Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-23 / 300. szám

ft 9 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Szerda, 1953. december 23.- lii.iii ii .Ér . ....... tsar (Folytatás ax 1. oldalról.) tudományos és szakoktatási intézmények, taliamimt az agronóinusok adjanak min­den termelőnek részletes mütrágyázási tanácsokat, létesítsenek az állami gazda­ságokban és a termelőszövetkezetekben műtrágya-bemutató parcellákat, ahol « dolgozó parasztok a gyakorlatban győződ­hetnek meg a helyes műtrágyázás ered­ményességéről,, s alkalmazásának módjá­ról. A gépállomásokon, az állami gazdasá­gokban és ti agyobli termelőszövetkezetek­ben láboratóriumokat kell létesíteni és az agronóinusok a talajvizsgálatot végez­zek ingyenesen a termelőszövetkezetek­nek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt oknak. 2. A tudományos talajművelés alkal­mazásával országszerte jelentősen meg kell növelni talajaink termékenységét, kihasználva a gépesített nagyüzemi ter­melés korlátlan lehetőségeit a termelő- szövetkezetekben és az állami gazdasá­gokban, valamint az egyéni parasztgaz­daságok e téren még kihasználatlan lehe­tőségeit. a) A gabonafélék tarlóját a szárazság és gyomok elleni védekezés céljából az aratással egyidőbrn, vagy közvetlenül az aratás utáni napokban — laza homokoä területek kivételével — mindenütt m»g kell bántani. A c éplés idején már 1954-ben legalább ötezer traktor kettős wü-zakkan csak tsrlóbántást végezzen. Ezért a földművelésügyi, valamint a kohó- és gépipari miniszter 1956-ig 1500 darabbal növelje a villamos cséplőberen- dezések számát. Ki kell javítani és cséIl­lésre kell beállítani az összes, csak álló munkára alkalmas traktorokat és a gőz- gépes, vagy robbanómotoros lokomobilo- kst. b) Az ő‘zi mélyszántást — a laza ho­mokos, erősen szikes, vizjávásos és lépi takjok kivételével — a tavasszal be­vetésre kerülő összes szántóröldsken az eddiginél korábban, lehetőleg szeptember és október hónapokban kell elvégezni, s legkésőbb november végéig be kell fe­jezni. A termőréteget a szánkás fokozatcs mélyítésével vastagitani kell. c) A nedvességet megőrző, helyes me­zőgazdasági eljárások mellett a szárazság elleni küzdelemben az eddiginél na-ynbb mértékben kell kiterjeszteni az öntözést­Az öntözött területeket 1954-ben 50 OOO kát, holddal, 1955-ig pedig további 110 ezer kát. holddal kell megnövelni, rész­ben a nagy állami öntözőrendszerek to- vábhfeilceztéséve], részben a belvi örtö- y.;«4 lehetőségek nagyobbmérvü kihaszná­lásával. Az öntözött területeken elsősorban rizst, zöldséget és kapásnövénveket; vala­mit»- szála->tak ármány féléket kell termelni. 3. Rendszeresen védeni kell a talajt « víz és a szél pusztításától. Nagyobb gon­dot kell fordítani a patakok és vízforrá­sok szabályozására az árvízkárok megelő­zése érd.-kében. Lejtős területeken víz­szintes talajmüvel’ssel, fásítá sai, évelő füvek vetésével, indokolt esetben sánco* lásssl. továbbá bőséges trágyázással kell megiakadálvozni a talaj lemosódását. A laza homok- és tőzegtalaiokon mielőbb gondoskodni kell mezővédő erdősávok, facsoportok telepítéséről. Ennek elősegí­tésre a facsemetéket ingyen kell a ter­melőknek juttatni. Addig, amíg a fa- pászták védőhatása érezhetővé nem vélik, a szél által vesz'-lvezfetett területeken sávos vetést kell alkalmazni. A gyePgetermőerejü homok területeket — főleg a buckákat — lehetői*« szőlő­vel, vagy gyümölcsfákkal kell betelepí- teni. 4. A többszázezer ksf. bold Savanyú és szikes talajon a talajjavítás ütemét jelentékenyen meg kell gyorsítani és a következő bárom év során 180.000 kát. holdon talajjavítást kell végezni. a) Elsősorban a dunántúli erősen sava­nyú találókat, az alföldi réti agyagokat, a szántókban lévő szikes foltokat, az öntöző rendszerekbe eső savanyú és szi­kes talajokat kell megjavítani, továbbá meg kelj kezdeni a szikes legelők és ré­tek feljavítását. Ezenkívül-a tiszántúli mésztelep, szikes, továbbá a Duna—Tisznközi szódáotalajú legelőkön és réteken a helyi tanácsok, a termelőszövetkezetek és az állami gazda­ságok a helyi erőforrások felhasználásá­val végezzenek meszezést, a legelőket sáncolják körül (skatulyázzák) a téli csa­padékvíz visszatartására. A meszes al­talaj« szikes foltokat digpzással javítsák meg. b) A kohó- és gépipari miniszter, illetve a bel- és külkereskedelmi minisz­ter 1956-ie gondoskodjék 28.7 millió fo­rint értékű talaj javítpgép gyárfásáról, illetőleg behozataláról. A talaj javításhoz szükséges anyagok, s azok vasúti szállí­tásárak költségeit az állam viseli. Meg kell kezdeni mintegy 170-000 kát- boldnyi láptalaj hasznosítá'ár. A keszt­helyi, a magyaróvári mezőgazdasági kí­sérleti intézet és az országos vízügvi fő- igazgatóság 1954 december 31-ig dolgozza ki a lápterülctek hasznosításának tervét­5. Az állami gazdaságokban és a ter­melőszövetkezetekben gyorsabban kell rá­térni a korszerű évelő, pillangós és fű- keverékeket is alkalmazó vetésforgók be­vezetésére. A mezőgazdasági tudományos intézetek és főiskolák dolgozzanak ki sa­ját tájegységüknek legjobban megfelelő vetésforgókat s a helyi tanácsokkal, a gépállomásokkal együtt segítsék azok gyakorlatban való bevezetését. A szüksé­ges flhnagvak termelését az állami gaz­daságokban és tnrmi-h) szövetkezetekben kel] megszervezni. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztoknak javasolni kell az egyszerű vetésforgó,, illetve helyes növényi sorrend betartását. A földművelésügyi miniszté­rium és a helyi tanácsok adjanak a ter­melőszövetkezeteknek segítséget, hogy a helyes vetésforgó bevezetésévé egyidőben A felszabadulás óta a gabonafélék vetésterülete — az ipari növények, kü­lönösen pedig az olajnövények terme­lésének kiterjedése következtében — csökkent, s alatta maradt a megelőző sokéves átlagnak. A legfontosabb kenyérgubonaféle, a búza termésátlaga az utolsó hat évben meghaladja a felszabadulás előtti tíz év átlagát, mégis rendkívül alacsony és messze elmarad az élenjáró termein- szövetkezetek, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és állami gazdaságok eredményeitől. Míg az elmúlt évben a búza országos termésátlaga kát. hol- dankint kilenc és fél mázsa volt, a székkutasi Schönherz tsz tisenhét egész nyolc, lized mázsát ért el. míg a rizs termésá-lnga 7.4 mázsa volt. a mezőberényi Előre tsz húsz egész hét tized mázsát, őszi árpából 12.1 mázsa országos átlag mellett a péri Béke tsz 29.8 mázsát takarított be kát. hajdan- klnt. Az alacsony országos átlagok oka mindenekelőtt a termelési eljárásos helytelen alkalmazása. A búza és a rozs előveteménye orszá­gosan csak mintegy «32—35 százalékban megfelelő. A talaj előkészítés általában gyenge, s a fokozott követelményeknek nem felel meg. A trágyázásnál a gaho- nanetnüek, főként a búza igényét nem veszi figyelembe, az elővetemények trágyázatlan talajba kerülnek. A mű­trágya felhasználása a szocialista üze­mekben sokszor szakszerűtlen, s Így kevésbé eredményes. A vetőmag elő­készítése: a tisztítás, esávázás nem ki­elégítő. Az egyéni termelőknek csak nedves csávázószer állt rendelkezé­sükre, ami nehézkes, a csávázási ezér* gyakran rosszul, sőt egyáltalán nem végezték el. Elhanyagolták a gabona­félék növényápolási munkáit, a veté­sek emiatt erősen elgyomosodtak. A szervezési hibák következtéken a vetés általában megkésik. Hiba az is, hogy országszerte sekélyen vetnek, a sekély vetésekben a téli fagy, a tava­szi szárazság nagyobb károkat okoz. Kevés a nagyüzemi termelés igényé­nek megfelelő vetügép. Az egyénileg termelőknek is kevés vetőgépjük van, emiatt sok a kézi vetés. A nemesített vetőmagvak használata, s az ezt elősegítő vetőmagcsere nem elég széleskörű. A földművelésügyi minisztérium és a helyi tanácsok a vetési munkákat nem szervezik meg kielégítő módon. A sok kapkodó és sablonos intézkedés folytán gyenge a munkák minősége. 1. Mezőgazdaságunk legfontosabb feladata a gabonafélék, különösen a búza terméshozamának erőteljes foko­zása, hogy a lakosság ellátását ke­nyérrel, liszttel és tésztafélékkel ál­landóan és bőségesen biztosítani le­hessen. Ennek érdekében: a) A kenyérgabonafélék (búza és rozs) vetésterületét a következő évek­ben az elmúlt hat év átlagához képest mintegy százezer kát. holddal kell nö­velni. Tehát évente el kell vetni há- rommilliónégyszáznegyvenezer kát, hold kenyérgabonát, amiből mintegy hetvenhárom—hetvenöt százalék legyen a búza. A kenyérgabonafélék országos ter­mésátlagát az elkövetkező három év alatt az elmúlt hat év átlagához ké­pest egy—másfélmázsával kell emelni. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek nagyüzemi ter­melés lehetőségének kihasználásá­val, termésátlagaikat ennél lényege­sen jobban emeljék. A búzát, ro­zsot azokon a legjobb termőterülete­ken vessék, ahol a legnagyobb ter­mést adják. A laza homoktalajokon a rozs legyen a fő kenyérgabonanö­vény, minden más talajon pedig a búza. Nemesített búzafajtáink közül el­sősorban a bánkuti 1201-es és Fleischmann 481-es búzafajtákat, rozsfajtáink közül pedig a kisvárdai és a íovászpatonai nemesített fajia­kat kell termelni. b) Az árpa vetésterületét a hatéves átlaghoz képest huszonhatezer kát holddal kell növelni, hogy elérje a nyolcszázezer kát. holdat. Ezen be­lül az őszi árpa hatvan-hatvankettő százalék legyen. Az árpatermés országos átlagát -az elmúlt hat év átlagához képest mint­egy egy—másfél mázsával kell emelni. Nemesített őszi árpa fajtáink kö­zül főleg a Béta őszi árpát kell ter­melni, a tavasziak közül pedig álta­lánosan el kell terjeszteni a Fried- rich-féle 104-es, továbbá a Friedrich féle 101-es és a peresztegi sörárpa fajtákat. 2, A gabonafélék nagyobb termés­alakítsák ki az állandó jellegű termelő- brigádokat. A brigádok területét a vetés­forgó ideje alatt lehetőleg ne változtas­sák. A szántóföldi brigádok tagjait a vetésforgó betartásában és a talaj ter­mőképességének állandó növelésében ér­dekeltté kell tenni. hozama érdekében a következőket kell tenni: a) A legjobb előveteményeket első­sorban az őszi kenyérgabonafélék, különösen a búza részére kell biz­tosítani. A vetésforgó keretében a kevésbé jó előveteményeket, külö­nösen a kukoricát istállótrágyázús- ban kell részesíteni. A búzát meg­előző kukoricákat korábban kell vet­ni, gondosabb növényápolásban kell részesíteni, főleg pedig el kell vé­gezni az augusztusi gazoló kapálást. A kevésbé megfelelő elővetemé- nyek után következő, rosszul áttelelt búzákat tavasszal fejtrágyázni kell A földművelésügyi minisztérium fejtsen ki széles propagandát a búza helyi trágyákkal (komposzt, érett is. tállótrágya, baromfitrágya, stb.) va­ló fejtrégyázására. b) A gabonafélék, elsősorban a búza és a rozs ülepedett, vagy tömö­rített és beérett talajokba kerül­jenek. A szocialista szektorban, ahol a helyi körülmények megengedik s az elővetemények gépi erővel vég­zett őszi mélyszántást kaptak, a te­rület megfelelően gyommentes, el kell terjeszteni a kultivátorral, tár­csával, vagy más megfelelő talajmű­velő eszközzel végzett — forgatás, illetve szántás nélküli — vetőágyké­szítést. Laza homokon azonban nem hagyható el a mély vetőszántás, s itt feltétlenül alkalmazni kell a vető­szántások hengerezését is. c) Az országos vetési határidők helyett a fő termelési tájakon, — az elővetemények figyelembevételével — ajánlani kell a legjobb vetési időt. Az agronomusok felelősen döntsék el a vetés időpontját, úgy hogy az őszi gabonaféléket korábban vessék el. A vetést az ország egész területén minden évben október 31-ig be kell fejezni. A gabonafélék vetésénél töreked­ni kell a sürüsorú (hat-nyolc sortá­volságú) vetőgépek használatára. Ajánlani kell a gabonafélék keresz­tezett sorú vetését, ami az elmúlt évek tapasztalata alapján jelentős terméstöbbletet hozott. d) Kötelezővé kell tenni, minden termelő számára a gabonafélék ve­tőmagjának tisztítását és a búza csá- vázását. A bel- és külkereskedelmi miniszter megfelelő mennyiségű, ha­tékony nedves- és poresávázószert hozzon forgalomba. A vetőmag minőségének ellenőr­zésére és a kát. holdankint legmeg­felelőbb vetőmagmennyiség megál­lapítására az állami gazdaságokat és gépállomásokat két éven belül egy­szerű vetőmagvizsgáló felszereléssel kell ellátni. A gépállomások, a ter­melőszövetkezetek és egyéni terme­lők részére díjtalanul végezzék a vetőmagvizsgálatot. e) A nemesített gabonavetőmag­vakat úgy kell elszaporítani, hogy a felújítás négy-öt évenkint országo­san megtörténhessék. Uj, bővebb termő, jobb minőségű, gépi aratásra alkalmasabb, betegsé­geknek ellenállóbb, törzskönyvezett gabonafajta előállítóját százezer fo­rintig terjedhető jutalomban kell ré­szesíteni. f) Meg kell javítani a gabonane- műek növényápolási, főleg gyomirtá­si munkáit. A laza talajok rozsveté­sétől eltekintve szükség esetén el kell végezni az őszi gabonafélék ta­vaszi fogasolását, felfagyás után pedig a hengerezést. Országosan kö­telezővé kell tenni minden termelő számára az acatolást, 1954-ben meg kell kezdeni a gyomirtó vegyszerek használatát. 3. 1954-ben az aratást az állami gazdaságokban 70 százalékig, terme­lőszövetkezetekben pedig 50 száza­lékig kell gépesíteni. A következő években ezt fokozatosan növelni kell. 4. A rizs vetésterületét a rendel­kezésre álló öntözővíz mennyisége, valamint a termelés egyéb szükség­leteinek kielégítése alapján az 1953, évhez képest 1954-re negyvenkilenc százalékkal, az elkövetkező három év alatt pedig fokozatosan nyolcvan százalékkal kell növelni. Rizsfaj­táink közül általánosságban a Dung_- han Shali és a „Szegedi szakállas'1 fajtákat, az északibb rizsvidékeken és egyes kijelölt rizsterületeken a lsrasznodári rizsfajtát kell termelni A rizs termelésébe az eddiginél nagyobb mértékben kell bekapcsolni a termelőszövetkezeteket és az egyé­ni termelőket. A földművelésügyi miniszter 1954 január 31-ig vegye nyilvántartásba azokat a rizstelepeket, ahol a bar- nulásos megbetegedés kártétele meg. állapítható volt. Ezeken a területe­ken — az 1954. évben rendelkezésre álló vetőmagmennyiség erejéig — a barnulásos megbetegedéssel szemben ellenálló rizsfajta vetőmagját kell elvetni. y ív. A íakarmáuylermeiés fejlesztéséről Állatállományunk takarmány ellá­tása elégtelen, s különösen fehérjé­ben szegény. Országosan a szükségesnél kisebb területen termelünk takarmányt Gyakran nem azokat a takarmány, növényeket termelik, amelyek a he­lyi viszonyoknak legjobban megfe­lelnek és a legtöbb takarmányértéket adják. Elhanyagolt a fehérjében gaz. öag pillangósvirágú takarmánynövé­nyek és ezek keverékeinek termelé­se. Sok hiba van a t-akarmányíélé- betakarításában, tartósításában, tá­rolásában és felhasználásában is. Viszonylag nagy területet elfogta ló legelőink és rétjeink nagyon elha nyagoltak, termésük alacsony és rorszminőségű. Az állatállomány részére szilárd takarmány alapot kell teremteni, amelynek érdekében a következő in­tézkedéseket kell végrehajtani. 1. Az ország különféle vidékein az illető vidék talaj és éghajlati viszo­nyainak leginkább megfejelő takar­mánynövényeket és fajtákat kell ter­melni. A legértékesebb takarmánynövé­nyek, az évelő pillangóvtrágú — el­sősorban a lucerna — szálastakar­mányok vetésterületét 1954. évben hétszázötvenezer kát. holdra, 1955 évben nyolcszázezer kát. holdra. 1956. évben nyolcszáznyolcvanütezer kát. holdra kell növelni. Legfonto­sabb szálastakarmánynövényünk, a lucerna terméshozamát az elkövet­kező három év alatt országosan kát holdanként három mázsa szénával kell emelni. Ennek érdekében: a) A lucerna és egyéb évelő pil­langósvirágúak magvaiból szilárd vetőmagalapot kell teremteni. A termelőszövetkezeteknek és az egyé. nileg gazdálkodó dolgozó parasztok­nak 1954. évben ötezer mázsa, 1955, évben nyolcezerötszáz mázsa. 1956. évben tízezer mázsa lucerna vetőma­got kell kölcsönadni, azzal, hogy azt két éven belül kifogástalan minő­ségű termésből azonos suiymennyi- fégben adják vissza. b) A lucerna magtermésének nö­velése érdekében is meg kell javíta­ni a termelési eljárást a nyári vetés és a pótbeporzás elterjesztésével. A lucsrnamag ára mázsánkint ezeröt­száz forint legyen és ehhez kell ará. nvosítani a többi évelő takarmány­félék magvainak árát is. A gépállo­mások, állami gazdaságok a cséplési idényben megfelelő számú cséplőgé­pet állítsanak a lucerna és a here­mag cséplésére. c) A lucernaszéna és a többi évelő pillangósvirágú szálast akarmány nö­vény szénakészítési veszteségeinek csökkentésére el kell terjeszteni Kund Ede egyetemi tanár rendsod- rásos szénaszárítási módszerét. A lucerna- és vöröshere táblákon égetéssel, vegyszerekkel rendszeresen és kötelezően irtani kell az arankát. A termelők a kártékony rovarokat bogárfogással, permetezéssel, poro­zással pusztítsák. Meg kell szervez­ni a rovarirtást pulykával és gyön­gyössel is. 2. A szilárd takarmányalap meg­teremtése érdekében a legfontosabb és legnagyobb takarmányérléket adó kukorica termésátlagát az utolsó hat év átlagához képest három év alatt kát. holdankint két mázsával kell emelni. A kukoricát lehetőleg istál­lótrágyázott, s ősszel mélyen szán­tott földbe kell vetni. Rendkívül fontos, hogy mind a termelőszövet­kezetek és állami gazdaságok, mind az egyénileg termelők a kukoricát legalább háromszor megkapálják és alkalmazzák minél többen a pótbe­porzást, amely az elmúlt évek ta­pasztalatai alapján jelentős termés­többletet hoz. A termelőszövetkezetek és az álla­mi gazdaságok a kukoricát lehetőleg négyzetes művelésre vessék, a kapá­lást pedig keresztben-hosszában gép­pel végezzék. Fokozatosan rá kell térni a hete- rózis-kukoricavetőmag használatára- Ennek érdekében fokozatos fejlesz­téssel évente huszonötezer kát. hol­don kell heterozis kukoricavetőma, got termelni. A heterozis kuko- ricavetőmag minden mázsájáért a termelőszövetkezeteknek másfél má­zsa takarmánykukoricát kell adni. A heterozis-kukoricavetőmagot a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok szok­ványminőségű kukoricáért egy-egy arányban kapják cserébe. A kukoricaszárat a veszteségek el­kerülése végett a törés után azonnal le kell takarítani, be kell silózni, vagy beázás ellen biztosan védő kú­pokba, kazalokba kell rakni. 3. A takarmánytermelést úgy kell megszervezni, hogy április közepé­től kezdve a téli időszakig állandóan megfelelő mennyiségű zöldtakar­mány álljon mind a termelőszövet­kezetek, mind az egyéni termelők es az állami gazdaságok rendelkezé­sére. A zöldtakarmány-ellátás folyama­tosságának biztosítása érdekében nagyobb gondot kell fordítani a ta­vaszi vetésű zöldtakarmányok cs a másodtermények vetésére. Ez utób­biaknak fokozatosan mintegy ötven százalékot olyan növényféleségekböi kell elvetni, amelyek az őszi hóna­pokban zöld takarmány ként használ­hatók fel (cirokíélék, szudáni fű, takarmánykáposzta). A tavaszi időszakban nagyobb mének­ben kell alkalmazni a takarmányfélék, pl. a vöröshere, murokrépa rávetését a tavaszi és őszi gabonákra, vagy a sárga- répa együttes vetését mákkal, borsóval stb. A kettőatcrmelésben rejlő lehetőségek megfelelő hasznosítására 1951. évben 168 ezer kát. holdon 1955. évben 220 000 kát. holdon, 1956. évben 285.000 kát. holdon ketl őszi keveréktakarmányt termelni. A folyamatos nyári zöldtakarmánycb látás megszervezése mellett növelni ke.H a nedvdús takarmányok elsősorban « takarmányrépa hozamát — és el kell ter­jeszteni a legjobb termést adó rózsaszínű — béta takarmányrépafajtát. 4- A silózás áLtalánoseá tétele érdeké­ben 1954. évben 350.000 kát. holdon, 1955. évben 380.000 kát. holdon, 1956. évben 430.000 kát- holdon kell silótakar­mányt termelni. A silózást nemcsak a speciális silón növények termelésének kiterjesztésével, hanem azoknak a gyengébb minőségű ta­karmányoknak (kukoricaszár, napraforgóé tányér stb.) silózásával is növelni kell, amelyek így értékes takarmányokká ala­kíthatók át­Gondoskodni kell arról, hogy 1954. év végére a termelőszövetkezetekben, vala­mint az állami gazdaságokban szarvas- marha és juh számosállatonként legalább három köbméter, sertés számosállaton­ként fél köbméter állandó jellegű (beton, tégla-) silóür álljon rendelkezésre. Ezt a silóürt 1956-ban szarvasmarba és juh számosállatonként legalább öt köbméter­re. sertés számosállatonként legalább egy köbméterre kell emelni. A termelőszövetkezeti tagok háztáji silóépítésének elősegítésére s az egyéni­leg gazdálkodó . dolgozó. parasztok szarná,.-,,,., ra évenként 300.000 köbméter silóür épí­téséhez ötéves törlesztésre anyaghitelt kell nyújtani. Az építési anyagnak lé{Pn; alább felét előregyártott elemekben kell biztosítani. A gépállomás a silózást termelőszövet­kezeteknek és egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoknak köbméterenként 2-50 forintért végezze el. A silózás maradék­talan végrehajtása érdekében a főidény­ben munkába kell állítani minden erre a lka Írna s gépet­A silókukorica, a barna édescirok és a kukoricaszár betakarításának megjaví­tásához 1955-tól kezdve évenként 500 járvaszecskázőgépet és 1000 darab siló- töltő pzecskaváaót kell gyártani. 5. A legelők és rétek takarmányter­mésének növelése érdekében: Általánosan be kell vezetni a rendsze­res gyomirtással, a fektetéses t rá orv ázás­sal egybekötött szakaszos legeltetést. A különféle állatfajok leeeltetése ese­tén a legelőt tanokra kell osztani. A gyomirtást a legelő használói nők köte­lességévé kell tenni. Azokat a pásztorokait, akik a legelőkön a gyomnövényeket rendszeresen irtják, a fektetéses trágvázást megszervezik, külölt díjazásban kell részesíteni. A legelőkön a iószág ivóvízeHátásának javítására évente 1000 út kutait és itató* berendezést kell létesíteni és az eddigi-* raél nagyobb gondot kell fordítani a meg­lévő kutak karbantartására. a) 1955-tól évente 75.000 keit. hobf javított — elsősorban öntözött —- legelőt kell műtrágyázrri. Ehhez 1955-től évente 53.000 mázsa pétisót, 120.000 mázsa szú* perfoszfátot, 26.000 mázsa kálramsót kel! biztosítaná. b) A legelők es retek felületének egyengetésével — többek között a V -i- szálógépek használatának lebeitővététejo cél jából — a gé pálló mi-oh részére szói traktorvontatúsú rétgyalut kell gyár* tani. A gyomirtás eredményessé tételére m gépállomások és az állami gazdaságok traktoros vonta tárni kaszáinak szárnál; évente legalább 500-zal kell növelni, azonkívül legalább 2000 fogatos kaszát kell forgalomba hozni. c) Az állatállomány jobb fehérje-* ellátása érdekében biztosítani kell ad idejében végzett szénakaszálást.. Árokpar­tok, vasúti töltések, erdei tisztások és eeyéb, géppel nem kaszálható területek fntennésének betakarítását az állami gazdaságok és vállalatok részére is vé­gezhetik. Az erdőgazdaságok az eddiginél jóval nagyobb mértékben biztosítsák aá erdők fűtermésének betakarítását. d) A legelők és rétek gyökeres meg* javítását a szükségszerű tfdaijavításokkal együtt talaj javítási állomások végezzék, A legelő- és rétjavítási munkák helyi irányítását végző káderek oktatására (Folytatás a 3. oldalon.) III. Á gabonafélék, különösen a búza és rozs termelésének fejlesztéséről ——— — ■ ......... Ä Magyar Oolgozóli Parija Központi Yezelőségének és a Magyar Népköztársaság Min szlertanácsána’r határozata a mazogazdasági termelés fejlesztéséről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents