Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-02 / 231. szám

; HAZÁNKNAK,ÖNMAGUNKNAK ADJUK Ahol már az első nap mindenki jegyzett Megyénkben több olyan üzem és vállalat van, ame­lyeknek valamennyi dolgozója becsületbeli kötelességé­nek tartotta, hogy már az első nap jegyezzen békeköl­csönt. Ezek közé az üzemek közé tartozik a zempléni ásványbánya is. A bánya dolgozói nemcsak a kölcsön jegyzésében járnak az élen, kiváló eredményeket érnek el a termelésben is. Harmadik negyedévi tervüket 125 százalékra teljesítették. A békekölcsön jegyzése ünne- pé'yes keretek között zajlott le. Elsőknek az üzem sztahánovistái jegyeztek, közöttük Szabó Béla és Szabó Ferenc, akik 155 százalékot értek el az elmúlt hó­napban. A sárospataki földművesszövetkezet és a Vendég­látóipari Vállalat dolgozói szintén már az első napon eleget tettek hazafias kötelezettségüknek. A termelőszövetkezetek közül különösen lelkes hangulatban fogadták kormányunk felhívását a mádi Kossuth tszcs-ben. A tagok már az első nap valamenyj nyien felkeresték a tszcs irodáját, hogy békekölcsönt jegyezzenek. Többen elmondották, hogy termelőszövet­kezetük annyi kedvezményt és támogatást kapott ál­lamunktól, hogy becsületbeli kötelességüknek tartják a kölcsön jegyzését. A gépállomások közül az alsóvadászi gépállomás dolgozói befejezték a békekölcsön jegyzését, összesen 24.950 forintot adtak kölcsön államunknak. A gépállo­más traktorosai nemcsak a kölcsönjegyzésben, a ter­melőmunkában is példamutatóak. Valamennyük közül kitűnik Lukács Vince, aki 10 nap alatt 44 hold földet szántott fel. Ez alatt az idő alatt 154 százalékos terv­teljesítést ért el. Első volt a békekölcsönjegyzők között Boda Miklós, az alsóvadászi Szabadság tsz traktorosa is. A ricsei járásban a békekölcsön­jegyzés napján még fokozottabb lendülettel folyt a szántás, vetés, be­takarítás. Kiesére egymásután ér­keztek at napraforgóval, kukoricával megrakott szekerek és vontatók, ■azokból a községekből, ahol nincs begyüj tőhely. Különösen lelkesen vettek részt a békekölcsönjegyzésben a járás ter­melőszövetkezeteinek tagjai, mint például a nagyrozvágyi Ady, a láca- csékei Táncsics, a zemplénagárdi Dózsa, a kisrozvágyi és révleányvári Lsz-ek dolgozói. A nagyrozvágyi Ady termelőszö­vetkezetben különösen azok jártak élen a békekölcsön jegyzésében, akik néhány héttel ezelőtt még azon gondolkodtak, hogy kilépnek a cso­portból. Ilyenek voltak Barcsik Jó­zsef, Kovács Sándor és Harcsa Béla, akik miközben kölcsönt adtak álla­munknak, elmondották, hogy to­vábbra is a szövetkezeti gazdálkodás útján maradnak. Szívesen jegyeznek békekölcsönt, mert tudják, hogy pártunk és kormányunk ezekkel az összegekkel is a jólét emelését biz­tosítja. Kormányunk támogatására jó munkával válaszolnak. Határ­időre elvégzik az őszi szántást, ve­tést. ' ' A ricsei iárás dolgozó parasztjai lelkesen igyekeznek eleget tenni hazafias kötelességüknek. Ugyan­akkor a kulákok minden alkalmat megragadtak, hogy hazug rágal­makkal lebeszéljék a falu népét a hazafias kötelesség teljesítéséről. Ebben mesterkedett Mádi József nagyrozvágyi . kulák is, aki Gönci Géza tsz tagot igyekezett befolyása alá keríteni. Aljas mesterkedését a dolgozó parasztok leleplezték. Bodrogkereszturon Bedvárik Já­nos egyénileg dolgozó paraszt 100 forint békekölcsönt jegyzett. — Örömmel adok kölcsönt az ál- őszi mezőgazdasági munkát határ­iamnak, mert tudom, hogy jóra', bé- idő előtt befejezem, s pontosan ele- kénk megszilárdítására, jólétünk fo- get, teszek beadási kötelezeltségem- kozására fordítja. ígérem, hogy az nek is. Felajánlásokkal, munkasikerekkel erősitik meg kölcsönjegyzésüket a DIMAVAG Gépgyár dolgozói Derűs, bizakodó hangulatban — rég látott nagyszerű lendülettel folyik a termelő munka ezekben a napokban a DIMÁVAG Gépgyár üzemeiben. Amint elhangzott a miniszterta­nács felhívása, a Gépgyár dolgozói forró lelkesedéssel tették maguké­vá a békekölcsön ügyét. Mind­egyikük azon igyekezett, hogy mi­előbb eleget tegyen hazafias köte­lességének. Különösen nagy volt a lelkesedés a kerékpárüzemben, ahol a párt- és szakszervezeti aktí­vák jó politikai felvilágosító mun­kájának hatására a dolgozók a kölcsönjegyzést összekapcsolták a termelési tervek teljesítésével. Számos példamutató felajánlás történt a kölcsön aláírása alkal­mával. — Tettekkel is akarok válaszol­ni a kölcsönjegyzés mellett kormá­nyunk intézkedéseire, amelyeknek célja életszínvonalunk további eme­Miskólc, Sátoraljaúj­hely és Ózd általános iskoláira FI.5 millió, a gimnáziumaira 5.5 millió, a kollégiumai­ra 9.5 millió forintot fordítunk 1953-han. A borsodnádasdi dolgozók szorgos, áldozatos munkája nyomán épült ez a korszerűen berendezett 600 személyes fürdő. A IV. Békekölcsön jegy­zésével újabb nagyszerű létesítmények megteremtését teszik lehetővé a Borsodnádasdi Le mezgyár dolgozói is. (ErdSdí János «elvétele.) lése. Eddigi 180 százalékos telje­sítésemet 200 százalékra emelem — mondotta Petrus József ka­russzelesztergályos, amikor kétheti fizetésének megfelelő összeget írt a kölcsönívre. Felajánlását már azon a műszakon teljesítette, —• napi előírásának kétszeresen tett eleget. Ugyancsak teljesítette a kölcsönaláíráskor tett vállalását Szegedi Lajos karusszelesztergá­lyos is, aki szerdán 170 százalékos teljesítését 180 százalékra fokozta. A dolgozók lelkesedése megmutat­kozott az üzem termelésében is, amely ezen a napon a havi terv végrehajtását 108 százalékra emelte. A kerékpárüzemen kívül igen nagy lelkesedés közben folyik a jegyzés a süllyesztékes kovácsmű­helyben, a fogazó üzemben, a szerszám és készülék üzemben és a hőkezelő üzemben is. Jegyeznek Kazincbarcika építői ötéves tervünk egyik legnagyobb alkotása, Kazincbarcika építői tervüket, napról napra túlteljesítik. Szerdán reggel valamennyien öröm« mel fogadták kormányunk felhívását ® Negyedik Békekölcsön jegyzésre. A dolgozók nagyrésze már a korareggeli órákban bejegyezte a gyűjtőivé re azt az összeget, amelyet kölcsön ad államunknak. Az építkezésen népnevelők gyűjtik » jegyzéseket- A hőé épltöfc gyönyörködve nézik a kezük nyomán emelkedő erőművet, a korszer!? munkáslakásokat, szívesen járulnak hozzá forintjaikkal is ahhoz, hogy es a nagy mű mielőbb felépüljön, megkezdje a munkát. Völiei Sándor építésvezető a város építésénél dolgozik Jánossal együtt- Az elsők között voltak a jegyzésben. Elmondották, hogy még többet is szívesen adnának, hiszen saját szemükkel látják, hogy kormányunk milyen nemes és nagyszerű célokra használja fel a dolgo­zóktól kölcsönkapott összegeket. * A kokszolónál a Pécsi brigád jegyzett elsőnek békekölcsönt. X brigád tagjai nemcsak a jegyzésben, a munkában is élenjárók. Tervüket) 167 százalékra teljesítik. Megfogadták, hogy kölcsönadott forintjaik) mellett továbbra is'ilyen jó, sőt még jobb munkával járulnak hozzá haj zánk büszkeségének mielőbbi felépítéséhez és üzembehelyezéséhez. A kölcsönjegyzés ideje alatt, szinte ünnepélyes hangulat uralkodik Kazincbarcikán. A rigmusbrigád vidám nótával köszöntötte az első napj azokat, akik példamutatóan, az elsők között jegyeztek a haza javára, maguk és az egész dolgozó magyar nép hasznára. Aggtelek példád muf-ah Agglelek község dolgozói lelkes örömmel vesznek részt a Negyedik Békekölcsön jegy­zésében. A hegyek között, távol a vas~ úttól fekszik Agg­telek község■ Szep­tember 30-án már a kora reggeli órákban megkezdő­dött a Negyedik Békekölcsön jegy­zése. Van-e olyan város, vagy község az országban, amely ne kapott volna a felszabadu­lásunk óta valamit. Aggtelek községben is vágóhíd épült, kibővítették az autóbuszjáratot. A községben lakó bá­nyászokat kényel­mes autóbuszok szállítják a munka­helyre — Kűri' tyánba. A helybeli népboltot 150.000 forintos költséggel korszerűsítik. A falu dolgozói öröm­mel jegyeznek. El­sők között mutat példát Balé István tanácselnök, aki­nek nyolc 16 éven aluli gyermeke van. Ötszáz forintot adott a hazának. Oláh Antal 4 gyer­mekes dolgozó pa­raszt 100 forintot jegyzett, ugyanak­kor bciclentette, hogy október ■ TÖi helyett ászt vetése tervét szeptembei 29-re befejezte* Egymásután jönnek a többi dolgozó pa­rasztok is: Fábri József, Bónis Bér* tálán, Mózes JánaSj Szegő János és még sokan mások, hog-g forintjaikkal segÍM sék elő a kormánvf programjának meg* valósítását. BANDI GYULA1 luniiiniiuHiiiiiiiiiiiiuiiiiHiniiniiiiiiiiiiiiiiiiniiiiHinMtiiiiiiiiiiiuiniiiiHUiiiniimHiiHtiHttMiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiiiiiiiniiiiiiiiaiiiiniiniiMiniiHiiiiiMiiiwuiiniiiiHiiiiiHiHiiiiMiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiHiiiMiiimiMimmmimiiiiiiimmiiniiiruwmmimiMiiiiimimi iiiiiiiiiiiiiimiimiiiiimiiuiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiHimimmiiiiiiiiiiiiiiiHimiiminmiiiiMiiumiimiimiMiinmiimimmiiHimt r t é 1 e t INépnevelők a kölcsönjegyzés és az őszi munka sikeréért OLYAN AZ EGERLÖVÖI Május 1 tsz 50 holdas cukorrépa táblája, mint valami óriási zöld lepedő. A hatalmas táblán fiatalok, öregek, — férfiak és nők szorgalmasan ássák, tisztítják a répát. Kevés szó esik munkaközben. Ez helyes is, mert akinek sokat pereg a nyelve, annak kezében áll a munka. Csak az ebédszünetben indul meg közöttük a beszélgetés a kölcsönjegy- zésről, az őszi munkáról. A népnevelő Molnár Ferenc elv- társ — egyébként a növénytermesz­tési brigád vezetője — itt is, ott is megáll, ismerteti a kormány felhí­vását, hogy dolgozótársai megértsék, mi célt szolgál a jegyzés. Először Cingula János mellé ül le. — Hogy megy a munka János bá­csi? — Megyen* csinálom... de nem so­káig... Végzek én a tsz tagságommal, — mondja olyan elszántsággal, mint­ha kár lenne minden ellenkező szóért.. Molnár elvtárs csöndesen megkérdi: Nem volna jó ha egy ki­csit még gondolkodna? Eddig csak azok beszéltek így, akik félnek a munkától. — Én eddig mindig megcsináltam a magamét, rám nem panaszkodott senki — válaszolja. A NÉPNEVELŐ elismerően bó­lint. — Ez igaz János bácsi. Meg va­gyunk elégedve mindannyian a mun­kájával. Az elismerés jól esik az öregnek, a feszültség kezd engedni; de a népnevelő tovább üti a vasat. — Hanem azért okosabb ember­nek ismertem magát János bácsi. Nem gondoltam volna, hogy az ellen-* * 1 ség szavára hallgat. Most akar ki­lépni a tsz-ből, amikor az állam min­den eddiginél nagyobb kedvezményt biztosít számunkra. Nézzük csak: először is -az idei íft-^iiázalékps hal­adási kedvezményt, ami búzából 145, árpából 45 mázsát jelent. Ezenkívül 3160 liter tejjel kell kevesebbet be­adni. Ez mind a csoporttagok élet- színvonalát emeli. Ha összeszámol­juk, az eddig megjelent párt és kor­mányhatározatok 900 forint jövedel­met biztosítanak fejenkint a tagság­nak. Mit szól ehhez? — Jó, jó, de én már határoztam, — makacskodik az öreg. — Egyébre is kell gondolni. Itt van az árleszállítás. Tudja-e minek köszönhetjük ezt? Elsősorban annak, hogy jól dolgoztunk, kölcsönadtuk forintjainkat államunknak. Kormá- mányunk jól gazdálkodott a pénzzel, s így lehetővé vált, hogy csökkent­sük az árakat. Meg van-e elégedve mostani életével, jövedelmével? — MEG VOLNÉK ÉPPEN —, vá­laszolja. — Látja, pártunk és kormányunk nincs megelégedve. Azt akarja, hogy még jobban éljünk*Ugye milyen jó volna például, ha nem kézzel szed­nénk a répát, hanem kombájnnal. — Az igaz, már régen készen vol­nánk vele, — bólint Cingula elisme­rően. — Rajtunk múlik, hogy több gé­pet kapjunk. Azért is érdemes köl­csönt adni államunknak. De persze maga ezt úgy sem fogja élvezni, hi­szen kilép... — Hát... úgy vagyok, hogy mennék is meg nem is. Nehéz nekem ez a munka... én rokkant ember vagyok, s itt meg nem törődnek az ember­rel... — böki ki végül. — Erre is van orvosság. A párt és a kormányhatározat biztosítja, hogy ilyen embereket könnyebb munkára kell beosztani. — Hiszen ha úgy lenne..; — Úgy is lesz. Szóval akkor ma­rad? — Majd meglátom... — mosolyo-­dtt __________'4-':: — Békekölcsönt mennyit jegyez? — MÉG NEM TUDOM, este majd megbeszélem a dolgot — mondja s a népnevelő már tudja, hogy estére Cingula János neve is ott lesz a béke­kölcsönt jegyzők között. Tovább megy és Zubor Lajosné mellett áll meg. — Ejnye, mennyi is a maga mun­kaegysége Zuborné? — Már 170, — mosolyodik el az asszony. — Akkor szépen fog keresni. — Én nem is panaszkodom... csak... —, árnyék fut az arcára — jó volna, ha a férjem is velem dolgozna. — Bizony kár volt itthagyni a cso­portot. — Meg is bántuk. Számvetést készí­tettünk. Látjuk, hogy akkor járnánk jól, hogyha mindketten itt dolgoz­nánk. De tanultunk a saját kárunk­ból. Már beszéltünk a párttitkár elv­társsal; — megígérte, ha a tagság is úgy akarja, akkor a férjem vissza­jöhet. Aztán a kormány felhívásáról be­szélgetnek. — Érdemes jegyezni, *— mondja a népnevelő. Többszörösen hasznát látjuk. Ha például az elmúlt éven 100 forintot adtunk kölcsön az ál­lamnak, ma ez a pénz 120 forintot jelent, mivel az árak átlag körülbe­lül 20 százalékkal csökkentek. Ha most újból kölcsön adunk államunk­nak pénzt, még jobban nő életszín­vonalunk. — EZ IGAZ, — bólint az asszony, — Csak a zsír, meg a hús lenne ol­csóbb. Meg nem ártana, ha egy ki­csit több is lenne. A népnevelő a távolba arra felé mutat, hol több mint 100 hold ten­geri áll töretlenül. Látja? Abból a kukoricából lesz a hízó. Ha hama­rább letörjük, akkor hamarább meg- Miíznak a disznók, . Az is kell tehá% hogy necsak mindent az államtól várjunk, hanem magunk is igyekez­zünk eleget tenni feladatunknak. — Békekölcsönt azért is érdemes jegyezni — folytatja a népnevelő —, mert nyerhetünk. Itt van például a faluban Kovács János, aki 25 ezer forintot nyert. — Vett is egy szép házat — szól az asszony elismerően. — Tudom én, hogy érdemes jegyezni. Mi sem maradunk el. Jegyzek én is, hiszen sokszorosan visszakapjuk. Vizincai István már várta a nép­nevelőt. ö is hallott a felhívásról. — Gondolkozott-e már rajta Pista bácsi? — Gondolkoztam. És mi a válasza? — Mi? Az, ami minden becsüle­tes embernek. 100 forintot jegyzek. Az állam kéri, szívesen adok. Hét gyermekem van. Arra gondolok, hogy az én forintjaim odagurulnak a többihez; sok millió lesz belőlük. Ebből kormányunk is jobban tud gazdálkodni. Gazdagabbak leszünk, jobban fogunk élni. Arra is gondo­lok, hogy ezekkel a forintokkal gyermekeink jövőjét biztosítjuk. Én is azt akarom, hogy a holnap még szebb legyen. — ÍGY IS LESZ Pista bácsi! Csak azt szeretném még mondani, hogy a kölcsönadott forint még nem minden. Ahhoz az is kell, hogy jól dolgozzunk. — Az elmúlt évben 720 munka­egységem volt. Ebben az évben már 520 munkaegységet szereztem. Ez­után is arra fogok törekedni, hogy megálljain a helyemet. Csak persze, v,an itt egy kis baj. A mi csopor­tunkban még nem mindenkinek szívügye a közös. Több, mint har­minc holdon a napraforgó silány, mert egyszer sem kapáltuk. Ezzel nemcsak magunkat, hanem álla­munkat is megkárosítottuk. Úgy kell dolgoznunk ezentúl, hogy ilyen elő ne fordulhasson. A tábla másik végén Ferge La­jos népnevelő beszélget Szűcs Jó­zseffel*. • — Hagyj békét! — vág vissz* bosszúsan a népnevelő szaVárai Szűcs József. — Én nem jegyzek^ Nem látom semmi hasznát. — Nem? Ejnye — gondolj csak » múltra és a jelenre. Talán jobban éltél, mint most? — Hogy hogyan éltem? ügy, mint egy rabszolga. Bejártam a rí egész országot munka után. Nyo« morogtam, kínlódtam. Bizony még azt is bántam, hogy a világra jöt-» tem. — LÁTOD, ma pedig inkább az a baj, hogy nincs elég munkaerő a csoportunkban. Aztán meg gondolj arra is, hogyan dolgoztunk mi aa uraknak, meg a kulákoknak. A cu-t korrépát akkor nem munkaegységbe és nem magunknak szedtük, hanem éhbérért kora hajnaltól, késő estig. Kezünkből csurgóit a vér, a haszon meg az uraké volt. Most pedig a párt és a kormány egy egész sor intézke-* dést hozott, hogy még jobbá tegye életünket. — Van tehened? — Van hát. — Mennyi tejet adsz be évente? — 520 litert. — És mit szólnál ahhoz, ha a» állam elengedné neked a tejbeadást? — Csak tán nem... — Pedig ez így van. Október 1* tői tszcs tagoknak a háztáji gazda-i Ságban lévő tehén után nem kelj beadniuk a tejet. — Tényleg? — ámul el Szűcs Jó-» zsef. Lazányi párttitkár elvtárs éppé« arra jár, tőle is megkérdezi. — Úgy van az, Józsi, — bizonygat-4 ja a titkár elvtárs. Az állam azon-) ban nemcsak ennyi kedvezményt ad, Biztosítja azt is, hogy a tehenet in« gyen gyógykezelje az állatorvos. A! jövő évben pedig tejbeadásunk a tsz« ben 30, gabonabeadásunk pedig 25 százalékkal csökken: te meg ugyan« annyival többet fogsz keresni. MI erre a válaszod? *— Az , mosolyodik el —> hogy én is jegyzek 100 forint békekölcsöntj ___CSORBA BARNA, Élen a munkában, élen a jegyzésben is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents