Észak-Magyarország, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-28 / 150. szám

4 Vasárnap, 1933 Június 28. Vietnamban a lakosság kétbarmadrészánái már fel­számoltak az analfabétizmust A newyorki „Daily Worker“ je­lenti: Vietnamban hatalmas küzdelem folyik a múlt átkos öröksége, az analfabétizmus felszámolásáért. Az Írástudatlanság elleni harc eddigi eredményeként 14 millió ember, a lakosság kétharmada tanult meg irni-olvasni. Különösen komoly feladatokat oldott meg a népi kormány Viet­nam különböző nemzetiségei köré­ben. Voltak olyan nemzetiségek, amelyeknek a múltban még írás­jelei sem voltak, ezek számára ki­alakították saját írásmódjukat. A kulturális élet fellendüléséhez nyújtott hatalmas segítség eredmé­nyeképpen Vietnamban elsőizben indult virágzásnak a nemzetiségek nyelvén írott népi irodalom. Ä sK« siíL >< xi HU. Älii; x?||fj |§|§ÍIIf. ■ A'-J»* ■ .................. |l ' * ■ * *’t' ií.- ; ■ »I i>f. I: Képünk a Német Demokratikus Köztársaságban. Kelet-Berlinbe.n készült s az első szocialista utcá­nak, a Sztálin fasornak egyik hatalmas háztömbjét ábrázolja. 0 szovjet emberek lelkes kölcsön- jegyzéssel mutatják ki odaadásukat szeretett hazájuk iránt A „Magyar Távirati Iroda“ tudó­sítója jelenti: A szovjet emberek lelkesedéssel fogadták az új köicsönjegyzés hl/ét. A gyárakban, üzemekben, hivata­lokban. tudományos kutató intéze­tekben, kolhozokban és szovhozok- ba.n a dolgozók népes gyűléseken fejezték ki hazájuk iránti őszinte odaadásukat és szeretetükef azzal, hogy egyemberkénf támogatták o szovjet kormánynak új kölcsön ki­bocsátásáról szóló rendeletét,­Moszkva dolgozói szovjet hazájuk, iránti jogos büszkeséggel jegyzik az új kölcsönt, mert tudják, hogy ezzel még hatalmasabbá teszik szocialista országukat,­Épül, gazdagodik a Kínai Népköztársaság A képen a Kínai Népköztársaság első korszerű lengyárát láthatjuk, amely Harbinban épült fel_ Őslény kutatások a Szovjetunióban A Szovjetunió Tudományos Akar démiája paleontológiái intézetének északi expedíciója elindult Moszkvá­ból. Az őslény kutatók az Észak-Dvina és a Mezon a folyó medencéjében jog­nak dolgozni. Céljuk a millió évek­kel ezelőtt, a pormkorszakban élt gerinces ősállatok maradványainak jelkutatása. Ilyen ősállatmaradrányo- kat a múlt század régén V. Amalic~ kij híres orosz geológus és őslény- kutató talált elsőizben az Észak-Dvina körzetében. Szovjet geológusok jóként a Me- zona folyó medencéjében találtak ugyanabból u korból való ösgerinces állati maradványokat• Itt a vörös pormi agyagban ezrével fekszenek az ősgyíkok csontvázai. Ezek a csont~ vázak régebbiek, mint az Észak-Dvina menti leletek. Ü] kombinát a Mongol Népköztársaságban Hatalmas építkezések folynak a Mongol Népköztársaságban. Képünk az Ulan.Bator.i Csojbalszan kombinátot ábrázolja. DOLGOZÓK GONDJA-BAJA LEVELEINK TÜKRÉBEN — és ahogy egyes vezetők törődnek velük A Szabad Népnek a dolgozókról való gondoskodás kérdéséről szóló vezércikke nyomán dolgozóink foko­zott bizalommal fordulnak szerkesz­tőségünkhöz személyesen, vagy levél­ben, hogy elmondják azokat a hibá­kat. amelyeket egyes vezetők bü­rokratikus magatartásukkal követ­nek el. megfeledkezve a dolgozókról való gondoskodás kötelezettségéről. Hatgyermekes dolgozó panasza Vad Emil, a diósgyőri kenyérgyár dolgozója elmondottá, régen jár az igazgatóhoz, hogy elintézze áthelye­zését'a nyíregyházi Kenyérgyárba, de mindeddig nem történt semmi. — Hat gyermekem és beteg felesé­gem 120 kilométerre van tőlem és úgy érzem, jobban tudnám végezni munkámat, ha családomhoz közelebb dolgozhatnék. Az Északmagyarorszég vezércikkét olvastam, ezért jöttem tanácsot kérni, mit tegyek. Sürgős intézkedést várunk! Az ingatlankezelő vállalat nevetségesnek tartja a dolgozók jogos kérését Dolgozóink, akik naprél-napra újabb termelési győzelmet aratnak, elvárják, hogy vezetőik készségesen intézzék el egyéni problémájukat. — Ezzel kezdi Balogh Sándorné, Ady Endre utca 2 sz. alatti lakos több asszonytársa nevében írt levelét. — Mi is olvastuk az Északmagyar- ország vezércikkét, ezért fordulunk bizalommal az elvtársakhoz. Az In­gatlankezelő Vállalathoz kérvényt adtunk be, hogy lakásunk tetejét ja­vítsa meg, mert becsurog az eső. — Több sürgetés után sem történt in­tézkedés. Amikor arra hivatkoztunk, hogy panaszt teszünk a sajtónak, azt felelték erre: „majd kiröhögnek ben­neteket“. Hasonló panasszal fordult hozzánk Fazekas Pál, Széchenyi utca 48. és Fehérvári Józsefné, Szemere utca 2. sz. alatti dolgozó. Ök is több esetben kérték lakásuk tetejének megjavítá­sát, de az Ingatlankezelő Vállalat­tól választ sem kaptak. Az Ingatlankezelő Vállalat ne tart­sa nevetségesnek a dolgozók jogos kérését, mert kötelessége ezeket a kéréseket komolyan vennie, sőt tel­jesítenie. A vállalat bürakratái vál­toztassanak felháborító magatartásu­kon. A bürokrácia és Gyárfás Ferenc pénze Gyárfás Ferenc, a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozója elmondja: a Megyei Tanács végrehajtóbizottságá­tól engedélyt kért, hogy saját erdejé­ből fát vágjon. Az engedélyt azzal kapta meg. hogy 2 köbméter bánya­fát és 3 köbméter tűzifát vágjon ki és ha azt határidőre leszállítja, árát és a szállítási díjat 8 napon belül ki­fizetik. Gyárfás Ferenc a fát 1952 április 30-ra leszállította, de a pénzt mai napig sem kapta meg. Az ózdi járási tanács mezőgazdasági osztá­lyához fordult, amely elutasította az­zal, hogy az ügy a Dobronyi Faanyag Felvásárló Vállalathoz tartozik. Pa­naszára azt mondták: „örüljön, hogy a fát megvették, a pénzt majd meg­kapja“. A vállalat egyik vezetőjéhez, a Borsodnádasdon lakó Sodró Dezső­höz fordult, aki kérésére ezt vála­szolta: „ne követeljen, mert vissza­felé sül el a puska“. Sodrót már le­váltották, s helyébe Csóka Béla er­dész került, akinél szintén megkísé­relte ügye elintézését. Csóka azt mondta — írja Gyárfás —, hogy a ko?-égi állomáson, a fate­lepen elszállításra vár bizonyos mennyiségű tűzifa, ha ennek a va- gonbarakásét elvállalom vagonon­ként 40 forintért, elintézi az ügyet. A fát beraktuk öt elvtársammal kö­zösen, de a berakási ár a kifizetés­kor 40-ről 30 forintra csökkent. A megígért ügyet pedig máig sem in­tézte el. Szeretném tudni, hol a pén­zem? A MOSZKVAI GYERMEKVÁROS A MOSZKVAI gyermekek naponta felkeresik a ,,Szo- kolnyiki park"-ban lévő gyermekvárost. Itt minden gyermek megtalálja a maga szórakozását* A leg­nagyobb élénkség a sporttereken vem. Gyakorlott sporto­lók vezetésével tor­násznak, röplabdái­nak, kosárlabdáz­lak a gyermekek. A laboratóriumokban tervrajzok, szerszá- mok állnak a tech­nikát. kedvelő gyer­mekek rendelkezé­sére» A gyermekek gépmodelleket ké­szítenek, fénykép­felvételeket készíte­nek és hívnak elő. MOST fejezték. be a telefonállomás felszerelését, mely a gyermekváros minden részét ősz- szeköii. A gyermekek szí­vesen látogatják a, különböző témájú előadásokat. Talál­koznak híres mér­nökökkel, újítókkal, olvasztárokkal, ci­pő gyári munkások­kal, építőkkel, akik elmondják nekik, hogyan kell grpet szerelni, stb. A gyermekek közt sok fiatal természetba­rát van, akik ta­vasszal különböző növényeket ültet­nek és megfigyelik azok fejlődését. A nyári szünidő sok nagyszerű szórako­zást nyújt a gyer­mekváros látogatói­nak. Sok vidám ün­nepélyt: „mese-na­pot'1, ,,turista-na­pot,,virág-napot** rendeznek. A „SZÓKUL" I\YIKI-lJAKK"-ban lévő gyermekváros nem egyedüli ilyen intézmény az or­szágban, sok más szovjet városnak van hasonló kultúr- parkja. Ezenkívül mindenütt vannak gye rm ek par kok, ahol sokezer szov­jet iskolás kelleme­sen tölti szabadide­jét. A londoni mozilátogaiók tiltakozó tüntetést rendeztek egy háborúra uszító film bemutatása alkalmából A „Menedékhely a pokol“ című háborúra uszító hollywoodi film lon­doni bemutatása alkalmával a lon­doni Ilford-kerületi „Regal Cinema“ filmszínház közönsége tiltakozó tün­tetést rendezett. Többen „Tüzet szün­tess Koreában“ feliratú plakátokkal a színpadra vonultak «= jelenti a newyorki „Daily Worker“. A közönség nagy tapssal fogadta az egyik felszólaló szavait, aki be­szédében rámutatott, hány amerikai ontja céltalanul vérét a koreai há­borúban és felszólította a hallgató­ságot, gyakoroljon nyomást képvise­lőire a háború befejezése érdekében. Japánban több min! négymillió ember szenved liidöbajtian Mint a japán egészségügyi mi­nisztérium közli, ezidőszerint Ja­pánban több mint négymillió em­ber, tehát az ország lakosságá­nak több mint öt százaléka szen­ved tüdőbajban. Szovjet orvos új szivvizsgáló műszere I. T. Akulinyicsov, az egyik kri­mi szanatórium orvosa új szíyvizs- gáló műszert szerkesztett. Akuli­nyicsov műszerének segítségével maga a szívműködés figyelhető meg, míg az elektrokardiograf a szívtevékenység görbéjét rajzolta fel. A vektor-elektrokardioszkóp elnevezésű műszer ernyőjén látha­tó képet rögzíteni is lehet filmsza­lagon. Az új műszernek nagy jelentősé­ge van a szívbetegségek diagnosz­tikája szempontjából. E műszer se­gítségével az orvos minden klinikai tünet nélkül megállapíthatja a szív- betegség jellegét, Az új szovjet államkölcsönről A Szovjet Tájékoztató Iroda közli V. V. Lavrov docens, a köz- gazdasági tudományok kandidátusa cikkét az új szovjet államkölcsön­ről. A szovjet kormánynak a Szov­jetunió népgazdaságának fejleszté­sét szolgáló 1953. évi állami köl­csön kibocsátásával az a célja, hogy a lakosság anyagi eszközeivel hozzájárulhasson az ötödik ötéves terv pénzügyi fedezéséhez — írja Lavrov. A köicsönt tizenöt milliárd rube­les összegben bocsátották ki, azaz az elmúlt évi összeg ötven százalé­kában. A kölcsön összegének lé­nyeges csökkentése a Szovjetunió gazdasági hatalmának további megszilárdulásáról, a szocialista vállalatok jövedelmeinek szakadat­lan növekedéséről tanúskodik. A szovjet népgazdaság eredmé­nyes fejlődése szilárd alapot teremt a nemzeti jövedelem rendszeres növekedéséhez. A Szovjetunió nem­zeti jövedelme 1951-ben nyolcvan- három százalékkal volt magasabb a háborút megelőző 1940-es szín­vonalnál. 1952-ben további tizen­egy százalékkal emelkedett a nem­zeti jövedelem. A nemzeti jövedelem szakadat­lan növekedése és a költségvetési előirányzat sikeres teljesítése lehe­tővé teszi a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek kielégí­tésére fordított összegek állandó növelését, ugyanakkor lehetőséget teremt hatalmas arányú népgazda­sági beruházásokra is. A lakosság anyagi jóléte fokozá­sának egyik eszköze a közszükség­leti cikkek rendszeres árleszállítá­sára irányuló politika. A háború befejezése óta végrehajtott hat ár­leszállítás eredményeként a Szov­jetunió dolgozói többszázmilliárd rubelt takarítottak meg. Ma min­den rubelért több mint kétszer- annyi árut lehet vásárolni, mint 1947 végén. Ugyancsak a nemzeti jövedelem növekedése teszi lehetővé, hogy a szovjet állam mind tekintélyesebb összegeket juttat a termelés kiszé­lesítésére, lakásépítkezésre, a köz­oktatás és a közegészségügy fej­lesztésére. Az ötödik ötéves terv végére (1955) a Szovjetunió ipari terme« lése a háború előtti színvonal há­romszorosára emelkedik, a köz­szükségleti cikkek termelése pedij? több mint kétszeresen túlszárnyalja a háború előtti színvonalat. A Szovjetunió nemzeti jövedelme öt év alatt hatvan százalékkal emel­kedik és több mint kétegészöttized- szeresen felülmúlja a háború előtti színvonalat. Ezen az alapon újból jelentősen növekszik a munkások, parasztok, értelmiségiek reáljöve­delme. Az új ötéves terv folyamán a szovjet emberek többmillió új lakást, rengeteg iskolát, szanatóriu­mot, színházat és kultúrpalotát kapnak. A szovjet társadalom jövedelmei­nek túlnyomó része a szocialis.ta vállalatok és szervezetek jövedel­meiből ered. A Szovjetunió költségvetésének egyik kiegészítő jövedelmi forrása az állami kölcsönök elhelyezéséből eredő jövedelem. A szovjet embe­rek jól tudják, hogy ezek a kölcsö­nök előmozdítják a gazdasági és kulturális építés terveinek teljesí­tését, hazájuk további felvirágzá­sát. A szovjet kölcsönök emellett je­lentős anyagi előnyöket is biztosí­tanak a kötvénytulajdonosoknak. Az idén huszonnégy kölcsönhúzást tartanak és a kölcsönökre mintegy kilencegésznyoletized milliárd ru­belt fizetnek vissza. A szovjet kölcsönök valóban népi kölcsönök, mert teljes mértékben megfelelnek a dolgozók érdekei­nek. Ezért arat a Szovjetunióban a köicsönjegyzés mindig nagy sikert. A Szovjetunióban hetven millióra tehető az állami kölcsönkötvények tulajdonosainak száma. A dolgozók kölcsönjegyzése két­heti keresetükhöz igazodik. A Szov­jetunióban a köicsönjegyzés az ön­kéntesség elvének szigorú betar­tásával és átfogó felvilágosító tö­megmunka alapján folyik. Amikor a Szovjetunió dolgozói megtakarított pénzüket kölcsön­adják az államnak, nemcsak mun­kájukkal járulnak hozzá az ötéves terv végrehajtásához, hanem mun­kájukkal szerzett pénzükkel is. Leányhereshetlelem a tifoista Jugoszláviában A „Za Szocijaliszticsku Jugoszlá- viju‘‘‘, a Jugoszláv Hazafiak Szövet­ségének Moszkvában megjelenő lap­ja írja: A titoista „Szlobodna Dalmacija“ című lapban nemrégen cikk jelent meg „Leányvásárlás átlag ár három­ezer dinár“ címmel. A cikk a többi között beszámolt arról, hogyan adta el a Szarajevó—Mosztár közötti út egyik falujában egy apa 13 éves leá­nyát, Huma Halburovicsot, kétszáa dinárért kilogramonként. , Nem nehéz kitalálni, milyen nyo­morúságba és elkeseredésbe taszí­totta a Tito-rendszer az ország dol­gozóit, ha azok már saját gyerme­keiket is kénytelenek eladni — írjál befejezésül a „Za Szocljalíszticskit Jugoszláviju“,

Next

/
Thumbnails
Contents