Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-20 / 298. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1953. december Wummn .. ............... 1 NEMZETKÖZI SZEMLE Bermuda után — Berlin előtt A nemrég lezajlott bermudai há­romhatalmi értekezletről kiadott közlemény tartalmának egyetlen po­zitívumaként értékelhető, hogy a három nyugati hatalom kormányfői nem tudván kitérni a népek követe­lései elöl, elfogadták a Szovjetunió négyhatalmi külügyminiszteri érte­kezlet összehívását indítványozó ja­vaslatát. Mindemellett a közlemény nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy szerzőik kitartanak az atlanti szövetség és az „európai védelmi közösség'" békésnek semmiképpen sem nevezhető politikája mellett. A világ népei most feszült figye­lemmel kísérik a nagyhatalmak ve­zetőinek minden egyes lépését és nagy várakozással tekintenek a kü­szöbönálló négyhatalmi tanácskozás elé, melytől az Európa és a világ biztonságát súlyosan veszélyeztető német kérdés békés megoldását és a nemzetközi feszültség általános eny­hülését várják. Kétségkívül figyelmet érdemel, hogy a nyugati hatalmi csoportosu­lás vezető körei az utóbbi napokban tett lépéseikkel aláhúzták a bermu­dai közleménynek azokat a passzu­sait, amelyek az „atlanti“' és az „európai'“ politika folytatásának szükségességét hangoztatják. E hé­ten ülést tartott az úgynevezett at­lanti tanács és az ott elhangzott több felszólalás, valamint a záróközle­mény szavai ismét hirdetik a „ve­szély fennállásának““ és a fegyverke­zés további szükségességének tartha­tatlan tételeit. Az amerikai kormány tagjai fon­tosnak tartották azt is, hogy látva az amerikai védnökség alatt álló „euró­pai egység'“ létrejöttének mind hal­ványuló reményeit, újabb rohamot indítsanak az „európai védelmi kö- zösség“'-ről szóló szerződés ratifiká­lása érdekében, elsősorban Francia- ország ellen, ahol óráról-órára nő a tömegek ellenállása e szerződéssel szemben. E tekintetben a hét folya­mán sajátos „munkamegosztást“ fi­gyelhettünk meg Dulles amerikai külügyminiszter és legharciasabb európai csatlósa, Adenauer bonni kancellár között Míg Adenauer igyekezett elaltatni a nyugtalankodó francia uralkodó körök aggodalmait azzal, hogy a felfegyverzett Nyugat- Németország — úgymond — nem so­dorja háborúba Franciaországot és hogy a „közösségbe“’ való beolvadás nem bomlasztja majd tovább Fran­ciaország siralmas gazdasági helyze­tét, addig Dulles külügyminiszter a hét elején tett nyilatkozatában dur­va fenyegetőzéssel és a belügyekbe való újabb otromba beavatkozással próbál nyomást gyakorolni Francia- országra, hogy kierőszakolja a rati­fikációt. Ami Adenauer „megnyug­tató'“ szirénhangjait illeti, kellőkép értékelhetjük azokat, ha az újra peckesen lépkedő náci tábornokok egynémely, Franciaországot illető kijelentésére gondolunk. Nem csoda tehát, ha e simogató szavak nem értek célt Franciaországban. Dulles nyilatkozata még rosszabbul sült el. Szavai még lángolóbbra szították a francia nemzeti felháborodás tüzét. Valóban „nemzeti felháborodásról“ beszélhetünk, hiszen Dulles fellépé­sét szinte egész Franciaország elitéli. A disszidens gaulleista De Montsa- bert tábornok a nemzetgyűlésben felszólította a képviselőket, hogy ün­nepélyesen tiltakozzanak Dulles ki­jelentései ellen. „Dulles fejtegetései Franciaországot nem szuverén or­szágként tüntetik fel“ — mondotta. Vincent Auriol, akinek elnökletével a nyilatkozat után minisztertanács zajlott le, „durva kirohanásnak“‘ bé­lyegezte Dulles szavait. A nyugati JujasmT « 3 g&MSSL ­burzsoá sajtó egyértelműen úgy vé-' lekedett, hogy Dulles nyilatkozata az általa kívánt hatás ellenkezőjét érte el. A „The Times'“ cimü angol lap maga is megállapította: Rendki- vül kétséges, hogy a nyilatkozat ha­tása „az lesz-e, amit Dulles remélt“‘. A két tény együtt: Az atlanti ta­nács ülése, az arról kiadott közle­ménnyel és Dullesnak az „európai védelmi közösségről szóló“ szerződés ratifikálását erőszakoló, más nemze­tek becsületét súlyosan sértő nyilat­kozata arról tanúskodik, hogy az amerikai imperialisták makacsul igyekeznek lehetetlenné tenni a négyhatalmi értekezlet sikeres ki­menetelét. Nagyon kétséges azon­ban, hogy legutóbbi lépéseik si­kerként könyvelhetők-e el politiká­juk végrehajtása szempontjából. A nemzetközi kutmérgezés ame­rikai politikája a bermudai értekez­let óta Koreában is újból érezteti hatását. Ahogyan a nyáron a junius 17-i berlini puccs és a felvilágosí­tásra váró koreai és kínai hadifog­lyok Li Szin Man által történt el­hurcolása volt hivatott az amerikai háborús körök érdekében „ellensú­lyozni“ a nemzetközi helyzet némi enyhülését, úgy most a politikai ér­tekezletet megelőző tanácskozások megszakítása áll e bűnös cél szolgá­latában. Arthur Dean, a tanácsko­zások amerikai küldöttségének ve­zetője — mint ismeretes — azzal a nevetséges ürüggyel vonult ki egy­oldalúan a tanácskozásról, hogy a koreai, kínai fél „megsértette“ az amerikai felet. Miből állott e „sér­tés“'? Abból, hogy a koreai-kinai fél bekövetkezhető amerikai hitsze- gések elkerülése érdekében rámuta­tott egy már elkövetett amerikai hitszegésre: a több mint 27 ezer koreai és kínai hadifogoly Li Szin Man által történt elhurcolására. Azért kellett erre hivatkoznia a ko­reai-kinai félnek, mert az amerikai­ak olyan módozatot javasolnak a Miskolc, Széchenyi politikai értekezlet megszervezésére, amelynek elfogadása esetén az ame­rikai fél oldalán álló államokra nem lennének kötelezőek a megho­zott határozatok és ezen államok bármelyike felrúghatná a megálla­podásokat. Az amerikai fél azt javasolja, hogy a tárgyaló felek mindegyike egyetlen tömbként szavazzon, füg­getlenül attól, hogy a tömbben résztvevő államok egyike vagy má­sika egyetért-e a határozattal, avagy nem. Világos, hogy ilyen szavazás esetén az amerikai félhez tartozó államok részéről fennállhatna egy újabb támadás veszélye, azaz: a Li Szin Man banda újból megszegné a megállapodást, ahogyan megszegte a nyáron. Világos, hogy a koreai-ki­nai fél gyanakvása teljesen jogos, Dean „megsértődése“ pedig alakos­kodás. Az értekezlet megszakítására másutt kell a magyarázatot keresni. Dulles külügyminiszter a Bermudák­ról hazatérve, nyilvánosan kijelen­tette, hogy Dean rövidesen visszatér az Egyesült Államokba. És noha Dean egy nyilatkozatában azt állí­totta, hogy nem tud Dulles' kijelen­téséről, annyit elismert, hogy „uj utasításokat“' kapott Washingtonból. Ha e tény figyelembevétele mel­lett emlékezetünkbe idézzük azt a halogató taktikát, amelyet Dean a tárgyalások egész ideje alatt foly­tatott, ha azokra az esztelen és in­dokolatlan követelésekre gondolunk, amelyeket a koreai-kinai féllel szemben támasztott, világossá vá­lik, hogy itt a tanácskozás előre megfontolt megszakításáról van szó. Kísérlet ez arra, hogy idültté változtassák a koreai fegyverszünet válságát, tovább élezzék a nemzetkö­zi helyzetet. A népek ereje azonban sarokba szorította a leleplezett há­borús gyujtogatókat. Ma nehezebben tudják becsapni a népeket, mint tegnap. És holnap sokkal nehezebb lesz, mint ma. II szovjet nép felháborodása Borija és cinkostársai ellen Moszkva (TASZSZ) A moszkvai lapok beszámolókat közölnek a dolgozók gyűléseiről, amelyeken megvitatták a Szovjet­unió ügyészségének a hazaáruló Beájának, a szovjet nép esküdt el, lenségének ügyében kiadott közle­ményét. A moszkvai dolgozók — csakúgy, mint minden szovjet ember — mély megelégedésüket fejezik ki, hogy leleplezték, ártalmatlanná tették és a bíróságnak adták át Béri ja haza­áruló, összeesküvő csoportját — irja a „Pravda'*. A lap beszámol a moszkvai „Sarló és Kalapács““ ko­hászati üzem ötezer dolgozójának gyűléséről. A gyűlés a nép harag­jának hatalmas megnyilvánulása volt. A Szovjetunió ügyészségének köz­leménye nagy visszhangot keltett a leningrádi dolgozók körében. A „Sztálin'“ kohászati üzemben, a né- vai „Lenin“' gépgyárban, „Krasznij Treugolnyik“ gyárban és Leningrad más vállalatainál, intézményeinél és tanintézeteiben gyűléseket tartottak. Tbiliszi dolgozói, együtt az egész j szovjet néppel, mély felháborodásu- unió ügyészségének közleményét. kát fejezik ki Berija és cinkosai al< jas hazaáruló tevékenysége fölött. A „Sztálin“' mozdony- és vagon, karbantartó üzem munkásainak gyű- lésén Kervalisvili kazánkovács a következőket mondotta: „Bérijét és cinkosait, az imperializmus aljas kés meit leleplezték és ártalmatlanná tették. Most ott állnak a szovjet igazságszolgáltatás előtt. Mi, grúz dolgozók az árulók legszigorúbb megbüntetését követeljük.“ Amint a lapok közölték, hogy be- fejeződött a Szovjetunió ügyészségé­nek vizsgálata Berijának és cinkos sainak, a szovjet nép esküdt ellem ségének ügyében — írja a „Krasz- naja Zvjezda“ — a kievi gyárakban és üzemekben gyűléseket hívtak össze. Ezeken a gyűléseken a dolgo­zók megbélyegezték a hazaárulókat, akik alá akarták ásni a Szovjetunió hatalmát, szét akarták rombolni a Szovjetunió népeinek nagy barátsá­gát. Vilniuszban, Taskentben, Rigában és a Szovjetunió más városaiban is gyűléseken vitatják meg a Szovjet­Nyugat-Berlinben tüntető munkanélküliek a német egység helyreállítását s a béke biztosítását követelték B francia elnökválasztó kongresszus ötödik szavazásán nem szerzett többséget egyik jelölt sem (MTI) Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy a versaillesi elnökválasz­tó kongresszus 5. szavazása nem biz­tosított abszolút többséget egyik jelölt­számára sem és így 6. szavazást kell tartani. Az 5. szavazáson nem vett részt Yvon Delbos. A radikálisok hivatalos jelölt­je a szavazás során Jean Médeoin volt. Nemhivatalos jelentések szerint az 5. szavazás eredménye: Laniel 374 szava­zat (az előző szavazáskor 408), Naege- len 312 és Jean Médecin 197 szava­zat. Egy amerikai katona menedéket kért a Német Demokratikus Köztársaságban Demokratikus Köztársaság határát és menedékjogot kért a Német Demo­kratikus Köztársaság hatóságaitól. (MTI) Berlin (MTI) Clifford Murphy, a Nyugat-Német- országban állomásozó amerikai csa­patok közkatonája átlépte a Német Hegy-Derlin főpolgármestere a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatához csatlakozva követeli, hogy a német nép képviselői vegyenek részt a négy külügyminiszter értekezletén Friedrich Ebert, Nagy-Berlin főpol­gármestere a demokratikus városi elöl­járóság ülésén mondott beszédében hangsúlyozta: — A demokratikus Berlin elöljárósá­ga a német főváros lakosságának kép­viselőtestülete nevében magáévá tette a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányának javaslatát, hogy a négy külügyminiszter küszöbönálló értekez­letén a német kérdés tárgyalásakor a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugatnémetország képviselői vegye­nek részt. Berlin (MTI) A Nyugat-Berlin francia megszál­lási körzetéhez tartozó Weddingben pénteken este több mint 2000 mun­kanélküli tüntető felvonulást tartott. A menetben vitt táblák és transzpa­rensek a következő jelmondatokat hirdették: „Németország újraegyesí­tése és Kelet-Nyugat közötti keres­kedelem munkát hoz a munkanél­külieknek!“ „A hadkötelezettség be­vezetése helyett a béke biztosítását kívánjuk!“‘ „Követeljük, hogy a négyhatalmi értekezlet vessen véget Nyugat-Németország és Nyugat-Ber­lin fasizálásának!“ A nyugatberlini rendőrség a Bad- strassen gumibotokkal kíméletlen támadást intézett a tömeg ellen. A járókelők tiltakozásokkal fejezték ki a rendőrség brutális támadása miatt felháborodásukat. A rendőrpribékek és a tüntetők között a közelharc több mint fél­óráig tartott. Csak a páncélgépkocsi­kon érkezett újabb rendőrosztagok­nak sikerült szétoszlatniok a töme­get. A rendőrség 22 tüntetőt letar­tóztatott. A WAV közli, hogy azok a dolgozók, akik igényt tar­tanak 1954-ben a hétvégi kedvezményes , menettértijegy váltására jogosító lga*f zolványra, az alább felsorolt állomáso­kon jelentsék be igényüket. A hétvégi hazautazáshoz szükséges A, B és C-jelü igazolványokat csak azok kaphatják meg, akiknek eltartott hozzátartozóik munkahelyüktől távol laknak. A nyil­vántartásba vétel azon az állomáson tör­ténik, ahol a dolgozó családtagja la­kik. Vidéken, azokban a városokban, ahol több állomás is van, a helyi sajtó, illetőleg az érdekelt állomásokon ki­függesztett hirdetmény útján tájéko­zódhatnak a dolgozók arról, hogy me­lyik állomáson veszik nyilvántartásba az igazolványokat. A dolgozók napi munkába járására szolgáló igazolványt azon az állomáson veszik nyilvántartásba, ahonnan a dol­gozó utazik. (MTI) KENYÉRSÜTÉST naponta reg­gel 8 órakor, kalácssütést ünnep előtt, szerdán és csütörtökön egész nap vállalok. Marinov Jordán pékmester. Béke-tér 19. "JRA isEKSZER ■4o€tok$á£! — L*tin doktor ur, | magam sem tudom, beteg vagyok-e vagy sem. Maga döntse el! Tudniillik nem. tud­tam megtalálni a falumat... Aligha­nem a fejemben van valami hibbanás,.. Men azt értem, hogy az ember egy tűt nem talál, de hogy egy égési falut, a saját szülőfalulát ne találja meg, — az mégis csak sok! Az idegorvos figyelmesen követte a rendelőjébe belépett parasztember tag- lejtéseit és kijelentéseit. A kortól már kissé hajlott hátú férfi volt, vattás ru­hában, fején sapkával. Feldúlt arcáról levitt, hogy valami gyötri. Mélyen ülő, fekete szemében nyugtalanság tükröző­dött. — Ugyan, nagyapó, csak nyugalom! Mesélje el nekem, hogy s mint történt — mondta bátorító mosollyal az orvos s pajkos szemvágással hozzátette: — Nem ivott véletlenségböl egy pohárral többet? — Ami igaz, az igaz, jól a pohár fenekére néztem, merj nagy öröm ért.,. Hiszen idestova hat éve nem láttam a falumat. S íme, mi történt velem! Bulgarene a szülőfalum szvistovi já­rásban. Nincsenek közeli rokonaim, úgy maradtam, mint az ujjam. Útépítő va­gyok, kötöréssel keresem a kenyerem. Hat évvel ezelőtt hagytam el a falu­mat, itt dolgoztam Bulgáriában a Sztara-Planin-án tál a plovdivi jó út­ban, majd Jambolban s még más he­lyeken. Úgy boldogultam, ahogy tud­tam! Az utóbbi időben sikerült néhány garast félreraknom s szereltem volna viszontlátni a falumat. Öreg vagyok én már, reméltem, hogy találok majd mcs- gamnak valami tennivalót. Elmegyek juhokat legeltetni vagy elszegődöm, va­cAz ELI UNT FALU T. DANAILOV KARCOLATA lahová őrnek, talán így sikerül nyugod­tan lemorzsolni hátralévő napjaimat. Nem sokat okoskodtam, felültem a vo­natra s egy-kettőre a levszki állomáson találtam magam. Mát sötét | volt. Betértem egy korcsmába, lehajtottam egyvégböl három-négy pohár pálinkát, falatoztam is hozzá s olyan vidámnak éreztem ma­gam, hogy madarat is lehetett volna velem fogatni. Mondom magamban: mi­nek nekem szállás ilyen későn, jobb lesz, ha megjáratom egy kicsit a zsib­badt lábaimat s folytatom tovább az utamat- Kél-három óra alatt, elérem hl falut. Úgy is tettem. Herds éjszaka volt. A félhomályban szinte vakító fe­héren világított az át. Elhaladtam Aszparukhovo falu mellett. Egy pilla­natra megfordult a fejemHen, hogy be­térek a faluba és ott alszom. De az a vágy, hogy mielőbb Bulgarenebe érjek, erősebb volt s folytattam utamat. Túl voltam már Aszparuhhovon, de úgy rémletl nekem, hogy már túl hosszú ideje gyalogolok. A falumnak már egé­szen közel kell lennie. Nekiveselkedtem az útnak s úgy éreztem, hogy a szivem minden lépésnél hevesebben dobog. El­haladtam a nagy szilfa mellett, amelyet Szlavcso szilfájának neveztünk és neki­vágtam a domboldalnak. De mit láttam, amikor felérkeztem a tetőre? Csillagok­kal teleszórt tér terült el lábaim alatt .,. egy város villanyfényei!. Elveszthettem j a2 ulat mon­dom magúmban. Alighanem a pálinka szállhatott a jejembe, hogy ennyire el­tévedtem, ördög tudja hová. Minden­esetre, amit magam előtt látok, az nem Bulgarene, hanem egy város. Pe­dig ezen a tájon nem ismerek várost... Visszafordultam tehát a szilfáig. Szlavcso fája volt, kétség sem fér hozzá. Erre akasztotta fel magát annak idején szegény Szlavcso, mert nem tudta fi­zetni az adósságát. Helyesen tájékoeód- tam hát, most már csak az a fontos, hogy innen el ne tévesszem megint az utat. Újra elindultam, most már las­san, megfontoltan, nem sztlbad másod­szor is utat tévesztenem. Ismét felértem a tetőre, ahonnan az útnak a falum felé kellene lejle me. de megint csak az ismeretlen tárást láttam csillogni lá­baim alatt villanylámpáival. E pilla­nattól fogva tisztáhan voltam azzal, hogy valami megldbbanhatott bennem- Nem tudom megtalálni « faluinat! Jobbra-balra tekintgettem s az idő sem állt meg, egészen éjszaka lett. Mit volt mit tennem, tovább folytattam utamat. A város lakosai már pihenőre tértek. Az utca kél old'dán vadonatúj házak, egy hangos beszélő, új csorgókutak ... egy emlékmű . • • A kis váró" | közepén szemem megakadt egy villanyfényben fürdő moziépületen s felhallatszott a néző­teremben pergett film zaja, Csák fél­szemmel mertem megnézni 3 már szed­tem is az irhámat. Köröskörül csinos tér szép, új épületekkel. Egy csapat fíatalerribert láttam közeledni, de nem mertem őket megszólítani. Azon nyom­ban megértenék, hogy meghibbantam s becipelnének a bolondok házába. Leg­jobb, ha eloldalgok, gondoltam magam* ban s betértem egy kövezett mellék* utcába. Kikerültem a városkából s is­mét szabad mezőn találtam magam * Csuromvizes voltam az izzadtságtól. Hajh nalban megérkeztem Szvistovba, hogyan jutottam ide, magam sem tudom. így áll a dolog, doktor úr, vizsgáljon meg. nézze meg, hol a hibbanás s mondja meg, hogyan gyógyulhatok meg... Az orvos kezébe kapta az öregembeh kérges kezét s barátságos mosollyal mondta: — Nincs magának semmi baja öreg­apám, makkegészséges. Aludjék egyet s térjen vissza egyenesen a falujába.-— De hová a falumba, dohtor úrJ — A szülőfalujába, Bulgarenebe! — De hol találom meg? — De hiszen átment a faluján! At1 a városka a maga faluja, csakhogy be* vezették a villanyt, a rádiót, kikövez* ték, új házakat építettek, új kutakat ástak, mozit nyitottak benne • — Igazán? És hogyan történhetett az én falumban ez a sok csoda dolog, hiszen a múltban olyan elhagyatott volt, mint egy török temető? Udvari | öregapám, hát nem látta a környéken a régi bozót helyett a rizs* földeket? Most térjen szépen vissza a falujába és adja át üdvözletemet a ter­melőszövetkezet elnökének. Azt hiszem akad ott a maga számára is valamt helyecske, ahol nyugodtan c.ltöithcti öreg napjait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents