Észak-Magyarország, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-13 / 61. szám

e Péatufe. UNS. mii-duó l». tíSZAK MAGYAROKSZAG 3 „MEGÁLLT A SZÍV, MELY ÉRTÜNK DOBOGOTT" Dolgozók levelei, versei Sztálin elvtársrót, aki örökké él a nepek szíveben Népünk nagy barátjának, felszabad «Utójának, hallhatatlan tanítójának elvesztése mély fájdalommal töltölte el a magyar dolgozó népet. A fájda­lom érzése sok olyan emiber kezébe adott tollat, ceruzát aki soha verset nem írt — mos! versben kívánta méltóan kifejezni a pótolhatatlan veszteség fölött érzett fájdalmát. A szavak mögölt a szeretet Izzását érezzü-k. Egy füzet kitépett kemény fedelé­re rótta versbe a hála, a mélységes .szeretet szavait Tóth Pál sajóecsegi dolgozó: „Síratjuk öt, a nagy tanítót, A bölcs vezért, a nagy Sztálint', Az igaz embert, a legnagyobbikát...” Rajongó, lelkes szavakkal ecsetelik dolgozóink, mit jelent számukra az, aki március 5-én örökre lehunyta szemét. „Gyermek és aSO. ifjú ás leány. Munkás, paraszt] vagy szellemi dolgozó TŐli tanulta a munkát becsülni. Hogy élni, dolgozni csak szabad hazában jó... ■ "Az eredmények láttán sohasem pihent meg, Úgy tanította: győzelmen Ütni, pihenni — tespedés—’’ — így ír Sztálinról Gál Rajos, az Eszakmagyarorezági Áramszolgáltató Vállalat üzemellenőre. De a gyász, a fájdalom hangjain áttör az elszánt akarat szava, a- ki- törülhetetien tuda! szava, hoey Sztá­lin elvtárs tetteiben, eszméiben, a népek’ szívében tovább él s mutatja az nlat a további győzelmekhez. „Hincs szó, nines hozzá fogható vigasz, vagy üdv, amely enyhéi; adna e sajgó fájdalomrat Meghalt Apánk, az Alkotót Meghalt Apánk, a tanító! Megáig a szív, mely értünk dobogott’’ — írja Kiss Iászlóné miskolci dol­gozó, majd alább így folytatja: »,Sikolt bennem a szó: Nem! Wem halt meg ö! — Itt ál a szívemben, a fjedben is, Tovább épít alkot, világbékét teremt Bajnok Béla harsány! dolgozó pa­raszt ügy érzi : „Nem igaz, hogy meghalt a nagy Sztálini Ott mn az iskolában, hol a gyermek tanul, Ott van a gyárban, hol izzik a vas, az acél Ott van n bányában, hol hull a fekete szén, Ott van a mezőn, hol szánt a sok-sok traktor, Ott a hivatalban, hol készül a tfiro— Mindenütt ott van — neve a béke..." A nagy veszteség érzete még ke­ményebb elhatározásokat érlel a ú°'’ gozókban: az örökséget, amit a világ népei a nagy Sztálintól kaptak, hűen megőrzik. „Könnyes szemeinkben a fájdalom mellett Keménység is ragyog, Melyre Te edzettéi g nemeit dicső tanod. Erős harcosokká neveltél bennünket, A szívünkbe véstük őrökre nevedet — ilyen verssorokat vei papírra Mu­rányi Gáspár agronómus „a léhl ál­lami gazdaság dolgozói nevében”. Győri Kálmán diósgyőri MTH ta­nulj írja versében: „Ősz alalcja A jövőbe int, biztaU átfőzzek üj harcokat S én, kemény akarattal, Konok, szívós harccal gyászolok A mély megrendülés napjaiban is az sugárzik ki dolgozóink leveleiből, hogy Sztálin elvtárs nagy harcai, ta­nításai továbbra is fáklyaként vilá­gítják be a népek díját. ,,Szeretett Sztálin elvldrsunkna-k nem olyan emléke lesz, amit az idők múlása elhomályosíthat’’ — írja Cso­rna Eszter gesztelyi elvtársnő, a gesz. teíyi dolgozók gyászünnepéről szóló levelében. — ,„4 világ proletárjainak szemét ő nyitotta 1el, látni fognak a felszabadult dolgozók és a felszaba­dulásért küzdő milliók Sztálin elvtárg lezárj szemeivel is. Sztálin elvtárs lángeszét életrehivhatjuk könyveinek olvasásával, tanainak, ül mutatásának követésével a béke megvédéséért, a háborús gyuitogatók ellen folytatott harcunkban.’’ .Aggódva figyeltük a rádiót, az újságot, mp az úinbb Mr Sztálin 'elv­társ egészségi állapotáról. Péntekért reggel, ahogy megláttam n fekete zászlót a tanácshdzdn megdöbbenve sejtettem, hogy meghajt a, nép nagy vezére... Nem tehet mindazt elmon­dani, amit tett ö a magyar népért, az elnyomóJ, agyonsanyai /jutott dol­gozó népért, a világ összes dolgo­zóiért... Sztálin elvtársnak meyfogad- juk' hogy mindig az ő igaz utain fo­gunk járni’’ — írja Pellegrini János - né To.csváról — pénteken reggel, milcor érte­sültem _ hogy Sztálin elvtárs meghalt, ragaszkodó szívem egész melegével pérceken át zokogtam. Olyan elha­gyottnak éreztem magam, mintha egy tenger szigetén lettem volna-. Soha ei nem múló szeretettel gondolok rá’’ — írja Márton István miskolci nyug­díjas. Eorró szeretetei tükröz Farkas Gá­bor levele Ss, aki a Diósgyőri Gép­gyár reszfelővágó üzemének dolgozói nevében írt: „Mély megdöbbenéssel és fájdalommal töltött el minden be- csü.etes dolgozót a gyászhír, hogy a Szovjetunió népének,, az egész világ békeszerető órabéreinek nagy és bölcs vezére. a mi hazánk felszabadítója, Sztálin elvtárs elhunyt... Megfogad­juk, hogy azt a harcot, amelyet Sztá. Ibi elvtárs célul tűzött elénk, tűzön- vizen végigharcoljuk a végső győzele­mig.’’ Papp Jenő, a 6. számú mélyépítő vállalat kőművesét is kemény harcra ösztönzi a határtalan veszteség híre. „Gondolatban Sztálin elvtára rava­tala mellett állva, fogadom meg, hogy mint pártonkívüli a nagy ügy zászló­vivője leszek... Vállalom, hogy eddigi 177 százalékos teljesítményemet 15 százalékkal emelem-’’ Az új nemzedék legnagyobb ba­rátjának, jótevőjének halálát mély megrendüléssel fogadta a Földes Ferenc gimnázium ifjú­sága is. Erről ír Tóth István MSZT-'titkár: „Ifi, magyar fiatalok gondolatban ott állunk a nagy vezér ravatalánál a gyászoló szovjet nép­pel s megfogadjuk: örökké hűek ma­radunk Hozzá, az igazsághoz, amelyet ő nekünk hagyott.’’ ,,Sztálin elvtárs meghalt, de esz­méje- örökké élni fog közöltünk’’ —1 írja Bódlg István, a szerencsi általá­nos iskola III. B) osztályának ta­nulója. Idézhetnénk még a levelek töme­géből a fájdalom és a kemény elha­tározás megindító szavalt, amelyék tükrözik; ifjak és öregek, nők és gyermekek, megyénk minden dolgo­zója szívébe mélyen vésődött be Sztálin elvtárs drága alakja, tanítá­sai, hatalmas életműve, amely évszá­zadokra irányt szabott az emberiség fejlődésének. Sztálin nyugodt, lassú léptekkel köze­ledett Andrej felé. Félig behajtott bal­jában füstölgő pipát fog. Jobbját maga előtt tartja, mintha üdvözölné a ven­déget. Sztálin természetesen nagyon jól tudta, mi megy most végbe a bányász lelkében, sejtette izgalmát. Más, aki nem ilyen nagy ember, aki nem ilyen tapintatos, aki nem Sztálin, most túlzott nyájassággal mosolyogna Andrejnt, hogy felbátorítsa; vállonveregetné, sőt bizal­masan átölelné, az asztal felé vonná és ezzel bizonyára még jobban zavarba ej­tené. még jobban felkavarná és végkép kizökkentené a kerékvágásból... Sztálin pedig csupán kezetnyujtott Andrejnak. Szinte nem i* mosolygott: mintha nem most találkoznának először, mintha Andrej mindennap — egészen fesztelenül — felkeresné és mintha sem­mi különös sem volna abban, hogy ma is eljött. — Jónapot, Voronyko elvtárs! — üd­vözölte Sztálin halkan, barátságosan. ... Ismerős, drága arc. Hasonlít is arcképeihez, meg nem is. Idősebb is, fiatalosabb is, és ;ó«áeos, még jóságo­sabb, mint az arcképeken: még meg­hittebb, közvetlenebb, még szeretetry méltóbb. .. Sztálin érdeklődéssel néz rá, de nem sürgeti kérdésekkel, időt enged neki arra, amíg beleszokik a hely­zetbe. Még most is a szoba közepiín áll. Ekkor Andrej, magától, merészen be- I szelni kezdett. Megkérdezte azt, amit az ő helyében Prokop bácsi. Önyiszín bácsi. Szerjozsska, Ócserétyiö és minden szovjet ember, mindenki megkérdezne — első dolgának tartaná, hogy megkérdezze —. aki csak szereti Sztálint és habozás nélkül feláldozná éne életét. — Hogy szolgál az egészsége, Joszif Visszáriónovicí? — kérdezte. Hangjá­ban őszinte izgalom rezgeti. Sztálin észrevette. — Jól — felelte mindjárt. — Na­gyon jól. — Köszönöm, És a magáé?... — Amikor választ kapott, sírna, nyu­godt taglejtésse! az asztalnál álló karos­székre mutatott. —.. .. Azért hívnám, Voronyko elvtárg — mondta, beszédtársához hajolva —, hogy tanácskozzam magával sgyről-más- tSL — Velem? —* kérdezte önkénytelefiii! Andrej; az első pillanatban szinte meg­ijedt s ..tanácskozni“ szótól. — Igen, magával. Hisz maga fs egyike a Sztahánov-mozgalom kezdeményezői* TALÁLKOZÁS \ nek. A sztahanovisták pedig új, külön­leges emberek... Sztálin nyugodtan figyelte vendégé­nek izgalmát. Aztán még közelebb ha* jolt hozzá. —- Mondja el -y kérte —, hogyan született meg a maguk bányájában ez a nagyszerű mozgalom. Mondja el a rekord egész történetét • .. Andrej megkönnyebbülten sóhajtott fel. Hát ez így történt -. »—kezdte Andre j egy kissé akadozva ... ... Sztálin igen figyelmesen hallgatta, mintha Andrej minden s^iva nagyon ér­tékes volna neki és minden szó mögött többet látna, messzebb ellátna, mint maga az elbeszélő. De amikor Andrej befejezte a mondanivalóját, lassan meg­csóválta. a fejét és Andrej észrevette, hogy Sztálin nincs megelégedve. — Ennyi az egész? — kérdezte egy kissé gúnyosan mosolyogva Sztálin és megint megcsóválta a fejét. Andrejnek úgy rémlett: rosszalóan. — Miért nem mondja meg a teljes igazságot. Voronyko elvtárs? — kérdezte szelíd szemrehányással Sztálin. — Nem akar beavatni mindenbe? Andrejnek még a lélekzete is el* akadt. Meghökkent-e nézett Joszif Visz- szárionovicsra és sűrűn pislogott szőke szempilláiyal. — De hát mivel csaptam be. Sztálin elvtárs? Hát lehetséges az? Ugyan, miért gondol ilyet? — kérdezte gondolatban Sztálintól csaknem sértő­dötten. — Akkor miért nem mondta el pél­dául azt hogy a maga újítási javaslatát ádázul ellenezte a bánya vezetősége? így volt ? — kérdezte Sztálin. — így volt- i. — A városi pártbizottság titkára pe­dig..., hogy í* hívják? Rugyis?... Rugyin pedig kártevőnek becsmérelte magát és szemfényvesztésnek nevezte Abroszhnov rekordját. így volt? — Csakhogy már... már elkergettük Rugyint — mondta Andrej olyan hatá­rozottan, hogy maga is meglepődött­— Jól tették — bólintott Sztálin. Arca, az egész beszélgetés alatt először megkeményedett- — Régóta idej* volna már elkergetni ezeket a Rugytaokat, ezeket a fecaegőket. fictúrokat... eze­ket a tanulatlan fickókat... Minden posztról el kellene kergetni őket — SZTÁLINNAL mondta megvetően. — Rég ideje már! Örömmel látom, hogy a Sztahánov-moz­galom ezen a téren is segít a pártnak. De nemcsak a Rugyinok álltak a maga útjába. Maguk között a munkások kö­zött nem volt egyetlen ellenfele sem? — Dehogynem. Több is volt... -— ismerte be halkan Andrej. — No látja. Olyanok is voltak, akik attól féltek, hogy a sztahanovista újítá­sok következtében majd megcsappan a keresetük. így volt? — így.*. — Sőt. Azt mondják, a maguk bá­nyájában még egy olyan csapatvezető is akadt, aki használhatatlanná tette a lég­vezetéket, amikor maguk a rekordért dolgoztak. **“ Hát ezt is tudja? — csodálkozott Andrej“ és elpirult. ... Sztálin felállt és néhány lépést tett a szőnyegen. Aztán egész közel­ment Andrejhez­— Megmagyarázom, hogy mit jelen­tenek ezek s tények, Voronyko elvtárs — mondta. — Mihelyt megszületett a Sztahánov-mozgalom, azonnal megjelen­tek ellenfelei, ellenségei is. Mindig így van ez. A régi mindig az új útjába áll. Az új mindig csak a régi, ellen vívott harc árán győz... — Á csendesen figyelő Andrejre nézett éa hunyorgott. — Tehát beszéljen nekem a Sztahánov- mozgalom ellenfeleiről, de minél részle­tesebben. Kik azok? Ki áll mögöttük? Mi akadályozza még a mozgalmat? Milyen intézkedéseket kell tennünk, hogy elősegítsük? Andrej most mi» igyekezett mindent elmondani; mielőtt felelt volna, fürké­szően a lelkibe nézett és kutatott emlé­kezetében. Mintha csoda történt volna vele: élésebb-r látott! Ami azelőtt véletlennek, jelentéktelennek, figyelemre méltónak re látszott, ami mellett bősz- szúsan tovasiklott, most hirtelen jelentő­séget és értelmet nyert, mert új fény­ben. új megvilágításban jelent meg. Sztálin látható megelégedéssel hallgatta feleleteit • — No látja, és még azt mondja, hegy túl fiatal vezető —* kiáltott fel várat­lanul. vidáman, amikor ísm1t megállt Andrej előtt. — Pedig ha hallgatja az ember, azt hiszi, nagy államférfival beszél. Levelek a tavaszi munkákról Cserépváralja dolgozó parasztjai példásan teljesítik a tavaszi vetéstervei Községünk 100 százalékra teljesí­tette őszi vetéstervéi A múlt évoen járási vándorzászlót kaptunk, s még akkor megfogadtuk: továbbra is megtartjuk at elsőséget Március 10-én községünkben min­den dolgozó paraszt befejezte a ta. vaszárpa és tavaszbúza vetését. A magasabb terméshozam érdekében a tavaszárpát 19 holdon kereszt-soro­sán vetettült. Ezzel egyidőben 70 százalékra elvégeztük az őszi búza­vetés hengerezését is. A község dol­gozó . parasztjai most nagv lendület­tel készülnek a további munká dra, a kukorica és a zab vetésére. Ebi » az évben is bebizonyítjuk, hogy még többet és jobbat termelünk, több kenyeret adunk szeretett hazánk­nak. IFJ. HAJDÚ ANDRÁS Cserépváralja. Vasárnap is vetettek Keleeséoyben és Zuoogyoo Kelecsény és Zubogy község dol­gozó parasztjai már sok éves tapasz­talatból tudják, hogy a korai vetés jóval több termést biztosít- A közsé­gi tanács is tudatosította ezt. a dol­gozó parasztokkal. Március 8-án a korareggeli órákban 65 fogat hagyta el. a községet cs késő estig 81 holdon vetették el a tavaszbúzát. A jól vég. zett munka után a dolgozó parasz­tok megfogadták, hogy a jövőben még derekasabban még odaadóbban dolgoznak, s ezzel is kifejezik pár­tunk és kormányunk iránti szerete- tüket. Vállalták- hogy- ar tavasz! ve­tések jó elvégzése mellett példát mutatnak egész évi tej-. Jx>iás- és baromfibeadási kötelezettségük tel­jesítésében is. FUCSOK SÁNDOR Gadna dolgozó parasztasszonyai harcba indultak a vetési terv ló tel Segítéséért,a nagasabb terméshozamért A gadnai III. tipusu „Dózsa“ ter­melőszövetkezet dolgozói mélységes fájdalommal értesültek arról. hoav eltávozott tőlünk a világ legnagyoob embere, a magyar nép szeretett ba­rátja, jótevője, a mi drága Sztálin elvtársunk. Megfogadjuk, hogy még jobban dolgozunk és sikeresen to­vább erősítjük szövetkezetünket. A tavaszbúzát március 6-ra elvetettük és most készülünk a kukorica, zab, napraforgó vetésére. A község dol­gozó parasztasszonyai is harcba in­dultak a magasabb terméshozamért, és jó munkával bizonyítják oe, aogy bátor katonái a béketáborhak. MAJiK andras vb. elnök. „Sorozat — 35.815“, „szám — 28“ y sáfolásig megtelt Karagandá- ^ ban a bányászok kulturoalotá- jának nagyterme. Az állami újjáépí­tési és népgazdaság fejlesztési köl­csön nyereménykötvényeinek sono. lása folyik. Az egyenruhás bányá­szok. kolhozparasztok, pedagógusok, kohászok, alkalmazottak, háziasszo­nyok tarka tömege izgatottan várja a sorsolás kezdetét. K. I. Pahomov, a bizottság elnöke rövid beszédet tart. majd, ismertetik a sorsolás módját. Négy kislány jelenik meg a szín­padán. A legidősebb is mindössze hat éves. A kicsinyek jól tudják lel. adatukat. Minden zavar nélkül ül­nek a kerekek elé és serényen hoz. zdfogrtak a „munkáhof“. * A hatéves kis Róza kihúz az első kerékből egy pírosszinü pa- Pifgyűrüt és a mellette elhelyezett tálcára teszt Z. P. Szemjamov, Sztá. lin-díjas mérnök, a sorsolási öizott. — Ugyan, Joszif Vtsszárionovics.. • — mondta restelkedve, de mégis nagyon boldogén Andrej... —- ... Hát a réselőgépek hogy mű­ködnek maguknál? .... — Nálunk nincsenek réselőgépek .. • Többnyire csak laposdőlésű széntelepek­ben használják őket. ~^No, és hogy váltak be a lapos­dőlésű széntelepckbe.n ? — Nem tudom .. „ Még nem tájéko­zódtam .—; — vallotta be restelkedve. — Kár, hogy nem tudja — mondta Sztálin — Maga pártember, magának minden iránt érdeklődnie kell, — De most majd utánajárok — mondta sietve Andrej. — Majd meg* írom. ^ — Megírja? —» kérdezte Sztálin hu­nyorogva. — Jó, de aztán vigyázzon, be ne csapjon! Várni fogom a levelét! — tétté hozzá és tréfásan megfenyegette pipájával. — Okvetlen megíromIsmételte Andrej. — És ne csak a réselőgépekrŐI írjon, hanem a bányamunkálatok gépesítéséről általában. Bennünket, a Központi Bizott­ság tagjait, ez különösen érdekel. Több más tényezővel együtt éppen a gépesí­tés, sz új technika nyújt módot arra, hogy messzünterríik a te»ti és szellemi munka között évszázadok éta meglévő ellentétet és eljussunk a kommunizmus­ba. Csak az szükséees, hogy országunk­ban mindenki Sztahánov módra dolgoz­zék, — Sztálini-módra.,« —■ suttogta Andrej alig hallhatóan. Sztálin bizonyára nem is hallotta még. Félig az ahlak felé fordult, meg* gyujtott« kialudt pipáját és néhány pil­lanatig tűnődve nézte a kremli fenyő­ket, amelyeket csillámló zúzmara vont be. ,t An 1 rej felállt Tudta, hagy már Ideje távozni, de ugyanakkor maradni is sze­retett volna, Drága volt minden perc, amelyet itt, Sztálinnál töltött. Soha éle­teken nem -'elejti el ezeket a perceket! Köszcrőm. Jcrzif Vfsszárionovíes! — mondta halkan és bensőségesen. Sztálin megfordul, odament hozzá. — Én kő'ZÖtlm megának! — mondta melegen és kez-tnvurtott — A lev-'hől pedig m«g ne Medk-zzék — emlékez­tette Andrejt vidáman, amikor a bá­nyász már az ajtóhoz ért. — Várni fo­góm! ■ . Részietek Gorbatov: Donyeei bányá­szok efmfl regényéből. s&g egyik tagja, kibontja a kis le­vélkét és mindenkinek megmutatja. A levélkén ez áll: „Egy darab 1000 rubeles és 49 darab 200 rubeles nye. remény“. A másik kislány a második kerék­ből kihúz egy zöld gyűrűt, szintén tálcára helyezi, s B. Tajukmanov elvtárs. a bizottság másik tagja ki­bontja a benne elhelyezett kis levél, két. Memutatja mindenkinek: „35.000-es sorozat“. A harmadik kerékből fekete gyűrűt húznak ki. A benne lé­vő levélkén ez áll: „Slö.ös sorozat“» Tehát a 35.815-ös sorozat kötvé­nyei nyertek. Ezek után az 1000 rubelt nyerő kötvény számát kell meghatározni. A negyedik kerekből kihúznak egy levélkét a szám: 28. A sorozat többi 49 száma 200 rubelt nyert. «-4 nyereménytáblán számok jelen. n'ek meg: „összeg — 1000 rubel“. *sorozat — 35.815“. >rszám — 28“, Es valahol egy szovjet dolgozó, akinek tulajdonában van a 35.815 so­rozatú 28. számú kötvény, elégedet­ten veszi tudomásul, hogy az újjá. építési és népgazdaságfejlesztési ál- lamkölc sönbe fektetett pénzének többszörösét kapja vissza nyere­mény formájában. És a többi száz„ meg százezer boldog nyertes, de azok is, akik most nem nyertek, tudják, hogy pénzük az egész szov­jet nép javára jól kamatozik. A Szovjetunió minden egyes dől. gozója tisztában van vele. hogy mire szolgál az államkölcsön, böl befolyó pénz. Tudja, hogy ezek­nek egy része ott van abban az új iskolában, ahol gyermekei tanulnak; az új lakóházakban, üdülőkben és szanatóriumokban, ahol ő maga bol­dogan él. pihen vagy gyógykezelte, ti magát; ott van az új gyárakban és üzemekben, vagy a rengeteg áru­cikkben, amelyekkel zsúfolásig télé vannak a szovjet üz’etek. A szovjet állampolgár jól tudja, hogy amikor megtakarított pénzét kölcsönadja az államnak, saját jólétét emeli. Ezért olyan népszerűek .az államkölcsönök a szovjet lalcosság körében. A Szovjetunió dolgozói minden évben igen nagy összegeket nyernek a kölcsönökből, a lalcosság az el. múlt évek során több. mint 30 mil­liárd rubel összeget nyert vagy ka­pott vissza törlesztés formájában. A z állami kölcsönök nagymét- fékben elősegítik a k&mmu. nizmus építésére irányuló nagysza­bású sztálini terv megvalósítását és komoly hozzájárulást jelentenek a Szovjetunió hatalmának megerősí­téséhez, ami a világbéke megszilár­dításának záloga. Önkénte« ápolónőképző esti tanfolyam Miskolcon A Magyar Vöröskereszt a dolgozd lányok As asszonyok részére Mlslcel_ eon 6 hónapos eatl önkéntes ápolónő, képző tanfolyamot indít. Hetenkint háromszori foglalkozás JeWmtkezés március 20 lg a Vöröskereszt mis. kolci szervezeténél Tanácsház in. udvar. Telefon: 18—51.

Next

/
Thumbnails
Contents