Észak-Magyarország, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-205. szám)

1953-08-02 / 181. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG Vasárnap. 1953 augusztus t. morgo szomszéd is belátja... í! föföíKfivsfésügYl raMsztcr utasítsa az fnsvenes áüaisrvssi szclgáttafások szabályzásáról MORGÓ: Végre ez a nap is Jeteit. Hogy mennyi bosszúsága van az embernek. Na- 1hát. És itt van ni, tessék, még ez a szom­széd is késik, soha nincs itt rendes időre. De mit is vasok én tőle rendességet. Hé,., hé .. . Világos szomszéd, talán megint a brosúrát olvassa...? Hogy mit művel ez az ember? Nem is várom továHb, nem én .. . VILÁGOS: Ne olyan hevesen, sgom- szód Isim. Hogy lehet valaki ennyire türel­metlen. Na, leteszem a sámlit, így ni! Szabadság! MORGÓ: ló estét. Hm. Szabadság! Most már szívesen mondom, mert . • . VILÁGOS: Miért, eddig nem mondta szívesen? MORGÓ: Maga már megint belém akar kötni, de én igazmondó ember vagyok és igenis kirukkolok ma este úgy a szívem szerint. De figyelmeztetem, ha mindig közbeszól, ágy itt hagyom magát, mint De Gasperi! az olasz parlament többsége, VILÁGOS: Azt a nép hagyta el. .. MORGÓ: Mit ért maga ahhoz... De beszéljünk másról. Tudja maga, mi az a beadási kötelezettség? VILÁGOS: Hogyne. Dolgozó paraszt­jaink itt teszik le a nagy vizsgát haza- szeretefbcl. MORGÓ: Már megint a brosúrából be­szél. Micsoda nagy szavak. VILÁGOS: Egyáltalán nem. Minél ha­marább . . . MORGÓ: Tudom, mit akar mondani, ne is folytassa. Cséplőgép alól beadni a ter­ményt ésctbbbi, ésatöbbi. VILÁGOS: Igen. És ha olvas újságot, 7i fíl l rrett irt n mrf >Vi t in Ahnt tn hnrrxr m gyeli a Világos nevet viselni?! ... Öt perc múlva ki jogja sütni, hogy én is ellenség vagyok! VILÁGOS: És Morgó szomszéd mit mondott annak az embernek? MORGÓ: Azt, hogy helyesen gondolko­dik. Na. Most már tudja. És ez az igaz­ság! Csak nem bolond most ^beadni 80 forintért a búzát, amikor — ha eltörlik a beszolgáltatást — talán még 150 forin­tot is kap mázsájáért? VILÁGOS: Ha nem hagyja abba ezt az esztelen elmejuttatást, ma estére befeje­zem a beszélgetést. MORGÓ: Mit mond? Hogy maga be­fejezi! Hm. Ez igen. Ezt tudjál:. „Mondd meg az igazat, betörik a fejed.“ VILÁGOS: Étiben az esetben nem volt helyes a közmondás alkalmazása. Nincs igaza annak a parasztembernek és magú :ak sincs. MORGÓ: Tudtam. Tudtam. Mikor volt nekem magéval szemben igazam? Mindig ledorongol. .. VILÁGOS: Az igazsággal. De meghall­gat? MORGÓ: Hát ha nem jog sokáig be­szélni és hh nem magának lesz igaza . . . VILÁGOS: Azt maid maga döntse el... Egyet azonban mindjárt szögezzünk le: a huták mende-mondája, amivel félre szeretnék vezetni a dolgozó parasztokat, hogy nem lesz beszolgóliatés, — hamis. Nem igaz. Akinek esze van nem ul fel az ilyennek. Hiszen a kormányprogram kimondja, hogy több évre előre megálla­ni ti Air n hnnrlAgt Amit m n art mnnAntt VILÁGOS: Mit gondol, ha maga ke­nyeret nem kapna, hány százalékot érne el a munkában? MORGÓ: Kicsoda? VILÁGOS: Maga! MORGÓ: Még dolgozni se igen men­nék. Habár maga szerint akkor is — mint most — 115 százalékra kellene ter­melnem. De azt ugyan elvárhatja • . . VILÁGOS: Szóval ha fennakadás lenne a kenyérnél és a többi élelmicikknél és minden más terménynél, mi lenne a vá­rossal, azokkal, akik nem önellátók? MORGÓ: Nyilván... nyilván, kevés kenyér, kevés munka ■ . . VILÁGOS: Kevesebb vas, kevesebb szén, kevescUh ruha, varrógép, rádió, cipő, húsdaráló, csizma . .. MORGÓ: Semmi közöm a csizmához... VILÁGOS: Kevesetib eke, borona ... MORGÓ: Hagyja abba. Mit akar az ekével Miskolcon? Talán csak nem a Tanácsház-teret akarja felszántani? VILÁGOS: Nem, a maga parasztemberé­nek szüksége van ekére, boronára, meg csizmára és még száz és száz olyan cikkre amit itt csinálunk városon. És mine’ csobban szeretné, akarja megve• maga is elismeri? MORGÓ: El. És mr Hiszen benne van a VILÁGOS: D' Hogyan lehr az enniva MO o A minisztertanács a közelmúltban megjelent rendeletével az állattar­tók fokozott támogatása, az állat- egészségügy és ' állattenyésztés fej­lesztése érdekében az állatorvosi szolgáltatásokat díjtalanná tette és egyúttal megszabta az állatorvosok jobb munkafeltételeinek biztosításé­ra a legfontosabb feladatokat. Az állatorvosi szolgáltatások ingyenessé tételével lehetővé vált a fertőző be­tegségek elleni eredményesebb küz­delem is. A minisztertanács rendelete alap­ján a földművelésügyi miniszter utasítást adott ki az állategészség­ügyi szolgáltatások kiterjesztésével kapcsolatos intézkedésekről. Az utasítás előírja, hogy 1953. évi augusztus hó 1-től kezdődően az ál­lami állatorvosi gyakorlat körébe tartozó teendőket — kivéve a nem hatósági rendelke--' ■» történő ivar- talanitást —- ■ állatorvosok és az * leserek díj­I ól, hogy terje- helyi- V ál­tá­e­orvos rendelőjében történik. Ide kell a beteg állatokat behajtani, vagy. szállítani, kivéve, ha a betegség olyan természetű, hogy a hajtás, vagy szállítás azt súlyosbíthatja. Szi-> gorúan tiltja az utasítás az olyan ál-i latok behajtását, vagy szállítását, amelyek fertőző betegségben szen­vednek, vagy fertőző betegségre —■ akár a legkisebb mértékben is —• gyanúsak. Ilyenkor az állatorvos kö­teles az állatok tartási helyére ki­szállni. A ki—'-"k sorrendiét az esetek súlyossága dönti el. Az állami gazdaságok, terme' Szövetkezetek és állami vállalatok állatainak vizsgá­lata és gyógykezelése továbbra is az állatok tartási helyén történik. Az állatorvosok munkaidejük jobb kihasználása érdekében a megelőző védőoltásokat, vemhe.ségi vizsgála­tokat, meddőségi kezeléseket ezen­túl tervszerűen, előre meghatározott időben kell végezniök. s erről az ál­lattartókat előre értesítik. A vasúton, hajón, vagy gépkocsin szállított állatok megelőző állatorvo­si vizsgálatáért a jövőben fizetni nem kell. Az utasítás kimondja, hogy az ál­latorvosok megnövekedett feladatai eredményesebb ellátása érdekében munkaszüneti napokon és az éjsz-- vai órákban az állatorvosi segítséget - elsősegélynyújtás céljára lehet "• -'ni Pl i.v-

Next

/
Thumbnails
Contents