Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1953-07-10 / 160. szám
: A, Péntek, 1953. július 10.-----—-i — Szovjet hősi emlékmű leleplezése teJssca hmtrvégiáha n Oslo (TASZSZ) Július 8-án Tjöt(a szigetén (Nordland tartomány) ünnepélyesen leleplezték a második világháború idején Norvégiában elesett szovjet harcosok emlékművét. A norvég kormány nevében Lange külügyminiszter leplezte le az emlékművet. A külügyminiszter beszédet mondottBeszédet mondott Sz. A. Afanaszjev, a Szovjetunió nagykövete is. Az emlékmű leleplezése után eljátszották a szovjet és a norvég himnuszt. Ezután az emlékmű talapzatára koszorút helyezett Lange. Norvégia külügyminisztere, a norvég kormány nevében, továbbá Afanaszjev, a Szovjetunió nagykövete, Taraszov katonai attasé, valamint Xrosnyikov haditengerészeti attasé. (MTI) Átadták tkuo Ölesna processzornak „fi népe!« közötti béke Ríegszilárdstésáért* eínevezésn nemzetközi Szláün-díiat Moszkva (TASZSZ). Július 9-én a Kreml Szverdlov- termében ünnepélyesen átnyújtották Ikuo Ojama professzor, japán parlamenti képviselőnek, a kiváló békeharcosnak „A népek közötti béke megszilárdításáért“ elnevezésű nemzetközi Sztálin dijat. Az ünnepségen jelen voltak Moszkva üzemeinek. a moszkvai terület kolhozainak képviselői, tudósok, pedagógusok, orvosok, irók és művészek. (MII) A Fipasicía Kommunísía Párt üzenete Németország Szocialista Egyséjjpartfához A Francia Kommunista Párt központi bizottsága Walter Ulbricht 60- születés* napj.a alkalmából üzenetet intézett Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságához. A ..Neues Deutschland“-ban csütörtökön közzétett üzenet hangoztatja: Franciaország munkásosztálya és egész népe nagy sikereket kíván Németország Szocia" list.a Egységpártjának abban a szívós küzdelemben, amelyet hazátok szétszakítot- ságának megszüntetéséért és olyan békeszerződésért vívtok, amelyet a nagyhatal“ mák az egyesült, demokratikus Németországgal kötnek meg, olyan német állammal, amely nem venne részt semmiféle katonai szövetségben és ezzel szava“ tolná Európa békéjét cs Franciaország biztonságát* Meg vagyunk győződve róla, hogy a francia és német dolgozók közös erőfeszítésével, amelyet a népek közötti barátságért és a nemzetek függetlenségének tiszteletbentartásáért síkraszálló Szovjetunió békepolitikája támogat, si' kerül kiharcolni a német kérdés békés megoldását (MTI) Madcwat tátidtól,—Ad&ttaueU faazátaiiót.,. Az „United Press“ amerikai hírügynökség közlése szerint Adenauer bábkancellár a napokban fogadta von Manstein volt náci tábornagyot és háborús bűnöst, akit az angol főbizottság rendeletére február végén szaba- donbocsátotíak. A megbeszélés Adenauer és Manstein között egy óra hosszáig tartott. A tanácskozás összefügg azzal a látogatással, amelyet Adenauer június végén Kurt Mayer volt SS tábornoknál, von Faikenhorst tábornoknál és más, a werli börtönben letartóztatásban lévő háborús bűnösöknél tett. E látogatások alkalmával Adenauer ismét kijelentette a háborús bűnösöknek, hogy mindent elkövet szabadonbocsá- tásuk érdekében. A washingtoni kormány szóvivői közölték Theodor Maiikkal, Adenauer hadügyminiszterjelöltjével, aki jelenleg a nyugatnémet zsoldoshadsereg felállításának részletkérdéseiről tárgyal Amerikában, hogy az Egyesült Államok hamarosan megfelelő „rendszabályokat“ foganatosítanak a még börtönben ülő hitlerista háborús bűnösök ügyének „kedvező1* elintézésére. Blank Washingtonban kijelentette, hogy Adenauer feltétlenül be akarja vonni zsoldoshadseregébe a háborús bűncselekmények miatt még bebörtönzött fasiszta „katonai szakembereket.“ A borsodi rádió mai műsorából As in munkamódszerem. Beszélgetés Oláh Józseffel, a Lenin Kohászati Művek sztahanovista olvasztáréval. Boci» István riportja. A somsályi bányászoknál. Acs Éva riportja. A kulákok korlátozásának politikájáról. A munka nálunk becsület és dicsőség dolga. Napi hírek megyénk üzemeiből és falvaiból. Diákok a rekonstrukció építkezésén. Horváth Kálmán riportja. Megyénk üdülőiben: Lillafüred. Gu- lyás Gyula riportja. Pártélet A kulákok korlátozásának politikájáról Az új kormány programja — amely döntő fordulatot jelent gazdaságpolitikánkban — egész sor kérdésben tesz lényegbevágó, határozott intézkedéseket Ilyen intézkedést jelent Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke beszédének következő kitétele: „.-.ha a falun meg akarjuk szüntetni a törvénytelenséget, ha helyre akarjuk állítani a jogbiztonságot, a középparaszfscg- gal való tartós szövetséget, márpedig ezf, feltétlenül meg kell valósítanunk, úgy a kuláklistát meg kell szüntetni...“ Akadnak megyénkben is olyanok, akik ezt a bejelentést úgy értelmezik. hogy „ezzel megszűnt a kulák kuláknak lenni“, hogy ..nincs főbbé kulák“ és ha nincs, nem is lehet ellenük harcolni. A programnyilatkozat idevonatkozó részének ilyen értelmezése alapjában véve helytelen, opportunista felfogás — elvtelen- ségre vezet. Le kell szögezni: a kuláklista el- | őrlése egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincs többé kulák. A párt pa- rasztpolitikája jottányit sem változott. A párt továbbra is szilárdan a lenini hármas jelszó alapján áll. A jelszó arra tanít: támaszkodj a szegényparasztra, nyerd meg szövetségesül a középparasztot és következetesen harcolj a kulák ellenA lenini hármas jelszó alkalmazása hűen tükröződik az új kormány programnyilatkozatában is, amikor arról beszél, hogy továbbra is fenntartjuk a kulákok korlátozására irányuló gazdasági rendszabályokat. Itt, vetődik fel a kérdés: miért törölték el. akkor a kuláklistát. Erre Nagy Imre elvtárs beszéde s egész sor gyakorlati tapasztalat ad választ. A beszéd hangsúlyozza: ,,Amellett, hogy ez a lista a kulák- ság elleni adminisztratív intézkedésekre s súlyos visszaélésekre vezetett, hozzájárult az állam és a dolgozó parasztság, főképpen a középparasztság közötti jó viszony és tartós szövetség meglazulásához“. A gyakorlatban ez úgy jelentkezett, hogy középparasztokat alaptalanul kuláknak nyilvánítottak- Az ilyen helytelen intézkedések — a középparasztnak a kuláklistára való felvétele stb. — lazította a munkás-paraszt szövetséget, megingatta és bizonytalanná tette a dolgozó parasztságot. Előfordult, hogy a középparaszt ha hibát, követett el, ha bírált, ha összetűzött a tanácselnökkel, vagy más funkcionáriussal, ennek gyakran az volt a következménye, hogy nevét felírták a kuláklistára. Ez arra vezetett, hogy kezdett J)i- zalmatlan, bizonytalan lenni, elvesztette 7% a Jogrendbe vetett hitét. A kuláklista alkalmazása a pahibára, a lenini hármas jelszó megsértésére hívta fel a figyelmet. Az új gazdasági politika előtti időszakban, s most is változatlanul a párt politikája a kulákkal szemben a korlátozás politikája- A kuláklista, mint adminisztratív intézkedés, gyakran — megyénkben is sok helyütt — a kulákok likvidálására vezetett. Ez helytelen volt. Ezeknek a hibáknak következménye volt az :s, hogy a kulák igyekezett leadni a földjét, hogy szabaduljon a terhektől. Megnőtt a tartalékterület. Eladta, vagy levágta állatait, túladott munkaeszközein, a megtartott, földjén rablógazdálkodást folytatott- Ezzel kárt, okozott népgazdaságunknak, ugyanakkor igyekezett sajnálkozást, kelteni maga iránt. Ehhez kapcsolódnak a kulákokkal szemben alkalmazott túlzott rendszabályok — a leadott föld utáni kivetések, elkobzások stb- — ami lényegében a likvidálást segítette elő. Mindent egybevetve: a kulák — kulák. A kulák ellen ugyanolyan következetesen, szívósan kell harcolni, mint eddig, szigorúan a párt politikájának megfelelően. A kormány a törvényt megsértő kulákok - ra ezután is a legteljesebb szigorral sújt le. Erre felhívja a figyelmet a programnyilatkozat is. ,,Az ellenség- denféle téves, megalkuló nézet ellerw A megyei Vöröskereszt az új kormányprogram megvalósításáért nek — olvassuk —, amely elért eredményeinkre, függetlenségünkre és szabadságunkra tör, egyetlen percnyi lélegzetvételt sem engedhetünk . Márpedig a kulák ellenség, népi demokratikus rendszerünknek, a falu dolgozóinak legádázabb ellensége. Vele szemben nincs helye semmiféle engedékenységnek, elnézésnek. Tehát: a kulák kulák marad. Az új gazdaságpolitika különféle intézkedései -—■ mint például a kuláklista eltörlése — egyáltalán nem jelenti, hogy: nincs többé kulák. Ugyanakkor azonban helyi tanácsaink feladata, hogy a kulákok korlátozására irányuló rendszabályokat a törvényes rendelkezésekben előírt módon hajtsák véere Ne tűrjenek el semmiféle túlkapást, jogtalanságot ebben a kérdésben sem. A kulákok korlátozására is megvannak a törvényes jogszabályok- Ezeket, kell betartani, ezeknek kell érvényt szerezni, megsérteni nem lehet, nem szabad, Mindemellett a kulákok földterületükön nyugodtan gazdálkodhatnak, végezhetik a munkát. Ilyen szellemben kell tovább vinni az osztályharcot, keményen kell fellépni ebben a kérdésben is min* Örömmel értesültünk Nagy Imre elvtárs beszédéből arról, hogy az új kormány még többet foglalkozik a dolgozók egészségvédelmével. A nyári mezőgazdasági munkák idején a Vöröskeresztre fontos és felelősségteljes feladatok várnak. Elő kell segíteni, hogy a dolgozó parasztok a betakarítást a lehető legegészségesebb körülmények között végezzék el. A miskolci, abauj szántói, encsi járások helyi vöröskeresztes csoportjai példamutatóan gondoskodtak arról, hogy minden aratóbrigádban, minden kombájn és cséplőgép mellett legyen egy vöröskeresztes elsősegélynyújtó, aki gondoskodik a mentőládákról, szükség esetén segítséget ad sérült társainak. Az ifjúsági vöröskeresztes csoportok megszervezik az ivóvízellátást. A vöröskeresztes aktívák nyújtsanak segítséget az idénybölcsődéknek és napköziotthonoknak is, hogy: minden férőhelyet betöltsenek és á kisgyermekek jól érezzék magukat. Akkor dolgoznak majd nyugodtan a mezőn az asszonyok, hat tudják, hogy szerető kezek gondos-* kodnak gyermekükről. A vöröske-* resztes aktívák ne tűrjék a közömbösséget a dolgozók egészségvédelmével szemben. Az eddiginél is sokkal nagyobb figyelmet kell fordíta-* niok minden munkaterületen a dolgozók egészségére, a balesetelhárításra. Az új kormány programjának megvalósulása, az életszínvonal emelkedése a jobb termelő munkád tói függ. Jó termelő munkát pedig csak egészséges, vidám emberek tudnak végezni. Ennek szellemében; dolgozzék minden vöröskereszted aktíva. BÁN IMRÉNÉ a megyei Vöröskereszt titkára* Megjeleli! az „Újságolvasók zseökönvve* Robert Hall: —E] LINCOLN „KIHALLGATÁSA“ előforduló külpolitikai kifejezések és fogalmak magyarázatát. A zsebkönyv az idegen szavak mellett min* denütf, közli azok fonetikus magyar, kiejtését is. Az „Újságolvasók zsebkönyve'* nagy segítséget nyújt majd a külpo-i litikai kérdések összefüggésének feU ismerésében és segíti az olvasókéit hogy még közelebbről megismerkedő jenek a nemzetközt eseményekkels A zsebkönyv ára 2 formt. TOimmummmrmramimimmmim —1 A bizottság nem indiánokkal, hanem kommunistákkal foglalkozik, — magyaráztam. — Ez igen érdekes, fiatalember, — mondta az ismeretlen. — Készen állok, hogy kövessem öntJT él óra alatt utat törtünk magunknak a teremben, ahol az Amerika- ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság tartotta ülését. Rövidesen helyet is találtunk magunknak. Odasúgtam ismeretlen társamnak: Talán jobb lenne önnek, ha nem ülne mellém: én a Daily Worker munkatársa vagyok és ezek az SS-ek azt gyaníthatják, hogy ön kommunista. — Egy szót sem értek, — mondta, cseppet sem mérsékelve hangját. — Én ismertem egy Kari Marx nevű kommunistát. Még levelet is írtam neki. Rajta kívül volt még egy kommunista, Joseph Weidemeyer, ő tábornoki rangot kapott a mi hadseregünkben. •—■ Pszt! — csitítottámig e már késő volt. Mister Robert Sapling, a bizottság egyik tagja, dühös pillantást vetett a szomszédomra. — Aha, ön kommunistákkal levelez! Nem valami állami intézményben dolgozik véletlenül? — Talán igen, dolgozom- Helyesebben dolgoztam azelőtt, — felelte. — De miért érdekli ez önt. — Hamarosan megtudja, ne féljen! — morogta Sapling és jelt adott Tamell Pompusnak, a bizottság elnökének, aki ebben a pillanatban foglalta el az elnöki széket. — Az ülést megnyitom! — kiáltotta Pompás és kalapácsával az asztalra ütöttElnök úr, — kezdte Sapling, — tanú áll előttünk, állami alkalmazott, aki kommunistákkal áll barátságban. —- Vezessétek elém! urva kezek ragadták meg szomszédom karját és a tanuk padjához vezettek őt, ■» 1 Közölje nevét az ügyintézővel, emelje fel a jobbkezét és esküdjön meg, hogy csak igazat fog mondani. Csak az igazat. .. — Lincoln. Abrahám Lincoln. Felugrottam meglepetésemben. De rajtam kívül senki még a füle botját sem mozdította- A Lincoln Ábrahám nevű ember semmi érdeklődést nem váltott ki a jelenlévőkből. Eltöprengtem századunk csodáján, — az atomenergián, amely élő embereket rothadó hullákká tesz, s feleleveníti a kőszobrokat. De nem gondolkozhattam sokáig: a kihallgatás megkezdődött. — Igen, — mondta Lincoln. — írtam levelet Kari Marxnak és a Nemzetközi Munkásszövetség más vezetőinek is. Ez a munkásszervezet, — azt hiszem, kommunisták szervezete, — üdvözölte megválasztásomat. A munkások úgy vélték, hogy a mi rabszolgakereskedelem ellen folytatott harcunk kapcsolatban van a munkásosztály sorsával. Én magam nem elleneztem ezt a nézetet. Arra a következtetésre jutottam, hogy a munka lényegében magasabbrendü a tőkénél és független attól. A tőke — pusztán a munka gyümölcse. A munka a tőke felett áll és lényegesen több figyelmet ér" d-—1. __________ _ A tanúnak nem áll jogában me.g- ^ állapításokat tenni, — szakította félbe Pompus elnök. -— Csak Gerald Smith (1.) és a Ku KluxKlan vezetői képeznek kivételt. Ön tehát támogatta a külföldi munkásszervezeteket. Azonnal feleljen: a Kommunista Tnternacionálé harcosa ön? Igen, vagy nem? — A családi kapcsolat mellett a legerősebb kapcsolat az összes nemzetek, nyelvek és töírzsek dolgozóit összekötő barátság, — mondta Lincoln- — így írtam Marxnak. ‘ Elnök úr, ez az ember túlságosan sok külföldivel áll összeköttetésben^-.^? mondta Sapling. — A svédek Illinois államban „arbeiderson“-nak nevezték Lincolnt. Ez az ő titkos álneve— Igen, — mondta Lincoln, — ez a szó azt jelenti: munkás fia. A német származású munkások pedig klubot létesítettek Amerikában, amelynek jelszava a következő volt: „Lincolnt válasszuk elnökünkké!“ — Egy bizonyos Tolsztoj nevezetű orosz azt írta, hogy Lincoln Amerika nagyszerű hŐ9e, hogy nevét még Ázsia legelmaradottabb népei is ismerik. Igaz ez? Feleljen: igen, vagy nem?! — mordult rá Pompus— Ha ő így mondta, azt nagyon hízelgőnek tartom magamra nézve, — válaszolt Lincoln. A z elnök engedélyével, szólt közbe Sapling, — szeretném leszögezni, hogy a tanú sztrájkra lázította a munkásokat. — Mindig azt akartam, — mondta Lincoln, — hogy Amerikában olyan munkarendszer uralkodjék, amely lehetővé teszi a munkások számára, hogy sztrájkoljanak, ha úgy látják jónak; olyan rendszer, amely nem kényszeríti arra őket, hogy bármilyen feltételek mellett dolgozzanak. Én az olyan rendszer mellett vagyok, amelyben az embernek joga van otthagyni a gazdáját, ha úgy akarja. —• Kérdezzék őt arról a kommunista összeesküvésről, amely a déli államok egész lakosságának választójogot akar adni, — tódította John Hankin mississippH képviselő. — Az igazi demokrácia nem tulajdonít jelentőséget az emberek bőre színének, s annak, hogy hol született, sem mis hasonló kérdéseknek. Ezért úgy vélem, hogy a négerek szavazati jogának megvonása nem összeegyeztethető az igazi demokrácia elveivel,. mondta LincoJoj ' •»' lég! — kiáltott Hankin. — Ez ai ember szovjet ügynök! *— El* lenséges tekintetet vetett Lincolnra. —t És a forradalomban hisz, ugye? — Minden ország népének, ha felke* lést akar és elegendő erővel rendelkezik hozzá, hogy a meglévő kormányt meg* döntse és új kormányt teremtsen, amely jobban kielégíti érdekeit, joga van így cselekedni. Ez a legszentebb jog és —i mi reméljük és bízunk abban, hogy —• meghozza a világnak a szabadságot. | — Aha, nem megmondtam?! — rU kácsolta Hankin. — Ez az ország intézményeivel együtt, az őt benépesítő emberek, a nép tulaj* dona, — folytatta Lincoln. — És, ha a meglévő kormány nem képviseli a néfj érdekeit, a nép élhet alkotmányadta jo* gával és változtatásokat eszközölhet a kormányban, vagy élhet forradalmi joga* val és megvonhatja a kormánytól a telj* hatalmat, vagy meg is döntheti azt. *— Vezessék el a tanút! — kiabál! Pompus, kivörösödve. •—* Hívják id* Tom Clarkot (2-), hívják ide Edgar Hoo* wert! (3-) No, egy-kettői T7 ét markos őr fogta közre Lincolnt és egy pillanat alatt rácsatolták kezére az acélbilincset. — Ön azt mondta, hogy ez az embeé állami intézménynél dolgozik, — kérdez* te tőlem a mellettem ülő, szerény külsejű ember. — Igen, —1 feleltem, »— kétszer egy* más után választotta meg őt a nép aá Egyesült Államok elnökével Lincoln minden kijelentése beszédei* bői, cikkeiből és leveleiből vett idézeti (A szerző). (1) Gerald Smith: egyik amerikai fa4 siszta szervezet vezetője. (2) Tom Clark: A volt Truman kor* mány „igazságügy“-minisztere, a haladó < elemek üldözésének szervezője, (3) Edgar Hoower: Az FBI (az ame* ríkai titkosrendőrségé igazgatója. A magyar dolgozók egye fokozottabban érdeklőidnek a nemzetközi kérdések iránt Gyakran előfordul azonban, hogy a sajtó nemzetközi politikával foglalkozó cikkeiben olyan fogalmak, szavak merülnek fel, amelyek megnehezítik a megértést, Az Országos Béketanács ezért, most ,,Újságolvasók zsebkönyve“ címmel közel 150 oldalas gyűjteményt adott ki. amely betűrendbe sorolva megadja a leggyakrabban imiMmiimminiRiwmimmiMmtmiiiHiiimuuiNiminimiiumMimuMiiií j\J em vagyok tudós, ezért nem tudom pontosan elmondani, mi történt azon a decemberi éjszakán. Később azt mesélték, hogy egy csoport fiatal tiszt kisméretű atombombával kísérletezett és véletlenül robbanás történt. N.agynehezen átvergődtem a földön heverő márványhalm-azon, jól meg akartam nézni Lincoln szobrát. A szobrot az emlékmű közepén helyezték el, a tükörsima kis tó felett- Biztosan emlékeznek rá: Lincoln márványszobra karosszékben, könnyedén lehajtja fejét, elgondolkozva tekint a távolba, a Kapitólium kupolája felé. Egyszercsak megpillantottam, amit régebben Lincoln emlékművének neveztek- A márványkarosszék ott állt a helyén, de üresen! Nem tudom, mennyi ideig állhattam ott dermedten, csak arra emlékszem, hogy nagyon nehezen vonszoltam magam a tóig. Leültem, megpróbáltam megmagyarázni magamnak ezt a különös jelenséget. gyszerre valaki megérintette a ke" zemet. Arra fordultam és nálam jó fejjel magasabb férfit pillantottam meg. Szakállal övezett arca kimerült volt, haja hanyagul fésült. Térdigérő, alaposan gyűrött inget viselt, szűk nadrágját régen vasalhattak utoljára- De jóságos arca és hangja mindjárt bizalmat keltett bennem. — Nem vagyok itt teljesen idegen — mondotta, -—- ebben a városban dolgoztam, de már nagyon régen. Nem mutatná meg nekem, hogy jutok el a Kapi- tóliumhoz? — Magam is oda igyekszem — feleltem — együtt mehetünk, ha nincs ellenére. — Mi történik ma ott? —- kérdezte tőlem. — A nap szenzációja, — a képviselőház .Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságának ülése, — válaszoltam, — a bizottság leleplezi a vörös veszedelmet. — Micsoda?! Hiszen én azt hittem, hogy a vörösbőrüek kérdését már régen lezárták Amerikában!
