Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-18 / 245. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG 'A A minisztertanács határozata a szénbányászok élelmezési-, szociális- és munkaviszonyai megjavítására AZ MDP BOR SOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PARTBIZÖTTSAGANAK LAPJA IX. évfolyam 245. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1053 október 18, vasárnap * _ .__ / C ok-sok évvel ezelőtt gyakran u előfordult, hogy a békés me­lók, kicsiny városok és falvak csendjét patkócsattogás verte fel. — Hírnök vágtatott tajtékzó lován, s véres kardot hordott körül az or­szágban. Ezzel jelezte a veszélyt, a háborút. Az idők kereke nagyot for­dult. A háború veszélye ma is, most is fennáll. Ez a veszély azonban nem elháríthatatlan. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megvédésének ügyét és végig kitartanak mellette. A há­ború elkerülhetetlenné válhat, ha az ellenségnek sikerül hazug rágalmaik­kal félrevezetni, megtéveszteni az egyszerű emberek becsületes mil­lióit." Ezekben a napokban hirnökök járják az országot. Nem hordanak Ugyan véres kardot, nem arról ad­nak hírt, hogy az ellenség betört az országba, hanem figyelmeztetik az embereket a háború veszélyére. Arról beszélnek, kinek mit kell ten­nie, hogy biztosítsuk továbbra is népünk békés, boldog felemelkedé­sét. Ezek a hirnökök egyszerű, lel­kes, hazájukat szerető emberek, bé­keharcosok ezrei, tízezrei, akik a gyárak, bányák, városok és falvak népeit figyelmeztetik a veszélyre, — az ellenség ott ólálkodik határain­kon túl, rabolni, fosztogatni sze­retne. Figyelmesen olvasd az újságot, hallgasd a rádiót. A tények beszél­nek: Vér folyik Vietnamban. Ez a szennyes háború sok ártatlan, sza­badságát szerető ember vérét ontja, amely aranyat sodor a modern van­dálok, a tőkések zsebébe. Békés kenyai falvak csendjét vad puskaropogás veri fel. A szabadság utáni vágyból fakadó dal elhal az ajkukon, s vér buggyan fel a szív­ből. Állatias, vad angol pribékek folytatják irtó hadjáratukat a ke­nyai nép ellen. Koreában elhallgattak a fegyve­rek. Az északi részen folyik a bé­kés. építő munka. Délen az ame­rikaiak igájában nyög a nép. A bé­két még nem kötötték meg. Üresen vár a tárgyaló asztal. Az amerikai imperialisták nem akarnak tárgyal­ni. A koreai nép békét akar, — az imperialisták jó üzletet. Mit sem törődnek azzal, hogy a jó üzlet ára sokezer ember családi otthonának feldulása, vér és halál. „Szerte a világon minden eddiginél erősebben hangzik a népek követe­lése: tárgyaljatok! E követelés elől ma már nem lehet kitérni. De van­nak nyugati államférfiak, akik úgy akarnak tárgyalni, hogy előbb telje­síthetetlen feltételeket szabnak. — Ezek tárgyalást akarnak — meg­egyezés nélkül. A népek megegye­zést akarnak — tárgyalás útján. C oha nem volt még szükség eny- nyire a népek összefogására és éberségére, mint most. Meg kell aka­dályozni, hogy az imperialisták újra háborút kezdjenek Koreában. Meg kell akadályozni, hogy Amerika ki­terjessze a vietnami háborút. Meg kell akadályozni, hogy Németország a háború tűzfészkévé váljék. El kell érni, hogy a Kínai Népköztársaság és a népi demokráciák elfoglalhas­sák az őket megillető helyet az ENSZ-ben. Harcolni kell az ellen, hogy az imperialisták továbbra is a legszörnyübb fegyverekkel — az atom és hidrogén bombával — fe­nyegessék az emberiséget" — hang­zik az Országos Béketanács Elnök­ségének a béketalálkozók megrende­zéséről szóló határozata. E határo­zat értelmében békebizottságaink november végén, december elején a városokban, járási székhelyeken bé­ketalálkozókat rendeznek. A talál­kozókat megelőzően a községekben és városaink kerületeiben, nagyobb üzemekben, termelőszövetkezetek­ben békeestékre kerül sor. Ezeken a békeestéken megválasztják a kül­dötteket, közös üzenet születik, s a megválasztottak ezt magukkal vi­szik a béketalálkozóra. A csigára jellemző, hogy lassan, óvatosan mászik. Ha veszély fenye­geti, kicsiny házába húzódik, azt hi­szi, ezzel megvédte magát. Nem le­het általánosítani, de sok ember hasonlít a csigához. Csak saját ma­gával törődik, a saját családi bol­dogságával s nem akarja tudni, mi történik a nagyvilágban. Nem akar tudni az állandóan fenyegető ve­szélyről, szívét eltakarja a figyel­meztető szó, a békéért való harc nagy érzései elől ügy él, mint a békésen kapargató tyúkanyó a esi­S A BÉKÉRŐL béivel, nem veszi észre, hogy felette kóvályog a vércse, amely csak. az alkalmat lesi, hogy elrabolja gyer­mekét. Ezekben a napokban a békebizott­ságok meghitt beszélgetések során vitatják meg az Országos Béketanács Elnökségének határozatát. Megbeszé­lik, milyen üzenetet küldenek a Bé­ke Világtanács ülésére. Nem mondanak nagy szavakat. Nem hangoztatnak szólamokat. A szívhez szólnak. Azt akarják, hogy népünk minden lakója nyitott szemmel járjon az életben, necsak befelé nézzen, necsak azt lássa, hogy1 mi békét akarunk és békében épít­jük országunkat, hanem kifelé is nézzen, figyelje a világban lezajló eseményeket. Eddig gyakran előfordult, hogy egyes békebizottságok rosszul értel­mezték feladataikat. Átvették a ta­nács, a szakszervezet s más tömeg­szervezet szerepét. Versenyeket, fel­ajánlásokat szerveztek. Az emberek — sokszor —, akik a békéről akartak hallani, akik tudni akartak arról, mi történik a világban, csalódottan mentek haza.. Nagy szavakat, sab­lonos, üres frázisok pufogtatását hallották, nem csoda tehát, ha néma maradt a szívük. LT a nem akarsz háborút, telje­11 sits a beadásod — hallották gyakran. Lemaradtál a tervek telje­sítésével, te nem vagy jó békeharcos, Sok dolgozó, amikor a tanácsházára menf, kezébe nyomták a békeszerző­dést, azzal: ha békét akarsz, köss békeszerződést. Ez nem más, mint a békemozgalom helytelen értelmezé­se. Üres forma — tartalom nélkül. Nem magyarázták meg értelmét, nem hatottak az érzésekre, a szívre. Helytelen lenne azonban, ha meg­feledkeznénk a mindennapi felada­tok elvégzéséről, a tervek teljesíté­séről. Hogy ki az igazi békeharcos, ki ho­gyan küzd a maga munkaterületén nagy békefeladataink megvalósítá­sáért, az mutatja meg, ki hogy telje­síti kötelességét. Nem közvetve kell azonban agitálni, hanem úgy, hogy a beszélgetések során minden részt-’ vevő megértse, mi az ő feladata a békéért folyó harcban, s mit kell ten­nie. A mi magyar nyelvünk nagyon szép és gazdag. Kimeríthetetlen kin­csesbánya. Száműzzük a bürokra­tikus tolvajnyelvet s szép anyanyel­vűnk gazdag szókincseivel szóljunk a szívhez. Beszéljenek úgy a béke­harcosok, hogy minden hazáját sze­rető ember érezze, neki üzenetet kell küldenie a Béke Világtanács ülésére. Mi legyen ez az üzenet? A Miskolci Járóműjavító Vállalat dolgozói azt üzenik, hogy az állomás te­rületén néhány évvel ezelőtt lakó­házak álltak, ahol ma csattogó ke-| rekű vonatok rohannak az acélsíne­ken. Nem bomba robbantotta szét eze­ket a házakat, nem pusztították el. A a házakat arrébb tolták, hogy helyet adjanak a fejlődésnek. Diósgyőr lakói arról adnak majd hírt, hogy az ősrégi várat megóvják a pusztulás­tól. Kifejezik vele, hogy ugyanúgy ápolják a haladó hagyományokat, a régen elhalt hősök hazaszeretetét, mint a várat. A miskolci Petőfi-ház lakói üzenete arról szól majd, hogy egész népünkkel együtt ők is büsz­kék a nagy forradalmárra, a szabad­ságharc harcosára, a nép költőjére. Azt akarják kifejezni, hogy a nagy költő példája is tanítja őket igazi hazaszeretetre, arra, hogyan kell igazán harcolni a nép hazájáért, mi­lyen lelkesedéssel, izzó honszerelem­mel kell megóvni az ellenségtől. T lyen és ehhez hasonló üzenete­1 két küldjenek megyénk dolgo­zói a Béke Világtanács ülésére. A diósgyőri, ózdi kohászok üzenjék, hogy az általuk készített sineken, a nép mozdonyai futnak, a vagonok tartalma a nép életét teszi szebbé, gazdagabbá. Üzenjék, ők nem fegy­verek, hanem gépek számára terme­lik az anyagot, termelik a nyers­anyagot, hogy azok, mint traktorok, s más mezőgazdasági gépek meg­könnyítsék a dolgozó parasztok éle­tét. A rekonstrukció hős építői mond­ják el, hogy az ő munkájuk nyomán olyan üzemrész születik, ahol a gépek felváltják az embert a nehéz fizikai munka alól. Kazincbarcikai dolgozók üzenjék azt, hogy Európa legszebb, legmodernebb, Magyarország legna­gyobb erőművét építik, amely a fényt, (Folytatás a 2-ik oldalon.) fi Központi Statisztikai Hivató! jelentése az 1953. évi népgazdasági terv 111. negyedévesek teljesítésére! A népgazdaság fejlődését, valamint a dolgozók anyagi és kulturális szín­vonalának alakulását 1953. III. ne­gyedévében a következő adatok jel­lemzik: Ipar A gyáripar — helyiiparra! együtt — 1953. III. negyedévi módosított termelési tervét 102.5 százalékra teljesítette. Az egyes minisztériumok 1953. III. negyedévi termelési tervüket a kö­vetkezőképpen teljesítették: 1953. III. negyedévi tervteljesítési százaléka: Kohó- és gépipari minisztérium 99.5 Nehézipari minisztérium 102.7 Könnyűipari minisztérium 101.2 Élelmiszeripari minisztérium 107.6 Építésügyi minisztérium ipar­vállalatai 103.4 A szocialista ipar 1953. III. negye­dében 12.0 százalékkal termelt töb­bet. mint a múlt év azonos időszaká­ban. a gyáriparon belül a bányá­szat termelése 6.5 százalékkal, a ko­hászaté 8.3 százalékkal, az építő­anyagiparé 14.4 százalékkal, a vegy­iparé 19-7 százalékkal, az élelmiszer­iparé 18.1 százalékkal, a bőriparé 9.1 százalékkal emelkedett. A gyáripar 1953. III. negyedében terven felül jelentős mennyiségű pe­nicillint, autóbuszt, fúrógépet, kar­tont, étkezési olajat, finomított szeszt, cukrot és kolbászfélét gyár­tott. Egyes minisztériumok — így a kohó- é® gépipari minisztérium — több fontos termék, köztük export­cikkek termelési tervét nem telje­sí tette. A gyáripar 1953. III. negyedévi ön­költségcsökkentési tervét nem telje­sítette. A gyáriparban a1 munkások létszá­ma egy év alatt 6.8 százalékkal, az egy főre eső termelés 2.8 százalék­kal emelkedett. Mezőgazdaság A III. negyedévben befejeződött a gabona®emüek betakarítása. A ga­bonaféléknél a holdankinti termés­átlag, a zab kivételével, kedvezőbb, mint a felszabadulás előtti évek bár­melyikében; az őszibúza és az árpa holdankinti átlagos termése a kima­gaslóan jó 1951. évit is meghaladja. Az őszi betakarításu növények ho­zama a legtöbb növényeknél maga­sabb, minf a megelőző legjobb évek­ben; különösen kedvező a burgonya, a kukorica és a cukorrépa holdan­kinti átlagtermése. Az állami gazdaságok a gabona- nemüeknél általában mintegy tíz- huszonöt százalékkal magasabb ter­mésátlagot értek el, mint az egyéni gazdaságok. A nyári betakarítási munkák^ minősége azonban számos állami gazdaságban nem volt meg­felelő. Az év TIT. negyedében atc állami gazdaságok 19 százalékkal több tejet, hetvennégy százalékkal több tojást és harminckilenc százalékkal több hízósertést adtak áí az államnak, mint a mull, év hasonló időszakában A párt és a kormány nagyarányú támogatása, valamint a kedvező ter­més nyomán emelkedett a termelő­szövetkezeti tagság jövedelme: egyedül kenyérgabonából egy terme­lőszövetkezeti családra átlag több mint lfét és félszer annyi jut- mint az elmúlt évben. A gépállomások traktorállománya egy év alatt tizennyolc százalékkal, a kombájnok száma 200 százalék­kal, az aratógépeké 42 százalékkal nőtt. Az elvégzett traktormunkák mennyisége negyven százalékkal volt több, mint a múlt év III. negyedé­ben. Az őszi talajművelési és vetési munkák üteme nem kielégítő. Közlekedés A vasutak 1953. III. negyedévi te­herszállítási tervüket 96.1 százalékra teljesítették; 12.2 százalékkal több árut szállítottak, mint a múlt év harmadik negyedében. A negyedév folyamán hajón 14.8 szá­zalékkal, tehergépkocsin 35.8 szá­zalékkal több árut, városi autóbuszon 24.1 százalékkal, távolsági autóbuszon 32.0 százalékkal több utast szállítot­tak, mint a múlt év harmadik ne­gyedében. Áruforgalom Az év harmadik negyedében erő­sen emelkedett az áruforgalom, ami­ben nagy szerepet játszott aiz élelmi­szerek és iparcikkek árának leszállí­tása, valamint a zöldség-, főrelék- és gyümölcsfélék a múlt évinél jóval alacsonyabb ára. A lakosság — az ál­lami és szövetkezeti kereskedelem­nél történt vásárlásoknál — szep­temberben az alacsonyabb árak kö­vetkeztében mintegy százhatvan millió Ft-ot tak^ított meg. Az állami és szövetkezeti kereske­delem 1953. III. negyedében nyolc százalékkal, szeptemberben 16 szá­zalékkal több élelmiszert és iparcik­ket adott el a lakosságnak, mint a múlt év hasonló időszakában. A pia­cokon is több mezőgazdasági termé­ket adtak el, mint tavaly. A fontosabb élelmicikkek eladása a múlt év harmadik negyedéhez képest ai következő mértékben emelkedett; kenyér és péksütemény 26.3 száza­lékkal, liszt 4 százalékkal, zsír 31.2 százalékkal hús 20.8 száza­lékkal, hentesáru 2.1 százalékkal, cukor 31.6 százalékkal, édesipari ké< szítmények 20.7 százalékkal, likőrök 35.9 százalékkal, a főbb iparcikkek közül férfiöltönyből 14.0 százalékkal gyermekruhából 26.1 százalékkal, férfiingből 6.4 százalékkal, féríicipö- ből 32.7 százalékkal, női cipőből 11.1 százalékkal, gyermekcipőből 27.5 szá­zalékkal, tűzhelyből 5.7 százalékkal, varrógépből 3.0 százalékkal, mosó­szappanból 21.6 százalékkal, pipere- szappanból 27.1 százalékkal adtak el többet, mint a múlt év azonos idő­szakában. Egyes ruházati cikkekből, főleg méterárukból a harmadik negyedév­ben kevesebbet adtak el, mint ta­valy. A negyedév folyamán bővült az áruk választéka, azonban a lakosság fokozódó igényeit és egyes fontosabb cikkek iránti keresletét a kereskede­lem számos esetben még nem tudja kielégíteni. Beruházások — építkezések Az év III. negyedében az építőipai- termelése mintegy tíz százalékkal volt több, mint 1952. év hasonló idő­szakában, a beruházásokra folyósí­tott összeg a múlt év III. negyedé­hez viszonyítva 9.1 százalékkal emelkedett. A negyedév folyamán több új vál­lalat é8 üzemrész kezdte meg mű­ködését. Átadlak rendeltetésének többek között a Wilhelm Pieck va­gongyár présműhelyét, a Rákosi Mátyás Művek csőgyárának új csö- nyomóherendezését, az oroszlányi ke­nyérgyárat, és a győri hűtőházat. A mezőgazdaság a III. negyedév­ben is többezer erő- és munkagépet' kapott, köztük traktorokat, arató- csóplőgéoeket, kévok-ötő-ara lógépe­ket stb. 23 falut, 24 állami gazdasá­got, hét gépállomást és 19 termelő­szövetkezetet villamosítottak. Elkészült a Népstadion, üzembe­helyezték a pincehelyi 80 ágyas kór­házat. Ezenkívül Budapesten, Sztá- linvárosban. Gödöllőn. Orosházán. Nagybátonyban és az ország sok más helyén új ovedákat, általános és kö­zépiskolákat adtak át rendeltetésük­nek. A lakásépítkezések ül eme a III. negyedév folyamán a kormányprog­ramnak megfelelően meggyorsult. A negyedév folyamán az ország számos helyén adtak át új lakásokat a1 dol­gozóknak, többek között Budapesten és Sztálinvárosban 400—400, Tál abá- nyán több mint száz, Székesfehérvá­rott közel száz, Pécsett 80. Dorogon 70, Szigelszenfmikióson 60 lakást, ezenkívül Miskolcon, Komlón, Győrött, Szolnokon. Kecskeméten (Folytatás a 2-ik oldalon.) A7, alberttelepi bányászok célul tűzték ki, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére az év­végéig többezer tonna szenet adnak a hazának. Az alberítelepiek tudják mit jelent az :t ioíí szó. s napról-napra sz.ép ered­ményeket érnek cl. A csapatok most felújították egymás közötti párosverseny szerződésüket is. Október IS.én Nagy József sztahanovista frontmester, csapata nevében versenyre hívta T-oy Árpád Kossuth.díjas frontmesfer csapatát. A két fronl- mester kémény kézszorítással pecsételte meg a versenyfelhívást. (Erdtädi János felvéteti Alberttelepi frontmesterek versenye a több szénért

Next

/
Thumbnails
Contents