Észak-Magyarország, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-22 / 274. szám
ÉSZAKMAGY ARORSZAG Vasárnap, 1953. november SE. ■fcVWWIWMUWfWWWWWWWWMVVWWIWWinWWIVVWWOUVWWWWW /IWrWiWw* TÁJKÉP Pelőffől, Móricztól, Mikszálhhól fessék adni valami!... Délután. Sokszínű tarka-barka Ruhában játszik sok gyerek Itt a téren/’amcrre megyek Milyen boldogok ezek Csörögnek, mint a szarka. Recseg, forog a hinta Fütyül, visít a sok gyerek Fürgék, mint az egerek .»Kilenc piros alma...« Száll a dal, hinta-palinta. Lányok s katonák jönnek Most indul a hinta éppen, Felülnek ők is szépen Előre, hajrá élet Vége nincsen az örömnek. DéTután. Sokszínű tarka-barka Ruhában játszik sok gyerek, Én is hintázni megyek S veled boldog leszek, Csörögjünk, mint a szarka Aztán eljött oz este. 2 Az őszben elmerengve Sétálni mentünk Rudán. I . Millió csillag a Dunán § Remegett m«nt a lepke. 1 SZEGEDI LÁSZLÓ I * *í«AA«(A<WAaAAAftAnAnnnnnwiniiAsnaafcA«n«^<wiAAwoiíCM»i«nw«wwtAn)\v(ivwvwv * GYERMKEKNEK Jlntyákhak A IVT egbetegedett a ten- -1' - gerek királya, olyan beteg lett, hogy a kopol- tyúját is alig biliegtette és a farka úgy 4ógatt a hullámzó tengervízbe, mint a szomorúfüzfa ágacskája. Lett is nagy riadalom a Csendes Óceánon. A halacskák szomorúan feküdtek a víz tetején, még úszkálni sem volt kedvük. A halminiszterek összehívták az országgyűlést és éjjel-nappal tanakodtak, hogyan lehetne megmenteni a halkirály életét. A halminiszterelnök, egy óriási haj uszú harcsa, a Csendes Óceán legokosabb hala;, a2t mondta, hogy követet kell küldeni a Sárga Tengerre a kínai haldoktorért. El is indultak a követek nagy sébbel-lobbal Kína felé. A mikor megérkeztek ; a Sárga Tengerhez, a haldoktort egy sziklás parton találták, amint • éppen vacsorázott. Kilenc lazacot evett vacsorára és forrásvizet ívott utána, mert-a-for-rás épp ott a szikla mellett folyt « tengerire és a haí- . doktor nagyon szerette a forrásvizet. A követek mélyen meghajoltak, hogy orruk a vízbe ért és előadták kérésüket. — Azonnal megyek — mondta a haldoktor és felült egy széleshátú bálnára, hogy minél előbb odaérhessen a Imlkirály- hoz. Szegény halkirály már nagyon rossz bóTben volt- A haldobtor feltette pikkely-keretes szemüvegét, megcsóválta fejét és csak ennyit mondott : —■ Nem segít itt már semmi, csak egy kis nyúL pecsenye. ravasz nyúl- Koreai népmese — A halmir.iszterelnök ki- adta a parancsot a csukának: — Gyorsan, fiam, csuka fiam, olyan gyorsan, mint a villám, kerít9 nekünk nyúlpecsenyét ha mindjárt a hegyre kell menned akkor is. Ment is a csuka, mint a villám, úgy úszott, hogy szinte fodros lett a víz körülötte, de nagy szerencsétlenségére egyf part- menti halász horgára került. Mit volt mit tenni elküldték a keszeget. | T szott is a keszeg, ^' szinte repült a vízben, de éppen az volt a nogy baj, mert nem nézett sem jobbra, sem balra és egyszer csak azt vette észre, hogy egy halászháló kellős közepén van sokszáz haltársával egyjitt. M M it volt mit tenni, elküldték a vízisiklót. A vízisikló nem félt a horogtól és kercsztüjbújt a hálón is, mintha ott "sem lett volna, de amilTör kiért a köves kocsiútra, keresztülment rajta a kocsikerék. A király állapota (közben egyre súlyosabb lett és a kis halak úgy sírtak, hogy könnyeiktől még nagyobb lett a Csendes Óceán. Nem volt más hátra., elküldték a teknősbékát. A teknősbéka okos állat és olyan vastag páncélja van, hogy nem fél még a tigristől sem. El is ment a tigrishez, kért is tőle nyúlhúst. A tigrist éppen jókedvében találta, adott is neki nyu- lat, egy egész élő nyulat. eg is indultak most már együtt a nyúl és a teknősbéka a tenger felé. Hanem a nyúl igen ravasz állat, valami csalafintaságot sejtett és egész úton faggatta a teknősbékát. -A teknősbékának pedig nagyon jó szíve volt és elárulta, hogy haldoklik a halkirály és csak nyúlpecsenye segíthet rajta. — Ide figyelj, teknős koma szólt a nyúl, — ninc9 nekem kedvem meghalni semmiféle lusta, lubickoló halnípség királyáért. Mindig utáltam ezeket a naplopó királyokat, akik másokat esznek meg, hogy ők tovább élhessenek. fin belőlem bizony nem eszik őfelsége. De van nekem egy sánta rokonom, az szívesen megengedi, hogy levágják rossz lábát, úgyis le akarta operáltatni. Itt lakik nem messze az erdőben, bemegyek érte és egy félóra múlva már itt is leszünk-.. T T gy elszaladt a nyúl, hogy még köszönni is elfelejtett és nem is állt meg, csak az erdőn túl, a hegy másik oldalán. A teknősbéka pedig várta, várta, de hiába várta, mert sohasem ment a nyúl arra a tájra. Ölven év múlva aztán megúnta a .teknősbéka a várakozást és visszament a Csendes Óceánra. Egy kicsit félt, hogy aj halminiszterelnök meg-; pirongatja, de nagy voltf a csodálkozása, amikor] visszatért a végtelen ten-t gérre. A halminiszterelnöki már régen meghalt és a vidám, jókedvű halacskák közül senki sem emlékezett, hogy királyuk is volt valamikor •.. EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT, sok évvel ezelőtt élt Debrecenben egy nagyon gazdag földesúr. Vgy hívták: Döbrögi ... — hangzik a mese a megyei könyvtár egyik olvasótermében. .1 székeken boldogan mosolygó, figyelő gyermekek ülnek. Tdgranyilt szemekkel várják a mese folytatását. Amikor az óvónéni ahhoz a részhez ér, hogy »Ludas Matyi, a bátor legény jól elverte Döbrögi uramat« — a feszült csendet zajongás, nevetés, taps váltja fel. Kitör a gyermekek igazságérzete. Az óvónéni még két mesét mond el, aztán harmonika szólal meg, egy ba- lellruhába öltözött kislány toppan elő, s táncolni kezd. Utána a Nagyvnthy- utcai iskola többi úttörője jelenik meg. Énekelnek, táncolnak, szavalnak, szórakoztatják a vasárnapi mescdél- előtt goo gyermekből, álló közönségét *• KEDDEN AZ IFJÚSÁGI könyvkölcsönző terem ismét megtelik gyermekekkel. Hónuk alatt szorongatják visszahozott könyveket s mivel nagyon sokan vannak, szépen sorban állnak. — Csécsi Erzsébet — szól Bárdos Józscfné könyvtáros. — Erzsiké, mit akarsz olvasni? Nem tudod? No, figyelj ide, mondom könyvcímeket: Magyar Mesekönyv... ezt olvastad, altkor vidd, el Móricz Zsigmondtil a »Kincskereső kiskört- mün«-t. Még Móricztól Ogv sem olvastál. /( GYERMEKEK EGYRE JÖNNEK. Rdrdosné jól ismeri valamennyit. Legtöbbjét keresztnevén szólítja. Figyelemmel kiséri, mit olvasnak, s gondja van arra is, hogy az iskolában kötelező olvasmányokat se hanyagolják el. Szinte csodálatos, hogy ezek a második-harmadik osztályos gyermekek milyen tájékozottak az ismertebb írók körében. A legtöbb így kér könyvet: — Petőfitől, Móricztól, Mikszálhtól. Mórától tessék adni valamit. De a komoly müvek mellett valamennyien — még a nagyobbak is — visznek egy- egy meséskönyvet. Tóth Gyuri a legszorgalmasabb olvasók közé tartozik. »Elbeszélések a technikáról« és »Basilius Knox« — ezeket a könyveket kéri. Már Vili. osztályos s »»méltóságán alulinak« tartja, hogy »nagy diák« létére mesékét olvasson. BÁRDOS JÓZSEFNÉ nemrég vette at könyvtár vezetését. Azelőtt pedagógus volt s ez meg is látszik azon, ahogy a gyermekekkel foglalkozik A jövőre vonatkozólag szép tervei vannak. Már készíti a szejabnél-szebb rajzokat az olvasóterem falára. Ezek a képek egy-egy könyvrészletet Illusztrálnak. Az olvasókból kulturcsoporlot is fog alakítani, amely minden harmadik vasárnap a rendezendő mesedélelőttökön szórakoztatja a hallgatókat. LELKES MUNKÁJÁT azonban, hátráltatja, hogy az ifjúsági részlegben kevés a könyv. Különösen az iskolában kötelező olvasmányok hiányoznak. így például az »Egri csillagok-s című könyvet csakis azoknak a gyermekeknek tudják odaadni, akik számára ez kötelező olvasmány. Nem kapják meg az új kiadású meséskönyveket és ifjúsági regényeket sem. A gyermekek a kirakatokban összeírják a könyvcímeket s kérik a könyvtárban. De hiába van elegendő pénz, nem tudják megvenni, mert keveset adnak ki belőlük. Az országos könyvkiadó vállalatok számoljanak jobban a könyvtárak legifjabb olvasóinak igényeivel. (a. i.f Vicátok és madarak hömU Bfái néni Uezc |i/« ezőkövesden —járunk, a szépséges matyó hímzések hazájában. Egyszerű asz- szonyok hímzőtűje alatt csodálatos virágok fakadnak itt a posztón, vásznon. A matyó hímzések szín pompás virágos- kertje azelőtt a kézimunikakeres- kedőket gazdagította. A hímzőasz-, szonyok az elmúlt években a Matyó Háziipari Szövetkezetbe tömörültek. Azóta saját hasznukra virágoznak ki ujjaik alatt a hímzett rózsák, tulipánok. A szövetkezet z* nemcsak állandó jövedelmet juttat 600 asszonynak és leánynak. A kereskedők elrontották, elseké- lyesítették a matyó hímzőművészetet. A szövetkezet jóvátette, kijavította ezt. Feltámasztotta a régi szép mintákat. Ki- segített legtöbbet Mezőkövesd h í mzőa sszon y a i n a k a régi minták fel- elevenítéséiten ? Közülük való művész — Cáspárné, Kisjankó Bori. O is hímzett, mint a többiek, de szívében híven őrizte a régi minták szépségét. Most, amikor újra a maguk ízlése szerint rakják a hímzést — és nem a kereskedők kénye- kedve szerint — Bori néni valósággal újjászületett. Bár már 77 éves, fáradhatatlanul ontja a szebbnél- szebb terveket, rajzokat. Utána kifesti és odaadja a szövetkezeti asszonyoknak. Azok hímzik ki. B őri néni nemcsak maga rajzol. Tanítja a fiatalokat is. Egymásután mutatja meg a „cserfarózsát“, „hatsoros tulipánt“, „kulacsot“, „pávafarkát" s a matyó hímzésnek még sokszáz díszítőelemét. Hatvankétéves hímző- asszonyi munkásságáért a a régi szép minták megőrzéséért, feltámasztásáért kapta meg az idén kormányunk kitüntetését. Az előző korszak kisemmizett hímzőasszonyából népi demokráciánkban „A népművészet mestere“ lett. Most is rajzol, amint belépünk régi, szép matyó bútorokkal ékes házába. A két ablak közötti szögletben hatalmas tölgyfaasztal áll, azon festegeti legújabb tervét. C zorgalmas, ^ munkás életéről beszélgetünk. Elmondja, milyen boldoggá tette a kitüntetés. Beszélgetés közben pillantásom a megkezdett rajzra téved. „Nem folytatná?“ — kérdezem. Kétszer sem kell mondanom, máris veszi a puha- hegyű iróitt. Elhallgatunk mindketten. Nézem Bori. néni áldott tehetíiiiMHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHHiiiihiiiiiiiiiitniiiiiiiiiiniitiiF ségü kezét. Amilyen folyékonyait más ember beszél, ő olyan folyékonyan rajzol. Nem tervezgeti, nem méregeti, mégis ömlik ceruzájából a rajz. Inda nő a vonalakból, levelek bimbóznak, virágok pattannák szirmukat, kaccsok ölelkeznek s legvégül két ékestollú madár száll a tetejére. Szinte megbabonázza a nézőt —< igazi művész! 1) eggeltől estig ' ' rajzol. Legfőbb gyönyörűsége, szinte szenvedélye a tervezés, rajzolás, festés. Mint tiszta- vizű forrásból, úgy buggyan fel belőle szüntelen a matyó nép diszitokedve, formakincse. Amíg nézem a rajz fölé szeretettel odahajló Bori nénit, arra gondolok, hogy még sokáig, nagyon' sokáig buzogjon tehetségének forrása, népművészetünk — és egész dolgozó népünk — javara: M. A. ■ AHOL A MÚLT EMLÉKEIT ŐRZIK, uto^tm«„mMá DE SEGÍTENEK A JÖVŐ ÉPÍTÉSÉBEN íierma” Q«^zeumbm Hogyan öltöztessük félen a kisgyermeket" 1 Napról napra nő a boldog új mamák »zárna. Amikor a szülőotthor.ból kifelé jövet az édesanyának a karjába teszik gyermekét, egyúttal rengeteg kérdés és aggodalom merül fel benne. Az a tudat, hogy gondosságától függ a gyermeke élete, első pillanatban félelembe ejti az asszonyokat. Hogyan vigyázzak rá? Hogy óvjam a széltől is, hogy gyermekem egészséges maradjon, — ez a gondolat merül fel minden édesanyában. Az esetek nagy-részében ez a felelős- «égérzet túlzott óvatosságra ösztönzi az anyákat- Nem ritka, hogy a csecsemőket otthon is többhónapos korukig pólyában ttartják s fejükön a fűtött szobában is sapka van. Az ilyen agyonöl töztt-tett kisbaba sokkal hamarább megfázik telem, mert a lakásban olyan sok minden van rajta,, hogy amikor kiviszik, már nem tudnak annyival több ruhát adut rá, amennyit a nagy hőmérséklet-különbség megkívánna. Egy éves kortól még nagyobb gondot okoz a mamáknak ,a téli öltöztetés. Ehhez a gondhoz hozzájárul az is, hogy a miskolci kereskedelmi vállalatok nem gondoskodnak kellő mennyiségű kötött mackók be szénáséról, Több édesanyának okoz bosszúságot, hogy gyermeke számára csak nehezen, sok utánjárással tud kötött mackót vásárolni. Többen gondolkodnak azon, hogy egyéves gyermeküknek kabátot, vagy lábzsákot vásároljanak-e. Szerintem « lábzsák sokkal célszerűbb. Elsősorban azért, mert állandó, biztos védelmet nyújt a hideg ellen. Az ib-en kis gyermek még legtöbbször kocsiba ül, nem mozog s jobban fázik. Lábzsákot készein is lehet venni, de házilag is könnyűszerrel el lehet készíteni. Régi rossz bundából, vagy bárány- bélésből, szőrével befelé fordítva egy kis ügyességgel kényelmes kis zsákot lehet készíteni. Huzatnak nagyon szép — és most divatos is — a kordbársony, fiúknak sötétkék, vagy világoskék, esetleg barna, kislányoknak bordó, vagy szintén sötétkék. Szőrme híjján el lehet készíteni többsoros vatelinnal bélelve, esetleg steppelve. De nemcsak a felső ruházat fontos. Az édesanyáknak éjjel is gyakran fel kell kelndök, hogy megnézzék, alvás közben nem takarta-e ki magát, nem ébred-e reggelre tüszögve, náthásán gyermeke A kisebbeknek igen célszerű meleg flanelből hálólábzsákot készíteni. Ez tulajdonképpen hálóing, amely alul jóval hosszabb és négy-öt gombbal gombolódik. A nagyobb gyermekek számára is előnyös, ha a pizsamanadrág szárát haris- nyaszerűen meghosszabbítjuk s a bokánál gumit füzünk bele. A nadrág szabásánál azonban szintén vigyázni keik hogy jóval hosszabb legyen a szára, mir.t amilyen a gyermek hossza deréktól földig, mert ha a nadrág túífeszesre sikerül, az nemcsak könnyen szakad, de kényelmetlen is a gyermeknek. Ugyancsak jó szolgálatot tesz a flanellkabátka, amit régi, fehérneműből is varrhatunk. Az újonnan varrt fehérneműre valamilyen egyszerű díszítést, levarrást, szegélyezést, steppe- lés-t választhatunk. Ha az édesanyáknak gyermekük öltöztetésével, vagy nevelésével Bármilyen problémájuk adódik, forduljanak levélben szerkesztőségünkhöz, szívesen adunk tanácsot. A. I ALIG NÉHÁNY | méterre az Avas meredeken emelkedő dombjától áll Miskolc egyik legrégibb épülete, a Herman Ottó múzeum. Téglahalmokon, malteros ládákon keresztül jutunk egy nagy terembe, amelyből most kiállítási termet és két raktárt építenek. így sok olyan problémát sikerül megoldani, ami eddig hátráltatta a múzeumi dolgozók munkáját. Az utóbbi években felhalmozódott kiállítási anyag nem kerülhetett a dolgozók elé, mert nem volt hely. Benyitunk az egyik szobába, ahol mennyezetig feltornyozott ládákat találunk. A legkülönbözőbb dolgukat olvashatjuk a feliratokról: „emberi csontok, lelőhely Muhi- puszta“. „Kelta cserépedények: lelőhely Szeleta-barlang", — fegyverek, kéziszerszámok Ezek az összegyűjtött anyagok mind rendezésre várnak. Az építkezés alkalmával új laboratórium, restauráló helyiség is készül. Rendeződik a hirlaptár, amellyel együtt fénykép és metszettár is létesül. ALACSONYABB f " boltíves szobában Gajda Imre gyakorlott kézzel egy 2500 éves cserépedényt ragaszt össze, régi formájára, hogy teljesen felismerhető az eredeti alak. Gajda elvtárs hivatalsegéd volt, megszerette a restaurátori munkát és most tanul, hogy minél jobban elsajátítsa ezt a mesterséget. Komáromi Józseffel, a Herman Ottó múzeum igazgatójával beszélgetve, megtudjuk, hogy az élenjáró szovjet múzeológia tapasztalatait és eredményeit a miskolci múzeumban is hasznosítják. Megváltoztatják a múzeum kiállítási formáit. Létrehoznak tanulmányi raktárt, mely a kutatómunkát segíti majd. Ez a múzeumi anyag olyan elhelyezését jelenti, hogy nem üvegszekrényekben tartják a kiállított tárgyakat, hanem katalogizálva raktározzák polcokon. Az érdeklődők, történészek, iparművészek, tervezők bármikor könnyen hozzáférhetnek. A nagymennyiségű természettudományi anyag elrendezése nagy segítséget jelent majd az ismeret- terjesztő előadásokhoz. Különösen ki kell emelni a fejlődéstörténeti anyagot, amely az ember fejlődését mutatja be. Az új kiállítási formák közül itt találkozunk majd elsőízben a diorámával, mely belső világítású és a Nemzeti Múzeum Afrika-kiállításához lesz hasonló. Miskolcon a Bükk jellegzetes^ állat. és növényvilágából rendeznek majd kiállítást. Nagy feladatok hárulnak a múzeumra Miskolc város rendezésével kapcsolatban is. A múzeum dokumentációs anyaga nagy segítségei nyújt majd az egységes városkép kialakításához. A műemléknek nyilvánított házak helyreállításánál elengedhetetlen a múzeum értékes kőfaragványainak, lakatosmunkáinak tanulmányozása. HOSSZÚ FOLYOSO Első Békekölcsön V. sorsolása Szegeden a Nemzeti Színházban - 1953. november 26—29-ig. A SORSOLÁS NYILVÁNOS! SZABAD BELÉPÉS! végében szorgos kezek a céhtörténeti anyagot leltározzák. Itt őrzik a csizmadia, gubás, tímár, mézeskalácsai, stb. céhek szerszámait, mesterségük jelvényeit, céhládáit. Ebből az anyagból külön kiállítás nyílik majd a tél folyamán. Megay Géza, a kiváló helytörténész vezeti a leltározást. Elmondja, hogy az új leltározási módszerrel könnyebb lesz a meglévő, közel hetvenötezer darabból álló anyagot számbivenni. Derűs történetet mesél el arról, hogy mennyire segíti a véletlen a kutatók munkáját. A MÉH a vashulladék gyűjtésénél igen sok esetben gyűjt muzeális értékű vasanyagot. A lelkes múzeumi dolgozók megjelennek esténkint MÉH telepein és „ásatásokat“ folytatnak a begyűjtött anyagban. Több értékes lakatosmunka került már így felszínre, ami a miskolci lakatosmesterek munkáját dicséri. Több céhszerszám is került már így a múzeumba, például ostyasütő, » XVIII. század elejéről származó clpészreszelők, stb. Egy őszi reggel pirosarcú úttörők nehéz vasdarabokat cipeltek, az egyik MÉH-telepre. Az éppen ott- lévő múzeumi munkatársnak feltűnt egy különös vasdarab. Jobban megnézte, hát rájött, hogy a gyerekek egy igen értékes, a 48-as szabadságharc idejéből való német mellvértet cipelnek, olyat, amiből a magyar múzeumokban kevés van. így az értékes darabok nem az olvasztóba, hanem gondos ápolás után * múzeumba kerülnek. (Eddig körülbelül ezer tárgy került így össze.) A MUZEUM DOLGOZOI f már elkészítették 1954. évi tervüket. A tervezetet Komáromi József olyan lelkesedéssel ismerteti, hogy valósággal megelevenedik előttünk. Szenvedélyesen magyarázza, hogy a nagyteremben a következő évben a fővárosi képzőművészeti kiállítások anyagából kap majd Miskolc közönsége ízelítőt. Állandó kiállítást rendeznek Borsod népművészeti kiácseiből. Igen komoly figyelmet érdemlő kezdeményezése, a „Múzeum kimegy a dolgozókhoz“ mozgalom megindítása. Ez szakirányú kiállítások sorozatát jelenti. Az első ilyen kiállítást a Lenin Kohászati Művek dolgozóinalt rendezik. A kiállítás anyagában szerepelnek a kelta időkből származó 2000—2300 éves kezdetleges vasipari termed kék, a massai őskohóban készült első vasöntvények, vasipari munkák, eszközök. A múzeum épülete maga is közel ötszáz éves. Legrégibb írott emlékünk 1453-ból való az épülei- ről. Mennyi küzdelem, harc folyt addig, amíg végül is a falakat emelő munkások kései utódjai vehették birtokukba az épületet. Kormányzatunk közel negyedmilliós költséggel korszerűsíti a múzeumot. Ha a kivitelező vállalatok teljesítik tervüket, remélhetjük, hogy az újjáalakított épület rövidesen a dolgozók rendelkezésére áll és szaporítja Miskolc kulturális tényezőinek számát. ___ BUCSAY IBTVÁSS
