Észak-Magyarország, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-09 / 107. szám

* ÉSZAKMAGYÁRORSZÁe Szómba* 1953. mája® & tilitsi Mátyás elvtárs és Dobi István etvlárs áesrét a budapesti választási nagygyűlésen A Magyar Távirati Iroda jelenti; A Magyar Függetlenségi Népfront május 10-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel Budapesten a Kossuth Lajos téren választási nagy­gyűlést rendez. A nagygyűlésen Rákosi Mátyás eiivtárs, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá-niak etaöke, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára mond beszédet. Fetoóla.1 Dobi István elvtárs, a Magyar Népköztársaság El_ nötkí Tanácsának elnöke. Rákosi Mátyás eivtárs beszédét a magyar rádió május 10-én, vasár­nap este 8 órakor a Kossuth-adón közvetíti. A beszéd közvetítését a magyar rádió május 11-én, hétfőn este 8 órakor a Kossuth_adón meg­ismétli. (MTI) A megyei népfrontbizottság felhívása: Szervezzük meg Rákosi elvtárs beszéde rédióközvetitésérrek tömeges hallgatását zott Ságokat, hogy szervezzék meg Rákosi eivtárs választási beszéde A megyei népfrontbizottság felhív, ja az összes népfrontbizottságot, a pártszervezeteket, tanácsokat, szak. szervereteket, DISZ, MNDSZ é« rádióközvetitésének tömeges hallga­egyéb tömegszervezeteket, a békel>i- 1 tását. Készülnek megyénk dolgozói a csoportos rádióhalJgatásra Megyénk üzemeinek, bányáinak, gépállomásainak, termelőszövetkeze. leinek dolgozói és az egyénileg dől. gozó parasztok határtalan lelkese­dés;«! fogadták a megyei népfront- bizeítlság felhívását. Szerte a megyé­ben lázasan készülnek, hogy meg­hallgassák Rákosi elvtárs bestédét, amelyet a magyar rádió május 10-én, vasárnap este 8 órakor közvetít a Koesuth.adón. A nyékládházi népnevelők már jár. jók az utcákat és ismertetik a dol­gozó parasztokkal hol, melyik dol­gozó paraszt lakásán letsz csoportos lúdióhallgaitás. A szerencsi gépállomás dolgozói értelkeatetm és röpgyülésen vitatták meg a megyei nópfrontbizottság fel­hívását. A gépállomás népnevelői fel. keresték a környék termelőszövetke- zeteíit, többek között a szerencsi „Leu nin“, a mádi „Kossuth" és a tállyai „Vorosilov“ termelőszövetkezetet és megszervezték a vasárnapi csoportos ráüióh all gat ás t. A közeli községek termelőszövetkezeteiből, ahol még nincs rádió, a gépállomásom hallgat­ják majd Rákosi elvtárs nagyjelen­tőségű beszédét. A szikszói járási pártbizottság ak­tívái, a községi tanács aktívái, a DISZ-fiatalok, a békebizottság tagjai is szervezik a járásban a dolgozó pa­rasztokat, hogy minél többen hall- gasssák meg Rákosi eivtárs beszé­dét. A DISZ és az úttörő kultúrgárda Rákosi eivtárs beszéde előtt kultúr­műsorral szórakoztatja majd a dol­gozó parasztokat. A járás valamennyi községében feldíszítik azokat a helyiségeket, ahol összejönnek a dolgozók és Rá kosi elvtárs beszéde után egy-egy népnevelő vezetésével megvitatják a Függetlenségi Népfront programját és Rákosi eivtárs beszédét. Miért nincs ellenzék a választáson ? Képírón! választási nagygyűlések megyénkben május 9 és 10-én PERECES: 9-én délután 4 óra. Huzsvári Kálmán elv'árs, a mis. kolci pártbizottság másodtitkára. MISKOLCI JÁRMŰJAVÍTÓ: 9-én fél 4 óra. Bodnár András elvtárs, a mislco’ci pártbizottság titkára, képvi­seld jelölt és Tóth ül. János Kossuth- díjas mozdonyvezető. EDÜLENY: 10-én délu'án 4 óra. Nógrádi Sándor élvtárs altábornagy, megyénk képviselőjelöltje. IZSOFALVA: 10-én délután 4 óra. " Blalia Béla, a bányász szakszervezet elnöke, Loy Árpád Kossuth-díjas front, mester, képviselőjelöltek és Fóris Marsit gépkezelő-nő, a bányászat ki- vá'ó do’gozója. PARASZNYA: (és az egész Pitypa- iaíy völgy) 10-én délután 5 óra. Szedő János a borsodi Szénbányászati tröszt igazgatója. TOKAJ: 10-én délelőtt 10 óra. Berki Mihúlyné elvtársnő, megyénk képvi­selőjelöltje. . KENEZLÖ: 10-én délután 3 óra. Gyárfás János elvtárs, a megyei párt. bizottság másodtitkára, megyei képvi. selőjelölt. ERDOBENYE: 10-én délelőtt 11 óra. Kovács Sándor elvtárs, a megyei párt. bizottság ágit. prop. titkára és Nagy Istvánná kormány-kitüntetett tanácsel­nök, képviselöje’ölt* MEZOZOMBOR: 10-én délelőtt 10 Óra. Leszkovár István elvtárs, a me­gyei pártbizot'ság adminisztratív ősz. Gályának vezetője­BÓRSODIVANKA: 10-én délelőtt 10 óra. Vaszil István elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztá'yá- nak vezetője és Vadászi Elemérné képviselőjelölt. ' LEGYESBENYE: 10-én délelőtt 10 óra. Grubics István, a DISZ megyei bizottságának titkára, képviselőjelölt, NEMESBIKK: 10-én déle’ott 10 óra. Iván István, a megyei tanács VB el­nöke, képviselőjelölt. NAGYBARCA: lO.én délelőtt 10 óra. Varga Zoltán, az SZMT elnöke, képvi. selőjelölt. HANGÁCS: 10-én délelőtt 11 óra. Krivda Irén elvtárs, a megyei pártbi­zottság politikai munkatársa. IGRICI: 10-én d. e. 10 éra. TXrbancsok Mihály, a megyei tanács VB. elnök helyettese és Dobozi Erzsébet képvi­selőjelölt. SA.TOSZÖGED: 10-én délelőtt 10 óra. Szemes István elvtárs, a megyei pártbizottság politikai munkatársa. SZOGLIGET: 10-én délelőtt 11 óra. Pálóczi István elvtárs, a megyei párt. bizottság politikai munkatársa. DOMAHAZA: 10-én dé’előtt 10 óra. Kiss Barna elvtárs, az ózdi járási pártbizottság titkára és Suszter Sán­dor sztahanovista olvasztár, képviselő, jelölt. SAJOVAMOS: 10-én délelőtt 10 óra: Hegyi Imre pártonkívüli képviselője, lölt és Sándor Lajos elvtárs, a miskol. ei járási pártbizottság titkára. Mint ahogy az 1949-es választá­son, ezen a választáson is Népfront- választás lesz. A Magyar Függet­lenségi Népfrontban egyesült ha­zafias erők az MDP vezetésével egységesen indulnak. A választáson a Népfront naég jobban kifejezésre juttatja nemzetünk és. népünk szi­lárd egységét­Egyesele felvetik azt a kérdést, hogy „milyen választás az, ahol nincs ellenzék, ahol csak a Nép­front jelöltjei vannak“. Az ellenség ennek a kérdésével megpróbál ké­telyt támasztani választásunk de­mokratikus volta iránt. Pedig ez a választás a legdemokratikusabb va­lamennyi választás között, amely eddig lezajlott a magyar nép tör­ténetében. Miért nincs hát ellenzék ezen a választáson? Ez a tény az elmúlt évek hatal­mas küzdelmeinek, a népi demo­krácia, a nép hatalma megerősödé­sének az eredménye. Azért nincs ellenzék, mert az elmúlt évek so­rán megszüntettük a kapitalisták, a földbirtokosok, a bankárok uralmát, egyik vereséget a másik után mér­tük a nép ellenségeire és a népi demokratikus erők megnövekedé­se, az ellenséges népellenes erők visszaszorítása úgy meggyengítette népünk ellenségeit, hogy már az 1949-es választáskor sem rendelke zett olyan erővel, hogy indulhatott volna. Nincs ellenzék, mert a Népfront olyan programot tűzött ki, amely nem egy osztály érdekét, hanem az egész nép érdekét szolgálja, melyet az egész magyar nép, minden be­csületes dolgozó — munkás, pa­raszt, értelmiségi — szívvel, lé­lekkel magáévá tesz. A Népfront programja egész népünk, nemze­tünk felemelkedésének a program­ja. Ki ne helyeselné az első és a má­sodik ötéves tervet? Melyik becsü­letes magyar nem akarja a békét? Ki ne akarná népünk, hazánk fel- emelkedését és boldogulását? Aki ezt akarja, az a Népfrontra sza­vaz. Nincs ellenzék, mert partunk eredményes munkája, a Népfront programjának következetes megva­lósítása lehetővé tette, hogy még- jobban megerősödjön népünk, nem­zetünk egysége. Megvalósult Rákó­czi és Kossuth eszméje: a nemzeti összefogás. A Magyar Független­ségi Népfront a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek, a párt­tagok és pártonkívüliek harcos szövetsége. Munkásosztályunk, dol­gozó parasztságunk, értelmiségünk, párttagok és pártonkívüliek pártál­lásra és vallásra való tekintet nélkül egyöntetű lelkesedéssel építik a szocializmust. Egység az építésben, egységet követel a választásokon is. Egységes Népfront-választási lis­tánk tehát dolgozó népünk egysé­gét, egységes programját fejezi ki. Helyes lenne-e, ha a Népfront ha­zánk, egész népünk érdekét képvi­selő programjával szemben megen­gednénk a likvidált kapitalisták­nak, földbirtokosoknak, bankároké nak, csendőrtiszteknek, hogy az ötéves terv, a béke, a szabadság el­len „ellenzéki“, — pontosabban: ellenséges, népellenes — program­mal induljanak? Helyes lenne-e, ha lenne ilyen népellenes „ellenzék?“ Milyen programmal indulhatna egy ilyen ellenzék a mi viszonya­ink között Magyarországon? Visz- szaállítani a volt fasiszta Horthy- rendszert, a kapitalisták, bankárok, földbirtokosok, csendőrök uralmát, s újra rabszolgasorsba dönteni né­pünket. Mi a békét akarjuk. Mit akarhat az ellenzék? A béke ellen, a pusztító imperialista háborúért harcolni, hazánkat és népünket új­ra pusztulásba dönteni. Helye« lenne-e, ha ilyen jogo­kat adnánk népünk ellenségeinek? Nem, nem lenne helyes. Pártunk és államunk a demo­kráciát a dolgozó nép számára biz­tosítja, még pedig a legszélesebb méretekben. De a dolgozó nép el­lenségei számára nem demokrácia, hanem proletárdiktatúra van, amely keményen, kíméletlenül lecsap min­den olyan törekvésre, amely meg­próbálná a nép ellenségeinek ha­talmát visszaállítani, amely a há­borús provokátorokat, a béke el­lenségeit segíti. Minden dolgozó egyetért abban, hogy ilyen „ellen­zékre“ nincs szükség, mert ma, amikor népünk egységes, a Nép­front-választáson egységes sza­vazásokkal még jobban ki kell dom­borítani Mállásunkat nemzetünk, népünk közös célkitűzései mellett. A Népfront az összes nemzeti demokratikus erők, a munkások, parasztok, értelmiségiek, a pártta­gok és pártonkívüliek szövetsége. Ez kifejezésre jut a Népfront-bi­zottságok és a képviselője­löltek listájának összetételiben is. Az új országgyűlés összetétele kifejezésre fogja juttatni a megvál­tozott helyzetet hazánkban. A régi képviselők mellett új, az elmúlt 4 év óta kitűnt vezetőket, sztahano­vistákat, dolgozó parasztokat & ki­váló értelmiségieket jelöltek szer­te az országban, megyénkben is egyhangú lelkesedéssel a jelölőgyü- léseben. A képviselőjelöltek egy- harmada a mi megyénkben is pár­tonkívüli. Nagy számban vannak munkások, parasztok, értelmisé­giek és dolgozó asszonyok a jelöl­tek között. Megyénk dolgozói egy­általán nem haragusznak azért, ha. nem örömmel üdvözlik, hogy örök­re a pokolba küldtük a földbirto­kosokat, a kapitalistákat, bankáro­kat, csendőröket, s helyettük me. gyénk első képviselőjének, népünk és pártunk szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat jelölték. Nem ha­ragusznak meg azért sem, hogy a hirhedt fasiszta földbirtokos Bor* bély-Maczky főispán helyett most egy diósgyőri kohászt, az urak, bankárok helyett Iván István me. gyei tanácselnököt, Börcsök Ferenc pártonkívüli kétszeres sztahánovis. tát, Bunda János Kossuth-díjas sztahánovistát. Berki Mihályné dol­gozó parasztasszonyt jelöltük kép­viselőnek. A választáson Mfejezésre kell jutnia annak, hogy erős ország csak az lehet, ahol egységes a nép. Ez az erő és egység jusson kifejezésre május 17-én a választásokon. Erős Magyarországra, egysége® népre szavaz az, aki a Magyar Függetlenségi Népfrontra adja sza­vazatát, amelynek felhívása minden, dolgozót kért: — ítéljen maga négyéves munkánk eredményei fö­lött, s bízza az ország vezetését azokra, akik tettekkel bizonyítják, hogy szavukra építeni lehet, bízza az ország vezetését a nép által je­lölt és az egész dolgozó nép érde­két szolgáló N épfronfc-képviselő je­löltekre. A belgrádi provokátorok újabb merénylete Még nincs három hete annak, hogy titóista határőrök fegyverétől sebzetten, meghalt Fekete Mihály 24 éves határőr. Komiányunk ak­kor félreérthetetlenül felszólította a jugoszláv kormányt: haíadékta. latiul utasítsa szerveit hasonló me­rényletek elkerülésére. Titóék most újabb bűnös merénylettel válaszok tak: puska- és géppisztolysoroza. tokat adtak le a kötelességét tel­Tilzép Vállalat felhívja a doL gozók figyelmét, hogy a saját fuvarral rendelt hitelakciós t ti— zelőauyagot haladéktalanul ve. gyek át a lakóhelyükhöz legkö­reiebb lévő Tüzép-telepen.“ Választók beszélgetnek... olgozók beszélgetnek a miskolci ” „Rákóczi Ferenc“ pártszervezet helyiségében. Többen gyermeküket is el­hozták magukkal, a szomszéd szobában játszadoznak. — Milyen szép és boldog ma a gyer­mekek élete is, bezzeg az én gyermek­koromra nem jó még visszaemlékezni sem — mondja Pásztor Károlyné. — Apám gyári munkás volt. Már nyolc­éves koromban szőlővel megrakott nehéz kosarakat cipeltem, hogy az így szerzett néhány fillérrel is segítsek szüleimnek. Nagy szükség volt a pénzre, igen. kevés volt a kereset. Tizenkét éves koromban a Guttmann-féle nagykölödébe kerül­tem. Sohasem felejtem, milyen boldo­gan számolgattam, hogy szombaton 5 pengő 60 fillért kapok. Mekkora csaló­dás volt, — csak a feléi fizették ki. Azt mondották, hogy én nem kaphatok annyit, mint a felnőttek. Kcsollh férj- hezmtntem, férjem kovács volt, vándo­rolt az ország egyik végéből a másikba munka után. — Ma férjem — folytatja — nép­hadseregünk ezredese. A Koreai Demo­kratikus Köztársaságban Magyarország követe. Dekecs József né a múlt választásai- ról is beszél: — Az urak világában mindössze egy­szer szavaztam, amikor 30 éves leltem és három gyermeket szültem. Akkor ilyen feltételekhez kötötték a választó­jogot. Rettenetes nyomorban éltünk. Férjem kétszer járta meg gyalog Buda­pestet, munkát keresett, de hiába. 1935-ben végre felvették az ózdi gyárba, de csak egy évig dolgozhatott, mert baloldali magatartása miatt lecsukták. Egyedül maradtam a gyerekekkel, össze­sen 4 fillér volt n háznál ■.. Ma férjem rendörszázados. Egyik lányunk rendőr- hadnagy, másik főhadnagy. Fiúnk V>á~ nyatechnikumba jár, mérnök lesz belőle. Özv, Magyar Andrásáé csaknem könnyes szemmel idézi a szörnyű múl­tat: — Tíz gyermekünk született. Férjem 25 évig a gömöri pályaudvaron dolgo­zott fillérekért- Amikor meghalt, a ruha­neműt kellett eladni^ hogy, rendesen el­temethessük. De sokat kapáltam az át- lomásfönök szőlőjét ingyen, csakhogy a fiamat felvegyék a vasútra dolgozni. Hiába volt jó tanuló, tanította a gaz­dagok gyermekeit is, a vizsgán mégis megbuktatták. Mondanom sem kell, hogy miért. Nem tudom szavakkal ki­fejezni, mit érzek most, amikor látom, hogy a napközi otthonokban vidám, egészséges gyermekek játszanak. A fel­szabadulás óta eltelt 8 év alatt több jót éltem, mint az elmúlt 50 év alatt- A 75 éves Rácz Gábor bácsi is el- jött a beszélgetésre, neki is bő­ven van mondanivalója. — Apám pásztor volt. engem kerék­gyártó-inasnak adott. Akkoriban még öt év volt a tanulóidő, s emellett még 20 koronát kellett volna fizetni a mester­nek, Amikor végre segéd tettem, még két évig kellett dolgoznom ingyen a mesternél, mert apám nem bírta fizetni a húsz koronát, le kellett dolgozni. Az­tán Miskolcra jöttem. Naponta 14 órát dolgoztam krajcárokért. Még az a kevés pénz is jó lett volna, ha mindig meg lett volna. Igen sokat tengődtem mun­ka nélkül. Sikerült azután bejutni a diósgyőri hengerdébe, onnan is csak­hamar kitettek, míg végre a vasúthoz kerültem, A ma fiataljainak milyen más az élete! Az én gyermekem például « népművelésügyi minisztériumban dolgo­zik■ A mai fiatalok szabadon, boldogan élnek. Én is gyermekeim és unokáim még boldogabb jövőjéért szavazok a Függetlenségi Népfrontra. — Bizony, nyomorúságos volt a sze­gény emlber élete a múltban — mondja Jakab Sándorné. — Anyám állandóan betegeskedett, de orvos sohasem jött hozzá, mert nem volt rá pénzünk. — Nekem hat testvérem halt meg — szól közbe Nagy Miklósné. — Szü­leim cselédek voltak. Hiába is mentünk a méltóságos úrhoz, hogy orvos kellene a beteg gyerekekhez, gúnyosan azt vála­szolta anyámnak, hogy: „nézze, magá­nál annyi gyerek van, hogy jut is, ma­rad is“. Ahogy elmúltam 10 éves, apám fájó szívvel, de kénytelen volt engem is munkába küldeni, hogy kenyerünk le­gyen. Az én gyermekem zeneórára is TTarga Gyula gyógypedagógiai nevelő ’ beszél életéről: — 1930-ban kezdtem a tanítást. Fa­lusi iskolába kerültem, a IV., V. és VI- osztályt kellett tanítanom. Nagyot néz­tem, hogy a VI. osztályban mindössze 2 gyermek volt. Hol van a tötíbi? — érdeklődtem. Elmondták, hogy — a földbirtokos földén dolgoznak mint nap­számosok. Felkerestem a szülőket, kér­tem őket, küldjék iskolába a gyerme­keket, hiszen nekik még tanulniok kell. Amikor a földlbirtokos megtudta, magá­hoz hivatott, lázítónak nevezett, amiért a szegény gyermekek pártjára álltam. A földbirtokos parancsára egyhamar el is helyeztek abból a községből. Mező■ kövesdre kerültem. Ott sem volt különb a helyzet. Áprilisban a szülök gyerme­keiket is magukkal vitték, amikor sum- másnak mentek. Télen meg azért nem járhatlak iskolába a gyerekek, mert nem volt cipőjük, valamirevaló ruhájuk sem. Ma már öröm az iskoláiban a tar nítás, mi, pedagógusok, is tanulunk, magasabb tanári képzettséget szerez­hetünk, Pollák lmréné arról beszélt, mennyire megváltozott a dolgozó nők helyzete is. — Anyám 59 éves, mint szakácsnő dolgozott- Tanult, képezte magát, ma már az üzemélelmezési vállalatnál fon­tos beosztásban dolgozik, 1100 forint a fizetése. Én a közigazgatásnál dolgo­zom ... I/’’ eserves volt a dolgozó nők sorsa a múltban — folytatja tovább Fülöp Jánosné, aki néhány nappal ez­előtt jött haza a Lukács-fürdőből. — Helyes dolog, ha így visszaemlékszünk, elbeszélgetünk a múltról és a jelen szépségeiről, megváltozott életünkről. Emlékeztessünk másokat is, beszéljünk ezekről a szomszédokkal, a villamoson, a piacon azoknak, akik hajlamosak arra. hogy könnyen elfelejtsék a szörnyű múltat. Az ilyen beszélgetés után még inkább látja az ember, miért egyéni érdeke és hazafias kötelessége, hogy jobban dolgozzék és a Népfrontra sza­vazzam^ jesítö Vida Barna járőrparancsnok» ra. Az orvlövések súlyosan megse. besítették a járőrparancsnokot, úgyhogy azonnal kórházba kellett szállítani és műtőasztalra fektetni. Mint a magyar küliigyminiszté» riuim jegyzékeiből megállapítható, a titóisták nem egészen három év alatt csaknem hatszáz határsér. t est és provokációt követtek ei ha» zánk ellen. Április közepén át­nyújtott jegyzékünk egymaga 207 provokáció ellen tiltakozik. Vilá. gos tehát, hogy a belgrádi kor­mány egyáltalán nem szándékozik megváltoztatni velünk szemben folytatott bűnös politikáját, hanem fokozza szándékos provokatív te­vékenységét, amelynek célja: meg. zavarni népünk békés épífömuniká. ját, feszültséget kelteni Európa délkeleti részén. Népköztársaságunk kormánya Vida Barna me gseb esi lésével kap. csolatban a iegerélyesebben köve. teli, hogy a jugoszláv kormány be­gye meg végre a szükséges intéz, kedéseket az újra meg újra megisu métlődő határ-provokációi haladék» tálán beszüntetésére. Egész dolgo. zó népünk mély felháborodása ad nyomatéket kormányunk követeié, sánek. De népünk ptetzai Is válaszol, hogy még inkább fokozza éfoersé» gét a titóista provokátorokkal szemben. Egyetlen percre sem fe. lejtjük el azt, amit a Népfront vá­lasztási felhívása hangsúlyoz: „Dé. 11 határainkon a jugoszláv kor. mány provokációt provokációra halmoz, szítja az ellentéteket, tá. madó államszövetséget szervez el. lenünk. Ezért kell a béke védelmé» ben ébernek és erősnek lennünk!“ Igen, éberek és erősek vagyunk, még éberebbek és még erősebbek leszünk a béke védelmében. Minden újabb titöista gaztett csak fokozza oltihatatlan gyűlöletünket a belgrá. di hóhérbanda ellen, amely az óceánontúli háborús spekulánsok szolgálatában gyilkos merényletek, kel igyekszik nyugalmunkat meg­zavarni. Minden újabb titóista pro» vokáció csak megerősíti acélke. mény elhatározásunkat: hazánk erejének szüntelen növelésével hiú» sítjuk meg a balkáni Hszinmah gyalázatos, vérgözös terveit. — A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA és a szovjet kormány állandóan gondoskodik a könyvkiadás további fej­lesztéséről. Az 1952-ben kiadott könyvek példányszáma elérte a 851.5 milliót éi az előző évihez képest 12 százalékkal, a háború előtti évekhez képest pedig 88 százalékkal növekedett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents