Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1953-07-31 / 179. szám
itefc, 1053. július 31. IZAKMAGYARORSZÁG 8 OS* m Pártélet_______★ Mezőkövesd népnevelői a cséplés meggyorsításáért, a begyűjtés sikeréért Mezőkövesd dolgozó parasztjai a kenyérgabona betakarításának idei nagy csatájában példás szorgalomról, derekas helytállásról tesznek tanúbizonyságot. Szaporán megy a munka, egyre több azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik már a hordást is elvégezték és egyre türelmetlenebbül sürgetik a cséplőgépet. Mezőkövesd határában csaknem 7000 hold kalászost kellett learatni. Ezt a munkát a járásban elsőnek végezték el a mezőkövesdi dolgozó parasztok. A hordásnak körülbelül 70 százalékát végezték el. Eddig 100- nál több dolgozó paraszt már el is csépelt és mindjárt a cséplőgép alól eleget tett beadási kötelezettségének. Mint minden munkának, a csép- lésnek és a begyűjtésnek is elsőrendű jelentőségű lendítő ereje az agitáció, a Ezcp eredmények elérésében nagy része van a népnevelőknek. Több mint 200 lelkes népnevelő fáradhatatlanul végezte és végzi a felvilágosító munkát, hasznos tanácsokkal, személyes példamutatásukkal serkentik még jobb mun- kára dolgozó paraszttársaikat. Hogyan érvelnek, milyen módszerekkel dolgoznak a népnevelők? A cséplés és a gabonabegyüjtés meggyorsítására helyesen használják fel az agitációban az új kormány programját. Elmondják a dolgozó parasztoknak, hogy a párt Központi Vezetőségének határozata, a kormány programja feladataink előterébe a dolgozók életkörülményeinek és kulturális színvonalának állandó javítását, emelését állítja. Ennek eléréséért fokozott jó munkává] kell küzdenie minden egyénileg dolgozó parasztnak, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozóinak. Mezőkövesden is minden becsületes dolgozó azt akarja, hogy olcsóbb legyen az élet, többet lehessen vásárolni, a dolgozók életszínvonala már az őszre jelentősen emelkedjék Hangsúlyozzák a népnevelők: ennek egyik legfontosabb előfeltétele, hogy gyorsan behordjanak, csépeljenek és a gép alól téljésítsék a beadást. A mezőkövesdi egységes pártveze- iflösegj, a kerületi pártszervezetek helyesen osztották el a népnevelőket Minden cséplőgépnél 6 népnevelő van és még külön egy-egy felelős. Ezek naponkint meglátogatják a cséplőgépet, beszélgetnek a cséplőmunkásokkal, a csépeltető gazdával. Tájékoztatják őket a legfontosabb politikai eseményekről, a békeharc újabb hatalmas sikeréről, a koreai fegyverszüneti egyezmény aláírásáról és elmondják, hogy a gyors csépléssel, a beadási kötelezettség gép alól történő teljesítésével is a béke ügyét szolgálják. A cséplőmunkásokat tájékoztatják versenytársaik eredményéről, az ott szerzett tapasztalatokról. A népnevelő munkából az MNDSZ asszonyok is derekasan kiveszik részüket. Minden cséplőgépnél a hat népnevelő közül kettő MNDSZ-aktiVa. Főleg a női cséplőmunkásokkal, az asszonyokkal foglalkoznak. A kévevágóknak például elmondják, hogy az ő munkájuktól is nagyban függ a cséplés gyorsítása, attól, hogy milyen gyorsan és ügyesen adogatják a kévéket az etetőknek. A csépeltető gazda feleségének figyelmét felhívják: neki legfőbb érdeke a beadás gyors teljesítése, mert az átvételi áron felül gyorsbeadási jutalmat, is kapnak, hamarabb vihetik szabadpiacra a felesleges terményt, hamarabb jön sok pénz a házhoz, bőven vásárolhatnak ruhafélét a leszállított árakon. Az MNDSZ asszonyok a legjobb teljesítményt elérő cséplő munkacsapatnak versenyzászlót ajándékoznak. A cséplés és a gabonabegyüjtés meggyorsítására széleskörű versenymozgalom bontakozott ki. Nemcsak a cséplőgépek, hanem a kerületek, sőt még az utcák dolgozói is versenyben vannak egymással, hogy ki végzi el hamarabb a csép- lést, teljesíti a beadást. A kerületek versenyében jelenleg a m kerület dolgozóié a babér. Az utcák közötti versenyben a Sára utca dolgozói vezetnek. Ebben az utcában két dolgozó paraszt kivételével már mindenki elcsépelt és teljesítette a beadást. A többi ufca és kerület dolgozói nem sokkal maradtak le mögöttük. A népnevelők a felvilágosító munkában jól alkalmazzák a szemléltető agitációt, felhasználják a hangos- híradót is. Különböző tréfás, de bíráló. serkentő rajzok jelennek meg a késlekedőkről. A versenytáblákon olvashatók, kik az élenjárók és kik maradtak le. A hangoshíradó naponta többször is bemondja, kik csépeltek már el, s tettek eleget nyomban az állam iránti kötelességüknek. Naponta ismertetik a legjobb cséplő munkacsapat eredményét, s nótával köszöntik a legjobbakat. A jó agitációs érvek, a helyes módszerek és a szép eredmények mellett található azonban hiányosság is a népnevelők munkájában. Az igen helyes módszer, hogy minden cséplőgépnél vannak népnevelők, s beszélgetnek a csépeltető gazdával és a cséplőmunkásokkal, de helyes, ha a csépeltető gazdát már a cséplés előtt is felkeresik. Miért? Számtalanszor tapasztalták már a mezőkövesdi népnevelők is, hogy megérkezett, ugyan pontosan a cséplőgép a gazda udvarába, de csak fél, vagy egy órával később kezdhettek dolgozni Legtöbbször amiatt, mert nem volt elegendő segítség, a szomszédok, vagy az ismerősök nem pontosan érkeztek a csépléshez. Tapasztalták azt is több esetben, hogy a gazda a beadást azért nem tudta a cséplőgéptől teljesíteni, mert nem volt, teljesen rendben a beadási könyve. Mindezeket az akadályokat ki lehet küszöbölni azzal, ha a népnevelők a dolgozó parasztokat már a cséplés előtt felkeresik, bejelentik, hogy a cséplőgép ekkor és ekkor érkezik hozzájuk, gondoskodjanak már jóelöre elegendő segítségről. Nézzék meg beadási könyvüket és ha valami igazítanivaló, javítanivaló van rajta, vigyék el a tanácshoz, hogy a cséplés megkezdéséig teljesen rendbetegyék és beadási kötelezettségüket mindjárt a cséplőgéptől teljesíthesse az illető dolgozó. A mezőkövesdi dolgozó parasztok a mezőkeresztesiekkel vannak párosversenyben Jelenleg a kövesdieké az elsőség, s váltig hangoztatják, hogy a versenyt meg is nyerik Az igaz, hogy jókora előnyre tettek már szert és minden adofflság meg is van ahhoz, hogy ők legyenek a győztesek. Az elsőség azonban köny- nyen kétségessé válhatik, ha nem igyekeznek még az eddiginél is jobban a csépléssel, mert a mezőkeresztesiek sem alszanak. Különítsen a cséplőgépek napi teljesítményét kell fokozni, a huzatási és beállítási időt csökkenteni. A népnevelők emeljék még magasabb színvonalra a felvilágosító munkát, használják fel agitációjuk- ban a szinte napról napra megjelenő újabb és újabb kormányrendeleteket, amelyek mind a dolgozó parasztság fokozottabb segítését, támogatását célozzák. Mit jelent Miskolc és a borsodi medence számára a hajózható Sajó 1 NE FELEJTSD A MÚLTAT! j A Horthy-fasisa mus idején, a hárommillió koldus országában mindennapi kép volt ez. A kubikosok szarai álldogállak Budapesten is a Teleki-téren és munkára vártak .. . „«. sokan más „emberpiacra“ mentek, vagy letelepedtek a Duna- parton, hogy «lk.a mi munkából szerezzenek néhány fillért, — ha si- kerül. .4.3 ha nem akadt munka —* és eg volt a leg-* gyakoribb — akkorf is meg kellett élni valamiből a dolgozók millióinak. A. nincstelenek a sze*' métdombokat rohad mozták meg, hogy onnan. gyűjtsék össze a még valamire Iélhasznilb.atöj s esetleg értéked sithetö tárgyakat* Emlékezzünk a múltra, ne felejtsük a sötét korszakot, mert így még ___ világosabban láthatjuk, milyen szép és boldog az élet olyan országban, mint a mi hazánk, ahol nem, kell rettegve arra gondölni, „mi lesz holnap'1, áltól végleg eltűnt a munkanélküliség réme, hiszen alkotmányunknak az állampolgárok jogai és kötelességei című fejezetének első pontja leszögezi: „A Magyar Sépköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett műnkm mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.“ Közeledik az alkotmány napja; s a dolgozók elsőrendű feladata, hogy ott ünnep tiszteletére olyan termelési győzelmeket érjenek el, amelyek még jolAyn erősítik hazánkat, a béketábort, gyorsítják a szocializmus építését, s lehetetlenné teszik, hogy valaha is visszatérjen az átkos múlt. Miskolc és egész megyénk kereskedelmi és ipari forgalma fejlődésének fontos tényezője, hogy a Sajót hajózhatóvá tegyük. Ez a probléma nem újkeletű. Már 40 évvel ezelőtt felvetették, hogy Miskolcot, mint ipari központot be kellene kapcsolni a vizi utak hálózatába. Alakítottak is egy úgynevezett „Sájó-csatornázáü kirendeltséget“, amely terveket készített, de a tervek, — mint sok más múltbeli terv — csak papíron ma-, radtak. A szocializmust építő népi demokráciában sor kerül ennek, <* tervnek megvalósítására is. A Sajó hajózhatóvá tételének kérdésével foglalkozott a Hidrológiai Társaság miskolci osztálya is, ezzel kapcsolatban széleskörű ankétet tartott. Ezen kifejtették, mit jelent majd ez a mélyvizü hajóút, amellyel ideálisan oldhatják meg, az Alföld mezőgazdasági terményeinek ideszállítását és a Miskolcon, megyénkben termelt iparcikkeknek az Alföldre juttatását. A Sajó csatornát úgy tervezik, hogy kamarazsilipek beiktatásával szakaszokra, lépcsőkre osztják és a hajokaf egyik lépcsőből a másikba emelik A zsilipek révén keletkező vízeséseket turbinák hajtására, villamos energia termelésére használják fel. Az így termelt energia nagy nyeresége lesz népgazdaságunknak, fontos eszköze megyénk ipari fejlődésének. Az új hajóutnak óriási jelentősége van a 250 ezer lakosú városnak tervezett Miskolc mezőgazdasági terményekkel való ellátása szempontjából. Miskolc ellátását csupán vasúti szállítással igen nehéz megoldani. A hajózható csatorna lehetővé teszi, hogy a Sajó mentém, kifejlődő kertgazdái kodás terményeit a legolcsóbb szállítással, uszályokon hozzák Miskolcra* a létesítendő nagy vásárfelepre. A Sajó medrét úgy kell majd kiépíteni, hogy necsak 200 tonnás, ha- hem ezer tonnás uszályok is közlekedhessenek rajta» tehát megfelelő mélységű legyen. A miskolci kikötő helyét még nem állapították meg. Ez a végleges városszabályozási tervtől függ. A hajózható Sajón szenet, épületfát, téglát, cementet lehet, még uszályokon szállítani az Alföldre. A Sajó hajózhatóvá tétele ma már nemcsak szép elképzelés, nemcsak jámbor óhaj. mint a múltban volt, hanem terveink egyik fontos része. Megvalósítása népgazdaságunk fejlesztésének, a borsodi iparmedence és Miskolc város fejlődésének egyik igen fontos tényezője lesz. SIPOS GYULA mérnök. a Hidrológiai Társaság tagja. Francia lap az olasz kormány bukásáról A ,.Le Monde" című francia bur- zsoá lap vezércikkében foglalkozik a De Gasperi-kormány bukásával. „Az európai hadsereg terve talán halálos sebet kapott ezzel — írja a vezércikkíró. Bonnban és Washingtonban nagy a nyugtalansáe mi i in unni ii ti mi mi mii ki in 1111111111111111 mull un un ii ii mm ii ■■ ii it mi mii Mindenesetre kétségtelennek látszik, hogy el kell halasztani a Baden-Ba- denbe augusztus 7-re kitűzött érte-' kezletet, amelyen az európai hadseregről szóló egyezményt aláíró hat ország kéDviselői vettek volna részt. ALBERTTELEPI FRONTBRIGÁDOK Sokat hallottunk már a Kossuth-díjas Loy Árpádról, legtöbben azonban csak az újságokból, vagy a rádióból ismerik a nevét. Ezrek és ezrek beszélnek kezdeményezéséről, vesznek részt nagyszerű mozgalmában. Különösen nagy szeretettel és tiszíeiettel beszélnek róla Albert- telepen. „Ő a legjobb frontmester . . . országgyűlési képviselő“ — mondják róla a bányászok. A napokban arról értesültünk, hogy három méter 5 centi előrehaladást ért el a fronton. Ritka eredmény, de nem véletlen és nem könnyű dolog. S vájjon melyik bányászt ne lelkesítene az ilyen siker? Elmentünk Alberttelepre, hogy megkeressük Loy Árpádot. Reméltük, hogy nappalos műszakban találjuk. De csalódtunk. — Rosse időben jöttek, elvtársak — mondta Juhász elvtár9 a vállalat párt- bizottságán. Loy Árpád most éjjeles volt. De úgy tudom, még itt van, nem ment haza. Ügy is volt. Loy elvtárs nemsokára megjelent az ajtóban. Még úgy volt felöltözve, ahogy a bányából kijött. Leült közénk, beszélgetni kezdtünk... Elmondtuk neki, hogy megnéztük volna brigádját munka közben, de hát így nem lesz belőle semmi. Biztosan fáradt, pihennie kell. Majd máskor jövünk ... — Nincs semmi baj. Nem hiába jöttek. Zelena Balázs frontmester éppen most dolgozik. — Mi a Loy elvtárs brigádját akartuk látni. — Zelena Balázs, Nagy József, vagy Loy, az mindegy. Nincs különbség köztünk — nevetett és hozzátette: — Sziveién lemegyek magukkal a bányába. Nem sok időbe telt, amíg felkészül* íünk. Meggynjtpmk a lámpákat, e mentünk végig a hosszú vágatokon. Ő ment elől, vezetett bennünket. Egyre közelebb értünk a frontokhoz. Mind több fénylő, mozgó pont jelent meg előttünk és -távolodott tőlünk- Két- liárom dörrenés már egészen közelről hallatszott. A teli csillék sűrűn hagyták el a bányát . .. Nem is győztük számolni. Loy elvtárs újból megszólalt: — Zelenáék, úgy látom, ma is megnyomták a gombot. Megérkeztünk a brigádhoz. — Itt a front. Innen termelünk, — beszélt hozzánk. — Azelőtt sok bányász idegenkedett a frontoktól. A brigádokat önként jelentkezőkből kellett összeállítani. S most hogy megszerették ezt a módszert. A szén csak úgy ömlött a front homlokáról. Zelena Balázs hangját hallottuk. Mindenütt ott volt, ahol kellett. Ha va* lami hiba esett, azonnal intézkedett. Odamentünk hozzá. — Úgy tudjuk, ma is jól termeltek — mondtuk neki. Ő nem valami elégedetten így válaszolt: — Jól. De a szállítás nem győri. Loy elvtárs közbeszólt: — Hát az igy van. Ez igen jó front. Annyi szenet adnánk innen, amennyit akarunk, de kevés a jó csillénk, s ami van, az is háromféleEzen segíteni kell. Sok-sok tonna szénnel kevesebb kerül miatta a felszínre. Főtevíz és más akadály nem számit a brigádok előtt. Pedig némelyik helyen bokáig, vagy térdig ér a víz. Fel sem veszik, megszokták. Loy elvtárs maga is mosolyog, amikor azt mondja: — Egy kis víz nem számít. Most úgyis kánikula van. L A Zelena-brigád pedig tovább rakodik,, Kemény munka ez. nem lehet késlekedni vele. Ahogy mondani szokták, úgy megy a munka, mint a karikacsapás. Egy fiatal bányász — nem lehet több 18 évesnél — ráripakodik társára: — Te meg ne lábatlankodj, hanem lendíts valamit! Mit állsz itt... ? — és nevetnek. — Mindig ilyen jókedvük van . » . ? — kérdezzük. —■ Ilyen bizony. Ezt Mondtág István mondja, a Zelena- brigád frontszerelője. Farkas József lőmcs- ter is közelebb jön. Nyurga, izmos bányász, azt mondják róla, hogy ő a legjobb lő- mester a trösztnél. Mondtág István rá is mutat mindjárt. — Nézzék meg őt- 4—5 ezer forintot is keres havonta. Azt sem tudja, hová tegye a pénzét. — Mindnyájan nevetnek, de közben jár a kezük, gurítják a teli csilléket. Loy Árpád mindent elmondott. Legalább 6—700 csillét raknának egy műszakon, de lassan fordulnak a csillék. Ez sokszor a ciklust is akadályozza. Pedig nagy előny ciklus szerint dolgozni. Sokat köszönhetnek ennek. Ahol jól alkalmazzák és betartják, ott könnyű teljesíteni a tervet. De a hiányzás, gépállás véget vet a ciklusnak. A Loy-brigádban például soha sinc9 mulasztás. Ugyanazokkal az emberekkel dolgozik mindig, nem változik a brigád összetétele. Közben befutott két csille bányafa- Segíteni kellett; Loy elvtárs is odament, adogatták neki, ő pedig úgy dolgozott, olyan gyorsan és fáradhatatlanul, mint brigádjával szokott. Most már értjük a siker titkát. Zelena, Loy és Nagy József brigádjai nemcsak, hogy egyformán jók, de egyformán lelkesek, egy a gondolatuk, céljuk a vetélkedésben. Lázba hoznak minden bányászszívet. Közeledett a műszak vége. Közeiről csattant bele a levegőbe a robbanás, né* hány pillanatra kioltotta a karbidlámpák fényét, de aztán folyik a munka tovább.- Jönnek már a délutánosok is, de Loy Árpád még itt van velünk. — Igazi melegcsákányváltás van no* lünk — mondja büszkén. Zeleraa Balázst Nagy Jfeef front-» mester váltja fel. Eddig keveset beszélhettünk Zelena elvtárssal, mert egy pillanatra sem hagyta abba a munkát. Most azonban megáll. Kíváncsiak vöt- tunk az eredményre. — Hány csillét raktak, Zelena ein* társ? , ,1 ! Csendesen válaszolt: 1 — Máskor jobban ment, de azért motW is felküldtünk 420 csillével— A norma csak 372 csille — szóltunk közbe. — Igaz. De mi a dupláját is termelhetnénk, amint már termeltünk is. Láttuk, hogy azért most is örül a si-1 kérnék, olyan érzés fogja el, amit csak azok a dolgozók éreznek, akik eleget tettek kötelességüknek, győztek minden De-' hézséggel szemben. A váltás megtörtént, úgy, hogy egy* percre sem állt meg a munka. Mintha azok dolgoznának most is, akik reggél bejöttek. Észrevétlenül váltottak, adták, át a munkahelyeket. Fegyelmezetten, rendben vonultak el. Kifelé menet végigtekintünk a bosssfí légvágaton. Egymásután jönnek a bányászok, s ahogy lóbálják lámpáikat, soraik) úgy tűnnek, mint egy este elvonuló karaván, amelyik pihenőre tér. Odafent már tudják az eredményt. Az első harmad 109-5 százalékra teljesített* előírását- KÖRÖMI GYÖRGY J
