Észak-Magyarország, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-205. szám)
1953-08-20 / 198. szám
Csütörtök, 1953 _ augusztus 20, ÉSZAKMAGYARORSZAG Jo munkával köszönik meg űj életüket a tokaji dolgozók Sokat tudnak beszélni a ‘tokajiak a múltról. A 450 hold szőlőnek több, mint kétharmada a jászói prépostság, a gróf Szirmaink, a Telekiek, a Dessewfyek birtoka volt. Még hozzá a szó'ló'nek a java A szőló'munkások verejtékével öntözött szőlőhegyeken gyakran rendeztek hatalmas mulatozásokat az „urak“. A múltban Tokaj két részből állott: — Kistokaj és Nagytokajból. Hogy melyikben. kik laktak, már a két falurész is elárulja . •. A harmincas években, amikor hatalmas válságok rázták meg a tőkés világot, a siélgnutpkásűli száza; maradlak Rinnka nMfcíiíÉheztek, nyomorogtak. Munka kellett. Kenyér kellett. De ki törődött akkor a dolgozókkal? A 6200 lakosú községből csaknem 1500-nak sorsa a bizonytalanság, az éhezés volt. Az urak Magyarországa nem tudott nekik kenyeret adni. Sokan külföldre kényszerültek. Abban az időben nem egy dolgozó Németországba ment, hogy majd ott talán sikerül. . . Dolgoztak az idegen földeken, de életükben a változás csupán annyi volt, hogy munkájukkal a német urakat hizlalták. És mit hoztak haza, — harmonikát, játékárut, esetleg kerékpárt. — Megint nem volt kenyere a családnak. Akik idehaza maradtak, — ha a ,,szerencse“ úgy hozta és munkaalkalom volt — tovább dolgoztak éhbérőrt, aki pedig zúgolódni mert az olcsó napszám miatt, hamar a csendó'rökkcl találta magát szemben. Külön története van annak, hogyan lehetett a kőbányában munkát kapni. Meg kellett nyerni a bányavcz,etök kegyeit. Keresztúri Mihály a volt bányamester, a* ilyen munkásokkal kapálta tta meg mindig szőlőjét — ingyen. A Szovjet Hansereg végül elhozta a szabadságot Tokaj dolgozóinak is. 1915 őszén először szüretelt saját magának Tokaj népe. Azóta nagy pártunk vezetésével a dolgozók szorgalmas munkája formálja, gazdagítja Tokaj életét. Elsorolni is sok, mennyi minden épült ebben a községben, hogyan változott meg az emberek élete, hogyan váltak valóra az Alkotmányban biztosított jogok. Hogy elölről kezdjük, a fasiszták által felrobbantott vasúti hidat felépitették. Rövidesen sor kerül arra, hogy az ideiglenes közúti híd helyett is újat, a réginél nagyobb, korszerűbb hidat építsenek. Gim- náziumot kapott a község. A fiúkollégiu mon kívül ősszel már leánylollésd'm is lesz. A tüdőszanatórium mintegy száz ággyal bővült. A „kistokaji“ dolgozók gyermc keit bölcsödében gondozzák. Gépállomás van Tokajban. A kőbányából azelőtt a követ talicskán, keskeny deszkapallókon át vitték a szállítóuszályokba, most daru végzi ezt a nehéz munkát. Nem kell löb bet kézifúróval küszködniük a bányászoknak, modern fúrógépeket, kompresszorokat kaptak. Kikészült a drótkötélpálya is Több mint kétmillió forintot fordítottak a bánya gépesítésére. Rövidesen új bányászlakások épülnek. A község belterületén 8 ezer forint költséggel levezették a talajvizeket. Több mint 50 ezer forintot fordítottak az utcák kövezésére. Korszerűsítik, bővítik a vízműveket, erre már eddig másfélmillió forintot fordítottak. A tokaji dolgozók tudják, mit köszönhetnek a felszabadulásnak, az Alkotmánynak. Látják, hogyan gazdagodik közsé- ük, hogyan szépül, válik egyre boldo- abba az ő életük. Az Alkotmány Napjának méltó megünneplésére készülődve sokat beszéltek ezekről a község dolgozói a népnevelőkkel, n tanács-aktívákkal. Hendrik János, ma néphadseregünk hadnagya. Apja valamikor bányamunkás volt, megrokkant a bányamunkában s nemsokára meghalt. Vájjon fiának élete más lett volna-e, ha nem jön a felszabadulás? Alexa Attila dolgozó parasztok gyermeke ma százados. Erdős András is tiszt lett — bányamunkás gyermeke. Szepesi István külügyi akadémiát végzett. A régi községházán nődolgozó nem volt. Az Alkotmány biztosítja a nők egyenjogúságát is. A tanácsházán a mezőgazda- sági előadó Malik Sándorné, parasztasz- zony. Itt dolgozik szintén mint előadó Kuhár Lajosné is, aki uzcs-tag volt. A végrehajtóbizottsági előadó Képes Lászlóné. Tokaj dolgozói eddig is tudták, hogy mi a kötelességük. Mindig élenjártak a munkában. A bányaüzem hónaprói hónapra rendszeresen túlteljesíti tervét. Augusztusban az esős napok nagy kiesést okoztak a termelésben, most teljesítették augusztus 20. tiszteletére tett vállalásukat és behozták a havi lemaradást. Domanczki Vince kö- hasító július havi átlagteljesítménye 225 százalék volt, keresete abban a hónapban 2320 forintot tett ki. Lankovics Pál 176 Kovács István 137, Kovács Ferenc III 150, Viszokai György 145, ifj. Gyurkovics Mihály 153 százalékos júliusi átlagos eredménnyel tűnt ki. A dolgozó parasztok a beadási kötelezettség példás teljesítésével segítik elő a kormányprogram megvalósítását, közsé gük fejlődését, életszínvonaluk további emelését. Augusztus 20-ra befejezték csépiéit. Kivétel nélkül minden dolgozd paraszt géo alól lett elege! beadási kötelezettségének Senkit sem kellett elszámoltatni, vagy előírását felemelni. Ipacs József már egész évi tojás- és baromfibeadási kötelezettségének eleget tett. Ifj. Keresztúri János tojásból 141, baromfiból 100 százalékra teljesítette évi kötelezettségét- A közsé elnyerte a járási pártbizottság vándoreász- laját. A pártszervezet népnevelőinek, L. Kovács Gyula, a begyűjtési állandó bízott ság elnökének, a bizottság többi tagjának és aktívájának jó munkáját dicséri ez. Nagyban hozzájárult a sikerhez az. a példás munka, amit a helyi tanács be gyűjtési csoportjában Mészáros Gábor csoportvezető, Halász István és Gönczi Klára adminisztrátorok végeznek. A tokaji dolgozók méltóképpen készültek Alkotmányunk nagy ünnepére. Saját jövőjüket építik, szebb és boldogabb éle" tűket védelmezik szorgalmas, öntudatos munkájukkal. LEVELEINK NYOMÁBAN tjWVUVUUUVVXnAftfUVVVWUlA/VUVVVVVUWt/VVWWUVUWMfVinMVVVVVVUVUVtn« Tartsa be írásban tett ígéretét a Borsodmegyei Tatarozó- és Építő Vállalat Június 17-én levelet írt szerkesztőségünknek Sipos József, a ricsei járásig tanács mezőgazdasági osztályának építési előadója. Ismertette a következőket: A Sárospataki Tatarozó Vállalat a ricsei járásban lévő zempiénagárdi „Dózsa“ és pácini „Dimitrov“ termelőcsopcrtok- nak dohánypajtákat épített. Sípos elvtárs még március 10-én levélben kérte a v ál" lalatot: küldje cl megbízottját a pajták átadására, majd személyesen is sürgette ezt három esetben. ígéretet kapott, az ígéretnek azonban nem tettek eleget. A hivatalos átadás-átvétel annál is szükségesebb lett volna, mert a dohánypajták olyan állapotban voltak, hogy félős .azokban dohányt elhelyezni. A pácini dohánypajtába nem is lehet bekötni a dohányt, mert beázik. Sipos elvtárs észrevételeiről jegyzőkönyvet küldött a megyei tanácsra, ennek ellenére Hortobágyi Ottó elvtárs, a tatarozó vállalat végszámláját jóváhagyólag aláírta és elküldte a ricsei bankfiókhoz kifizetés végett. Amikor a termelőcsoportok megtudták, hogy megérkezett! a kifizetendő számla, joggal tettek szóvá, hogy ez az intézkedés helytelen, nem volna szabad addig kifizetni a tatarozó számláját, amíg a hibákat ki nem javítja a dohánypajtákon. Irtunk a Borsodmegyei Tatarozó és Építő Vállalathoz, felkértük a megfelelő intézkedésre. Június 24-én válaszoltak, közölték, hogy a hibák kijavítására felszólították az illetékes építésvezetőt és megígérték, hogy a további fejleményekről július 5-ig értesítenek. Ez az értesítés elmaradt, megsürgettük Július 18-án közölte a megyei tatajozó vállalat, hogy a zempiénagárdi dohánypajtánál már nincs hiba, a pácini dohánypajta tetőfedésének megigazításához is a helyszínen van már * szükséges nád, a munkák tíz napon belül megkezdőd- nek. Megírtuk mindezt a ricsei járási tanács mezőgazdasági osztályára, Sipos József elvtársnak. A napokban újabb levelet kaptunk tőle. Iskolán volt, azért válaszolt később az értesítésre. A megyei tatarozó vállalat által ígért tíz nap letelt még július 30-án — írja levelében —, de bizony a Sárospataki Tatarozó Vállalat mindezideig nem jelentkezett, hogy a pácini „Dimitrov“ tszcs-ben a pajtán a hibát kijavítsa. A csoport tagjai már egy hete megkezdték a dohánytörést, nem tudják azonban elhelyezni a pajtában rendesen, mert az beázik. A csoport tagjai joggal türelmetlenek, most már aztán igazán sürgős intézkedésre van szükség. Igaza van a levélírónak, igaza von a csoport tagjainak. A Megyei Tatarozó és Építő Vállalat tartsa be Írásban adott ígéretét. Ne elégedjék meg azzal, hogy kiad egy intézkedést, ellenőrizze is végrehajtását. Az ügy további tanulsága pedig az, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztályának terv- és üzemgazdasági csoportjában nagyobb körültekintésre van szükség. Őrködjenek azon, hogy csak valóban gondosan végzett építkezésért fizessék ki a számlát a termelőcsoportok. Látogatás a balatonföldvári áttörd táborban Meglátogattam Balaton- földváron nyaraló úttörőinket. Megérkezésem után már éppen kérdezősködni akartam, hogy merre van az iskola, amikor az egyik kerítésen keresztül ismerős arcokat láttam. Ott szorgoskodtak az udvaron a XXI. számú diósgyőrvas- gyári iskola szülői munka- közösségének tagjai. Készítették a reggelit. A másik udvarból vezényszó csendült. Gyülekeztek a pajtások. Nótaszóval főttek reggelizni. Jó étvágy gyal fogyasztották el a finom kakaós kávét és a lekváros kenyeret. V tana zászlófelvonásra gyülekeztek. Beszélgettem a pajtásokkal. Örömmel mutatták meg szállásukat, a volt úri villából átalakított iskolában. A rossz idő miatt, sajnos, aznap nem sokat strandolhattak a pajtások, de az üdülőben van asztali tenisz, sakk és egyéb játék, így nem unatkoztak- Délben finom ebéd várta a gyermekeket — zöldbdb- leves, csirkepaprikás, diny- nye és krémes. Búcsúznom kellett, mert indult a vonatom. A pajtások azt üzenik, hogy hazatérve még szorgalmasabban fognak tanulni: köszönik a pártnak. államunknak és a gyár dolgozóinak. hogy ilyen felejthetetlen 15 napban volt részük. MISLÓCZKl MÁTYÁS Kossuth-díias főolvasztár A borsodi rádió műsora CSÜTÖRTÖK: Alkotmányunk pontjai valóra válnak Boronkai István sztahánovista kovács életében. (Ács Éva riportja.) Közös ügy. (Holdi János novellája.) Az augusztus 20-i munkaverseny lendületével dolgoznak tovább a havi terv teljesítéséért a miskolci drót- gyárban. Hangképek a szerencsi Vidám Vásárról. (Ács Éva és Gyalog Rozi riportjai.) PÉNTEK: így ünnepeltek, szórakoztak aug, 20-án megyénk dolgozói. (Ács Éva, Tarczi Tibor és Gyalog Rozi riportjai.) Ünnep utáni első műszak a Lenin Kohászati Művekben. (Beszélgetés.) Morgó szomszéd is belátja. Vidám jelenet. Heti filmkrónikánk. Sport. iVé* akadályozza a teherfuvarozó vállalat a dolgosók gyümölcs és zöldségellátását A miskolci földművesszövetkezeti felvásárlási vállalat dolgozói azon igyekeznek, hogy friss, jóminőségű zöldség- és gyümölcsféleségeket adjanak az elárusító helyeknek. Mégis előfordul, hogy ezek nem megfelelő minőségű termékeket hoznak forgalomba. A Szövosz felvásárlási igazgatóság tehergépkocsit biztosított vállalatunk részére a miskolci TEFU-nál, a szerződéses és szabad áruk begyűjtésére. Sajnos, a teherfuvarozó vállalat nem adja át nekünk időben a gépkocsikat. Órákat, gyakran fél délelőttöt késnek a kocsik. Akadályozza a munkát az is, hogy a gyümölcsszállításokhoz nem szerelnek a kocsikra oldalmagasítót, bár ezt többször kértük. Megtörtént, hogy két gépkocsi helyett csak egyet küldtek, azt is csak délfelé. Kódor elvtárs, a TEFU dolgozója azzal indokolta a késést, hogy a kocsi más. helyen volt fuvarban, viszont a forgalmi állításnál dolgozó kartársnő azt mondta, hogy a kocsi javítás alatt áll. Szeretnénk tudni, melyik az igaz? Kérjük a teherfuvarozó vállalatot, szüntessék meg ezeket a hiányosságokat, hogy megjavíthassuk a dolgozók friss gyümölcs- és zöldségellátását. LUKÁCS ILLÉS Pályázati felhívás A Magyar Szovjet Társaság: képzőművészeti szakosztálya az 1954. évi Magyar Szovjet Barátság Hónapja plakátjára pályázatot hirdet. A pályázók műveikben fejezzék ki a magyar és a szovjet nép mind mélyebbé váló barátságának gondolatát. Műveik mutassák meg, hogy népünk nemcsak szabadságát köszönheti a Szovjetuniónak, hanem szépülő, gazdagodó életének építésében is állandóan maga mellett érzi a szovjet nép baráti segítségét. Alkotásaikban érzékeltessék, hogy a Szovjetunió évrőLévre a legjobb fiait küldi el hozzánk, nagyszerű munkamódszereik meg_ ismertetésére. Tudósok, művészek hozzák (adásuk legjavát, hogy segítsék országépítő munkánkat. Érzékeltessék müveik- ben a szovjet ipar. mezőgazdaság, kuliéra élenjáróinak szerepét népünk szocialista fejlődésében. A plakát kifejezés! módja szabadon választható — » nyomdai lehetőségek batá* rain belül. A pályázati feltételek: I. díj: 4000 fo. rint, II. 3000 forint, III. 2000 forint. A plakát mérete egy ív, s hat színnyomásban kerül kivitelezésre. Beküldési határidő: 1953. november 30. A beküldés helye: Magyar Szóvjet Társaság képzőművészeti szakosztálya Budapest, V. Semmelweis n. 1—3. szám. A pályázaton résztvevők minden további felvilágosításért forduljanak az MSZT képzőművészeti szakosztályához. Tel.: 187—990. Az MSZT egyébként október 30-án konzultációt tart, amelyben minden pályázó vázlathoz ideológiai és művészeti segílsé. gel nyújt. (MTI) A Népstadion tervezőinek és építőinek kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Népstadion építkezésén kifejtett kiváló munkájuk elismeréséül Gulyás Rezsőnek, a stadion építő vállalat főépítésvezetőjének, Lak- ner Lajosnak, a stadion építő vállalat igazgatójának, Borosnyai Pálnak, a Népstadion tervezőmérnökének és Dávid Károlynak, a Népstadion tervezőmérnökének a Munka Érdemrendet, Pandurovics Józsefnek a fővárosi MAHMUD ALIJEV MAHMUDOV török nemzetiségű, bulgáriai kőfejtő munkás 1950-ben összecsomagolt és családjával együtt elhagyta szülőfaluját, Gorszko-Kalugerovot, „Visszatelepült“ Törökországba, mint sok más törők nemzetiségű paraszt. A fiatal Mahmudov szíve összeszorult, mikor szülőfalujának utolsó házai is eltűntek szeme elől. Nehezen szánta el magát erre a lépésre, dehát Ajse, a felesége és a gyermekek sírtak.,, Végül mégis ügy döntött, hogy mindent elad és a rokonok után megy. AZÓTA ELTELT három év. A család sok mindenen ment keresztül az agyondícsért „török paradicsomban“. Ma Mahmudov ismét a gigantikus sziklákon dolgozik. Mikor odaérünk hozzá, megértő mosollyal teszi le fúrógépét. A történteket így mondja el: — Amint átléptünk a török határon, katonák vettek körül bennünket. Mint foglyokat, úgy kísértek a bolgár kitelepülök részére létesített koncentrációs táborba. Jó, hogy vittünk egy kis élelmet magunkkal, különben éhenhalhattunk volna. Csoportokra osztottak bennünket. Engem és családomat Odrinba irányítottak, onnan Oval faluba. A parasztok itt ablaknélküli, szalmával és trágyával fedett földkunyhókban élnek, mint az őskorban. Rongyosak, mezítlábasok. Szörnyű érzés fogott el. mikor ezeket a felmeztelen, ápolatlan embereket megláttam. Tizenöt nap múlva feleségemmel és gyermekeimmel Cserkeszkój faluba kerültem Hamarosan elfogyott a pénzünk. Munkát nem kaptam, éhezni kezdtünk. Kétségbeesésemben vasúti hordárnak mentem, de nemsokára innen is az utcára kerültem. Nem volt más megoldás: Ajse kis zsákkal a hátén koldulni ment. Szörnyű szégyenérzet vett rajtunk erőt. Míg Bulgáriában megbecsültek bennünket, Törökországban koldulni kellett, nehogy éhenhaljunk .., — MÉG GYERMEKKOROMBAN hallottam török' öregemberek meséit Konstantinápoly szépségéről és gazdagságáról Elhatároztam: elhagyom a falut, — a városban biztos találok munkát. Konstantiná- polyba utaztam. Tényleg nagy város, de egyetlenegy új épülete sincsen. Az utcákon amerikai márkájú autók száguldanak, amerikai filmeket hirdetnek. az utcákon elegáns amerikaiak és amerikaiasan öltözött török urak sétálgatnak. Ugyanakkor a kirakatok előtt, a kikötőkben és a gyárak előtt kiéhezett, agyongyötört emberek könyöradományokért esedeznek. Egy ismerősömmel az egyik angol szövőgyárhoz mentünk. Ott már 300—30ú munka nélküli ácsorgóit, A ionok a balkonra lépőit és dühösen ÚJBÓL A HAZÁBAN felénk ordított: „Mit akartok, marhák? Rendőrség! Kergessétek csak el ezeket..Néhány pillanat múlva ott termett a rendőrség és korbáccsal szétverte a tömeget. Ugyanez a sors várt ránk egy cementgyárnál és a kikötőben. — NÉHÁNY NAP MÚLVA Behcsal faluba telepítettek bennünket. Egy köves dombon 40 dekár földet adtak. Kényszerítettek, hogy 1500 lire bankkölcsönt vegyek fel. Vettem igás- és háziállatokat és az egész gazdasághoz szükséges holmit, Csak jobbra fordul sorsom talán? — gondoltam magamban, de örömöm rövid ideig tartott. A jövedelemből még a kamatokat sem fizethettem. Napszámosnak mentem egy földbirtokoshoz, aki 50—80 gros napszámot fizetett. Mehmct Aga, a földesúr részére a kávéházban külön helyet biztosítottak, ahová más senki nem ülhetett, Mikor belép, mindenkinek fel kel állnia és úgy köszönteni. Luxuskocsin jár és amerikai módon öltözködik. Egyszer megszólított. Megkérdezte, mi van Bulgáriában. Megmondtam: ott mindenkinek van munkája, az emberek jól élnek, jól öltöznek, saját házukban laknak, ahol villany és rádió is van. Dühösen rárníör- medt: „Nagyon jól tudom, mi van Bulgáriában. A kommunisták ott ház- ról-házra mennek és elrabolják az asszonyokat. Vigyázz magadra, mert..— — NAPRÓL-NAPRA jobban éreztem az elhagyott otthon utáni vágyat, Néhány áttelepülővel esténkint összejöttünk és elbeszélgettünk a Bulgáriában eltöltött boldog napokról, szép emlékeinkről. Ha eszembe jutottak a májusi és szeptemberi felvonulások, sírtam, mint egy gyermek. Egy-két évvel ezelőtt még én is az élenjáró dolgozók között menetelhettem, Törökországban pedig éhség és nyomor az osztályrészem. — Egyszer aztán felkerekedtünk még két családdal együtt. Egy szorongásban töltött éjszakai bujdosas után, virradatkor megpillantottuk egy bolgár falu cseréppel fedett házait. „Bulgária!“ — kiáltottam boldogan. Szinte futva értünk a falu szélére. Az egész falu népe testvérként fogadott bennünket. Kenyérrel, sajttal, borral kinálgattak minket. A bolgár hatósági közegek megkérdezték, hol akarunk újból letelepedni, mit akarunk dolgozni. „Szülőfalumba, régi munkahelyemre szeretnék visszamenni“ — feleltem én. MAHMUD ALIJEV MAHMUDOV ma ismét boldogan él családjával Bulgáriában, naponta 30—32 levát keres, 150 százalékra teljesíti normáját. Ismét élenjár a munkában. Munkatársai, bizalmuk jeléül, szais&zervesett elnökké, választották. beruházási igazgatóság igazgatójának, Perlusz Józsefnek, az OTSB osztályvezetőjének, Hornyák Endrének, az OTSB főmérnökének, Gi- lyén Jenő építészmérnöknek, Fodor József kubikosnak, id. Juhász József kubikosnak, Macsik Pál munkavezetőnek és Csiszola József kőművesnek a Szocialista Munkáért érdemérmet, Pintér János munkavezetőnek, Tusják János ácsnak, Heklenberger János muftkavezetőnek, Antal József építőmunkásnak, Demeter József állványozónak, Pohl József építésvezetőnek, Danes Alajos kőművesnek, Dékány Sándor ácsnak. Meszes Kálmán szerelésvezetőnek, Kapcsos János főművezetőnek, Kertész Imre kőfaragónak. Kovács Ferenc burkolónak és Török István villanyszerelőnek a Munka Érdemérmet adományozta. (MTI) Antikvár könyvek állandóan NAGY VÁLASZTÉKBAN KÖNYVEK, KÖNYVTÁRAK VÉIELE az ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT antikvár könwcsbGltiában MISKOLC, Deák u. 2 Telefon: 21—58