Észak-Magyarország, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

Vasárnap, 1953. november 1*

ÉSZ AKM AGYARORSZ AG

7

Egy szabónő elbeszélése

71/f'irija Jakóvljevna Ívkova szobdcs- kájának kél ablaka szólés, falusi utcára, néz. Az út a kolhozvezetöeég épületéhez, az üzlethez é$ a kulturház hoz vezet.

Marija Jakóvljevna letelte kezéből o vászondárdbot és az ablakhoz lépch Az utcán mindig sok ember járt.

Esteledett, Munkából hazatérő, vidám leánycSoporl igyekezett, a »Haj naU-kolhoz klubja felé. A szabónő ta pasztáit szeme egy pillantásával fel mérte ruhájuk Jó anyagának minősé gét, ügyes szabását.

Marija Jakovlje.vnához odajött szóm szédnője és már a küszöbön megszólalt:

— Meglátod, Jakóvljevna, sok dolgod lesz. Ut az ősz. Ideje segítségről gondoskodni!

— Igen, a varrással éppúgy áll a do log, mint a malomban, ilyenkor ősz- szel. csak úgy ég a munka a kezünk alatt — jegyezte meg az asszony. — Ötvenkét éve varrók már, de ilyen nagy forgalomra nem emlékszem.

H

a valahogy nagyon szeretett volna elbeszélgetni társnőjével a. faluban végbement hatalmas változásokról.

— Volt úgy, hogy örültem, ha durván szőtt, vászon került a kezembe, de még ez is ritkán fordult elő. Selyemről nem. is ábrándoztam' — emlékezett Martja Jakóvljevna. — Többnyire házi- szőttes szoknyákat és ingeket varrtam. A szabás is egyszerűbb volt: ut egy ránc, ott egy fodor, ez volt az egész. ’fa bezzeg nem elégednek meg ezzel a megrendelők. Mindenki hat. részből .szabott szoknyát, húzott, ujjat, »darázsfészket« szeretne a ruhájára ...A napokban egy leány futott hozzám:

Csinálj nekem napalakú szoknyát, nagyanyó — mondta szelesen.

— Hoidglakti nem is lenne Jó? — kérdeztem tőle.

— Az is jó lesz — válaszolta komoly arccal.

— Akárki felvehetne! — folytatta a szabónö. Nyolc méter selyemből varratain. Jo ezer rubelbe belekerülhetett az

anyag. Aztán ha táncolni megy benne az a kislány, csak úgy viharzik a selyem a dereka körüt, Susog, akár a nyírfa levele.

Jü'n mondóm neked: a divat U a vl*-J dám élet, a bőség eredménye. Miért ne örülne az életnek Nadjusa Bel- Javszkaja, a mi fejönönk? Nővérével, ManjdvaUsTO munkaegységet dolgozott le a tarlóhántás végéig és magad is tudod, hogy a kolhozban a természetbeni járandóságon kívül so rubelt fizetnek egy munkaegységért. Kishijjon háromezret kaptok előlegbe és több mint 100 púd kenyérgabonát, A ttetjgvszka.ja- csalódbt. orvának nevezték azelőtt, a leányok apa nélkül nőttek fel. Régebben foltos ruhában, vásott cipőben pofok volna. Nézd csak meg őket most! A szekrényük szebbhél-szebb ruhákkal teli. Nagyezsddnak hat ünneplője, nyolc szoknyája és kabátkája, három kásmlr- kendője vgn. Hát. meg a kabátja! Remek szabású, olyan jól áll neki, hogy érdemes lenne lefesteni benne.

— emlékszem: a mull ban, nem. sokkal leánya születése után gyűjteni kezdte a hozományt, az anya. kopejkánktól takarította meg a pénzt. S mire eljött, az ideje a férjhezmenésne.k, mégis alig talált valamit a ládafiában, Ma már nem

............................* "■ ■ ■

E!

beszél a násznagy a. hozományról. A kolhozban ez a rend: ha becsületesen dolgozol — bőségben, élsz.

gy alkalommal meglátogattam Praszkovja Beljavszkajdt. Ha három menyasszony van a háznál, sok mindenre van szükség, a régi ház még jó állapotban van. A leányok szobája csupa virág, szinte melegházban érzi magái az ember.

— Lógván Scserbicséltnél pedig új naptári találtak ki. Nem múlik el ünnep anélkül, hegy leányuk új ruhát né kapna. Vem ott kockás, csíkos, pettyes, mindenféle. Bizony, nem könnyű eleget tenni a lányok kívánságának. Azt akarják, hogy pontosan a szabásminta szerint varrjam a ruhájukat, a divatlap után.-~ Sokáig dolgoztam Lcningrádban, Jelene Ivanova. Most öregségemre visszakívánkoztam a szülőfalumba. Meg érkeztem Miskoládba. Más világot találtam Ut, Ha a lányoknak eszükbe jut még Moszkvába is elutaznak a cllvat- ujdonságokért.

— Már szeptemberben készülünk a téli divatszezonra, bgyre-másra csináltatják a kabátokat, lla bá.ránybunddból ajánlok nekik gallért, méltatlankodva utasítják vissza. Rókabundánál már nem is adják alább.

— Oh, egészen clfclejleUem, kedves barátnőm! — kairóit észbe Marija Ja- kovtjevng, — Kora reggel új függönyt hoztak a klub számára, gyorsan bcsze- gtm a varrógépen. Félreteszem addig ezt. a ruhát. Gyere, segíts nékem, mér Jtík még.

A z ablak ajatt, vidám dallamok hang- zottak fel. A leányok éppen dúltak hazafelé a. kolhoz-klubból.

Sivatagból termőföld

Kína Senszl tartományának északi része nem is olyan régen még kopár sivatag volt. A tartomány lakói rengeteget szenvedtek a Gobl-siva-i tagból beáramló homokviharoktól. Az aszály úgyszólván minden évben teljesen elpusztította a termést.

Amikor Senszi tartomány északi részének zöme felszabadult, a hely! népi kormány nyomban megszervezte az erdősítési munkákat. Jegenyét, fűzfát, szilfát, pagodafát, őszibarack-, tamariszk-. sivatagi fűz- és eper- fát ültettek.

Gszak-Senszi arculata teljesen megváltozott. Az egykori kopár sivatag homokjából egymás után nőttek ki a fák.

1950 tavaszán hatalmas erdősáv ültetését kezdtek meg Cscngcsuan- bau, Csingpienbcn, Pingpienben és Senmuban. Ez a nagyszabású munka már befejezéséhez közeledik. Az elmúlt három év alatt Észak-Scnszi tartományban közel 13.000 hektár területet fásítottak.

in

Moszkva szakácsművészeinek érfékes kezdeményezése

Moszkva közélelmezési

üzemeiben új, nagyszerű

mozgalom indult. A fővárosi vendéglők tapasztalt szakácsmesterei védnökséget vállaltak a gyárak, üzemek, építkezések dolgozóit ellátó étkezdék felett.

Gorskov elvtárs. a Jaro- fzlavli-pályaudvar, Kudr. javeev elvtárs, a Bjelo- ,, ruasZ pályandvar vendéglőjének, Kozirjev ehtárs, az „Astöri*''-vendéglőnek, Potiliev etvtárs, a ISO. Számú kávézó vezetője és Akimfijcva elv társ. az egyik vcndóglátóipari

tröszt mérnöke,, "akik a szolgálatban eltöltött évek

alatt nafy t&paszuilatcit Verettek, szocialista kötelezettséget vállaltak, hogy átadják tudásukat a gyárak, üzemek és új építkezések szakáéi ólnak.

A Moszkvai Egyetem építőit ellátó „Lenin“ vendéglátóipari tröszt .>32. számú étkezdéje felett például Kozirjev elvtárs vállalt védnökséget. Kozirjev elvtárs tanulókört alakított, ahol a szakácsok a azakáe.etnüvészet alapjait ■tanulmányozzék. Tanuló, körével meglátogatta a vendéglőket, ahol megmagyarázta az ételek elkészítésének, az alapanyagok helyes felhasználása.

rak élenjáró módszereit és iemertette a szakácsok munkahelyének megszervezését. Kozirjev elvtárs Bieskov elv társsal, a „Lenin“ tröszt 382. számú étkezdéjének vezetőjével karöltve változatos étren. det állított össze: az étrendben 8—10-féle hideg előétel, 4—5" féle első, 12—lft.féle második fogás és 3—4 féle édesség szerepel.

A felszolgálás meggyorsítása céljából szalagrendszert dolgoztak ki.

Az élenjáró szakácsok példáját már több mint 120 moszkvai szakács követi.

Zene-színház Prágában

A népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság kormánya rendkívüli módon gondoskodik a zeneművészet ápolásáról ís e gondoskodás nyomán a Csehszlovák Köztársaság minden nagyobb városában működik már külön filharmonikus zenekar, valamint állami opera- és balettegyüt- tes. a csehszlovák zenei élet együk különlegessége a zeneszínház, amelynek a legkorszerűbb berendezése van minden zenemű előadására. A prágai zeneszinbáznak 15.000 darab zene hanglemeze van, úgy hogy ebben a zeneszínházban a világ minden zenekarának és szóló- játékosának előadását meg lehet hallgatni. Hasonló zeneszínház^Jé- tesült a Csehszlovák Köztársaság számos más városában is, így Olomoucban, Brnobon, Kladnon, Pardubicen és Bratislavában.

NEMZETKÖZI SZEMLE

Gondok Nyugaton

Az Eisenhower—Dulles kompánia tagjainak mostanában nehéz gondjaik vannak. Nem is csodálható. 19S2 februárjában ütlötték ki az ,,Európai védelmi közösség" tervét és azóta nem sokat jutottak etőre. Sőt a közösség egyes vezető tagjainál most mutatkoznak csak igazán bajok. Franciaországban is nagyjelentőségű események vannak kialakulóban éppen az „Európai védelmi közösség“- gél kapcsolatban és ezek az események megérdemlik, hogy behatóan foglalkozzunk velük.

Valójában mi is történik most Franciaországban? Hatalmas, oriásméretü tömegmozgalom születik, amely széles-égében és mélységében! alapvetően különbözik minden eddigitől. A tömegmozgalom széles kiterjedését illetően nemcsak arról van szó, hogy dolgozó milliókat tömörít maga köré az „Európai védelmi közösség“ elutasításának gondolata, ha nem olyan társadalmi réteget is, altié' lyek azelőtt vajmi kevés kapcsolatot tar. tottak e tömegekkel és még kevesebbet a harcoló tömegek vezetőjével, a Kommunista Párttal. Hogy csak a legjellemzőbb példákat említsük: Az ..Európai védelmi közösség“ ellen harcoló egyik mozgalom egyik legaktívabb szóvivője Daladier, volt miniszterelnök, ugyanaz a Daladier, akinek a második világháborút megelőzően oly nagy szerepe volt a ka taeztrőfális következményű müncheni paktumban. Ez a Daladier ma kijelenti: ..Mások is harcolnak az európai védelmi közösség ellen és éri szövetségesük vagyok ebben a harcban, bármilyen párthoz tartozzanak is, bármi legyen is politikai meggyőződésük“.

Ott találjuk a sorban Herriot-t, a francia radikal -szocializmus egyik vezető személyiségét, a parlament elnököt. Betthonart tábornokot Franciaország volt ausztriai főbiztosát és még sok mást a polgári politikusok táborából.

Felmerül a kérdés: Mi az, ami összetartja ezt a kialakuló egységfrontot? Milyen törekvések vezetik? És itt elérkeztünk a probléma második részéhez, ami arra válaszol, mit is jelent e moztTiiiiiiitiiiiiiiiitiiimiiiiiiniiiiiiiiitiiiiitiiiiiitiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiMitiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'HiiiiiiiiiiiintHiitiiiHiiiitiiitiiniiiiiiiiiititiiMintiHwiiiittiiiiiiiiiiiiiiiHiiiifflmiiiiiiwiiitiiimiittiiiiiitiiiffliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiii

Matatja Ivanovna

osztályfő a dolgoza-»

tokát javította, de közben hallgatta az úttörő Örs gyűlését. Az őrsvezető, a feketehajú, 14 esztendős Ványa Kudrin még úttörőnyakkendőt visel, de a mellén mór ott ékeskedik a Komszomol-jelvény. Két hete vették fel a Komszomolba.

— Ma a patkóról fogunk beszélni — mondta és hunyorított. — Tolja kezdd csak el.

Tolja L.iamina kerek arca elpirult zavarában, összeráncolta szemöldökét.

— Miféle patkóról? — kérdezte értetlenül Ólja Kucserenko.

Egy egyszerű patkóról — mondta mosolyogva Nyikoláj Horosájev, az osztály legmagasabb tanulója. — Várj míg megtudod. Addig ülj csendben.

— Nos, Tolja! — biztatta barátságosan Kudrin.

— Hátha annyira érdekel.,, A zavar már él is tűnt Tolja arcáról, elmosolyodott és vidáman a gyerekekre pillantott.-— Ványával együtt szoktunk készülni fizikából. A fizika egy kicsit nehezph megy nekem ... Szóval együtt tanultunk, s utána leültünk sakkozni. Egyszer csak Ványa megkérdezi: —■ Te, miért szegeztél patkót az ajtótokra?

Miféle patkót? — kérdeztem. Én semmiféle patkót nem szegeztem oda. —- De aztán eszembe jutott, hogy valóban van egy patkó az ajtófélfán. Úgy megszoktam, hogy már nem is veszem észre. — Még a régi lakók szegezhették oda.

— Miért? — kérdezte Ványa.

Ki tudja. A nagymama azt mondta, hogy hajdanában az volt a hit, hogyha patkót akasztanak az ajtóra, szerencsét hoz ..,

■4 gyerekeit nevettek.

Natalja

novna

Ivánéra

emelte fel fejét a füzetek közül, de ó is elmosolyodott.

Amikor a nevetés elült, Tolja folytatta.

— Itt van az orrod előtt ez a hasznos dolog és te nem veszed észre — korholta Ványa. — Tudod mennyi acélra van szüksége az országnak az ötéves tervhez?

— Tudom hát.

— És hogyan segítesz az országnak a terv teljesítésében?

— Ahogyan te. Tanuló vagyok, az én dolgom a tanulás.

CÁ P AT K Ó

(/, Vaszitjenko elbeszélése nyomán)

*— És ha ezt. a patkót odaadnád az államnak, talán nem tudnál olyan jól tanulni? Az ilyen patkóból kombájnt, de még lépkedő exkavátort is lehet készíteni. . S még te írtál az őrsünkről verset! Emlékszel:

Keményen lép harcos Örsünk Hátul soha nem marad.

Bár a neve második Örs,

Mégis az élen halad.

Natalja Ivanovna először fordította a füzetekről a gyerekek felé tekintetét. Tolja folytatta:

— Valaki azt mondta, hogy ezt a verset már megírták előttem, csak nem az őrsről, hanem a katonaiskolásokról... De ez már nem is fontos. A fontos az, hogy ezután a beszélgetés után felkerestük Nyikoláj Horosájevet, s hárman elmentünk a hulladékgyűjtőbe.

— Köszönjük Tolja — szólt az őrsvezető —, most leülhetsz. Amit a hulladékgyűjtőben láttunk, azt majd Horosavej mondja el.

— Elmondhatom — állt fel Nyikoláj. — Rengeteg fémhulladékot láttunk, Natalja Ivanovna — fordult a tanítónő felé.

Ivanovna felnézett, ceruzájával jelezte, hogy figyel.

— Mi mindent láttunk ott! — Ismételte Nyikoláj. — Volt ott például repülőgépszárny. Az alumíniumot leszedték róla. Olyan volt, mint egy kiásott csontváz. Voltak ott gépkocsi alvázak, összetört vontatógépek... De nem is sorolom tovább. Csak néztük, néztük, aztán egy másik sarokba mentünk, ahol mindenféle háztartási fémhulladékot halmoztak fel. Szavamra, még jót is nevettünk. Micsoda vízözönelőtti holi mik voltak ott! Horpadthasú rézszamovár, ősrégi mérlegsulyok... Rájuk is volt írva: „19 font", de voltak ott ócska serpenyők, lábasok is. Arra gondoltam, hogy a mi csapatunk egy egész traktorra való fémhulladékot is össze- gyüjthet. Igen, egy traktorravalót.

jelentőségteljesen nézett végig az őrsön, aztán leült.

— Nálunk is van rézszamovár — jelentkezett szólásra Ólja Kucserenko — és annak is

galom mélysége. A legfőbb összetartó erő, amely egybekapcsolja a más kérdő* sekben különböző érdekű társadalmi rés legeket, az elszántság, hogy elhárítsák a veszélyt Franciaország felől. A veszély; a feltámasztott német militarizmus, # német revansvágy képében jelentkezik, amelyet Adenauer nyugatinémetországi klikkje testesít meg. Az amerikai tét" vek az „Európai védelmi közösség" fő"1 erejévé akarják tenni a bonni ..Reichet* és az „európai hadsereg“ magjává az új Wehrmachtot- Feltámadna tehát az a Németország, amely az évszázadok sorún annyi keserűséget zúdított a világra éa különösen Franciaországra. Az igazi franciák, amikor hazájukat ilyen veszélyj fenyegeti, csak egy utat választhatnakj összefogni mindenkivel, aki őszintén és becsületesen szívén viseli az ország sor* fát.

A haTcban résztvevő dolgozó tömege-* kot perez« más is vezeti, ami cseppenj sem elválatZtható az előbbitől. A frarr* ria kormány, amikor indokolni próbálj«, hogy miért követi fenntartás nélkül ss amerikai diktátumot és miéit hajlandói aláirni Franciaország halálos ítéletét, beleegyezve az „Európai védelmi közös* ség‘'-be, amerikai mintájú propaganda-1 fogásokhoz folyamodik. Azt állítja, hogy létezik valamiféle „szovjet veszély“.: „vörös agresszió fenyeget“ és ettől keli „védeni“ Európát, amiatt kell ,áldozatokat hozni“. Nos, ma már nehéz meg■', magyarázni a francia dolgozóknak, hogy* a fegyvergyártás, a szennyes gyarmati háború érdekében a kenyérért, vajért éa húsért kétszeraniiiyit fizeseeneik, mint al második világháború előtt. Különösért nehéz ez, hiszen ugyanakkor azt látják, hogy a Szovjetunióban a „háborús kés szülodések“ jegyében leszállítják az ára. hat. határozatokat hoznak az elosztóhálózat szervezetének megjavításáról a közszükségleti iparcikkek és élelmiszerek választékának bővítéséről, minőségük megjavításáról, mennyiségük növelésé-1 ről. ilyen ,,hiihorús készülődéseket' Franciaországban is szívesen vennének.

Különösképpen, ha tekintetbe vesszük, hogy a francia milliók nemcsak Anyagilag áldoznak az Uralkodó körök háborús készülődéseiért, hanem vérükkel is.

Äs indokínai háború

Az ismét egy olyan kérdés, amely az amerikai és francia uralkodókörök aka. rata ellenére csak még jobban eggyé forrasztja a tömegmozgalmat, további lendületet ad a francia nép széles kiterjedésű és méjy harcának. Ugyanazok ai polgári körök, akiket az ,.Európai védelmi közösség1*-gél kapcsolatban fentebbi említettünk, ebben a kérdésben is tel* jesen egyetértenek a harcoló milliókkal- Hiszen az ázsiai gyarmati háború cseppet se.m választható el az agresszív európai tervektől. A kérdést úgy vetik fel: „Mi feláldozzuk Indokínában anyagi értékeinket, hadseregünk zömét, ugyanakkor pedig mi biztosít bennünket Európában, hogy védve vagyunk a nyűgöt-, német agressziótól“. Valóban, Francia- országrak senki sem nyújt garanciát arranézve, hogy ugyanakkor, amikor amerikai érdekekért vérét hullatja a Távol-Keleten, Európában majd mások „megvédik“. Franciaországnak 1940-ben alkalma volt megismerni a nyugati

szövetségi hűséget". Ez a tanulság ak. koriban ia igen sokba kérőit neki.

Ezért vonult be a kialakuló egységfront a nemzetgyűlésbe is az indokínai vita idején. Kommunisták és szocialisták, radikál-zoe.ialisták és még egyes mát kormánypárti képviselők is egyetértettek abban, hogy véget kell vetni az indokínai kalandnak. A Laníel.komiány csupán a legreakciósabb képviselők szavazatával tudta biztosítani, hogy nem került csődbe ebben a kérdésben. Arra azonban már nincs biztosítéka, hogy a parlamenten kívül is jóvá tudja ht gyatni politikáját.

A franciaországi tömegmozgalom ki. alakulásának még csak a kezdetén vagyunk. Most érik csak igazán sikerré az a hosszú küzdelem, amelynek kitartó, fáradhatatlan harcosa a Francia Kommunista Párt. Most alakul ki alulról a különböző szervezetekhez tartozó munkások akcióegysége, amely bázisa, ereje, mozgatója «z egész mozgalomnak.

Ezek miatt fő gondban a háborús uszítok feje. És előre megjósolhatjuk nekik, hogy gondjaik csak szaporodni fognak. És minél közelebb akarják hozni a veszélyt Franciaországhoz, annál fokozottabb mértékben növekszik a francia nép ellenállása, annál hatékonyabb Jesz az a mozgalom, amely az elkövetkező hetekben az eddigi milliókhoz újabb tö- negeket csatlakoztat.

— Én a szüleim belegyezésével már mindent felkutattam — szólalt meg Nyikolaj Horosájev és felolvasta

_________ ócska fémtárgyainak jegyzékét.

r.rrr~Az ajtó csendben kinyílott, óvatos léptekkel Szidor Petrovics, az iä- kolaőr jött be az osztályba.

— Halkan szólok, hogy ne zavarjak mondta Natalja Ivanovnának az öreg. — Arra kért, hogy csináljak egy kis helyecskét az udvar sarkában. A fát átraktam ... A £ udvar tágas .,,

— bólintott és indult az ajtó felé.

— Köszönöm Szidor Petrovics — intett a tanítónő, aztán a gyerekekhez fordult:

— Ványa Kudrin már szólt nekem erről a dologról. Tudtam, hogy mellé álltok. Az iskolaudvarba hozhatjátok a fémet és remélem, a többi örsök sem fognak aludni. A pénzen pedig, amit kaptok a fémekért, szerszámokat vásárolunk a szakkör számára, meg új könyveket a könyvtárnak.

Szélmotort állítunk fel az udvaron — kiáltott fel Nyikolaj —, saját árammal fogjuk megtölteni a fizikai laboratórium akkumulátorait.

— Úgy van, helyes, szélmotort állítunk fel!

— örvendezett Grisa Gruzgy —, munkába állítjuk a szelet.

— Gyerekek — lelkesedett Ólja —, az egész csapat gyűjtsön fémet! Összegyűjtjük a vasat, a cint, meg az ónt... és amit összegyűjtöttünk, abból gépet lehet építeni. Az lenne jó, ha magunk mondanánk meg, mit építsenek belőle! Ha eljönnek hozzánk a fémhulladékért, meg mondjuk: a traktorgyárba vigyék a mi fémünket. Csináljanak belőle egy hatalmas traktort és írják rá, hogy ki gyűjtötte a fémet, amiből készült

— Minek? — nézett csodálkozva Óljára Grisa Gruzgy.

JE« mindenképpen nagyszerű lesz.

I—. ......................... Tudod tavaaazal,

mikor süt a nap, a földeken ott megy majd a mi traktorunk. Nem nagyszerű? És a mi traktorunk szántja a földet. Az emberek megkérdezik majd: miféle nagy traktor ez, ilyet még nem is láttunk. A traktorista pedig így fog válaszolni nekik: ehhez a traktorhoz a Pavlik Morozov nevét viselő úttörőcsapat gyűjtötte a fémet.

Nyikoláj

horpadt az oldala,