Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1953-07-03 / 154. szám

2 eszakmagyarorszag Péntek, ÍS53 július iä. 8 szovjet'ciWüssrsfHíOB segítségével ujotHi sikereset ért el a bwseMasdi acéta»0 A borsodnádasdi acélmű dolgozói a tervismertető értekezlet óla fokozottan küzdenek a harmadik negyedévi terv sikeres végrehajtásáért Elhatározlak, hogy a kitünően be. vált szovjet ciklusos munkamódszert tövább fejlesztik, javítják az acél mi_ nőségét, csökkentik a selojtct. Meg. fosadták: úgy dolgoznak, hogy min. den nap, minden műszakban tulteljé. sítsék a torvot. Kies Márton brigádja az új negyed, év első műszakján 138 5 százalékul teljesítette tervét. A többi olvasztár brigád is jól dolgozott^ Az üzem 1015 százalékban tett eleget napi tervének. Titkos katonai értekezlet volt Tokióban Páris (MTI) Mint az „AFP“ jelenti, Mark Clark tábornok, a távolkeleti amerikai had­erők főparancsnoka, Weyland, a tá-, volkeleti légierő parancsnoka, Taylor, a 8. hadsereg parancsnoka és más magásrangú amerikai katonai veze­tők részvételével titkos katonai érte­kezlet Volt Tokióban. 8 Koreai Népi Demokratikus Köztársaság sajtója az Egyesült államoknak a koreai kérdésben elfoglalt álláspontjáról Phenjan (TASZSZ) A koreai sajtó kommentálja azt a választ, amelyet Clark tábornok Kim ír Szén marsallnak és Peng Te-huat tábornoknak adott- A ,,Koreai Központi Távirati Iroda“ különtudósítója panmindzso- ni jelentésében ezeket. írja: Clark beismeri levelében a hadifoglyok ..szabadonbocsótésával“ kapcsolatos incidens komolyságát, de azt állítja, hogy ez az incidens nem gyakorol­hat hatást a fegyverszünet megkö­tésére- Clark azonban nem óhajtja igazságosan tisztázni ezt az inci­denst. és nem akar hatásos intézke­déseket hozni. Clark ezzel a leve­lével ismételten megmutatta, hogy az amerikai fél — előre megfontol­tan buzdítva n Li Szin Mán-klik- ket. és megsértve a hadifoglyokról szóló egyezményt. — a koreai fegy­verszünet megkötésének megaka­dályozására törekszik. Elképesztő Clark arra való alap­talan hivatkozása — írja a tudósító, — hogy állítólag „keresztülvihetel- len“ gyakorlati intézkedéseket hoz­ni a Li Szin Man által „szabacíon- bocsátoft“ huszonhétezer hadifogoly Visszaszállítására. Clarknak azt az állítását, hogy a „szábadonbócsátoit hadifoglyok a lakosság körében rejtőzködnek, megcáfolják az ame­rikai hírügynökségek, amelyek sze­rint a ,.szabadonbocsá(ott“ hadifog­lyok többségét Dél-Koreában ka­tonai kiképzésben részesítik. Róma (TASZSZ) Június 30-án befejeződött az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottsá­gának teljes ülése. A záróülésen egyöntetűen hozott határozat a többi között így hangzik: ,.Az Olasz Szocialista Párt Köz­ponti Bizottsága a vezetőség és a parlamenti csoportok feladatává teszi, hogy kisérjék figyelemmel a De Gasperi kormány lemondása következtében keletkezett kormány­válság menetét és ezt, a kormány- válságot olyan többség és olyan kor­mány megteremtésének útjára terel­jék, amely megfelel a nép által ki­nyilvánított megújhodási törek­vésnek. Mint az „Avanti“ című lap jelen­ti, Pietró Nenni, az Olasz Szocia­lista Párt főtitkára é határozatot magyarázva a többi között ezeket mondta: ,,a június 7-i választások eredményeként kialakult a szocialis­ta program megvalósításának lehe­tősége, de nem bizonyossága. Olyan a helyzet, amelyben a keresztény­demokrata párt nem kerülheti el an­nak szükségességét, hogy lépést te­gyen a baloldaliak felé, vagy a szélsőjobboldaliak karjaiba kell vet­nie magát és velük együtt él kell pusztulnia .. Walter Ulbricht: „8 Német Demokratikus Köztársaság ui politikáia lényegesen hozzájárul Európa békéjének biztosításához nepélyes keretek között Thälmann érmet nyújtott át Christa Malchow 15 éves berlini úttörőleánynak, a 7. számú iskola tanulójának. A bátor úttörő június 17-én a Nyugat- Berlinből betódult fasiszta bérencek provokációja idején élete kockáztatásával megakadályozta, hogy a fasiszta banditák letépjék az iskolaépületet díszítő vörös zászlót és az úttörőmozgalom lobogóját. Berlin (MTI) Walter Ulbricht. Németország Szocia­lista Egységpártjának főtitkára, miniszter­elnökhelyettes, szerdán este beszédet mondott a Potsdam főterén tartott nép" gyűlésen, amelyen több mint 20.000 em­ber vett részt. Walter Ulbricht bejelen­tette, hogy a párt és a kormány új poli­tikai és gazdaságpolitikai irányzatának györsütemü megvalósítása már néhány nap alatt kezdeti eredményeket hozott, amelyekről a lakosság meggyőződhetett, Komoly érdekünk fűződik ahhoz —- mondta —, hogy valamennyi állami szerv AKIKRE éllSZKÉK VAGYUNK VERES ANDRÁS vájár, a komlói bányaüzem dolgozója kiváló munkát véglett az efsö féléves terv végrehajtásában. At|agteJjesít_ menyé júniusban 147 százalék vélt. KASZA LÁSZLÓ a, kondói szénbánya élenjáró vájára. 147 százalékos átlagteljesítménnyel se. gítétte «lő az üzem termelését. KlldBŐS ISTVÁN elsőéves kiváló vájártanuló & kendéi tanbányában. A termelésben, a tanu­lásban jól megállja helyét, így hálálja meg népi államunk gondoskodását. A dióngyőrvasgvári vendéglő vádoló bizonysága a dolgozók igényei elhanyagolásának Diósgyőrvasgyárban a vendégház melletti úgynevezett „Barbai“ ven­déglőben igen sok ember fordul meg naponta. A dolgozók többsége azon­ban kijelenti: „Ide többé a lábamat sem teszem be.“ A söntésben — különösen ott, ahol a sört mérik — sokszor bokáig gá­zolnak a dolgozók a vízben. Piszkos az étterem, pedig csaknem ezer em­ber étkezik itt naponta. Ez a ven­déglő tartozott már a Vendéglátó­ipari Vállalathoz, gyári kezelésben is volt, jelenleg az Északmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat kezelésében áll. Meg is látszik, hogy sok gazdája volt eddig. Mindegyik csak ‘jnyütte, de semmi gondot sem fordított kor­szerűsítésére. A vendéglő konyhája ma is olyan, amilyen 40 évvel ez­előtt volt, — viszont akkor csupán 400 embernek főztek benne. Némi átalakítás történt az utóbbi időben, új nevet is kapott az étterem, de lé­nyegében minden maradt a régiben, ugyanolyan piszkos, korszerűtlen, mint 40 évvel ezelőtt. Nézzük sorjában, kezdjük a kony* hán. - -- - "a* • " A konyha egyik dolgozója először egyáltalán nem akart nyilatkozni: „ne szólj szám, nem fáj fejem“ — mondotta. — Ahol még ma is ilyen közmondás járja, ott nyilvánvalóan baj van a bírálattal és önbírálattal. Sok faggatás után megtudjuk: a konyha azért szemetes és piszkos, mert még szennyvízelvezető csator­nája sincsen. Hajdú elvtárssal, az étterem üzem­vezetőjével is beszélgettünk. Vannak hibák — mondotta —, de van fejlő­dés is. A fejlődés még nagyobb lesz, ha az Északmagyarországi Üzemélelme- zési Vállalat sokkal nagyobb gondot fordít a diósgyőrvasgvári vendéglő korszerűsítésére, tisztántartására. Az étterem áprilisban a belkeres­kedelmi minisztériumtól 200 ezer fo­rint beruházási keretet kapott mo­dernizálásra. Ebből a 200 ezer fo­rintból azonban még a mai napig egyetlen fillért sem használtak fel. A pénz a Lenin Kohászati Müvek kisberuházási osztályán az egyik író­asztal fiókjában fekszik. Solymosi elvtársnak, a beruházási osztály ve­zetőjének azonban kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a vendéglővel foglalkozzék és azzal törődjön, hogy a dolgozók tiszta, korszerű étterem­ben étkezhessenek. Hajdú elvtárs már sokszor sürgette a pénz kiutalá­sát, de nem történt semmi, bizonyít­va, hogy Solymosi elvtársat nem ér­dekli a dolgozók jogos panasza. A vendéglőt a dolgozók ma „dü- höngőnek“ hívják. Aki ebédelni rnegy, órákig várhat az asztaláéi, amíg végre kiszolgálják. Az evőesz­közök rozsdásak, a tányérok piszkó-« sak. A dolgozók egy pohár sör he­lyett csaknem egy pohár habot kap­nak. Hajdú elvtárs saját bevallása szerint naponta (iO liter sört takarí­tanak meg, magyarul ennyi sörnek az árát lopják el a dolgozóktól. Népi államunknak nincsen szüksége ilyen „spórolásra“. A dolgozók arra kérnek választ, meddig tűri még az Északmagyaror­szági Uzemélelmezési Vállalat ezeket az állapotokat a diósgyőrvasgyári ven­déglőben, s meddig akar még a pén­zen ülni a Lenin Kohászati Művek kisberuházási osztálya. Nem volna haszontalan, ha az illetékesek ismé­telten elolvasnák a Szabad Nép ve­zércikkét: a vezetők állandó köteles­sége a dolgozókról való gondoskodás.! Ezekért az állapotokért felelősség terheli a kohászat igazgatóságát é3 szakszervezeti bizottságát is. A VIT előtt BUKAREST A .jjuXaréeti múzeumok és állandó kiállítások felkészülnék a VIT_re ér. kéző ifjú vendégek fogadására. A ..Bukarest a szobrászművészet tükre. ben1' című állandó kiállítást a VIT tiszteletére a város múltjának csemé. nycit ábrázoló új müvek egész soro. zatával bővítették ki. Az „AGERPRÉSS beszámol arról, hogyan készülődnek a VIT.re a ro. mán irodalmi körök ifjú tagjai. A ro_ mán írószüvetsés ifjú Írói a VIT tiszteletére eddig több mint ötven verses és prózai művet alkottak^ BERLIN A „Neues Deutschland1* Némétor. szág Szocialista Egységpártjának köz. pönti lapja szerdai rezéríikk^beú, amelyben kiemeli a IV_ VIT nagy jé. lentöségét, — a többi között ezeket írja: „Tudjuk, hoSy a világ ifjúsága nagy várakozással tekint német kül„ döttségünk szereplése elé. Ez mind., annyiunkra kötelezettséget ró: a IV, VIT megnyitásáig hátralevő ogyhónap alatt mindent meg kell lennünk azért, hogy megfeleljünk a békeszerető ifjú., súg várakozásának.“ HESSEN Zinnkann hesseni jobboldali ezOj ciáldemokrata belügyminiszter keddén utasítóba a hesseni rendőrhatóságokat, hogy tiltsák be a bukaresti Világ, ifjúsági Találkozóra szóló előkészüle_ tokot és toborzást. EZ JI M Irta: IRENA POLL pontosan betartsa a demokratikus törvé­nyességet és hogy az illetékesek a dolgo­zók minden bírálatára felfigyeljenek s a kifogásolt hibákat bürokráciameiUcsen, gyorsan kijavítsák. Lelkes tapsot keltettek Walter Ulb­richt beszédének befejező szavai: „A kül­földi és német imperialisták fasiszta bé­renceinek puccskísérlete soha többé nem ismétlődhetik meg nálunk. A Német Demokratikus Köztársaság új politikája lényegesen hozzájárul Európa békéjének biztosításához.“ Fasiszta főkolompos vallomása Friedrich Hapci (friedrichshageni lakos) egyike volt a június 17-i fasiszta provo­kációk főkolomposainak. Kihallgatása alkalmával fény derült fasiszta malijára és június 17-i provoká­ciós tevékenységére. Friedrich Hapel bevallotta, hogy 1 Óid­ban belépett a Hitler-jugéndbe, 1933 májusáhan pedig az SA és a nácipárt tagja lett. Továbbá, hogy 1934 áprilisától 1939-ig a berlini rendőrfőnökségén dol­gozott. 1939-ben bevonult a hitlerista WehVm ach t h oz. Friedrich Hape! bevallotta 1953 június 17-i provokációs tevékenységét. Vallomá­sában elmondotta, hogy — a RIAS ber­lini amerikai rádió felhívására és tekin­tettel a Német Demokratikus Köztársa­ság politikájával szembeni ellenséges be­állítottságára június 17-én provokációs tevékenységet folytatott a köpefiieki ká­belgyárban, a Kodak filmgyárban és a ÖEFA filmgyárban. A fasiszta provoká­torok élén a népi kormány ellen lazító, gyalázkodó jelszavakat hangoztatott, az Alexartder-Rlatzon és a Leipziger-Stras­sen a hatóságok elleni terrorcselekmé­nyekre uszított. Thä!mann-6remmel tüntettek ki egy hős német úttörőleányt Günther Schmitt, a Szabad Német Ifjú­ság nagyberlim szervezetének titkára un Rozoga gépkocsim a minesotai or­szágát kellős közepén, mondta fél a szolgálatot. Egyszerűen megállt s nem és nem ment tovább. Bementeni hát a legközelebbi farmra, hogy segítséget kérjek. Míg a kocsit kijavították el­beszélgettem a farm tulajdonosával. A rozoga viskóban égy öreg házaspár lakott. Szátlan, fáradt, élettől meggyö­tört emberek voltak. Csak amikór kis“ fiamról kezdtem beszélni nekik, akkor indult meg a szó a száras kis öregasz- szony ajkán. — Hány éves a gyermek? — kér­dezte az asszony. — Novemberben lesz 11­— Hamarosan elég nagy lesz ahhoz, hogy elpusztítsák — mondta minden hangsúly nélkül. Szemében a melegség legcsekélyebb árnyalata sem mutatko­zott. Nekem mégis úgy tűnt, mintha szánalommal és részvéttel nézne rám. A szavak s ez a tekintet félelmet kel“ tett bennem. Mintha jéghideg lehellete a fiamat érte volna. — Nekem is van fiam.... — mondta halkan az öregasszony. Körülnéztem A szobában, — ahol ax öregek éltek, valóban minden á fiúról beszélt­Minden. Kezdve az egyszerű kis jitékmackóA, mely az Ódivatú ebédlő- szekrényen a vaksi tükör mellett ült és befejezve a fal mellé állított kerék­páron, — minden, minden róla beszélt. A falon gyermekrajzok függték• Az egyik egy bojtOs-sapás fiúcskát ábra‘ zott, oki szánján lefelészáguldott a domboldalon, egy másik képen őszi­rózsák szomorkódtak. A sarokban, base­ball ütő, böxkésztyü és egy futball- labda heveri. Mellettük egy törött há­romkerekű kerékpár. E szomorú mú­zeum kincséi borzongást keltettek berv nem­in asszony családi fényképalbumot v&tt elő és sovány, száraz ujjaival fá~ suhan lapozgatott benne, — Ez Jim— mondta fáradt, szín- teleti hangon és kezembe adta egy egészséges, 40 év körüli asszony fény­képét, karján kisgyermekkel. De a büsz­kén mosolygó arcon és a velem szem- benütö öregasszony megviselt arcán egyetlen közös vonást sem találtam• — Mikor megszületett, én 42 éves voltam, A férjem 50• Már nem is re­méltük, hogy gyermekünk lesz• Úgy jött, mint. valami csoda. A kis Jim számtalan fényképe követ- kezeit. Az égyikert négykézláb mászm költ, a másikon aiüint első bizonytalan lépéséit teszi• A fényképek mind-mind arról a büsz­keségről, árról, az örömről beszéltek, amelyet ez a gyermek, hozott a ház falai közé. Az anya tovább lapozott óz albumban. — Et is Jim, — tfloAdotta, s újabb fényképet mutatott. Középiskolás, serdülő ifjút ábrázolt a kép. Szép okos arc, vidám, mosóiV, tágrányílt szem, nyúlt, értelmes tekiA- tetf mély lelkes , Csodálattá!, szem,leli a világöt. — A legjobb tanuló volt, — folyr lotto az afiyá> —- Az egész iskolábaA 6. volt a legjobb tanuló* Azután újabb fényképek következtekt Jim a traktoron. Jim rév kecské­vel, fim. a rózsfötdön . •. Vagy száz fénykép és mind a Jim iránti szülői rajongásról regélt­Az anya újra lapózott- Kérges, száras ujjúi megremegtek a papírlapon. — Ez Jim, — szólalt meg újra ős mélyet sóhajtott. Látni lehetett, hogy ez a fénykép á legdrágább kincsük. Az albumlap közepén nagy fénykép: Jim, az egye­temi hallgatók egyenruhájában, — Jim a mezőgazdasági intézet végzett hallga­tója, ... És közben a feltartóztathatatlan szavak árja csak úgy ömlött az öreg“ asszony ajkáról. Talán nem is nekem beszélt. Tatán csak saját magának­— Gyakorlóm unkára utazott •.. Sok­féle módon próbálkozott nagyobb ter­mést. kihúzni a földből. Tudta azt is, hogyan kell a búzát megvédeni a rozs­dától, az almafát a tervektől. Minden­hez értett. Amikor a traktoron, járt a mezön, mindig az ablakból figyeltem. Néztem, hogyan dolgozik a nápsugarás mozön és énekel. •. Dehát.,, As' öregasszony elhallgatott, majd kisvártatva újra kezdte: — Mindig újaBb és újabb tervekét szőtt Mar az idős farmerek is állan­dóan tőle ké’te.k tanácsot. Gyönyörű állatokat nevelt. A nyári mezőgazdasági vásárón ái/at is nyert velük. Ez egy évvel a hábo.rú kitörése előtt történt, Jim segített a többi farmernek, is, mert. nagyon szerette a földét. Azt mondta, högy ö mindenbe szerelmes, ami éi.-. Mikor líldS-hen leszerelt, nagv- nagv ünnep volt az nekünk, Mindany* nyian nagyon boldogok voltunk, hogy Jim. egészségesen tért vissza a háború­ból. Újra seg thetett O. farmereknek, óira dolgozhatott a jobb életért... Ezek voltak életünk legboldogabb nap­jai «8* ■— Hazajött? — kérdeztem. — Igen, hazajött, De azután újra be* hívták — válaszolt az asszony sóhajtva, — Tartalékba. Amint Koreában meg" kezdődött a háború, odaküJdtélc. Pilóta lett... Pedig nem akart menni. Hallani sem akart a háborúról. Azt mondta nem akar bombákat dobni a békás parasztházikókra. „Teljesen értelmetlent ez a háború,—mondta mindig. — Azat az emberek senfdt sem bántottak, sem kinek sem ártottak.. •“ Az asszony mélabúsan a távolba te­kintett. — Emlékszem elutazása napjára, folytatta az anya. — Előtte való este felszántotta az egész földet, segítséget is fogásion, aki bevetette. Itt állt akkor a küszöbön a nyitott ajtó előtt... Ta* vasz volt. Friss illat áradt körülöttünk- A frissén szántott föld lovásszal káló* nősén jószngú. „Én nem vagyok gyilkos, — mon­dotta Jim. — Nem. akarok gyilkolni. — És újra meg újra ismételte ezeket a. szavakor. Ez a háború teljésen értel­metlen, céltalan, Én nem akarók ölni- Ha építeni vagy szántani kuldenének, szívesen mennék. De gyilkolni — nem akarok! Én ném vagyok gyilkos!“. •* mégis több mint két esztendeig kinti volt Koreában •. . E szóval! után nyomatná elSérrets járta át a szívemet. Az asszony pedig Csák ismételte a szavakat. . •. A hálószoba ajtója váratlanul ki* nyílt, a küszöbön zilált külsejű emlben jelent meg, réveteg, üres tekintettel, nyitott szájjal. Talán még fiatal volt., de a téboly eltorzította az arcát. Zavar* tos nézésében nem tolt semmi emberi. Megborzadtam, láttán és dcrmeitén meredtem rá. Az asszony lassan becsukta a fény­képalbumot, féltőn tette a polcra és csendesén így szólt... — Ez lim. Befejeződött az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának teljes ülése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents