Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-25 / 251. szám

9

ESZAKMAGYARORSZÁG

Vasárnap, 1953. október 25.

ANEPARULAS TAKTIKÁJA

Az igazság az amerikai nők sorsáról

A szociáldemokrácia a burzsoázia ügynöksége a munkásmozgalomban. A jobboldali szocialisták elárulva a munkásosztályt, simulékony taktikájukkal és megtévesztő demagógiájukkal a népek nagy, szent viharának szelét, meg akarják fékezni, s el akarják téríteni útjából, hogy így ideig-óráig a felszínen tartsák a burzsoázia papiroshajóit. A szociáldemokrácia, a jobboldali szocialista pártok, a burzsoázia végső mentsváraivá váltak, amelyek mindig akkor lépnek akcióba, amikor a tőkésuralmat az elsüllyedés veszélye fenyegeti.

Míg a jobboldali szociáldemokrácia eddig általában á burzsoázia ügynöksége volt, ma az imperializmus vezető hatalmának, az Amerikai Egyesült Államoknak hűséges ügynökségévé változott. Ma a jobboldali szocialista'1 pártoknak az amerikai háborús terveket kell sikerre vinniük, segédkezet kell nyujtaniok a hitlerista tábornokok vezetése alatt álló új, támadó Wehrmacht újjászületéséhez. A szociáldemokraták lelkes támogatói e terveknek. Jelenlegi taktikájuknak az a lényege, hogy szavakban, választási programokban hangot adnak a népek valódi érdekeinek, szembefordulnak az amerikai háborús tervekkel és tömbökkel, — a gyakorlatban azonban elárulják a népek érdekeit és az amerikai imperializmus céljaiért küzdenek.

Vegyünk néhány nyugateurópai példát

Nyugat-Németországban szeptember

6-án választásokat tartottak a szövetségi gyűlésbe. Ollenhauer. a jobboldali szociáldemokrata vezér, a választási harc során szembefordult az „európai hadsereg" gondolatával és a más államok ellen irányuló amerikai háborús tömbökhöz való csatlakozással. Ollenhauer tehát eny- nyiben a német nép igazi érdekeit hirdette választási programjában. — Erre a programra csaknem nyolcmillió német szavazott Nyugat-Németországban.

A nyugatnémetországi választásokat követő egyetlen héten belül azonban Ollenhauer elérkezettnek látta az időt, hogy megnyugtassa amerikai gazdáit. Október 11-én a szociáldemokrata párt rajnapfalzi pártgyűlésén kijelentette, hogy ha az . északatlanti tömb tagállamai „elfogadják partnerükül a német népet",' a német szociáldemokrata párt elvileg hajlandó ehhez hozzájárulni és az ebből adódó kötelezettségeket teljesíteni. Ollenhauer tehát félreérthetetlenül kijelentette, hogy a német szociáldemokrata párt vezetősége pártolja Nyugat-Németország besorolását az amerikai háborús tömbbe, hozzájárul a nyugatnémet ifjúság vágóhídra küldéséhez.

A háborús tervek és az újjáéledő nyugatnémet hadsereg által veszélyeztetett Franciaországban az „európai hadsereg‘'-ről szóló bonni és párisi szerződések ratifikálása körül jelentősen kiéleződött a helyzet. Az ellentétek még a kormányon belül is fellángoltak, veszélyeztetve az amerikai háborús tervek megvalósítását. Ebben a helyzetben álltak ki a porondra a francia jobboldali szociáldemokraták, hogy megmentsék az „európai hadsereg" tervét. Guy Mellett, a francia szocialista párt egyik vezetője a francia parlament összehívásának előestéjén váratlanul kijelentette, hogy pártja bizonyos „biz- tosítékok',1 esetén hajlandó ratifikálni az egyezményt.

Hasonló fogásokhoz folyamodtak

a dán szociáldemokraták vezérei is, akik a legutóbbi" választásokon magukhoz tudták ragadni a hatalmat. Mi volt győzelmük oka? A választási harc középpontjába ők is a nép valóságos érdekeit tükröző programot állították, — Hedtoft, a szociáldemokraták vezetője, a párt koppenhágai kongresszusán felszólalt az ellen, hogy az Egyesült Államok katonai támaszpontokat létesítsen Dánia területén. Tiltakozott az ellen, hogy külföldi csapatokat és légierőket helyezzenek el Dániában. A szociáldemokraták választási győzelmet arattak. A szociáldemokrata sajtó pedig ma már világosan kijelenti, hogy Hedtoftnak a katonai támaszpontokra vonatkozó szavai „nem jelentenek semmiféle változást az atlanti paktum támogatásának politi- kájában1*.

Talán a legvilágosabb példa a nyugati „munkás'-pártok népárulására az angol munkáspártnak az elmúlt hetekben megtartott 52. évi konferenciája volt. A munkáspárti vezérek szónoklatai és a konferencia

Amint a newyorki „Daily Worker'1 írja, 8000 detroiti iskolás- gyermek nem tud iskolába járni, mert nincs sem ruhája, sem cipője. A detroiti oktatási bízottülésein keresztülerőszakolt határozati javaslatok valóságos mintapéldányai a nép követelései általános

szólamokba fo.itásának, — s az amerikai háborús tervek tényleges kiszolgálásának. A párt végrehajtóbizottságának külpolitikai határozata például általánosságban állást foglal a nagyhatalmak államfőinek tanácskozása mellett, amint ezt az angol nép is követeli, — de a határozat az Amerikával kötött katonai szövetség és az északatlanti tömb további támogatását is kinyilatkoztatja. Attlee munkáspárti vezér felszólalásában üdvözölte Churohillnak azt a kezdeményezését, hogy a vitás kérdések megoldására tartsanak nagyhatalmi tanácskozásokat, — de ugyanakkor kifejtette azt a véleményét, hogy szükség van Nagybritannia és az Egyesült Államok ..szövetségére", az „atlanti szövetségre1'.

Az angol munkáspárt szónokai és határozatai általánosságban síkra- szálltak a tárgyalások mellett. — de ugyanakkor nélkülözhetetlennek tartották a „hidegháborút", a háborús „atlanti tömböt", s az Egyesült Államok háborús uszítóival való szoros kapcsolatokat.

Ez a kétszínű nópollenes taktika,

amely a nép érdekeinek védelméről szóló szavak mögött tetteiben a legsötétebb népárulást követi el, s amely a nyugateurópai jobboldali szociáldemokraták leghasználtabb fegyvere, — ideig-óráig meg tudja téveszteni a kevésbé öntudatosabb néprétegeket. De a kommunisták kitartó felvilágosító munkája és a mindennapi harc ezernyi tapasztalata mind szélesebb rétegek szemét nyitja fel: meglátják, hogy a szociáldemokrácia elárulja legelemibn érdekeiket, s meglátják, hogy az egység oly hatalmas erő, amely elsöpri az útból az amerikai háborús uszító- kat és szociáldemokrata szekértolóikat is. Ez a kibontakozás útja, amelynek erőteljes jelei megmutatkoztak az augusztusi francia sztrájkok tömegjellegében, vagy a júniusi olasz választások baloldali győzelmében.

ság a gyermekek megsegítésére ruha- és cipőgyiijtési akciót szervezett a lakosság körében.

A

z amerikai imperializmus ideológusai nem fukarkodnak a tintával, amikor a.z »amerikai életforma«; feldfoséréséről van szó. Az amerikai hurzsoá propaganda többek között világgá kürtőit, milyen boldog élete, kitűnő sorsa van a nőknek az Egyesült Államokban. Az amerikai kiadványokról Hollywood filmcsillagai, a Broadway előkelőségei vagy csinosan öltözött háziasszonyok mosolyognak, az olvasóra. A háziasszonyokat feltétlenül hűtőszekrények, mosogatógépek, tele,- viziós készülékek közelében ábrázolják. Ilyen jellegű »alkotások« vannak túlsúlyban a kapitalista világ könyvpiacain is. Éppen ezért rendkívül értékesek azok a viszonylag ritka művek, amelyeknek szerzői az igazságot tolmácsolják az Egyesült Államok dolgozóinak helyzetéről.

Grace Hutchins haladószellemű írónőnek »Dolgozó nők« címen New- Yorkban megjelent, könyve ezek közé a ritka, de az igazságot feltáró könyvek közé tartozik. A könyv írója meggyőző tények alapján, szépítés nélkül mutatja be az amerikai nők valódi helyzetét, és leleplezi a reakciós sajtó hazug meséit.

Az Amerikai Egyesült Államokban a múlt év elején 18,128.000 nő dolgozott. Többségük az iparban és mező- gazdaságban talált foglalkoztatást, továbbá, mint kiszolgálók, elárusítók stb. dolgoztak. Helyzetüket a gazdasági és politikai jogegyenlőség hiánya és a kapitalisták részéről történő szörnyű kizsákmányolás jellemzi.

A nők munkáját—írja Grace Hut- chins, adatokban gazdag könyvében — minden iparágban rosszabbul fizetik, mint a férfiak munkáját. Az amerikai elektrotechnikai, rádió és gépgyártási munkások szakszervezetének beszámolója rámutat, hogy a nőket »olyan munkával bízzák meg, amely..,, nagy fizikai erőfeszítést és jóval magasübbfokú szakképzettséget igényel, mint a férfiak által végzett munka számos fajtája, de a nőknek mégis kövesebbet fizetnek, mint az üzem legképzetlenebb férfimunkásának — a takarítónak, pedig ő is rendkívül keveset kap.« Nem nehéz megérteni, hogy ez a rendszer a munkáltatóknak előnyös, mert a nők alacsonyabb fizetése révén a részvénytársaságok további profitra tesznek szert, amely milliárdokra rúg. 1950-ben az Egyesült Államok feldolgozóiparában a férfjmun- kás és a. női munkás átlagos évi keresete közti különbség 1285 dollár volt. »így tehát a. részvénytársaságok azzal, hogy 1285 dollárral kevesebbet fizetnek a. nőknek, mint a férfiaknak, a feldolgozóiparban foglalkoztatott

4,171,000 nő alacsonyabb fizetése révén

Nyolcezer detroiti gyermek nem tud iskolába járni, mert nincs ruhája

FRANCO I

»Napi 14 órát dolgozó munkások, földjüket öszvérvontatla ekékkel megművelő parasztok, sárban játszó mezítlábas gyerekek, vasúti sinek menten kóborló, széndarabkákat kereső öregasszonyok, barlangokban és viskókban lakó családok, háborús rokkantak, akik abban reménykednek, hogy a könyörületes emberek néhány pezetát dobnak oda nekik, a patakokban fehérneműt mosó háziasszonyok, cigarettavég után vadászó férfiak, sorsjegyeket áruló vak koldusok — ilyen a mai Spanyolország. Ez — Franco Spanyolországa«.

így festi le a >Gazetie and Dailyz című amerikai újság egy hónapja Franco Spanyolországában tartózkodó két tudósítója a Franco igájában sínylődő spanyol nép keserves életét.

Franco klikkje, amelyet 1939-ben Hitler és Mussolini fegyveres inter- venciója segített uralomra, Spanyolországot a szörnyű Ínség és a nélkülöző dolgozók országává, a kegyetlen rendőr-terror és önkény országává változtatta

4 «nrmvn/ immtóc nem hogyan ossza be nyomorúságos kcspunyoi munnas resetát Az árali szakadatlanul emelkednek. Az »El Plata« című uruguayi újság közlése szerint a spanyol munkások munkabére annyira alacsony, hogy csak úgy tudnak belőle megélni, IkJ két-három helyen dolgoznak. Madrid lakói, mivel nem képesek ellátni családjukat, a gyárban végzett kimerítő napi munka után az utcán újságot árulnak, vagy éjjel a földalatti vasúton, illetőleg a villamoson teljesítenek szolgálatot.

Elviselhetetlenül nehéz a spanyol parasztok helyzete is. A lakosság 65 százalékát foglalkoztató mezőgazdaság jelentősen alacsonyabb színvonalon áll, mint a Franco klikk hatalomrajutásakor. A parasztok a földet özönvízelötti eszközökkel művelik meg. »Sokszor csodálkoztam — Írja a »Western Mall and South News« című angol újság tudósítója, — amikor az öszvér- és ök/jrfogatokkal taUUkoztam, amelyen hihetetlen lassúsággal vonszolják a faekéket a kiszáradt, terméketlen, földön.«

Spanyolországban sokmillió parasztgazdaság a megművelésre alkalmas főidnek mindössze alig egyharmadával rendelkezik, a másik kétharmad a földbirtokosoké és a katolikus egyházé.

^örnví? ..-Tvítf jelentenek a spanyol falura nézve a rendszeres

JZOrnyu csapást aszályok. Az »Ec/io« című francia újság adatai szerint az aszály és a rendkívül elmaradt mezőgazdasági munkamódszerek következtében az idei termés alig éri el a tavalyi 70 százalékát.

A termés nagyfokú csökkenése fokozza a munkásosztály és a parasztság amúgvis tragikus nyomorát. Megjegyzendő, hogy Spanyolországban, amely gabonatermés tekintetében az európai országok között az utolsó helyen áll, a »Wall Street Journal«, az amerikai pénzügyi körök sajtőszer- vénefc tanúsága ezerint, nincs elegendő gabona a város és a falu lakosságának ellátására.

Franco klikkjének és amerikai pártfogóinak rablógazdálkodása a spanyol ipart is a legmélyebb válságba sodorta. Az angol sajtó rámutat arra, hogy a spanyol ipari termelés volumene Jelentős mértékben elmarad a Franco- klikk hatalomrajutását megelőző idők színvonalától. A gazdaság valamennyi ágában komoly hiányok mutatkoznak. Nincs elég szabad tőke, hiányzik a nyersanyag, aminek következtében gyakran állnak a gyárak és üzemek, hiány van a gépekben, amelyek amúgvis jelentős mértékben elavultak.

A Franco-féle gazdaságot jellemző válság az utóbbi időben még jobban kiéleződött. Az tAgence economigue et flnanciérec című francia közlöny adatai szerint a szénkitermelés az elmaradt technika és a bányászok rendkívül alacsony bére következtében állandóan hanyatlik. A nyersvastermelés többszörösen csökkent, összezsugorodott a szövetgyártás, sorvad a vasúti szállítás. A külkereskedelem óriási veszteséggel dolgozik. A külkereskedelmi mérleg passzív egyenlege 1952-ben 45 milliárd francia frankot tett ki.

J-ertwterrihni iKlto kiSiorltÍa angol versenytársát, megkaparintja a

/IZ ameriKai ioné gpany0] gazdaság kulcspozícióit és lényegében a

gazdaság valamennyi fontos részlegét ellenőrzése alatt tartja. Közben az

amerikai monopolisták hallatlan nyereséget vágnak zsebre. Egy esztendő leforgása alatt több mint. 1 millárd dollár profitot sajtoltak ki Spanyol- országból.

Franco kormánya idén hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai olajtársaságok Navarra tartományban olaj után kutassanak. Ez a munka 192 négyzot- mérföldnyi területen folyik. A zCahicrs inJemaHoneauxt című francia gazdaságpolitikai újság közölte, hogy a. Pamplona kerületben olajkutatásokat végző három amerikai olajtársaság gazdag olajlelöhelyekre bukkant.

Az Egyesült Államok monopóliumai ügyesen kijátsszák a törvényt, amely korlátozza idegen tőkéknek a spanyol iparba való befektetését. Annak ellenére, hogy a törvény értelmében az idegen tőkék nem haladhatják meg a spanyol vállalatok összes tőkéjének 25 százalékát, sok vállalatban, az előbb idézett francia folyóirat, megállapítása szerint, a tőkék 50 százaléka amerikai cégek tulajdonában van.

Az Egyesült Államok a gazdasági térhódítás mellett Spanyolországot a demokratikus tábor országai ellen irányuló agresszió oéljaira katonai támaszponttá alakítják át.

Hosszas tárgyalások eredményeképpen szeptember 26-án Madridban aláírták az Egyesült Államok és Franco Spanyolországa közötti katonai egyezményt. Az Egyesült Államok ennek az egyezménynek alapján jogot nyer arra” hogy kiépítse, kibövítse és felhasználja a spanyol haditenger! és hadirepülő bázisokat.

Al't L -t Franco azért, hogy a spanyol területeket eladta az

J}llt Kap csereoe amerikaiaknak Az Egyesült Államok »segély« formájában 226 millió dollárt bocsát Franco tábornok rendelkezésére. Ezek a dollárok azonban nem szolgálják az ország gazdasági helyzetének javulását, sem a nép jayát. Az egyezmény értelmében 141 millió dollárt fegyvereik/ vásárlására, 85 millió dollárt pedig hadiüzemek építésére, és kibővítésére irányoztak elő. x

Miközben az ország súlyos gazdasági válságot él át és sokmillió spanyol éhezik, Francoék katonai célokra egyre újabb és újabb összegeket irányoznak elő. Sokmillló gyermeknek nem áll módjában tanulni, mivel a madridi klikk csak filléreket fordít a közoktatásra. Az ország 28 milliós lakosságának majdnem fele írástudatlan. A hivatalos statisztika beismeri, hogy a kelleténél 35.000-reI kevesebb iskola van, de a meglévő iskolákban is több mint 50 százalékkal kevesehb tanító van, mint amennyire szükség volna. A koldusbér ezer meg ezer tanítót arra kényszerít, hogy faképnél hagyja szakmáját. 1932 óta a spanyol pedagógiai iskolákon tanulók száma negyedére csökkent.

A mlutám az országot nagyban és kicsiben eladta

/i r rarlCO renaszer a külföldi társaságoknak, és a katonai bázisokat az amerikaiak rendelkezésére bocsátotta, fokozza a terrort a dolgozó nép és az ország függetlenségéért harcoló hazafiak ellen. Ez év elején Barcelonában három spanyol antifasisztát végeztek ki, Granadában agyonlőtték Jósé Munos Losanot, Sevillában három másik hazafit öltek meg. Spanyolországot márciusban a terrornak és a Franco rendszer ellenségei üldözésének újabb hulláma árasztotta el. Madrid, Barcelona .Bialbo, Sevilla és a többi városok börtöneit zsúfolásig megtöltik a különböző politikai meggyőződésű munkások és az értelmiség képviselői.

De a Franco-klikk dühöngő terrorja nem törte meg a. militarizálás és a háború ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a szabadságért, a demokratikus Spanyolországért küzdő spanyol nép harci szellemét. Az ország különböző kerületeiben sztrájkok és tüntetések lángolnak fel a népellenes rendszer, a nyomor és jogfosztottság rendszere ellen. Franco klikkjének nem sikerül elfojtani a spanyol nép hősi szabadságharcát.

GÁJÁBAN

körülbelül 5.4 milliárd dolláit vágtak zsebre« — írja a szerző.

Az Amerikai Egyesült Államokban fennálló rendszer folytán a nők keresete alacsonyabb, mint a hivatalosan elismert létminimum.

A z Egyesült Államokban nagyon ■^Y rosszul áll a munkásnők szociális biztosításának ügye. A legtöbb esetben

a beteg nő, a terhes anya nem kap semmiféle segélyt. Az Egyesült Államok a szülési szabadság, a dolgozó nők pénzbeli segélyezése és orvosi ellátása tekintetében messze elmaradnak az ösz- sses többi ipari országok mögött — írja Grace Hutchins. A dolgozó nők gyermekei felügyelet nélkül maradnak. Napközi otthon és bölcsőde nagyon kevés van az Egyesült Államokban és rendkívül drága. A dolgozó anyáknak a naphosszat, utcán kóborló gyermekeit gúnyosan »kulcsároknak« nevezik, mert a lakáskulcsot anyjuk nyakukba kötötte, hogy el ne veszítsék.

Az egyszerű amerikai nő még nyomorúságosabb viszonyok közé kerül, ha elveszíti munkáját. A fegyverkezés! verseny fokozásával és a polgári termelés csökkentésével a nők körében gyorsabban növekszik a munkanélküliség, mint a férfiak között, mert a nők túlnyomórészt a. békés iparágakban dolgoznak. A népszámlálási iroda nem teljes adatai szerint 1952 elején a munkanélküli nők száma az Egyesült Államokban körülbelül a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek egyharmada volt. A munkanélküli nőknek nyújtott segély nyomorúságos, s azt is csak félévig kapják.

Czoroorú sors vár a megöregedett ^ dolgozó nőkre, mint felesleges holmit, kilökik őket az utcára. 1951-ben az elöregedett nők annyi nyugdijat kaptak, amely átlagban 27 százalékkal kevesebb volt a férfiak nyugdíjánál. A szociális biztosítási hivatal beismerte, hogy a kifizetett nyugdíjak nem tudják fedezni az elöregedett munkások és munkásnők szükségleteit.

Könyörtelen kizsákmányolás, politikai és gazdasági jogf osztottság, íme ilyen a dolgozó amerikai nők millióinak keserű sorsa. Életük fokozatosan rosszabbodik, annak arányában, ahogyan az amerikai kormány újabb tízmilliárdo- ikat fordít a fegyverkezési hajszára, új nemzetközi kalandok előkészítésére.

Az amerikai dolgozók, köztük a nők is harcolnak a jobb életért. Grace Hútol) ina könyve nem szorítkozik csupán az amerikai asszonyok szenvedéseinek bemutatására, bemutatja az igazságért Vívott harcukat is.

íj1 harc története tanulságos. 1823- -■ 1 ban, 130 évvel ezelőtt, volt az első sztrájk New-Yorkban, amelyben kizárólag nők veitek részt: a varrodák munkásnői sztrájkoltak, béremelést követellek. Azóta a nők többször sikra- szálltak a kizsákmányolok elnyomása ellen. Ezek a megmozdulások az utóbbi időbe«, amikor az amerikai dolgozók1 vállára egyre súlyosabb adóterheket raknak, mind gyakoribbá válnak.

Az Egyesült Államokban a nők mozgalmának sajátszerűségét az adja meg, hogy az amerikai nők egyre tevékenyebben bekapcsolódnak az amerikai nép békeharcába. Az afnerikaí békeba- rétok együk kiemelkedő győzelmének! számított az az eset, amikor az amerikai nők meghiúsították az Egyesült Államok kormányának azt a mozgalmát, amellyel 1951-ben 72.500 nőt akart toborozni a hadseregbe. A kormány felhasználta a burzsoá reklám minden eszközét a női önkéntesek toborzására, de Csakhamar kénytelen volt beismerni, hogy a nők toborzása »nem vezet & kívánt eredményekre«,

J

elenleg több mint 100 amerikai városban működik a »Nők a békéért« szervezet, amely a bökeharj zászlaja alatt egyesíti a nők ezreit. Az amerikai nők között évről-évre erősebb lesz a békemoagalom. »Ez a mozgalom — írja Grace Hutchins — 'állandóan növekszik az asszonyok között a munkáslakta kerületekben, szakszervezetekben, vallásos egyesületekben, a városnegyedek lakosságát egyesítő szervezetekben! és különböző társaságokban«. Az amerikai nők egyre jobban megértik, hogy az Egyesült Államok agresszív köreinek politikája, amely megakadályozza a nemzetközi feszültség enyhítését, ellentétben áll az amerikai nép érdekeivel.

Amerikai „boszorkányiildtizés": 1456 tisztviselő került az utcára

Az Egyesült Államokban tömegesen szedi áldozatait a McCarthy és' társai által folytatott „boszorkányüldözés". Mint az „AFP‘‘ jelenti, a Fehér Ház közleményt adott ki arról, hogy a szeptember végével befejeződött négy hónap alatt 1456 állami tisztviselőnek mondtak fel „blz*fy toasági okokból",