Észak-Magyarország, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-205. szám)

1953-08-20 / 198. szám

Csütörtök, 1953 _ augusztus 20, ÉSZAKMAGYARORSZAG Jo munkával köszönik meg űj életüket a tokaji dolgozók Sokat tudnak beszélni a ‘tokajiak a múltról. A 450 hold szőlőnek több, mint kétharmada a jászói prépostság, a gróf Szirmaink, a Telekiek, a Dessewfyek bir­toka volt. Még hozzá a szó'ló'nek a java A szőló'munkások verejtékével öntözött szőlőhegyeken gyakran rendeztek hatalmas mulatozásokat az „urak“. A múltban Tokaj két részből állott: — Kistokaj és Nagytokajból. Hogy me­lyikben. kik laktak, már a két falurész is elárulja . •. A harmincas években, amikor hatalmas válságok rázták meg a tőkés világot, a siélgnutpkásűli száza; maradlak Rinnka nMfcíií­Éheztek, nyomorogtak. Munka kellett. Kenyér kellett. De ki törődött akkor a dolgozókkal? A 6200 lakosú községből csaknem 1500-nak sorsa a bizonytalanság, az éhezés volt. Az urak Magyarországa nem tudott nekik kenyeret adni. Sokan külföldre kényszerültek. Abban az időben nem egy dolgozó Németországba ment, hogy majd ott talán sikerül. . . Dolgoz­tak az idegen földeken, de életükben a változás csupán annyi volt, hogy munká­jukkal a német urakat hizlalták. És mit hoztak haza, — harmonikát, játékárut, esetleg kerékpárt. — Megint nem volt kenyere a családnak. Akik idehaza maradtak, — ha a ,,sze­rencse“ úgy hozta és munkaalkalom volt — tovább dolgoztak éhbérőrt, aki pedig zúgolódni mert az olcsó napszám miatt, hamar a csendó'rökkcl találta magát szem­ben. Külön története van annak, hogyan le­hetett a kőbányában munkát kapni. Meg kellett nyerni a bányavcz,etök kegyeit. Keresztúri Mihály a volt bányamester, a* ilyen munkásokkal kapálta tta meg mindig szőlőjét — ingyen. A Szovjet Hansereg végül elhozta a szabadságot Tokaj dolgozóinak is. 1915 őszén először szüretelt saját magának Tokaj népe. Azóta nagy pártunk vezeté­sével a dolgozók szorgalmas munkája for­málja, gazdagítja Tokaj életét. Elsorolni is sok, mennyi minden épült ebben a községben, hogyan változott meg az emberek élete, hogyan váltak valóra az Alkotmányban biztosított jogok. Hogy elölről kezdjük, a fasiszták által felrob­bantott vasúti hidat felépitették. Rövide­sen sor kerül arra, hogy az ideiglenes közúti híd helyett is újat, a réginél na­gyobb, korszerűbb hidat építsenek. Gim- náziumot kapott a község. A fiúkollégiu mon kívül ősszel már leánylollésd'm is lesz. A tüdőszanatórium mintegy száz ággyal bővült. A „kistokaji“ dolgozók gyermc keit bölcsödében gondozzák. Gépállomás van Tokajban. A kőbányából azelőtt a követ talicskán, keskeny deszkapallókon át vitték a szállítóuszályokba, most daru végzi ezt a nehéz munkát. Nem kell löb bet kézifúróval küszködniük a bányászok­nak, modern fúrógépeket, kompresszorokat kaptak. Kikészült a drótkötélpálya is Több mint kétmillió forintot fordítottak a bánya gépesítésére. Rövidesen új bá­nyászlakások épülnek. A község belterüle­tén 8 ezer forint költséggel levezették a talajvizeket. Több mint 50 ezer forintot fordítottak az utcák kövezésére. Korszerű­sítik, bővítik a vízműveket, erre már ed­dig másfélmillió forintot fordítottak. A tokaji dolgozók tudják, mit köszön­hetnek a felszabadulásnak, az Alkotmány­nak. Látják, hogyan gazdagodik közsé- ük, hogyan szépül, válik egyre boldo- abba az ő életük. Az Alkotmány Napjának méltó meg­ünneplésére készülődve sokat beszéltek ezekről a község dolgozói a népnevelők­kel, n tanács-aktívákkal. Hendrik János, ma néphadseregünk hadnagya. Apja vala­mikor bányamunkás volt, megrokkant a bányamunkában s nemsokára meghalt. Vájjon fiának élete más lett volna-e, ha nem jön a felszabadulás? Alexa Attila dolgozó parasztok gyermeke ma százados. Erdős András is tiszt lett — bányamun­kás gyermeke. Szepesi István külügyi akadémiát végzett. A régi községházán nődolgozó nem volt. Az Alkotmány biztosítja a nők egyen­jogúságát is. A tanácsházán a mezőgazda- sági előadó Malik Sándorné, parasztasz- zony. Itt dolgozik szintén mint előadó Kuhár Lajosné is, aki uzcs-tag volt. A végrehajtóbizottsági előadó Képes Lászlóné. Tokaj dolgozói eddig is tudták, hogy mi a kötelességük. Mindig élenjártak a munkában. A bányaüzem hónaprói hónapra rend­szeresen túlteljesíti tervét. Augusztusban az esős napok nagy kiesést okoztak a ter­melésben, most teljesítették augusztus 20. tiszteletére tett vállalásukat és behozták a havi lemaradást. Domanczki Vince kö- hasító július havi átlagteljesítménye 225 százalék volt, keresete abban a hónapban 2320 forintot tett ki. Lankovics Pál 176 Kovács István 137, Kovács Ferenc III 150, Viszokai György 145, ifj. Gyurkovics Mihály 153 százalékos júliusi átlagos eredménnyel tűnt ki. A dolgozó parasztok a beadási kötele­zettség példás teljesítésével segítik elő a kormányprogram megvalósítását, közsé gük fejlődését, életszínvonaluk további emelését. Augusztus 20-ra befejezték csépiéit. Kivétel nélkül minden dolgozd paraszt géo alól lett elege! beadási kötelezettségének Senkit sem kellett elszámoltatni, vagy előírását felemelni. Ipacs József már egész évi tojás- és baromfibeadási kötelezettsé­gének eleget tett. Ifj. Keresztúri János tojásból 141, baromfiból 100 százalékra teljesítette évi kötelezettségét- A közsé elnyerte a járási pártbizottság vándoreász- laját. A pártszervezet népnevelőinek, L. Kovács Gyula, a begyűjtési állandó bízott ság elnökének, a bizottság többi tagjának és aktívájának jó munkáját dicséri ez. Nagyban hozzájárult a sikerhez az. a példás munka, amit a helyi tanács be gyűjtési csoportjában Mészáros Gábor csoportvezető, Halász István és Gönczi Klára adminisztrátorok végeznek. A tokaji dolgozók méltóképpen készül­tek Alkotmányunk nagy ünnepére. Saját jövőjüket építik, szebb és boldogabb éle" tűket védelmezik szorgalmas, öntudatos munkájukkal. LEVELEINK NYOMÁBAN tjWVUVUUUVVXnAftfUVVVWUlA/VUVVVVVUWt/VVWWUVUWMfVinMVVVVVVUVUVtn« Tartsa be írásban tett ígéretét a Borsodmegyei Tatarozó- és Építő Vállalat Június 17-én levelet írt szerkesztősé­günknek Sipos József, a ricsei járásig ta­nács mezőgazdasági osztályának építési előadója. Ismertette a következőket: A Sárospataki Tatarozó Vállalat a ri­csei járásban lévő zempiénagárdi „Dózsa“ és pácini „Dimitrov“ termelőcsopcrtok- nak dohánypajtákat épített. Sípos elvtárs még március 10-én levélben kérte a v ál" lalatot: küldje cl megbízottját a pajták átadására, majd személyesen is sürgette ezt három esetben. ígéretet kapott, az ígéretnek azonban nem tettek eleget. A hivatalos átadás-átvétel annál is szüksé­gesebb lett volna, mert a dohánypajták olyan állapotban voltak, hogy félős .azok­ban dohányt elhelyezni. A pácini dohány­pajtába nem is lehet bekötni a dohányt, mert beázik. Sipos elvtárs észrevételeiről jegyzőkönyvet küldött a megyei tanácsra, ennek ellenére Hortobágyi Ottó elvtárs, a tatarozó vállalat végszámláját jóvá­hagyólag aláírta és elküldte a ricsei bank­fiókhoz kifizetés végett. Amikor a ter­melőcsoportok megtudták, hogy megérke­zett! a kifizetendő számla, joggal tettek szóvá, hogy ez az intézkedés helytelen, nem volna szabad addig kifizetni a tata­rozó számláját, amíg a hibákat ki nem javítja a dohánypajtákon. Irtunk a Borsodmegyei Tatarozó és Építő Vállalathoz, felkértük a megfelelő intézkedésre. Június 24-én válaszoltak, közölték, hogy a hibák kijavítására fel­szólították az illetékes építésvezetőt és megígérték, hogy a további fejlemények­ről július 5-ig értesítenek. Ez az értesítés elmaradt, megsürgettük Július 18-án közölte a megyei tatajozó vállalat, hogy a zempiénagárdi dohány­pajtánál már nincs hiba, a pácini do­hánypajta tetőfedésének megigazításához is a helyszínen van már * szükséges nád, a munkák tíz napon belül megkezdőd- nek. Megírtuk mindezt a ricsei járási tanács mezőgazdasági osztályára, Sipos József elvtársnak. A napokban újabb levelet kaptunk tőle. Iskolán volt, azért vála­szolt később az értesítésre. A megyei tatarozó vállalat által ígért tíz nap letelt még július 30-án — írja levelében —, de bizony a Sárospataki Tatarozó Vállalat mindezideig nem je­lentkezett, hogy a pácini „Dimitrov“ tszcs-ben a pajtán a hibát kijavítsa. A csoport tagjai már egy hete megkezdték a dohánytörést, nem tudják azonban el­helyezni a pajtában rendesen, mert az beázik. A csoport tagjai joggal türelmet­lenek, most már aztán igazán sürgős in­tézkedésre van szükség. Igaza van a levélírónak, igaza von a csoport tagjainak. A Megyei Tatarozó és Építő Vállalat tartsa be Írásban adott ígéretét. Ne elégedjék meg azzal, hogy kiad egy intézkedést, ellenőrizze is végre­hajtását. Az ügy további tanulsága pedig az, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osz­tályának terv- és üzemgazdasági csoport­jában nagyobb körültekintésre van szük­ség. Őrködjenek azon, hogy csak valóban gondosan végzett építkezésért fizessék ki a számlát a termelőcsoportok. Látogatás a balatonföldvári áttörd táborban Meglátogattam Balaton- földváron nyaraló úttörő­inket. Megérkezésem után már éppen kérdezősködni akartam, hogy merre van az iskola, amikor az egyik kerítésen keresztül ismerős arcokat láttam. Ott szor­goskodtak az udvaron a XXI. számú diósgyőrvas- gyári iskola szülői munka- közösségének tagjai. Ké­szítették a reggelit. A má­sik udvarból vezényszó csendült. Gyülekeztek a pajtások. Nótaszóval főt­tek reggelizni. Jó étvágy gyal fogyasztották el a finom kakaós kávét és a lekváros kenyeret. V tana zászlófelvonásra gyülekez­tek. Beszélgettem a pajtá­sokkal. Örömmel mutatták meg szállásukat, a volt úri villából átalakított iskolá­ban. A rossz idő miatt, saj­nos, aznap nem sokat strandolhattak a pajtások, de az üdülőben van asztali tenisz, sakk és egyéb já­ték, így nem unatkoztak- Délben finom ebéd várta a gyermekeket — zöldbdb- leves, csirkepaprikás, diny- nye és krémes. Búcsúznom kellett, mert indult a vonatom. A pajtások azt üzenik, hogy hazatérve még szorgalmasabban fognak tanulni: köszönik a párt­nak. államunknak és a gyár dolgozóinak. hogy ilyen felejthetetlen 15 nap­ban volt részük. MISLÓCZKl MÁTYÁS Kossuth-díias főolvasztár A borsodi rádió műsora CSÜTÖRTÖK: Alkotmányunk pontjai valóra vál­nak Boronkai István sztahánovista kovács életében. (Ács Éva riportja.) Közös ügy. (Holdi János novellája.) Az augusztus 20-i munkaverseny lendületével dolgoznak tovább a ha­vi terv teljesítéséért a miskolci drót- gyárban. Hangképek a szerencsi Vidám Vá­sárról. (Ács Éva és Gyalog Rozi ri­portjai.) PÉNTEK: így ünnepeltek, szórakoztak aug, 20-án megyénk dolgozói. (Ács Éva, Tarczi Tibor és Gyalog Rozi riport­jai.) Ünnep utáni első műszak a Lenin Kohászati Művekben. (Beszélgetés.) Morgó szomszéd is belátja. Vidám jelenet. Heti filmkrónikánk. Sport. iVé* akadályozza a teherfuvarozó vállalat a dolgosók gyümölcs és zöldségellátását A miskolci földművesszövetkezeti felvásárlási vállalat dolgozói azon igyekeznek, hogy friss, jóminőségű zöldség- és gyümölcsféleségeket ad­janak az elárusító helyeknek. Még­is előfordul, hogy ezek nem megfe­lelő minőségű termékeket hoznak forgalomba. A Szövosz felvásárlási igazgatóság tehergépkocsit biztosított vállala­tunk részére a miskolci TEFU-nál, a szerződéses és szabad áruk be­gyűjtésére. Sajnos, a teherfuvarozó vállalat nem adja át nekünk időben a gép­kocsikat. Órákat, gyakran fél dél­előttöt késnek a kocsik. Akadályoz­za a munkát az is, hogy a gyümölcs­szállításokhoz nem szerelnek a ko­csikra oldalmagasítót, bár ezt több­ször kértük. Megtörtént, hogy két gépkocsi helyett csak egyet küld­tek, azt is csak délfelé. Kódor elv­társ, a TEFU dolgozója azzal indo­kolta a késést, hogy a kocsi más. helyen volt fuvarban, viszont a forgalmi állításnál dolgozó kartárs­nő azt mondta, hogy a kocsi javí­tás alatt áll. Szeretnénk tudni, me­lyik az igaz? Kérjük a teherfuvarozó vállala­tot, szüntessék meg ezeket a hiá­nyosságokat, hogy megjavíthassuk a dolgozók friss gyümölcs- és zöldség­ellátását. LUKÁCS ILLÉS Pályázati felhívás A Magyar Szovjet Társaság: képzőművé­szeti szakosztálya az 1954. évi Magyar Szovjet Barátság Hónapja plakátjára pá­lyázatot hirdet. A pályázók műveikben fejezzék ki a magyar és a szovjet nép mind mélyebbé váló barátságának gondolatát. Műveik mutassák meg, hogy népünk nemcsak szabadságát köszönheti a Szovjetuniónak, hanem szépülő, gazdagodó életének épí­tésében is állandóan maga mellett érzi a szovjet nép baráti segítségét. Alkotásaik­ban érzékeltessék, hogy a Szovjetunió évrőLévre a legjobb fiait küldi el hoz­zánk, nagyszerű munkamódszereik meg_ ismertetésére. Tudósok, művészek hozzák (adásuk legjavát, hogy segítsék ország­építő munkánkat. Érzékeltessék müveik- ben a szovjet ipar. mezőgazdaság, kul­iéra élenjáróinak szerepét népünk szo­cialista fejlődésében. A plakát kifejezés! módja szabadon vá­lasztható — » nyomdai lehetőségek batá* rain belül. A pályázati feltételek: I. díj: 4000 fo. rint, II. 3000 forint, III. 2000 forint. A plakát mérete egy ív, s hat színnyomás­ban kerül kivitelezésre. Beküldési határ­idő: 1953. november 30. A beküldés helye: Magyar Szóvjet Társaság képzőművészeti szakosztálya Budapest, V. Semmelweis n. 1—3. szám. A pályázaton résztvevők minden további felvilágosításért forduljanak az MSZT képzőművészeti szakosztályához. Tel.: 187—990. Az MSZT egyébként október 30-án kon­zultációt tart, amelyben minden pályázó vázlathoz ideológiai és művészeti segílsé. gel nyújt. (MTI) A Népstadion tervezőinek és építőinek kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Taná­csa a Népstadion építkezésén kifej­tett kiváló munkájuk elismerésé­ül Gulyás Rezsőnek, a stadion épí­tő vállalat főépítésvezetőjének, Lak- ner Lajosnak, a stadion építő vál­lalat igazgatójának, Borosnyai Pál­nak, a Népstadion tervezőmérnöké­nek és Dávid Károlynak, a Népsta­dion tervezőmérnökének a Munka Érdemrendet, Pandurovics Józsefnek a fővárosi MAHMUD ALIJEV MAHMUDOV török nemzetiségű, bulgáriai kőfej­tő munkás 1950-ben összecsomagolt és családjával együtt elhagyta szü­lőfaluját, Gorszko-Kalugerovot, „Visszatelepült“ Törökországba, mint sok más törők nemzetiségű pa­raszt. A fiatal Mahmudov szíve összeszorult, mikor szülőfalujának utolsó házai is eltűntek szeme elől. Nehezen szánta el magát erre a lépésre, dehát Ajse, a felesége és a gyermekek sírtak.,, Végül mégis ügy döntött, hogy mindent elad és a rokonok után megy. AZÓTA ELTELT három év. A család sok mindenen ment keresztül az agyondícsért „török paradicsomban“. Ma Mahmudov ismét a gigan­tikus sziklákon dolgozik. Mikor odaérünk hozzá, megértő mosollyal teszi le fúrógépét. A történteket így mondja el: — Amint átléptünk a török határon, katonák vettek körül bennün­ket. Mint foglyokat, úgy kísértek a bolgár kitelepülök részére létesített koncentrációs táborba. Jó, hogy vittünk egy kis élelmet magunkkal, különben éhenhalhattunk volna. Csoportokra osztottak bennünket. En­gem és családomat Odrinba irányítottak, onnan Oval faluba. A parasz­tok itt ablaknélküli, szalmával és trágyával fedett földkunyhókban él­nek, mint az őskorban. Rongyosak, mezítlábasok. Szörnyű érzés fogott el. mikor ezeket a felmeztelen, ápolatlan embereket megláttam. Tizenöt nap múlva feleségemmel és gyermekeimmel Cserkeszkój faluba kerül­tem Hamarosan elfogyott a pénzünk. Munkát nem kaptam, éhezni kezd­tünk. Kétségbeesésemben vasúti hordárnak mentem, de nemsokára in­nen is az utcára kerültem. Nem volt más megoldás: Ajse kis zsákkal a hátén koldulni ment. Szörnyű szégyenérzet vett rajtunk erőt. Míg Bul­gáriában megbecsültek bennünket, Törökországban koldulni kellett, nehogy éhenhaljunk .., — MÉG GYERMEKKOROMBAN hallottam török' öregemberek me­séit Konstantinápoly szépségéről és gazdagságáról Elhatároztam: elhagyom a falut, — a városban biztos találok munkát. Konstantiná- polyba utaztam. Tényleg nagy város, de egyetlenegy új épülete sincsen. Az utcákon amerikai márkájú autók száguldanak, amerikai filmeket hir­detnek. az utcákon elegáns amerikaiak és amerikaiasan öltözött török urak sétálgatnak. Ugyanakkor a kirakatok előtt, a kikötőkben és a gyá­rak előtt kiéhezett, agyongyötört emberek könyöradományokért esedez­nek. Egy ismerősömmel az egyik angol szövőgyárhoz mentünk. Ott már 300—30ú munka nélküli ácsorgóit, A ionok a balkonra lépőit és dühösen ÚJBÓL A HAZÁBAN felénk ordított: „Mit akartok, mar­hák? Rendőrség! Kergessétek csak el ezeket..Néhány pillanat múl­va ott termett a rendőrség és kor­báccsal szétverte a tömeget. Ugyan­ez a sors várt ránk egy cementgyárnál és a kikötőben. — NÉHÁNY NAP MÚLVA Behcsal faluba telepítettek bennünket. Egy köves dombon 40 dekár földet adtak. Kényszerítettek, hogy 1500 lire bankkölcsönt vegyek fel. Vettem igás- és háziállatokat és az egész gaz­dasághoz szükséges holmit, Csak jobbra fordul sorsom talán? — gon­doltam magamban, de örömöm rövid ideig tartott. A jövedelemből még a kamatokat sem fizethettem. Napszámosnak mentem egy földbirtokos­hoz, aki 50—80 gros napszámot fizetett. Mehmct Aga, a földesúr részére a kávéházban külön helyet biztosítottak, ahová más senki nem ülhetett, Mikor belép, mindenkinek fel kel állnia és úgy köszönteni. Luxuskocsin jár és amerikai módon öltözködik. Egyszer megszólított. Megkérdezte, mi van Bulgáriában. Megmond­tam: ott mindenkinek van munkája, az emberek jól élnek, jól öltöznek, saját házukban laknak, ahol villany és rádió is van. Dühösen rárníör- medt: „Nagyon jól tudom, mi van Bulgáriában. A kommunisták ott ház- ról-házra mennek és elrabolják az asszonyokat. Vigyázz magadra, mert..— — NAPRÓL-NAPRA jobban éreztem az elhagyott otthon utáni vá­gyat, Néhány áttelepülővel esténkint összejöttünk és elbeszélgettünk a Bulgáriában eltöltött boldog napokról, szép emlékeinkről. Ha eszembe jutottak a májusi és szeptemberi felvonulások, sírtam, mint egy gyer­mek. Egy-két évvel ezelőtt még én is az élenjáró dolgozók között mene­telhettem, Törökországban pedig éhség és nyomor az osztályrészem. — Egyszer aztán felkerekedtünk még két családdal együtt. Egy szorongásban töltött éjszakai bujdosas után, virradatkor megpillantottuk egy bolgár falu cseréppel fedett házait. „Bulgária!“ — kiáltottam boldo­gan. Szinte futva értünk a falu szélére. Az egész falu népe testvérként fogadott bennünket. Kenyérrel, sajttal, borral kinálgattak minket. A bol­gár hatósági közegek megkérdezték, hol akarunk újból letelepedni, mit akarunk dolgozni. „Szülőfalumba, régi munkahelyemre szeretnék vissza­menni“ — feleltem én. MAHMUD ALIJEV MAHMUDOV ma ismét boldogan él családjá­val Bulgáriában, naponta 30—32 levát keres, 150 százalékra teljesíti normáját. Ismét élenjár a munkában. Munkatársai, bizalmuk jeléül, szais&zervesett elnökké, választották. beruházási igazgatóság igazgatójá­nak, Perlusz Józsefnek, az OTSB osztályvezetőjének, Hornyák Endré­nek, az OTSB főmérnökének, Gi- lyén Jenő építészmérnöknek, Fodor József kubikosnak, id. Juhász Jó­zsef kubikosnak, Macsik Pál mun­kavezetőnek és Csiszola József kő­művesnek a Szocialista Munkáért érdemérmet, Pintér János munkavezetőnek, Tusják János ácsnak, Heklenberger János muftkavezetőnek, Antal Jó­zsef építőmunkásnak, Demeter Jó­zsef állványozónak, Pohl József épí­tésvezetőnek, Danes Alajos kőmű­vesnek, Dékány Sándor ácsnak. Me­szes Kálmán szerelésvezetőnek, Kapcsos János főművezetőnek, Ker­tész Imre kőfaragónak. Kovács Fe­renc burkolónak és Török István villanyszerelőnek a Munka Érdem­érmet adományozta. (MTI) Antikvár könyvek állandóan NAGY VÁLASZTÉKBAN KÖNYVEK, KÖNYVTÁRAK VÉIELE az ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT antikvár könwcsbGltiában MISKOLC, Deák u. 2 Telefon: 21—58

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents