Észak-Magyarország, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-19 / 92. szám
2 «SB ÉSZAKMAG VARORSZÄ G Va*ämai», »58. őyrUSs 19= 2&S Sz. Borzenito phenlani tudósítása a koreai ameriKai es angol hadnogíyox életéröl A .„Pravda'1 közli Sz. Borzenko ,,A koreai amerikai és angol hadi. foglyok fogságukról“ című phenjani tudósítását. Borzenko a többi között a kővetkezőket írja: A Phenjanban megjelenő „Uj Korea" folyóirat februári és márciusi számában közölte az amerikai és an. goi hadifoglyok elbeszéléssorozatát a hadifogolytáborokban töltött életükről. A fényképfelvételekkel űlusz- trált elbeszélések dokumeniu- mck, amelyek a koreai nép nagy emberszeretetéröl tanúskodnak. A „Hogyan élünk mi’“ című feljegyzésben Frank Noel a következőket írja: „A koreaiak és kínaiak sok esetben sokkal kedvezőbb maga. tartást tanúsítanak irántunk, mint amilyent a hadifoglyokról szóló genfi konvenció előír.“ Frank Noel nagy elragadtatással ír arról, hogy a hadifogolytáborban filmvetítések és színjátszó csoportok szórakoztatják a foglyokat, példaszerű tisztaság uralkodik nemcsak a konyhán, hanem az egész táborban is. Minden hadifogoly védőoltást kap tífusz, pestis és kolera ellen. Az orvosi segítségnyújtás feladata magaslatán áll. E. Aichy, az angol hadsereg köz- katonája, alti az 5. számú táborban tartózkodik, a következőket írja: „Gazdag vitamintartalmú különböző ételekkel táplálkozunk, amelyeket lisztből, burgonyából, habitól, tojásból, sertéshúsból készítenek. Az étel tápláló, Ízletes, amerikai szakácsok és kínai konyhai ügyeletes tisztek felügyelete mellett készül“. Kenneth L. Eton tizedes nagy megelégedéssel nyilatkozik a hadi- fogolytábor kórházáról.- „Nem. találunk szavakat arra, bogy kifejezésre juttassuk hálánkat a kórház személyzete és a kínai népi önkéntesek iránt, akik áldozatkészek velünk, hadifoglyokkal szemben.“ Az északkoreai táborokban lévő hadifoglyok — mutat rá befejezésül Sz. Borzenko — nagy figyelemmel hallgatják a Panmindzsonból érkezeit híreket. Egyet akarnak: a lűz beszüntetését, a háború végét, hogy minél előbb hazatérhessenek. Nyugati újságírók beszsmolói a beteg és seoesiilt tiadiioglyok kicseréléséről Pénteken délután Keszonba érkezett a nem-koreai beteg és sebesült hadifoglyokat szállító első gépjárműoszlop. A hadifoglyok hosszú utazásuk során igen sok várost és falut láttak, amelyeket az amerikai bombázók pusztítottak el. Wilfred Burchett, a „L‘ Humani- té" tudósítója jelentette pénteken Keszonból: Gyönyörűen feldíszítették azt a múzei^not, amelynek helyiségeiben az angol, az amerikai és a többi nem koreai hadifoglyokat helyezték el. Vörös drapériákon a következő angol nyelvű felirat olvasható: „Búcsúztatjuk az angol, amerikai, kanadai, ausztráliai, görög, török, holland, délafrikai, columbiai és fülöpszigeti hadifogoly tiszteket és katonákat. Üdvözlünk benneteket abból az alkalomból, hagy hazatértek otthonotokba, családotokhoz! Szerencsés utat!" A csütörtökön este érkezett délko. reai hadifoglyok valamennyien új fehérneműt kaptak, mielőtt nyugovóra tértek volna. Pénteken reggel a délkoreai hadifoglyok megfüröd- tek, majd uj kékszitnü nyári öltözeteket, kékszinü, gyapottal bélelt nagykabátot és cigarettát kaptak. A délkoreaiak jókedvűen cigarettáz. tak és beszélgettek, amikor délelőtt meglátogattuk őket, éppen azt talál, gatták, hogy milyen hamar lehetnek ismét családjuk körében. (Azok szerint, amit Li Szín Man számukra előkészített, még hónapokba is beletelik, amíg eljutnak családjukhoz, ha ugyan egyáltalán eljutnak.) Később, a délelőtt folyamán a dél- koreai hadifoglyok orvosi vizsgálaton estek át, sebeiket átkötözték és orvosságot kaptak. Keszonban a lehető legkevesebb a katonai formalitás a hadifoglyokkal való bánásmódban. A hadifoglyok szállását nem veszi körül szöges drótkerítés. Nincsenek fegyveres őrök, ápolók gondozzák a beteg és sebesült foglyokat. Az egész légkör inkább rendes kórházhoz hasonlít, nem pedig hadifogolytáborhoz. A hadifoglyok emberi méltóságát tiszteletben tartják. Nevűk szerint tartják őket nyilván, nem pedig számok alapján, mint az amerikai ellenőrzés alatt álló táborokban. Zgész magatartásuk és kapcsolataik a hatóságokkal ékesszólóan bizonyítják azt az emberséges bánásmódot, amelyben szüntelenül részesülnek. Peking (Uj-Kina) Alán Winnington, a loadoni ,,Daily Worker’’ tudósítója jelenti Keszonból: — A hazatelepítendő ENSZ-hadi- fogíyok első csoportja április 17-én, pénteken nagyszerű kondícióban megérkezett Keszonba. A vörös zászlókkal fel’obogózott járművekből álló gépkocsiba ra ván három órával a kitűzött idő előtt ért Keszonba, annak ellenére, hogy az amerikai légierő komoly erőfeszítéseket tett °z elmúlt éjszakákon, hogy elpusztítsa a hidakat és propaganda-győzelmet arasson A hadifoglyok menet közben és a Iá. borozási helyeken egyaránt tökéletes egészségügyi gondozásban részesültek. A gépkocsikaraván szerdán indult útnak Pjoktingból. A hazatelepítendő hadifoglyok új borotvakészülékeket és egyébb toalettcikkeket kaptak ajándékba. A hazatelepülök köszönetét mondtak a kínai népi önkénteseknek és hadifogolytársaiknak azért « barátságért és gondoskodásért, amely a lehető legjobb kondícióban őrizte meg „ beteg és sebesül f hadifoglyokat és megfogadták; dolgozni fognak azért, hogy vége tér jen a koreai háború és biztosíthassák az összes hadifogoly hazatérését. A hazatérő hadifoglyok fejemkint kétszáz cigarettát kaptak az útra, valamint sört és bort Is. Az utazás alatt élelmezésük bőséges mennyiségű marhahúsból, tejből és gyümölcsből állott. A hazatérés felett érzett öröm bizonyos mértékben aggodalommal párosult. Mielőtt nia reggel Pilonjaid elhagytuk votoa; az egyik angol katona így szólt hozzám: „Tisztában vagyok vele, hogy nehéz lesz megszokni a cigaretta Arát és a visszatérést a hús- jegyekhez.” így érveljenek a putnoki járás népnevelői A putnoki járásban épül egyik leg* nagyobb békemüvünk, a kazincbarcikai kombinát és sz új szocialista város. Erdős hegyeivel, dúsantermő völgyeivel, rohanó patakjaival gyönyörű ez a vidék és .természeti kincsekben igen gazdag. A múltban azonban a járás dolgozói nem élvezhették szépségét, gazdagságát. Sívár nyomorúság, sötét szomorúság volt az életük. A járás földterületének mintegy kétharmadát grófok, bankárok, földesurak bitorolták. Többszáz és ezerholdas birtokaikon bányáikban a legelemibb emberi jogoktól is megfosztva gyakran az éhhalállal küzdve élte le sok dolgozó család az életét. K. Varga József sajógalgöci bányász így emlékszik vissza az átkos múltra: Tizennégy-tizenhat órákat dolgoztam a grófok bányáiban. A kereset éppen arra volt csak elég, hogy családommal éhen ne haljak. Műszak után esőben, sárban, fagyban 14—15 kilométert kellett gyalogolnom, míg hazaértem. Ugyanannyit vissza munkába. Sokszor 2—3 órát sem tudtam aludni, holtfáradtan indultam vissza a bányába. Ha kimaradok, mulasztok, a bánya ura: menten elbocsátottak volna, az pedig a balált jelentette abban az időben. Ma már nem kell tartaniok a putnoki járás bányászainak az éhhaláltól, a munkanélküliségtől. Népi államunk szerető gondossággal veszi körül a bányászokat. Állandó munkát, magas kereseti lehetőséget, boldog családi életet biztosít számukra. Munkájukat modern bányagépek segítik. Nem kel! már K. Kovács Józsefnek és a többi bányásznak hosszú kilométereket gyalogolnia. Minder községből autóbuszok viszik a dolgozókat munkahelyükre és haza. Mindezért cserébe népi államunk bányászainktól caak azt kéri, hogy becsülettel állják meg helyüket a munkában, teljesítsék maradéktalanul a tervet- Több és jobb szénnel harcoljanak azért, hogy még szebbé és boldogabbá tegyük minden ■ forintot egyes bányásznak, hazánk valamennyi dől * gozójának életét. A járás sok kis falujában gyulladt ki a fény a felszabadulás óta: Bánhorvátiban, Nagybarcán, Dubicsányban, a Pogony- pusztán s legutóbb — 1952 decemberében — Sajóivánkán. Sajóivánkán a múltban egyetlenegy rádiókészülék sem volt, ma húsz van. Sokan mozielőadást életükben először csak most, a villany bevezetése után láttak. Nemcsak a bányászok, az egykori grófi cselédek élete is megváltozott, szebbé, boldogabbá lett. így beszél erről Molnár János, a pogony-pusztai állami gazdaság tehenésze. — Ä múltban ez a major is gróf Serényi Béláé volt. Tízéves korom óta dolgozom itt mint tehenész. Apám is itt cse- lédeskedett, a nélkülözés, a robot miatt korán elhalt. Heten maradtunk árván. Sok-sok szenvedés kozott nőttünk fel. Megnősültem, akkor sem lett könnyebb cseppett sem az életem — egy koldus helyett kettő ... Évi bérem csak annyi volt, hogy ha azt akartam, hogy kenyér legyen, akkor ruhára már nem jutott. Ruha meg idönkint mégis kellett, jött akkor az éhezés... Most az állami gazdaság tehenésze vagyok. Gyűlölettel gondolok vissza a múltra amelyben csak megaláztatásban és nyomorban volt részem. — Idősebb ember vagyok már — 60 körül járok. Életem nagyrészét a múlt rendszerben éltem le. 30 év alatt nem tudtam annyira haladni, mint a felszabadulás óta eltelt néhány év alatt. Ma munkám után megbecsülésben van részem, keresetemből jól megélek, sőt még félre is tudok tenni. Márciusi keresetem — a jutalommal együtt — meghaladta az 1200 Ezelőtt két évvel ízobabúter* vettem leányomnak, azt is meg lehet nézni, mennyi ruhanemű van a szekrényben. Lakásomban villanyvilágítás, rádió. Cselédember ilyesmiről a múltban nem is álmodhatott. Égy fiam most bányamérnöknek tanult. Itt dolgozik Bánfalván. Másik fiam bányafelvigyázó, a harmadik most tanul kombájnvezetőnek. Boldog ember vagyok, meg is mondom mindenkinek, hogy ezért a boldogságért, gyermekeim még szebb jövőjéért a Népfrontra szava zok. m A felszabadulás után szélesre tárult a munkás- és parasztfiatalok előtt a tudomány kapuja. Ma már sok boldog apa, anya olvassa főiskolán, vagy egyetemen tanuló fia, leánya levelét. Nagy Jánopié, szuhaföi erdömunkás felesége a vasárnapi falugyűlésen a következőket mondotta: — Én a múltban a hat elemit is alig tudtam kijárni. Fiam most van pályaválasztás előtt. Azt irta: „édesanyám, néni tudom milyen pályát válasszak: mérnök Jegyek-e, vagy tanító?“ El sem tudom mondani, mekkora öröm ez egy anyának'’ SÜ» Van bőven mivel érvelniők, van miről beszélniük a putnoki járás népnevelőinek. Végezzék fokozott lendülettel a tömegek közötti felvilágosító munkát, emeljék állandóan az agitáció színvonalát A helyi adatok és érvek' ismertetése mellett tegyék felvilágosító munkájuk legfontosabb alapjává a Függetlenségi Népfront választási felhívásának ismertetését. Harcoljanak , azért, hogy a választást békeversenyben újabb munkahöstettek, kiemelkedő termelési eredmények szülessenek a járásban, iparban, bányászatban, mezőgazdaságban egyaránt. Mondják el a, népnevelők a járás dolgozóinak, hogy szavazatuk akkor lesz igazán tel je3^ értékű, ha a választás ügye mellett győzelemre: viszik a termelés ügyét is. Együttes miniszteri utasítás a növényvédelmi feladatok végrehajtásáról A földművelésügyi miniszter, az állami gazdaságok és erdők minisztere, a belügyminiszter, a begyűjtési miniszter és az élelmiszeripari mi. nifiziber együttes utasítást adott ki a Fém «gyűjtési versenyben a DlSZ-íiaíalok Megyénk DISZ fiataljai nagy lelkesedéssel ‘ gyűjtik a vasat, hulladér kot, hogy ezzel is segítsek nehéziparunk fejlődését, hős kohászaink munkáját. Üzemi fiataljaink közül a legjobb eredményt a diósgyőriek érték el. Tervüket már 121 százalékra teljesítették. A DISZ bizottság jól mozgósította a DISZ-isiákat a feladatra, amelynek végrehaj fásából részt kértek a miskolci egyetemisták, középiskolások és az ipari tanulók is. Jól dolgoztak az ózdi fiatalok, akiknek azonban van még lemaradásuk tervük mögött. Parasztfiataljaink szintén lelkesen kapcsolódtak be a fémgyüjtési hónap munkájába, A szerencsi járás fiataljai 14.9 tonna ócskavasat és fémet gyűjtöttek össze, tervüket 51.2 százalékra teljesítették. Ugyancsak szép eredményt értek ©1 a mezőcsáti járás ifjúmunkásai és úttörői is, akik 13.89 tonna hulladékot kutattak fel. Egyes járási DISZ bizottságok még mindig elhanyagolják a fémgyűjtés szervezését, nem ismerték fel hatalmas fontosságát. Különböző nehézségekre hivatkozva a ricsei-járási DISZ titkár igyekszik elhárítani magától a feladatot, s így nem csoda, ha a járás mindössze: 7.4 százalékra teljesítette tervét. Gyengén dolgozik a sátoraljauj. helyi, edelényi és az ózdi járási DISZ bizottság is. Ezeknek a DISZ bizottságoknak követniük kell az élenjárók példáját, mindent el kell köveiniök, hogy tervüket teljesítsék. Sipos József DISZ M. B. növényvédelmi feladatok végrehajtó, sáról. Az utasítás az egész évi növényvédelmi munkálatokat felölelj. Minden termelő köteles elvégezni az egyéni és társadalmi utón végrehajtandó védekezést. Egyénileg végzendő a gyümölcsfatisztogatás, a kora- tavaszi permetezés, a poloskaszagú szilvadarávs, a mocskospajor és részben az amerikai fehér szövőlepke elleni védekezés, továbbá a búza., árpa. és zab csávázása. Társadalmi munka igénybevételével történik a burgonyabogán, csócsárolő, mezei pocok, ürge, hörcsög, amerikai fehér szövőlepke ellent védekezés és a gyomirtás. A védekezés megszervezése a megyei járási és községi zárszoigálati felelősök feladata.. Az amerikai bur- gonyabogár elleni védekezés céljából az országot három védekezési körzetre osztották. Minden termelő köteles résztvennit a kcresőszoj.-gálatba n és hetenkint át kell vizsgálnia a ma. ga burgonyaterületét, hogy nem tör. tént.e fertőzés. A megyei és járási tanácsok mezőgazdasági osztályai gondoskodnak a burgonyabogár elleni védekezés módjainak ismertetéséről, a karesés, a zárlat elrendeléséről, a társadalmi munka igénybevételéről. Ugyancsak a mezőgazdasági osztályok feladata, hogy a növényvédő gépeket állati dóa.n üzemképes állapotban tartsák és szükség szerint alkalmazzák. Az amerikai fehér szövőlepke, a csócsároló, a mezei pocok, ürge, va lamint a zsizsik elleni védekező szereket a megyei mezőgazdasági osztály rendeli meg és gondoskodik * tsz-ek és egyéni termelők védőszerrel való ellátásáról. Az állami gazdaságok önmagukat látják el a szükséges védekezőszerekkel, a szerződése« termelők ellátásáról a termeltető vállalat gondoskodik. Az amerikai fehér szövőlepke elleni „DDT“ anya , got, a zsizsik elleni sízénkéneget, a csócsároló elleni „Agritox“ porozót térítés nélkül bocsátják a termelők rendelkezésére. Az utasítás részletesen szabályoz.! za a gyümölcs és szőlővédelerrmxel, a cserebogár, a csócsároló, a mezei pocok, ürge és hörcsög, a mocskod pajor, a zsizsik, a répaaknázó, moly, a répa.barkő, a földi bolha, az aranka és a napraforgó vajvirág, valamint a kukorica- és burgonyamoly ellent védekezés feladatait, továbbá a rét és legelövédftlmet is. nniMiiniiiniiiiiiiMiiiiiiiuiniHiiiiinimiMimiiiiiHiiiiHiiMiiuiniiiiiiuuiiiHuntiiniiiiiiiHiiiiiiiiiiiuiiiHiHHiiiHiiiiuiiiMiiiiiTiMiiiiiiunNiMiiiiiiiMiHHnuiiiiimiiMMiiiiinnuuiiuHiHiniiiiMiniiinMMiiiiiHiiniiiMiinuiiiMiiiiMiiiiiiiiiMinniiniiiiiiiiiiiiitiiiniMiiiiiMMiiiiiiiiiiiiniiHiiMHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniimim'i JV1 czökeresztes kitárában zúg a mező. Mindenfelé motorok, her- nyótalpas vontatók, vezetékek, hosszúszál csövek jelzik, hogy a felszántott girbe-görbe talajon nem mindennapi munka folyik. Amerre a szem ellát, mindenfelé hatalmas acéltornyok. Olyan az egész vidék, mint egy gyár a szabad ég alatt. A fúrótornyok éjjel-nappal dolgoznak, A fáradhatatlan gépek és emberek keresik a föld legmélyebben fekvő kincsét, az olajat. Néha már 2000 méteren jár a fúró, amikor magasba szökken a barna folyékony arany, mely nélkül nem futhat a mozdony, nem járhat a gép, az esztergapad. S ki tudja, hol, merre Tannak az olaj mezők? A föld gyomrában úgy bújnak meg az olajtavak, olajrétegek, mint sötétben a fekete tárgy, A fejlett tudomány, a technika, az emberi ész azonban ma már nem ismer akadályt. A tengerekkel ezelőtt sok tízmillió évvel elsüllyedt egysejtű állatok, a planktonok, ma már olaj formájában szolgálják az embert, A műszerek, mikroszkópok előtt nincs már titok. Az ember nemcsak a föld felszínét és a levegőt, de » föld mélyét is birtokába vette. A pírosarCÚ, örökké vidám Lu* kacs László főfúvómesur, akit az olajmunkások a mesterek-mesterének neveznek, szívesen beszél a különös mesterségről, az olajfúrásról: Valamikor — mondja nevetve — bambusznáddal fúrták a földet, keresték az olajat. Akkor még nem voltak ilyen korszerű gépek, mint most, mutat az egyik gőzgarniturás fúrótoronyra. Ma már szép és vidám az olajmunkások élete is- Szovjet gépekkel, a szovjet geológiai módszerek szerint dolgozunk, termelünk. Nagy szép ez a mesterség, olyan, mint a bányászat, még robbantunk is, amikor szükséget. A BORSODI OLAJVÁROS — Dolgozóink jó szakemberek, veszi át a szót Czecó Elek elvtárs, pántitkár. Ez a mesterség meg is követeli, hogy minden fúrómunkás ismerje á föld szerkezetét, a geológiai viszonyokat, a gépek működését. Éneikül nincs olaj. A szakmai iskolát a legtöbb dolgozó már elvégezte, lendületesen dolgozik. Januárban és februárban azonban — folytatja szégyenkezve — nem teljesítettük a tervet. p1 Z ÉV első két hónapjában nagy volt a lemaradás. Az olajmunká- sok azonban nem hagyták annyiban a dolgot, kiteltek magukért. Olyan harc indult akkor, amilyen még soha ezen a területen. Az egész környéken híre ment az olajmunkások nagyszerű tetteinek. A geológusok, a fúrósok, szállítók, építészek és vontatósok valóságos hőstetteket vittek végbe. Az egymással páros- versenyben küzdő brigádok erejük megfeszítésével dolgoztak a terv teljesítéséért. Megmozdult az egész olajváros. A fúrócsövek szemlátomást haladtak le a földbe. Senkisem tétlenkedett, hatalmas harc indult az olajért. A nemes versengésben Békési László sztahanovista brigádja 155 százalékot ért el. A Kollár fúróbrigád is szorosan felzárkózott az élenjáró brigád mellé, s márciusi tervét 148 százalékra teljesítette. Kiváló munkát végzett Szél József fúrómester brigádja is, túlteljesítette havi előirányzatát. így van ez rendjén! Nem szégyenkezhetünk pártunk és Rákosi elvtárs előtt, — mondotta Kollár elvtár* munkatársainak, — tüzön-vizen keresztül is teljesíteni kell a tervet. Erre kötele® at olajmunkások jő hírneve, becsülete. TV/|Inden percben, minden órában nagyszerű munkahősök és munka- hőstettek születtek. Gidai Antal és Hajdú Pál fúrómester, Tóth Károly gépkezelő és Szemán István kapcsoló, de minden dolgozó tudása, ereje legjavát adta- Bilkó József igazgató kommunista példamutatással irányította a munkát. Zonda Pál főmérnök éjt-nappá téve dolgozott, hogy jó műszaki feltételeket teremtsen. Magas István, a geológia műszaki vezetője rendszeresen tanácsokkal látta el a műszaki dolgozókat. Demeter László, az építkezési osztály kiváló vezetője értékes újítást vezetett be, amely- lyel évente több 100 ezer forintot takarítanak meg. Szőke Viktor, a traktor- állomás csoportvezetője minden perc jó kihasználásáért harcolt, jól irányította, szervezte a szállítók munkáját. Majoros József fúrómester is értékes újítással segítette elő a terv jó teljesítését. A közös összefogás, a szívós, lendületes munka meghozta eredményét. Az olajváros dolgozói felemelt fővel, büszkén jelentették, hogy pótolták a lemaradást, teljesítették a tervet- Márciusban 144 százalékos temeljesítést értek el. Ezzel a kimagasló eredménnyel 106-8 százalékra teljesítették első negyedévi tervüket. Pártunk és kormányunk felfigyelt a fúrótornyok bőreinek példás munkájára. Lukács László főfúrómester a munka elismeréséül mégkapta a Munkáérdém- érem arany fokozatát. Hasonló szép ki tüntetésben részesült Demeter László, Czezó Elek és még több dolgozó, akik bebizonyították haza iránti szeretetúket, s fáradságot nem ismerve, túlteljesítették a tervet. Az oiaivárosban most tovább fo** kozódik a szocialista munkatér- seny. A vállalatnál nincs egyetlen dolgozó, aki nemes vetélkedésben ne kibe- dene egymással a terv teljesítéséért, túlteljesítéséért. Szél József fúróbrigádja a legutóbbi fúrásnál már 159 százalékra teljesítette tervét. A vállalat dolgozói és vezetői most lelkesen csatlakoztak a választási békeverseny mozgalomhoz. Vállalták, hogy' május 17 tiszteletére a havi terven felül 1800 métert fúrnak a föld belsejébe. Lassan beköszönt az est. A hatalmas fúrótornyokon kigyulnak a lámpák, fényben úszik az egész vidék. A lámpák smaragdos színre festik az olajkutak tövében fel felcsapó gőzfelhőcskéket. Olyan’ ilyenkor az olaj, áros, miht kivilágított hatalmas hajó a tengeren. Az utakon autók reflektorfénye világít. Olyan az este, mintha a fények is versenyeznének egymással. Messze kilométerekre világítanak •n fúrótornyok. A távoli utakról, a vonatok ablakaiból, minden félő* idetekint most a szem, s az embereket jóleső érzés! hatja át: Borsodban, az ország leggazdagabb megyéjében folyik az olaj. A mtihalvhocsiban ki* íróasztal áll, rajta szétteregetett térkép- A föld belsejét mutatja. — Itt az olaj, itt kell lennie valahol, alig pár méterre, — hajol a rajz fölé Czezó Elek. — Igen, válaszol Lukács László, a „mesterek mestere“. — Itt kelj lennie- Ceruzát vesz elő s hamar számításokat végez. A többiek feszült figyelemmel várják válaszát... Még az éjszaka megtaláljuk! SZEGEDI LÁSZLÓ
