Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1953-07-12 / 162. szám

arra a tervére, amellyel alá akarja ásni a munkafegyelmet, terveink teljesítését és mindazokat a rendszabályokat, melyek szocialista építésünk folytatását és dolgozó népünk felemelkedését szolgálják. ,

A ió aratás? lehetővé terri, hogy hétről-hétre bővebb legyen az ellátás

1— Ki kell térnem itt azokra a nézetekre, amelyeket gyakran az ellenség, de néha a jchiszemüek is hangoztatnak. 9 a me lyek szerint rendszabályaink rendkívül rövid idő alatt és gyors iramban javítják meg dolgozó népünk életszínvonalát. Vigyáznunk kell e téren, hogy a várakozó sokat fel ne csigázzuk- Mint minden ala* pos munkához, a nép jólét emeléséhez is többek köpött idő kell. A jó aratás lehetővé teszi, hogy hétről-hétre bővebb legyen és hozzáteszem, olcsóbb is, egy sor élelmiszernél, különösen zöldségféléknél, a gyümölcsnél, a burgonyánál az ellátás. Ezen a téren az utolsó hetekben komoly javulás és hozzátehetem, komoly áresés is van, amint az elvtársak erről meggyőződhettek. Néhány héten belül, ha a begyűjtés fegyelmezetten és szervezetten folyik, a négy forint 60 filléres liszt is országszerte kapható lesz.

—- A cukorrépatermelés jónak ígérkezik és minden jel szerint októberben már bőségesen All majd rendelkezésünkre országszerte a kristálycukor. Egy sor tex* lilámnál és lábbelinél már komoly árcsökkentést hajtottunk végre. Más rendszabályok lehetővé teszik, hogy ió minőségű textiláru, lábbeli, a legközelebbi hónapokban már nagyobb mennyiségben álljon a dolgozók rendelkezésére. De ugyanakkor mindenki megérti, hogy abból a kukoricából, amit októberben fogunk letörni, az ősszel még nem lesz disznóhús és hogy életszínvonalunk általános emelése hosszabb idő munkáját veszi igénybe. Hosszú és gondos munkát követel beruházásaink átütemezése is abban az irányban hogy a nehézipari beruházások egy részét a könnyűiparba, az élelmiszeriparba és a mezőgazdaságba vezessük át. Az életszínvonal javítását szolgáló nyersanyagok, amilyen a gyapot,' a gyapjú, a bőr, jelentékeny részben külföldről, import útján kerülnek hozzánk és ez már magában véve is megnehezíti, hogy ezen a téren gyorsütemű, vagy hirtelen növekedést tudjunk elérni. Mindjárt hozzáteszem) azonban, hogy nem lebecsülendő az a juttatás, amelyet az utolsó hetekben foganatosított rendszabályok már eddig is eredményeztek. A ruhaneműéi, a cipő, az idénycikkek árainak eddigi csökkentése egy évre kivetítve, egymilliárdkctszázmillió forint megtakarítást jelent, a fogyasztóknak- A tatarozásokat például Budapesten már az ősszel nagy arányban megkezdjük. A lakásépítés fokozására, benne a budapesti lakások építésének fokozására jövőre nyolcszázmillió forinttal többet költünk, mint az idén. A budapesti utcai közlekedés megjavítása is nemsokára jótékonyan fogja éreztetni hatását- Maga az a

tény, hogy gazdaságpolitikánk most irányt vett a dolgozó nép C3 különösen az ipari munkásság életszínvonalának megjaví tására, kezesség arra, hogy lassan, de biztosan megvalósítjuk ezt a célkitűzésünket.

Rátérek most mezőgazdaságunk kérdéseire- Szóltam arról, hogy a túlzott iparosítás következtében az utolsó esztendőkben a mezőgazdaságra jutó beruházások aránya esett. Ez már magában véve hiba, mert a mezőgazdaság termeli az élelmiszereket, melyek az életszínvonal emelésénél jelentékeny szerepet játszanak, emellett azonban külön elkövettük még azt a hibát is, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok gyors fejlesztése érdekében elhanyagoltuk az egyénileg dolgozó parasztság, tehát a mezőgazdaságban dolgozók többségének érdekeit- A műtrágyát, a mezőgazdasági gépeket, szinte kizárólag az állami gazdaságoknak és szövetkezeteknek juttattuk, s elsősorban nekik dolgoztak a gépállomások is. A szövetkezetek és állami gazdaságok gyors fejlesztésének egyik velejárója volt a tagosítás, amely az egyénileg dolgozó parasztok gyakori zaklatásával járt- A tagosításnál sokszor megszegték az önkéntesség elvét. Vannak olyan községek, ahol az utolsó évek folyamán kétszer, sőt háromszor is tagosítottak és ezzel kapcsolatltan kétszer, sőt háromszor cserélték, vették cl az egyéni gazda földjét és adtak helyette másikat. Sok egyénileg dolgozó paraszt emiatt, elégedetlenkedett- Nem erezte a jogbiztonságot, a birtoklás biztonságát, vagy nem tudta, hogy a legközelebbi tagosítás esetén nem zavarják-e újra termelését.

Begyűjtési rendszerünk olyan, hogy évről-évrc változott és megnehezítette a dolgozó parasztok számára, hogy esztendőkre előre ismerjék az állammal szemben fennálló kötelezettségeiket- A termelési szerződéseket gyakran az önkéntesség megsértésével kötötték és azokkal zeniben, akik önként nem voltak hajlandók szerződni, nem egyszer nyomást, ad minisztratív rendszabályokat alkalmaztak, mint ahogy általában sűrűn alkalmiak az egyéni parasztokkal szemben is meggyőzés helyett adminisztratív rendszabályokat, büntetéseket. Azok az egyénileg dolgozó parasztok, akik még nem hívei a termelőszövetkezeteknek, állandó* n nyugtalankodtak amiatt, hogy esetleg őket előbb vagy utóbb termelőszövetkezetbe kényszerítik. Mindezek a tények együttvéve oda vezették, hogy dolgozó parasztságunk jelentékny része bizonyta- anná vált, nem egy esetben otthagyta földjét, s elment az iparba, vagy az állami gazdaságba dolgozni.

Hatszázmillió forinttal csökkentettük már eddig is

a mezőgazdaság kötelezettségeit

Pártunk e tények felismerésében határozta él, hogy ezen a téren is ki kell javítani az elkövetett hibákat. Máé egy sor komoly rendszabályt foganatosítottunk, hogy csak egyet említsek, hatszázmillió forinttal csökkentettük már eddig is a mezőgazdaság kötelezettségéit. Terveink átdolgozásának egyik fő célja, hogy az eddiginél sokkal többet tudjunk beruházni a mezőgazdaságba- Külön meg kell nyugtatnunk az egyénileg dolgozó parasztságot, meg kell nyugtatnunk minden téren. Gazdaságilag erőteljesen támogatnunk kell, hogy kapjon műtrágyát, igény- bevehesse a gépállomások segítségét, hogy a beadás teljesítése után szabadon, tetszése szerint értékesíthesse termelvén?** it- Gyors, konkrét, kézzelfogható rendszabályokkal kell biztosítani azt, hogy nyugodtan termeljen földjére hogy a mi "új rendszabályaink kövctKeztében ne csak termelési kedve jöjjön meg, de nőj- jön meg jövedelme cs ezzel együtt élet- színvonala csak úgy, mint az ipari munkásságé. Meg vagyok győződve róla, hogv azok a rendszabályok, melyeket pártunk Központi Vezetősége kidolgozott, végeredményükben nemcsak megnyugtatják az egyénileg dolgozó parasztokat, de emelik életszínvonalukat s egyben újra megszilárdítják a munkás-paraszt szövetséget is. Az egyénileg dolgozó parasztok, akik mezőgazdasági népességünk többségéi teszik ki, ezeknek az általunk javasolt rendszabályoknak alapján megértik, hogy pártunk Ó9 államunk felismerte bajaikat és gondjaikat, amelyek eddig nyugtalanították őket és gyorsan, erőteljesen akar segíteni rajtuk

Az egyénileg dolgozó parasztok meg* nyugtatasát szolgálja jórészt az a javaslat is, mely meglassítja a termelőszövetkezetek számszerű növekedését s az a javaslat, amely módot ad .a szövetkezeti tagoknak, hogy a gazdasági év végén kilépjenek a szövetkezetből, sőt ha a tagok többsége ezt óhajtja, a gazdasági év végén a szövetkezet ki is mondhatja feloszlását- A termelőszövetkezetek alapszabályai szerint a tag a szövetkezetből a helépés után csak három év múlva léphet ki. Mi az önkéntesség elvének aláhúzására javasoltuk, hogy ettől a szabálytól tekintsünk el és az idén már a gazdasági év végén kiléphet az a tag, aki azt hiszi, hogy gazdasági boldogulását a szövetkezeten kívül jobban el tudja érni.

Mi megállapítottuk, hogy a szövetkezetekben jelenleg vannak olyan tagok, akik nem azért léptek be, mert meg voltak győződve a kollektív nagyüzemi mezőgazdasági termelés fölényéről, hanem azért, mert mondjuk attól tartottak, hogy egyébként a földjüket tagositják, vagy mert a falu többsége belépett, vagy mert így reméltek szabadulni adóierhük- től, sőt nem egyszer azért mentek szövetkezetbe, mert ebben az irányban nyomást gyakoroltak rájuk.

Vannak olyan szövetkezeti tagok, akik saját szövetkezetük rossz munkafegyelme, rossz vezetése, vagy szervezete miatt elégedetlenek és ezért szeretnének kilépni. És elsősorban szeretnének kilépni a lógó- sok a naplopók, az olyan „tagok“, akik egy esztendő alatt néha csak öt-hat munkaegységet dolgoztak. Mindezek a tagok csak hátráltatják a szövetkezet fejlődé* sét és a szövetkezeti mozgalom nem gyengül, hanem erősödik, ha a szövetkezet az ilyen tagoktól megszabadul. Ezért mindenki megérti, hogy javaslatunk ugyanúgy, mint a szövetkezetek fejlesztésének meglassítása, nem a termelőszövetkezetek gyengítésére, hanem erősítésére irányul. Amikor mi segítjük az egyénileg dolgozó parasztokat, ezzel nem változik meg a politikánk, hogy a termelőszövetkezeteket méginkább segítjük.

Ki kell mondanunk világosan és félreérthetetlenül, hogy pártunk és népi demokráciánk változatlanul a termelőszövetkezetekben látja a falu szocialista építésének útját és ennek megfelelően a jövőben in mindent megad a termelőszövetkezetek erősítésére és fejlesztésére. Ebben a tekintetben nincs változás- A mi rendszabályaink a szövetkezetekkel kapcsolatban változatlanul azt célozzák, hogy a szövetkezetek erősítsék meg az eddig elért eredményeiket, javítsák meg szervezetüket, sajátítsák el a legjobb termelési módszereket, emeljék termelési eredményeiket és ez"n keresztül emeljék a szövetkezeti tagság jövedelmét, jólétét, életszínvonalát.

Nem fogjuk tétlenül nézni,

hogy a falu szocialista építésének eddigi eredményeit az ellenség most megpróbálja aláásni

Ennek megfelelően a népi demokrácia változatlanul fenntartja, sőt növeli mindazokat a ’kedvezményeket, amelyeket a termelőszövetkezetek , fejlesztésével kapcsolatban edgyünk. Tekintettel arra, hogy különösen az új, nemrég alakult termelőszövetkezetek tagjainak sók nehézséggel kell megküzdeniök, drága tandíjat kell fizetniük, míg elsajá- nagyüzemi - -mezőgazdasági

ESZAKMAGYARORSZAG

termelés tudományát, javasoltuk a kormánynak, hogy az idén a termelőszövetkezeteknek, nemcsak a III. típusúaknak, de az I. és II. típu- súaknak is, amennyiben a termelési év befejezése után tovább is szövetkezeti formában dolgoznak, az ösz- szes begyűjtési cikkeknél adjunk az eddigieken felül még tíz százalék engedményt. A kormány e javaslatunkat elfogadta s holnap nyilvánosságra hozza. Ebből mindenki világosan meg fogja érteni, hogy mi váltó zatlan erővel támogatjuk a termelőszövetkezeteket.

A mi javaslatunk célja az, hogy kijavítsuk azokat a hibákat, amelyek a termelőszövetkezetek fejlesztése terén eddig történtek. Mi változatlanul valljuk a termelőszövetkezeti termelés fölényét, valljuk azt, hogy a dolgozó parasztság gazdasági és kulturális felemelkedésének egyedül járható útja a termelő- szövetkezet. Ezért felszólítjuk a termelőszövetkezet híveit, a termelőszövetkezetek többszázezres tagságát is, akik az utolsó esztendőkben annyi áldozattal és hozzátehe- tem, annyi eredménnyel építették szövetkezeteiket, hogy fogjanak ösz- sze és védjék meg a termelőszövetkezetüket. Külön fordulunk a termelőszövetkezetek kommunistáihoz, pártszervezeteihez, DISZ-tagjaihoz és DISZ-szervezeteihez, a traktoris- ákhoz, kombájnvezetőkhöz, hogy álljanak a szövetkezet megvédéséért, megerősítéséért vívott harc élére.

Legyenek mindenütt az első sorban, bátran, keményen leplezzék le, verjék vissza az ellenség minden megnyilvánulását, minden támadását! Ne engedjenek a csüggedésnek, ne engedjenek az ellenséges propagandának, amely a mi helyes intézkedéseink túlhajtásával most megkísérli az egész szövetkezeti mozgalom ellen a támadást. A termelőszövetkezetek tagjai és hívei legyenek biztosak afelől, hogy támogatja őket pártunk, mögöttük áll a népi demokráciánk egész ereje. Nem fogjuk tétlenül tűrni, hogy a falu szocialista építésének eddigi eredményeit az ellenség most megpróbálja aláásni. Nem fogunk tűrni szövelke- zetellenes agitációt sem, mint ahogy nem türünk agitációt szocialista építésünk ellen sem.

Ezzel kapcsolatban fel kell lépni azok ellen, akik most az aratás kellős közepén azzal zavarják a termelőszövetkezetek munkáját, hogy rögtön azonnal ki akarnak lépni, vagy a szövetkezet rögtöni feloszlását követelik. A javaslat, amely az országgyűlésen a termelőszövetkezetekből való kilépésre vonatkozóan elhangzott, úgy szól, hogy kilépést csak a termelési év végén, tehát ez év októberében lehet megengedni. Azoknak a jóindulatú termelőszövetkezeti tagoknak, akik most a legnagyobb munkaidő közepette akarják elhagyni a szövetkezeteket, vagy éppen a szövetkezet feloszlását követelik, türelmes felvilágosító munkával meg kell magyarázni, hogy mégha nem is az ellenség tanácsát követik, ezzel a követelésükkel lényegében szétzilálják, dezorga- nizálják a termelőszövetkezetek munkáját, mégpedig éppen most, ezekben a döntő napokban és hetekben, amikor az egész esztendő termését akarjuk begyűjteni. Az ilyen türelmetlenekkel meg kell értetni, hogy most ne zavarják az aratást, ne zavarják a begyűjtés munkáját, ne zavarják a termésbetakarítást, hanem várjanak nyugodtan a termelési év végéig, s ha a szövetkezetből ki akarnak lépni, akkor ezt megtehetik úgy, ahogy ezt javasoltuk, a termelési év végén, október hó folyamán, azaz három hónap múlva.

Ezt annál inkább alá kell húzni, mert €gyre-másra tapasztaljuk.

hogy a termelőszövetkezetekből kizárt ellenséges elemek és különösen a kulákok most általános támadásra indulnak a szövetkezetek ellen. Pártszervezeteinknek, tanácsainknak, de elsősorban magának a termelőszövetkezetek régj tagjainak és híveinek egyesült erővel és kemé- nven vissza kell verniük ezt a támadást. Nekünk változatlanul nincs kifogásunk az ellen, hogy azok a tagok, akik ki akarnak lépni a termelőszövetkezetekből, ezt a gazdasági év végén megtegyék. Pe mert mi a szövetkezetek megerősödését, felvirágzását és gazdagodását akarjuk, nem fogjuk megengedni, hogy akár a türelmetlenség, akár az ellenséges agitáció ezeket a mi helyes rendszabályainkat a szövetkezetek ellen fordítsa. A .16 termés lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek éppen az idén meg tudják végre mutatni fölényüket. Ezért mindent meg ke'l tenni arra, hogy a szövetkezetek szervezetten, zavartalanul az aratást, nyugodtan végezhessék a betakarítást és pontosan teljesíthessék a begyűjtést is. Ennek megfelelően ismétlem, nem szabad megengedni, hogy a termelőszövetkezetek aratási munkáját és a további fejlődését akár türelmetlenségből, akár ellenséges szándékkal bárki is megza- varja. Különösen fel kell lépni azok*

kai a kulákokkal szemben, akik dolgozó népünk életszínvonalának emelésére irányuló rendszabályainkat gyengeségnek magyarázzák. Abból a tényből, hogy javasoltuk a kuláklista megszüntetését, a falu e

Vasárnap, ,1953 július 12.

tr.a~*jn?i n »swr8»aBim

kizsákmányoló elemei arra a követ-; keztetésre jutottak, hogy most eljött az ő idejük. (Derültség-) Gon-* doskodnunk kell róla, hogy ebből a tévhitükből gyorsan kijózanodjanak. (Nagy taps.)

A kulák kulák maradt listával vagy lista nélkül

Mi azért javasoltuk a kuláklista

megszüntetését, mert rengeteg visszaélésre és fölösleges zaklatásra adott okot. Rájöttünk arra, hogy sok kulák okkal-móddal keresztül tudta vinni, hogy lekerült a listáról, viszont nem egyszer dolgozó kü- zépparasztok kerültek erre a listára és utána őket, ugyanúgy korlátozásoknak, sőt zaklatásoknak vetették alá, mint a kulákoat. Ezért szüntettük meg a kuláklistát. De a kulák kulák marad listával, vagy lista nélkül. (Nagy taps.) Akinek e felől valami kétsége lett volna, az ezt tapasztalhatja most az utóbb napokban, amikor megnőtt a kulákok szarva, A mi dolgunk most, hogy letörjük a megnőtt szarvakat. (Nagy taps.)

Ismétlem, abból, hogy lefaragjuk és kijavítjuk azokat a hibákat, amelyek kulákpolitikánkban előállottak és amelyek a kulákok korlátok közé szorítása helyett nem egyszer a kulákok általános zaklatására, vagy kisajátítására mentek át, nem következik az, hogy most a kulákok számára szabad a vásár, hogy a kulákok korlátozását célzó politikánkban változás állott be.

Ezért hatóságaink helyesen jártak el, amikor őrizetbe vették azokat a kulákokat, akik megjelentek a szövetkezeti földön és ott aratni kezdtek (derültség), vagy azokat a kulákokat, akik abban a hiszemben, hogy már eljött az idejük, áthágták a népi demokrácia törvényeit. Az utolsó napok tapasztalatai a kulákokkal kapcsolatban újra azt mutatták, hogy kutyából nem lesz szalonna. (Taps-) Ezért mi ugyanakkor, amikor pontosan, saját rendelkezéseink betartásával érvényt szerzünk a kulákokat korlátozó rendszabályoknak, nem fogjuk tűrni, hogy a kulákok zavarják szocialista építésünket a falun, visszaköveteljék a szövetkezetbe, vagy állami gazdaságba tagosított földjeiket, támadják a szövetkezeteket és kárt okozzanak nekik, vagy éppen népi demokráciánk ellen izgassanak. Ezt nyíltan és világosan meg kell monr dani. Párttagjaink, szervezeteink, tanácsaink, hátóságaink ehhez tartsák magukat- Biztos vagyok benne, hogy a falu dolgozó népe és különösen a termelőszövetkezeti parasztság zöme lelkes helyesléssel támogatja ezt a politikát. (Taps.)

— A mezőgazdaságra vonatkozó javaslataink között szerepel, hogy azok, akik földjeiket felajánlották, vagy elhagyták, a tartalékföldekből — ismétlem, a tartalékföldekből — földet kaphatnak, ha erre igényt tartanak és támogatni fogjuk őket vetőmaggal és egyébbel, hogy a földet az ősszel meg is tudják művelni. Erre a rendszabályunkra is vonatkozik azonban, hogy csak a mezőgazdasági év befejezésével hajthatjuk végre. Mindenki megérti, hogy most az aratás kellős közepén nem lehet ezeket a megművelt tartalékföldeket kiosztani és hogy erre csak a rajta lévő termés begyűjtése után kerülhet a sor Azok tehát, akik ilyen földet kívánnak igénybe venni, legyenek türelemmel, mert, világos, hogy kérésük most az aratás idején még nem valósítható meg.

f—* Külön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy most a mezőgazdaság központi, döntő kérdése, amelyre minden figyelmünket és minden erőnket összpontosítani kell ezekben a napokban, az aratás és a begyűjtés jó, veszteségmentes, gyors elvégzése- Az idei termés a legjobb, amit, a felszabadulás óta elértünk és

gondos, szervezett betakarítása egy

csapásra megjavíthatja közellátásunk legtöbb területét- Ezért mindent. el kell most. kerülnünk, ami

az aratást, a begyűjtés menetét a legcsekélyebb mértékben is zavarná.

Központi Vezetőségünk határozatának megfelelően irányt veszünk arra, hogy államapparátusunk, a tanácsok, a rendőrség, tartsák be pontosan a szabályokat- ügyeljenek a törvényességre, ne zaklassák a lakosságot. ne legyenek ridegek, érdesek munkájuk közben. Mi javasoltuk az amnesztiát, az internálások rendszerének felszámolását. E rendszabályok azonban nem jelentik azt, hogy elfelejtkezünk róla, hogy az ellenség nem alszik. Hiszen éppen ezekben a napokban tapasztaljuk, hogy hibáink kijavításával kapcsolatban az osztályellenség az országon belül és az országon kívül eleven lett, aktivizálódik és megpróbálja helyes, a dolgozó nép élet- színvonalát és jólétét emelő rendszabályainkat az ellenkezőjére fordítani. Azt, is látjuk, hogy ezzel kapcsolatban minden módon támadja népi demokráciánkat, szocialista építésünket. Ezért most fokozott éberségre és harckészségre van szükség mind a pártban, mind a munkásosztályban, mind az egész dolgozó népben. Amikor az e téren elkövetett. hibákat kijavítjuk, ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az éberség most szükségesebb mint valaha és hegy pártunk szálljon szembe minden olyan kísérlettel, amely kapitulál, amely az éberséget el akarja altatni és szálljon szembe minden olyan kísérlettel is, amellyel helyes rendszabályainkat az ellenség a maga céljaira akarja kihasználni.

Az általunk javasolt rendszabályok között szerepel az is, hogy hatóságaink ott, ahol arra szükség van. kisiparosoknak adjanak ipar- engedélyt. Mindjárt hozzátehetem, hogy ez nem új rendszabály, erre eddig is volt lehetőség, csak hatóságaink rendkívül szükmarkuan éltek, vele.'Elvtarsáink egyrésze most attól fél, hogy ez arendszabály odavezet. hogy a kisipar hirtelen virágzásnak indul és-* - újratermeli a tőkés rendszert. Megnyugtatom az elvtársakat, hogy nem erről van szó. A szocialista ipar szívó hatása, no meg meg egyszer saját hibáink következtében sok kisiparos elhagyta a falut és elment ipari munkásnak. így állott elő az, hogy most, sok faluban nincs borbély, nincs kovács, nincs cipész és ahhoz, hogy egy lovat meg lehessen patkóim, v„gy egy cipőt meg lehessen talpalni, nem egyszer a harmadik faluba, vagy a járási központba kell menni. Természetes, hogy a falu lakossága emiatt mérgelődik. De sajnos a városokban is nem egyszer hasonló a helyzet.

Ha mi most megengedjük, hogy a falvakban — és ahol szükséges, a városokban — újra dolgozzon a kisiparos, a kovács, a borbély, az üveges, a szerelő, vagy a cipész, az még nem veszélyezteti a mi szocialista építésünket (derültség) és nem félünk attól a kapitalizmustól, amely ebből termelődik (Nagy taps.) Viszont az a körülmény, hogy a lakosság elemi szükségleteit ezek a kisiparosok ott helyben, különösebb utánjárás nélkül kielégíthetik, ugyancsak része az életszínvonalnak és egyben mutatója annak, hogy népi demokráciánk a lakosság minden, még oly aprónak látszó kérdéseivel is törődik és segít e kérdések megoldásában.

Azok a rendszabályok, amelyeket pártunk Javasol, változatlanul a szocializmus építését tűzik ki célul

Mindazon intézkedések legtöbbjére vonatkozólag egyébként, amelyek megtételét pártunk javasolta és amelyeket Nagy elvtárs az ország- gyűlésen beterjesztett, még e hónap folyamán a minisztertanács, vagy a? illetékes minisztériumok a megfelelő állami határozatokat meghozzák.

Foglalkozni kívánok azzal a kérdéssel is, amelyet pártunk tagjai központi vezetőségi ülésünk óta gyakran felvetettek, hogy miért volt szükség azokra a szervezeti átalakításokra, amelyek pártunk vezetésében és a minisztertanácsban történtek. A mi pártunk politikai vezetése bonyolult volt. A Központi Vezetőség mellett még volt Politikai Bizottság, Titkárság és Szervező Bizottság is, melyek mind foglalkoztak politikai kérdésekkel. Ezt most leegyszerűsítettük. A Központi Vezetőség két ülése közti időben a politikai határozatokat most egyedül a Politikai Bizottság hozza. A háromtagú titkárság munkája pedig elsősorban abban áll, hogy gondoskodik ■ar; határozatok ;-végretr jtásáróL-': Ez,

az átszervezés egységesebbé, gyor- sabbá teszi a párt politikai munká- ját, új, fiatal erőket von ke a vezetésbe, s elősegíti, hogy ez a vezetés valóban kollektív és egységes legyen.

A minisztertanáccsal kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy a nagy számú minisztérium és fölötte a minisz- tertanács elnökhelyetteseiből álló el- nökség nem gyorsította, hanem las- sította a munkát, az ügyek intézés sét. Ezeknek a tapasztalatoknak alapján határoztuk el a minisztéiiu- mok összevonását. Ami azt a rend-“ szabályt illeti, hogy a párt Központi Vezetőségének titkári teendőjét éa a minisztertanács elnökének teendőit most más-más elvtárs látja el, ennek oka az, hogy ezek a munkakörök külön-külön olyan nagyok( hogy ellátásuk egy elvtárs teljes munkaerejét veszik igénybe.

Az ellenség természetesen ezeket a helyes rendszabályokat különböző hírverésre és zavarkeltésre igyekszik felhasználni. Ezzel kapcsolatban közölhetem az elvtársakkal* 'hogyha régi Politikai - Bizottság -as»JÍ‘

\