Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-23 / 300. szám

Szerda, 1953. december "3. ÉSZAKMAG Y AROHSZÁG 3 A Magyar Doigozok Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés tejtesztéséröl (Folytatás a 2. oldalról.) 1954-ben legelő- és rétgazdnsági mester­képzést kell szervezni. Fokozott mértékben alkalmazni kell a takarmányok előkészítésénél a szecskizá-t répavágást, íüllesztést és szükség szerint az élcsztősítést. Ennek érdekében a ter­melőszövetkezetek és az állami gazdasá­gok részére megfelelő minőségű, nagytel­jesítményű, gépi meghajtású szecska- vágót és répavágót, az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok részére pedig A felszabadulás előtt az elmara­dott, külterjes mezőgazdaságban az ipari növények termelésének telje­sen alárendelt szerepe volt A fel­szabadulás után az ipari és olajos kultúrák termelését sikerült nagy mértékben fellendíteni, de az ipari és olajos növények terület; növeke­désével nem tartott lépést a ter­mésátlagok növekedése. Ennek oka részben a hazai nemesített vetőmag- termelés elhanyagolása, részben az őszi mélyszántás és trágyázás elmu­lasztása. Ezenkívül komoly hibák és hiányosságok mutatkoznak az egyes ipari növények termelési terü­leteinek kijelölésében, a műtrágya­ellátásban, a növényápolásban és a betakarítás gépesítésében is. A leg­jobb ipari növénytermelők eredmé­nyei bizonyítják e növények terme­lésében rejlő nagy lehetőségeket. A sárbogárdi „Vörös Hajnal'“ termelő- szövetkezet pl. az 1952. évi száraz esztendőben is kát. holdanként négyszázhárom mázsás cukorrépater­mést takarított be, az országos át­lag többszörösét. Az ipari és olajosnövények terme­lésének fokozását a következő évek­ben nem vetésterületük további nö­velésével, hanem a termésátlagok jelentős emelésével kell elérni. A cukorrépa, kender, dohány, repce, mák, cikória vetésterületét a jelen­legi szinten tartva, a napraforgó és a gyapot vetésterületét pedig csök­kentve, minden erőfeszítést arra kell fordítani, hogy két-három éven be­lül országos viszonylatban, holdan­ként a cukorrépánál 120 mázsás, a napraforgónál 7—8 mázsás, a rost- kendernél 28 mázsás, a gyapotnál 4 mázsás és a dohánynál 7 mázsás ter­mésátlagot érjünk el. Az állami gaz­daságokban és a termelőszövetkeze­tekben azonban még ennél is maga­sabb legyen a terméseredmény. A komlótermelést úgy kell fejleszteni, hogy a hazai szükségletet teljes mér­tékben fedezze. 2. A termésátlagok fokozása érde­kében a legfontosabb feladat az ipari növények, elsősorban a cukor­répa, a kender és a gyapot alá az őszi mélyszántás és trágyázás el­végzése. a) Az ipari növények alá történő jó minőségű őszi mélyszántás bizto­sítása végett 1954. évtől kezdve — a rost- és magkender, valamint a gyapot termelésére kötött szerződé­sek alapján —, a termelőszövetke­zetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára lehetőleg a gépállomások végezzék a mély­szántást. E növények alá a termelő- szövetkezetek részére végzett mély­szántás diját, ha az egész leszerző­dött területet Istállótrágyázták, a szerződtető vállalat térítse meg. b) A terméseredmények növelése érdekében az ipari növények, min­denekelőtt a cukorrépa, a kender, a dohány, a len és a gyapot termelé­sénél tovább kell fokozni a műtrá­gyák felhasználását is. Az élelmi- szeripari és könnyűipari miniszter gondoskodjék arról, hogy e növé­nyek termelői — a termelési szerző­dések alapján — idejében megkap­ják a szerződésben biztosított mű­trágyát. 3. Meg kell szüntetni azt a helyte­len gyakorlatot, hogy az ipari nö­vényeket az ország természeti adott­ságait figyelmen kívül hagyva, az egyes növények számára nem meg­felelő tájakon is termeltetik. A föld­művelésügyi miniszter — a terme­lők kívánságának figyelembevételé­vel — állapítsa meg az egyes ipari növények legmegfelelőbb termőterü­leteit, s 1955, évtől kezdődően az kézi szecskavágót és répavágókat kell gyártani. 6. A szemestakarmányok jobb értéke­sítése érdekében szélesebb mértékben kell alkalmazni a szemestakarmányok darálá­sát- A járási tanácsok adjanak ki a darálók fenntartására engedélyeket. A gépállomások a darálást termény helyett pénzért végezzék. A termelőszövetkezetek es egyéni termelők kezelésében lévő vám- darálók darálásánál a vámot öt százalék­ban kell maximálni, ugyanakkor a daráló­tulajdonosok a vámkeresménnyel szaba­don rendelkezhetnek. V. élelmiszeripari miniszter, illetve a könnyűipari miniszter az egyes ipa­ri növények termelésére ezeken a kijelölt területeken engedélyezze a szerződéskötést. A kijelölt körzetekben rá kell tér­ni a hároméves szerződéses termelé­si rendszerre. A kijelölt körzeteken kívül fekvő területeken csak egy évre lehet szerződést kötni. Ugyancsak meg kell szüntetni — a dohány kivételével — az ipari nö­vények szerződésen kívül történő termelésének tilalmát, sőt javasolni kell, hogy főként kendert és lent, valamint olajos növényeket, gyapo­tot a termelőszövetkezetek, termelő­szövetkezeti tagok és egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok szántó­földjeiken, vagy kertjükben saját használatukra is termeljenek. Ezért a bel. és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék arról, hogy cukorrépa, gyapot és más ipari növények vető­magja szabadforgalomba kerül­jön. 4. Az ipari növények vetőmagszük­ségletét elsősorban hazai nemesítést! fajtákból keli biztosítani. Cukorrépából elsősorban Sedlmayer Kurt Kossuth-díjas akadémikus által nemesített »Beta« K 91-es fajtát kell az ország egész területén termelni Napraforgóból az Alföld és a Dunán­túl déli részén az iregszemcsei kö- zóptürzsü, középkorai napraforgót, a Tiszántúl északi részén pedig a sza­bolcsi tájfajtát kell termelni. Kender­ből az Alföld déli részén a kom­pom kendert, az Alföld többi részein a tjborszállási tájfajtát, a Dunántúlon a nemesített fertődi kendert kell ter­melni. El kell terjeszteni a kom­pom kísérleti gazdaságban kidolgo­zott fajtaheterőzis kendervetőmag el- szaporítísát, Vetőmagtermelósre — a fajtakörze­teken belül — a legalkalmasabb te­rületet kell kiválasztani és ott a leg­fejlettebb termelési eljárásokat kel) alkalmazni. Az ipari növények vetőmagjánál* előállítását a termeltető vállalatok szervezzék meg, a kutató intézetek és kísérleti gazdaságok segítségével. 5. A termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban és az egyénileg termelőknél egyaránt meg kell javí­tani az ipari növények ápolási mun­káit. A cukorrépa termelésénél a koraőszl istállótrágyázás és a géppel végzett őszi mélyszántás mellett a legnagyobb gondot kell fordítani az egyelésnek négyleveles korban történő elvégzésére, úgy, hogy négyzetméterenkint legalább tíz növény maradjon. A napraforgót ősszel mélyen szán­tott területre kel] vetni. A Dunántúlon pedig javasolni kell, hogy a vetéste­rülettel való takarékosság céljából térjenek rá a napraforgónak őszi ta­karmánykeverék utján történő, máj- jusl másodvetésére, amely megfelelő magtermést biztosit. A rost és magkender alá elengedhe­tetlen a koraőszi bőséges istállútrá gvázás, valamint az idejében történő őszi mélyszántás. A magkendert főleg lápi (kotus) talajokra kell vetni. G. Az állami gazdaságokban és ter­melőszövetkezetekben fokozni kell a betakarítási munkák gépesítését. A kohó- és gépipari miniszter gondos kodjék a külföldön bevált tipusu rostkender betakarító gépek olymér­tékű gyártásáról, ami lehetővé teszi a kender teljes gépi betakarítását. A ga­bonakombájnok harminc százalékához napraforgóarató berendezést is kell gyártani. A földművelésügyi miniszter szer­vezze meg minél szélesebb körben a napraforgó és szója gabonakombájn­nal való betakarítását. 152, paprikából 107 mázsás átlagter­mést takarított be. Az országos ter­mésátlagok azonban még nagyon ala­csonyak és emiatt a mezőgazdaság a növekvő szükségleteket ezekből a ter­ményekből kellő mértékben fedezni nem tudja. Ezért a burgonya és a zöld­ségfélék ára magas. Ennek oka az is, hogy a burgonya vetésterülete a felszabadulás előtti évekhez képest betventiétezer kát. holddal csökkent. A zöldségfélék ve­tésterülete az 1938. évinek a kétszere­sére növekedett ugyan, de a mező­gazdasági irányító szervek helytelen intézkedései következtében a zöldség- termelés jelentős részben kiszorult a történelmileg kialakult zöldségtermo lési tájakról. A burgonya ég zöldségtermelés to­vábbfejlesztése érdekében a következő intézkedéseket kell tenni; 1. A burgonya vetésterületét négy­százharmincötezer kát. holdra, orszá­gos termésátlagát a következő két- három év alatt kát holdankint — az előző hat év átlagához képest — tíz­tizenöt mázsával kell növelni. Különösen nagy gondot kell fordí­tani a burgonya-termelés fejlesztésé­re, elsősorban Szabolcs, Somogy, Veszprém. Vas és Pest megyékben. Javasolni ketl a termelőszövetkezetek­nek és az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoknak, hogy a burgonya termelésére alkalmas talajokon a bur­gonya vetésterületét inás növények — elsősorban ipari növények — rovására jelentősen növeljék meg. 2. Segítséget kell adni ahhoz, hogy minden termelő saját burgonyaterü­letének beültetésére egészséges, jó- minőségű vetőgumót termeljen. Ezért ajánlatos, hogy a termelőszövetkeze­tek legjobb burgonyatermö földjeiket vetőgumó-parcellának jelöljék ki és ott a legjobb termelési eljárással, le­hetőség szerint — elsősorban a Duna- Tisza közén és az ország déli vidé­kein — nyári vetés segítségéve^ állít­sák elő a vetőgumót. Javasolni kell ezt az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. Ezért a kísérleti és az állami gazdaságok 1954-től kezdve évente nyolcezer kát. holdon szervez­zék meg a nemesített minőségi vető- gumó elszaporitását és a termést a termelőszövetkezeteknek és az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára ugyanolyan súlyú burgonyá­ért cseréljék ki. Egy-egv termelőnek annyi nemesített vetögumőt kell adni, hogy a vetőgumó-parcelláján elszapo­rítva egész vetésterületét hiürom- négy’ évenkint a felújított vetőgumó­val ültethesse be. A nyári ültetési! termés jarovizá- lásának elősegítésére a földművelés- ügyi miniszter bocsásson a követke­ző három év során az állami gazda­ságok és a termelőszövetkezetek rendelkezésére háromezer köbméter faanyagot és hatvanezer négyzetmé­ter sodronyfonatot. 3. A terméseredmények növelése érdekében javasolni kell, hogy a termelők a használatos ritka_ állo­mányú ültetés helyett, a sürübo, kát. holdankint kb. huszonnégyezer töves ültetést alkalmazzák. A ter­melőszövetkezetek, az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok és az ál­lami gazdaságok fokozzák a hoza­mot fészektrágyázással, négyzetes­fészkes ültetéssel. Fokozottabb mér­tékben át kell térni a zöldtrágyázás­ra, 1955-től kezdve a burgonyaterü­letek zöldtrágyázásához — minde­nekelőtt a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szamara kedvezményes áron kell biztosítani a szükséges keserű csillagfürt- és som- kóró-vetőmagot. A termelőszövetkeze­teknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak javasolni kell, hogy a további évek vetőmagszük­ségletét maguk termeljék meg. A növényápolási munkák meg­gyorsítása céljából a fő burgonyater­melő vidékeken az állami gazdasá­gok és gépállomások kultivátorait töltögető eketestekkel kell ellátni, az egyéni termelőknek pedig kellő szá­mú fogatos művelőeszközt kell ren­delkezésükre bocsátani. 4. A zöldségtermelésben vissza kell térni a történelmileg kialakult termelőtájakra: a hagymatermelés- sel Makó környékére, a káposzta- félékkel Szabolcs-Szatmár és Gyor­somon megyébe, a gyökérzöldség­gel Makó környékére és a Szigete közbe, a fűszerpaprikával Kalocsa és Szeged környékére, a csemege­paprikával a Sárköz vidékére, a paradicsommal Kecskemét és Hat­van környékére, a dinnyével Heves és Szolnok megyékbe. Különös gondot kell fordítani a városellátó övezetek fejlesztésére. Ezekben az övezetekben a zöldség- termelő üzemek részére anyagellátás, hitel, gépellátás, stb. szempontjából kedvezőbb termelési feltételeket kell teremteni. A földművelésügyi miniszter, a bel- és külkereskedelmi miniszter a vetőmagellátás javítása érdekében gondoskodjék arról, hogy tasakolt zöldségmag kellő mennyiségben és minőségben álljon a termelők ren­delkezésére. A földművelésügyi miniszter a korai szántóföldi és az üvegalatti termelés fejlesztése céljából gondos­kodjék 1954—1956 években legalább négyszázhuszezer darab melegágy­ablak, valamint a hozzá szükséges melegágyi keretek, üveg és takaró­anyag (nád és zsúp) biztosításáról. Az üvegházi termelés továbbfejlesz­tésére az üvegházi hajtatófelületet 1954—56 években húszezer négyzet- méterrel kell emelni. A helyi tanácsok segítsék elő, hogy a hazánkban található hőfor­rásokat és az ipartelepek fölös me­legvizét a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok zöldséghaj ta­tásra, melegház és melegágy fűtésre felhasználják. 5. A zöldségtermelés hozamának növelése érdekében fokozni kell a zöldségtermő területek trágyázását és elő kell segíteni az élenjáró ter­mésfokozó módszerek alkalmazását. A vöröshagyma termelés fejlesz­tése, felmagzásának elkerülése cél­jából a makói vidéken el kell ter­jeszteni a dughagyma nagyüzemi hőkezelési eljárását. A fűszerpapri­ka, paradicsom, petrezselyem ter­méseredményeinek fokozása érdeké­ben el kell terjeszteni a vetőmag ja- rovizálását. A területek gazdaságo­sabb kihasználása és művelése cél­jából az alacsonynövésű paradicso­mot, a paprikát, a káposztaféléket stb. sűrűbben kell ültetni. 6. Az öntözéses zöldségterülete­ket 1954-ben a jelenlegi huszonkét- ezer kát. holdról huszonnyolcezer kát. holdra kell növelni. Fokozottab­Hazánlc természeti és éghajlati vi­szonyai kiválóan alkalmasak gyü­mölcs-, szőlő-, valamint borterme­lésre, s lehetővé teszik népünk szük­ségleteinek teljes kielégítését. Egyes élenjáró üzemek jelentős eredmé­nyeket is értek el: a nyírmadai ál­lami gazdaság almából holdanként 140 mázsát, a kölesei „Petőfi“ ter­melőszövetkezet 120 mázsát, a géber- jéni „Kossuth" termelőszövetkezet 120—130 mázsát termelt; a soproni „Haladás“' termelőszövetkezet kát. holdanként 50 hl. bortermést ért el. A szőlő- és gyümölcstermelés ered­ményei azonban országosan nem ki- emelkedőek. A gyümölcsfaállomány termőképességét veszélyezteti a nagyarányú pajzstetű fertőzés, a rézgálic-ellátás hiányosságai miatt pedig csökkent a szőlőhozam. A borászat hiányos felszerelése, s a helytelen feldolgozás folytán a la­kosság kevés, nagy részben gyenge minőségű borhoz jut. A túlméretezett állami kereske­delem szervezetlensége miatt a meg­termelt áru-gyümölcs minősége to­vább romlott, s a helytelen árintéz­kedések, valamint a szőlő- és gyü­mölcsterületek felszorzása a terme­lőszövetkezeteket és egyéni termelő­ket elkedvetlenítették a termeléstől. A szőlő- és gyümölcstermelés fej­lesztése és a hozamok gyors emelése érdekében a következő intézkedése­ket kell tenni: 1. A gyümölcsfaállományt 1959-ig a rendszeres utánpótlás mellett — mintegy tizenöt millió darabbal, a vegyes gyümölcsök termelését mint­egy tízezer kát. holddal kell növelni. Ennek megfelelően a termelőszövet­kezetek és az állami gazdaságok üzemi gyümölcsöseinek területét hat év alatt mintegy százezer kát. hold­dal. A telepítéseket részben a már tör­ténelmileg kialakult termelési tája­kon kell elhelyezni, részben pedig ú.i termelési tájakat kell kialakítani, ott, ahol a talaj- és éghajlati viszo­nyok gyümölcstermelésre kiválóan alkalmasak. A Duna-Tisza közén a kajszinbaraek, cseresznye, meggy és szilva, a Nyírségben a téli alma, szilva és dió, a Cserhát—Mátra— Bükk vidékén a cseresznye, meggy, őszibarack és mandula, Budapest környékén az őszibarack, cseresznye, mandula és bogyós gyümölcsök, Za­la, Somogy és Vas megyében téli alma, körte, szilva, dió és geszte­nye. Felső-Dunántulon a körte, téli alma, kajszinbaraek és bogyós gyü­mölcsök, Dunántúlon az őszibarack, mandula, meggy és dió, a balatoni dombvidéken az őszibarack és maii­ban alkalmazni kell a barázdás és permetező öntözéses módszereket. A helyi vizek öntözési lehetőségeinek kihasználására a gépállomások út­ján 1954-ben és 1955-ben ötszáz-öt­száz szivattyút és meghajtómotort kell a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok rendelkezésére bocsátani. Az öntözéses területeken is be kell ve­zetni a vetésforgórendszert. 7. A terméseredmények növelésé­nek fontos eszköze a minőségi ve­tőmag. A minőségi vetőmagellátás érdekében a földművelésügyi mi­niszter 1954. február 1-ig dolgoztas­sa ki a minőségi zöldségmag terme­lési rendszerét. A zöldségtermeltetést egyéb gaz­dasági magvak termeltetésétől és termelésétől külön kell választani. A magtermelési körzetekben ön­álló zöldségmagtermeltető, tisztító, raktározó vállalatokat kell szervez­ni. Dél-Tiszántúl vidékét ebből a szempontból kiemelt területnek kell tekinteni. A folyamatos vetőmagellátás és a kedvezőtlen évjáratokban előforduló terméskiesés miatt három éven be­lül — vetőmag — tartalékot kell lé­tesíteni. 8. A legközelebbi években meg kell szüntetni a burgonya- és zöld­ségtermelés speciális gép- és esz­köz-ellátottságának hiányait. A meg­levő egyszerű, fogatosgépek jobb kihasználása mellett, speciális vető- és ültetőgépek, több sort művelő kultivátorok alkalmazásával el kell érni, hogy a nagyüzemi termelésben a burgonyaültetést és a sorközi mű­velést már 1955-ben ötven százalék­ban géppel végezzék. dula termelését kell nagymértékben fejlesztem. Minden községi és városi tanács dol­gozzon ki hároméves gyümölcsfásítási tervet az utcák, utak, terek, parkok és egyé!) közterületek dió-, cseresznye- és eperfával való beültetésére. 2. A telepítések és pótlások előfeltéte­leinek megteremtése érdekében a gyű mölcsíaiskolai anyag termelését jelentő­sen fokozni kell, olymódon, hogy a ter­melés évi mennyisége 1958-ra már évi négymillió.darabra emelkedjék. Az. állami gazdaságok a faiskolák területét 1956-ig évenként 400 kar. holddal növeljék. Ezenkívül engedélyt kell adni minden jelentkező’ termelőszövetkezetnek, városi és községi tanácsnak és egyénileg gazdál­kodó kertésznek — állami növényegész­ségügyi ellenőrzés mellett — faiskola létesítésére és a csemeték forgalom«»" hozására. 3- A gyümölcstermelés fejlesztése ér­dekében a termelőszövetkezetek, egyéni termelők és állami gazdaságok javítsák meg elsősorban a növényvédelmi munkál, a gyümölcsfák egyedi kezelését, ápolását. Elegendő számú mészkénléfőző üstöt kell biztosítani ahhoz, hogy a termelő­szövetkezetek és az egyéni termelők vé­dekezni tudjanak a pajzstetű ellen. Az olajos permetezést háromévenként legfel­jebb egyezer szabad alkalmazni. A nyári permetezésekhez gondoskodni kell ele­gendő mennyiségű félkolloid kénkcszítJ menyekről. 4. Nagy gondot kell fordítani szőlő­területeink gyorsabb ütemű, fokoznod felúihására és 1956'ig a mpglévő szőlő­területeken a hiányt pótolni kell, emel­lett meg kell kezdeni újabb szőlők tele-l pítését. 1959-ig 70—75000 kát. hold szőlőt kell telepíteni. A termelőszövetkezetek számára ingyenes szapontú-anyag biztosí­tásával kell lehetővé tenni, hogy 1959-ig 20—24.000 kát. hold telepítést végezz»-* nek. Az állami gazdaságok ebberv az idő-* szakban kilencezer kát. hold szőlőt tele* pítsenek. Elő kell segíteni, hogy az elő* irányzott telepítések zömét, mintegy 40 * 42.000 kát- hold telepítését az egyéni tér* nielők, illetve a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságukban végezzék pb Külön gordot kell fordítani a történelmi bor­vidékek, elsősorban a Tokajbezyalja szőlős termelésének és borgazdaságának fejlesz­tésére. Pest, Rács-Kiskun és Csonurád megyékben a mennyiségi bortermő fajták, a tokaihegyaljai badacsorty——bakatori* füredi és somlói borvidéken a minőség* fehérborfajták. Villány. Szekszard. Eget és Sopron vidékén a minőségj vörösbora fajták telepítését kell nagymértékben f"4 kozni. A esemegczőlő telepítését ország­szerte növelni kell, de különösen Pe-t, Rács-Kiskun és Heves megyékben. A telepítések érdekében 1957-ig ai állami gazdaságok szőlővé ^-zn-anyotrV* (Folytatás a 4. oldalon.) VI. A burgonya- és zöldségtermelés növeléséről, valamint a dolgozók burgonya- és zöldségellátásának megjavításáról Hazánkban a burgonya és a zöldség- növények termelési lehetőségei igen kedvezőek, azonban jelenleg mindkét termelési ágazatra jellemző, hogy a felszabadulás előtti elmaradott álla­potuk lényegesen nem változott. Csak <*gyeg gazdaságok emelték lényeden Urpe]ts£ket, egyben megmu­tatja lehetőségeinket is. A varjulaposi Vörös Hajnal termelőszövetkezet 1953- ban 60 kát. holdon 160 mázsás, a bal- kányi állami gazdaság kettőszáz kát. holdon 170 mázsás burgonyatermést ért el kát. holdankint, az edelényí Alkotmány vetkezet kertó­ejetl brigádja korai fcjeská^osstábdl A MÁVAIJT Autóbusz,közlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget, hegy december 23 és 24-én, az alábbi mentesítő járatokat indítja: Bee. 23-án: Miskolc—Gagybátor Dec. 23-án: Miskolc—JRakaca I>ec. 24-én: Miskolc—Megyaszó: Dec. 24-én: Miskolc—Gagybátor: Dec. 24-én: Miskolc—Rakaea: Dec. 24-én: Miskolc—Kesznyéten: Dec. 24-cn: Miskolc—Sajóörös délelőtt 10.00 óra. délután 15.20 óra, délelőtt 10.00 óra. dclntán 14.15 óra, délelőtt 12.00 óra, délután 14.50 óra, délelőtt 10.00 óra, délután 15.20 óra, délelőtt. 10.00 óra. délután 14.15 óra, délelőtt 11.00 óra. délután 14.45 óra, délelőtt. 11.00 óra, délután 14.15 óra. Dec. 24»éw, a 14.30 órás Miskolc- Muhi járat. Polgárig közlekedik December 25-én és január 1-cu, az összes járatok, még az ünnepi járatok is — szünetelnek. Az ipari és olaiosnövénvek termelésének fokozásáról az élelmiszer és könnyűipar nversanyagalapjának növeléséről • VII. A gyümölcs- és szőlőtermelés fejlesztéséről és a lakosság gyümölccsel és borral való jobb ellátásáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents