Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-13 / 240. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG Keddi, u4i>3. október 13, Bányászaink nagy felelőssége Ahogy közeledik a tél, a dolgo­zók figyelme egyre inkább bányá­szaink felé fordul: hogyan teljesí­tik tervüket, adnak-e elegendő sze­net az ország számára. Ipari üze­meink jó munkája azon mullK, hogy megkapják-e a kellő mennyi- ségű és minőségű szenet. De várják a kórházak, iskolák és a dolgozó családok is a téli tü­zelőanyagot, s joggal kívánj áK, hogy az idén jobb legyen a .szénel­látás, mint az elmúlt évben. Ezek a jogos igények mind job­ban fokozzák a borsodi bányászok nagy felelősségét a széntermelés terén. Derék bányászaink nagy­része mélységesen átérzi a nagy és megtisztelő felelősséget, szívvel- lélekkel igyekszik megfelelni a vá­rakozásnak. Fokozzák a termelés ütemét, minden percet kihasználva harcolnak a terv teljesítéséért. Akadnak azonban olyan bányaüze­mek is, amelyek súlyosan lemarad­tak a széncsatában, a tervek teljesí­tésében. Joggal szégyenkeznek a lyukói, sajószenl péteri és a kuri- tyáni bányászok gyenge munkája miatt a megye dolgozói. Úgy kell harcolniok a jövőben a lemaradt bányák dolgozóinak, hogy mielőbb kiküszöböljék a csorbát, letöröljék a szégyenfoltot, — tel­jesítsék a tervet. Lemaradt bányaüzemeinkben gyakran a létszámhiánnyal igye­keznek menteni a súlyos adóssá­got. A legtöbb esetben azonban el­túlozzák a létszámhiány okozta ne­hézségeket, ennek számlájára ír­nak sok más hibát is, amelyet előrelátó jó munkaszervezéssel, a műszaki feltételek megteremtésé­vel ki lehetne küszöbölni. Arra kell törekedni minden bá­nyaüzemben — elsősorban ott, ahöl a létszámhiány valóban ne*- hézségeket okoz —, hogy a fejtel­jesítmények növelésével pótolják a kieséseket. Semmi kétség nem le­het, hogy ehhez meg van a lehe­tőség. Bányász pártbizottságaink, szakszervezeteink a műszakiakkal együtt jó politikai tömegmunkával vezessék új rohamra bányászain­kat. Ezzel biztosíthatják a szén­csata sikerét, megteremthetik az előfeltételeit annak, hogy a borsodi bányászok megfelelnek a beléjük vetett bizalomnak és teljesítik a széntermelési tervet. Gyorsítsák meg állami gazdaságaink az őszi mezőgazdasági munkák ütemét Megyénk több állami gazdasága befejezte már a szántási és vetési munkákat. A szerencsi cukorgyár célgazdasága október 9-re befejezte az ősziek vetését. Jól halad a szán­tási és vetési munka a vattai, tarcali és klementinái állami gazdaságok­ban is. Igen jól dolgozik az emődi állami gazdaság, ahol 558 hold őszi­búzát, 200 hold őszi takarmánykeve­réket vetettek el október 5-re. Egy-két állami gazdaságban azon­ban — ahol az igazgató és vezető íigronómus nem mozgósítja kellő­képpen a gazdaság dolgozóit, a szán­tás, vetés és a trágyakihordás nem halad kellő ütemben. Súlyosan el­maradt a vetőszántással a léhi, bod- roghalmi, igrici, boldvai és dicházi állami gazdaság. A kukorica, napra­forgó és takarmányrépa betakarítása nem halad eléggé, a dicházi, evnődi, igrici, klementinái, mezönagymihály: és ongai gazdaságban. Elhanyagolta a mélyszántást a vattai, léhi és a me zőnagymiháyi állami gazdaság. Döntő feladat, hogy állami gazda ságaink igazgatói, vezető agronómusai sürgősen ismertessék minden dolgo zóval, a jutalmazásról szóló minisz­teri utasítást. Rendszeresen értékel­jék ki a teljesítéseket, amellyel elő­segítik az őszi munka befejezésénél meggyorsítását. Kinevezték a Szovjetunió úi egyiptomi rendki vüii és meghatalmazott követét A Szovjetunió Legfelső Taná­csának elnöksége Szolod Danyiil Szemjonovicsot kinevezte a Szovjet­unió egyiptomi rendkívüli és megha­talmazott követévé. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak elnöksége Kozirev Szemjon Fav- lovicsot felmentette a Szovjetunió egyiptomi rendkívüli és meghatal­mazott követi tisztsége alól, tekintet­tel más munkára történt beosztására.1 A III. SaaksaiervejíCíi Yilágkongressznis Becs (TASZSZ) A III. Szakszervezeti Világkon­gresszus vasárnap délelőtti ülésén megkezdődött Louis Saillant beszá­molójának vitája. Az elnöklő N. M Svernyik először Manuel Gutierrez- nek, a guatemalai dolgozók egységes szövetsége főtitkárának adta meg a szót. Ezután Zupka, Csehszlovákia kép­viselője, majd L. Yntilla, a finn dol­gozók képviselője szólalt fel. A német küldöttség nevében Her­bert Warnke üdvözölte a kongresz- szus részvevőit. — Számunkra, német munkások és alkalmazottak számára — mon­dotta Warnke — különös jelentőségű mind a nemzetközi, mind a német munkásosztály egységének megte­remtése, minthogy ez az egység je­lenti a német kérdés békés megoldá­sának. az európai béke biztosításá­nak útját. Ahhoz azonban, hogy a német munkásosztály meg tudja ol­dani ezt a hatalmas fontosságú fel­adatot. le kell küzdeni a szakadást Nyugat-Németország és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói­nak közös harcában is, ki kell ková- csolhi a német munkásosztály akció- egységét. Ezután Tan Ngun burmai küldött kapott szót, majd V. Casanova, a chilei dolgozók egységes szakszerve­zeti központjának főtitkára, Haszan Szanmugat, a ceyloni szakszervezeti szövetség főtanácsának tagja szólalt fel. Ezután a kongresszus üléstermé­ben megjelent az ausztriai munkás­szervezetek küldöttsége. A jelenlévők viharos tapssal fogadták a küldöttsé­get, amely az osztrák dolgozók nevé­ben virágcsokrokat és ajándékokat nyújtott át az elnöklő N. M. Sver- nyiknek. Az osztrák szakszervezetek képvi­selőjének üdvözlő szavaira N. M. Svernyik válaszolt. A délelőtti ülésen Manta Matamo- ros, a panamai dolgozók szövetségé­nek képviselője szólalt fel utolsónak. A III. Szakszervezeti Világkon­gresszus október 11-i ülésén Alain Le Léap elnökölt. Az ülésen elsőnek André Ruiz, az algíri munkások kép­Felvesiiink: kőműves Sc», SlIvS» orozó segédmunkás férfi és nű dol­gozókat budapesti munkahelyre — Vidéki dolgozók részére megfelelő si&lláat, étkeztetést biztosítunk. Je, lentkezés 25/2. Építőipart Vállalat Budapest, XIII. Itozsnyai nt 8. viselője szólalt fel, majd BrándSen, a holland dolgozók képviselője be­széde után N. M. Svernyik, a szov­jet szakszervezeti küldöttség veze­tője emelkedett szólásra. A szónoki emelvényen megjelenő Svernyiket a kongresszus küldöttei hosszantartó tapssal fogadták. Vilyvitány példájára javítsák meg a begyűjtési pf unhat a sátoraljaújhelyi járás kosségi tanácsai Kint a határban pezsgő az élet Mikóháza, Vilyvitány és a többi köz­ség környékén is. A föld barna háta, a göröngyök bizonyítják: a sátoral­jaújhelyi járás dolgozó parasztsága szorgalmas munkával idejében el­veti a magot, biztosítja a jövőévi kenyeret. Góréba rakott kukorica­szárak mutatják, hogy szorgalmasan törik a tengerit. Ássák a burgonyát is. Esténkint fehéren világítanak a zsákok a hazatérő szekereken, arany- lón sárgul a kukorica a kocsiderék­ban. a házak ablakán vidám nóta­szó szűrődik ki. Fosztják a kukori­cát. Ezévben gazdagon fizette meg a jó munkát a tengeri. Bőven termett a határban —- s a beadási kötelezett ség 10 százalékos leszállítása utár nemcsak a beadás teljesítése nerr ütközik nehézségbe. — de bőven jut a szabadpiacra is. És mégis — an­nak ellenére, hogy a betakarítás jól halad, egyre több ház tornácán szá4 rad a lefosztott kukorica — a sátor­aljaújhelyi járás az állam iránti kö­telezettség teljesítésében az utolsók között kullog. Ahol a tanácstagok nem mutatnak példát... Persze az elmaradásnak nincsenek „természeti okai“. Sokkal egysze­rűbb a késés magyarázata; a nem­törődömség, a hanyagság. Mikóháza községben például alig van ház, ahol már be ne takarí­tották volna a kukoricát — s mégis alig van dolgozó paraszt, aki eleget tett volna beadási kötelezettségének. A napokban mintegy 80 dolgozó pa­rasztnak kellett felemelni a törvény­ben előírt 10 százalékkal beadási kö­telezettségét, — mert nem adta be az előírt részt az államnak. De mi Jí serkentené a dolgozó parasztokat, a kötelesség teljesítésére, — mikor a tanács vezetőitől is a törvényesség megsértését látják. Szabó Pál, a köz­ségi tanács elnökhelyettese úgy ér­telmezte a kormánynak a dolgozó parasztokat segítő rendelkezéseit hogy noha letörte kukoricáját és ki­ásta burgonyáját, — egy szemet senr adott be belőle. Nem különb nála Zamka Mihály tanácstag, a begyűj­tési állandó,bizottság elnöke sem. — Alig 1 mázsa a kukoricabeadási kö­telezettsége, —- de még ezt sem tel­jesítette, Pedig termett neki vagy két kocsira való. Sokkal fontosabb­nak tartja a lekvárfőzést. Mikor a járási tanács begyűjtési osztályának dolgozói felkerestek, hogy szép szó­val figyelmeztessék kötelezettségére, kijelentette, hogy „most nem ér rá mert lekvárt főz'1. Ha akarják, meg­nézhetik, hogy mennyi termet neki de az kint van a falutól vagy fél órára levő pincében — menjenek ki Aztán meg zsák sincs — mondta „kétségbeesve". Mikor közölték, hogy majd hoznak zsákot — akkor fogat nem volt. Ilyen körülmények között nem le­het csodálni, ha a terményraktárban nincs kukorica. S ha a tanács veze­tőit megkérdik, hogyan tűrhetik ezt a szégyent, vállrándítva felelik „A szomszédos községek sem állnak job­ban'“. Pedig ez nem egészen igaz, van jó példa is a szomszédok között. Vilyvitányban nem hivatkoztak a dolgozó parasztok arra, hogy „most szántani, vetni kell, nem érünk rá a terményraktárba menni". A kukori- cafosztás, a burgonyaásás után pél­damutatóan eleget tettek beadási kö­telezettségüknek. így érték el, hogy a járás községei közötti versenyben a legjobbak között »vannak. Ebben a községben a tanács tag­jai maguk jártak clöl jó ' példával, elsőként vitték a kukoricát, burgo­nyát a terményraktárba. Szekér is került — mert bizony nekik 4 kilo­méterre kell a terményt szállítani Úgy szervezték meg a dolgot, hogy 3—6 dolgozó paraszt beadási kötele­zettségének megfelelő mennyiségű burgonyát, kukoricát raktak fel egy- egy szekérre^ s így nem esett ki fo­gat az őszi munkából sem s a be­adási kötelezettségnek is eleget tet­tek. így köszönik meg a vilyvitányi dolgozó parasztok a kormánynak hogy csökkentette beadási kötelezett­ségüket. Nem dicsekedhetik azonban r karcsaí tanács sem, hogy mindent megtesz a beadás gyors teljesítése érdekében. Amilyen jól állnak az őszi szántás-vetéssel ugyanúgy el­maradtak a begyűjtéssel. Karcsán az a vélemény alakult kt, hogy „majd beadjuk, amit kell, — de ami van. azt először a piacon értékesítjük". Korsoveszki György dolgozó paraszt sem mondhatja, hogy nincs miből be­adni. Szeptember 29-én például egy szekér kukoricát árult a sátoralja­újhelyi piacon — s el is adta má- zsánkint 130 forintért. Arra viszont sem neki, sem a tanácsnak nem volt gondja, hogy „illő lenne" először a kötelességnek eleget tenni... Sem ku­koricából, sem pedig burgonyából nem vitte be a raktárba az előírt mennyiséget. De sorolhatnánk tovább, Füzéren, vagy Felsőregmecen hasonlóan sú­lyos a kötelezettség teljesítésében mutatkozó lemaradás. Ebben elsősorban a tanácsol-: hibá­sak. A tanácsok felvilágosító mun­kát nem végeznek. Sehol nem be­szélnek arról, hogy a kormány in­tézkedése, a beadás csökkentése csak akkor hozza meg a kívánt ered­ményt, ha az előírt mennyiséget a dolgozó parasztok időben beacfyák az államnak. Senki sem beszél arról, hogy a nagy sertéshizla/dák várják a dolgozó parasztok által termelt kukoricát, hegy több zsírt, húst adhassanak, a dolgozók ellátására. Arról sem esik szó, hogy a késlekedéssel a kormány kedvezményét, a 10 százalékos mér­séklést is elvesztik a dolgozó pa­rasztok. Mindenki a másiktól várja, hogy megkezdje a beadást, s éppen ezért a példamutatás hiánya a leg­főbb oka a lemaradásnak. Pedig a törvény — törvény, annak eleget kell tenni. Nemcsak a tanácsoktól, a hi­vatali szervektől kell megkövetelni a törvényességet, be kell tartani a törvényeket a dolgozó parasztoknak is. A sátoraljaújhelyi járápban is fel kell lépni a nemtörődömség, a ha­nyagság ellen. Mint ahogy a járási tanács — ha későn is,—, de fellépelt ellene. A járási begyűjtési osztály dolgozóiból brigádot alakítottak. A két brigád a bodrogvölgyi és a Hegyköz községéit keresi fel, s fel- világosító szóval, s ahol ez nem hasz­nál, ott a törvényes rendelkezések • erejével gondoskodik arról, hogy eleget tegyenek a törvény előírásá­nak. A helyi tanácsoknak azonban ar. eddiginél sokkal jobban és főként példamutatással kell hozzájárulni, hogy a sátoraljaújhelyi járás a ku­korica és a burgonya beadásában el­kerüljön a szégyenteljes utolsó hely­ről, a dolgozó parasztok pedig kötele­zettségüknek eleget tévő, valóban élvezzék a kormány által nyújtott begyűjtési kedvezményeket. Bírósági ítéletek Egyiptomban „forradalmi birőság" által a többi ítéletek ügyében hozott valamennyi' előzetes Ítéletet. (MTI) Az „AFP“ jelentése szerint halálra Ítélték Faruk volt egyiptomi király sajtótanácsadóját. Az „Associated Press“ ugyancsak kairói jelentésében közli, hogy Ibrahim Farag, volt vaídista miniszter ítéletét a forradal. mi tanács életfogytiglani börtönről 14 évi börtönre változtatta. Nagib elnök bejelentette, hogy a „Forradal­mi Tanács” jóváhagyta a három tagú — A moszkvai Kis Színház bftnauia^ta A. Jacobson ..Sakálok“ című színdar^Mái. A mű a mai Amerika képét vetíti elén!:, leleplezi az imperialisták erkölcseit és filozófiáját, clónktárja ar. imperialisták gyűlöletét a béke és haladás érőivel szem. b^n. de ugyanakkor bemutatja a haladó amerikaiaknak harcát a demokráciáért, békcéi-f és a haladásért. NEMZETKÖZI SZEMLE A szemünk előtt lejátszódó nemzetközi események közül kettőt szeretnénk itt külön kiemelni Ú9 részletesebben ismer tetni: a koreai hadifogolykérdést és i Brit'Guyanában történteket. Korea és Brit-Guyana ... mily távol vannak ezek egymástól, s mégis mennyi közös vonást mutatnak az ott lejátszódó események Az imperializmus képmutatása, a képmu­tatás mögött meghúzódó rabló és agresz- szív szándékok, s mindezekkel szemben az a hatalmas változás, amely a népek öntudatában, harci készségében, a háború befejezése óta végbement: ezek fűzik össze a földgömb e két, egymás-tói oly távolesó' pontján lejátszódó eseményeket. A koreai hadifogoly kérdés Mi a helyzet az úgynevezett nem-köz­vetlenül hazatelepítendő hadifoglyoknak a kérdésében, vagyis azoknak a koreai és kínai hadifoglyoknak a kérdésében, akik az amerikaiak állítása szerint megtagadták azt, hogy visszatérnének hazájukba'< A válasz egy mondatban.: az amerikaiak, illetve az úgynevezett ENSZ-parancsnok" ság minden módon szabotálni igyekszik a fegyverszüneli egyezményt. Nem építik fel azokat a helyiségeket, amelyekben a koreai—kínai fél megkezdhetné felvilá­gosító tevékenységét. (A felvilágosítás célja az amerikai hazugság-propaganda által támasztott esetleges kétségek elosz­latása és az' amerikai ügynökök által tér, rorizáit hadifoglyok megnyugtatása, jogaik ismertetése. 1 Az amerikaiak a legnyiltab- ban akadályoznák e tevékenység megkez­dését, amint a legkülönbözőbb módon igyekeznek meggátolni a semleges haza- telepítési bizottságot is ellenőrző mun­kájának elvégzésében, — mindezt a fegy" verszüneti egyezmény előírásainak meg­szegésével. A fegyverszüneti egyezmény a felvilá­gosító tevékenységre kilencvennapos ha­táridőt szabott meg. A napok tehát mól­nak és a felvilágosítás nem kezdődhetik meg, viszont az amerikaiak nem hajlan­dók hozzájárulni ahhoz,, hogy meghosszab­bítsák a felvilágosítási határidőt. Közbon pedig változatlanul tovább folyik a hadi­foglyok közé csempészett liszimnanlsla csangkajsekista ügynökök terrortevékeny rége. Állandóan hírek érkeznek arról hogy ezek az ügynökök arra akarják rá kényszeríteni a hadifoglyokat, ..törjenek ki“ a táborból. Vagyis az „ENS/-parancs- nokság“ felügyelete alatt a hadifoglyok szabályos elrablását tervezik. Ha ez az aljas terv sikerül, úgy valóban nem lesz mód semmiféle felvilágosító tevékenység folytatására és soha nem derülhet fény arra, hogy mi is történt tulajdonképpen az ..ENSZ parancsnoksága“ alatt álló hadifogolytáborokban. Joggal vetődhet fel bárkiben a kérdés, mi a célja mindennek. Világos, hogy az első és a legfontosabb cél a koreai kér­dés békés rendezésének megakadályozása és újabb háború lehetőségének megterem tésc. A másik, közvetlenebb cél annak lehetetlenné tétele, hogy ország-világ előtt végérvényesen lelepleződjék a hadifogoly- kérdésben és az egész koreai kérdésben űzött amerikai hazugsághadjárat. A hadi­foglyokkal szemben alkalmazott gyaláza tos bánásmódról, a velük szemben kifej­tett terrorról, a hadifoglyok meggyilko­lásáról ma már ugyanis nemcsak koreai és kínai, tehát ,, kommunista" hírforrás­ból értesülhet a világ közvélemt-nye, de olyan forrásokból is, amelyeket az ame rikai propaganda semmiképpen sem mi­nősíthet ,.kommunistának“. A semleges hazstelepítési bizottságra gondolunk. Nos, ez a semleges bizottság jelentéseiben, hivatalos közleményeiben és jegyzékeiben ugyanazokat a súlyos vádakat ismétli el az ENSZ'parancsnoksággal szemben, mint amelyeket a koreai—kínai fél hangozta­tott és hangoztat. Nézzük meg például azt a kérdést, hogy a koreai—kínai hadifoglyok nem karnak hazatelepülni. ..Eddig — han­goztatja Thimajja indiai altábornagy. semleges hazatelepítési bizottság elnöke — mintegy száztíz hadifogoly kérte haza- telepitését, ami azt bizonyítja, hogv a hadifoglyok közül legalábbis néhányon óhajtják a hazatelepülést. Még ennél is jelcntöségteljesebb azonban az a tény, hogy a táborokban egyetlen hadifogoly sem meri nyíltan kérni a hazatelepítést- Aki a hazatelefütését kérte, az kénytelen I volt titokban, vagy aszal a kockázattal tenni ezt, hogy hadifogolytársai (értsd: a liszinmartista, vagy csangkajsekista ügy1 (tökök) megölik, vagy megsebesítik, illetve a fegyveres erők a sövényen való áthato­lás közben agyonlövik. Az a természet ellenes mód, ahogyan a hazatelepített hadifoglyoknak kifejezésre kellett juttat­niuk kívánságukat, természetszerűen fel­kelti a gyanút, hogy nem minden hadi­fogoly rendelkezik szabad elhatározási képességgel-“ Mit mutat Thimajja altábornagynak Mark Clark ENSZfőparancsnokhoz intő zett egyébként nagyon is óvatos cs tapin­tatos fogalmazása levele? Azt, hogy a hazatérni nem akaró koreai és kínai hadi­foglyokról terjesztett amerikai propaganda a Icgszemérmetlenebb és legembertele­nebb hazugság. Azt, hogy az amerikaiak felügyelete alatt lévő táborokban terror alatt tartják a hadifoglyokat, megfejem lítik, megölik őket s végül azt mutatja ez a levél és a semleges bizottság többi levele és jegyzéke, hogy ezt a tényt az amerikaiak ma már semmiképpen sem tudják clpalástolni, s ma már senkit sem tudnak félrevezetni az „önkéntes haza- település“ meséjével. ,.Az Egyesült Államok felé — írja a „Times of India“ c. indiai lap — joggal fel lehet vetni z kérdést: békét, vagy háborút akar-e? Ha békét, akkor leg­főbb ideje, hogy szóvivői észszerűbb, fele- lösebb és meggyőzőbb hangon szóljanak- Ha nem akarnak békét, akkor ideje min­den ürügyet elhagyni .. Az amerikai imperialisták nagyon ne­héz helyzetbe jutottak tehát. Minél in­kább ellenzik a kérdések békés rendezé­sét. annál inkább igazi mivoltukban lep- leződnek le a békés megoldásra áhítozó nemzetközi közvélemény előtt. S ahogy lelepleződnek, úgy szigetelődnek el hábo­rús kalandorterveikkel. /Ili történik . Brit-Guyanáhan ? Néhány nap óta a nemzetközi politika központjába került egy délainerikai angol gyarmat, Brit Guyana. Ennek a gyarmat­nak 33.000 négyzetméríöld a területe, lakosainak szám;« pedig alig félmillió. Pár nappal ezelőtt egyszerre csak hírek jeleitek meg az angol kapitalista sajtó­ban arról, hogy Brit-Gtryanában „kom­munista zendülés“ van kitörőben, veszély fenyegeti a ,,demokráciái*, sírba akar« jak taszítani a ,,töt vényességet és a rens del“. Eat követően újabb jelentéseket tettek közzé arról, hogy angol cirkálók indultak e távoli .angol gyarmatra, inaid később megkezdődött a csapatok partra* szállítása az ország fővárosában, George« townban. Mi van ezek mögött a hírek: mögött ? Brit-Guyanában ez év április 27-én at ország történetében először — általános szavazójog alapján választásokat tartot­tak. Az áprilisi választások eredményekért: a demokratikus népi haladó párt abszolút többséget szerzett az új törvényhozó tes­tületben. Huszonhét képviselő közül tizen4 nyolc tartozik a népi haladó párthoz. A népi haladó párt nem kommunista párt« Népi demokratikus politikai szervezet, amelynek szocialista céljai vannak é# vezetői marxisták. A párt választási győ* zelme és az a tény, hogy a párt kép­viselői ilymódon bekerültek a brit-guyanaí kormányba is. óriási idegességet keltett Londonban. Egyszerűen ezért, mert a népi haladó párt demokratikus reformer kát akar bevezetni jíz angol monopóliu­mok tulajdonában lévő cukornád- és rizs4 ültetvények dolgozói érdekében; egysze­rűen azért, mm a népi haladó pírt * szakszervezetek hivatalos elismerését vett* programjába. Ez az, amit az angol mono* póliumok kormánya már nem tűrhetett* Mily gyakran szokott, ez a kormány a „demokráciára.“, a „népek szabadságára“, „törvényességre és rend“-re, s ehhez hasonlókra hivatkozni. A törvényesség és rend csak addig törvényesség és íénd számukra, amíg a kapitalisták előjogát és kizsákmányolási lehetőségét szolgálja. Abban a pillanatban, ahogy ez a törvé­nyesség (hiszen a népi haladó párt szabad parlamenti választások során került több­ségre) a népre lenne kedvező és amiket a „rend“ a nép rendjét kezdené kifejezni, egyszerre ,.f elforgatásról“, „lázadásról", „vörös zendülésről“ hisztériáinak s moz­gósítják csatahajóikat, hogy megtanítsák a nekik alávetett népeket „a demokrá­ciára“­Az angol imperialisták úgylátszik nié:j mindig nem akarják megtanulni, hogy a gyarmatosításnak, a népek elnyomásának ideje egyszcrzimirdcnkorra végétért. !

Next

/
Thumbnails
Contents