Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-06 / 286. szám

Vasárnap, 1953. december 8. ÉSZAKMA GY AR0R5ZA G 7 M» 17/ áruház Moszkvában A közeljövőben, nyílik meg Moszkvában, a Vörösrtéren a Szovjetunió egyik legnagyobb állami áruháza. Az áj áruház területe több mint 47 ezer négyzetméter. A tervek szerint az áruház a látogatók számára a legnagyobb Acnyclmet jog ja biztosítani s egyszerre 20—25 ezer vásárló befogadására lesz képes. Az új áruházban kilenc 7 méter szélességű bejárat és kijárat lesz. Az epü- let díszítésénél nagymennyiségben alkalmaznak márványt és gránitot. Az új áruhág a vásárlóközönség igényeit a legmesszebbmenőkig fogja ki­elégíteni. ________________i Fischer Annie hangversenye Varsóban Varsó (PAP) Fischer Almié, a kiváló Kossutli- dljas magyar zongoraművésznő de­cember S-ón hangversenyt adóit Var­sóban. A zsúfolásig telt hangverseny- teremben jelen volt Drahos Lajos var­sói magyar követ, a követség tisztvi­selői karával. Hétszázezer munkaközben keletkezett baleset Angliában évenkint Szakmai körök hivatalos jelenté­sére támaszkodva a „Manchester Guardian*' című angol lap kénytelen beismerni, hogy Angliában a munka, közben keletkezett balesetek száma rendkívül nagymértéket ölt. A lap szerint évenként mintegy hétszáz­ezerre tehető azoknak a száma, akik különböző munkaközbeni balesetek következtében rövidebb-bosssabb időre munkaképtelenné válnak. Eb­ből a bányászatban és a kőfejtő iparban dolgozók közül 200.000 és az egyéb foglalkozási ágakban dolgo­zók közül 250.000-en estek balesetek áldozatául. A varsói közönség nagy tetszéssel fo- IJadta a magyar zongoraművésznő hangversenyét. „Órömtanyák“ amerikai katonák számára Hokkaido szigetén Svájcban brosúra jelent meg a Rosenberg ügyről Mint az ,,ADN'* közli, a svájci Rosenberg-bizottság „Mi az igaz­ság a Rosenberg-ügyben" cím­mel brosúrát adott ki, amely leleplezi a két amerikai békehar­cos gyalázatos meggyilkolásának hátterét. A brosúra függelékében svájci lapok cikkei vannak, ame­lyek síkraszálltak az igazságta­lan halálos ítélet végrehajtásá­nak megakadályozásáért. (MTI) Mint az „österreichische Volksstimme“ írja, „cirkusznak“ nevezték el az ameri­kaiak a japán Hokkaido szigeten tévő piszkos városi, ahol a prostitúció, a ká­bítószer és feketepiac „virágzik". Ez a város mintapéldánya azoknak a települé­seknek, amelyek Japánban az amerikai repülőterek és gyakorlóterek közvetlen szomszédságában gombamódra nőnek la a földből. A „cirkusz“ ötszázhatvannégy bordély háza ..ellenállhatatlan vonzóerőt“ gyako­rol az amerikai megszálló katonákra. Igen látogatott a „cirkusz“ hatvanhat sörcsarnoka, nyolc étterme és táncterme is. A városban a legutóbbi „népszámlálás“ megrázó eredménnyel végződött. A városa ben kétezernégyszáz prostituált van, két­ezer nő a megszálló katonák „meny­asszonyának" vallja magát. A fizetési napokon további négyezer özönlile a vá rosba. A városban tizenötezerszáz ámen* kai katona állomásozik. (MTI) hazajöttek Londonhol fiaink ^II111IIIIIIIIIIII!III!IIIIIIIIIII1IIIII1IIIII!IIIIII|^I|II||,||I,|||||||III|||,^|,|||,|||,||I,|,,,|II|,,,,|,,,|,||,||||||,||,|||,,||,,||,||,,I,,,,,,,|I,1,,,,, llllini^lllll^iiHHHUHHHUUHMHUHHUUH ............................................. Aki csütörtök délelőtt kilencre érkezett Budapesten a Keleti pályaudvarra, már csak a Barossttér valamelyik távolabbi részén állhatott meg. Ritkán lát olyan hatalmas naptömeget a pályaudvar egyébként mindig forgalmas környéke, mint ezen a reggelen látott. Sokezerre menő tömeg özönlötte cl már a korareggeli órákban a hatalmas csarnokot, a várótermek környékét, a Baross-teret s várták... várták türelemmel a nagy pillanatot, a győztesek ér ke' zését. Volt ott mindenféle ember. Felnő tt és gyermek, — fiatalok, öregek, ka­tonák, rendőrök, munkások, értelmiségiek, vidékiek ezrei. Ez is szinte tükör­képe volt- annak, mennyire együtt él, lelkesedik, együtt örül minden győzelmünk­nek dolgozó népünk. Sokak kezében hatalmas virágcsokor, a gyermekeknél ^ kis versek, üdvözlői evetek, a tizenegy nagyszerű labdarúgónak, aki londoni gyozcl” mével ismét magasra emelte a mi drága hazánk hírnevét, győzelmi zászlaját. ^ Ahogy közeledett a vonat Budapesthez, egyre nőit az izgalom a várakozó tömegben. S amikor befutott a mozdony a hatalmas csarnokba, a kerekek csat­togását elnyomta a sokezer torok üdvözlő kiáltása. Repültek a virágcsokrok, ken- szorításra, emelkedtek a kérges munkástenyerek, ölelésre a hozzá tartó,zó barátok karjai. A szerető fogadtatás ■ szívmelegítő áradatában szerényen, ^boldog és büszke mosollyal az arcán ott állt a. győztes tizenegy* Hazajöttek... — Bármilyen dicsőséges út. áll mögöttünk, most. vagyunk a legboldogabb bak, amikor újra itthon- vagyunk,. . • — ezek voltak Puskás Ferenc csapatkapi­tány első szavai Kristóf István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottsága tagjának üdvözlő beszédére. „Újra itthon1/1 — Nagyot, mélyet szívtak mindannyian a hazai levegőből, boldogan integettek azoknak, akik már nem fértek a közelükbe s ők maguk is csak ebben a pillanatban érezték igazán, miért, is kellett, miért volt érdemes olyan ragyogóan küzdeni. Csak ott a pályaudvaron tűnt el végleg az idegessé­gük, amikor ott érezték szorosan maguk körül az egész dolgozó nép ölelő spera- tetét. Ezt a túláradó szeretetet mutatta, hogy győztes fiainknak bizony körülményes- sebb volt hazamenniük a pályaudvarról, mint Londontól Budapestig eljutni. Ezrek állták el az autók útját. Nehéz lenne szavakba önteni, a fogadtatást. De nincs is szükség rá- Mindenki érjd ezt, aki igazán szereti hazáját• Lassan haladtak a játékosokkal az autók, hogy elvigyék Őket a már néhány hete nélkülözött otthon melegébe, családi, körükbe pihenni. Hidegkútit, Palotást új lakásába, Bözsikot csöndes kis otthonába, Grosics Gyulát gyermekei körébe . ,, „Szeretettel köszöntjük Bozsik elvtársat.. lenek írták valamennyit s köszönetét mon­danak bennük a sohianemlátott játékért. íven hangulatiban bizony pihenésre sincs idő. Telefon cseng... köszönő sza­vak. Látogatót jelez a csengő: köszönő Szavak vagy újabb levél. Az asztal körül mindig ülnek néhányan s szinte záporoz­nak a kérdések: Milyenek voltak az an­golok, hogy tudtatok így játszani? Hogy utaztatok? Mennyit kínáltak a sport- kufárok? — Ezer cs ezer kérdés, kéz- szorítás. Egy boldog nép egy kis szobá­ban. S Bozsik József minden kérdésre felel, szívesen és fáradhatatlanul. Azért legtöbbször újra és újra a győzelemre tér vissza. — A mérkőzés végén mi magunk se hittük, hogy győztünk. Vagyis inkább nem tudtuk felfogni a győzelem jelentő­ségét. Csak ültünk csendesen az. öltöző­ben, szinte szó nélkül. De másnap az­után, amikor ezer és ezer táviratot kap­tunk,, mindenki táncolt, újjorogott. A mérkőzésről az a véleményem^mogy nehéz volt. Az angolok jók, csak szemellenzősen játsszák a VM-rendszcrt. Mi mindent ijaegteftünk, amit lehetett. A csat ársor úgy játszott mint még soha. Nem fogott rajtuk .a fáradtság vagy inkább nem en­gedték úrrá lenni a fáradtságot.. . Magáról keveset beszél Boz3Ík elvtárs, annál többet arról, hogyan fogadták őket mindenütt, amerre csak utaztak. Számos városban hatalmas felírat ékeskedett né­hány ház falán: „Magyarország—Anglia 6:3, amerikaiak takarodjatok haza!“ Az elnyomott dolgozók megkapó köszöneté a magyar győzelemért. Parisban még 16 gól, a francia dolgozók üdvözlete és a sportkufárok újabb ígéretei várták Bo- zsikékat. — Harminrötmillió frankot Pus­kásért, milliókat, súlyos milliókat akár az egész csapatért. — Mintha csak üzlet­ről lenne szó. A válaszokból azután meg­tanulhatták, hogy nálunk az embert és az anyagot más-más mértékkel mérjük... Ismét látogatót jelez a csengő. A tele­fon is berreg. Fazekas néni újabb cso­kor virágot hoz be. Valamelyik üzlet dol­gozói küldték. A dolgozó nép keresi, kö­szönti Bozsik Józsefet... Hagy. kéksdnú labda, gurul a barátsá­gos meleg szoba szőnyegén. Két kisleány tipeg utána. Mindkettő szőkehajú. Az egyik kétéves, a másik egy. A szülők és a látogatók együtt örülnek a gyerekek­kel. Mert Grosics Gyuláéi- sincsenek egyedül. Egyik látogató a másikat éri, s aligha iaji boldognUb család a világon mint Grosics Gyula, felesege, két kis­leánya és édesapja. Ahány látogató, any- nyiszor elevenedik meg a mérkőzés rgyt- egy érdekes részlete. S a kiváló kapus nemcsak magyaráz, hanem meg is mu­tatja hogyan alakultak a helyzetek a kapu előtt. — A tizenegyes? inkább jogtalan volt mint'jogos, de a játékvezető sem látta tisztán a helyzetet■ Elvetődtem és a ke­zem az angol játékos két lába közé szo­rult. Ö rúgni akart s csaknem eltörte a karom, mert akadályozta a rúgásban. Ter­mészetesen elesett és a játékvezető meg­adta a tizenegyest. A karján még ott vonnak a zúzódás nyomai. De mi az a győzelemhez képest? Bizony voltak meleg helyzetei Grosics Gyulának, amiről szívesen beszél most mar. a családi környezetben. — Mi a mérkőzés előtt egyöntetűen azt hangoztattuk, hogy legalább döntet­len eredményt kell elérnünk. De ahogy a fiúk játszottak... Még ilyen mérkőzést sohasem láttam és éltem át. Az első per­„Serleg-utca 6,...“ eekben olyan ideges voltam mint még oha s az utolsó gólnál már cigánykere­ket hánytam■ Sebes elvtárs taktikája ragvogóan ibeiált. Ö sem szívesen dicséri sem. magát, sem játékostársait, de az a véleménye, hogy ezt a taktikát így. ilyen eredményesen csak ezzel a tizeneggyel lehet játszani. Mert ennél a módszernél igen fontos az összeszokottság. Ami. az idegességet illeti, ehhez Grosics bácsinak is van néhány szava. — Fiam. mi még tőletek i is idegeseb­bek voltunk itthon. Különösen én, mert hát... — nehezen találja meg a meg­felelő szavakat a büszke és boldog édes­apa. Érthető is. Ha munkahelyére és onnan haza utazik, villamoson, autóbu­szon ujjal mutogatnak rá az emberek, gratulálnak neki a fiához■ A munka­helyen meg a győzelem után gyűlést tar­tottak. A vállalat igazgatója köszmétét mondott a kiváló kapus édesapjának, az­után virágcsokrot nyújtott át. Munkás­társai meg csaknem vállukra emelték. — Ilyet megérni... A múltban harminc évig dolgoztam Dorogon. Kutyának se néztek. Ha dolgoztam kifizettek, ha nem. —— nem kaptam semmit, nem szólt hozzám senki •. • S hogyne volna boldog Grosics Gyula felesége, meg a két gyerek. Annyi baba., játék, csokoládé került elő apuka táská­jából, hogy a két apióság nem tudja, melyikhez nyúljon. No meg a Idbdák. •— Mert ha már nem fiúk és nem fut­ballozhatnak, legalább kosárlabdáz vagy kézilabdás legyen belőlük — vélekedik Grosics Gyu-la a gyermekeiről. Azután újra csak a felejthetetlen 6:3rra terelődik a szó. — Olyan jól esett a több mint tíz­ezer távirat itthonról, hogy nem ts ta­lálok rd megfelelő kifejezést. De min­dennél többet ér az, hogy végre itthon vagyunk, Kém adnám én az otthono­mat, Budapestet, millió Angiidért, Londonért sem . . . Minduntalan félbeszakítja a csalá­dias beszélgetést a telefon csengése, vagy egy-cgy frissen érkezett levél, üdvözletek, kőszönetek, jókívánságok újabb sora, A levelek már garmadában állnak. Tatabányán egy kis úttörő csomagot adott Grosics Gyulának. Gondosan vattába csomagolva egy ha­talmas csokoládémikulás volt benne. Mikulás-ajándék gyermektől a. felnőtt­nek. Egyik levélben viszont a. követke­zőt írja egy kis uttörőldny — talán el­ső vagy második osztályos tehet: — Kedves Grosics Bácsi, én megígértem a mamámnak, hogyha győznek, én min­den nap egy félórát igen jó leszek, ezt be Is tartom azóta . . . Grosics Gyula felesége nem alaptalanul figyel­mezteti férjét: — Ha már így áll u dolog, akkor meg kell nyernetek a vi­lágbajnokságot. is. Képzeld el, milyen boldog lesz a kislány mamája, ha min • den győzelmetekkel egy félórával ke ­vesebb „ondja lesz a kislányára . . , Felcsendül a telefon. — Grosics bácsi? Ut Kisfalud! István uttörö. Csak azt szeretném megkérdez­ni fáj-e még a karja? Köszönöm, hogy olyan jól tetszett védeni. És gyó­gyuljon meg a keze minél, hamarább. De tessék megmondani a Bozsik bácsi telcfonszámá-t is, meri őt is fel akarom hívni . . , Ezek az °mbert, szívből jövö üdvöz­letek, kőszönetek a legnagyszerűbb ki­fejezései a mi új életünknek, az egy­más iránti szeretetnek, a közös gon­doknak. S nemcsak Bozsik József és Grosics Gyula — minden játékos igi van ma ezzel. Ezt kellene Idtniok az angol sport - kufároknak, sporiszakérlöknek, sporto­lóknak, csak akkor értenék meg igazán, miért küzdenek olyan lelkesen, fárad­hatatlanul és eredményesen a magyar labdarugók BARCSA S AKT) 01! József szobájában. Mindenki 1. ben virágcsokor s Fazekas néni cl ke.:. : „Drága Bozsik elvtáfs nagyon köszön.' jük,.. igazán köszönjük... mi olyan nagyon izgultunk .. .* Azutáni egyszerre könny szökött a szemébe és ez kifejezőbb volt minden köszönetnél •., Virág az asztalon, virág az állványo­kon., virág és emléklap mindenfelé a kis szobában. S a virágok mellett; leveleké Úttörők, felnőttek, ismerősök és rsnierct­Képünkön: Grosics Gyula a magyar válogatóit, kapusa hazatérése Után vidám jó kedvvel fogja, ölébe teát gyermekét felesébe és. édesapja társaságában. curdőti János *e!vé*elc».) A Barát út 7. szám alatt művészim díszített felírásos .tábla függ Bozsik Jó­zsef ajtaján. A ház lakói készítették, rajzolták rá köszöntő és köszönő szavai­kat. Szinte karjukon vitték be lakásába, ólen, Fazekas nénivel, a házfelügyelővel;, aki fiakém. szereti Bozsik Józsefet, a tal- i üg becsületes, kiváló sportolót., a magyar dolgozó nép onseággyülési képviselőjét. Néhány perc marha már ott állt ® lakók küldöttsége Fazekas nénivel az clerv

Next

/
Thumbnails
Contents