Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG

Csütörtök, is>53. december 24.

I Magyar Dolgozói! Pártja Közpenlí Vezetőségéiről! és a Magyar népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági temetés fejlesztéséről

(Folytatás az 1. oldalról.)

rulatából tenyészállat-áron évente mintegy 30.000 darab tenyészsüldöt kell felvásárolni. Ezeket kedvező feltételek mellett az országos állomány javítására más termelőszövetkezetei! és egyénileg gazdálkodó dolgozó pa^ raszlok rendelkezésére kell bocsátani.

g) A földművelésügyi minisztériumnak 1958. év végéig legalább

50.000 koca törzskönyvezéséről kell gondoskodnia.

h) Meg kell javítani a sertéspestis, sertésorbánc, brucellózis s meg kell kezdeni a hólyagférgesség elleni védekezést. Tovább kell javítani az oltóanyagok minőségét.

4. JUHTENYÉSZTÉS.

a) A gazdaságos juhtartás minden lehetőségének maradéktalan kihasználása érdekében juhállományunkat 1956. év végéig 2.3 millióra, darabonkénti gyapjuhezamát pedig átlagosan 3.8 kg-ra kell emelni.

b) Elsősorban a magas gyapjuhoza. rhú, emellett fejésre is alkalmas, fé- süsgyapjut termelő merinó juhfajtát kell tenyészteni, a cigája jelenlegi állományszámának fenntartása mellett.

c) A földművelésügyi miniszter biztosítsa, hogy 1956. év végéig legalább 80.000 anyajuhot tartsanak törzskönyvi ellenőrzés alatt. A juhállomány minőségének javítása céljából a földművelésügyi miniszter és a könnyűipari miniszter az ország kosállományát évenként vizsgáltassa felül. A tenyésztésre alkalmas kosokat tenyészigazolvánnyal kell ellátni, a meg nem felelő kosokat pedig ki kell selejtezni. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok juhtenyésztésének javítása céljából az állami gazdaságok juhászataiból évente 2000 tenyészkost kell a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak átadni.

A juhállomány minőségének gyorsabb javítása érdekében a mesterséges termékenyítést kiváló te- nyészértékű kosok felhasználásával alkalmazni kell minden olyan juhászaiban, ahol legalább 400 anya van.

d) A zsíros gyapjú kg-onkénti termelői beváltási alapárát a jelenlegi 15 forintról 36 forintra kell emelni.

A könyűlpari miniszter a fonálcsereakciót 1954-től kezdve az ország egész területére terjessze ki. A termelőszövetkezetek közös juhállományuk után az államnak átadott zsíros gyapjúmennyiség 10 százaléka értékének megfelelő fonalat igényelhetnek tagjaik részére. A termelő- szövetkezetek juhászai az egy tagra eső fonálmennyiség háromszorosát kapják.

e) A helyi tanácsok a juhállomány számára biztosítsanak a közlegelőkből arányos nagyságú gyepterületet, továbbá szervezzék meg a tarlók, utak, árokpartok legeltetését. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok létesítsenek téli juh- legelőket.

f) Az 1956. év végéig el kell érni, hogy lehetőleg minden állami gazdaságnak és minden 200 holdon felüli földterülettel rendelkező termelőszövetkezetnek legyen juhtenyé- szete. Ennek érdekében folytatni kell a szerződéses báránynevelési és ürütartási akciót.

g) Fel kell számolni a juhrühös- séget. A földművelésügyi miniszter és a könnyűipari miniszter szervezzen mozgó, gépi nyíró és rüh elleni fürösztő brigádokat, amelyek a helyszínen végezzék a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok juhállományának nyírását és fürösztését.

5. BAROMFITENYÉSZTÉS.

a) A baromfi törzsállományt a lakosságnak tojással és húsai való ellátása érdekében 1956. év végéig legalább 20 millióra kell növelni, amelyből kb. 1 millió a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, 19 millió pedig a dolgozó parasztság tenyésztésében legyen. A törzsállatállományból 17 millió tyúkféle,

250.000 darab pulyka, 1,500.000 darab lúd, 1,200.000 darab kacsa legyen.

A tyúkok évi tojástermelésének az 1256. év végére országos átlagban el kell érnie a 90 darabot, ezen belül az állami gazdaságokban a 120, termelőszövetkezetekben pedig a 100 darabot.

b) Elsősorban a kettős hasznosítású magyar tyúkfajtákat kell az egész országban elszaporítani. A leghorn fajta terjedését tojástermelő nagyüzemekben, városkörüli tenyészetekben kell elősegíteni. A magyar fajta tyúkokból a Dunántúlon elsősorban a sárga és kendermagos, az Alföldön a sárga és fehér, az ország egyéb részein a kendermagos fajtát kell elszaporítani. Az egyéb baromfifélék közül az ország egész

területén a bronzpulyka, a kékesszürke gyöngyös, a fehértollú magyar lúd, a pekingi és a íehértollú magyar kacsa elszaporítására kell törekedni.

c) A keltetőgépek kapacitását úgy

kell növelni, hogy 1954-ben 10.8,

1955-ben 15, 1956-ban 18 millió naposcsibe keltetését tegyék lehetővé. Ennek megfelelően bővíteni kell a keltetőállomások hálózatát. A keltetőállomásokon csak vérvizsgált állományból származó tojásból szabad keltetni. Ezért a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok egész állományát, továbbá a mintaközségekben szervezett egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok állományából mintegy 700.000 darabot vérvizsgáltatni kell. A termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok mellett, baromfitenyésztéssel foglalkozó városi munkásoknak és alkalmazottaknak is kell naposcsibéket kiadni.

A naposcsibehullás csökkentése érdekében a keltetőállomások fokozatosan készüljenek fel arra. hogy a naposcsibéket előnevelés után, 10 —12 napos korban adják át a termelőszövetkezetek részére.

d) A tyúkfajták nemesítésére és ezáltal a termelés emelésére a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok legjobb baromfi telepeiből mintegy 150 törzstenvészetet kell létesíteni. 1956. év végére meg kell szervezni 40.000 tojótyúk csapófészkes teljesítményellenőrzését.

e) A baromfiállomány minőségének és termelési ei-edményének javítására !954-b°n 50 000, 1955-ben

70 ezer, 1956-ban 80 ezer

darab tenyészállatot kell kedvezményes áron termelőszövetkezeteknek, mintaközségeknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak juttatni.

f) Intézkedéseket kell tenni a ba- romfinestis végleges felszámolására és egyéb baromfibetegségek teljes visszaszorítására.

6. MÉHÉSZET.

A méztermelés növelése és a magtermelés megjavítása érdekében növelni kell a méhcsaládok számát. A lekénezésre szánt kasos méhcsaláI dókat kaptának biztosításával kel)

_ megmenteni. 1954-től kezdve évente mintegy 5000 köbméter faanyagot kell méhkaptárak készítésére biztosítani. A vándorlás irányítására méhlegelő megfigyelő hálózatot, a méhegészségügy javítására méhbe- tegség ellenőrző hálózatot kell szervezni. Fokozni kell a költésrothadás elleni harcot. A költésrothadés miatt kiirtott méhcsaládokért a méhészeket kártalanítani kell. A vándorméhészetet utazási- cs fuvarked- vozményekkol kell támogatni. A méhviasz termelői árát 25 forintról 50 forintra kell emelni. A méhészei tevékenységét, minden adó alól mentesíteni kell.

7. HAT..TENYÉSZTÉS. a) Dolgozó néoiink bőséges élelmiszerellátása érdekében nagy mértékben fejleszteni kell a haltenyesz- tést. A mezőgazdasági művelésre alkalmatlan olyan területeken, ahol a vízellátás gazdaságosan biztosítható halastavakat kell építeni. A termelőszövetkezetekben a tógazdaságok területét a jelenlegi 500 kataszt.rális holdról 1956-ig legalább 6500 ka- tasztrális holdra, az állami halastavak területét pedig 18.000 katasztrá- lis holdról 46.000 kataszt.rális holdra kell növelni. F.l kell terjeszteni a beltenyésztést a rizsterületeken Is.

A halhozamot a tógazdaságokban a ielenlesi ka.tasztrális holdanként! 200 kg-ról 1956-ig 310 kg-ra kell emelni. így a természetes vizek* hal- hozamával az ország haltermelését a Jelenlegi 70.000 mázsáról három év alatt háromszorosára kell növelni A tógazdaságokat elegendő takarmánnyal, korszerű gépi felszereléssel és szállítóeszközzel kell ellátni b) A halivadékellátás megjavítására 1956-ig legalább 4000 katasz- trális holdon speciális ivadéknevelő gazdaságokat kell létesíteni. A tógazdaságok jobb kihasználása érdekében — ahol a lehetőségek megengedik — a haltenyésztést össze kell kapcsolni a kacsaneveléssel és sertéshizlalással.

A halkitermelést a természetes vizekben is fokozni kell, a halfogási technika megjavításával és a halutánpótlás állandó biztosításával.

IX.

A mezőgazdasági termelés gépesítésének fokozásáról és a gépállomások munsájánik megjavításáról

A gépesítés fokozása mezőgazdaságunk fejlődésének kulcskérdése. Lehetővé teszi a mezőgazdaságban — különösen a nagyüzemekben — a terméshozamok gyors növelését, a termelékenység emelését és a nehéz testimunka kiküszöbölését.

A mezőgazdaság gépesítésének egyes területein értünk el eredményeket. Mintegy 14.000 traktor, 1400 hazai gyártású kombájn, 3000 kévekötő-aratógép és többtízezer egyéb munkagép — közöttük számos teljesen új típus — van már használatban. Ezekkel a folyó évben mintegy másfélmillió kát. hold mélyszántást és 550.000 kát hold kalászos gépi aratást végeztek el, az egyéb munkák mellett. Az őszi mélyszántást az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben szinte teljes egészében traktorral végzik, a gabona aratása az állami gazdaságokban 62.5 százalék, a termelőszövetkezetekben 36 százalék gépi aratás.

Az elért eredmények mellett azonban mezőgazdaságunk gépesítésében még jelentős hibák vannak.

Az utóbbi években mezőgazdaságunk viszonylag kevés új traktort kapott. Kevés a gépi kapáláshoz szükséges Univerzál-traktor. Nincs előrehaladás az állattenyésztés gépesítésében.

Az ipar a mezőgazdasági gépeket nem megfelelő minőségben gyártja, ez sok munkakiesést okoz és gátolja a termelést.

A gépek pótalkatrészekkel való ellátása sem mennyiségileg, sem minőségileg nem kielégítő. Ez, valamint a leromlott minőségű kenőanyag hozzájárul a gépek rossz ki-, használásához és gyors elhasználódásához.

A gépállomások és állami gazdaságok javítóalapjának fejlesztése még az eddigi gépesítéssel sem tartott lépést. Kevés a műhelyépület, hiányos a szerszámgép felszerelés, elégtelen a szerszámkészlet. Nincs megfelelő üzemanyagtároló tér.

A gépállomásokon és az állami gazdaságokban rossz a gépek kihasználása. Nem megfelelő a gépek karbantartása és tárolása.

A gépállomások és az állami gazdaságok vezetői és a gépesítés területén dolgozók — bár ez évben kereken 20 százalékkal növelték az egy traktorra eső teljesítményt — továbbra is sok hibával dolgoznak, elsősorban azért, mert szakképzettségük nem kielégítő. Nagy a munkaerővándorlás, laza a munkafegyelem. A dolgozók szociális helyzete rossz: nincs gondoskodás megfelelő szálláshelyről, élelmezésről, a kulturális igények kielégítéséről és kevés a lakóépület. A bérezés rendszere nem megfelelő és nem teszi kellően. érdekeltté a dolgozókat a nagyobb termések elérésében.

A mezőgazdaság gépesítésének fejlesztése, a gépállomások és az állami gazdaságok gépi munkáinak megjavítása érdekében a következőket kell végrehajtani:

A.

1. El kell érni, hogy a termelő- szövetkezetekben és állami gazdaságokban a tarlóhántás 1954-ben lehetőleg teljes mértékbeli, 1956 végéig a gabonabetakarítás 80 százalékban, a takarmánykaszálás 70 százalékban gépesítve legyen. Ezek mellett a legfontosabb feladat a cukorrépa, kukorica, napraforgó, burgonya, az ipari növények termelésének és az állattartás munkafolyam matainak jelentősmérvű gépesítése.

A nehézipari miniszter gondoskodjék arról, hogy 1956 végéig a gépállomások, állami gazdaságok, kísérleti- és tangazdaságok be legyenek kapcsolva az országos villamoshálózatba.

A gépállomások az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére is nyújtsanak hathatós segítséget, főleg a szántásnál, cséplésnél, silózásnál, vetőmagtisztításnál stb. Gondoskodni kell az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kisgépes szeráruigényeinek kielégítéséről.

2. A mezőgazdasás gépekkel és eszközökkel való ellátása érdekében:

a) A kohó- és gépipari miniszter

biztosítsa 1954-ben 4000, 1955-ben

4000, 1956-ban 5000 darab G—35-ös izzófejes traktor legyártását. A traktorgyártásba vonjon be egyéb gépipari üzemeket is;

gondoskodjék arról, hogy a DT— 54 jelű szovjet lánctalpas traktor mintájára készülő, nagyteljesítményű szántótraktor hazai sorozatgyártása három éven belül megkezdődhessék.

A bel- és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék 1954-ben 1000 darab, 1955—-1956 években évi 2000 darab Univerzál-traktor behozataláról.

b) A tala.iművolés céljaira 1954ben 5500, 1955—56-ban 7000—7000

darab előhántós traktorekét kell gyártani, a traktorok kihasználásához szükséges egyéb talajművelőgépekkel és felszerelésekkel együtt. Ki kell alakítani az egyirányú tárcsát úgy, hogy sorozatgyártása 1955-ben megindulhasson.

c) A vetés elvégzésére az eddig használtnál jobb és az aprómagvak vetésére is alkalmas traktoros vetőgépet kell kialakítani úgy, hogy

1955- ben 300, 1956-ban 2500 darab készüljön el. 1954-ben ki kell alakítani a sűrűsorú vetőgép és a műtrágyaszóróval kombinált vetőgép mintapéldányát.

A kohó- és gépipari miniszter 1954-ben 550 darab egyetemes kul- tlvátort, az Un i verzál-trak torokhoz pe dig 16Ó0 íüggőkultivétort gyártasson. A kultivátorok javított minőségben és sorművelésre alkalmas kivitelben készüljenek. 1955. és 1956. években a traktorállomány növekedésének megfelelő mennyiségű kul- tivátor gyártását kell biztosítani.

d) A gabonatermelés betakarítására 1954-ben 400. 1955-ben 800,

1956- ban 1000 kombájnt kell hazai gyártásból a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani. A kombájn használatát ki kell terjeszteni az egyéb növények (napraforgó, szója, stb.) betakarítására is, az aratásnál biztosítani kell a pelyva külön gyűjtését. A kombájnaratás után a szalma azonnali betakarításához le kell gyártani 2000 darab fogatos szalma- gyűjtőt. A kohó- és gépipari miniszter 1954—1956. években évi 1000 darab cséplőgép gyártásáról gondoskodjék úgy, hogy azok az első félév végére leszállításra kerüljenek.

A KA—8 jelű kévekötő-aratógépből 1954—1955—1956. években a kohó- és gépipari miniszter évi 600 darabot gyártasson le.

A villamosüzemű cséplőgépek számát 1956-ra további 1500 darabbal kell növelni.

A kohó- és gépipari miniszter a fentieken kívül gondoskodjék a növényápolásra, növényvédelemre, talajerőgazdálkodásra, kukorica négyzetes vetésre és betakarításra, a takarmány-, ipari-, gyök- és gumósnövények betakarítása ^ szolgáló gépek, az állattartás gépeinek kellőmennyiségű legyártásáról.

e) A mezőgazdaság részére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék az 1954—1956. években 10.000 traktor- és lóvontatású pótkocsi legyártásáról. A népgazdasági tervekben megfelelő számú tehergépkocsi gyártását kell előirányozni a mező- gazdaság számára.

f) Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok megsegítésére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék 1954-ben 12.500 fogatos eke, 600 fogatos vetőgép, 9000 lókapa, 12.000 borona, 3000 szecskavágó, 3800 répavágó, 10.000 kézi kukoricamorzsoló, 15.000 kézihajtású daráló, 14.000 háti permetező és egyéb mezőgazda- sági kisgépek legyártásáról, mintegy 52 millió és szeráruról mintegy 90 millió forint értékben, a továbbiakban a szükségletnek megfelelően kell fokozni a kisgépek és mezőgazdasági szeráruk gyártását.

3. A mezőgazdasági gép- és traktorgyártásban a gépek előírt minőségét feltétlenül biztosítani kell. Ennek érdekében:

a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa az előírt méretű és minőségű anyagokat. A gyáraknak meg kell tiltani, hogy az előírástól eltérő méretű vagy minőségű anyagot használjanak fel a mezőgazdasági gépgyártásnál.

b) A földművelésügyi miniszter minden mezőgazdasági gép- és traktorgyárba állandó átvevőt állítson be, akinek feladata, hogy a gyártmányok minőségét gyártás közben is ellenőrizze.

c) Minden mezőgazdasági gép. és traktorgyárban kiszolgáló (service) részleget kell létesíteni. Ennek kötelessége az üzemeltetés helyén a gépeknél felmerült hibák kiküszöböléséhez szerelők küldése, a gyártmányok minőségének a jótállási időn túl is figyelemmel kisérése.

4. Fel kell számolni az üzemanyag- és a tartalékalkatrészellátásban mutatkozó súlyos zavarokat. A kohó- és gépipari miniszter, a nehézipari miniszter és a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az üzemanyag és alkatrész kellő meny. nyiségben és időben, a felhasználás helyén rendelkezésre álljon. A kohó- és gépipari miniszter 1954-ben létesítsen önálló pótalkatrészgyárat.

A földművelésügyi miniszter a kohó- és gépipari miniszterrel egyetértésben 1954 március 1-ig állapítsa meg a szükségletnek megfelelő tartalékalkatrészgyártas, az elosztás és felhasználás rendszerét.

5. A mezőgazdaság gépesítésének meggyorsítása érdekében az Országos Tervhivatal elnöke a kohó- és gépipari miniszterrel együtt:

a) A traktorok és mezőgazdasági gépek gyártásával foglalkozó gépgyárak gyártási profilját haladéktalanul rendezze. Hiányzó kapacitásuk biztosítására az ipar egyéb területén profilösszevonást kell végezni, az így felszabadult gyárakat a mezőgazdasági gép- és traktorgyártás szolgálatába kell állítani.

b) A mezőgazdasági gép- és traktorgyárak fejlesztéséről 1954 május 1-ig tegyen előterjesztést a minisztertanácsnak.

c) Az újonnan kialakított és bevált géptípusokért, vagy jelentősebb módosításokért az abban résztvevő intézmények összes érdemben közreműködő szakembereit jutalmazni kell. A jutalmazás összege 100.000 forirltig terjedhet.

6. A mezőgazdaság gépesítésében fontos feladat vár a munkásosztályra, különösen a mezőgazdasági gépiparban dolgozó kommunistákra, akik felelősek azért, hogy a mező- gazdasági gépek, alkatrészek határidőre, jő minőségben legyártásra kerüljenek.

B.

A gépállomásokon a mezőgazdasági munkák gépesítésének megjavítása érdekében az alábbiakat kell tenni:

1. A gépállomások vezetőit felelőssé kell tenni a termelőszövetkezetek terméseredményeinek növeléséért, elsősorban a növénytermelés területén, de a többi termelési ágúkban is. További feladatuk a dolgozó parasztok termelésének elősegítése, a számukra végzett jóminőségű gépi munka útján.

2. Minden gépállomáson javító- műhelyt, géptároló színeket, üzemanyag. és alkatrészraktárt, üzemi mosdót, öltözőt és pihenőhelyiséget kell építeni. Az 1954—1956. évi nép- gazdasági tervekben elő kell irányozni 260 gépállomási típus-javítóműhely és a hozzá legszükségesebb üzemi épületek felépítését.

a) 1954—1956-ban nyílt betonterét kell építeni a gépek szabadban történő tárolására és biztosítani kell a gépállomások vízellátását.

b) A gépállomásokon az üzemanyag tárolására az 1954: évben 166 darab, 1955-ben 150 darab, 1056-ban ugyancsak 150 darab 25 köbméteres- rekeszes vaslemeztartályt, a brigád- szállásokon 600 darab, egyenként három köbméteres vaslemeztartályt,

20.000 darab 200 literes és 5000 darab 50 literes vashordót, megfelelő számú kézi szivattyút és az üzemanyag kezeléséhez szükséges egyéb felszerelést kell biztosítani.

3. A megyei gépjavító vállalatok fejlesztésére 1954—1956. években 60 millió forint építkezési beruházást kell fordítani. Ebből 1954-ben hétmillió forintos keretben a nyíregyházi típus-javítóüzemet kell felépíteni, továbbá 10 millió forintos keretben a meglévő műhelyeket kell korszerűsíteni.

Az építésügyi miniszter a gépállomások és a megyei gépjavító vállalatok építkezések!; minden más építkezést megelőzve végeztesse el.

A mezőgazdasági gépek javításához az 1954—1956. évi népgazdasági tervekben évente egyenlő arányban legalább 600 darab esztergapad, 50 millió forint értékű műhelyfelszereléshez szükséges egyéb szerszámgép, 35 millió forint értékű műhelybe- rendezés és ebből ötmillió forint értékű mérőműszer legyártását, valamint 330 darab 1.5—2 tonnás tehergépkocsira szerelt mozgójavítóműhely gyártását és felszerelését kell előirányozni.

1954—1955-ben meg kell teremteni a mezőgazdasági gépek fődarab- cserés javításának lehetőségét és e célra a megyei gépjavító vállalatoknál a gépek 10 százalékának megfelelő fődarabcsere-alapot kell biztosítani a traktorok és kombájnok főjavításának elvégzésére.

4. A gépállomási dolgozók munkabérüket az államtól kapják az alábbiak szerint:

a) Minden traktor- és kombájnvezető, tekintet nélkül arra, hogy tagja-e valamely termelőszövetkezetnek vagy nem, a termelőszövetkezetekben végzett munkáért minden teljesített műszaknorma után a gépállomástól biztosított pénzbeni és természetbeni fizetést kap.

Ezenfelül a traktorvezető, a kom- báinvezető, a munkagépkezelő és a segédkombájnvezető a termelőszövetkezet zárszámadásakor minden elért munkaegység után olyan természetbeni és pénzbeni juttatásban részesüljön, amilyen mértékben az egy munkaegységre eső termelőszövetkezeti jövedelem meghaladja a biztosított bért.

(Folytatás a 3. oldalon.)

1