Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1953-07-26 / 174. szám

Vasárnap, 1953 július “6. ÉSZ AKM AG Y ARORSZÁG 7 1 áGlgszékről való fokozattant gimstaskodás újabb erednténvel MisSo’ssn Ä miskolci városi tanács felügye­lete alá tartozó vállalatok terven fe­lüli nyereségéből több mint félmillió forint beruházási összeg áll a tanács rendelkezésére. Ezt az összeget olyan feladatok megoldására használják fel, amelyekkel közvetlenül a lakos­ság kívánságait elégítik ki. Növelik az utcai vízcsapok szá­mát. Nagyobb összeget fordítanak a Kun József utcai iskolafogászati rendelő alaposabb felszerelésére, a víz bevezetésére. Kibővítik a gázvezeték hálózatát. Elsősorban az újonnan épült bérhá­zak lakóinak gázellátásáról van szó. Nemrégen fejezték be a gáz beveze­tését a Sztálin úti bérházakba. Gázt kap a most épülő és befejezés előtt álló pénzügyőri laktanya, illetve az abban elhelyezett több lakás. Folyik ■s gáz szerelése a József Attila utcán épülő villamosgarázs, a hejőcsabai cementmű, a Selyemréten épülő 154 lakásos bérházak, a Sztálin úton épülő újabb 174 lakásos bárházak részére. Nyilvános WC-t építenek a népkerti szabadtéri színpad terüle­tén. Egészségügyi intézményeink fej­lesztési tervének egyik új létesítmé­nye a Bacsó Béla utcai GO férőhe­lyes bölcsödé. Ennek építése is meg­kezdődött, s az alapozás már javá­ban folyik. Az új bölcsödét a jövö tavasszal adják át rendeltetésének. A zöldség- és gyümölcsellátást se gíti elő a Lenin Kohászati Művek előtt hétfőn felállítandó új pavilion Még a héten két újabb pavillont ál­lítanak fel, egyiket a Sztálin úton a másikat a város más forgalmas helyén. X EMZETKÖZÍ SZEMLE A washifigiami érSekeslet és ami as smpes'iaSssiti „vgytiég;roníki mögött van ^/lí^orgó szomszéd is helátja... Július 11-én végétért Washington­ban BidauH francia külügyminisz­ter, lord Salisbury brit kiilügy- ininiszterhslyettcs és Dulles ameri­kai külügyminiszter öt napig tartó tanácskozása. • A „Pravda“ július S3-i számának „Miről tanúskodik a washing­toni értekezlet?“ című vezércikke megállapítja, hogy a három minisz­ter értekezlete nem vitte előbbre a nemzetközi viszonyok egyetlen égető kérdésének megoldását sem. Ez a tanácskozás ne,m is szolgálhatta a béke ügyét, mivel a washingtoni értekezlet szervezői a hidegháború fokozására irányuló imperialista egységfront kialakítását tűzték ki célként a hárem külügyminiszter találkozója elé. A washingtoni értekezlet eredmé­nyeit kommentáló nyugati sajtó­hangokból azonban maris világosan kitűnik: az imperialista tábort mar­cangoló mély ellentéteken hajó­törést szenvedett az amerikai hábo­rús köröknek az a kísérlete, hogy ezen az értekezleten szilárd, szovjet- ellenes „nyugati egységfrontot“ hozzanak létre.- Noha Salisbury cs Bidault — Dul­les nyomására — úgyszólván minden lényeges kérdésben beadta derekát, i— Nagybritannia továbbra is tar­tózkodó álláspontot foglalt el az európai hadsereggel szemben cs a három nyugati hatalom egyáltalán nincs egységes véleményen a Kíná­val szemben követendő politika te­kintetében. Távolról sem sikerült felszámolni azokat az ellentéteket, amelyek az indokínai kérdésben je­lentkeznek a francia gyarmatosítók és az őket kiszorítani igyekvő ame­rikai imperialisták között. Mélyre­ható nézeteltérések voltak az Egye­sült Államok és partnerei között a négyhatalmi tárgyalások megtartá­sának ügyében is. Nem volt tehát a három külügyminiszter értekezleté­nek egyetlen fontosabb napirendi pontja sem, amelyet ne a szembe­tűnő imperialista ellentétek jegyé­ben vitattak volna meg. T3ár Churchill angol miniszter- elnök ismert beszéde is tel ki­sen világossá tette, hogy az Egye­sült Államok és egyik legfontosabb európai partnere, Anglia, között ko­moly nézeteltérések vannak a leg­fontosabb nemzetközi kérdésekben. Nem sokkal e beszéd elhangzása után röppentették fel Washington­ban, — ahol ellenségesen fogadták Churchillnck az előzetes feltételek nélküli négyhatalmi találkozóra vo­natkozó javaslatát — a bermudai háromhatalmi értekezlet gondola­tát. Ennek nyilvánvaló célja az voit, hogy megkíséreljék elsimítani a nyugati hatalmak közt fennálló ellentéteket és „egységfrontot“ ko­vácsoljanak ki a Szovjetunióval szemben. Noha a bermudai értekez­letet az amerikai kormány kezde­ményezte, Washingtonban mé<ris megkönnyebbüléssel fogadták az értekezletnek újabb bizonytalan időre történő elhalasztásáról szóló hírt. Ennek a látszólagos ellent mondásnak a magyarázata azokban a megnövekedett nézeteltérésekben rejlik, amik miatt az amerikai ve­zetőkörök nem látták biztosított­nak, hogy a kormányfők találkozása útján sikerül nekik valamiféle . e~"- séget“ kierőszakolniok. Ezért java­solták a kormányfők értekezlete he­lyeit a három külügyminiszter ősz szehívását és a nyugati partnerek közötti vitás kérdések tisztázása szempontjából sokkal korlátozottabb célokat tűztek ki a tanácskozások ele. fiiyen mesterkedések után angol részről nyílt bizalmatlanság előzte meg a washingtoni értekezlet­tel kapcsolatos amerikai terveket. „Sunday Times“ című anrrol kon­zervatív lap rámutatott, hogy „ez nem az egyenlő felek értekez Isié lesz és hogy az otthonülő házi­gazda következetesen faggatni fogja hozzáérkező két ügyfelét“. A félhivatalos és konzervatív an­gol és francia politikai köröknek i;gos bizalmatlanságát az értekezlet lefolyása teljes mértékben igazolta. Dulles ugyanis minden rendelke­zésre álló eszközt felhasznált — az ígérgetéstől kezdve a zsarolásig hogy Angliát és Franciaországot te­vékeny részvételre bírja a demokra­tikus tábor ellen irányuló amerikai provokációs kalandokban, amelyek a népek egységesen megnyilvá­nuló akaratával szöges ellentétben a nemzetközi feszültség fokozá­sát célozzák. 1^ üiönösen erős nyomást fejtett ki Duties angol és francia kollégáira annak érdekében, hogy ejtsék el a négyhatalmi találkozó összehívására vonatkozó követelé­süket. Noha ebben a kérdésben — mint a .Reuter“ washingtoni jelen­tése megállapította — „nyilvánvaló nézeteltérések álinak fenn“ az Egyesült Államok és partnerei kö­zött, Billiósnak bizonyos mértékig itt sikerült elérnie célját. Amint a Pravda“ vezércikke mondja: Anglia és Franciaország képvise'ői tz Egyesült Államok nyomásának tatására visszaléptek a négy kor­mányfő közös tárgyalásának gondo­latától, s ez egy lépés visszafelé ah­hoz a javaslathoz képest, amelyet azelőtt Churchill terjesztett elő és amelyet támogatott Anglia és Fran­ciaország közvéleménye.“ Emelteti Pravda“ vezércikke megállapítja, -10ey „ez a közlemény kísérletet a négyhatalmi értekezlet fel­adatainak zsugorítására, az értekez­letet csupán néhány Németországra os Ausztriára vonatkozó kérdésre korlátozza“. Ez szinten visszalépést jelent Churchill javaslatához képest. J\z értekezletről kiadott záróköz- leracny minden megállapítása azt bizonyítja, hogy annak szerkői figyelmen kívül hagyták a békére vágyó emberiség legégetőbb követe­lései. a nemzetközi feszültség eny­hítésének problémáját. Ebben a torz felfogásban született meg az a ja­vaslat is, amely a négy nagyhata­lom külügyminisztereinek találkozó­ját irányozza elő. Az erre vonatkozó javaslat távolról sem az egységes* békeszerető Németország mielőbbi megteremtését tartja szem előtt, ha­nem éppen ellenkezőleg, egyenesen arra irányul, hogy még a nyugat- németországi választások időpontja előtt segítse kihúzni Adenauer sze­kerét a kátyúból, amibe kalandor háborús politikája miatt jutott. Kudarcra van kárhoztatva azon­ban a washingtoni zárőközlcmény megszövegezőinek az a terve, hogy ilymódon csúfot űzzenek a népek őszinte békevágyából. Angliában és Franciaországban hatalmas felhábo rodas fogadta a három külügy­miniszter .siralmas döntését“, amely — mint a londoni „Daily Mirror“ írja —■ „egyoldalúan beállított talál­kozót“ heNez kilátásba és „amely­nek feltételeit előre megszabták az egymással összecimboráló nyugati hatalmak“. ...A washingtoni konferencia — állapítja meg ezek után joggal az „Ewening Standard“ ctniű konzer- aatíy angol lap — semmivel sem erősítette a világ reményét a tartós békét illetően. Remélni kell, hogy a közlemény nem az utolsó szó: hogy az a nyugati politika tévedését jelzi, nem pedig annak sírfelirata.“ Egészen bizonyos, hogy a béke kérdésében az utolsó szót a népek mondják ki s a népek mind hatal­masabban megnyilvánuló békeaka­rata szétzúzhatja a háborús politika tovább folytatását célzó imperialista „egységfrontokat“. Ezt a tényt még az újabb provokációs kalandok ter­vét szövögető amerikai imperialista köröknek is tudomásul kell venniök előbb, vagy utóbb, Jártunklian-keltünkben nagyon sok em­berrel találkozunk. Persze ahány ember, annyi jellem, annyi jó, vagy rossz tulaj" donság ötlik a szemünkbe. Két igen érdekes emberrel találkoz­tunk. Solise láttuk őket, sohse találkoz­tunk egymással és mégis nagyon-nagyon ismerős volt a hangjuk. Hogy pontosab" bak legyünk, nem is e hang volt annyira megszokott a fülünknek, hanem inkább a téma, amiről beszélgettek s nem utolsó­sorban az a mód, ahogyan vitatkozott egymással ez a két ember. Morgó és Világos szomszédról van szó. Mindketten dolgozó emberek- Esténkint. ha bármennyire is szeretnek ellenkezni egymással, mégis össze-össze jönnek. De hadd beszéljenek ők maguk. VILÁGOS: Jó estét Morgó szomszéd. Azt hittem, ki sem teszi már a lábát pedig ugyancsak szép és kellemes az idő a napi {orróság után! MORGÓ: Ne vicceljen már. Magának minden szép, Világos szomszéd. A nap a hold, a csillagok, na meg ez az idő. Ez magának szép idő. Hm. Nevetséges, Fogalma sincs arról, bogy mi is a szép Ádő. Elsősorban is meleg van, másodszor pedig ■. VJ LAGOS’.' Ne haragudjon, hogy a sza­vába vágok, de csak kijött a lakás bői levegőzni. Már pedig, ha kellemesebb lenne odabenn .. • MORGÓ: Tudom, tudom, hevá akar kilyukadni. .. oda, bog)- magánad van igaza. Most az egyszer téved. Neun maga „szép“ idője hozott ki, hanem a fej fájás. VILÁGOS: No, csak nem komoly be­teg? MORGÓ: Á, nem! Csak fáj a fejem, amikor annyit olvasok az életszínvonal emelkedéséről. Különösen amióta az uj kormány kijött a programmal. Nézem az újságot, hallgatom a rádiót, mindegyik arról beszél, hogy emelkedik az életszín­vonal. VILÁGOS: És maga úgy gondolja Morgó szomszéd, hogy nem emelkedik?.-. MORGÓ: Hogyne, de csak a sapka a fejemen, ha maga nekem megint be akar bizonyítani valamit. VILÁGOS: Eszembe sincs. Rájön arra ma gátol is. MORGÓ: Már hogy én! Semmire, érti semmire! Nincs mire. Hm. Életszínvonal. Ezelőtt négy hónappal is annyit kerestem, mint ma, amikor emelkedünk. Mondta az asszony: Te Gyurka fiam! — Igen kedvesen beszél velem, amióta megvettem neki azt a kát nyári ruhát... Szóval azt mondja ... VILÁGOS: Két ruhát vett neki egy­szerre Morgó szomszéd? MORGÓ: Egyszerre! Hát hogy lehet ilyet feltételezni. Dehogy. Na ugye mon­dom, hogy belém akarja beszélni az élet- színvonal emelkedését. Várja meg a vé­gét, Szóval hol is tartottam... na látja... szóval mikor olcsóbb lett a gyerekcipő és benn vagyunk az államiban azt mondja a feleségem: hallod-e Gyuri fiam, ha már itt vagyunk, megvehetnénk nekem azt a piros alapon fehérvirágos nyári ruhát. VILÁGOS: És megvették ügye? MORGÓ: Hogyan? Dehogy is... illetve igen, de nem rögtön. Előbb azonban szá­moltunk és a végén kiderült, hogy a régi árakhoz készültünk, így aztán meg lett a ruha is, meg a cipő is. VILÁGOS: Tehát ez annyit jelent, hogy amit júniusban cipőre szántak, ab­ból kevés pótlással júliusban még egy nyári ruhára is tellett. MORGÓ: Igen — azaz, no fen«... és mit gondol, olyan jó az a ruha, meg a cipő. Igenis nem volt jó. Mindjárt, ahogy hazajöttünk fel kellett varrnia belőle az asszonynak, mert hosszú volt. VILÁGOS: De mégis csak meg lett a niüa.a! Azután nem egy, hanem két ruháról beszelte Morgó szomszéd. MORG.Ó: Várjunk csak, ne olyan he­vesen. Persse hogy kettőről. De azt sem az életszínvonal hozta, hanem az uborka, meg a barack.. VILÁGOS: Ezt nem értem 1 MORGÓ: Mihez ért maga Világos szomszéd? Csak beszéli meg elmondja, hogy ennyi ház, meg ennyi gy ár. meg eny- nyi több szén és boldogok lestünk. Egy" szóval igytörtént. Félretettünk uborkára, meg barackra egy összeget. Talán úgy kétszáz forint is volt. Tudja, szeretjük a saját magunk által eltett uborkát, meg a barackot. . . szóval úgy két hete mon­dom az asszonynak: Mariska, Mariska, vedd meg a barackot és az uborkát, amíg van. Figyeld meg, nem lesz olcsóbb. VILÁGOS: És megvette? MORGÓ: Dehogy is. VILÁGOS: Jól tette. MORGÓ: Ördögöt. Magának az „jól telte“, hogy két hétig veszekedtünk ezen. Veszekedtünk, veszekedtünk és habár én sohasem szoktam tévedni, most tudja a fene, mintha csak rajtam akarnának nevetni, egyre lejjebb esett a barack, meg az uborka ára. De még ez semmi. Addig írtak az újságok, hogy minél több gyü­mölcsöt, meg zöldséget Miskolcra, míg egyszer csak 50 fillér lett az uborka és a barack meg 1.90 forint. VILÁGOS: így aztán 50—60 forintból megvették az eltenni valót, a maradvány* ból pedig meg lett a másik nyári ruha, MORGÓ: De milyen ruha- Karton. És az uborka. Olyan görbe, hogy ketten nyom­kodtuk bele az üvegbe. Ha a kofa nem dupláján adná az árut, hát istenemre oda mennénk­VILÁGOS: Senki sem tiltja mog. MORGÓ: Mit gondol, ellensége va-< gyök én a pénzemnek? Nem lopom én azt. Ha nem csűrjük, csavarjuk, nem lett volna két nyári ruha, meg két pár gyerekcipő egy hónap alatt. VILÁGOS: És lekvár meg uborka el* tevés! És mindez egy hónap alatt? MORGÓ: Igen, igen.., VILÁGOS: Július elsejétől. MORGÓ: Igen, na és..« VILÁGOS: Mióta az új kormány meg­alakult. MORGÓ: Mit akar eszel mondani. VILÁGOS: Semmi különöset. Csupán fel szeretném hívni kedves szomszédként a figyelmét az újságra, meg a rádióra, amikor az életszínvonalról Írnak. MORGÓ: Már megint ezzel kezdi. Egyebet sem hallok ... VILÁGOS: De hiszen msga sem beszél egyébről ma este, mint az életszínvonal emelkedéséről. (h. jj, A 8sófiai gyermekek üdültetése A szófiai iskolásgyermekek számá­ra az idén 50 tábort létesítettek a város környékén. Ezekben a táborok­ban 12.650 gyermek tölti a nyári szünidőt. A gyermekek szórakoztatá­sára a táborokban előadásokat tar­tanak a volt partizánok és a terme­lésben élenjáró dolgozók. A táboro­zó gyermekek a nyár folyamán mű­szaki körökbe is bekapcsolódnak és kultúrcsoportokban szerepelnek. A városon kívül több gyógytábort is létesítettek, ahol a gyengébb szerve­zetű gyermekek üdülnek. Szófiában a 64 kisebb városi tá­borban több mint 6500 gyermek tölti a nyári szünidőt Heti teendők a mezőgazdaságban időjárás a peronosa porának nagyon kedve*. Ápoljuk szőlőinket, mert így lesz cSiák gazdag a szüret. Az aratás t/S cséplés idején se fe­ledkezzünk mt'g a kukorica ápolásá­ról. Tapasztalatok bizonyítják, hogy esős, nedves időben a kukorica- üszög is jobban szaporodik. Különö­sen címerfcányás idején gyakori a* üszögfertőzés. Éles késsel vágjuk lo az üszköt a szárról, vigyázva arra, hogy a fertőző üszögpor cl ne szó­ródjon. A levágott üszköket a föld végén égessük el. A kukoricaüszög eltávolításával védekezzünk a továb­bi fertőzés ellen. Záporesők után és ba a talaj gyomosodik, a kukorica- ápolást ismételjük meg. Hibridvető- magot termő kukoricatáblán az anya­sorok címerét még virágzás előtt tá­volítsuk el. fiz énítlezés pontosan olyan volt, amilyennek az új­ságok írták és amilyennek Faltus apó is elképzelte. Zúglak a gépek, a beton­keverők szünet nélkül ontották a betont, a szállítószalagról megállás nélkül hullott homok, a daruk karja hatalmas vas­gerendákat cipelt az emberek feje fölött. A falak tetején kőművesek dolgoztak, ke­zük alatt szemlátomást nőtt a téglafal, énekeltek munka közben. Faltus apó boldogan sietett a jelvételi irodába. Amint megjelent az ajtóban, az írógép mellett pötyöglctö „kisasszony“ máris új kartont dugott a gépbe és úgy kérdezte: — Neve? — Faltus Jeronym, kislány. De mife­lénk csak Faltus apónak ... — Születési éve? — Jórégen volt az már, 1884-ben szü­lettem, amikor leégett az apáin kuny­hója. Azért is adott kőművesnek, hogy majd én... — Születési hely? Faltus apó ezt is bediktálta, válaszolt minden kérdésre, amíg végre kezébenyo- mott a „kisasszony“ egy papírlapot: — Menjen a 4-es raktárba, kell ott egy ember, aki őrzi majd az anyagot. — Ejnye, kisasszony! Nem malter- csősznek jöttem én ide! Kőműves vagyok és van egy találmányom is, azt akarom.. . — Kérem — szólt a kisasszony türel­metlenül —, a rendelet értelmében ilyen­kora embereket könnyebb munkára kell beosztanunk.. — Várjunk csak. várjunk! Én kőmű­ves vagyok és építeni jöttem. — Panaszokat írásban, vagy személye­sen az 5-ös szobában lehel benyújtani. j átment az 5-ös szo- J bába és ott kezdte Elindullak Faints acó magyarázni, mi járatban van. — Újítási javaslatokkal a 3-as épület 88-as szobában foglalkoznak, — vála­szolták neki. Faltus apó morogva ment a 3-as épü~ kibes . I- , ; ___ , _ J _ J L) — Ideküldtek, kérem ... — kezdte az öreg. — Kőműves vagyok és van egy találmányom is .. . —- Hol dolgozik? — mosolygott rí egy keskenybajuszu férfi. — Még sehol, de amint.,. — Akkor nem reánk tartozik■ Mi csak a saját dolgozóink javaslataival foglal­kozhatunk. Forduljon ... Faltus apó fordult is. mégpedig háttal és köszönés nélkül faképnél hagyta a ba­juszos embert. Kiment a meszesgödrök mellé és leült nagyszomorian egy deszkarakásra. El­nézte, hogy nyüzsögnek az emberek az építkezésen, hogy fordul a daru azzal a hatalmas vasszerkezettel. Mennyi szép dolog van ezen az építkezésen, ö pedig ágy ül itt, mint valami hasznavehetetlen báb. — Énrajtam már csak egy angyal se­gíthet! — sóhajtott hangosan az apó és megtörölte izzadt homlokát. "iöben a elütnalban megszólalt .................. i ———...I mellette valaki: — Tessék! Mi baj van, bácsikám? — Csak nem. az angyal...? — nézett jel Faltus apó morogva­Szürke térdnadrágos, sárga magasszárú cipős férfi állt mellette. — De igen- Ezen az építkezésen én vagyok az angyal, — mosolygott az ide­gen. Faltus apó nagyot nézett erre. Akár­hogy meresztette a szemét, ennek az an­gyalnak nem voltak szárnyai. — Az angyal az égből? — Dehogy az égből. Angyal az épít­kezésről Mondja csak el gyorsan, miért sóhajtozott olyan keservesen. Faltus apó el is mondott mindent, a találmányát: a téglaszállítót, meg azt is, hogy nem hagyják dolgozni a szakmájá­ban. Az angyal megint csak mosolygott és valóban volt valami angyali a mosolyá­ban, Elgondolkozva simogatta az állót. (Ujjai alatt sereegett a másodnapas sza­káll. — Ez már leevésbé vált angyali, de mindegy-) — Jöjjön velem, bácsikám, — szilt végre. Re­ar irodák felé. léptek egy szobába, ahol az angyal intésére helyetjoglalt Fal* tus apó. — Hipp-hopp, egykettőre papír, ceruza, vonalzó és körző termett az öreg­ember előtt. — Rajzolja le azt a téglaszállítőt, — szólalt meg az angyal. Faltus apó pedig rajzolt, magyarázott, az angyal meg bólogatott és mosolygott hozzá. Amikor elkészült a mű, az angyal igy szólt Faltus apóhoz: — Úgy látom, ez nagyszerű lesz, ki fogjuk próbálni. Aztán még hozzátette! Attól ne féljen, hogy nem dolgozhat a szakmájában. Menjen csak vissza a felvéteti irodába, majd én elintézem a többit. A felvételi irodában feltűnő udvarias­sággal fogadta Faltus apót az eddig ud­variatlanságáról ismeretes ,,kisasszony Nem bírta Id az öreg, hogy meg ne kér­dezze tőle: —— Ideszólt? — Igen- ——. Az angyal? ­apó, hogy végkép dologról. — Igen, az angyal. kérdezte meg Faltus megbizonyosodjék a Faitus apó j gyakran meséli ezt az esetet barátai­nak, amikor munka után a ház előtti padkán pihenget. összenéznekf mosolyog­nak rajta az emberekAkik azonban szintén a nagy építkezésen dolgoznak, tudják, hogy minden szóról-szóra így tör­tént. Tudják, hogy az építkezés igazga’ tóját Angyal Józsefnek (csehszlovákul: Josef Andel) hívják, aki szürke térdnad­rágot és sárga magasszárú cipót, visel. Szárnyai persze nincsenek. Az építke­zésnek viszont van, cs úgy repül, hogy öröm nézni. Természetesen legfőbb feladat: az azonnali behordás és a leggyorsabb cséplés. Emellett más teendőkről sem szabad elfeledkezni. A bő esők után a szőlő talaja Is megtömődik, elgyomosodik. Szüksé­ges tehát, hogy idóközönkint sarabo- ló kapálással lazítsuk, gyomtaianít- suk a talajt. Már most távolítsuk c! a földet a lecsüngő szőlőfürtök alól, mert a gyakran ismétlődő záporeső nagyon felveri és besározza a fürtö­ket. Ne feledkezzünk meg a perono- szpóra veszélyről sem, mert az meg nem múlt cl. Szőlőink fejlődését ál­landóan kísérjük figyelemmel. A per­metezést a legkisebb fertőzés esetén 1 százalékos bordói lével ismételjük meg. Ne ragaszkodjunk az előírt per­metezések számához, mert az esős Fal tus apó találkozása az angyallal Irta: Jiri Marek — (Rövidített fordítás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents