajtőjelentések sze­rint a letartóztatottak száma azóta leg­alább háromszázra emelkedett. A szer. vezet kairói központját a rendőrség le­pecsételte és körüizáita. Az »AFP« közlése szerint a kairói Dar El Ulum nevű muzulmán kollé­giumban és a muzulmán egyetemen szerdán tüntetések voltak a muzulmán testvériség feloszlatása és a szervezet vezetőinek letartóztatása ellen. Nagib egyiptomi elnök csütörtökön az egész országban elrendelte a rend­kívüli állapotot. (MTI) ' fi semleges hazatelepítés! bizottság leszavazta a bizottság svád tagjának torvenytelen határozati javaslatát Keszon (Uj Kina). A semleges nemzetek képviselőiből álló hazatalepiiésl bizottság kedden szót bbséggei elutasította a bizottság svéd tagjának azt a határozati javasla­tát, hogy »mondják ki, polgári szemé­lyeknek minősítik mindazokat a hadi­foglyokat, akik január 22-ig nem éltek hazatelepülési jogukkal.« Az a tény, hogy a semleges hazate­lepítési bizottság leszavazta a svéd ja­vaslatot, megmutatja, mennyire tör­vénytelen az az amerikai követelés, hogy január 22_én »automatikusan bo­csássák szabadon« a koreai és a kínai hadifoglyokat és ágyútöltelékként ad­ják át őket Ki Szín Mannak és Csang Kaj-seknek. Keszonban rámutatnak, hogy ha a semleges bazatelepftési bizottság kit art pártatlan álláspontja mellett és nem enged az amerikai fenyegetéseknek, akkor továbbra is őrizetben kell tarta­nia a hadifoglyokat és követelnie kell, hogy valóban kilencven napon át vé­gezzenek felvilágosító munkát és hogy a működési szabályoknak megfelelően, a politikai értekezlet döntsön a hadi­foglyok sorsáról. J A Tőbiztosok képviselőinek negyedik ülése Berlin (TASZSZ) A Szovjetunió, Franciaország, Ang­lia és az Egyesült Államok berlini fő­biztosainak képviselői január 13-án a berlini francia katonai közigazgatás helyiségében tartották negyedik ülé­süket a technikai kérdésekkel kap­csolatban. I! koreai-kin?! fél további két fogság^aese! harcos? szabadult mag szerdán a titkos ügynökök karmai közűi Keszon (Uj Kína) Szerdán hazatelepítették a ko­reai-kínai fél újabb két fogság- baesett harcosát — egy kínait és egy koreait, akiknek sikerült ki- szabadulniok a titkos ügynökök karmai közül. Mindkét harcos súlyos beteg, ezért hazatelepítés után kórházba szállították őket. GONDOZZUK Az ezévi terv teljesítése még jobb munkát követel üzemeink dolgozói­tól. Ipari termelésünk elmúlt eszten­dei hiányosságait ezévben feltétle­nül meg kell szüntetni. Elemezzük, mi volt a legfőbb hiba a DIMÁVAG Gépgyárban a múlt év termelésében? Legfőbb hiba a min­denáron való tervteljesítés volt. Emiatt volt magas az önköltség, ezért tékozoltunk el sok anyagot. A tervteljesítés érdekében a megenge­dett mértéken felül használtuk ki szerszámgépeinket, termelőberende­zéseinket. Nem óvtuk, nem gazdál­kodtunk vele észszerűen, aminek az lett a következménye, hogy gépeink vesztettek termelési képességeikből. Pártunk Központi Vezetősége arra szólított fel bennünket, hogy ves­sünk gátat ennek a káros jelenség­nek, amely erősen veszélyezteti a termelékenységet. Elsősorban a gépek karbantartásá­val foglalkozó dolgozókat érinti a felhívás. Számot kell vetnünk tehát eddigi munkánkkal, meg kell keres­nünk a jobb munka végzésének módját. Gépeink korai elhasználódásának egyik legfőbb oka az, hogy produk­tív termelő üzemeink vezetői és mű­vezetői nem fejlődtek még arra a színvonalra, hogy igazi gazdái legye­nek üzemeiknek. Eltűrik, hogy egyes, nem eléggé öntudatos dolgozók dur­ván bánjanak gépeikkel, nem köve­telik meg a gépek ápolását, tisztán­tartását, elnézik a gépek szerelvé­nyeinek rongálását, azt, hogy hanya­gul kezeljék a nép vagyonát. Sajnos, ez a DIMÁVAG-ban eléggé általá­nos jelenség. Emellett a produktív üzemek műszaki vezetőinek súlyos hibája a szűklátókörűség, az előre- 'átás hiánya. Nem gondolnak’ a holnappal. a könnyebbik álláspontra helyezked­nek: „Ma csak termeljen a gép, nem engedem javítani, az a fő, hogy üzemképes legyen." Nem számolnak azzal, hogy a gépek hatásfoka így hamarosan romlik, egy idő múlva nem felelnek meg az előírt techno­lógiának, idő előtt teljesen használ­hatatlanná válnak. Kevés kivétellel magára ismerhet ebben a jellemzésben minden üzem­vezető és művezető. A legfelsőbb műszaki vezetés nem érhet el addig eredményt a gépek értékének meg­őrzésében, amíg az egyes üzemré­szeket ilyen módon vezetik, amíg a Hozzászólás Tóth Károly elvtárs cikkéhez AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁG szerdai számában nagyszerű tartal­mú cikk jelent meg a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének tör. vényéről. Büszke örömmel látjuk, hogy megyénkben egészségesen nő­nek a káderek, akik merészen nyúl­nak hozzá a legégetőbb elméleti kér­désekhez. Ez a biztató fejlődés kö­telezi a megye vezető kádereit, hogy fokozottabban támogassák a lendü­letes, fiatal és jólképzett elvtársa­kat. Tóth Károly elvtárs, a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egye­tem tanársegéde komoly kérdéseket vei fel, megérdemli a legszélesebb- körű vitát és segítséget. Tóth Károly elvtárs cikke alapjában és lényegé­ben jól tisztázta a tervszerű, ará­nyos fejlődés törvényének objektív jellegét. Azonban kötelességünk fel­hívni a figyelmet e ci!:k néhány fo­gyatékosságára. A gondos munka mellett e cikk­en nem alkalmazza következetesen a dialektikát. Egyik alapvető fogya­tékossága, hogy a tárgyat, — a terv­szerű, arányos fejlődés törvényét — csak összefüggéseiben veti fel és ez. zel bizonyos fokig megmerevítette. Nekünk a kérdések kifejtésénél nem szabad félúton megállnunk. Nem elég csak összefüggéseiben felvetni a kér­dést, hanem meg kell mutatni, hogy a népgazdasági arányok mozognak, illődnek, változnak, hogy bizonyos állandó oldalaik mellett lényegében nem örök érvényűek, hanem folyton változnak. Ha a tárgyat csak össze­függéseiben vetjük fel, akkor a kér­déseket beszorítjuk . szent Antal per­selyébe" Tóth elvtárs a tervszerű arányos fejlődés törvényének csak állandó oldalait emelte ki. Ezzel e törvényt úgy tüntette fel, mint ami egyszersmindenkorra meghatáro­zott HIBÁS LENNE feltételezni, hogy a zoeialista népgazdaságban az ará­nyok mindenkorra rögzítettek, örök- érvényűek és változatlanok. Ismere. tes, hogy a Magyar Népköztársaság egy elmaradott agrárországot örö­költ és az is közismert, hogy ma or­szágunk ipari ország. A felszabadu­lás után napjainkig a népgazdaság egyes ágai közötti arány folytonosan változott. Ha figyelembe vesszük, hogy az ipar termelése 1938-hoz képest több mint háromszorosára nőtt, ez már egymagában is megmutatja, hogy új arányok keletkeztek. A he­lyes vezetés mellett a szocialista népgazdaság alaptörvényének és a további objektív törvénynek hatásá­ra, vagy akár a helytelen vezetés mellett is a régi arányokat újak váltják fel. A népköztársaság veze­tőinek elsődleges kötelessége időben felismerni e változásokat és biztosí­tani a népgazdaság ágainak harmó- nikus fejlődését, kötelességük bizto­sítani, hogy a népgazdaság fejlődé­séből a tervszerűtlenségeket és aránytalanságokat kiküszöböljék. Ezt a célt is szolgálják Központi Vezető­ségünk, kormányunk utóbbi félév­ben megjelent határozatai. Egyetértünk azzal, hogy a mi nép­gazdaságunk fejlődésében bekövet­kezett tervszerűtlenségeket és arány­talanságokat az Országos Tervhivatal nem ismerte fel, hogy a tervezésben nem vette eléggé figyelembe a terv­szerű, arányos fejlődés törvényét. De azért szálljunk le az égből a földre; van mit seperni a mi por­tánkon is. Nemcsak a központi szervekben dolgozó elvtársaink hi­báztak. Sztálin elvtárs művét: „A szocializmus közgazdasági problé­mái a Szovjetunióban'* mi is tanul­mányoztuk, mégis elkövettük a töb­bi között azt a nagy hibát is, hogy nem vettük figyelembe intézkedése­inknél a megyei egyéni parasztgaz­daság sajátos gazdaságtörvényét. Az .elmés" spanyol nemes, Don Quijote sem vette figyelembe a valóságot, de ettől a valóság makacsul valóság maradt. Mi az egyénileg dolgozó pa­rasztoknak nem termelési tanácsot ndtunk, nem arra törekedtünk, hogy bizonyos fokig összehangoljuk az egyéni parasztgazdaság érdekeit az egész népgazdaság szükségleteivel, hanem megszabott vetéstervet kény­szerítettünk a kisparaszti gazdaság­ra. Semmibevettük azt a tényt, hogy az egyéni parasztgazdaságnak sajátos gazdasági törvényei vannak, amelyek a kisárutermelő gazdaság objektív törvényei. Sajnos, helyi ta­nácsaink előtt mind mai napig ezt a súlyos hibát nem tisztáztuk és éppen ezért még ma sem ismerték fel e hiba súlyos voltát. EZÉRT TAPASZTALJUK számos községben még ma is, hogy az egyé­ni parasztoknak nem termelési ta­nácsot adnak, hanem a nyilvántar­tók bürokratikusán „felbontják" a községi tervet az egyéni parasztgaz­daságok számára. Miután a helyi tanácsok vezetői a legtöbb helyen nem tárgyalnak a dolgozó parasztok­kal az egyéni parasztgazdaság érde­keinek és az állam szükségleteinek megfelelő összehangolásáról, emiatt sok helyen a parasztság azt látja, hogy tovább folytatjuk a régi gya­korlatot, továbbra Is a termeléshez gyakran alig értő nyilvántartók dik­tálják a kisparaszti gazdaságnak, hogy mit termeljen. Előre lehet lát­ni, hogy ha ezen gyorsan nem vál­toztatunk, s a bürokratikus intézke­dést nem váltjuk fel termelési ta­nácsadással, akkor a dolgozó parasz­tok joggal emelnek kifogást és pa­naszt, hogy a mi helyi állami szer­veink nem veszik figyelembe a va­lóságot. Ideje észheztéríteni a me­gyei Don Quijote-okat — hiszen a valóság makacs dolog! Tóth Károly elvtárs cikkének to­vábbi fogyatékossága, hogy tárgyá­nak — a tervszerű, arányos fejlődés törvényének — jelentőségét nem eléggé hangsúlyozza. Nyíltan meg kell állapítani, hogy a szocialista népgazdaság felbomla- na (!), megszűnne létezni, ha nem a tervszerű, arányos fejlődés törvé­nyére támaszkodna. Büszkén kell hangsúlyozni, hogy a mi népgazdaságunkban is a tervsze­rű, arányos fejlődés képezi egyikét azoknak az alapvető forrásoknak amelyek a szocialista gazdaság fölé­nyét biztosítják a kapitalista gazda­ság felett. A szocialista tábor orszá­gaiban ismeretlen a gazdasági vál­ság, vagy az egyhelyben topogás. Vi­szont a tőkés világ nem kerülheti « felbomlását és a két tábor közötti vezetők nem válnak üzemeik gazdái­vá ezen a téren is. Rátérve a karbantartók munkájá­ra, meg kell állapítanunk, hogy mi sem állunk olyan színvonalon, hogy munkánkban semmi javítanivaló ne lenne. A TMK jelentőségével gyáregysé­günk dolgozói még nincsenek any- nyira tisztában, hogy a karbantar­tást egységünk egyedüli feladatának tekintenék. Hiba a munkák kivite­lezésénél az is, hogy a karbantartó művezetők nem ellenőrzik eléggé a javítást, igyekeznek eltitkolni a gondatlanságokat, amelyeket a laka­tosok elkövetnek. A MEO sem végez kielégítő munkát a javítások ellen­őrzéséné!, nem deríti fel a hibákat. Tudomá­sul veszi, hogy a produktív üzem művezetője könnyelműen kijelenti a kijavított gépre, hogy lehet rajta dolgozni. Ez minőségi romlást ered­ményez. Az üzem helytelen szervezése mi­att sem tudjuk a gépek vizsgálatait az idevonatkozó szabványok szerint elvégezni, mert erre nincs kiképez­ve valamennyi lakatosunk. Ez erő­sen hátráltatja a műszaki szervek további munkáját és jelentősen csők. kent! a TMK eredményességét. Nem látja el feladatát teljes egé­szében és minden esetben a terme­lési intézőség sem, amely ugyan sú­lyos problémákkal küzd, de ez nem menti, hogy sok alkatrészt, gyártási papírt és rajzot veszít el. Ez ugyan­csak jelentős hátrányt jelent a ja­vítási munkában. Ezeket a hiányos­ságokat ki lehet és ki kell küszö­bölni. Sztrájk mozgalom az Az Egyesült Államokban tovább sztrájkol az öt legnagyobb pittsburgi áruház háromezerc tszáz dolgozója, va­lamennyien az »AFL«-hez és a CIO. hoz tartozó szakszervezetek tagjai. Ugyancsak folytatódik az egyesült acélipari munkások szakszervezete ezerhétszáz tagjának sztrájkja a »Ni­cholson File Company« providence!, philadelphiai és andersoni három gyá­rában. A szfrájkolők munkabéremelést követelnek és tiltakoznak az ellen, hogy a társaság el akarja bocsátani az idő­sebb munkásokat. békés versengésben is alul marad. Fényesen bizonyítja ezt az a tény, hogy a tőkés országok között a vi­szonylag jobb helyzetben lévő Egye­sült Államokban 1929 és 1951 kö­zött mindössze kétszeresére nőtt az ipari termelés, ugyanakkor a Szov­jetunióban, ahol a népgazdaság min. den ága harmónikusan fejlődik, a tervszerű, arányos fejlődés törvényé­nek megfelelően bontakozik ki, ott 1929 és 1951 között 13-szorosára nö­velték az ipari termelést. HOZZÁTEHETJÜK: hol van az a tőkés ország, amely az ipari terme­lés ütemének tekintetében megköze­lítené hazánkat? Ilyen tőkés or­szág nincs! Teljesen egyetértünk Tóth Károly elvtárssal, hogy a népgazdaság terv­szerű, arányos fejlődésének törvé­nye, mint objektív törvény az embe­rek tudatán, akaratán kívül, attól függetlenül létezik. De itt hozzá kell tennünk, Engels szavaival, hogy az emberi tudat (amikor van emberi tudat) a tőle függetlenül létező és fejlődő külső világot visszatükrözi. Borsodban sokan meghaltak, akik mit sem tudtak a tervszerű, arányos fejlődés törvényéről. De most mér sokan vannak, akik tudatában van­nak, hogy ez az objektív törvény létezik. Sőt, ha jól dolgozunk, akkor a népgazdaság többi objektív gazda­ságtörvényét is megismerjük és megtanulunk reájuk támaszkodva iobban dolgozni. A gazdasági törvé­nyek beható tanulmányozása szá­munkra azért is rendkívül fontos, mert a mi népgazdaságunkban nem­csak szocialista szektor van, hanem léteznek kisárutermelő és egyéni ka­pitalista szektorok is, amelyek lénye­gében sajátos gazdaságtörvényeik­nek megfelelően működnek. A marx- izmus-leninizmus pedig arra tanít bennünket, hogy az objektív gazda­sági törvényeket és azok hatását nem lehet egyszerűen eltemetni, va­lamiféle törvényrendelettel meg­szüntetni. Nálunk a vezetés helyenkint még papírok és határozatok aláírá­sából áll. önkéntelenül is Szaltikov- Scsedrin cári bürokratái jutnak eszünkbe, amikor például az ifjú fő­nököt felesége így oktatta: „Ne törd Eddigi munkánk tapasztalatait le. szűrve, megállapíthatjuk, hogy a je­lenlegi módszerekkel nem dolgozha­tunk tovább. A követelmények meg­nőttek és nekünk lépést kell azok­kal tartanunk. Tanulnunk, állandó­an fejlődnünk kell. Ezért szervez­tünk meg karbantartó üzemeinkben minden felső segítség nélkül, a gyár­egység műszaki dolgozóira támasz­kodva — egy sztahánovista iskolát, ahol műszaki és fizikai dolgozóin­kat továbbképezzük, s alkalmassá tesszük a nagyobb feladatok megol­dására. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy fizikai dolgozóink jelentős része megéri.'.te célkitűzéseink helyessé­gét és sztahánovista munkatársaik felhívására sokan jelentkeztek tanfolyamunkra. Fokozzuk a követelményeket, s a felelősségrevonást a felsőbb műszskí vezetőktől a fizikai dolgozókig job­ban érvényesítjük. A műszaki osz­tály segítségével, a minőségi javítá­sok érdekében magasabb színvonal­ra emeljük a karbantartó gyáregy­ség technikai kultúráját. Kisgépet: beállításával és jobb szerszámellá- tással eredményesebbé tesszük a ja­vítóműhelyek munkáját. Megköve­teljük a gyáregység összes műszaki dolgozóiától szakmai tudása állandó növelését. így tudunk megfelelni pártunk és kormányunk célkitűzéseinek, így akarjuk megőrizni a DiMÁVAG-ban gépeink termelőképességét és érté­két. HAVASI BÉLA főmechanikus DIMÁVAG Gépgyár Egyesült Államokban Január 12-én ért véget a CIO-hoí tartozó egyesült acélipari munkások szakszervezete harmincháromezer tag­jának december 1-öa elkezdett sztrájk-* ja. A munkások munkábéremelést és más engedményeket harcoltak ki aá »American Can Company« és a »Con­tinental Can Company« társaságoktól. A mozdonyfűtők és mozdonyvezetők független szakszervezete január fO.éu bejelentette, hogy kisebb munkabéreme- lést és a szabadságolási rendszer meg­javítását érte el hatvanezer vasúti munkás számára. (MTI) a fejed a tudományon, ne tanulmá­nyozd az ügyet, ezzel foglalkozza­nak mások, ez nem a te dolgod — a te dolgod az, hogy aláírd a papíro­kat.“ Sajnos, ma még gyakran ta­lálkozunk olyan jelenséggel, hogy lebecsülik a gazdaságtörvények ta­nulmányozását. Szinte halljuk, hogy egyesek az egyéni parasztgazdaság sajátos objektív gazdaságtörvényé' nek felvetésére azt mondják: no tes­sék, már az is kiderül, hogy a kis­paraszti gazdaságnak külön gazda­ságtörvényei vannak. Honnan kerül­tek elő, miféle dolgok ezek? A nagy orosz író, Scsedrin bürokratája, mi­után a „rábízott" kerületben „rendet és csendet" teremtett, kiirtott és fel­perzselt a környéken mindent, ahol valamiféle szabadságjoga is volt a népnek, ez a bürokrata, észrevéve Amerikát, felháborodott: miféle or­szág ez? Honnan bújt elő? Milyen alapon létezik? Igaz, néhány évszá­zaddal ezelőtt véletlenül megnyitot­ták Európa számára Amerikát, ha megnyitni lehetett, miért nem lehet­ne megint be is csukni úgy, hogy híre se maradjon? S ezt mondván, megírta a végzést: „Amerika újra becsukandó!'* A mi bürokratáink úgy vélik, hogy a gazdaság íörvé- nyek, ha egyáltalán léteznek, akkor ezek csupán olyan ideológiai, elmé­leti fogalmak, amelyek a valóság­ban nem léteznek, s amelyeket ők legszívesebben úgy elfelejtenének, úgy elintéznének, hogy híre sem ma­radjon. TÓTH KAROLY ELVTAJRS cikké­vel kapcsolatosan Ismételnünk keli, hogy néhány pontatlanság, nem tel­jes kifejtés mellett, szolgálatot tett a káderek elméleti továbbképzésé­ben. Tóth Károly elvtárs komoly ígérete megyénknek, továbbra is bát­ran vessen fel elméleti kérdéseket. Evés közben jön meg az étvágy. Még sok ilyen nagyszerű cikket vá­runk tőle. A megye vezető káderei pedig siessenek segítségére fiatal, de sokat ígérő, lendületes elvtársaink­nak. Sok ilyen nagyszerű, alkotó munka láttán joggal mondhatjuk: a vakság többé már nem magyar, KOVÁCS SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents