Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-05 / 285. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG Szombat, 1953. december 5. ■■anrinniM'iirtf fin hümm Az építőipari trösztök veaetőiuek tapasztalatcsere-értekezlete a Hejőcsabal Cementgyárban . Az épülő Hejőcsabai Cementgyár­ban az építőipari trösztök építészei tapasztalatcsere-értekezletet tartot­tak. A tapasztalatcserén résztvevő építészek megtekintették Semsey La­josnak, a 28/2 számú Építőipari Vál­lalat főmérnökének újítását, melyet az épülő kő- és anyagtároló keret elemeinek beemelésénél alkalmaz­nak. Az újítás lényege az, hogy a 17 méter magas, fordított U-alakú, 30 tonna súlyú betonkereteket előre­gyártva készítik el és azt csőrlők segítségével — villanymotor meghaj­tással — emelik .rendeltetési helyére. Ezzel az új eljárt'issal a csarnok épí­tésénél több ntisit száz köbméter állvány- és zsalutzőanyagot, valamint cementet és kavicsot takarítanak meg. A tapasztalatcsere* résztvevői meg­állapították, hogy ezzel az újítással megszületett hazánkban az előre­gyártott keretek bee ín elésének ez- ideig leggazdaságosabb ínódja. Sem­sey Lajos főmérnök újhbfc újítása je­lentős lépés az építőipar gépesítésé­nek fejlesztésében. IMégTmiilióütszázezer forint értékű, mun^aHédclmi beruházás az Ózdi Kohászaié Üzemrklien és .a villámosüzemm'l új női és férfi fürdő, öltöző épül. A ka rha mart óknál már befejezték az épít­kezést. Egy új elsősegei}*- nyujtóhely is épül. rzen­ki \iil több apró blifié. Az 1954-eS évre az Ózdi Kohászati üzentek 4 millió ötszázezer forint munkavédelmi beruházási összeget kapott. Ezzel biz­tosítják a dolgozók egészségének védelmét. Haladéktalanul gyorsítsák meg az etíelényi és puMi járás községei a tartaíékföldek megműveléséit Megyénk dolgozó parasztsága a kor­mányprogram megjelenése után még nagyobb kedvvel műveli a földeket. Sokezer dolgozó paraszt veit bérbe az állami tartalékföldekből. Mezőkereszte­sen például komoly viia folyt azért, hogy kinek mennyit adjon a tanács, hogy mindenkinek jusson. Az edelénvi és a putnoki járásban azonban nem így áll a helyzet. Sem a járási, sem a községi tanátis nem gon­doskodik kellően az állatni tartaléktői­déit megműveléséről. Az elmúlt évben is jónőhány hold föld mfáradt parlagon ezekben a járásokban. Ebben az évben feltétlen gondoskod­janak úgy a járási, mint a községi tanácsok a hibák kiküszöböléséről, hogy a jövő évi nagyobb termés el­érése érdekében minden talpalatnyi földet megműveljenek. Javult a* aeél minősege « tliósgjTÖf** martinban Csütörtökön újból egyetlen délkoreai hadifogoly sem kérte hazatelepítését Koszon (Uj Kína) A demilitarizált övezet északi részé­ben lévő Szongkokni táborban csütör tökön. — a délkoreai hadifoglyok sorá­ban ^végzett felvilágosítás második napján — az amerikai félnek ismét nem sikerült egyetlen hadifoglyot sem rábeszélnie arra, hogy visszatérjen Dél-Koreába. A csütörtöki felvilágosí­táson megjelent mind a 30 hadifogoly úgy határozott, hogy nem tér vissza Dél-Koreába. A felvilágosítást végző liszinmanista tisztek csütörtökön délután felhagytak a hanglemezre vett. üzenetek lejátszó sával a hadifoglyok előtt. Nyilvánva­lóan rájöttek, hogy semmiféle grama fon, vagy amerikai gazdáik bármilyen nás készüléke sem képes rábírni a ha ’[foglyokat arra, hogy visszatérjenek . délkoreai rabszolgaságba. A hadifoglyok fegyelmezettsége és higgadtsága kivívta a felvilágositó-sát- rakban működő semleges albizottságok indiai elnökének elismerését. Az egyik felvilágosító-sátorban egy liszinmanista tiszt azzal próbált meg­nyerni egy hadifoglyot, hogy az ame­rikai uralom alatt álló Dél-Koréát »szabad és demokratikus országnak« tüntette fel, ahol »mindenkinek szava zatl joga van«. Arra azonban már nem tudott mit válaszolni, amikor a hadifo­goly így vágott vissza: »Dél-Koreában éltem. Amikor a szavazóurnához lép tern, sok felfegyverzett rendőr kisérte figyelemmel minden mozdulatomat. Ezt nevezi ön szabadságnak és demo­kráciának?» (MTI) \ vasút élenjáró dolgozói A MÁV miskolci kocsihivatajának dől- gozói november 27 én termelési értekez­letet tartottak. Az előadó Farkas Miklós éh-társ a kocsihivata! vezetője beszámoló­jában dicséretben részesítette az élenjáró, példamutató vasutas dolgozókat. Kiemel­kedő eredményt értek el: Marad» József vonórúdjavító kovács, aki 160 százalékot ért el, Szilágyi Sándor festő, Szmetán Sándor lakatos, Tamás Lajos kocsivizs- gá!ó, Tóth Magdolna kocsitisztító és még többen mások, akik előirányzatukat ma­garán túlszárnyalták. KELEMEN IMRE levelező, miskolci fűtőház A diósgyőri martinászok — bár no ­vemberről adósai maradtak népgaz­daságunknak — minőségileg kiváló eredményt mutattak fel. A kernen, vések és az öntőcsarnoki dolgozók szívügyüknek tekintették a Központi Vezetőség októberi határozatát, amely szerint a kohászat legfonto­sabb feladata a minőség megjaví­tása. Erre a határozatra a diósgyőri martinászok novemberben 96.6 szá­zalékos minőségi termeléssel vála­szoltak. Ehhez hasonló, 3.4 százalékos havi alacsony selejttel az idén még egyetlen hónapban sem dolgoztak. A Központi Vezetőség határozata után az öntőcsarnokban a műszaki és fizikai dolgozók példás összefo­gással a „sztahánovista üzem" cím­ért indultak harcba. A műszakiak gondos és pontos munkára tanítot­ták a brigádok vezetőit. Az egyéni helyszíni oktatás sokat használt. A ■pászítók gondosabban helyezik be a dugót és a pontos zárást grafitporral ellenőrzik. Az Á-műszakon Vályi III. Nagy István, Gyuricskó József, a B-műszakon Szepesi József és Csor­dás Ferenc, a C-műszakon Csizmadia András és Lengyel Miklós pászítók egész hónapban hibátlanul dolgoztak Mind a hatan megérdemelten kaptak jó munkájukért 20C—200 forint ju­talmat. A félportáldarusok fokozták a rendet ás tisztaságot, bár az utóbbi időben a MÁV hanyagsága miatt nem kaptak elegendő kocsit a hulla­dék elszállítására Az egy műszak alatt beállított Jrokiüák számát 30- ról 36-ra, az alsőöntések arányát az októberi 69 százalékról 76 száza­lékra, s az elsőosztályú hengerelhe- tőséget Is 5S.2 százalékról F3.9 szá­zalékra fokozták. Általánosságban novemberben so­kat fejlődtek, de tovább akarják ja­vítani a minőséget. Elsősorban a rö­vid öntecsek számát akarják csök­kenteni, amelyéket ne» ves2 át a durvahengermű. 0 megyei tanács közlekedési osztályának fsMsíyása Felhívjuk ax illetékesek figyelmét, hogy a ÍÍ3. s/,. miskolc—tomaaljui fö. közlekedési közút Sajószentpétcr és Kazincbarcika községek közötti sza­kaszat lezártuk. A forgalom a közúttal párhuzamos ferelön'on bonyolódik le. A feísödobsza és abaujszántót köz- uton a Fejsődobszí?, község Abaujszán- tő fejé cső végétöl cg.v kilométeres szakaszon a forgalom életveszélyes ai állandó csűszamlás miatt Ezen az út­szakaszon csak lófogaíú járművek közlekedhetnek. MEGYEI TANÁCS KÖZI/EKKDÉSI OSZTÁLYA. A „Daily Mirror és a ,,Tribune(t a bermudai érteliesleirííi és a négy hatalmi tanácskozásokról London (MTI) A bermudai értekezlet kilátásai­val foglalkozva, a „Daily Mirror** felteszi a kérdést vezércikkében: — Vájjon megértetheti-c Chur­chill Eisenhowcrral, hogy mit gon­dol az angol nép a világesemények alakulásáról? Az amerikai politika rémülettel tölt el bennünket. Az ég szerelmére, Eisenhower értsd ezt meg! Cimboráid: Csang Kaj-Sek és Li Szili Man — elrémítenek ben­nünket. McCarthvéklő! háborog a gyomrunk. Ismerd cl a kommunista Kínát, tartsunk négyhatalmi meg­beszéléseket, ne szabotáld el ismét ezt a találkozót! .. A Bevanékhoz közelálló „Tribü­ne“ irja „Szétzúzott hazugság“ cím alatt: ..A jelek arra mutatnak, hogy létrejön a négyhatalmi konferencia. Ez alól még Dulles sem bújhat ki. Két héttel ezelőtt az angol sajtó nagyrésze azt hirdette, hogy a szov­jet vezetők bereteszeltéU a kaput a tárgyalások előtt, lehetetlen leltéte­leket követelnek, nem akarnak kon­ferenciát. Való tény az, hogy a nyu_ gáti külügyminiszterek nyilván fél­revezették a világot a korábbi szov­jet jegyzék értelmét illetően. A saj­tó nem közölte annak szövegét, a jelentések hamis képet adtak tártál, máról. Most, hogy a konferenciát mégis megtartják, egyesek még mindig remélik, hogy kudareot fog vallani. így csak azok gondolkod­nak, akik harcolnak bármely kon­ferencia megtartása ellen. De egy­szer már sikerült meghiúsítani a szabotőrök üzelmcit és ez újból si­kerülni fog. Kísenhowcr sajlóépfekezlele lembevéve a Szovjetunió legutóbbi jegyzékét. Az elnök kitérő választ adott, ki­jelentve, hogy sok mindent kell még tenni, míg egy ilyen értekez­let sorra kerülhet. A bermudai értekezletet érintve Eisenhower közölte: hogy az amerikai küldöttségnek „Nagyon sok dolga lesz’’, hogy a Churchillel és Laniellel folytatandó tárgyalások a kérdések kölcsönös jó megértésé-1 hez vezessenek. Az Egyesült Államok jövőévi költségvetését érintve, Eisenhower lényegében a katonai kiadások bár-* milyen csökkentése ellen szállt sik-< ra. EisenK&wer kijelentéseinek je­lentős része a sajtóértekezleten az Egyesült Államok belső helyzetének kérdéseiről szólt, különösen a „kom­munizmus elleni harcról az Egyesült Államokban“ (vagyis az ország ha­ladó elemeinek üldözéséről). Eisen­hower szavaiból látható, hogy a ha­ladó elemek üldözése tovább fog folyni. Szavai szerint az Egyesült Államok kormányának jóval az ’954-es választások előtt „sikerül a kommunisták eltávolításában olyan sikert elérni a Brownell igazság­ügyminiszter által kidolgozott biz­tonsági program alapján, hogy a kommunistákat nem lehet majd többé komoly veszélynek tekinteni. Mint önök előtt már ismeretes, körülbe­lül 1500 olyan embert már eltávolí­tottak, akik veszélyt jelentettek a biztonságra“. „A legjobb módszer arra, hogy kirekesszük a felforgató elemeket kormányunkból — mondottá Eisen­hower —. hogy elsősorban ne alkal­mazzuk őket. A kormány folytatni fogja a kormányszervekben dolgozó valamennyi ilyen ember felkutatá­sát, a kongresszusi bizottság által felfedett minden felforgató elemei pedig éppoly ' gyorsan el fognak tá­volítani, mint bárki mást.'1 (MTI) December 2-án, Eisenhower szo­kásos heti sajtóértekezletén azegyit tudósító megkérdezte Eisenhowert hogy mi a véleménye a Szovjetunió részvételével megtartandó négyha­talmi értekezlet kilátásairól, figye­Milyen az élet Linzben ? VI int a/. „Österreicbi- sebe Zeitung“ írja, Linz statisztikai hivatalá­nak jelentése szerint n város lakosságának szá­ma állandóan növekszik. Szeptemberben a lakosok száma 185.236 volt. Míg a lakosság létszáma egyre.., emelkedik, az építkezések szám« csökken. Szeptem­berben az augusztusi 10 helyett már csak 4 lakó­házat építettek. \ lakásínség hónapról hónapra növekszik. A városban sokezren ka­rakókban laknak. A la­kásínség következménye­ként csökken a házasság- kötések szánva. ]\r agymértekben nö- ^ vckodett a város­ban a fiatalkorúak nran- .Jkanélkölisége. A fiatalok vigasztalan, helyzete, a lakásínség, a munkanél­küliség és az amerikai „kultúra“ behatolása a fiatalkorú bűnözök szá­mának veszedelmes növe­kedéséhez vezet- Az augusztusi 5-tel szemben szeptemberben 19 fiú és leány került bíróság elé­III. Az első győzelmek után Albertte- lep visszaesett a régi tétlenségbe. Általános volt a bányászok keserű­sége. Valahányszor a szomszédos üzemek dolgozóival találkoztak, min­den esetben kelletlenül tűrték csip­kelődéseiket: — Nagy legények, hiresek, hogy vagytok? Ráültetek a csiga hátára. Emiatt még az izsófalvi központi kultúrházat is elkerülték az albert- telepi bányászok. Mintha minden ellenük esküdne. Loy Árpád nem akart belenyugod­ni ebbe a helyzetbe. Magyarázott, kitartásra buzdította az embereket. És ha nem sikerült a meggyőzés, dühöngött és kettő helyett akart dolgozni. Nagyon bántotta önérzetét az a csúfos kudarc, hogy az ő bá­nyájuk, ahonnét a magyar Sztahá- nov-mozgalom elindult, szégyenlete­sen lemaradt. Amikor pedig az új­ságban elolvasta Rákosi elvtárs ta­tabányai beszédét, nem tudott sza­badulni a gondolattól: elvesztettük a becsületünket. Vájjon mit mond­hatnak rólunk a szenetváró egyszerű emberek? Lám, Loy Árpád már erre is gon­golt. Az emberekre, az egész or­szágra. Ennyire tágult látóköre 1949 óta. Először csak közvetlen munka­társaira, azután az alberttelepi bá­nyászokra és most már az egész nép­re gondolt. Újra meg újra végig betűzte a ta­tabányai beszédet... Többet és töb­bet, napról-napra több szén kell... ma több, mint tegnap és holnap több, mint ma. — Mi lenne — és meg­hökkent a gondolattól —, ha én, az egyszerű bányász odaállnék a mér­nökök elé, az ország bányászai elé, hogy termeljünk ma többet, mint tegnap? — Miért ne — vitatkozott magával. — Alexej Sztahánov is egyszerű bányász volt. Igen ám, de Sztahánov fiatalon kezdte, én pedig már megettem kenyerem javát. így töprengett Loy Árpád a hosz- szú téli estéken... No, és ha mégis előállsz? Az ötéves terv hónapről- hónapra több szenet kér. És ha a,' c 7tlb Szamos Rudolf: erttelepi fények csapat naponta csak negyed csillével ad többet és hónapról-hónapra csak egy százalékkal növeli teljesítmé­nyét ... De ezt előbb feltétlenül meg kell beszélni a párttal és a mérnö­kökkel. Loy Árpádban már titkon kiala­kult a jelszó. Amikor 1952. január 24-én meghívót hozott a postás. Az alberttelepi frontmestert Budapestre hívták a bányász szakszervezet ta­nácskozására. Mialatt a beszámolót hallgatta, Loy Árpád elgondolkozott, amikor a hozzászólásokra került a sor, hir­telen elhatározással jelentkezett. ... Kedves elvtársak! Nagyon szé­gyenlem, hogy bányánk csak 80 szá­zalékos tervteljesítést ért el. Albert- telep nevét ismeri az ország és úgy emlegetik minden felé, mint a ma­gyar Sztahánov-mozgalom szülőföld­jét. Nem akarok sokat beszélni, de el kell mondanom, hogy nem nyug­szom addig, amíg Alberttelep ismét nem kerül az élenjárók közé. Nem követtük az alberttelepi hagyomá­nyokat, ez igaz, megpihentünk a ba­bérokon — ez is igaz... De most, ha hazamegyek, harcba viszem a fron­tomat, hogy ma többet termeljünk, mint tegnap és holnap többet, mint ma. Lelkes taps csattant fel a front­mester utolsó szavára. A tapsból és a feléje forduló tekintetekből Loy Árpád biztatást, széretetet érzett. A vonaton hazafelé mélyen töp­rengett. Olyasféle felelősséget érzett a 800 alberttelepi bányászért, mint annakidején, gyermekkorában any­jáért és árván maradt kistestvé­reiért. Alighogy hazaért, nyomban pa. p‘rt, tintát keresett és szálkás be­tűkkel levelet írt Rákosi Mátyás elvtársnak: .......... Fogadom, hogy ezentúl az lesz a jelszavam; Termel ma többet, mint tegnap. Azért har­colok, hogy csapatom nap mint nap fokozatosan növelje széntermelé­sét". Loy Árpád nem az Ígéretek embe­re. Amit egyszer elhatározott, min­dig megvalósította. Felvillanó gon­dolatait szapora tettek követték. Ne­hezen várta a reggelt és kora haj­nalban már az üzemirodában járt. Túl korán jött, várnia kellett. A percek kínos lassúsággal múltak, amíg végre reggel hatko: megérke­zett a párttitkár, a főmérnök, az igazgató, a szakszervezeti titkár és néhány aknász. — Mi történt, Árpád? — kérdezte csodálkozva a párttitkár. — Úgy tudtam, hogy délutános vagy. — Délutános vagyok, de most már rátok várok egy órája. Túlságosan kényelmesek lettek az elvtársak. — Ne mondja Loy bácsi — neve­tett a főmérnök. — Még a hajnal is messze jár és ez magának késő? •— Hát ha türelmetlenül várja az ember, mikor beszélhet fontos ügy­ben, bizony nehezen múlnak a per­cek. Márpedig én nagyon fontos do­logról szeretnék veletek beszélni. — Akkor tán menjünk az én szo­bámba — javasolta az igazgató. A bánya vezetői kíváncsian vár­ták, mit akarhat ez a nyughatatlan, folyton cselekedni vágyó ember. És Loy Árpád elmondta, mennyire szégyelte magát Budapesten. Beszélt a bánya lemaradásáról. A vezetők arca elkomolyodott. Az­után beszélt a felemelkedés lehető­ségéről és Rákosi elvtársnak írt le­veléről. — Egyszóval, új mozgalma’ szeretnék indítani „Termelj ma töb­bet, mint tegnap'1 jelszóval. — Mozgalmat? — Igen. Szeretném elérni, hogy a frontunk egy műszakban 500 csillét adjon és utána minden nap többet és többet. Ez a bányászok érdeke is. De vájjon kapunk-e hozzá megfelelő műszaki segítséget? ■— Vegyük talán sorra először a lehetőségeket — kezdte a főmérnök. — De Loy Árpád félbeszakította: — Először talán hadd mondjam még el, hogyan képzelem én a mozgalom feltételeit. Véleményem szerint min­denekelőtt alaposan meg kell szer­vezni az ürescsille- és bányafa- ellátást. Ezzel van a legtöbb bajunk. Azután körül kell néznünk, meny­nyire használjuk ki gépeinket és emellett erősíteni kell a politikai munkát, hogy csökkentsük az igazo­latlan műszakmulasztások számát. Fia minden megtörtéht, biztos lesz a győzelmünk is. A főmérnök közben papírt és ce­ruzát vett elő és amíg a frontmes­tert hallgatta, számokat jegyzett a papírra. A számok mellé egy vázla­tos diagrammot is készített, s ami­kor Loy Árpád befejezte, a főmér­nök tréfásan megjegyezte: — Árpád bácsi ugyancsak felfris­síti agyműködésünket. Most törhet­jük a fejünket mi is, mert lám, megelőzött bennünket, előbb gondolt a ciklusra, mint mi. Hiszen a jelszó megvalósítása ciklus nélkül elkép­zelhetetlen ... Én úgy látom elvtár­sak. hogy ez a mozgalom határtalan fejlődési lehetőségeket nyit meg előttünk. A pártvezetőség és a bánya veze­tői felismerték a kezdeményezés nagy jelentőségét és megígérték Loy Árpádnak, hogy minden erővel se­gítik sikerre vinni Alberttelepen a ..Termelj ma többet, mint tegnap" mozgalmat. A pártvezetőség még aznap röp- gyűlésre hívta a bányászokat. A röp. gyűlésen Loy Árpád lelkesedéssel Készéit munkatársainak a szénterme- 'és rendkívüli fontosságáról és a ke­mény, harcokban megedzett albert­telepi bányászok kötelességeiről. — Ne tűrjük a lemaradást, elvtársak! Termeljünk ma többet, mint tegnap. {Folytatjuk.! ^ 0 (Sri " st »ti . ‘M- >■* í yyyy Szürke és kék csíkos KAMGARN öitöny Ara: 1.180 __Ft Kapható: Áruházakban, szaküzletekben! "•VT einrcg a létfciNJtar - tási költségek tíz- százalékos emelkedését vallotta be a statisztikai hivatal Salzburgban. A linzi statisztikai hivatal jelentésében ugyanakkor „kis“ áremelkedésről be- j szél. Ibiiét, hogy ez, az áremelkedés -s- írja az] ..Österreichische Zeit-• ung“ — az állami sta­tisztikusok szemében] „kis” összegnek tűnik, de; az osztrák lakosság zömét súlyosan érinti, főleg « munkásokat, alkalmazot­takat, kiskereskedőket és kispárnátokat. Az Ózdi Kohászati Üzemekben fokozatosan megkezdték a munka­védelmi építkezéseket. így például a pályafenntar- t ásnál, a közlekedésnél, a kazánkovácsmühelyben

Next

/
Thumbnails
Contents