Észak-Magyarország, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-10 / 263. szám
FSZAKMAGYARORSZÄG r Borsodi bányászok! Előre a több szénért! AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA iA. (íyIoíj uui 263. »/.isin Ara 50 fillér Miskolc. 1953 november 10, kedd A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 1953 június 28-i határozatainak végrehajtásáról Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a Központi Vezetőség 1953 október Síd ütésén A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1953. október 31-én kibővített ülésen tárgyalta meg a Po litikai Bizottság beszámolóját a júniusi ülésen hozott határozatok végrehajtó sáról s a párt további feladatairól. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Rákosi Mátyás elvt-árs, a Központi Vezetőség első titkárának beszédét. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953. június 28-i határozatában feltárta és elemezte azokat a hibákat, melyek pártunk vezetésében mutatkoztak, amelyek lazították a párt és _ a munkásosztály viszonyát, általában rontotiák a párt, az állam, a dolgozó tömegek viszonyát, kedvezőtlenül hatottak a munkásosztály, de az egesz lakosság életszínvonalára és súlyos penézségeket okoztak népgazdaságunknak. Központi Vezetőségünk ezért egy sor határozatot hozott pártunk vezetésének megjavítására, pártunk és a tömegek közötti kapcsolatok további elmélyítésére, a munkásosztály vezető szerepének fokozottabb biztosítására, a_ munkás-paraszt szövetség további lújjjÉgrö- sifésére. Ezek a határozatok megvftgí- tották a szocializmus hazánkban törié.- nö építésének egy sor aktuális problémáját és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jelenlegi időszakának legfontosabb, most felmerült új kérdéseit és a belőlük fotvó új feladatokat. Ezek a határozatok a párt általános elvi’ irányvonalának és gyakorlati. munkájának alapvető feltételeit pár!/ tunk belső helyzetének,. a pártvezet módszerének, káderpolitikájának és ideológiai munkájának megjavításában, az új szakasz gazdaságpolitikai megvalósításában, valamint a párt- 6 az államvezetés közötti helyes viszony megteremtésében állapítják meg. Gazdaságpolitikánk alapvető célkitíi zései a lakosság, mindenekelőtt, a munkásosztály életszínvonalának lényeges állandó emelése, a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának megjavítása, tovább folytatva lassúbb ütemben a szocializmus építésének politikáját, mely változatlanul pártunk fő irányvonala. Ennek megfelelően csökkente ni kell az iparosítás ütemét, mindenekelőtt a ‘nehézipar fejlesztésének ütemét, felül kell vizsgálni a népgazdaság fejlesztési terveit és ennek kap csán a beruházásokat. Viszont emelni kell a beruházásokat a mezőgazdaságban, növelni kell a mezőgazdaság termelését és hozamát, beleértve az egyénileg gazdálkodók gazdaságait, lassítani kell a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését. E célkitűzések megvalósítása erősíti pártunk befolyását, megnöveli’ munkásosztályunk tekintélyét, vezetőszerepét & munkás-paraszt szövetségen belül és megszilárdítja magát a munkásparaszt szövetséget. A határozatok óta eltelt négy hónap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy Központi Vezetőségünknek a határozatokban lefektetett vonala teljes mértékben helyesnek és célravezetőnek bizonyult. I. A Központi Vezetőség júniusi határozatainak végrehajtása a páríéletben Túlzás nélkül el lehet mondani, ho, mióta pártunk fennáll, párttagjaink ilyen széles körben és ilyen alaposan nem tárták fel és 'tárgyalták meg pártvezetésünk módszereit, hiányosságait, a párt elméleti és gyakorlati mun kájában elkövetett hibákat és kijavításuk módját. A K. V. határozatainak új célkitűzései, valamint megtárgyalásuk mozgásba hozta az egész párttagságot. A. határozatok megtárgyalása folyamán és ezek következtében frissebb, egészségesebb légkör, a bátor, éles kritika és önkritika eddig nem tapasztalt új szelleme jelentkezett, nemcsak a párton belül, de számos helyen a párton- kívüli dolgozók tömegei között is, A választott szervek vezetői gyakran őszinte önbírálatot gyakoroltak, nyíltan feltárták a pártmunka hiányosságait és hozzáfogtak a hibák kijavításához, Megállapítható, hogy a K. v. határozatainak nyomán javulás mutatkozott a partmunkában és ezentúl javulás a párt és a munkásosztály, a párt és a paraszti tömegek viszonyában is. Ugyanakkor már érkéznek hozzánk jelzések, melyek felhívják figyelmünket arra,, hogy egyes pártfunkcionáriusaink önkritikája csak formális, az önkritikát nem követi a feltárt hiányosságok kijavítása, hogy önkritikájuk után csakhamar folytatják régi hibáikat, újra nem veszik figyelembe a pártválasztmányon, vagy a pártbizottságban elhangzott javaslatokat, vagy ellenvetéseket, sok esetben egyedül döntenek stb. helyenként a pártderno. krácia, a kritika-önkritika kérdését aféle kampányfeladatnak tekintik, nem pedig pártéletünk szerves, elválaszthatatlan részének. Azt is tapasztalhattuk hogy a K. V. határozatainak megtárgyalása számos szervezetünkben! fe élénkítette ugyan a pártéletet, de ugyanakkor befeléfordulást idézett elő. Ennek következtében nem egy helyen gyengült a tömegek között a politikai munka, elfordult pártszervezeteink figyelme a termelésről. gozó nép viszonyát. A széles pártderno* krácia nélkül nem lehet erősíteni a párt és a tömegek kapcsolatát- A kritikát, a demokráciát az állami szerveknél, a tanácsoknál is érvényre kell juttatná. Ina azt akarjuk, hogy dolgozó népünk bizalommal és megbecsüléssel viseltessék irányunkbanRákosi elvtárs ezután arról beszélt, hogy a Központi Vezetőség határozatainak megtárgyalása következtében jelentősen megnőtt pátiunkban az ideológiai kérdések iránti érdeklődés. Ugyanakkor a haladás pártunk ideológiai és elméleti munkájának területén a legiassúbb, komoly eredményről, vagy éppen fordulatról e téren szó sincs. Azoknak a határozatoknak végrehajtása, melyeket Központi Vezetőségünk a párt ideológiai és elméleti terén megállapított elmaradás felszámolására hozott, még a kezdet kezdetén áll. Politikai Bizottságunk e téren még nem tudott lényeges változást létrehozni. Maga a Politikai Bizottság sem foglalkozott rendszeresen és alapvetően ideológiai és elméleti kérdésekkel. Ennek tudható be, hogy a ..Szabad Nép“ és a „Társadalmi Szemle“, de egyél) lapjaink és folyóirataink is — egész csekély kivételtől eltekintve -— még mindig félve, vontatottan, általánosságban nyúlnak az ideológiai kérdésekhez, különösen fejlődésünk új szakaszával kapcsolatos problémákhoz. Az egészséges szellemű, haladást szolgáló ideológiai viták, melyeknek szükségességét a Központi Vezetőség határoza t a megállapította, még mindig nem indultak meg. A Politikai Bizottság beszámolója a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Központi Vezetőség határozatainak végrehajtásából rendkívúl jelentős feladatok hárulnak a szakszervezetekre és a DISZ- re, amelyek még csak a kezdő lépéseket tették meg a határozatok megvalósítására. A beszámoló a következőkben összegezte a határozatok hatását a párt életére: Összefoglalva: Központi Vezetőségünknek pártunkra vonatkozó 1953 június 28-i határozatai minden tekintetben helyeseknek és eredményeseknek bizonyultak. Hatásukra javult. erősödött a vezető szervek és a párttagság, a párt és a tömegek közötti kapcsolat. Tudatosabbá pált a pártban a tömegmunka és a tömegekről való gondoskbdás jelentősége, szilárdabbá vált a párt politikai, szervezeti egysége és ezzel megnőtt pártunk vonzóereje, akcióképességeMindezeket az eredményeket azonban csak kezdetnek lehet tekinteni, s a Központi Vezetőség idevágó határozatainak pártéletünkbe való átültetése, meggyökereztetése és megszilárdítása döntően még a jövő kérdése. Komoly sikerről ezen a téren csak akkor beszélhetünk,, ha majd a határozatok valóban pártmunkánk szerves, elválaszthatatlan alkatrészei lesznek. II. A dolgozók életszinfonalának emelése A birálat-önbirálat és a pártdeniokráeia biztosítása pártmunkánk homlokterében Központi Vezetőségünk határozatai r>áttm unkánk homlokterébe állítják a ikrftikia■ önikrIliika, az alulról jövő bírálat és « pártdemoikráci*a biztosítását pártunk TTiirKie» területén. A kritika-önkritika, párt demokrácia alkalmazása az utolsó építendőkben háttérbe szorult a mi pár tűnik gyakorlatában. Emiatt elvtársink jórésze elszokott attól, hogy bírálják, kűiónösen hogy alulról, az egyszerű párttagok bírálják. Elszokott a pártdemokrá- eáa. éles, de éltető levegőjétől, a kollektív vezetés módszereitől. Most, amikor az ilyen elvtársikat bírálat éri, amikor rámutatnak hibáikra, azok kijavítását köve. t élik, nem egy közülük megzavarodík, Ibizonytalanná válik és belső gátlással, igazi lendület nélkül véss^i munkáját. Ezek az elvtársak elfelejtik, hogy a ibátor önkritika pártunknak — és az összes kommunista pártoknak — legjobb tradícióihoz tartozik. Mi nem féltünk rámutatni hibáinkra és tévedéseinkre 1945 *—4jö'ban;, »ami-kor az ellenséges osztályok, Icai még nyíltan folyt és még nem dőlt rd a harc, amikor önkritikánkra, beismert hibáinkra teljes erővel csapott le «z ellenség, mondván, hogy .,lám, a kom. muíbsták m^guk is bevallják, hogy tévedtek'Ellenségeink nem értették meg, hogy mi azért beszélhettünk nyíltan (gyengeségeinkről, mert el voltunk szánva, hogy lekiizdjük őket. Mi ezen a téren hagy tanítónk, Lenin nyomdokait követjük . aki azt hirdette: ..Mindazok a forradalmi pártok, melyek tódig elpusztultak, azért pusztultak el, wert elbizakodtok és nem tudták meg. látni, hogy miben rejlik erejük és féltek beszélni gyengeségeikről. De mi nem pusztulunk el, mert nem félünk feltárni gyengeségeinket és megtanuljuk leküzdeni gyengeségeinket. “ Mi megfogadtuk Lenin tanácsát: „A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóság, ban kötelességeit osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyiltan beismerni, okait feltárni, kielemezni helyzetet, amely a hibát szülte, pontosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani, ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt kötelezettségét, így neveli és tanítja az osztályt és azután a tömegeket is.“ Központi Vezetőségünk ennek a lenini tanításnak szellemében járt el, amikor júniusi határozataiban bátran feltárta hibáinkat, kielemezte okait és kidolgozta a rendszabályokat, melyek alkalmasak kijavításukra. Kritikánk és önkritikánk őszinteségéből és mélységéből győződik meg pártunk, a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép arról, hogy- nem hunytunk szemet a bajok felett, hogy meglátjuk a hibákat és hogy megkeressük, kidolgozzuk a segítés módját A bajok ez őszinte, kendőzetlen feltárása ■a biztosíték a dolgozó nép szemében arr,a, hogy segítünk a feltárt, a megállapított. bajokon. Az ilyen termékeny, teremtő kritika és önkritika erősíti a párt tekintélyét, szorosabbra fűzi a párt és a munkásosztály, a, párt és az égéss düh Azok az intézkedések, amelyek Köz ponti Vezetőségünk és kormányunk határozatai alapján a lakosság, elsősorban az ipari munkásság életszínvonala emelésére vonatkoznak — árleszállítások, lakásépít kezes, tatarozás, adómérséklés, a beszól gáltatás csökkentése, a < raezőgazdasá; fejlesztése, a termelőszövetkezetek meg erősítése, a lakosság jobb kiszolgálása, a munka- é$ egészségvédelem megjavítása — ismeretesek. Mind e rendszabályunkat a dolgozó nép helyesléssel és még elégedéseel fogadta. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeképpen az ipari munkások reálbére jelentékenyen emel kedett. A megtett intézkedések következtében a munkások és alkalmazottak jövedelme 1953 második jelében egymilliárd forinttal növekszik. Ezen 'kívül például a békekölcsön csökkentése a munkások és alkalmazottak vásárlóerejét mintegy hét százmillió forinttal növelte. Eddigi intézkedéseink következtében a munkások, alkalmazottak és másrészt a parasztság már ebben az évben mintegy négymilliárd kilencszázmillió forintot kitevő különböző kedvezményben részesült. Az eddig me tett intézkedések 1954-ben a munkásoknak és alkalmazottaknak, másrészt a parasztság nak külön külön mintegy bárom milliárd forintot kitevő megtakarítást biztosítanak. A Központi Vezetőség és a kormány határozatának megfelelően Budapesten é; az ipari városokban augusztus 1-én megkezdődött az épületek tatarozása és i felemelt lakásépítési program végrehaj tása. A párt és a kormány határozatainak nyomán folyik az ipari termelés és .a be ruházások. átcsoportosítása. Ezzel biztosítjuk a könnyű- és élelmiszeripar termelésének növelését —- tehát a fogyasztási és közszükségleti cikkek mennyiségének növelését, minőségének javítását és főként a mezőgazdaság gyors fejlesztését. Ennek megfelelően az 1954- évi népgazdasági tervben lényegesen csökkennek a nehéziparig beruházások, ugyanakkor a? eddiginél gyorsabb ütemben fejlődik a könnyű- és élelmiszeripar termelése. Lényegesen meg kell változtatnunk a fogyasztási és termelési javak termelésének arányát a fogyasztási cikkek javára és biztosítanunk kell. hogy a nehézipar üzemei is jelentős mértékben gyártsanak közszükségleti cikkeket. Gyorsabb ütemben kell fejlesztenünk azon iparágak termelését, amelyek a mezőgazdaság fejlődését segítik elő. Rá kell mutatnunk arra. hogy népgazdaságunk fejlesztési terveinek - .átvizsgálása. a beruházások, terveinek átcsoportosítása és csökkentése rendkívül vontatottan történik. Gyakori eset, hogy a beruházás csökkentése alig haladja meg azt az összeget, melyet. az illető minisztérium anyaghiány, vagy kapacitáshiány miatt- úgy sem tudna elkölteni. Mindez erősen gátolja pártunk és kormányunk határozatainak végrehajtását. A Központi Vezetőség és a kormány mezőgazdaságra vonatkozó határozatainak megfelelően egy sor intézkedés történt, mely a kedvezmények egész sorát tartalmazta. Különösen fon'.osak azok a kedvezmények, melyekhez parasztságunk a begyűjtés csökkentése, a hátrálékok elengedése révén jutott, valamint az a rendelkezés, amely a begyűjtési kötelezettséget három évre előre, egyszerre állapítja meg. E rendszabályok hatására az egyénileg dolgozó. parasztság . termelési kedve • javult, nőtt és szilárdult biztonságérzete is. Ezt mutatja, hogy az egyéni gazdák részéről egyre fokozódik a kereslet a mezőgazdasági gépek, a tenyészállatok, lovak, a nemesített veUimagcsere iránt és főleg ezt bizonyítja a tartalékföldek hasznosításának sikeres menete. Október közepéig, a kb. nyolcszázezer katasztrális holdat kitevő tartalék- területből (melyből 643 ezer kh a szántó)] már 90 százalékot öt éves időtartalma bérbeadtak és sok község akadt, ahol több volt a bérleti igény, mint a reu« delkezésre álló tartaléktőid. Ebből egyénileg gazdálkodók négyszázhar- mincezer katasztrális holdat béreltek* Egyénileg gazdálkodók saját tulajdon nukba kértek vissza hatvanezer ka-< tasztrális holdat. A tartalékföldek bér« bevevése egyik fontos mutatója a páll és kormányhatározatok helyességének. Végrehajtásra kerültek azok a hatá« rozatok is, melyeket Központi Vezetőségünk és kormányunk a népi demokratikus állam és a lakosság közötti helyes viszony létrehozására, a törvényesség helyreállítására hozott. Végrehajtásra került a széleskörű amnesztia, megszűnt az internálások rendszere, feloszlattuk az internálótáboro- kat, megszűnt a kitelepítés, létrejött a! törvényesség egyik fontos biztosítéka, a legfőbb ügyészség. Bár még mos!. 14 előfordul a dolgozókkal való rideg bánásmód a hatóságok részéről, s a törvényesség betartásánál a legalsóbb állami szervek működésében még sole a kívánnivaló, ezeket az Intézkedéseket a lakosság megelégedéssel és helyesléssel fogadta. Az ország törvényes rendje, a lakosság nyugodt, biztonságos életkörülményei ugyanakkor megkövetelik, hogy minden állampolgár tarlsa tiszteletben a törvényeket, fegyelmezetlen tegyen eleget kötelességeinek. Érvényt kell szerezni az állampolgári fegyelemnek minden téren: az adófizetésnél, a begyűjtésnél, az ösz- szes . állampolgári kötelezettségek hiánytalan teljesítésénél. Termelőszövetkezeteink megss ilárditása A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben most a f'ö feladat nem a további .területi, vagy mennyiségi növelés, hanem a megszilárdítás, a terméshozam növelése, a jövedelmezőség emelése. Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozata után, hogy az önkéntesség elvének aláhúzásával az idén a termelőszövetkezetekből a tagok kiléphetnek, sőt a szövetkezet megfe lelő többség követelésére fel is oszolhat, a termelőszövetkezetek összes ellenségei sorompóba léptek és általános támadásba mentek át, a termelőszövetkezetek megerősítésére hozott sorozatos kormányintézkedések segítségével azonban pártunk tagjai az első hetek kezdeti nehézségeit és bizonytalanságát leküzdve, a termelőszövetkezetek párton kívüli aktíváival összefogva, egyre határozottabban álltak ki a szövetkezeti gazdálkodás ügye mellett, megfordították a helyzetet és fokozatban visszaszorították a falu szövet- késetellenes, kapitalista erőit.. Megállapítható, hogy a termelőszövetkezetek és csoportok nem egészen tíz százaléka oszlik fel. Azoknak az új tagoknak a száma, akik az idén ősszel beléptek a termelőszövetkezetbe, meghaladja _a háromezret, A kilépők közölt. sok" az idén, vagy tavaly ősszel belépett tag. akiknek javarésze még nem ts dolgozott kollektívában ős sok az olyan középparaszt, aki a kezdet nehézségeivel és gyermekbetegségeivel küzdj új, fiatal termelőszövetkezetekben nem találta, meg gazdasági számítását, vagy akit elkedvetlenített az egyes szövelkezetekben fellépő ellentét, mely az ottani szegényparasztok és középparasztok között mutatkozott. A kilépők közt jelentékeny azoknak a száma, akiket az önkéntesség elvének megsértésével vittek a szövetkezetbe. A termelőszövetkezetek megszilárdításáért folytatott harc megmutatta, bogy a nagyüzemi szövetkezeti termelés gondolata a falun már mély gyökeret vert, hogy erős, fejlődőképes, százezreket számláló "tábora van, jnely híven kitart a szövetkezés mellett. Do azt is megmutatta, hogy a termelőszövetkezet létrehozásakor sok helyen durván megsértették a. belépés önkéntességének elvét, hogy a szövetkezet vezetése gyakran nem volt demokratikus, hogy gépállomásajnk még nem tudnak elég támogatást nyújtani nekik, hogy begyűjtő szerveink, termeltető vállalataink nem egyszer inkább gátolják, mint elősegítik a termelőszövetkezetek fejlődését. Megmutatkozott az is, hogy pártszervezeteink a tszcs-ken belül sokszor még gyengén működnek, s hogy a tanácsok és állami szervek távolról sem segítik a falu szoiialista átépítésének e fontos és döntő részét úgy, ahogv azt kellene. III. Továbbfejlődésünk kulcskérdése : A mezőgazdaság fejlesztése Rákosi elvtárs ezután hangsúlyozta: Iparfejlesztésünk eddigi ütemének lassítását, beruházásaink átcsoportosítását és átalakítását — elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére — megköveteli az, hogy ilyen* rendszabályok nélkül, nem tudjuk biztosítani népünk állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését. Népgazdaságunkban a döntő.’ irányító. meghatározó pozíciók az ipar. a közlekedés, .a bankok, az állami gazdaságok. a kereskedelem legnagyobb része, a munkásosztály államának kezében vannak. Ennek következtében a zocializmus gazdasági alaptörvénye lényegében nálunk is érvényes. Tudvalevő azonban, hogy mezőgazdaságunkban még messze túlsúlyban van ktsárutermelő paraszti gazdaság. .Világos, hogy a paraszti kisárutermeiő gazdaság nem tudja oly mértekben biztosítani a javaknak azt az állandó emelkedését, amit a legfejlettebb technika alapján termelő szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. De fejlődésünk eddigi menete a mezőgazdaságban azt mutatja, hogy még hosszt’» esztendőkig a paraszti gazdaságok termelése számunkra nélkülözhetetlen és döntő fontosságú lesz. Társadalmunk anyagi és kulturális szükségleteinek növekvő kielégítése, egész szociális építésünk érdeke parancsoltján megköveteli léhát, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel növeljük a paraszti gazdaságok termelését, benne az élelmiszerek termelését. Ezért meg kell növelni az egyéni parasztság biztonságérzetét, minden eszközzel segíteni keit terme(Folytatás a 2. oldalon.)
