Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-21 / 247. szám

* ÉSZÁKMÁGYARORSZÁC: Szerda, 1953. október 81. Egy példamutató község; Sóstófalva a megyében elsőként teljesítette kukorica, napraforgó és burgonya beadását A sóstófalvi dolgozó parasztok már az őszi munka elején megfo­gadták, hogy úgy a betakarításban, mint a begyűjtésben példát mutat­nak a szerencsi járás községeinek. Vállalták, hogy beadási kötelezett­ségüket 100 százalékon felül teljesítik. Most örömmel jelentették, hogy kukoricabeadási tervüknek 102. napraíőrgóbeadási tervüknek 102 és burgonyabeadási tervüknek 100 százalékban tettek eleget. A községben Juhász Bertalan vb. elnök, Lenkei Ernő, az állandó bizottság elnöke és Mészáros Barna párttitkár példát mutat a dolgozó parasztoknak. A dolgozó parasztok közül különösen L. Budi István, Bi- csó Károly, Herczeg József és Biidi Károly teljesítette példásan beadási előírását. A beadási kötelezettség kiemelkedő teljesítésére most joggal büsz­kék a sóstófalvi dolgozó parasztok, akik évi tojásbeadási előírásukat is már 90 százalékra teljesítették. Vannak azonban olyan dolgozó parasz­tok, mint például ifj. Bogdán István 0 holdas, aki nem követi az élen­járók példáját, még mindig 18 kilogramm tojással hátralékos. A lemaradók és megyénk községei kövessék a sóstófalviak példáját, akik a megyében elsőként teljesítették kukorica-, napraforgó- és burgo- nyabcadási tervüket. FI A TÁL OK ! Jelentkezzetek a kazincbarcikai építőipari tanulóintézetbe! Fiatalok! A kormányprogram megvalósítá­sához minél több képzett építőipari szakmunkásra van szükség. Azok a fiatalok, akik eddig még nem jelent­keztek ipari tanulónak, október 28-ig kérhetik felvételüket. Lehetőség nyílik számukra, hogy Kazincbarcikán, a Békeváros építke­zéseinél megtanulhatják az építő­szakmát. Különleges építőipari tanulóinté­zet nyilik, ahol a fejlett szovjet ipar tapasztalatainak felhasználásaival jól képzett szakmunkások lehetnek egy esztendő alatt ezek a fiatalok. Jelentkezhetnek mindazok, akik 1935—36—37. évben születtek, akik VII. és VIII. általános iskolai vég­zettséggel rendelkeznek. A tanulók részére teljes állami el­látást és a tanulóotthonban elhelye­zést biztosítunk. Jelentkezés’ kérel­meket és iskolai bizonyítványokat az alábbi címre kell küldeni: MTH 108. sz. Iparitanulóintézet Igazgató­sága Berente. kokszolómű. Jelentkezési határidő: legkésőbb október 28. TANULNI VÁGYÓ FIATALOK! JÖJJETEK! ÉPÍTSÜK A GYÖNYÖ­RŰ SZOCIALISTA ALKOTÁST: KAZINCBARCIKÁT! Az MTH ÉSZAKMAGYAR­ORSZÁGI IGAZGATÓSÁGA. A „Vietnami Tájékoztató Iroda“ a franciák növekvő indokínai nehézségeiről Peking (Uj-Kína) A „Vietnami Tájékoztató Iroda“ október 15-i kommentárjának meg­állapítása szerint az indokínai há­ború kiterjesztése céljából Francia- országnak nyújtott fokozott ameri­kai segítség nem tudja biztosítani a francia betolakodók számára azt, amire nagyonis szükségük lenne: az erkölcsi erőt. Az amerikai támogatás nem óvta meg a franciákat az ismételt és egy­re súlyosabb vereségektől — jegyzi meg a hírügynökség —, francia hi­vatalos körök a francia vesztesége­ket kilencvenhatezer emberre becsü­lik. A fokozott háborús erőfeszítés még jobban meggyengíti Franciaor­szág helyzetét, hiszen a hét eszten­deje tartó bonyodalom máris napi egymilliárd frankot sajtol ki a meg­rendült francia közgazdaságból. A hírügynökség megállapítja, hogy az amerikai hadianyag növek­vő, áradata egyáltalán nem javított a franciáit helyzetén. Angol és svájci lapok a Trieszttel kapcsolatos amerikai—angol döntésről 19Ö3 október 8-án egy Trieszttel kap­csolatos angol-amerikai döntés látott napvilágot, amely szerint kivonják az angol-amerikai csapatokat Trieszt »A«- övezetéből, s az övezet közigazgatását üadják az olaszoknak. Ez a döntés ki­élezte az olasz-jugoszláv ellentéteket, amelyek következtében a .döntés végre­hajtása nagy nehézségekbe ütközik. A nyugateurópai — különösen. az angol — lapokat az önkényes döntés te­remtette súlyos nehézségek figyelem­reméltó beismerésekre kényszerítik. Az »Observer« »baklövésnek«, a »Reynold's News« »megdöbbentő mcllékfogásnak«, a »Daily Hefatd« »trieszti kálviniak« nevezi a döntést és az annak nyomán előállott helyzetet, A lapokban figyelemreméltó beisme­rések láttak napvilágot arra vonat­kozólag, hogy a döntéssel az Egyesült Államok meg akarják erősíteni az olasz kormány helyzetét, másfelől az »európai védelmi közösség« ratifiká­lására akarta rábírni az olasz parla­mentet. Az »Observer«.így ír: »Úgy látszik, Londonban és Washingtonban az voll a benyomás, hogy Pella helyzetének megerősítésére van szükség és figyel­men kívül hagyták ennek a döntésnek a következményeit«. Az angol sajtó egyrésze a körülmé­nyek kényszerítő nyomása alatt mind­inkább elismeri azt is, hogy az angol­amerikai döntés az Olaszországgal« kötött békeszerződésnek és az ENSZ Triesztről szóló határozatának durva megsértése. A »Sunday Times« hangsúlyozza, hogy »az angol-amerikai csapatok olyan békeszerződés értelmében vannak Triesztben, amelyet más haladnak is aláírtak. Ezt a szerződést csupán az összes aláíró hatalmak beleegyezésé­vel, vagy legalább is a velük való ala­pos megbeszélés után lehet megváltoz­tatni. a békeszerződés egyoldalú meg­szegésénél semmi sem lehet ártalma­sabb a békére«. Az »Observer« ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy »a Szovjetunió felajánlotta, térjenek visz- sza Trieszt szabad terület eredeti ter­véhez é.s. olyan személyt javasolt kor­mányzónak, akinek nevét eredetileg az angolok terjesztették élő«. A svájci »Die Tat« című burzsoá lap a trieszti kérdéssel kapcsolatban hang­súlyozza. hogy »a nyugati hatalmak eb­ben az ecetben kétezer szegték meg adott szavukat, 1948. évi nyilatkozá­tukkal, amelyben megígérték Olaszor­szágnak az egész terület visszaadását, megszegték az Olaszországgal kötött békeszerződést, amelyet maguk írták alá. Az ez év október 8-i nyilatkozattal, amely gyakorlatiloy a terület felosztá­sát helyezi kilátásba, megszegték mind a békeszerződést, mind 1948. évi nyi­latkozatukat«. Egy hét alatt 119 bennszülöttet gyilkoltak meg az angolok Kenyában A „Reuter“ Nairobiból származói jelentéséből kitűnik, hogy az angol gyarmatosok a múlt héten 119 benn-i szülöttet gyilkoltak " le Kenyában* Ezenkívül negyven bennszülöttet börtönöztek be. (MTI) Magyar—osztrák tárgyalások 1953 október 2-tól október 17-ig tárgyalások folytak Budapesten az Ausztria és Magyarország között függőben lévő pénzügyi kérdések­ről. A tárgyalások, amelyek során a két ország képviselői között először kerültek megvitatásra ezek a kérdé­sek, az álláspontok tisztázására szol­gáltak. A tárgyalásokat 1954 január­jában Bécsben folytatják. (MTI) Jugoszlávia nemzeti jövedelmének nagyobb részét költi katonai célokra, mint az Egyesült Államok, Franciaország vagy Törökország Szófia (BTA) A „Nova Makedonija" című szkopljei lap ,,A nemzetvédelmi ki­adások és azok befolyása az ország gazdasági életére' című cikkében be­ismeri, hogy Jugoszlávia nemzeti jövedelmének sokkal nagyobb há­nyadát költi katonai célokra, mint az Egyesült Államok, Franciaország, vagy Törökország. Jugoszlávia kato­nai kiadásai különösen 1948 óta nö­vekedtek meg. Mint a „Nova Makedonija'“ állít­ja, Jugoszlávia 1948-ig katonai cé­lokra évente átlag mintegy 310 millió dollárt költött, 1949-ben 528 millió, 1950-ben, 1951-ben és 1952-ben pe­dig átlagosan 665 millió dollárt köl­tött évente katonai célokra. Fasiszta elemek nyomósára üldözik a Rosenberg-házaspár gyermekeit A Rosenberg-házaspár árváit az Egyesült Államok fasiszta elemei kizáratták a Toms Ríver-ben lévő iskolából. Az Egyesült Államok ba­ladó közvéleménye mélységesen fel­háborodott a gyalázatos cselekedet miatt. A newyorki „Daily Worker“ ez­zel kapcsolatban így ir: Ethel és Julius Rosenberg gyilkosai gyerme­keiket sem hagyják békén. Az ártat­lan árvákat üldözik. Vájjon miért félnek a gyermekektől? Azért, mert a Rosenberg-házaspár ügye nem halt meg, ámbár ők maguk már nincsenek az élők sorában. A „Baltimore Sun‘‘ című reakciós lap kénytelen volt beismerni, Toms River lakossága amellett fögláit állást, hogy a gyermekek továbbra is ottjárhassanak iskolába. flz imperializmus ellen harcoló népek kongresszusáénak londoni gyűlése foglalkozott Brit-Guyana kérdésével közi bizottságot a helyzet tanulmá­nyozására, s követeli ezenkívül az erőszak politikájának megszünteté­sét, a britguyanai alkotmány hely­reállítását, valamint az elbocsátott miniszterek visszahelyezését sukba. London (MTI) Az imperializmus ellen harcoló népek kongresszusa gyűlést tartott Londonban. A gyűlésen egyhangúlag elfogadott határozat tiltakozik a gyármatügyi minisztérium britguya- nai eljárása ellen, követeli, hogy az alsóház küldjön a helyszínre párt­állá­..................................................................................................................... Azon a reggelen a szokottnál is kmabban jött haza «z apám. Mogorva arccal, szótlanul húzta be maga után az, ajtót és köszönésünket is éppen, hogy fogadta. Pislákoló karbid” lán pájét beállította 41 sarokba és «mit még soha sem tett meg, úgy piszkosan, s*í űrt osan, ahogy a hányából kijött, leült az fáztál mellé. Szénporos, .nagy lapát- tenyerébe-, helyezte arcát, s hosszú 'per­cekig mozdulat Iámul ebben a helyzetben maradt. Mi — a kishúgommal — a dikón fe­küdtünk és «nélkül, hogy valaki erre kért volna, abbahagytuk «a rongy bábu szét­szedését, no meg a velejáró visítozást. Elnémulva bámultuk apánk ráncokkal barázdált arcát. Anyám szintén hangta­lanul keverte a lebbencshez való rántást és elgondolkozó, fáradt tekintettel figyelt ki az ablakon­Nyugtalanságot és félelmet lehelt ez « c*end. Önkéntelenül eszünkbe juttatta a máskor szokásos reggeli zenebonát, amely ilyenkor meg szokta tölteni a ho szú láb a ráköt. Két éve laktunk már itt, s hadakoztunk éjszakáról éjszakára a poloskákkal. No meg az éhséggel. Még az volt a szerencse, hogy bútorunk kévés volt, anyám ■ heten- kint kétszer átforrázta valamennyit. Vég­zőit vele, gyorsan: egv dikó, egy ágy, asztal és két szik, ennyink volt csupán- Szekrényünk ideérkezésiink után két hó- Tfcapra . szétesel anélkül, . hogy valaki hozzáért volna. A bányatelepen el is ter­jedt a hírei hogy nálunk szellemek jár­nak és jó apámnak három pengőjébe ke­rült Péter atya szentseges füstje amivel állítólag Jkiebrudalha otthonunkból a ga­rázda láthatatlan lelkeket. Tűzre került tehát r szekrény, amit legjobban irigyel­tek tolunk a biarakosi lakók. Égett -a p«;p ír vékonyságú deszka, akár a zsír, a sok szú — ki tudj« hány év óta — valóságos labirintusokat vájt bele. Ezen a reggelen mintha meg" némultak válna az emberek a harakok ban. ■ Apám nagyokat szűrésűivé kanalazta a levest és olykor ránkveteite véreres «zeniét. Anyám szedett nekünk is a lebencsbői, leszelt két darabka kenyeret .» a megmaradt darabot a barak falába vert polcra tette. Két szál dróton jó ma' gasan függött ez a polc: lia a székre álltam, okkor is csak nagy nehezen tud­tam elérni. Apám hosszan nézett a kenyér után, s a paxitfüsitÖl kissé, rekedtes hangján ■megszólalt: Okvetlenül végy ntég délelőtt két kenyeret. Mariska- Ügy áll á helyzet, hogy sét ráj kölni fogunk. Hogy egyszerre két egész kenyér lesz a házban, alaposan megörvendeztetett. Rit­kán látott lakásunk ilyen sok kenyeret. Bennem mindjárt ki is alakult a „hadi­terv“. HOLDI JÁNOS: Pclutánonkim anyám mindig a meddő­hányóra járt szenet válogatni, tehát lesz időm és módom, hogy végre jóllakhassak kenyérből. Legalább 3—4 nagy sr eletet vágok, de csak kettőt eszem meg, kettő­vel pedig csereberélek. Régóta fájt a fo­gam Tóbiás Laci pörgetyüjére. Akkori­ban a barakosi bányászgyerekeknek isko* Ián kívüli főfoglalkozása a kenyérszerzés volt. Állandóan éhesek voltunk. Külön­böző árak alakultak ki ezen a furcsa piacon, ahol a tisztviselőtelep gyermekei­vel folytattunk komoly és kérlelhetetlen harcot. Ők hozták a kenyeret, mi pedig a különböző játékokat. Egy szelet kenyér­ért adtunk nyilat, p.apírrepülőt, « csille' kerékből kiszedett golyót; két szelet ke­nyérért: pörgettyűt, borotvapengét, ócska égőt; három szelet kenyér egy teljesen felszerelt gumiparittyát jelentett. Tehát, ha minden jól megy — gondol, tarn -— délutánra meglesz a pörgettyűm, aíhit viszont könnyén elcserélhetek Brú­nóval (az igazgató velem egykorú tízéves fiával) egy szelet tortára. Kimondhataf latiul vágytam erre a süteményre. Ez an­nál is inkább könnyebbnek látszott — már mint a csere —, mivel jóidő esetén az igazgató fia állandóan a villa kertjé­ben uzsonnázott. Ilyenkor 15—^20 an is körülállták a vaskerítést s a hideg kova csőit vashoz szorított arccal lestük és hallgattuk, hogyan unszolja « francia névélóno s kis Brúnót az evésre. Azt mondanom sem kell, hogy mi pillanatok alatt végeztünk volna a kis asztalon fel­halmozott uzsonnával, a rengeteg süte­ménnyel, de hát ennek puszta elképzelése is csak vágy volt. kósza ábránd, — csak a nyálunkat nyeltük. Hogy Brúnó ideadj« a régóta kíván* tortaszeletet, abban) biztos voltam, hiszen csak a varázsszót kellett mondani, «mivel mi. szegény bányász­gyerekek felcicomáztuk silány portékán­kat. Tudniillik nem azért vették meg tőlünk a holmikait, mert nekik ez elér­hetetlen lett volna, hanem azért, mert köztudomású volt, hogy a ..halott akná­ban“ talált dolgoknak varázsereje van. Elhagyott, régi beomlott tárna volt ez, ahová rajtunk kívül nem mert bemenni senki. Ennek a ,hírnek is ini voltunk a legbuzgóbb terjesztői, a legképtelenebb és legborzalmasabb történetekkel ijeszt­gettük a tisztviselőtelep gyermekeit. Szóval a legrózsásabb hangulatban ugrottam le az ágvr61. a lábam bele is akadt a rongyos takaróba, ami megrecs- csent és jókora hasadás támadt rajta. Már érezni véltem apám jól ismert érdes tenyerét az arcomon, de most különös­képpen a pofon elmaradt. Helyette anyám kezdett veszekedni, de az öreg leintette: — Hadd Mariska — mondta csendesen — kár bántani, ver bennünket úgy is ez az átkozott, rohadt élet* Délután 3 óra körül, zsebem­ben a kenyérért kapott pörgettyűvel ki osontam a lakásajtón. Az épület előtt folyó nyitott szennyvizes csatornát nagy ugrással átléptem, végigiramodtam a Il-ee utcán. Minden úgy történt, .ahogy elter­veztem. Apámat szerencsére még délben felhív,attak az irodára, anyám pedig -a meddőhányóra ment szenet válogatni- Pedig azért nagyon haragudott az öregem. Anyám mégis elment, hiszen havi 5—6 pengőt is megkeresett ezzel. Nyaranta amikor csökkentették a széntermelést és kényszerszanálást csináltak, 3—4 hónapon keresztül az egész család ebből a kereset, bői — éhezett. Ilyenkor mindannyian ott kotorásztunk a meddőhányón és nem egy sz r láttam apám szeméből a könnyet ki* csordulni. Néha azonban felemelkedett a karja, keze ökölbe szorult, fenyegető szitok szakadt ki belőle, s megrázta kár ját .a kastély, -a búm tulajdonos lakása felé. Anyám ilyenkor félve belekapaszko. dott karjába; s erőszakkal,., szinte bir*- kőzva lehúzta magához. Apám fújt, lihe­gett s anyám c-dtitó halk szavát mély keserűséggel fojtotta el apám érdes hangja: „Átkozottabbak ezek a pestis-' nél is 1“ Amint « II-es utcán szedtem a lába­mat, eszembe jutott, milyen drága is lesz nekem ez a tortaszelet- Legalább két pofon jár « kenyérlopásért, mert arra nem is gondoltam, hogy letagadom. A hazugságot apám utált« és kétszeres ve­rés járt érte. Csakhamar kipárolgou azonban belő­lem ez a kellemetlen érzés, mihelyt meg láttam «z igazgatói vili« kertjét és benne a gyönyörű épületet­Pillanatok alatt a vasrácsos Le. ráesnél voltam. Zsebemből előhalásztam a pörgettyűt, megnyálaztam és az út po- rában meghempergettem. Tű! tiszta, így Brúnó nem fogja elhinni, bogy ez a »halott bányából« való.Azután felugrot­tam a párkánvra és hekandikáltam. Négy gesztenyefa alkotott szabályos négyzetet a villa bejárata előtt, ott volt az igaz. gató fia. Szokott szép, tiszta iehér ruhá­jában ült az árnyékban s a nevelönőre figyelt. A vörös salakkal bevrfnt utakat Andris bácsi, a (éllábú volt bányász sep" regétté. Füttyentésünket minden telepi gyermek ismerte. Két rövid, egy hosszú. Láttam, hogy Brúnó azonnal felfigyel, szétnéz. Megismételtem újra a jelzést, most már kissé hangosabban, sőt ki is cifráztam, Ez sürgetés is volt egyben. Rettentően izgultam a tortáért- Számban már előre éreztem a sütemény csodás ízét, amiről egy-két szerencsésebb pajtásam, — akik már részesültek ebben az élvezetben olyan sokat tudtak mondani. Végre Brúnó felállt s egy perc múlva már folyt is közöttünk az alkudozás. Nehéz és hosszadalmas volt egy ilyen vásár. Legalább báron) olyan történetet kellett elmondani a vevőnek, amiben tíz. fanyaréin szerepel, aztán azt is, hogyan tudtunk megbirkózni velük, míg a kincs birtokába jiltoUi^nk. Nekem elég köny- nyen mfnt a mese, folyt belőlem a szó. most meg különösen hevített a torta utáni vágyakozás. Nem telt bele egy negyedóra, olyan, rémtörténetet gabalyj- tottam össze Brúnónak, hogy még a foga is vacogott ijedtében. „S a pörgettyűt —• fejeztem be. a történetet — a legnagyobb S7«kállú bányarémtől vettem el. Ha a tied lesz. te. is olyan.erős leszel, mint a bánya, rém.“ . Brúnó ész - nélkül szaladt a házba a tortáért. De alig. hogy eltűnt, két csendőrt és egy összekötözött embert , pillantottam meg, amint a villa felé jönnek. Nagyon ismerősnek tűnt a csendőrök között le­hajtott fejjel bandukoló ember. Amint közelebb értek, majdnem felsírtam rémü­letemben. Kezeim görcsösen kapaszkod­tak még a vasrácsban. Úgy vert a szíven), mint egy gőzkalapács. Aztán a sírással együtt kitört belőlem a gyötrődő kiáltás: — Apám... édesapám... Nem hallották még. Csak jötték egyre közelebb a házhoz.. Nem tudtam, néni is seitettem, mit csinált az apám, de a lát­vány, hogy két kakastollas kíséri, iszo­nyattal töltött ef Nagyon féltünk, irtóz­tunk a csendőröktől. Két öreg bányász lakott a barikban, akiket egyszer valami l)érkűvetelésért félig agyonvertek. Gye rekagyantban most ezek a képek jelentek meg s könnyes szemmel, reszketve figyel, tem, hogy terelik be az apáidat a villa kápúján. Alig voltam az épülettől 50 mé­terre, jól láttam és hallottam mindént. Brúnó apja, a sovány, alacsony, nagy ádámcsutkás, pápaszemes igazgató, a bányatelep korlátlan ura kijött a házból és szétvetett lábakkal megállt az apám előtt. A csendőrök szalutáltak, az egyik valamit jelentett. Ezt nem értettem, de az igazgató vékony, sipító hangja el­jutott hozzám, — No'maga az? Maga, gyalázatos . « Lázitott, mi? Kommunista, mi? Pfuj!..* És szembe köpte apámat: Apám villám, gyorsan előrelépett a ványadt ember felé, aztán úgy. összebilincselt kezekkel teljes erejéből belevágott az igazgató arcába. Ó, hogv örültem, büszke voltam, amikor láttam, hogy még így :9 ő az erősebb. Az egyenlőtlen harc nem tartott sou.. Apámra rá rohantak a csendőrök, s üt­legelni kezdték. Ledöntették a földre. Rúgták, taposták- Az. egyik lekapta fegy­verét és puskatussal verte. . Hogy mit éreztem, nehéz lenne leírni. Mér hangosan zokogtam, szédültem, az­tán . . . aztán ... Késő este tértem magamhoz a villa­kerítés tövében. Hideg esőcseppek pás- kolták arcomat. Egyik karom nagyon fájt, amikor elestem akkor üthettem meg, Feltápászkodtam s megindultam liaza. felé. Óvatosan, félelemtől dobogó szívvel nyitottam be az ajtón. Húgon) már a dikón aludt. Anyám ez ágy mel­lett háttal ült,' válla rázkódásából láttam; hogy sír. Odarohantam hozzá és dadogva mondtam el. amit tudtam. Azután vettem észre »?.' apámat, aki lehúnvt szemekkel, veréitéketfő' homlokkal feküdt az ágyban- Aprókat, szaggatottan hörgőm Mellen vizesborogatás volt. Hangosan felzokos-tam. Nehezen, erői' ködve utflott ki apám szeme. Megismert. Fájdalmas lassúié»?»! emelte fel a kar­ját és magához vo'nt. Mélyen, hosszan nézett-a szemembe és azt mondta: — Soha ne felejtsd el, fiacskám, amit“ láttál. ., HarmadnOD eltemettük. Ázott és sáros volt az út, a bar-akósiak mind a koporsó mögött tolongtak. Hangtalan, néma tömeg ‘özönlőt te el az utcát. A fai kokon feltüzött szuronyú csendőrök cir­káltak. Sivár, szürke őszi alkonyban hullott apámra az első göröngy, Egyhangúan, hidegen verte az eső a hátunkat. Húgom keze didergőén lapult a? envémbe, míg én anyám szakadozott szélű'fekete ken­dőjébe fotózta ni. Könnyünk már nem volt. némán meredtünk a domborodó sirhalömra. Azon az éjszakán kigyulladt a szén- osztélyzó. Vérvörös lángok csaptak az ég felé. Ugyanakkor híre jött. hogy az igaz­gató ablakán gyutaccsal ellátott paxitot hajítottak be. Mi ott álltunk a zűrzavaros éjszakában anyámmal. Sziréna búgott, lábak dobog' ták. puska dörrent.. = Soha sem fogom elfelejteni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents