Észak-Magyarország, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-205. szám)
1953-08-11 / 190. szám
r\ M n Sen köisígi tiaScs imsdífctalíKU' hasisa vísre ' a tíaigofö oarasz’süg raEr.seBltésél szolgáié kcrrní nyha'öroiao'ol! Mindhét axénbányáaaati trösztünk túlteljoriiette szombati tervét v ______J <A. ev>oJ.yatn »90. »aaiu KJ* ipari Élgozsiá készIHIanek íel mM tóan az aiteány »epére Az Alkotmány Napja méltó megünneplésére készül az egész ország. Pártunk ts dolgozó népünk karcának vívmánya — az alkotmány, — ez évben is újabb nagyszerű alkotások ihlotó'je, új sikerek kiapadhatatlan forrása lett. Minden új siker, amely a gyárakban, a bányaüzemekben születik, a dolgozók hálájának és köszönetének kifejezése népköztársaságunk alkotmányáért. Hazánkban az élet minden területén maradéktalanul megvalósul alkotmányunk minden egyes pontja. Szemünk előtt épül, szépül, változik meg az ország, a megye képe. Itt, a borsodi medencében épül ötéves tervünk második legnagyobb alkotása, a kazincbarcikai kombinát. Működik már a diósgyőri óriáskohó, a mályi téglagyár, a hejó'csabai cementrnü. De nem is lehet felsorolni a sok-sok létesítményt, amit megyénk az ötéves tervtől, eddig kapott es még ezután kap. Mindezek új sikerek, új eredmények elérésére mozgósítják a dolgozókat. Egé.z sor példa igazolja a hősies, áldozatkész munkát, amellyel megyénk dolgozói küzdenek az Alkotmány Napjára tett vállalások teljesítéséért. A munka új hőstettei születnek ezekben a napokban bánya- és kohászati üzemeinkben. Olyan hősöket ismerünk meg, mint az ózdi fínomhengermű fínomsorozatán dolgozó bajos Ferenc brigádjának tagjai, akik vállalták augusztus 20 tiszteletére, hogy egész havi tervükön felül 17 tonna hengerelt árut adnak a hazának. Adott szavukat valóra is váltották. Már eddig 46 tonna hengerelt árut termeltek terven felül. Az alberttelepi frontbrigádok nemes vetélkedésre hívták fel az ország frontbrigádjait augusztus 20 méltó megünnepléséért. I.oy Árpád, Zelena Balázs és Nagy József brigádjai vállalták, hogy az alkotmány év forduló jáig terven felül 1300 tonna szénnel járulnak hozzá az édctszínvonal emeléséhez. Nagyszerű harc folyik az ígéret valóraváltásáért. Kiienc nap van még hátra augusztus 20-ig, s a három alberlteiepi frontbrigád az 1300 tonna szénből tcith mint 900 tonnát már felszínre küldött. De amikor eredményeinkről, a munka hőstetteiről beszámolunk, nem feledkezhetünk meg a hiányosságokról sem. Egy sor üzem lemaradt a ter\ és a vállalások végrehajtásában- Lemaradtunk a nyersvas, a martin-acél, a hengerelt áru termelésénél és bányaüzemeink zöme sem dicsekedhet a terv százszázalékos teljesítésével. Mi ennek az oka? A legfőbb ok a ver- senyagitáció ellanyhulása. A terv teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó politikai mozgósítás sikere mindenekelőtt a ver- senyagiláción múlik. Üzemeinkben folyik ugyan versenyagiíáció, hiba azonban, hogy az agitációban túltengenék az általános szólamok; csaknem teljesen hiányzik a személyhez szóló, az egyes dolgozók, életének eseményein felépülő agitáció. A politikai tömegmozgósításban különösen nagy szerep hárul a verseny gazdájára, a szakszervezetre és a szakszervezeti bizalmiakra- Szítsák még magasabbra dolgozóink szivében a szocialista hazaszeretet lángját, a terv és a vállalások teljesítéséért való lelkesedést. Másik igen súlyos oka a lemaradásnak az, hogy egyes üzemekben meglazult a munkafegyelem. A i-enin Kohászati Müvek martinacélmüvében például az elmúlt hónapban igen sok volt az igazolatlan kimaradó. Míg júniusban 53 dolgozó maradt ki igazolatlanul ts emiatt 768 munkaóra esett ki a termelésből, júliusban a kimaradók száma megkétszereződött. Bányazüzemeinkben is hadilábon állanak « munkafegyelemmel, — pedig ahhoz, hogy az augusztus 2(bra tett felajánlást, a harmadik negyedéves tervet jól teljesítsük, elengedhetetlenül szükséges a szilárd munkafegyelem. Kormányunk Eltörölte a pénzbüntetést, n.int a dolgozók fegyelmezési eszközét. Üzemeink vezetői azonban ne feledkezzenek meg arról, hogy nemcsak ez az egyetlen eszköze a munkafegyelem megszilárdításának. Párt- szervezeteink alkalmazzák azokat a jó módszereket, amelyekkel a munkafegyelem megszilárdítása terén már ezelőtt is jelentős sikereket .értek el- A taggyűléseken, termelési értekezleteken adjanak megbízatást az öntudatos dolgozóknak, párttagoknak, foglalkozzanak a kimara- dozókkal. írjanak levelet a kimaradozó dolgozók családtagjainak, közöljék velük, hogy milyen szégyent hazott rájuk, milyen kárt okozott nekik és a hazának a mü- szakmulasztó. Meg keli szüntetni a ki- maradozás utólagos igazolását is, amely titkolni igyekszik .a munkafegyelem lazulását egyes üzemekben. Nem szabad, aa.gy előforduljon olyan eset, mint a d: »*3 őri tlektreacéímüben, ahol egyes műszaki vezetők az igazolatlanul mulasztókkal másnap közölték, hogy kimaradásukat beszámítják szabadnapba. A vállalások teljesítésében elsősorban a kommunistáknak kell élenjárniok. Úgy kell dolgozniok, hogy mindig, mindenütt és mindenben ők álljanak a munkahajc első vonalában, hogy büszkén tekintsenek rájuk a pártunk szavát követő pártoir kívüli dolgozók. A kommunistáknak keli elsősorban szóval és tettekkel lelkesíteniük, hogy minden dolgozó megértse: az adott szó kötelez. Mutassanak.példát úgy, mint Koszjár János, az ózdi durvahengermű sztahánovista forjasztárja. Roszjár elvtárs kiszámította: ahhoz, hogy augusztus 20. tiszteletére tett vállalásukat teljesítsék, hogy elérjék a sztahanovista szintet, minden műszakon 192 darab öntecset kell a blokksoron kihengerelniök- Hogy ezt az eredményt elérhessék, a fortasz.ár- nak kell a meleganyagot biztosítania. Roszjár elvlárs legjobb tudásával, lendületes munkával igyekszik elősegíteni a bíokksori dolgozók munkáját. Augusztus 6‘án már elérték, hogy 109 százalékra teljesítették a napi tervet- A havi terv teljesítésében 101.9 százalékon állanak. Az, hogy a blokksor ilyen szép eredményt tudott elérni, elsősorban Roszjár elvtárs fáradhatatlan munkájának érdeme. Megyénk kommunistái vegyenek példát Roszjár elvtársról, igyekezzenek a terv teljesítését legjobb tudásukkal elősegíteni. Ahhoz, hogy kohászaink, bányászaink valóraválteák fogadalmukat, mindenekelőtt az szükséges, hogy törvénynek tekintsék a grafikonokat. A mügzaiii és íikizai dolgozók egyaránt szívósan, fegyelmezetten harcoljanak, hogy az egyes munkafolyamatokat — a karbantartást, az anyagszállítást is — percnyi pohtossággalj at előírásoknak megfelelően végezzék. Igeit fontos, hogy a munkát a program szerint hajtsák végre. A programszerinti gyártás azt jelenti, hogy a teivet minőségben is teljesítik. A minőséget javítani — ez most a borsodi kohászok, bányászok egyik legfontosabb feladata. A minőségért folyó harc elválaszthatatlan a munka jobb megszervezésétől. Egyesek a mur.ka jobb megszervezése helyett úgy próbálják pótolni az elvesztett időt, hogy a fontos munkafolyamatokból lecsípnek. így persze rosszminőségü munkát végeznek. A munka minőségének megjavításában felbecsülhetetlen segítség számunkra a szovjet dolgozók, a szovjet kohászok, bányászok tapasztalata. Valamennyi üzemünkben fékezi a verseny lendületét az, hogy a munkát hiányosan szemezik, az eredményeket és hibákat véka alatt tartják. Pártszervezeteink állítsák a felvilágosító munka fényszórójába a legfontosabb feladatokat: elsősorban a fegyelmezett, minőségi munkát, a gépkapacitások jobb kihasználását s a termelékenység fokozását. Nap-nap után bírálják a selejtgyártókat. Ne fukarkodjanak a dicsérettel sem, a legjobbak példájával lelkesítsék a tömegeket. Igen fontos, hogy a tervek teljesítését minden nap ellenőrizzék; váljék ez az ellenőrzés munkájuk szerves részévé. Ne elégedjenek meg azonban a puszta számokkal, — az ellenőrzés mélyreható, elemző legyen. A borsodi kohászok, bányászok az elmúlt években értékes tapasztalatokat szereztek a termelési harcok során Ezek a tapasztalatok, az elért sikerek adjanak most munkájuknak új lendületet, hogy az alkotmány méltó megünnepléséért folyó nagy, szocialista versengésijén az élvonalba kerüljenek. Fogadalmaik teljesítésével és túlszárnyalásával küzdjenek a harmadik negyedéves ten- sikeréért. Hassa át a legmélyebb felelősségérzet üzemeink párttitkárait, igazgatóit, szakszervezeti funkcionáriusait, mérnökeit, művezetőit, valamennyi dolgozóját. Néhány nap választ csak el bennünket az alkotmány ünnepétől. Most, ezekben a napokban különösen igyekezni kell megyénk üzemeinek, hogy a lemaradást behozzák és augusztus 20-án, az országos ünnepségen a vállalások esedékes részének teljesítéséről adhassanak számot. Becsülettel teljesítik vállalásukat a putnoki bányászok A putnoki szénbányaüzem dolgozói a napokban- azt a vállalást tették, hogy az alkotmány napjáig 102 tonna szenet termelnek előírásukon felül. A putnoki bányászok becsülettel teljesíteni akarják adott szavukat. Szombaton 121 százalékra teljesítették a napi előirányzatot. A hétfői első harmadban ennél is szebb, 128.2 százalékos eredményt értek el. így küzdenek vállalásaik teljesítéséért.. F'üe .tra Dt> tiller Miskolc, ltfoJ augusztus 11, kedd 1.1. MaleiikBv elvtárs beszéde a SzovjetuBiá Legfelső Tanácsának lésén az ipar és a mezőgazdaság feladatairól, a szovjet nép anyagi jólétének további emelésére?, a szovjet kormány békepolitikájáról, Korea újjáteremtésének segítéséről s arról, hogy a hidrogén-bomba nem az Egyesült Államok monopóliuma Moszkva, aug. S (TASZSZ) Augusztus 8-án tartotta záróülését a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ötödik ülésszaka. Az ülésen beszédet mondott G. M. Malenkov, 'a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, akit valamennyi jelenlévő viharos eljenzéssel fogadott. Alább következik beszédének szövege: — Küldött elvtársak! Az állami költségvetés tervezete, amelyet a kormány á Szovjetunió Legfelső Tanácsa jelen ülésszaka elé terjesztett megvitatásra, teljesen biztosítja a népgazdaság fejlesztését szolgáló feladatok pénzellátását 1953-ban, annak az ötödik ötéves tervnek harmadik évében, amelynek teljesítése nagy lépés lesz előre a kommunista társadalom országunkban való felépítésének útján. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet kormány és pártunk politikáját, amely a szocialista népgazdaság fejlesztésére és szakadatlan felvirágoztatására irányul. Az 543.357 millió rubelre rúgó költségvetési összbevételek túlnyomó része — 8G százaléka — az iparból, a mezőgazdaságból és a népgazdaság más ágaiból származik. A költségvetési kiadásokban viszont a legnagyobb tétel a népgazdaság pénzellátása. Az 1953. évi költség- vetés 192.5 milliárd rubelt irányoz elő a népgazdaság fejlesztésére, vagyis az összes költségvetési kiadások több mint 36 százalékát, szemben a -múltévá. 178.8 milliárd rubellel. a költségvetési előirányzatok mellett a népgazdasági tervnek megfelelően ugyanerre a célra fordítjuk a vállalatok és gazdasági szervek majdnem 98 milliárd rubelnyi raját anyagi eszközét, amely jövedelmükből és más forrásokból képződött. Ilymódon a népgazdaság finanszírozására ebben az évben ösz- szesen több mint 290 milliárd rubelt fordítanak, szemben az 1952. évi 265 milliárd rubellel. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani, hogy a végrehajtott árcsökkentés következtében a rabéi vásárlóereje növekedett és következésképpen a népgazdaság finanszírozásának mértéke reálisan még inkább növekedett. A népgazdaság fejlesztésére előirányzott anyagi eszközök biztosítják a társadalmi termelésnek, mint a nép jóléte további fellendítése és országunk védelmi képessége még fokozottabb erősítése alapjának szakadatlan növelését. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet állam gondoskodását a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának töretlen emeléséről. A közoktatási, egészségvédelmi, szociális és kultúrális, a nyugdíjakat szolgáló kiadások, valamint a lakosságnak a kölcsönök nyomán jutó kifizetések ebben az esztendőben 139.5 milliárd rubelt tesznek ki az 1952. évi 129.6 milliárd rubellel szemben. Ezenkívül a költségvetés terhére kiadásokat irányoztunk elő az állami kiskereskedelmi árak leszállításéra. Ezek a kiadások évenként több mint 46 milliard* rubelba hasznot biztosítanak a lakosságnak. Több más intézkedés is közvetlenül szolgálja a nép anyagi jólétének emelését. A lakosság az idei év költségvetéséből összesen 192 milliárd rubelt, a költségvetés összes kiadásainak több mint 36 százalékát kapja, szemben az elmúlt évi 147 milliárd rubellel. A dolgozók ugyanakkor személyes jövedelmükből, adók és illetékek, valamint kölcsönjegyzés formájában 65 milliárd rubellel, azaz az elmúlt évinél 21 milliárd rubellel kevesebbel járulnak hozzá a költségvetéshez. Ilymódon ebben az évben a munkások, kolhozparasztok, alkalmazottak 127 milliárddal többet kapnak majd a költségvetésből, mint amennyivel személyes jövedelmükből hozzájárulnak. A lakosság 1952-ben 61 milliárd rubellel kapott többet, mint ameny- nyivel a költségvetéshez hozzájárult. Az állami költségvetés 110.2 milliárd rubelt irányoz elő honvédelmi kiadásokra. Ez az összeg a költség- vetés valamennyi kiadásának 20.8 százaléka az 1952. évi 23.6 százalékkal szemben. A kormány, midőn az említett ősz- szeget javasolja a honvédelmi kiadásokra, abból indul ki, hogy kötelességünk fáradhatatlanul tökéletesíteni és szilárdítani a szovjet fegyveres erőket, hogy megóvjuk hazánk biztonságát és készek legyünk pusz- títóan visszaverni az agresszort, ha megkísérelné megzavarni a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége népeinek békés életét. I. Az ipar és a mezőgazdaság területén előttünk álló halaszthatatlan feladatokról és a nép anyagi jólétének további emelését szolgáló intézkedésekről Elvtársak! A költségvetés megtárgyalásával kapcsolatosan szeretnék szólani az ipar és a mezőgazdaság terén felmerülő néhány halaszthatatlan feladatról, amelyeknek megoldása lehetővé teszi, hogy sikeresebben hajtsuk végre fő feladatunkat: a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek, valamennyi szovjet ember anyagi jóléte további emelésének biztosítását. Az 1953-as év első félévének, valamint az 1951. és az 1952. évek gazdasági eredményei azt mutatják, hogy iparunk sikeresen teljesíti az ötödik ötéves terv feladatait. Az 1953. évi ipari termelés körülbelül két és félszerese lesz a háborút megelőző 1940. évinek. A nehézipar alapvető ágai termelésének emelkedését a következő adatok jellemzik: 1953-ban több mint 38 millió tonna acélt termelnek, vagyis több mint kétszerannyit, mint 1940-ben; szenet több mint 320 millió tonnát bányásznak, vagyis 93 százalékkal többet. mint 1940-ben: kőolajat több mint 52 millió tonnát termelnek ki. vagyis majdnem 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; cementet több mint 16 millió tonnával termelnek többet, vagyis majdnem háromszor- annyit, mint 1940-ben; villamosenergiát 133 milliárd kilowattórát termelnek, vagyis 2.8-szer többet, mint 1940-ben. A vegyipar termelése 1953- ban 1940-hez képest háromszorosára növekszik, a gépek és berendezések gyártása 3.8-szeresére. Ami a közszükségleti cikkek termelését illeti, a következő kép áll előttünk: 1953-ban 5.300.000.000 méter pamutszövetet termelnek, vagyis 34 százalékkal többet, mint 1940- ben; gyapjúszövetet több mint 200 millió métert, vagyis körülbelül 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; selyemszövetet több mint 400 millió métert, vagyis több mint ötször- annyit, mint 1940-ben; cukrot 3,600.000 tonnát, vagyis majdnem 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; állati zsiradékot 400.000 tonnát, vagyis majdnem 80 százalékkal az állati zsíradékipar termelésének háborúelőtti színvonala felett. Ezek az adatok szembetűnően tanúskodnak iparunk sikereiről. Ismeretes, hogy a párt az ország iparosításának ügyét a nehézipar — a kohászat, a fűtőanyag- és energetikai ipar fejlesztésével, a hazai gépgyártás fejlesztésével kezdte. Éneikül nem is lehetett volna beszélni hazánk önállóságának biztosításáról. A párt szilárdan és tántoríthatatla- nul tartotta magát vonalához a troc- kisták és a jobboldali kapitulánsok és árulók elleni harcban, akik ellenezték a nehézipar építését és követelték, hogy az eszközöket a nehéziparból a könnyűiparba irányítsuk. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása forradalmunk pusztulását, országunk pusztulását jelentette volna, mert fegyvertelennek bizonyultunk volna a kapitalista környezettel szemben. Emlékeznek az elvtársak, hogy milyen volt iparunk, amikor a párt célul tűzte ki az ország iparosítását. A párt XIV. kongresszusa előtt, az 1924—25. gazdasági évben a Szovjetunióban csak 1,868.000 tonna acélt öntöttek, mindössze 16 520.000 tonna szenet bányásztak, a villamoserőművek hárommilliárd kilowattóra villamosenergiát sem termeltek. Vas és színesfémek termelése, szén- és olajkitermelés. valamint villamosener- gia-termelés terén a nagy kapitalista államokhoz képest az utolsó helyen álltunk. Nem volt traktor-, gépkocsi-, repülőgép- és szerszámgépgyártó iparunk. Nem volt valamennyire is komoly vegyiparunk és mezőgazdasági gépiparunk. Ma országunknak hatalmas, technikailag tökéletes nehézipara van. A párt XIV. kongresszusa óta eltelt 28 év alatt az ipari termelés 29- szeresére nőtt. Az 1924—25. évhez képest ma acélt 21-szerte. szenet 19- sZerte, ' villamosenergiát 45-szörte többet termelünk. Még gyorsabb ütemben nőtt a vegvioar és a gépipar, amelynek legtöbb ágát újonnan lélesítettük. Ez alatt az idő' alatt új ipari központok létesültek a Volga mentén, az Uraiban, Szibériában, a Távol- Keleten, az északeurópai vidékeken,. Kazahsztánban, a középázsiai köztársaságokban és a Kaukázuson- túl. Fejlett nehéziparunk van országunk minden gazdasági vidékén. A nehézipar elsősorbani fejlesztése feladatainak megoldása gyökeresen megváltoztatta a nehéz- és köny- nyűipar közötti viszonyt, a teljes ipari termelésen belül. Jelenleg az összes ipari munkások körülbelül 70 százaléka a nehéziparban dolgozik. Míg, 1924—25-ben a Szovjetunió egész ipara termelésében a termelési eszközök részesedése 34 százalék volt, addig a második ötéves terv végére, 1937-re már 58 százalék, 1953-ban pedig körülbelül 70 százalék. Ilymódon a nehézipar részesedése, amely 1924—25-ben éppúgy, mint a forradalom előtti Oroszországban mindössze egyharmad volt, ma több mint kétharmada a teljes ipari termelésnek. A nehézipar fejlődésével együtt növekedett és fejlődött országunkban a vasúti- és víziközlekedés, megteremtődött a gépkocsi- és légiközlekedés. Az 1925—1953. évi időszakban a közlekedés valamennyi fajtájának teherforgalma 13 és félszeresére emelkedett. Ugyanakkor a vasúti közlekedés teherforgalma több mint tizenötszörösére nőtt. A továbbiakban is minden eszközzel fejleszteni fogjuk a nehézipart, a kohászatot, az üzemanyagipart, az energetikai, vegyi és a faipart, a gépgyártást, az építőipart, fejleszteni és tökéletesíteni fogjuk közlekedésünket. Kötelességünk mindig emlékezetünkbe' idézni; szocialista gazdasági életünk alapjainak alapja a nehézipar, a nehézipar fejlesztése nélkül nem lehet biztosítani a köny- nyűipar továbbfejlődését, a mező- gazdaság termelőerőinek fejlődését, nem lehet erősíteni országunk védelmi képességét. Most a nehézipar fejlesztésében elért sikerek alapján megvan minden feltételünk ahhoz, hogy megszervezzük a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését.
