Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-16 / 294. szám

2 ÉSZ AKM AGYARORSZÁG Szerda, 1953. december 16. Egy tanulságos kis vita a hideg vonaton NLiskolc és Szeged között az út körül" Leiül 400 kilométer, vonaton 14—15 óra. Hosszú út c/éy még « lábak is elgémbe­rednek bele, — de milyen bosszú út hideg vonaton! Ilyenkor nemcsak a lábak gémberednek el, hanem az ember egész teste. Vájjoiin miért nem fütik rendesen a tá­volsági személy vonatokat ? Ezen töpreng­tem Szeged—Miskolc és Miskolc—Szeged között. Azt láttam, hogy elöl a mozdony pipál, gőze is van, az első kocsikban még tűrhető. A hosszú vonait végén fűtők öcsi is van, az is füstöl, gőzöl és pipál. Tehát a vonait végént is tűrhető. De a közepén! Otit aztán se füst, se gőz, csak dermesztő hideg. Utazás közben vita alakult ki. Vélet­lenül egy bányásszal utaztam s a kalauz is .arra járt, amikor feltettem a nagy kérdéot: miért hideg a vonat közepe? — Miért? — mondta a kalauz. — Először is kevés a szén — s itt a bá­nyász elvtársi* mutatott- Mert azt a kérdést is fel lehet tenni, — miént van hideg egyes iskolákban, kórházakban és itl-otit a napközi otthonokban? A bá­jnál elvtárs először hallgatott., aztán így válaszolt: — Igaz. Kevés szenet adunk és sokszor gyenge minőségűt. Jobban ke1! dolgozni, r/<t érzem most én is, mert fázom a hi­de £ vonatban. Közbevágtam: — Nálunk Borsodban 18 ezer tonna szén esett ki mostanában a termelésből, mert a bányákban laza <i munkafegyelem, szervezetlen a munka. — Felsoroltam né­hány borsodi bányát, * hátul kullogókat, az utolsókat, amelyek miatt kevés a szén s * tél hidege még keményebb. A bányász is közbeszólt: — Ez mind helyes, de tudnék néhány példát mondani, amikor van elég, jó mi­nőségű széni és mégis hideg a vonat. Most a kalauz hallgatott mélyen, aztán így válaszolt: — M ire Hatvanba érünk, meleg lesz. — Szalutált és otthagyott bennünket <a hidegben. Bizony sem Hatvaniban, sem később nem volt meleg a kocsiban. Mii ven jó lenne, ha a bányász elvtár­sak elegendő szeneit adnának az ipar és a közszükséglet kielégítésére, s milyen jó lenne,, ha a vonatokon nem dideregnének az emberek, a jégvirágos -ablaké kocsik­ban. Milyen jó lenne, ha * vasút te fűtené akkor, amikor vám erre módja, főleg szene. — Igaz úgy-e kedves olvasó, — nem lenne ez rossz dolog? Próbáljuk meg bányász elvtársak vas­utas dolgozók! A lehetőség meg van rá. Tegyük m^g egymásért önmagunkért * legfőbb érték­ént — a dolgozó emberért! BUDA ISTVÁN, AZ ANTIFASIZMUS NAGY HARCOSA Dullen sajtónyilatkozata Páris (MTI) Dulles amerikai külügyminiszter, aki jelenleg Parisban tartózkodik az Atlanti Tanács ülésén, sajtóértekez­letet tartott. Dulles ezt a sajtóérte­kezletet arra használta fel, hogy az ,,európai védelmi közösség'' ratifi­kálása érdekében ismét megfenye­gesse a nyugateurópai kormánykö­röket, különösen a francia kormányt Követelte, hogy a nyugateurópai par­lamentek rövidesen ratifikálják a szerződést és hangsúlyozta, „abban az esetben, ha az európai védelmi kö­zösségről szóló szerződést“ csakha­mar „nem ratifikálják, az Egyesült Államok kénytelen lenne „tragiku­san és alapvetően újból felülvizsgál­ni külpolitikáját.1' Dulles fenyegeté­sét azzal is megtoldotta, hogy a nyugatnak juttatott „segély'' esetle­ges megszüntetését helyezte kilátás­ba. Mint az „AFP‘‘ közli, „Dullcs igen Világosan célzott arra, hogy az Egyesült Államok kongresszusa biz­tosan akarja tudni, hogyan áll az eu­rópai egység ügye, amidőn majd márciusban a külföldnek szóló se­gély költségvetését tanulmányozza... A folyó évben engedélyezett hitelek felét kifejezetten az európai védel­mi közösség részére adták. Ha ez nem létezik, az amerikai kormány kénytelen lesz majd a kongresszus döntéseivel felfüggeszteni az elő­irányzott hitelek szétosztását." Eddig nem érkezett hivatalos visszhang Dulles külügyminiszter nyilatkozatára, de — mint a londoni rádió közli — a nyilatkozat „kelle­metlen benyomást keltett Francia- országban." Több angol lap is hűvösen fogad­ta és helyteleníti Dulles nyilatkoza­tát. Ma orgonaest Miskolcon Ma ette 8 órakor a miskolci Zcno- művé szeli Szakiskolában Szálai Lajos orgonái-est jót rendezi meg az Orszá­gos Filharmónia. 1933 december 16~án magas, fa*’ hete férfi állt a lipcsei „birodalmi tör­vényszék“ náci bírái előtt — Georgi Dimitrov. Vádlott volt, de Georgi Di­mitrov, a bolgár nép nagy fia, a nem­zetközi munkásmozgalom kimagasló veze+ tője vádlóvá lépett elő, vádolt ennek a hatalmas háromhónapos pernek min­den na pián. A lipcsei per során gyalázatos, hazug módon vádolták Dimitrovot és társait a Reichstag, a német birodalmi gyűlés épületének felgyujfásával. A tárgyalás megkezdéséig a nácik a legbarbárabb eszközökkel igyekeztek megtörni Dimi­trov forradalmi harckészségét. Ez természetesen nem sikerült. Min­den testi és lelki kínzás ellenére, fel­emelt fővel, a munkásosztály ügyének győzelmébe vetett töretlen hittel állt oda „bírái* 11 elé. Ay három hónapos, hm- talmas per első napjától vádlottból vádlóvá vált. Hatalmas felkészültséggel, ragyoaó okfejtéssel zúzta porrá a fa­siszták vádjait. Bebizonyította, hogy a per éppen úgy a munkásmozgalom elleni fasiszta provokáció, mint a birodalmi gyűlés épületének jelgyuitása. December 16-án húsz éve. hogy' el­hangzott a lipcsei tárgyalóteremben Georgi Dimitrov ,,vádlott! végszavaez a kristálytiszta logikával felépített, for­radalmi tűzi öl áthatott vádbeszéd, amely a világ minden becsületes embere előtt leleplezte az embertelen fasizmust, meg­mutatta az ellene harcoló kommunisták igaz cs nemes céljait. „Védelmezem saját személye­met. mint. vádlott kommunista. Védel­mezem forradalmi, kommunista becsii- letemet. Védelmezem eszméimet, kom­munista meggyőződésemet. Védelmezem életem értelmét és tartalmát — mon­dotta Dimitrov. S ez a hatalmas vádbeszéd, utat mu­tatott az antifasiszta millióknak. Meg­mutatta, hogy a monopolkapitalisták minden emberiességből kivetkőzött zsol­dosai , a fasiszták elleni karóban közős a munkások, parasztok és értelmiségiek útja. Egyedül a kommunista párt ve­zette széles népfront képes sikeresen megvédeni a becsületes emberek életét, alkotásait, kultúráját. Éppen úgy mint ma, amikor a Mao- Carthyk és Francok, M(dánok s a többi Hitler-fióka fasizmusa ma sem kevésbé válogatós eszközeiben, mint húsz év előtti társaik. Az amerikai peslisbom- bókkal elpusztított koreai gyermekek, az ártatlanul kivégzett szüleiket sirató Rosenberg-ár iák, meglincselt négerek, bóbörtönzött igaz hazafiak, a béke antifasiszta hőseinél: üldözése jelzi a végső pusztulása felé rohanó imperializ­mus útját. Ma az Óceánon túl világít « könyvmáglyák rőt fénye — a sötétség lángjai próbálják kiégetni a tudás és igazság szép fényét a,: emberek szívéből, — de hasztalan. A nyugatnémet kaszár­nyákban az új fasiszta német hadsereg zsoldosait tanítják gyilkolni a kipróbált tengerentúli és hazai gyilkosok. Ameri­kai. tankok tapossák sárba a sarjadozó életet a parasztok földjén — Krupp és társai pénzéért veitek ezeket a tanko­kat. Nyíltan vagy burkoltan olyanok állnak a ,,német, szövetségi, köztársa ság'‘ nemi bábállam élén, akik Hitleri és a nácizmus mételyét szabadították a világra. Akik létüket és gazdagodásu­kat újra milliónyi férfi, nő és gyermek élete, az emberi kultúra elpusztítása árán akarják biztosítani. Dimitrov beszélt a német szoriál- ilcmokratákról, akik álnnkul gáncsolták a munkásosztály egységét s döntő sze­repük volt a fasizmus hatalomrnju’ásá brm. ..A burzsoáziával való együttműkö­désnek ez a politikája, mely a „kiseb­bik rossz" politikájának neve alatt is­meretes, vezetett a gyakorlatban Német országban a fasiszta reakció gyözc!m-r hez" — hangsúlyozta­Húsz év telt el azóta. f,b napjainkban a német szociáldemokrata vezérek új szereposztásban a régi szere­pet játsszák» A nyugatnémet választó- sok előtt Ollenhauer és a nyugatnémet szociáldemokrata párt többi vezetői — miközben látszólag az új háború elő­készítése s a fasizmus feltámadása ellen szálltak síkra — a valósában, tűzzel vassal küzdöttek a német nép igazi ér deke, a munkásosztály egysége, Német­ország egyesítése. a német békeszerző­dés megkötése ellen. Ezzel ismét hatalomra segítették a népáruló Adenauert, a ma Hitlerét. Megépült, s egyre szélesebb azonban az a fehér galambos kék zászlóktól öve­zett, öt világrészen át húzódó út, ame lyen az emberiség jobbik fele menetel kéz a kézben: a béke harcosai, a fasiz­mus legyőzői. A munkásosztály élcsa­pata, a kommunista párt vezeti szerte a lilágon, Dimitrov szavai szellemében az új meg új győzelmeket érlelő harcot az új fasizmus ellen. Koreában ciháik gattak a fegyverek — százmilliók egy­séges akarata fogta meg a gyilkosok . kezét. A béke megvédéséről a nép egy­ségéről beszélnek szerte a világon a dolgozó nép okos gyülekezeteiben, a felszabadult népek boldog fiai s a jobb holnapért kemény csatákat vívó clnyo mott milliók. Egyre több kéz egyesül a hatalmas ökölben, amely véglet; szét­zúzza az emberiség ellenségeit. Öt világrész becsületes emberei idézik ezen a napon erővel és bizakodással Georgi Dimitrov történelmi szavait. „Mi kommunisták ma nrm ke­véóbé. eltökélten, mint az öreg Galilei, mondhatjuk: És mégis mozog a föld! A történelem kereke előre mozog. S ezt a kereket, amelyet a proletariátus tor- gát» . . semmiféle, irtó rendszabállyal, börtönbüntetéssel, halálbüntetéssel m.ox pasában feltartóztatni nem lehet. Ez a kerék forog és forogni fog a kommu­nizmus végső győzelméig!u A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének vendégszereplése Miskolcon A Magyar Néphadsereg, Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüt­tese december 21-én Miskolcon vendég­szerepel. A kiváló művészegyüttes este 7 órakor a Déryné színházban mutatkozik be a dolgozók előtt. Szereplésüket nagy érdeklődéssel várják a miskolciak. — A cukorgyárak és a tcrmelőszövot.ke, zetek, valamint az egyénileg dolgozó pa­rasztok között már folyik a szerződések kötése. A mezőhegy esi és a sarkad i cu­korgyárak járnak az élen a termelési szerződések meghűlésében, már biztosí­tották a jövőévi cukorgyártáshoz szüksé ges cukorrépa háromnegyedrészét. Német Filmhét — as új német filmgyártás időszerű problémái A Művészeti Szövetségek Házá­ban a Német Filmhét alkalmából tartott fogadáson a német filmmű­vészekből és szakemberekből álló kulturális küldöttség tagjai több feltett kérdésre adtak választ. A kérdésekből és válaszokból érdeke­sen bontakoznak ki azok a problé­mák, amelyek a Német Demokrati­kus Köztársaság filmgyártásában felvetődnek, de problémái a magyar filmgyártásnak is. — Hogyan állnak az N. D. K. filmművészei a nép mai életéről szó­ló forgatókönyvekkel és az írók ho- .......................... 9 fiít3 szenst dob a kazán I űző­be. Vörös fény, forrósig ömlik ki a nyitott ka­zánajtón. A kivlllanó fény megvilágít­ja á mozdonyvezető, Ambrus István elvtárs arcát. Ulyan nyugodt, mozdu­latlan az, mintha ércbö[ öntötték volna. Csak a szeme villan mciegen munka­társára, mintha azt kérdezné: — rend­ben van minden, Jóska? Kendben van, — int beszédesen a másik szeme anél­kül, hogy pillantást is vetne a jól meg­termett, szélesvállu mozdonyvezető fe­lé. ök kelten beszéd nélkül is megér­tik egymást. Most nc|n . gondolnak semmire, csak az akarat él bennük, bogy a 9511-es személyvonalot, amely .17 órakor indult Ozdról, a menetrend sze­rinti időben bevigyék Miskolcra. Egy hős mozdonyvezető Hatalmas csattanás vet véget a ka­vargó gondolatnak. 9 mozdony után kapcsolt kocsi­ban kellemes meleg terjeng. Az utasok már kényel­mesen elhelyezkedtek, egyesek beszél­getnek, mások hallgatnak, cigarettáz­nak, pipdzgatnak. Vastag, bodor füsl- pamaasok kunkorodnak a mennyezet falé. Az egyik fülkében 3 fiatal nö be­szélget._ Ugyancsak pereg a nyelvük, különösen annak a feketehaju, bogár- szeműnek, aki velem szemben foglal helyet. Anélkül, hogy odafigyelnék megtudom, hogy melyik vállalatnál dol­goznak, hogy. szerelik a töUöttkáposz- tál és hogy az olasz nyelv nagyon dal­lamos. Megtudom azt is, hogy új válla­latvezetőjük van, aki nem fiatal és nem is csinos. Nem messze tőlük kissé kopaszodó férfi lo percenkint elökoto- rássza a zsebéből óráját. Ránéz, majd. kibámul a.z ablakon, hogy meggyő­ződjön, hogy nem késünk-e. Egyre sö- télebb lesz. A köd és a sötétség ráta­pad az ablakokra. Nem látni mást, csak egy-egy kis állomásról a felénk villa­nó lámpák fényét. Egy kedélyes öreg bányász a fél fül­ke figyelmét magára vonja. ízes kiszó­lásaival. Mellette hetyke legényke ül, cigarettázik. A cigaretta majd kiesik a kezéből, olyan sután fogja. Idönkint nagyokat nevet és tömzsi kezével csap- Uossa a térdét. Az egyik sarokban öreg néni üt. Féltve szorongatja, kis ko­sarát. Egész közel hozzá, egy fiatal, anya, babusgatja gyermekét. A kicsi anyja, térdén áll, s a lámpa felé kap- 4ós kezeivel, aztán anyja nyakába, bealihi«. kapaszkodik és megcsókolja. Az asz- szony arcát elönti az anyaság boldog, büszke mosolya. — Putnole — kiállják a jegykezelők. Alti Miskolcra, vagy Pestre utazik, oda se figyel, aki Putnokon száll le, az már batyukkal kosarakkal, táskákkal kö­rülvéve a perronon vár a leszállásra, Újból megremeg a kocsisor. Indu­lunk. Legközelebb csak Kazincbarcikán állunk meg. Erezni az egyre növekvő sebességet, a vonat kerekeinek katto­gó, ütemes rohamát. A sietős ember, ki tudja hányadszor, ismét az órájára néz, s elégedetten bólint. Úgy lálszik nem késünk. 9 mozdony szikrákat dob a ma­gasba s dohogva fúr­ja magát a ködös éjszakába. A köd, az éjszaka, a pára szinte betapasztja a mozdonyfülke keskeny, hosszúkás ab­lakát. Olyan mintha fekete függöny li­begne előtte. Ambrus elvtárs nem is kísérletezik a párás ablakkal. Oldalt ki­hajlik a vitorlavászonponyva ablakon s kissé összehúzott szemekkel figyel előre. Sapkája alól néhány rakoncát­lan hajfürt libben elő, a hideg lég­áramlat marja az arcát. Nem törődik vele. Tekintetét szinte belefúrja az őszi éjszakába, amely titokzatosan mered feléje. A mozdony reflektora nehezen töri át a vastag ködfüggönyt, csak néhány méterre világít előre, ö messzebb sze­retne látni, de a köd, az átkozott köd... hömpölyögve fekszik a síneken, körül­öleli a mozdonyt s hatalmas pászmák­ban nyeli el a fénysugarakat. — Fene egye meg — dörmögött bosz- szusan. Apró fénypontok villannak fel, ame­lyek aztán bágyadt fényű klsállomá- sok lámpáivá nőnek. Amilyen gyorsan közelednek, olyan gyorsan el is tűn­nek. A vonat rohan, kerekei zakatol­nak az acélsíneken. Kazincbarcika közeledik. A távolból már látni a homályos fényeket. A ke­rekek szinte kattogják az utasítást: a kettesre ... a kettesre, a kettesre. Igen, ott van a mozdonyvezető sapká­jában az írott utasítás: a kettesre kell Csökkenti a sebességet. A vonat érezhetően lassult, de még így is szinte fékezhetetlen erővel rohan előre. Balkeze mint egész úton, most is ott nyugszik a fékezőcsap fo­gantyúján. Minden idegszála megfe­szül. Szíve szinte együtt dobog a lükte­tő mozdonnyal és figyel, hogy kívül a ködös sötét éjszaka nem rejt-e valami veszélyt. A szemafor zöld fénye bizta­tóan felvillan. Szabad az út a kettes­re .. . * ... De mi ez?... Bosszul lát — li­lán ... a szeme kdprázik . . . Vagy a fények ingerkednek vele ... De nem, a mozdony reflektorának gyenge sugarai sötét tömegen törnek meg. A végtelenbe nyúló sínpárt sötét, mozdu­latlan anyag zárja el. Talán egy má­sodperc ezredtöredéke alatt átvillan benne a rideg valóság, amely egész szívéig nyúlik ... A vonatot zárt vá­gányra engedték ... és most feltar­tóztathatatlanul rohan, a fékek már nem segítenek. Nincs idő a gondolkodásra, már cse­lekszik is. Balkezében megfeszülnek az izmok, hatalmas erővel löki előre a fc- kezöcsap fogantyúját. Mintha valami villanna. Igen. Már vissza is rántja és újból még nuggobb erővel löki előre. Tudja mi történik, biztos a dolgában. Egyetlen gondolat él benne, ott zakatol a szívében, az agyában: elszakítani a mozdony: a vonattól . . . elszakítani a mozdonyt... elszakítani... más megol­dás nincs. Egyre közelebb és közelebb rohannak a sötét tömeghez. Inkább érezte, mint látta. Sikerült... Működni kezdett a gyorsfék. A kocsi­sor hirtelen, néhány méteres csúszás után lehetetlen tömegként megáll, de a mozdonyt már nincs erő, ami lefékez­ze. A hatalmas vasszömyeteg hörögve, sisteregve, csikorogva feltartóztathatat­lanul lódul előre. Ambrus elvtárs szája megrándul, fi­gyelmeztető kiáltás hördül ki belőle: — Kapaszkodj, Jóska! Tudja, hogy az ütközés elkerülhetet­len. Lehet, hogy a következő pillanat­ban a mozdony és ök mindketten ron­csok lesznek, de életük s a mozdony pusztulása árán megmentik az egész vonalot., Es az utasoknak még a fvaja- szálgrsem görbül meg. 0 kocsisor megrándul egyszer­____ kétszer, aztán hirtelen megáll. Az egyik utasnak éppen bort tölt a pincér a papirpobárba. Néhány csepp kiömlik, rögtön beissza a padló, de az utas dühösen felkapja a fejét, — Nem tudnak vigyázni? — A cso­magtartóból egy hátizsák az egyik szu­nyókáló utas fejére esik. Morogva te­szi vissza a helyére és újból szunyó­kálni kezd. A gyermekes anya tétova ijedelemmel öleli magához gyermekét. A sietős férfi újból órájára néz. Le­mondóan legyint, — ugylátszik mégis késik, mégsem engedik be a vonatot. Az öreg bányász már újabb sikamlós viccet mond el, a fiatal legény kacag. A körülöttük ülőkből is bugyborékol a nevetés. 9 kocsiból kihangzó nevetés el­hallatszik a moz donyig, amely rekedten hörög, siste­reg. A sin két oldalán ütközők hever­nek, amelyek nagy pendüléssel lódul­tak a magasba, aztán némán elterül­tek. Itt egy csapágy hever, odébb egy szétforgácsolt vagonajtó. Lámpáig fé­nye villan a sötétben. Ugyancsak meg sérült a mozdony eleje. Valaki már ro­han is a telefonhoz és nemsokára jön vissza az utasítással. A főnök elvlárs azt telefonálta, hogy a mozdony nem mehet tovább. Ambrus elvtárs felkapja a fejét. Talán először fut rajta végig döbbent riadalom. Már rohan is a telefonhoz. Nyugodtan be szél Martos György elvtárssal, a mis­kolci fűtő ház főnökével, beszél, magya­ráz. Igaz, a mozdony megsérült, de ö beviszi a vonatot. — Vállalod? — remeg meg Martos György elvtárs szava, Martos elvtárs homlokán izzadság cseppek csillognak s ő tudja miért lla Ambrus elvtárs csak egy villanásnyi ideig tétovázik, ha nem alkalmaz gyorsféket, akkor ez a tele fonbeszélgetés nem történik meg. Ha­nem ... még a gondolat is szörnyű ... — Vállalom — zeng Ambrus elvtárs hangja és hosszú léptekkel már rohan is mozdonyához. Es a 9511-es vonat 50 perc késéssel befut a miskolci személy­pályaudvarra. Es ezt Ambrus elvtársnak, a magyar vasút egyik hősének köszönhetjük.- Csorba Barna. gyan kapcsolódnak be a forgató­könyvírói munkába? — ez volt az egyik kérdés. — A mai életről szóló forgató- könyvek megírása az író számára nehezebb feladatnak tűnik, mint egy olyan téma feldolgozása, amely mondjuk ötven évvel ezelőtt tör­tént — hangzott a válasz. — Életünk fejlődése olyan gyorsiramú, hogy egy év alatt a feldolgozott téma esetleg időszerűségét veszíti, nálunk pedig egy film körülbelül egy év alatt, ké­szül el. A közönség természetesen vária és követeli a mai életről szó­ló fiimtémákat. Az írókat is izgatja a feladat: számot adni a nép mai életéről, problémáiról. Ezen a terü­leten nagyon fontos az alkotóművé­szek kapcsolata a valósággal, az élettel. Amikor az „Eső után nap­sütés ...“ című filmünket forgattuk, a filmművészek szakmai tanácsot kértek három állami női ruhagyár­tól. Amikor azonban a film elké­szült, a negyedik állami női ruha­gyár kifogásokat emelt, nyilván ér­zékenykedett, hogy nem kérték ki a tanácsát. Megkérdezték azt Is, vannak-e a német filmgyártásnak tervei a plasztikus filmgyártás területén. — A plasztikus filméi; mi a tudo­mányos kérdések feldolgozásához tartjuk alkalmasnak, művészfilme­ket nem akarunk készíteni vele. Küldöttségünk tanulni akar a ma­gyar plasztikus filmgyártástól. A szinkronizálás kérdésére ezt a választ adták: — Általában minden külföldi fil­met szinkronizálunk, ma már jófor­mán egyetlen filmet sem mutatunk be feliratosán. Egy év alatt körül­belül ötven filmet szinkronizálunk, Egy-egy szinkronváltozat elkészíté­sének ideje két hónap. Nyolc szin­kronforgató csoport dolgozik, munJ katársainak száma: 200—250. Elmondták a küldöttség tagjai, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságban a magyar filmek igen népszerűek. A legszélesebb körű érdeklődést a „Tűzkeresztség'*, a ..Déryné", a „Civil a pályán", „Üt­közet békében'1, (amelyet még most: is műsoron tartanak), a „Gyarmat a föld alatt", s a „Ludas Matyi" kel­tette. Most szinkronizálják az „Er- kel‘‘ című magyar zenés filmet. Mi is elmondhatjuk, hogy a ma­gyar dolgozók nagy érdeklődéssel fo­gadják és megszerették az új német filmgyártás kitűnő alkotásait. Ezt bizonyítja számos német film rend­kívüli népszerűsége és az a siker, amelyet most, a Német Filmhét al­kalmával a Miskolcon bemutatott német filmek — a „Kis és nagy boL dogság", s a Kossuth-filmszínházban kedden bemutatott „Asszonysorsok“" ■— elértek.

Next

/
Thumbnails
Contents