Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1953-07-02 / 153. szám

ESZÄKMÄGYÄRÖRSZAG S lA. vezetők állandó kötelessége: gondoskodás a dolgozókról > Levelek as Essakmagyaronság postájából , A Szabad Nép június 21-i számában „A vezetők állandó köteles­sége: gondoskodás a dolgozókról“ című vezércikk rendkívül nagy ha­tást, váltott ki megyénk dolgozói körében is. Egyre több olyan levél érkezik szerkesztőségünkbe, amelynek írói jogos felháborodással ítélik el az egyes vezetők munkájában tapasztalható nemtörődömséget, a bü­rokráciát, a dolgozók jogos panaszai orvoslásának elhanyagolását. Né­hány levél legutóbbi postánkból: ..Intézés alatt van, ,,..j várjon türelemmel . Amikor a katonaságtól leszerel­tem, 1952. december 1-től a diós­győri beruházásokat ikivitelező trösztnél dolgoztam, mint teher­gépkocsivezető. A vállalatnál a gép­kocsielőadó és a szállítási osztály vezetője sokszor mondta el nekünk, hogy a tonna-kilométer után pré­mium jár, ezt, kollektív szerződé­sünk elő is írja. A trösztnél 1953, április 1-ig dolgoztam, akkor más­hova helyeztek gépkocsivezetőnek. A vállalatnál töltött 4 hónap alatt kb 25—30 czier tonna-kilo­métert értem el, de az ezért járó prémiumot, a mai napig sem kap­tam meg. Többször érdeklődtem, sürgettem, azt a választ kaptam, hogy „intézés alatt van, várjon tü­relemmel .. Nem tudom, mi akadálya lehet jogos járandóságom kifizetésének- A vállalatnál rendesen dolgoztam, te­hergépkocsimat, a legjobb állapot­ban adtam át. Nem ártana, ha újból áttanulmányoznák a Szabad Nép június 21 -i vezércikkét azoK, akik -ülnek az ügy elintézésén“. Ideje, hogy megtanulják: kötelességük a leglelkiismeretesebben foglalkozni a dolgozók jogos kívánságainak elin­tézésével, mert ami náluk „apró ügy“, iaz személyszerint az illető dolgozót igen közvetlenül érinti. OLÁH FERENC Mezőkövesd, Sztálin u. 76­Az építők szakszerveze­, ■ tériek területi bizottsáaa \ i. ,Vj *7----------------------------—----s_ es a szellemi dolgozók Vállalatunk üzemi bizottságának elnöke. Tettinger elvtárs érdeklő­dött az építők szakszervezetének területi bizottságán az üdülési meg­bízottnál. Oszip elvtársnőnél: mi van a júliusi üdülési beutalásoKkal? Azt a választ kapta, hogy vállala­tunk részére nincs beutalójegy, Tettinger elvtárs erre közölte:’ á vállalat dolgozói igénylik a beuta­lást. Oszip elvtársnő- megkérdezte: fizikai, vagy szellemi dolgozók igenyllk-e? Mikor Tettinger elvtárs megmondta, hogy műszaki és ad­minisztratív dolgozókról van szó, az elvtársnő azt a rendkívül meglepő kijelentést, tette: „szellemi dolgo­zóknak vajmi kevés joguk lehet ilyen követelésre-“ Felháborodottan tiltakoztunk ki­jelentése miatt. Figyelmébe ajánl­juk, hogy olvassa el nagy pártunk vezetőinek tanításait, Útmutatásait a szellemi dolgozók munkájával kapcsolatosan. Egyébként megkér­dezzük Oszip elvtársnőtől, aki szin­tén szellemi munkakörben (dolgo­zik: vájjon saját magára is vonat­koztatja-e a megállapítást és mint szellemi dolgozó vclt-e már üdülni? Kérdezzük az| is, hogy fizet-e szak- szervezeti tagdíjat, mert mi fize­tünk és az a véleményünk, hogy nemcsak kötelességeink vannak a szakszervezet iránt, hanem joggal várhatjuk, hogy a szakszervezet ál­tál biztosított kedvezményekben részesüljünk. Szeretnénk, ha Oszip elv társnő az újságban válaszolna kérdéseinkre, mert népköztársaságunkban nem úgy becsülik meg a műszaki és ad­minisztratív dolgozókat, mint aho­gyan azt — kijelentése legalább is erre mutat -—- Oszip elvtársnő el­képzelné. A 43/2. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT MŰSZAKI ÉS ADMINISZTRATÍV DOLGOZÓI „fereztem, hogy nekem is , szól a Szabad Nép vezércikke" Igen nagy figyelemmel olvastam a Szabad Nép június 21-i számában megjelent vezércikket, önbírálat­tal megállapítom, hogy nekem is szól, nagymértékben vonatkozik az én munkámra is. Én is egyoldalú módon csak a termelés fokozását tartottam szem előtt és sok esetben elfelejtkeztem arról, hogy éppen a dolgozókról való állandó gondosko­dás jelenti a terv teljesítésének nélkülözhetetlen előfeltételét, hi­szen a dolgozók hajtják végre a tervet. Több esetben megiö.tént, hogy nem intézkedtem sürgősen a dolgozók jogos kérelmeinek megva­lósítására. Több ízben panaszkod­tak amiatt, hogy rossz állapotban vannak a melléképületek, megtel­tek a szemétgödrök, a szennyvízcsa­torna, hibák vannak az illetmény­szén kiadásánál stb. A Szabad Nép vezércikke felnyi­totta a szememet, rájöttem, milyen hibákat követtem el. Megfogad­tam, hogy pártunk útmutatása sze­rint kijavítom ezeket a hibákat. DÉMUT TIBOR Rudolftelep­Ki a feleiős Alsókéked­Au ...... ........ . M ... I .. I ■ fürdő csukott kapuiért? Alsókéked-fürdő megyénk északi részében fekszik, kéntartalmú vize gyógyító hatással van izületi, reu­matikus fájdalmakra. A múltban az „urak", az élősködő kizsákmányolok nagy számban keresték fel a fürdőt részben gyógyhatása, részben szép fekvése miatt­A felszabadulás után Alsókéked- fürdő is a dolgozóké lett. Hollóhá­záról — ahol 170 ipari dolgozó la­kik — tavasztól késő őszig minden évben sok gyógyulást kereső, pi­henni, szórakozni, vagy sportolni vágyó dolgozó látogatta a fürdőt. Közepes méretű nyitott medencéje is van, amely — egyedül a környé­ken — az úszásra jó lehetőséget biztosít. Ez évben azonban keserű megle­petés érte azokat, akik Alsókéked- fürdőbe mentek- Csukott kapukkal találták szembe magukat A gyógy­fürdő — állítólag — „felújítás alatt van“, a valóságban azonban a munkának semmiféle nyomát sem lehet látni. Kérdezzük: miért nem lehetett a felújítást ősszel, vagy tavasszal végrehajtani? Vagy ha valamilyen ok miatt mégis elmaradt, most miért nem csinálják a leggyorsab­ban, hogy — ha késve is, de — az idén még használhassuk a főidőt? Ennek az ügynek intézőire __ he­lyesebben hallgatóira — is ráillik az. hogy bürokratákká váltak, nem törődnek a dolgozók igényeinek kielégítésével, nem gondoskodnak előrelátóan és szeretettel a dolgo­zókról, Sürgős intézkedést várunk A hollóházai kerámiagyár dolgo­zói nevében: STEINER BÉLA üb- elnök. Miért nem kapják meg idejében és teljes összeg­ben a beadott tej árát az arlói dolgozó parasztok. Az arlói dolgozó parasztoknak jo­gos panaszuk van a tejkezelővel szemben. A tejkezelő arra hivatko­zik, hogy a beadásra vitt tej zsír­tartalma nem éri el az előírt szá­zalékot. emiatt önhatalmúlag ala­csonyabban szabja meg a beadóit tej átvételi árát. Vannak esetek, amikor kijelenti, hogy egy-egy li­ter tejért 10—15, vagy 20—25 fil­lért fizetnek mindössze. Mint me­gyei tanácstag elmentem a tejé(vé­telhez a tanácsélnökhelyetfes elv­társsal. Mondtuk a tejkezelőn&k: jelölje meg a névsorban, kik azok, akik gyengébb minőségű tejet hoz­nak. Megmértük ezeknek a tejek­nek zsírtartalmát. Valóban akadt is közöttük 3, amely gyengébb minő­ségű volt. Amikor azonban az ösz- szegyüjtött egész tejmennyiségből vettünk próbát, megállapítottuk, hogy zsírtartalma 4-3 volt, ami igen jó. Ezek a tények és sok más kisérő körülmény azt az alapos gyanút kelti, hogy a tejkezelő visszaéléseket követett el. A dolgozó parasztok el­várják, hogy felettesei a legsürgő­sebben erélyes vizsgálatot indítsa­nak az ügyben, vonják felelősségre eljárása miatt- Egyszersmind intéz­kedjenek arra is, hogy a beadott tej árát idejében kifizessék, meg­szűnjék az a jelenlegi helyzet, hogy nálunk a dolgozó parasztok pén­züket csak 2—3 hónap múlva kap­ják meg. PAPP MÁTYÁS megyei tanácsig­. eletert dolgozzék jobban A MEZONYABADI „VJELEI“ MINDEN EGYES TAGJ, ESTE VAN. Az eper fa alatt, a ledöntött fatönkön ülve két ember beszélget. néni szép dolog. Te, mint a növény termesz- tesi brigád vezetője, tudhatnád, hogy így mm fo­gunk semmire sem haladni. •. Früstök után menni csak a határba. • . ilyen nagyi dologidőben, mikor vo}t e~ ÍQV? A dolgozó parasztok kinevetnek ben­nünket — mondja elgondolkozva Máté János, a me- zönyárádi ,,Uj élet“ termelőcsoport kanásza. — Gondolj csak vissza annakidején, amikor még Silbiger Gyula 1000 holdas birtokán cselédeskedtünk... Mindketten a túloldalon sötétlő cselédházak felé néznek, — NA, ÓFF, elég volt már a döglésből. Hasára süt a nap a büdös parasztjának, mégsem akar moz­dulni .. .! Dühös káromkodás közben veri a kis eselédhízak ablakéit az intéző úr megbízottja — magyarul: haj­csárja­Pillanatok múlva keservesen nyikorognak a cse­lédházak ajtói, A családfő legtöbbször az asszonnyal együtt indul munkába Csak tapogatóznak, mert ilyenkor, éjjel 2 órakor még sötét van. Vállukra veszik a kapát, kaszát, vagy gereblyét, s mennek a határba. Igyekeznek, hogy mire a nap felkel, a föl­deken legyenek, mert, különben kiállítják eket a munkából s akkor mehetnek koldulni, — éhhalál vár a családfa. Az asszonyok szorongva, aggódva néznek vissza káraik felé. A kicsinyek még alusznak. Egyedül ma­radlak. Vájjon nem gyujtják-e magukra a. házat, váj­jon nem tesznek-e kárt magukban? — kínozza őket a gondolat. Azok az asszonyok szerencsésebbek, akik­nek nagyobbacska gyermekük van. Elmarad az iskolá­ból, s ügyel a kiesebbekre. KÉSŐ ESTE, amikor a munkából hazatérnék, azt sent tudják, mihez kezdjenek hamarabb. A pet­róleumlámpa pislogó fényénél vakoskodnak, Legtöbb­ször puliszkát, vagy krumplit, főznek vacsorára■ A ki­csinyek állandóan anyjuk szoknyája körül sündorog- nek. Álmosak, de még inkább éhesek Alig várjuk, hogy elkészüljön, a vacsora­Mire az asszony is ágyba kerül, közel as éjfél, Néhány rövid óra múlva újra talpon vannak, hogy a másnapi kukoricapuliszkát, vagy máléskenyerct biz­tosítani tudják a családnak­így volt ez Visontai nyugalmazott jegyző csincse- fa,nyai földbirtokán is. öt cseléd dolgozott a iOC hold földön. De hogyan? Állat módjára. Éjjel két órakor már az ökrök nyakában volt. a járom. Nem sokkal később az asszonyok síró gyerekkel a karjukon, szer­számmal a vállukon szintén a határba indultak. De így volf ez minden faluban Horthy Magyarországán. * ERŐS SZÉL rázza az eperfát, mely érett eprét, hullatja az alatta ülők nyakába. — Igen. ez volt a keresű múlt — szól halkan Máté. — Ma már más, boldog az élet. Asszonyainknak nem kell két órakor felkelniük. A kicsinyek sem ma­radnak otthon őrizetlenül. Napköziotthon várja a gyermekeketElég volna, ha reggel 6—7 óra felé men­nének munkába az asszonyok és 3—6 órát dolgozná­nak. Nem itt tartanánk már a növényápolással, s az aratással. De látod. Gulyás elvtárs, nálunk még a férfiak is csak früstök után mennek dolgozni. Első­sorban a te feleségednek, meg az elnök felesegének kell&ne példát mutatnia a többieknek. — KÉNE. KÉNE, de hát az asszonynép már igen megszokta, a jómódot. Holnap lesz a napja, beszélek velük., mert csak így gyorsíthatjuk meg a növény­ápolást, és az aratást. Igazad van, Máté elvtárs. Gond­talanul. boldogan élünk, magunknak dolgozunk, még­sem megy ügy a munka, ahogy kellene. Átestünk a ló másik oldalára. Elfelejtettük a múltat, nehezen tudjuk megérteni, hogy két kezünk fáradságos gyü­mölcsét mi élvezzük, asszonyaink, gyermekeink ru- házodnak, a kicsik tanulhatnak •. — Szóval,.. változtatunk a hibákon.. .! A hold már magasan jár. Hosszúra, nyúlt a be­szélgetés. Gulyás és Máté keményen kezet szorít, s mindkettő haza indul. Gulyás maga elé mormolja: ... HAT IGEN Hajcsár nélkül, szabadom, a ma­gunkéban dolgozunk. Szép az életünk, de még szebb lesz, ha mindenki becsületesen dolgozik az nUj élei­be»“« _ Ezzel érveljenek falusi népnevelőink Milyen veszteséget jelent a kései aratás ? Megyeszerte érik a gabona. Min­den perc késés az aratásban igen nagy szemveszteséget, kárt jelent dolgozó parasztságunknak és nép­gazdaságunknak. (la vsak egy nappal később kezdünk a beérett kalászok aratásához, ez már kilók­ban, sőt megyei viszonylatban va­gonokban mutatkozik meg. Nézzünk egy példát. Egy dolgozó paraszt 4 holdon vetett kalászost, most átlagosan 10 mázsás termést vár hoidankint. Egy napot késett az aratással. A szemveszteség két százalékos, ami 80 kilogramot Je­lent. Ez egy embernek a 4 havi kenyérellátását teszi ki. Másik példa. A négyes! „Uj ba­rázda“ termelőszövetkezet 600 hol­don vetett kalászosokat. Ha egy napot késik az aratással, 121 má­zsa és 20 kilogram szemveszteség- gel takarít be. Ez a mennyiség 51 embernek biztosította volna egész évi kenyérellátását. Megyénkbeu 300 ezer holdon ve­tettek kalászost. Ugyancsak egy napos késést alapul véve a szem- veszteség 65.127 mázsa lesz. Ezzel a mennyiséggel az ózdi járás 30.000 ellátatlan dolgozójának le­hetne biztosítani egész évi kenyér­szükségletét. A gabonafélék aratásánál kétna­pos késés már 5 százalékos szem- veszteséggel jár. Ha a fcntcmlitett dolgozó pa­raszt két napot késik az aratással, akkor már oly nagy lesz a szem­veszteség, hogy azzal egy ember­nek 10 havi kenyérszükséglctct lehetne biztosítani. T'egyuk tel: a ncgycsi „UJ baráz­da“ termelőszövetkezet két napot késett az aratásban. Az 5 százalé­kos szem veszteséget alapul véve, 303 mázsával kevesebb terményt takarítanak be. Ez 125 ember egész évi kenyérszükségletét fe­dezte volna. Ha megyénkben minden arató két napot késik, akkor 182.819 má­zsa gabona vész kárba. Ez a meny- nyiség 60—65 ezer ember kenyér- sziikséglctét biztosította volna egész cvre. Képzeljük cl, hogy ezt a 162.819 mázsa gabonát vagonokba rakjuk. Ehhez 13 kilométer hosszúságú szerelvényre volna szükség. Eny- nyi gabonával szinültig megtölt­hetnénk megyénk egyik legna­gyobb gabonaraktárát. Néhány számadat. De beszédes számok, bizonyítják, milyen súlyos károkat okoz az, ha két, vagy akárcsak egynapos késéssel kez­dünk hozzá a gabona aratásához. Szívleljük meg, amit a számok mondanak, s használjunk ki min­den napot, minden órát és minden percet, hogy időben, szemveszteség nélkül takarítsuk be a bő termést. Viaszérésbea arassuk a búzát! Az árpa és több helyen már a búza aratása is megkezdődött megyénkben- Legértékesebb kenyérgabonánk, a búza aratásával, ha már kaszára érett egy napot sem szabad késlekedni, mert a késlekedés rendkívül nagy minőségi és mennyiségi veszteséget okoz. Az élenjáró szovjet agrártudomány el­méleti és kísérleti megállapítása szerint a búzát via3zérésben kell aratni, mert ekkor a legkisebb a szemveszteség és ekkor nyerjük a legjobb minőségű búzát is. Mi is az a viaszérés? A búza — érésének folyamán — 4 szakaszon megy keresztül: I A TEJES ÉRÉS. Ekkor a búza- -*-• szemek még zöldek, vagy világos zöidessárgák, két ujj között könnyen szétnyomhatók és belőlük tejszerü nedv préselhető ki, innen származik a tejes érés elnevezés. Az ilyen állapotban lévő búza még nem érett meg az aratásra, mert az így levágott búzaszemekben lévő tejes belső tartalom az utóérés folyamin beszárad, a mag ennek következtében ösz- szefonny.ad, vékony lesz, belső tartalma nem lesz, s jóformán csak maghéjból áll- Az ilyen búzának igen nagy a súlyvesz­tesége s mint vékony, ráncos szemekből álllő áru nem felel meg. Tekintve, hogy ilyenkor még a búzanöveny és különösen a kalász zöld, vagy zöldes színű, gazdáink tejes érésben a búzát soha nem is arat­ják, tehát túikorai aratásból a gyakor­latban veszteség előállani nem szokott, p A VIASZOS, VAGY VIASZÉRÉS. Ekkor a búzaszemnek színe már sárga és pedig világos viaszsárga színű, — innen az elnevezés. — Két ujj közölt, már csak erősebb nyomásra gyúrható szét, de körömmel még könnyen kettévágható. Ilyenkor már a szemből nem jön tejfehér nedv, hanem a szétnyomott búzaszem belseje tésztaszerü, kenhető viaszszerü anyagból áll, amely a levegőn csakhamar lisztszerü anyaggá sűrűsödik. Az ilyen állapotban lévő búzát sürgősen le kell aratnunk, nem szabad egy napig sem késlekednünk, mert ebben az állapotban lesz a legkisebb a szemveszteség — még egyáltalán nem pereg — s az_így ara­tott búza adja a legjobb minőséget is. Az utóérés folyamán ugyanis ez a búza már nem topped meg, benne beszáradó tejtartalom nincs — tehát súlyveszteség sem következik be — ellenben megpiro­sodik, héjalatti része még vastag, sikér­tartalma tehát magas. Minősége, színe, alakja, sikértartalma a legjobb, ki­fogástalan. Ilyenkor maga a búzanövény már általában sárgaszinü, a kalászokon pelyvalevelük tövénél itt-ott még zöldes és éppen az az' oka annak, hogy a gaz­dák általában — felületes rálekintésre — körömpróba nélkül ezt az aratásra legkedvezőbb érésű szakaszt lekésik, azt gondolva, hogy a búza még nem érett meg a lekaszálásra. Ezzel viszont igen nagy hibát követnek el, mert a viaszérés időtartama rövid, csupán pár nap (külö­nösen a rekkenő meleg aratási időben) s utána az érési folyamat következő sza­kaszába lép, melyet 3 TELJESÉRÉSNEK NEVEZÜNK. • A búza szemek egyformán sárga­barna színűvé válnak, az ujjak között egyáltalán nem morzsolhatok széjjel, kö­römmel is csak nehezen vághatok ketté, de még könnyen szétharaphatók. Ekkor a belsejük már nem viaszos, hanem lisz­tes tartalommal van tele- Az ilyen búza már lazán ül a pelyvalevelek között s ha magától még nem is pereg, de a kasza csapásai, .vagy az aratógépek vitorlái által okozott ütésre az érettebb, tehát a leg- teltebb, legszebb szemek már kihullanak a pelyvalevelek közül, a búza már aratás* kor peregni kezd s ez a folyamat a ke- resztelés, hordás, asrtagolás és cséplés folyamán folytatódik és tetemes nagy­ságra növekszik az igy előálló szemveszte­ség. Ezeken a meunyiségbeü veszteségeken felül az ilyen búza minősége is rosszabb, mint a viaszérésben aratott búza színe ugyanis már nem pirosodik meg az utó­érés alatt, hanem barnasárga marad. Héjalatti része vékonyabb — ezzel vi­szonylagos sikértartalma kisebb, minő­ségi értéke tehát alacsonyabb. Az elmondottakból látjuk, mekkora kárt okoznak saját maguknak és uépgaz- daságunknak azok, akik csak ebben az érési szakaszban aratják a búzát. N» tévessze meg a parasztokat a felületes rátekintés, az, hogy ilyenkor a búzatábla már egyenletesen szép sárga, a búza­növény maga is teljesen megsárgult, a peiyvalevelek erezetei sem zöldek már, a kalászok kiteltek s igy mutatósak. Fel­tétlenül gondoljanak arra, hogy ebben az érési állapotban már nagy a szemveszte­ség, hogy a bíza már nem kapja meg szép barnáspiros színét és minőségileg is romlik. Sőt különösképpen figyelembe kell venniök, hogy a viaszérésben való aratás elmulasztása miatt még ennél is nagyobb veszteségnek teszik ki magukat, mert a teljes érést a rekkenő hőségben rövid néhány nap alatt felváltja a búza követkző érési szakasza: A A TÚLÉRÉS, VAGY HOLTÉRÉS. *• Ekkor a búzaszemek már egészen lazán ülnek a pelyvalevelek között s maga a csupasz búzaszem „kiül“ a kalászra, kilátszik a pelyvalevelek közül. Ilyenkor a búzaszemek, szabadszemmcl láthatók. Ez azt a teljesen alaptalan, hamis érzést kelti a gazdában, hogy bőséges aratása lesz. Pedig ilyenkor már könnyű érin­tésre, sőt szélmozgásra is kihullanak a szemek. Kiperegnek. Ezek a szemek sárgabarna színüket megtartva kőkemé­nyek lesznek, körömmel egyáltalán nem nyomhatok be. sőt fogak között is csak nehezen haraphatok el. Törésük már nem lisztes, hanem kagylós (kagylószerü nyomot hagyva maga után válik el a kettéharapott két félrész egymástól). A búzaszemet teljes egészében keményítő tölti ki, héjjalatti része vékony, sikér­tartalma igen kevés. Az ilyen állapotban learatott búza szemvesztesége, pergése szinte felmérhetetlen. Az aratás, keresz­tezés, hordás, asztagolás folyamán elper- gett búzaszemek a száraz tarlón alig vehetők észre, hanem csak később, a per* gésből kikelt kelts árulja el, milyen ren­geteg búzaszem ment veszendőbe. Ezen felül a túlérett búza szalmája is egészen barna-árpa színűvé válik, száraz, ennél­fogva könnyen törik, a kalászok letöre­deznek a szalmáról és összegviijthetetlenül (hacsak kézzel külön fel nem szedegetik) a földön maradnak. A tapasztalatátadásra hozzánk érkezett szovjet agronómusok egy-egy négyzetméternyi területről 50—60 ilyen törött kalászt is összeszedtek s — hallgatóik csodálkozására — kiszámítot­ták, hogy a késői aratás, a gondatlan munka következtében sokszor több. mint 50 százalékot is kitesz a perges folytán előállott szemveszteség. Ezzel pedig dol­gozó parasztságunkat, népgazdaságunkat felmérhetetlenül súlyos károsodás éri. Le kell tehát leplezni, keményen vissz* kell verni az osztályellenség kártevő szán­dékú „szaktáncsait“, az olyan ..főtanácso­kat“, hogy „akkor jó az aratás, ha tele van a bocskor“, tudniillik — kipergett szemekkel. Arassuk a búzát — többszöri gondos körömpróba után — feltétlenül viaszérés- ben, mert így mentjük meg a legtöbb értéket magunk, népgazdaságunk számára, így még könnyebben tudjuk teljesíteni beadási kötelezettségünket, több marid szabadpiaci értékesítésre is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents