Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-11 / 239. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG asa-t, tHiKgwflaa»: Csou Gn>Iaj eSvfárs fogadta ikuo Ojamát a Japan békebizotfságg elnökét PeMng (Uj Kína) Csou En-laj elvtárs, a Kínai Nép- köztársság népi közigazgatási ta­nácsának elnöke 1953 szeptember 28-án fogadta Ikuo Ojarna profes­szort, a japán békebizottság elnökét A fogadás során a többi között- a kö­vetkezőket mondották: Ikou Qyama: A japán militaristák a múltban hosszú időn át agressziót folytattak Kína ellen. A japán nép képfelen volt ezt idejében megakadá­lyozni és a japán militaristák agresz- sziiója hatalmas károkat okozott a kí­nai népnek. A japán nép nevében bocsánatot szeretnek kérni a kínai néptől. Ugyanakkor tolmácsolni kí­vánom a japán nép háláját azért a következetes baráti magatartásért, amelyet a Kínai .Népköztársaság kor­mánya és a kínai nép a japán nép irányában tanúsít­C*om En-laj: A japán militaristák­nak más országok ellem elkövetett agressziója példátlanul álló csapást jelentett a japán népre is. Biztos va­gyok benne, hogy Japán békeszerető népe nem felejti el ezt a történelmi leckét, és nem engedi meg Japán re. müitatrizálását. Jkou Ojamfi: Történelmi és föld­rajzi okokból szoros kapcsolatokat kell fenntartani a különféle távol­keleti országokkal, különösen Kína és Japán között. Csői* En-laj: Amellett vagyunk, hogy a világ minden országával hely­re kell állítani a repdes kapcsolato­kat, különösen Japánnal. Ha azon­ban a japán kormány továbbra is az Egyesült Államok eszközeként jár el a Kína és más t^volkeleti országok elleni agresszióban, akkor Japán egyre inkább a nyugtalanság ténye­zőjévé válik a Csendes-óceán térsé­gében és ezzel akadályokat gördít annak lehetősége, elé, hogy béke­szerződést, kössön és rendes diplomá­ciai kapcsolatokat létesítsen az uj Kínával. Ikuo Ojarna: Az a tény, hogy még nem létesültek diplomáciai kapcsola­tok Kína és Japán között, vélemé­nyem szerint, nem kell, hogy lehe­tetlenné tegye a két nép kulturális és gazdasági érintkezését. Csou En-laj: Úgy van. örömmel- üdvözöljük a Kínába látogató japán népi küldöttségeket és népünk ugyancsak küldöttségeket akar ut nakindita-ni Japánba. Csou En-laj a továbbiakban hang­súlyozta. hogy Kína és Japán kijzött az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján kereskedelmi kapcsolatokat kell kiépíteni. Amint Kína fokról fokra iparosodik, termelése és szük­ségletei mind jobban és jobba-n ki­terjednek és egyre inkább szükség: lesz a nemzetközi kereskedelmi kap c sola tok kifejlesztésére. Japán közeli szomszédja Kínának. A békés egy­másmellet! «lés »lapján jó kilátásai vannak a kínai-japán kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődésé­nek. ikuo Ojarna: A japán nép mindjob­ban megérti és támogatja) az 1952 ok­tóberében Pekingben megtartott ázsiai és csendesóceáni békeértekez­letnek a japán kérdésről hozott ha­tározatát. Csou En-laj: E határozat lényege a következő: A csendesóceáni tér­ség békéjének és biztonságának vé­delmében meg kell akadályozni, hogy növekedjék az újabb háborúk veszé­lye azáltal, hogy Japánt amerikai katonai támaszpontokká alakítják és remiütarizálják. Véleményünk szerint egy független, demokratikus, békeszerető és szabad Japánnak saját védelmi erővel kell ren­delkeznie, igen sajnálatos azonban, hogy Japánt most. amerikai katonai erők tartják megszállva, az Egyesült, Aliamok uralkodik Japán fölött és az amerikai agresszorok célkitűzései­nek megfelelően hozzálát Japán új­ra felfegyverzéséhez. Két különböző lehetőség áll most a japán nép előtt: az egyik ai milita­rista Japán, mint az Egyesült Álla­mok csatlósa, amire a japán reakció­sok törekednek, a másik a független, békeszerető, demokratikus és szabad Japán, amiért a japán nép harcol. A beszélgetés baráti légkörben ért véget. (MTI) A Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bizottságának ülése Október' Y—9-érí 'tartották Prágá­ban a Nemzetközi Újságíró Szövet­ség végrehajtó bizottságának ülését. Az ülésen tizenkét ország újságírói­nak képviselői vettek részt. Meghallgatták és megvitatták a végrehajtó bizottság titkárságának munkájáról és a Nemzetközi Újságíró Szövetség tevékenységéről szóló be­számolót. Az ülés résztvevői elhatározták, hogy aktivizálni kell a Nemzetközi Újságíró Szövetség tevékenységét, 1954 első felére tervbevették a Nem­zetközi Újságíró Szövetség IV. kon­gresszusának összehívását.. A Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkárává Jaro&láv Knobloeh cseh­szlovák újságírót választották (MTI) Vasárnap, 1955. október 11, wmmmmmmammurnmLwmffl A minisztertanács határozata as állami gazdaságok és gépállomások téli gép§avitásanak előkészítéséről N jCS nfier A minisztertanács megvizsgálta az állami gazdaságok és gépállomások erő- és munkagépeinek javítási munkálatait és megállapította, hogy a gépek, határ­időre történő kijavításában évről évre le­maradás mutatkozott, a javítások minő­sége nem volt kielégítő. Mindez akadá­lyozta a mezőgazdasági munkák jó, idő­ben történő elvégzését s így a termés­hozam emelését. A minisztertanács most határozatot ho_ zott a gépjavítások szervezett, tervszerű és jó minőségben való végrehajtására. A határozat elsősorban a gépjavítások határ­időit állapította meg: a traktorok, ekék, vetőgépek, tárcsák, boronák, hengerek kultivátorok javítását 1953 novem 1-ig kell megkezdeni és 1954 február 25-ig kell befejezni. A gépjavítások sikeres elvégzése érde­kében az állami gazdaságokban és gép­állomásokon gondoskodni kell a javítások céljára megfelelő, fedett, fűthető és ki­tatarozott helyiségekről. Ahol ilyenek nem állnak rendelkezésre, kisipari termelőszö­vetkezetek és házi építkezés útján a gép- szint kell ideiglenes javítóműhellyé átala­kítani. Kötelezte a minisztertanács a kohó. és gépipari minisztert, hogy ezév végéig a gépállomásoknak és az ájlatni gazdasá­goknak terven felül adjon át mintegy 32 millió forint értékű, új, illetve hasz­nált, de kijavított szerszámgépet, mérő­műszert és kéziszerszámot, továbbá 1953 december 31-ig gyártasson le az állami gazdaságok és gépállomások részére 2500 darab mühelyberendezési tárgyat (munka­pad, állvány slb.)- A minisztertanács utasította a kohó- és gépipari minisztert, hogy ezév végéig a traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek javításához szüksé­ges pótalkatrészeket a szerződésekben megszabott választéki részletezésnek meg­felelően szállítsa le. a Ugyanakkor kötelezte a földművelés­ügyi minisztert is, hogy a megyei mező- gazdasági gépjavító vállalatok szabad for­gácsoló kapacitásának teljes kihasználásá­val ezév december 31-ig megfelelő meny- nyiségü traktorpótalkatrészt gyártasson le, valamim gondoskodjék a DT—413 Diesel-traktorok javításáról. A javítások­hoz szükséges gyakorlott szakemberek átadásával a kohó- és gépipari miniszté­riumnak kell segítséget nyújtania a mező- gazdaságnak. A mezőgazdasági gépek megóvása érde­kében gondoskodni kell a gépek tárolás; szabályainak megtartásáról. A színekbe» el nem helyezhető cséplőgépek megóvására kátránypapírral, illetve cseréppel fedett védőtetőt kell biztosítani- A szabadban el­helyezett gépek megfelelő őrzéséről és megóvásáról szintén gondoskodni kell. A gépjavítási munkálatokat gépcsopor­tok javítására specializált brigádrendszer­ben kell végrehajtani. Csak így biztosít­ható a felelősségteljes, jó munka és ezzel a két főjavítás közti gépkihasználás ide­jének meghosszabbodása. Az állami gazdaságokat és a gépállo­másokat meg kell erősíteni megjelelő szakmai képzettséggel rendelkező, gya­korlott műszaki káderekkel. Ennek érde­kében a kohó- és gépipari miniszter a felügyelete alá tartozó üzemekből a me­zőgazdaság javítóüzemeihez, illetve mű­helyeihez legalább ötven mérnököt, nyolc­van technikust és mintegy kilencszáz szakmunkást (esztergályos, motorszerelő és géplakatos) ad át. Ugyanakkor a föld­művelésügyi miniszternek felül kell vizs­gálnia a gépállomások műszaki dolgozói­nak bérezését és olyan új bérezésre kell javaslatot tennie, amelyben kifejezésre jut, hogy a mezőgazdaságban a njüszaki dolgozók munkájukat nehezebb körülmé­nyek között végzik, mint az iparban. A javítási munka termelékenységének növe­lése és jó minőségben való elvégzése ér­dekében ki kell terjeszteni az egyes mun­kák teljesítménybérezésének alapjait és a teljesítménybérezést további gépállomáso­kon és állami gazdaságokban kell be­vezetni. A gépjavítást munkákat a terv­teljesítéstől és s munka minőségétől füg­gően premizálni kell. A javítások műszaki ellenőrzése érdeké­ben a földművelésügyi miniszter a javítá­sok időtartamára függetlenített minőségi ellenőröket jelöl ki. A minőségi ellenőrö­ket feladatuk ellátására kéthetes elméleti és gyakorlati oktatás keretében képezik ki. Ezenfelül * kohó- és gépipari minisz­ter a gépjavítások minőségi ellenőrzésére harminc kiváló szerelőt bocsát a föld­művelésügyi miniszter rendelkezésére. Az «Imult éve(c tapasztalatai szerint egyes tanácsok vezetői közömbösek voltak •az állami gazdaságok és gépállomások ja­vítási tervének teljesítése iránt. Ennek megszüntetése érdekében a miniszter- tanács felelőssé teszi a megyei tanács végrehajtóbizottságának elnökét a megyei gépállomások gépjavítási tervének határ­időre, jó minőségben való végrehajtáséért. A megyei tanács elnöke köteles a javítási terv végrehajtásának megkezdését és me­netet ellenőriztetni, a téli gépjavítást a végrebajtóbizottség ülésének napirendjére tűzni és a gépjavítással kapcsolatos fel­adatokat a termelési terv végrehajtásával összeegyeztetni. A járási és községi (városi) tanácsok a javítási terv teljesítéséhez nyújtsanak messzemenő segítséget és a helyiség, munkaerő, fűtőanyag, szállás, ellátás, va­lamint az ezzel kapcsolatos egyéb kérdé­sekben soronkívül intézkedjenek. A járási tanácsok végrehajtóbizottságai' itak a gépállomások és az állami gazda. .súgok gépjavításai ellenőrzésére három­tagú bizottságot kell szervezniük. A bi­zottság összetételét, feladatát és működé­sét a földművelésügyi miniszter szabá­lyozza. A minisztertanács e határozata a gépek jobb kihasználásának, ezen keresztül a terméshozam növelésének újabb fontos eszköze. (MTI) ,Nem akarunk dolláralamizsnán élni44 Driberg angol parlamenti képviselő cikke a „Tíme“-ban Newyork (TASZSZ) A „Time“ című amerikai folyóirat legutóbbi számában közölte Thomas Öriberg angol munkáspárti képvise­lő cikkét arról, miért nem tetszik az angoloknak az Egyesült Államok po­litikája. A cikk előtt közölt meg­jegyzésben a folyóirat rámutat „az Egyesült Államok és Anglia közötti szakadék mélyülésére“, Driberg elsősorban a Kínai Nép- köztársasággal kapcsolatos angol- amerikai ellentétekkel foglalkozik. „Anglia és a brit nemzetközösség többi országa természetesen keres­kedni akar Kínával — jegyzi meg Driberg. — Miért is ne tenné? Az amerikaiak azáltal, hogy akadályoz­zák ezt a kereskedelmet, előmoz­dítják Japán behatolását más olyan ázsiai piacokra, amelyek azelőtt Anglia piacai voltak, megkárosítják Angliát és a brit nemzetközösség országait“. IJriberg hangsúlyozza, hogy „mi (az angolok) nem akarunk főként dolláralamizsnán élni“. 110 éves egy szibériai koihozparasztasszony A „Komszomolszkaja Pravda“ je­lenti a szibériai Irkutszk városból: Szmoloncsino faluban (irkutszki kerület) él Jelena Vasziljeva kolhoz- parasztasszony, aki ebben az évben töltötte be 110. életévét. Jelena Va- sziljevának 11 gyermeke, 11 unokája és 12 dédunokája van. Magas kora ellenére erősnek és egészségesnek érzi magát. Andrej Kurkutov szuhovszkajai la­kos nemrég ünnepelte 101. szüle­tésnapját. miiiiiumimiiiiMiimiimiiiiii!ii!iffliiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiii)iiiimiimiii)wiiiiiiiiiniiiiiiHHiiiiiiiini)iiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii™ A NÉPMŰVÉSZEI MESTERE TÖBB, MINT ÖTVEN ÉVE dolgozik a kékeres kéz a festőpemzlivel. Reszketés nélkül azzal a biztonsággal huzza a levelek formáját, a virágok szirmát adó vonalakat a sár­gásbarnára égetett agyagcserepekre, amilyen szakértelem­mel nézi a formát a vidáman csillogó szem. Körötte fiatal lányok. Olyan mosolygósak, mint azok a virágok, melyek iestőecsetjük nyomán a tányérokon, köcsögökön nevetnek felénk. „A népművészet mestere“, az öreg Szkircsák néni oktatja őket, talán utolsó tagja az egykor hires sárospataki fazekasoknak. Apja, sőt nagyapja is fazekas volt. Az volt férje is, s az két felnőtt fia. A Bodrog-parti város egyik macskaköves utcájának métervastag-falu házában volt a műhelyük. Híres céh volt egykor a sárospataki fazekas-céh. Alig ötven évvel a mohácsi vész után alapították. A korongok­ról lekerült cserepek, tálak, tányérok, szilkék nemcsak a pataki várban voltak kelendők, de a szomszédos községek­ben is. A Hegyköz és a Bodrog-vidék jobbágyfalvaiban is ezeket vásárolták — s a fazekasok, az egykori „cserépége- tők“ a Nyírség, de a Tisza-vidékét is bekalandozták. A pa­taki fazekas-céh egyeduralmát I. Rákóczi György, Patak várának ura törte meg. Nem tetszettek neki az agyag színé­ben égetett, durvafestésű cserepek, s az akkor Európaszerte ismert, országról-országra vándorló habán fazekasokat telepí­tette a várhoz tartozó Sárospatakra. \ „HABÁN CSEREPEK“ — még ma is áhitatos tisztelettel ejtik ki ezt a két szót. A tisztelet megérdemelt. Falun ma már csak elvétve találni a habán fazekasmesterek remekei­ből. A Rákóczi-várban lévő múzeumban, s a budapesti Ipar­művészeti Múzeumban őrzik a habán mesterek egy-egy re- mekbekészült fazekas-emlékét. Közel három évszázadosak, de a múló idő nem látszik rajtuk. A fehér zománccá égetett bevonat alatt fakulás nélkül pompázik a százágú minták élénk kobaldkék szine. A festék keverése, az égetés módja ma is titok. Eltűnt a habánökkal, akiket az idők vihara az 1700-as években tovaűzött a pataki vár védelmet nyújtó falai alól. J Harminc család — valamennyi „paraszt-fazekas" — tá­masztotta fel újra a régi hires fazekas céhet. Hasas, felül elszükölő szájú szilkék, nagy, 6zéles cseréptálak kerültek ki műhelyükből. A habánok fehér-kék színű, ónmázas festésű cserepei helyett, fekete alapon zöld-sárga-kék színű, tömör, súlyosformájú, árnyékolás-nélküli mintájú virágokat festet­tek rá. Ezeket a törökös mintájú cserépedényeket terjesztet­ték el ismét a hegyközi falvakban, bodrogparti községekben. Ezek álltak garmadában a pataki vásáron, s ezeket vitték szét döcögő utakon a vándorszekeresek. A felvirágzás nem tartott még egy évszázadig sem. Hollóházán kőedénygyár épült — s a városi gyárak zománc­edényei is egyre nagyobb kelendőségnek örvendtek. A pataki Fazekasok-utcájának egyre több műhelyében állt meg a formázókorong, — egyre kevesebb műhelyben gyújtották be az égetőkemencét. Az utolsó évtizedekben már csak a Szkircsák-család égette a cserepeket, s árulta a pataki vásá­rai! hetipiacon. Néha a szomszédos községekbe is elmentek — de egyre többe került az útiköltség —■ s egyre kevesebb cserépedényt tudtak eladni. MIKOR SZKIRCSÁK BERTALAN MEGHALT, felesége ült a formázókorong mellé. Nőtt a két gyerek — kellett a pénz, dolgozni kellett. Fürgén pörgött a lábbal hajtott for­mázókorong, s a közepére csapott agyaghalomból Szkircsák néni ügyes ujjai egyre formázták a tányérokat, tálakat, víz­tartó csobolyókat, szilkéket. A forma úgy alakult, ahogy az ízlés megkívánta. De a mintához, amit égetés után festett rá, Szkircsák néni úgy ragaszkodott, ahogy elődei, a régi fazekasok. Szinte szertartás volt, ahogy az időtől megbar- nult asztalón álló, saját műhelyében égetett szilkéből az ecsettel a virágokat, leveleket a kiégetett agyagtálakra fes­tette. A régi fazekas rózsák, nyújtott levelek húsos vastag szirmai keretezték a tálakat, s középre is jutott egy csokorra való belőlük. Maga formálta, maga égette, maga árulta saját készítményeit. Közben felnőtt a két fiú, Endre és Ferenc is, s most már hármasban tartották fenn a műhelyt. A műhely, az ódonfalu ház egyik kis, sötét helyiségében állt. Az égetőkemence alig volt nagyobb, mint egy jókora ke­nyérsütő. A sok forgatástól simára kopott, márványossá ere- ződött a forgató korong is. A cserépszilkék szélére vastagon rakódott-a festék, amint újra és újra keverték. Vásárok előtt már pittymalló hajnalon énekszó verte fel a Fazekas utca csendjét: „Készülnek a vásárra" —- mondogatták a korán­kelő szomszédok. A vásár — ez volt a sok reménykedéssel várt nap, amikor remény volt arra, hogy „elkel valami a portékából“. Mert ez volt a keresetük. És a gond bizony gyakran bekö­szöntött a Szkircsák családhoz. Nem egyszer hetekig nem fütötték be a kemencét, s az elkészült cserepek virágos min­táját nen» egyszer szürkítette el a ráülepedő por, pedig szív- vel-lélekkel készítették őket. A virágok olyanok voltak rajta, mintha a mezőről szakították volna le. A festéken nem fo­gott a víz, nem kopott, nem fakult meg akárhányszor is mosták. Szkircsák néni tudta a titkát, hogyan kell jó festéket keverni, őseitől maradt rá a tudomány — őrizte is, éppen úgy, mint eleik, akik egymással vetélkedtek: melyikük tud szebb formájú, tartósabb festékű cserepeket készíteni. De hiába volt a szép forma, hiába volt a jó festék — ha víztartó csobolyókat el tudtak adni, az már jó vásár volt. Azt még vették, mert nyáron a napfényben fürdő mezőn hidegen tartotta a vizet. Jóízűeket lehetett húzni szénakaszálás, ara­tás közben a szájhoz illő „csecseskancsóból“. De ebből csak igen szűkösen telt a család kenyerére, ahol három felnőtt ülte körül minden nap az asztalt ENNEK HAT HONAPJA vége már. Hat hónapja, hogy nem kell esőben-hóban kiülni a piactérre, hat hónapja, hogy nem gond többé a cserepégetéshez szükséges fa, hat hónap­ja, hogy Endre és Ferenc nem dagasztják mezítláb a hideg agyagot, hogy pépesre, könnyen formálhatővá gyúrják. Hat hónapja Szkircsák néni és két fia a sárospataki cserép- gyárban berendezett műhelyben dolgozik. Villannyal hajtott polirozógépek gyúrják simává, egyenletessé a kövér agyagot, — mert a jó cserépkészítésnek egyik titka az egyenletes, rétestészta finom­ságává összedolgozott agyag. A korongot sem kell már lábbal hajtani. Forgatja azt is a gép. Kicsit nehéz volt megszokni rajta a munkát, de aztán rájött Szkircsák néni a nyitjára, hogyan állítsa be, hogy éppen olyan gyorsan járjon, ahogy keze az anyaeot kiformálja. És a kemence —i az pedig egyenesen csodálatos. Betapasztás után is, ellen­őrizni tudja Szkircsák néni a műszerek segítségével, hogy megfelelő-e a hőfok, nem túl meleg-e, vagy nem túlhideg-e, amikor a festék nem ég ki, hanem szétfolyik, elmosódik rajta. Öröm ezzel dolgozni — s külön-külön lehet gyönyör­ködni minden egyes kiégetett darabban, hogy milyen jól si­kerültek. S kell-e ennél nagyobb öröm annak, aki egész szivével, egész leikével szereti a mesterségét? Szkircsák néni úgy tartja, hogy nem kell... Mellette ott áll hatalmas tartá­lyokban a festék. Most már nem titok, hogyan keveri, ho­gyan adja meg tapadását, színét, hogyan állítja össze, hogy ne folyjon szét, ha beteszik a kemencébe, ne veszítse színét sem akkor, ha égetik, akkor sem, ha mossák. Most már nem titok — tudják azok a leánykák is, akik vele s fiaival együtt dolgoznak. Tudják, hogy fenntartsák, s tovább öregbítsék a sárospataki fazekasok régi hírnevét. AZ EGYKOR KEDVELT sárospataki cserepek most ismét kelendőek. Nemcsak a környező községek dolgozói vá­sárolják, de szobadíszül, fali ékességül a városiak is. A sá­rospataki múzeumban rendezett kiállításon lehet látni eze­ket a cserepeket, melyek a népművészek országos kiállítá­sán is osztatlan sikert arattak. Az új formájú, de mintájában, színezésében a legszebb sárospataki fazekas-hagyományokat megőrző és felelevenítő új cserépedények, korsók, és sziikék, tányérok és tálak, megint utat találtak a közönséghez. Sár­gás-fehér, elefántcsontra emlékeztető zománcozásuk, a kék­zöld-barnás festésű virágok olyan tökéletes színharmóniát adnak, hogy élvezettel gyönyörködik bennük a szem. Sike­rüket mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem tudnak annyit készíteni belőlük, amennyi el ne fogyna. 70 évnél több nyomja már Szkircsák néni vállát. De keze még most sem reszket, mikor a leveleket, virágokat festi a mázas cserépedényekre. Ha nem tetszik a forma, bizony nem egyszer kiveszi a „pingáló lányok“ kezéből is a szűkét, kan- csót, s maga igazítja utána, maga huzza újra a levél szélét, vagy a virág szirmát. Mert a fazekas becsület nem tűri, hogy rosszul festett, selejtes áru kerüljön a „piacra,“ Az új cserepeknek Szkircsák néni örül a legjobban. Magáénak érzi őket. tö formálja, ő is festi, régi emlékek melegségével pingálja. LAKÁSÁBAN PEDIG a régi és új cserepekkel díszített falra most rámába foglalva, ugyan olyan színes, virágos díszoklevél került, mint a körötte függő mázas cserepek, hirdetve, egy munkás élet elismerését, hogy: özv. Szkircsák Bertalanná r „népművészet mestere“, K*L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents