Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-18 / 245. szám

2 ÉSZAKMA GY ARORSZAG Vasárnap. 1953. ©Wőber W. (A vezércikk folytatása az 1. oldalról.) a kultúrát viszi, vezetékeken át a fal­vakba. Monok község lakói méltán lehet­nek büszkék, hogy falujokban szüle­tett a nagy hazafi, Kossuth Lajos. Ti’bolddaróc lakóinak üzenete bizo­nyosan arról szól majd, hogy a fel- szabadulás előtt barlanglakásokban laktak, s a nép állama, a kormány programjának megvalósítása bizto­sítja, hogy több mint 3 millió forin­tos költséggel új lakásokat építenek számukra, hogy száműzzék a múlt­nak még az emlékét is. A gyönyörű hímzéseikről, népvise­letükről egész világon híres Mezőkö­vesd asszonyai sem maradnak né­mák. Üzenetüket, amely tiszta gon­dolataikat, érzéseiket, békeakaratu­kat tolmácsolja, művészi hímzésekkel fejezik ki. Nincs munkahely, nincs üzem, bá­nya, falu, amelynek ne lenne üzene­te, amely lakóinak szavai ne azt fe­jeznék ki, hogy békét akar, a békéért való harc hatja át és ez az érzés buzdítja munkája elvégzése során. A .pedagógusok a szülőkkel együtt gon­doljanak a ma boldog gyermekeire. Pedagógusok üzenetükben arról szá­moljanak be, hogy milyen nagy és boldogító érzés, hogy a nép fiait ta­nítják, a nép gyermekeiből nevelnek vezetőket, a nép számára. A művé­szek üzenete arról szól, hogy művé­szetük, témája a népből fakad és a nép számára él. írók, költők üzenete arról szóljon, hogy írásuk a népről szól a népnek. Megyénk falvai gazdagok a népda lókban. Szedjük csokorba ezeket a szívből fakadó dalokat és küldjük el Had mondja el ez, mint üzenet, a falu népének üzenetét, azt, hogy ná­lunk szabadon szárnyalhat a dal, hogy tolmácsolja megváltozott új éle­tünk boldog valóságát. Had fejezzék ki a dalok a fejlődést, a felfelé emel­kedés ritmusait, azt, hogy napjaink­ban a nép évszázados vágyai váltak valósággá, s a nép törhetetlen aka­rattal halad / előre a felemelkedés útján. A z élet szava csendüljön az üze- ** netekből, hagy érezzék meg azok, akiknek az üzenet szól, hogy népünk szenvedélyesen szereti hazá­ját, s a békéért minden feladatok el­végzésére kész. Békebizottságaink, békeharcosaink ezrei, tízezrei úgy induljanak útra, hogy munkájuk sikeres legyen. Ké­szítsék elő a beszélgetéseket, tegyék ünnepélyessé, emlékezetessé, beszél­jenek úgy a békeharcosok a békéről, hogy a szavak a szívhez szóljanak, úgy, hogy szülessenek üzenetek, ame­lyek kifejezik, hogy a mi megyénk­ben a békéért folyik a harc, kifejezik, hogy a munka gyümölcse nálunk a dolgozóké, hogy a nép hazája a mi országunk és ez a nép meg is tudja védeni országát a betolakodókkal szemben. November 15-én kezdődik az egyéves szakosított bányássiskola A Munkaerőtartalékok Hivatala az idén szakosított bányásziskmát létesít. Az iskolán egy év alatt ké­peznek ki bányásszá 16—18 éves fiúkat. A tanulók teljes ingyenes ál­lami ellátásban részesülnek: korsze­rűen felszerelt otthonban laknak, élelmezést, ruházatot, azonkívül ta­nulási eredményük arányában havi 100—240 forintot kapnak és szorgal­mas tanulással rövid egy esztendő alatt megbecsült, jól fizetett szak­munkás lesz belőlük. A fiatalok látják, hogy milyen nagyszerű lehetőségeket biztosít ne­kik a szakosított bányásziskola, s ezért máris sokan kérték felvételü­ket. Győré István szőllősgyörki, 8 hol­das dolgozó paraszt, községi tanács­tag fia, ifj. Győré István — jelenleg segédmunkás — is jelentkezett fel­vételre a bányásziskolára, mert ér­zi: mindenképpen - hasznosabb, ha szakmát tanul. Gödre községből Lukács Károly 17 éves fiú kérte felvételét, hogy szeretné minél hamarabb elsajátíta­ni a bányászmunkát, amely bizto­sítja számára a szép jövőt. Mike József 18 éves pécsváradi fiú így kérte felvételét: „Szüleim agrárproletárok voltak. Anyám a régi világban még írni sem tanulhatott. Apám most betonútépítkezésen dol­gozik. Most már mindnyájunknál* módjában áll dolgozni, tanulni, szak­mát választani. Én a bányászatot választottam, mert tudom, milyen fontos minél több szenet termelni és tudom, hogy a bányászok a legmeg­becsültebb dolgozók". Az egyéves szakosított bányászis­kola novemberben kezdődik. 16—18 éves fiúk írásban, vagy személyesen kérhetik felvételüket a következő MTH intézetekben: 103. sz. intézet Sajószentpéter, 311. sz. intézet Tata, 321. sz. intézet Mór, 501. sz. intézel Komló, 500. sz. intézet Pécs, 504. sz. intézet Nagymányok. Kecskeméten megtartották a nyereniényöetétkönyvek sorsolását Szombaton délután Kecskeméten tartották meg a nyereménybetét­könyvek negyedévi sorsolását. Közel negyedmillió nyereménybetétkönyv . vett részt a sorsolásban, ame­lyen az átlag betét kétszáz, száz, il­letve 50 százalékával sorsolták ki a nyerő betétkönyveket. A sorsoláson kihúzott számvégződések alapján az Országos Takarékpénztár megye- székhelyi fiókjai megyénkint állít­ják össze a nyertes nyereménybetét­könyvek számjegyzékét. Ezek alap­ján számfejtik és fizetik ki a nye­reményeket, illetőleg ha a betétes csak későbbi időpontban kívánja azt felhasználni, betétkönyvében jó­váírják. Több mint háromezer be­tétkönyv részesült nyereményben. Propagandisták figyelmébe A „Propagandista" című fo­lyóirat előfizetése körül számos helyen félreértések vannak. Többen a szeptember-októberi számhoz küldött befizetési lapon egy példány árát fizették be. Közöljük, hogy az egyes pél­dányok árát a pártszervezetek­hez kell befizetni. A befizetési lap a negyed-, vagy félévi előfi­zetési dijak beküldésére szolgál. Felhívjuk a propagandisták figyelmét, hogy az előfizetéseket mielőbb küldjék be, hogy a lap következő számát már zavarta­lanul, névreszólóan küldhessük meg. A „Propagandista" kiadóhiva­tala: Budapest, VII., Révai u. 16. A. Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1953. évi népgazdasági terv III. negyedévének, teljesítéséről (Folytatás az 1. oldalról.) stb. is számos lakás készült el. A ne­gyedév folyamán számos helyen kezdték meg új lakóházaik építését, így pl. Budapesten, Zalaegerszegen, Martfűn, Kudabányán. A lakásépílkezeseket számos he­lyen késve kezdték meg, a lakások átadására vonalkozó tervet több építőipari vállalat, nem teljesítette. A kormányprogramnak megfelelő­en az építőipari vállalatok a negyed­év folyamán megkezdték a száz­millió forintos tatarozási program megvalósítását- A tatarozási munká­latok üteme még nem kielégítő. A munkavédelmi beruházások ter­vének teljesítése nem folyik megfe­lelően. Több minisztérium nem for­dít gondot sem az eredetileg jóváha­gyott, sem a kormány által pótlólag engedélyezett százmillió forintos munkavédelmi és üzemegészségügyi beruházási terv teljesítésére. Szociális és kulturális eredmények A kormányprogramnak megfele­lően tovább fejlődött az egészség- ügyi hálózat: a negyedév végén hét­száznegyvennel volt több a kórházi ágyak száma, mint egy évvel ezelőtt. A szakorvosi munkaórák száma negy­ven százalékkal, az üzemorvosi mun­kaórák száma tizenöt százalékkal nőtt. Az év III. negyedében anyai- és csecsemővédelemre mintegy negyven százalékkal nagyobb összeget fordí­tottak, mint 1952 azonos időszakában. A bölcsődei férőhelyek száma 23 szá­zalékkal emelkedett. Bővült a városi vízvezeték - és csa­tornahálózat. Az elmúlt negyedévben többek között Budapesten tizenket­tőezer méter vízvezetéket és három­ezer száz méter csatornát, Sztálin- vórosban háromezer méter vízveze-* téket és kétezer méter csatornát épw tettek. A középiskolákba kilenc százalék­kal több tanuló irat kozott be, minlj a múlt évben. Nagymértékben emelkedett a mo­zilátogatók száma, amihez hozzája-* rult a filmszínházak helyáradnak les szállítása. 1953. szeptemberében 35 százalékkal többen látogatták a film­színházakat, mint a múlt év azonos időszakában. A negyedév folyaméi* nyolcvankettő új mozi létesült. 1953. III. negyedévében nyolcvan szá-* zalékka! több művet adtak ki, mind a múlt év III. negyedévében. A rá-* dióelőfizetők száma egy év alatt 25 százalékkal, ezen belül a vezetékes rádióelőfizetőké 156 százalékkal emelkedett. (MTI) A minisztertanács határozata a szénbányászok élelmezési-, szociális- és munkaviszonyai megjavítására A minisztertanács legutóbbi ülé­sén határozatot hozott a szénbányá­szat dolgozóinak élelmezési, szociá­lis és munkaviszonyai megjaví­tására, a silóépítés növelésére és „vasgyüjtő hónap1' szervezésére. A minisztertanács utasította a ne­hézipari minisztert és rajta keresz­tül a szénbányászati trösztök és vál­lalatok igazgatóit, hogy az eddiginél gondosabban foglalkozzanak a bá­nyászok életkörülményeinek, mun­kaviszonyainak megjavításával. — Ugyanakkor felkérte a bányász szakszervezetet, hogy kísérje foko­zott figyelemmel a bányászság kulturális és szoeiális szükségletei­nek biztosítását. A minisztertanács határozata alapján az üzemi étkezésben résztvevő szénbányászok és vájáriskolások ellátását havi 1,5 kg szalonná­val, húsellátását pedig havonta 32 százalékkal fel kell emelni. Utasította a bel- és külkereskedelmi minisztert, gondoskodjék arról, hogy a bányászüzemélelmezés keretében a dolgozóknak a lehető legjobb élel­mezést biztosítsanak. A bányász dolgozók szállításának megjavítása érdekében a közlekedési és posta­ügyi miniszternek további 30 autó­buszt kell két héten belül folyama­tosan forgalomba állítania. A nehéz­ipari és az építésügyi miniszterek­nek biztosítaniok kell, hogy a szén­bányászat 1953. évi tervében szerep­lő lakásépítkezési, továbbá a szén- bányászati dolgozók szociális, kultu­rális és munkavédelmi igényeit szolgáló építkezések az év végéig feltétlenül befejeződjenek. Határo­zatot hozott a minisztertanács arra is, hogy a városi és községi tanácsok a megüresedett lakások kiutalásá­nál elsősorban a szénbányászat dolgozóit vegyék figyelembe. A minisztertanács utasította a nép­művelési minisztert, hogy gondos­kodjék a bányászlakta területek kultúrigényeinek színvonalas kielé­gítéséről. A minisztertanács felhatalmazta a — A „Canadian Tribune“ írja, hogy Kanadában az utóbbi időben rendkívül széles méreteket öltöt» a sztrájkmozgalom. Az elmúlt héten egyszerre sztrájkolt, vagy a sztrájk mellett szavazott húszezer munkás, béremelést, valamint a. munka- körülmények megjavítását követelve. Folyiaiódot, n halezer bányász sztrájkja Ontario és Ouebec tartományban is Netv.' Feundlandban ötezer halász beszüntette a munkát. A Bril-Columbia tartomány észa­ki részén harminc fűrésztelep ötezer mun. kása már szeptember 28.a óta sztrájkol. iiui’iiiiitiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiniiiiiiuiiiiiiniuiiiuiiimniiiiiniiiiiiiniinniiiiinn*iiinimiiniinuiiiiinin*iiiniiiiuiuiiiiiinimiiiiiiiitniiimi ttiiuiiiiiitiiiiHiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiniiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimuuiiiniiimtiiiniiiiininnuiiin» iimiiiiiiuiiiiiiuiiiiininiiiniiiiiuiiiiiiiiiiiinnniiiiiiiiiiiuiiiuiiiiiiiiiiiumiiimiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiuumiiimiiiiiiiniiiiiniiiiu nehézipari minisztert, hogy a föld­alatti dolgozók alapszabadságon fe­lüli, hat napig terjedő, 1953. évre járó pótszabadságot — ha ezt a dol­gozó önként felajánlja — pénzben megválthassa. A szénbányászat ré­szére toborzott új munkavállalóknak biztosított eddigi 400 forint tobor­zási díjat a minisztertanács 600 fo­rintra emelte. Megállapodás a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányai között Nagykövetségi rangra emelik a budapesti és a berlini diplomáciai missziókat A külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli: A Magyar Népköztársaság kormá­nya és a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya attól az óhajtól vezéreltetve, hogy a két ország kö­zött fennálló baráti kapcsolatokat és együttműködést politikai, gazdasági és kulturális téren továbbfejlesszék, a Magyar Népköztársaság javaslatára megállapodtak, hogy a Magyar Nép- köztársaság berlini diplomáciai misz- szióját és a Német Demokratikus Köztársaság budapesti diplomáciai misszióját nagykövetségekké alakít­ják át és nagyköveteket cserélnek. (MTI! Az Egyesüli Államok katonai támaszpontokat vesz igénybe Törökország területén Newyork (TASZSZ) Az „Associated Press“ ankarai tu­dósítójánál; jelentése szerint Hug­hes ellentengernagy, a Törökország­ban működő amerikai haditengeré­szeti misszió vezetője bejelentette, hogy az Egyesült Államok október 20-án átadja Törökországnak és Tö­rökország ellenőrzése alá helyezi az iszkenderuni amerikai haditengeré­szeti támaszpontot. Az amerikai ha­ditengerészeti hatóságok azonban továbbra is ezen a támaszponton ál- lomásoztatják haditengerészeik egy csoportját, hogy „segítségükre le­gyenek“ ai törököknek. A jelentés rámutat, hogy „Iszken- derunból állandó szállítások folynak, az adanai és a dijarbakiri lökhajtá- sos repülőgép támaszpontra. A di­jarbakiri támaszpont a lökhajtásos repülőgépek számára 25 perces légi- utra van Baku, nagy szovjet olajki- kötőlől“. Hughes nyilatkozata bizonyítja, az olyan állítások alaptalanságát, hogy az Egyesült Államok nem rendelkez­nek katonai támaszpontokkal Tö­rökország területén. Ankarában felhívják a figyelmet azokra a görög sajtójelentésekre, amelyek szerint az amerikai külügy­minisztérium a közeljövőben bejelen­ti az Egyesült Államok és Törökor­szág közölt megkötött szerződés alá­írását, amely szerződés amerikai fegyveres erők török területen tör­ténő elhelyezéséről szól. A szerződés értelmében korlátlan jogokat bizto­sítanak a török területen elhelyezen­dő amerikai fegyveres erők szá­mára. fl háborús törvények ) a :.e- szorí­tott munkabérek, a drágaság miatti elkeseredés országszerte bérkövete­lésekben, sztrájkokban robbant ki. A gyártulajdonosok azonban nem óhajtották a munkások mindennapi gondjaitól zavartatni magukat a ha­dinyereség nyugodt zsebrerakásában. — Csend legyen! — parancsolták a GyOSZ-urak s hogy a szakszerveze­teket megszálló, ingadozó és jobbol­dali vezetők mesterkedései ellenére sem szűntek meg a munkásmegmoz­dulások, a gyárosok a kormánytól üzemeik katonai felügyelet alá he­lyezését kérték. Katonai parancsnok­ság ütötte fel tanyáját az ózdi gyár­ban is. A mai kultúrház mellett ka- kastollas, szuronyos csendőrökkel népesült be a laktanya. 1918-ban a vidéki dolgozók vona­tot kérnek a vezetőségtől. Kérésüket elutasítják. A 8 órás munkaidő beve­zetését követelik. A követelést el­utasítják. A villanyvilágítás beveze­téséért írnak beadványt. A válasz: elutasítás. Az elégedetlenek számára pedig ott állt a gyárudvar sarkán — mint Magyarország minden nagyobb ipartelepén — a gyári börtön. Oda csukták be a szociáldemokrata be­súgók által megnevezett baloldali ér­zelmű dolgozókat, — nem ritkán a gyermekeket is. Mert Özdon — úgy mint Magyarország minden ipartele­pén — ezekben az években egyre jobban tért hódított a gyermekmun­ka, a kétségbeesett nyomorgó anyák egyetlen segítsége. A virgonc kis Farkasinszki-gyerek — ma az acél­mű országhírű kétszeres sztaháno­GYÁRI BÖRTÖN ÉS SZTRÁJK (Részlet Bars Sári Ózdról írt könyvéből) vistája, —1 akkor a gyári kőműve­sek mellett dolgozott. Munka után hallgatta egy kicsit, mit mesél Tö­rök Jóska bácsi: „Majd meglátjátok, még a kenyérhaj is jó lesz..Eb­ben nem volt semmi szórakoztató — már sokszor hallotta: inkább el­futott a fiúkkal játszani. Éppcsak hogy hancúrozni kezdtek az udvarón, nevetve húzgálták, spriccelték egy­mást, ahogy fiatal fiúk szokták, mi­kor nem férnek a bőrükbe. Nem vették észre a mestert, aki egy aj­tósarokból sötéten figyelte őket. — Farkasinszki! Gyere csak ide, fiacskám! — szólt szokatlanul ked­vesen. Á kis csapat szétrebbent, Farka­sinszki futtában kiabált vissza: — Hogyne, hogy felpofozzon! Másnap a katonai parancsnokság­ra hívták. Két hét szigorítottat ka­pott a gyári börtönben, mert vissza­beszélt a mesternek. A szűk cellának egy fapad volt minden bútorzata. Az ablak rácsos volt és magas, ha felállt a padra és minden erejéből ágaskodott, akkor sem látott ki raj­ta. Az ajtó előtt szuronyos őr állt, az kísérte a kisfiút reggel munkára, az lódította vissza egy rúgással este, munka után a cellába. A börtönnek, míg állt, mindig volt lakója. elsöprő erejű békevágyát Am a dolgozók nem lehetett sem katonai parancs­noksággal betiltani, sem börtönfalak mögé zárni. 1918 január 18-án az ózdi gyárban megálltak a gépek. Ünnepi fény ragyogta be a fáradt, sovány munkásarcokat. Az irodaab­lak mögül riadt pillantások nézték az udvarra tóduló tömeget, amelyből, mintha vállaikon tartanák, ércbeön- tött szoborként emelkedett ki egy izzószemű munkás. Leninről beszélt a népnek. A katonai parancsnok ide­ges fejhpngon vezényszavakat kia­bált a telefonkagylóba. Még az elő­rohanó csendőrök gyűrűjében is egyre zúgott a tömeg harci kiáltása: „Éljen a Szovjetunió, éljen a béke". Magyarország minden gyárában hasonló forró örömtüntetés zajlott le a bresztlitovszki békekötés hírére. A magyar munkásosztály ezen a na­pon — január 18-án — általános sztrájkkal bélyegezte meg a „szövet­séges" német imperialisták szovjet­ellenes rablóterveit. Ózdon letartóztatták és haditör­vényszék elé állították a sztrájk, nyolc kommunista vezetőjét. 1931- ben szabadultak a börtönből. Tizen­két évet rabolt el szabadságukból az úri rend, mert a hazug burzsoá nacionalizmus helyett a világ dolgo­zóinak hazája, a Szovjetország szere- tetére nevelték munkástársaikat. De a haditörvényszék, csendőrség, ter­ror sem tudta az ózdi dolgozók előtt elhomályosítani a Nagy Októberi Forradalom messzevilágító, győzel­mes tanítását. A nagyobb darab ke­nyérért folyó harc azóta elválasztha­tatlanul politikai követelésekkel for­rott össze. 1918 áprilisában a gyárban is­mét kirob­bant a sztrájk. Hire átkelt a hegye­ken, eljutott a földalatti tárnákig és a bányászok is letették a»fejtőka- lapácsot. A megmozdulás kiterjedt az egész környékre. A harcot az asszonyok kezdték az­nap, amikor a boltban már egy csi­petnyi lisztet sem kaptak. Vagy 'íz asszony vonult fel az irodába, egyik­másik karján kisgyermekével. Azok­hoz mentek, akik az élelmezési ügyet intézték. — A gyerekek éhesek. Miből főz­zünk nekik? — Ne szemtelenkedjenek, asszo­nyok, ne lazítsanak, menjenek a dol­gukra! — kiabált rájuk rémületében egy vezető tisztviselő. Egyik asz- szony lerúgta lábáról fapapucsát és ütésre emelte. Valaki telefonált. Percek alatt megjelent az úton ka- kastollasan feszítve a csendőrség. — Le akarják tartóztatni az asz- szonyokat! — szállt szét a hír az üzemekben. Az egész gyár kivonult. Vitte, ki mivel dolgozott. A nagyiro­da ablaka előtt, fenyegetően moraj- kitt a kalapácsot, vasrudakat emel­gető tömeg. Katonaságot vezényeltek ki. A spontán kirobbant sztrájk erős, szervezett tömegharccá nőtt.. A gyár vezetői nem tudták térdrekényszeri- teni a munkásságot, a termelés nem indult meg. fl vezérigazgatói szobiban | sűrű szivarfüstbe merülve, gondter­helten tárgyaltak a környéki bányák és az ózdi gyár urai. Már éppen he­tedszer ültek össze tanácskozásra a sztrájk kirobbanása óta, amikor megérkezett a dolgozók küldöttsége. Felmutatták a konzumban kapott ehetetlen, vizenyős kenyeret, a rom­lott húst.. Az ózdi vasasok és a bor- sodnádasdi, farkaslyuki, somsályi bányászok nevében emberibb életet és tisztességesebb bánásmódot kö­veteltek. Még a katonai parancsnok is kénytelen volt odadünnyögni a vezérigazgatónak: „Uraim, itt önök a hibásak, ha nem indul meg a ha­ditermelés!" Ózd és körayeke dol­gozóinak harca végül is eredményt hozott, de a sztrájk befejezése után szervezőit és vezetőit — 25 baloldali munkást — letartóztattak. Az ózdi dolgozókat azonban már nem lehe­tett megfélemlíteni. 1918 novembe­rében új erő lépett fel a fékező, gá­toló, ingadozó erőkkel szembeli. Megalakult hazánkban is a Kommu­nista Párt és az ózdi munkások is a vezető, a párt szavára figyeltek. A fronton és a börtönök mélyén, árulók ólálkodása közben, egepdőrszurony és puskatus ütései alatt, éhség és nyomorúság kínjaiban érett a forra­dalom.

Next

/
Thumbnails
Contents