Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1953-07-05 / 156. szám

I

H ráfiló

vasárnap helyszíni közvetítést ad az országgyűlés szombati ülésérői

AZ MDP BORSOD-AB

AUl-ZEl

*1PLÉN MEC

5YEI PARTE

IIZOTTSÁGÁNAK LAP3A

IX. evíoiyarn 156. szám

Ara 50 fillér

Miskolc, 1953 július 5, vasárnap

i

NAGYOBB FIGYELMET AZ ALULROLJÖVO BÍRÁLATRA

A PÁRT ELŐTT, minden egyes pártszerv és kommunista vezető előtt napról napra hatalmas feladatok tornyosulnak. Pártunkra, amelynek vezető szerepe van az állami, gazdasági és kulturális élet minden területén, nagy felelősség hárul. E feladatok megvalósítására a pártszervek és vezetők csak akkor képesek, ha munkájukban állandóan a párttagságra támaszkodnak.

Óriási erő van a párttagság aktivitásában, odaadásában, önzetlenül és öntudatosan végzett munkájában.

A dolgozó nép és a párt iránti szeretet, az áldozatkészség, az önként vállalt fegyelem, a szervezettség olyan közösséggé kovácsolja össze a kommunistákat, amely úrrá lehet minden nehézségen, elsöpörhet minden akadályt.

A kommunista vezetők csak akkor végezhetnek jó munkát, csak úgy aktivizálhatják a párttagságot, ha környezetükben biztosítják a szabad véleménynyilvánítás légkörét. Nincs olyan vezető, aki mindenütt ott lehet, mindent észrevehet, aki egyedül megtalálja minden hiba kijavításának módját. A kommunista vezetők sem csalhatatlanok. Előfordulhat, hogy helytelenül ítélnek meg embereket és dolgokat, nem a leginkább célravezető úton keresik a megoldást. Intézkedéseikbe előbb-utóbb hiba csúszik, ha elzárkóznak az egyszerű párttagok véleményétől, nem hallgatják meg bírálatukat. A jó vezetőnek tudnia kell, hogyan éreznek, gondolkodnak a kommunisták, mit kívánnak a tömegek, az egyszerű emberek, akik a munka apraját végzik: akik gyakran a bőrükön érzik, s éppen ezért hamar észreveszik a hibákat. A párt és az állam bármely poszton álló vezetőit csak a dolgozó tömegektől jövő bírálat, a tömegek véleményének, kritikájának meghallgatása, tettekreváltása óvhatja meg komoly hibák elkövetésétől.

PÁRTSZERVEZETEINKBEN, a törnegszer vezetékben, a különböző állami szervekben és intézményekben sok szó esett már erről. A birálat és önbirálat fontosságát mindenfelé hangoztatják; alig van olyan taggyűlés, vagy termelési értekezlet, amelynek beszámolója, előadója meg ne emlékeznék a kritika és önkritika jelentőségéről. De ezt nem elég csak hangoztatni. Az újságok gyakran írnak arról, hogy itt vagy ott elfojtják a bírálatot, üldözik, megfenyegetik a bírálókat. Bizony, nem ritka még nálunk az ilyen gyalázatos eset, élesen fel kell lépni ellene. De a mi pártunk sokkal többet akar ennél az elemi követelménynél. A birálat csak akkor bontakozik ki, ha bátorítják, segítik, — ha a vezetők nem egyszerűen eltűrik, hanem akarják a bírálatot. Taggyűléseken, értekezleteken nem egyszer csodálkoznak a helyi vezetők, miért szólalnak fel kevesen, bátortalanul, miért nem bírálnak a dolgozók. „Hiszen kértük, felszólítottuk őket“ — bizonygatják, s nyugtatgatják magukat. Az ilyen vezetők gyakorta hivatkoznak „a tagság passzivitására“.

Pedig a hiba bennük van. A bírálatot nem lehet ráolvasással, felszólt fásokkal kifejleszteni. Csak az bírál bátran, aki tudja, hogy ha becsületesen elmondja véleményét, nem ripa- kodnak rá, nem nevetik ki, nem gúnyolódnak szavain. Ahol úton-útfélen letorkolják, „elvileg“ elismerik s valójában visszautasítják a dolgozók bírálatát, ahol legyintenek rá, ahol bizalmatlanságot érez a biráló, — ott a szó belefagy az emberekbe, Hányszor tapasztaljuk: ha valaki őszintén, bátran felveti a nehézségeket, — lemosolyogják, megróják, nem egyszer opportunistának bélyegzik Gyakran válaszra sem méltatják a bírálót. Pedig minden bírálatot meg kell hallgatni, elvtársi módon kell meghallgatni még akkor is, ha nincs igaza a bírálónak. Szükség esetén elvtársi segítő szóval kell megmagyarázni neki, miben tévedett;ugyanakkor bátorítani kell, hogy máskor is őszintén, gerincesen, minden gátlás. nélkül tárja fel problémáit, észrevételeit.

ÉS PERSZE, EZ SEM ELÉG. Hányszor halljuk: „Minek bíráljak, annyit ér, akár a falrahányt borsó1 A bírálatot elfogadni, nem visszautasítani — ez csak az első lépés. A biAz országgyűlés szombati ülése

rálatot elfogadni azt jelenti, hogy meg kell valósítani belőle mindazt, ami helyes. Az is letöri a biralót, ha elsiklanak kritikája felett, ha minden marad a régiben, ha tovább tűrik a hibát, — a hibát, amelynek megszün- etését saját ügyének érzi és szenvedélyesen akarja. Azok a funkcionáriusok, akik percenként hajlandók „önkritikát gyakorolni“, akik csak ígérgetnek, de ujjúkat sem mozdítják a birálat megvalósításáért, — lábbal tiporják a dolgozók véleményét, meggyőződését, semmibe veszik jószándékukat, felelősségérzetüket, ha burkoltan is, — de elfojtják a bírálatot. A hiba feltárása nem öncél, csak kijavítása viszi előre ügyünket.

GYAKRAN HALLANI azt is: csak az bíráljon, aki maga nem követ el hibát, nem dolgozik rosszul. Pártunk szellemétől idegen, hamis álláspont ez. amely belefojtja a szót a dolgozókba. Millió és millió becsületes, egyszerű ember él hazánkban, aki tisztességesen elvégzi a maga munkáját, de nem tűnik ki kivételes tehetségével, gyakran hibázik is. Ki vonhatja meg ezektől azt a szent jogukat, hogy nyiltan bíráljanak, elmondják véleményüket, feltárják a még oly apró fogyatékosságokat is? Micsoda öntelt, fölényes vezető az, aki ezeket a milliókat ki akarja re- keszteni a birálat jogából, s a biráló hibáira hivatkozva, akarja meggátolni, hogy saját hibái szőnyegre kerüljenek? Micsoda vezető az, aki aszerint Ítéli meg a birálat jogosságát: kitől jön, ahelyett, hogy azt nézné: mi a lényege? Pártunk minden tagjának, hazánk minden állampolgárának joga és kötelessége a vezetést bírálni.

És százszorosán fontos a birálat annak meghallgatása azokban a dolgokban, amelyek a párt és a tömegek viszonyát a legközvetlenebbül érintik, a dolgozók életviszonyának, munkafeltételeinek, ellátottságának kérdéseiben. Aki itt nem hallja, meg a dolgozók szavát, nem figyel fel jogos igényeikre —-a. maga területén lazítja a párt. és a tömegek kapcsola-. tát.

HA AZT AKARJUK — márpedig ez elhatározott szándéka pártunknak. — hogy a dolgozók milliói bátran bíráljanak, emberibb, barátibb szálaknak kell szövődniök a vezetők és az egyszerű dolgozók között. Meg kell szüntetni azt a távolságot, amely ma gyakran fennáll még közöttük. Ma még sokszor úgy érzik az egyszerű emberek: vannak vezetőink, akinek gondjai nem az ő gondjaik, félve fordulnak az ilyenekhez, mert lenézéstől, visszautasítástól félnek. A mi pártunk és államunk százezer munkást és parasztot ültetett a párt- és állami élet vezető helyeire. De nem egyszer tapasztaljuk, hogy ezek az elvtársak elszakadnak volt dolgozó társaiktól, ridegen, barátságtalanul beszélnek velük. Vannak munkásból lett igazgatók és miniszterek, párttitkárok és tanácselnökök, akikhez egyszerű ember alig juthat be. Vannak funkcionáriusok, akik megkövetelik, hogy a dolgozók felnézzenek rájuk. Funkcionáriusainknak arra kell törekedniük, hogy magasabb képzettségük, tudásuk ne elválassza, hanem közelebb vigye őket a dolgozókhoz. Az igazi kommunista vezetőt legjobb barátjának és elvtársának tekinti minden dolgozó; úgy érzi, bátran és bizalommal fordulhat hozzá élete, munkája minden kérdésével. A mi pártunk azt akarja, hogy a kommunista vezetőket ne csak becsülje és tisztelje, hanem szeresse is népünk. Vívja ki ezt a szeretetet minden egyes funkcionáriusunk.

LENIN ARRA TANÍTOTTA a kommunistákat, hogy valamely politikai párt saját hibáihoz való viszonya az illető párt komolyságának legbiztosabb ismérve. A mi pártunk ereje is abban van, hogy nem fél a kritikától és hibái feltárásától,, mert tudja, hogy a hibák és fogyatékosságok nyílt, őszinte feltárása hatalmasan gyarapítja erejét. A mi pártunk olyan levegőt akar teremteni, amelyben a bírálatot senki és semmi nem fékezheti. Ezt követeli, s nem utolsó sorban ebben áll a mi pártunk és a mi népi rendszerünk mélységes demokratizmusa.

(A Szabad Nép julius 4-i számából.)

Az országgyűlés szombat délelőtt folytatta munkáját Tíz órakor elfoglalták helyüket az országgyűlés tagjai, majd néhány perc múlva bevonultak az ülésterembe az ügyek ideiglenes vitelével megbízott minisztertanács tagjai.

A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülést. Megnyitó szavai után az országgyűlés megkezdte az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását- A törvényjavaslatot Nánási László, a jogi bizottság előadója ismertette. ’

— Az alkotmány értelmében a minisz" tertanácsnak egy vagy több elr.ökhelyef tese van, ugyanekkor az alkotmány nem tartalmaz intézkedést arranézve, hogy a minisztertanács elnökét akadályoztatása eretében melyik elnökhelyettes helyettesítse — mondotta- — Ezt a hiányt pótolja a javasolt módosítás, amely ebből a célból a minisztertanács elnökhelyettese, illetve elnökhelyettesei mellett megszervezi a minisztertanács első elnökhelyettesének, illetve első elnök- helyetteseinek állását. Továbbá a módosítás .értelmében a minisztertanács kiegészül az Országos Tervhivatal elnökével. Ezt indokolja a tervgazdálkodás alapvető jelentősége népgazdasági életünkben, aminek következtében szükségesnek mutatkozik, hogy az Országos Tervhivatal elnöke az államigazgatás legfelsőbb szervében, a minisztertanácsban is részt vegyen.

— Az alkotmányt módosító egyéb intézkedések egyes minisztériumok összevonására vonatkoznak.

— A gyakorlati tapasztalatok bebizonyították, hogy nem volt helyes a minisztériumi ügykörök messzemenő fel- darabolása. Ezáltal az államigazgatás egyes, szorosan összefüggő ágai elszakadtak egymástól, ami hátrányosan befolyásolta az ügyek intézését. Emellett a minisztériumok számának növelése következtében a minisztertanács tói nagyszámú testület lett ahhoz, hogy munkáját símán lebonyolíthassa. A minisztériumok javasolt egybevonása ezen a nehézségen is segít, amennyiben a minisztériumok számát leszállítja és így a minisztertanácsnak — mint tanácskozó ts határozó testületnek — a munkáját megkönnyíti. A törvényjavaslatot a jogi- bizottság letárgyalta és elfogadta.

Végül kérte az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot, fogadja el. .

Az előadó beszéde után az országgyűlés egyhangúlag elfogadta az alkotmány

módosításáról szóló törvényjavaslatot, majd az elnök szünetet rendelt el.

Megalakult az út kormány

Szünet után Rónai Sándor elnök bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa javaslatot nyújtott be a minisztertanács összetételére vonatkozólag. Az elnöki tanács javaslata alapján a minisztertanács elnökévé Nagy Imre. a minisztertanács első elnökhelyettesévé és egyben beliigyminifztarré Gerő Ernő. a minisztertanács első elnökhelyettesévé és egyben földművelésügyi miniszterré Hegedűs András, külügyminiszterré Boldoczki János, honvédelmi miniszterré Bata István, pénzügyminiszterré Olt Károly, igazságügyminiszterré Erdei Ferenc, kohó- és gépipari miniszterré Zsofinyccz Mihály, nehézipari miniszterré Hidas István könnyűipari miniszterré Kiss Árpád, bélés külkereskedelmi miniszterré Bognár József, élelmiszeripari miniszterré Alto- máré Iván, begyűjtési miniszterré Tisza József, építésügyi miniszterré Szíjártó Lajos, közlekedés- és postaügyi miniszterré Bebrits Lajos, népművelési miniszterré Darvas József, oktatásügyi miniszterré Erdey-Grúz Tibor, egészségügyi miniszterré dr Zsoldos Sándor, az Orszá gos Tervhivatal elnökévé Szalai Béla képviselőket az országgyűlés egyhangúlag megválasztotta.

Az országgyűlés ezután az alkotmány 43. §-ának (1) bekezdése értelmében Népköztársaság legfőbb ügyészét választotta meg hat évi időtartamra. A Nép köztársaság Elnöki Tanácsának javaslatára a Népköztársaság legfőbb ügyészévé egyhangúlag Czakó Kálmánt választották meg.

Ezután szünet következett, majd. Rónai Sándor elnök újból megnyitotta az ülést. A képviselők tapsa közben vonultak be Nagy Imre vezetésével a megválasztott minisztertanács tagjai.

Rónai Sándor elnök bejelentette, hogy a minisztertanács elnöke kíván szólni.

A minisztertanács elnökének beszéde

Nagy Imre, a minisztertanács elnöke a következő beszédet mondotta:

— Tisztelt Országgyűlés!

— Amidőn hazánk felszabadulása után a hatalmat a dolgozó nép vette kezébe az országban, a demokratikus népképviselet alapján az országgyűlés jelentősége lényegesen megnövekedett. Magyarország demokratikus újjászületésével a történelem viharában örökre alámerült a régi földesúri burzsoá parlament, mely az alkotmány sáncain kívül rekesztette a dolgozó népet, a munkásosztályt és a parasztságot. Az úri parlament törvényhozása és országkormányzása elmaradt, gazdaságilag fejletlen országot, szabadságától és jogaitól megfosztott népet hagyott maga után. Amióta a nép küldöttei bevonultak a törvényhozás házába és a népgazdaságot, a népjogot, magát a dolgozó magyar népet tették meg a törvényhozás fundamentumává, megkezdődött a gyümölcsöző törvényhozó munka, kibontakozott a nép alkotó kezdeményezése. Az előző országgyűlés jelentős alkotásokkal gazdagította a népi demokrácia sikereit az állami, gazdasági és kulturális élet számos területén. A szocializmus alapjainak lerakása, népgazdaságunk fejlesztése terén elért eredmények mindenekfelett nagyszerű munkásosztályunk öntudatos helytállását és áldozatkészségét dicséri.

A magyar munkásosztály, amely a hatalom letéteményese, a szocializmus előharcosa és főereje országunkban, méltónak bizonyult a ráháruló történelmi feladatokra és a szocia lizmus sorsáért érzett felelősséggel, minden nehézség, megpróbáltatás, ellenséges kisértés és aknamunka ellenére, szilárdan helytáll és megingathatatlan talpköve épülő, szocialista hazánknak.

— Eredményeink megteremtéséből méltóan kivette részét szorgalmas dolgozó parasztságunk, amely elemi csapással, károkkal és bajokkal küzdve bár, mindén nehézség ellenére hűséggel kitartott a népi demokrácia mellett és reménnyel eltelve, a jövőbe vetett biztos hittel takarítja be most verejtékes munkájának dús gyümölcsét. Munkásosztályunk és parasztságunk a haza iránti hű ségért és helytállásért legmélyebb hálánkat és elismerésünket érdemli ki. Eredményeink és sikereink kivívása pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának eredménye, amely a munkásosztály élén dolgozó népünket rávezette a szocializmus építésének széles útjára.

— Eredményeink forrása legdrágább kincsünk, szabadságunk. Munkásosztályunk és parasztságunk ennek birtokában vált képessé történelmi feladatok megoldására, hazánk százados elmaradottságának behozására, a kizsákmányoló régi úri rend megszüntetésére. A szabadság nyitotta meg az utat a szocializmushoz A szabadság szárnyakat adott népünknek, kibontakoztatta alkotó erejét, amely történelmünk legnagysze rűbb alkotásaival gazdagítja hazán kát. Ezt a szabadságot a szovjet nép fiainak vérehullásával hozta meg ne künk azért, hogy szabad és függet len országot, dolgozó népünk számé ra pedig jómódú, boldog életet te remtsünk. így lett minden sikerünk és eredményünk forrása a Szovjetunió, a kis népek önzetlen barátja, a béke és szabadság bástyája.

— A felszabadulással megnyílt előttünk az országépítés, a felemel kedés, a szocialista jövő nagyszerű perspektívája. De elvégezni a hatalmas munkát a saját erőnkből és anyagi forrásunkból nem tudtuk volna a Szovjetunió mindenirányú és hathatós támogatása nélkül. A kölcsönös gazdasági együttműködés keretében felbecsülhetetlen segítséget nyújtott és biztosan továbbra nyújtani fog, a szocializmus építésének, dolgozó népünk anyagi helyzete megjavításának nagy munkájához. Eredményeinkről szólva ezért fordu lünk e napon is őszinte köszönetünk kifejezésével a Szovjetunió népei és kormánya felé. (Hosszantartó nagy taps.)

Alkotmányos életünkben a népi demokrácia fejlődésében, egy-egy új országgyűlési ciklus határköve volt ; régi rendszer gazdasági és politikai

alapjainak felszámolása, valamint az újjáépítés, a felemelkedés, az ország békéjének és függetlenségének biztosítása terén.

A május 17-én választott ország- gyűlésben a megelőző parlamentnél jobban és mélyebben tükröződik az igazi népképviselet demokratikus el- /e, szilárdabb alapokon nyugszik a dolgozó néppel, a hatalom letéteményesével való eltéphetetlen kapcsolat, amely az országgyűlés feladatainak és szellemének, továbbá alkotmányos életünkben betöltött szerepének új népi tartalmat ad. Bizton mondhatjuk, hogy a -most összeült országgyűléssel fejlődésünkben új szakasz veszi kezdetét, amelyben fokozottabban kifejezésre kell jutni a nép szuverénitásának, a parlament nagyobb szerepének az állami élet törvényes irányításában, a felelős kormányzás alapelveinek és célkitűzéseinek meghatározásában, valamint az országgyűlés alkotmányos jogainak gyakorlásában.

A kormány feladatai ellátásában fokozottabban az országgyűlésre kíván támaszkodni, amelynek bizalmából az országot vezeti és amelynek a kormányzás terén kifejtett tevékenységéért, a haza jó, vagy balsorsáért, dolgozó népünk boldogulásáért teljes felelősséggel tartozik. Ugyanakkor biztosítani kívánja, hogy a minisztertanács, a törvényhozásra támaszkodva, az államügyek intézésének teljesjogú szerve legyen, amely a minisztériumok szélesebb hatáskörén és a miniszterek nagyobb felelősségén nyugszik. Ezzel lényegében további lépést teszünk előre államéletünk demokratizálása terén.

A gazdaságpolitika általános kérdéseiről

Tisztelt Országgyűlés!

Áttérve a gazdaságpolitika kérdéseire, hangsúlyozni kívánom, hogy a kormány, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége új irányelveinek reális célkitűzései és javaslatai alapján folytatja gazdaságpolitikáját. Ez azt jelenti, hogy népgazdaságunk fejlesztése terén feltétlenül számol az ország gazdasági erőforrásaival, hogy nem tűz maga elé olyan feladatokat, amelyeknek megvalósításához hiányoznak a szükséges feltételek, akár nyersanyagbázisról, akár az ország erejét és teljesítőképességét meghaladó, vagy túlzottan igénybevevő beruházásokról, akár a lakosság élet- színvonalának rovására menő egyeb túlzott gazdasági feladatokról van szó. A kormány a gazdaságpolitika terén azt a közmondást tartja szem előtt, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. Márpedig látnunk kell és ezt az ország színe előtt őszintén meg kell mondani, a felemelt ötéves terv célkitűzései sok tekintetben meghaladják erőinket, megvalósításuk túlzottan igénybeveszi erőforrásainkat, hátráltatja a jólét anyagi alapjainak gyarapodását, sőt az utóbbi időben az életszínvonal romlását vonta maga után. Nyilvánvaló, hogy ebben a tekintetben lényeges módosításra van szükség. A szocialista nehézipar fejlesztése nem lehet öncél. A népi demokrácia útján, a szocialista iparosítás útján úgy kell előrehaladnunk, a szocializmus felé, hogy az a dolgozó nép, elsősorban a szocialista építés derékhada, a munkásosztály életszínvonalának, szociális és kulturális helyzetének szüntelen javulásával járjon. Ebből világosan kirajzolódik a kormány gazdaságpolitikájának egyik legfontosabb feladata: népgazdaságunk fejlesztése ütemének és a beruházásoknak általános és jelentős csökkentése az ország teherbíróképességének megfelelően. Ebből a szempontból a kormány mind a termelés, mind a beruházások terén felülvizsgálja a nép- gazdasági tervet és javaslatot fog tenni megfelelő csökkentésére.

Módosítani kell a népgazdaság fejlesztésének irányát is. Semmi sem indokolja a túlzott iparosítást és ipari autarchiára való törekvést, különösen. ha nem rendelkezünk hozzá a szükséges alapanyagbázissal. Az autarchia amellett, hogy gazdasági elzárkózást jelent és túlzottan igénybeveszi az ország teljesítőképességét, eleve lemondást jelent olyan kedvező lehetőségekről, amelyek a nemzetközi áruforgalomba való fokozottabb bekapcsolódásból, a kapitalista országokkal való kereskedelmi forgalom-