Észak-Magyarország, 1953. szeptember (10. évfolyam, 207-228. szám)
1953-09-01 / 207. szám
1953 szeptember 1. ESZAKM AGYAKORSZAG 3 TERM E LÓSZÖVET K EZ ET E K BOLDOG TAGJAI, AKIK A FELEMELKEDÉS UTJÁN JÁRNAK Ifj- Kiss József, a fiókéi „Kossuth“ term előszó vetkezet kiváló dolgozója. A cséplőgépnél nagy szorgalommal és lelkesedéssel végezte a munkát. Nagy része van abban, hogy a szövetkezet ebben az évben is jelentősen gazdagodott. Kiss József például így beszél: „Aki akar. lépjen Id, nem sajnáljuk őket. A szövetkezeinek csak meggyőződései, szilárd és becsületes tagokra van szüksége. Hadd menjen, aki nem szereti a munkát, aki fél a nehézségektől, legalább még erősebbek leszünk.“ A nyomári ,,Remény“ termelőszövetkezet földjén nemcsak a gabonafélék, de a kapásnövények is gazdag termést ígérnek az idén. Krajnyák József. Lanicska János, Nagy János és Magyar Miklós a szövetkezet kiváló dolgozói most örömmel vizsgálják a kukorica szép csöveitl Minden tag boldog, mert ebben r,r évben is bőségesen fizet a föld. az egész évi fáradságos és szorgalmas munka után- A „Remény“ termelőszövetkezetben egyetlen tag sincs, aki kilépne, ebben is példát mutatnak a megye termelőszövetkezeti dolgozóinak. ERDÖDl JÁNOS felvételei Az edelényi „Vörös zászló“ termelő- szövetkezetben is vidám, derűs az élet. A csépiéit határidő előtt fejezték be n szövetkezet szorgalmas tagjai. Most vidáman indulnak a lucernáiöldre, hogy állataiknak bőséges szálastakarmányt biztosítsanak. A kaszálásban id. Nogs- János, Tápai György, Ráta Lajos és Fazekas Ferenc mutat példát. A szövetkezet valamennyi tagja, de különösen azok. akik egész évben családtagjaikkal együtt dolgoztak, szépen részesednek a közös jövedelemből. Egy munkaegységre 6 kilogramm kenyér- és takarmánygabona jut. legtöbben W—25—-30 mázsa gabonát visznek haza, A SZOT elnökségének közleménye A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége a magyar szakszervezetek alapszabályainak megfelelően elhatározta, hogy 1953 szeptember 15 és december 1. között az üzemekben, vállalatoknál (az építő és faiparhoz tartozó vállalatok kivé-! telével) intézményeknél, hivatalokban stb. meg kell tartani a szakszervezeti szervek beszámolóit ás újraválasztását. A mezőgazdaságban ugyanezt a feladatot ké. söbbi időpontban kell végrehajtani. (MTI) Szénbányászatunk szombaton 106.1 százalékra teijesitette tervét Szénbányászaink a bányászheti versenyben szombaton ragyogó győzelmet arattak: Napi tervüket 106 1 százalékra teljesítették. Ezen a napon a dorogi és középdunántúli medence kivételével valamennyi tröszt jelentősen túlszárnyalta napi előirányzatát. A legkimagaslóbb eredményt a komlói bányászok érték el, napi tervüket 28.8 százalékkal szárnyalták túl. A pécsi bányászok 124.7, a borsodiak 1116, az ózdiak 107.1, a nógrádiak 109 százalékra teljesítették napi előirányzatukat. A hidasi bányászok 31.6 százalékkal adtak többet az előírtnál. HŰSÉGJUTALOM I avals I ______' I i-en kora reggel vidám zenés ébresztőre kelt a bányatelep la' kossága. A házakon vörös és nemzetiszínű zászlókat lengetett a szeptemberi szellő. Bányász Nap volt aznap. A bányászok díszegyenruhájukba öltöztek, várták a bányásznapi ünnepség megkezdéséi. Délelőtt 9 órakor már hatalmas tömeg gyűlt össze a bánya udvarán. Göndör Sándor vájár is eljött, hogy résztvegyen az ünnepségen. Hátul az ünneplők sora mögött húzódott meg s magában mélyen elgondolkozott. Gondolatai nsszaszálltak öt hónappal előbbre. — egy áprilisi délelőttre, amikor lakodalom volt a faluban, í gy gondolta akkor: ha a falu apruja-nagyja muia', miért ne mulathatna ö is? S 'bár a munkásszállító autó reggel ott állt meg a kapujuk előtti — az ablak sarkából ki is nézett, észre- veszik-e a többiek, — ő nem ment műszakba. az első műszak- mulasztása• A második aratás idején történt. Megtehette volna ugyan, hogv műszakcserét kér az aknásztól, de — gondolta magában — más is hiányzott már aratás miatt, miért ne lehetne neki is? Pedig a többiek figyel’ meztették időidben: vigyázz Sándor, baj tesz a hűségjutalommal. meg a többi kedvezménnyel, ami vele jár. Sándor csak legyintett. Elfelejtik mire arra kerül a sor. — jelelte nekik csak ágy. félvállról. Gondolataiból a zenekar indulója riasztotta fel• Megkezdődött az ünnepi műsor. Előbb a vállalat igazgatója méltatta a bányászok érdemeit. Külön megdicsérte azokat, akik egy éven keresztül hűségesen teljesítették a haza iránti kötelességüket. De szól azokról is, akik nem álltak helyt a munkában, akik igazolatlan műszak- mulasztással hátráltatták a terv teljesítését. Ezeket a szavakat hallgatva Göndör Sándor csak a földet nézte. S aztán következett — a nagy pillanat. Az emelvény elé szó- litotlák azokat, akik egész éven keresztül becsületes munlcóval töltöttek el minden egyes műszakot. Gömríár Sándor egy fa mögé húzódva leste az ötömtől sugárzó, büszke tekintetű bányászokat, akik egymásután ‘boldogan vették fel a hűségjutalmat. Tekintete végigfutott a sorokon. Ott voltak körülötte régi munkatársai mind. Szívéig halott, ahogy a vállalatvezető felolvasta a neveket: „Gyürke István, 1400 forint. Túrái Sándor I960 forint- Tamás István, 2070 forint.“ Az ö nevére azonban hiába tárt, nem került rá a sor. Ekkor született meg benne a kemény elhatározás. Megfogadta, hogy soha többé nem jog hiányozni. Valami nagyon, nagyon fájt neki ezen a napon. Sem az az 1800 forint, ami őt is megillette volna, ha nem maradozik ki —, hanem az, hogv nem mer a többiek elé állni felemelt jövel. így érezte elvesztett valamit: a bányász- becsületet. Meg sem tárta az ünnepség végét. Egy sem meri volna a többiek közé menni, hiszen még 'bányászegyenruhája sincs. Néhány napig nem is mert szólni senkinek- De munkatársai észrevették,’ hogy bár mélyen hallgat, munkájú annál többet ér. Éppen erre vélték hallgatását. S azóta Göndör Sándor úgy érezte, rövidek a napok. Jóformán el sem kezdte a munkát s mintha máris jönne a következő műszakváltás. Egy év lelt el azóta. Most június utolsó hetében — amikor éppen dél- utártos műszakba járt — búcsú volt a faluban. Készülődlek a rokonok, a szomszédok, — az ő családja is. Hívták; a régi cimborák: gyéré Sándor, ne menj műszakba. Olyan jót mulatunk, hogy egész évben megemlegeted. Gön. dór Sándor néhány pillanatig szállón maradls Agyában különös gondola tok futkostak. De aztán, kihúzta magái, s csak annyit válaszolt a „jóakaróknak“: „Köszönöm, da nem megyek. A tavalyi lagzit is egy éve emlegetem. Hogv bár .soha net lett volna.“ Tovább nem is magyarázkodott, — a< falubeliek nem tudták mire vélni a fordulatot. A hányában ) £“^Í tudják — büszkék Göndör Sándorra. Kif üggesztel t ék a felolvasóte.rembe azok névsorát, akik hüségjutaL, mat fognak kapni. Göndör. Sándor neve is ott varti közte. Neve után vastagi betűkkel oda van irtot, 2140 forint. Sokáig állt a névsor1, előtt. Rágyújtott s már a cigaretta végejelé járt. de még egyszer elolvasta saját nevétA sötétkék bányászruha már odahaza várja a szekrényben. Nem venné fék a világért sem, ezt csak at nagy ürinepré tartogatjoi Majd akkorra, amikor életében először kapja meg a hűségjutalmat. SZABÓ FERENO így tártánt Harcoljanak még jobban, még nagyobb odaadással az elsőségért a Lenin Kohászati Művek dolgozói Elérkeztünk a III. negyedév utolsó hónapjához. Most dől el, hogy a kohászati üzemek hagyományos versenyében Ózd. Diósgyőr vagy Csepel kollektívája bizonyul-e a legjobbnak. Dolgozóink jelentős része a nyári hónapokban — élve u népi demokratikus államunk által biztosított lehetőségekkel, hazánk legszebb üdülőhelyein, a Balaton hős hullámaiban, a gyönyörű hegyvidékek fenyveseiben pihente ki magát és most friss erővel készül újabb munkasikerekre. Nem <k'ís feladat áll előttünk. Pártunk, kormányunk gazdaság- politikája — melynek alapvető célkitűzése dolgozó népünk életszínvonalának rendszeres emelése — azt követeli tőlünk, hogy biztosítsuk szocialista népgazdaságunk acél- és hengereltáru szükségletének jelentős részét, exportszállításaink. gépgyártásunk. közlekedésünk, építkezéseink e nélkülözhetetlen anyagát. Augusztus hónapban értünk el bizonyos eredményeket. Acélművünk 101.7 százalékra, durva- hengerművünk 09.8. százalékra, íinomhengermüvünk 116.5 százalékra teljesítette tervét. Ez azonban a legkisebb mértékben sem tölthet eí bennünket megnyugvással. Olyan alapvető gyártmányoknál, mint a nyers- vas. csak 92.2 százalékra, kovácsolt cikkekből 71.1 százalékra, öntöttvasból 74.2 százalékra sikerült előirányzatunkat teljesíteni. És ha a 3 kohóipari üzem nemes versenyében pillanatnyilag élen állunk is, helyezésünk' veszélyben van, mert versenytársaink erősen szorítanak bennünket. Világosan látnunk kell, hogy termelő munkánk fogyatékosságai változatlanul fennállanak, hogy <teJ3,üu.k további teljesítésének stabil alapját távolról sem sikerült biztosítani. Hogy még jobb eredményeket érjünk el, vizsgáljuk meg részletesen hiányosságainkat. Kohóink termelése egyenetlen. Sem az adagolásban, sem az adagvezelésben sem tudtuk keresztülvinni azokat a rendszabályokat, amelyeket szovjet barátaink tanácsai alapján kohászaink kidolgoztak. Általában beérjük meddő siránkozással a poros érc és a gyenge minőségű- koksz miatt. Arról nem szívesen beszélünk, hogy szeparátor vas és martinsalak kitermelésünk napnap után elmarad a termeléssel, hogy érctéglagyárunk állítólagos munkaerőhiány miatt alig termel, hogy az ércbunkereknél még akad lelkiismeretlen dolgozó, aki a nagy darabos ércet gátlástalanul beadagolja és akad olyan művezető, aki ezt „nem veszi észre”. Arról is kevés szó esik. hogy az 1. számú kohó átépítésénél 3 nappal túlléptük a megszabott időt, hogy berendezéseink karbantartása elégtelen és megtörtént az a hallatlan eset a III. sz. kohónál, hogy a csatornát gondatlan kezelés folytán a salak átrágta és csupán az ebből folyó kényszerű állás 480 tonna nyersvas elvesztését jelentette. Kohóüzemünk dolgozóinak, de gyárunk valamennyi munkásának, mérnökének, vezetőinek becsületbeli ügye, hogy ezen a helyzeten változtassunk és kohóink egyenletes termelését biztosítsuk. Martin- és eleklróacél üzemünk tervének teljesítése ellenére nem dolgozott, kifogástalanul. Kemencéink javítására felállított üt ein- j-ervünket. néni tudtuk betartani. Ebben nagymértékben hibás az igazgatóság, mert az I. sz. kohó építésének elhúzódása miatt kő- műveslétszámunk ott volt elfoglalva. De hibásak a martin dolgozói is. A kemencék fenékjaví- tásánál használt nyers dolomit pl. tervszerűtlen leállásokat idéz elő, az első és hátsó falak nem kielégítő karbantartása pedig a kemencék 2—3 napos felesleges leállására vezet. Megengedhetetlenül magas az adageltérések száma, több mint 10 százalék. Az öhtő- csarnok dolgozóinak és vezetőinek több figyelmet kell fordítani különösen a kokillák kezelésére, az üstök, tölcsérek falazására, az öntési előírások szigorú betartására. A martin és elektróacélmű kollektívája előtt az a feladat áll, hogy megjavítsák a kihozatalt. Hogv alkalmazzák újra a kis öntecseket a reszii hasznosítására, hogv az adageltérések kiküszöbölésével. a kemencék szerető, gondos ápolásával, helyes kokillake- zeléssel csökkentsék termékeik önköltségét. Hengerdéink közül a finom- hengerde jó teljesítésével tűnik ki. De itt is baj van a program betartásával. különösen az ex- porlkötelezettségek teljesítésénél. Durvahengerművünk dolgozóinak mindenekelőtt a martin öntőcsarnokkal együttműködve, az öntecsek meleg beadását kell megoldania. Ezenkívül meg kell javítani a blokksoron hengerlésre kerülő öntecsek rendelés szerinti elosztását, hogy ne készletre, hanem közvetlen szükségletre legyenek alkalmasak. Nem engedhető meg. hogy a Lőrinci ■üergermü- .an^aglúfeybaa ézőft--vedjen akkor, mikor többszáz buga került az utóbbi időben készletre. Igáz, túlnyomórészt minőségi hibából. ,de nem egyszer azért is, inert nem a kívánt szelvényre történt a blokkolás. Nagy gonddal kell előkészíteni a durvahengermű* közelgő általános javítását is. öntödéinknek — .csak úgy, mint valamennyi üzemünknek — mindenekelőtt rendet, tisztaságot kell teremteni munkaterületükön. Drága famintákat fedél alá helyezni, a formázótereket minden fölös anyagtól megtisztítani — ez a fő feladat. Emellett a lisztí- tóműhelyek lemaradását kell a legsürgősebben felszámolni. Kovácsológyárunk súlyos lemaradása az üzem belső hiányosságain túl karbantartó részlegeink gyenge munkájára világít rá élesen. 11a azt akarjuk, hogy gépgyáraink exportterve, népgazdaságunk gépszükséglete ki legyen elégítve, sokkal jobb munkát kell végeznünk ezen a téren. Karbantartó üzemeinknek, elsősorban a mechanikának meg kell javítani szerszám- és anyagellátását, be kell vezetni széles területen a valóban ösztönző teljesítmény- rendszert, hogy itt is valóra vá.t- suk a szocialista bérezés elvét; aki több és jobb munkát végez, többet is keressen. A gazdagabb, kulturáltabb élet megteremtését nem várhatjuk másoktól. Sült galambok — mint Gerő elvtárs mondotta — már régen nem röpködnek és mennyei manna sem buli az égből. Gazdaságpolitikánk sikere rajtunk, dolgozókon múlik. Ha azt akarjuk* hogy megőgazdaságunk. bőségesen ellásson bennünket élei-! miszerrel, akkor nekünk kell ehhez több traktor, eke. vetőgép, arató-cséplőgéphez való acélt, öntött és kovácsolt terméket adni. Ha több lakást, ruhát, cipőt! kívánunk, biztosítani kell építőiparunk. ex port gyárim anyaink anyagszükségletét. Pártszervezetünk népnév elői-i nek, szakszervezetünk aktivistáinak, műszaki vezetőknek az ai megtisztelő feladata, hogy türelmes felvilágosító munkával tudatosítsák dolgozóink között pártunk mély igazságát tükröző jelszavát: „Termelj többét, jobban! élsz”. Üzemeink dolgozói sok sikeres harcra tekinthetnek vissza, hároméves és ötéves tervünk megvalósításáért folytatott küzdelmünkben. Nem egyszer részesültek kimagasló eredményeikért! kitüntetésben. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a kormány; által alapított vándorzászló, valamint az élüzem fényes csillagának többször voltak büszkéi birtokosai. Kossuth-díjas és szia- hánovista dolgozóinkra, ismert- nevű újítóinkra megbecsüléssel tekint az egész ország népe. A diósgyőri kohászok, vasasok! apái, dédapái mindig élenjártak szeretett, drága hazánk felvirágzásáért, az emberi haladásért, aJ kizsákmányolástól mentes szocialista társadalmi rend megteremtéséért folyó nemes küzdelemben. Lenin Kohászati Müvek dolgozói! Mutassuk' meg, hogy méltók vagyunk a dicső múltra és összeforrva pártunkkal, kormányunkkal, a haza javára és önmagunk sorsának javítására, tTiIteljesítjük tervünket, elsők leszünk ai kohászati üzemek versenyében. Valkó Márton igazgató.
