Észak-Magyarország, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-22 / 45. szám

Ivan Zsurba partizán hőstette ’Andre} Dmitrijevics Boriszov, aki a polgárháború éveiben a Szpaszk környé­kén tevékenykedő partizánok parancsnoka volt, beszélte el a következő történetet: j fl szovjet csaoato'l I Habarovszk !------------- ■ ■—i jele köze­ledtek. Az Amur mögött ádáz küzdelem folyt• Tudtuk, hogy fogytán a fehérek m- lőszere és sürgősen utánpótlásra tán szükségük. Azt is sikerült megtudni, hogy Szpaszk felöl várnak lőszerrel cs fehér gárdistákkal megrakott szerel- vényt, Elhatároztuk> hogy megsemmi­sítjük az ellenség utánpótlását: leve­gőbe röpítjük a vonatot. Gondosan előkészítettük a műveletet, ' A fiatal partizánok hallgatagon feküd­tek a pályatest melletti csalitban és figyelték, nem hallatszik-e már a kö~ zeledő vonat kerekeinek zakatolása. A partizánok között volt Ivan Zsurba. ö is a földhjjz lapult, mint a töObiek. A vonat a jelzett időpontban érkezett és sorsa — ágy. ahogy mi terveztük — megpecsételődött. Fülsiketítő robbanás hallatszott, vakító fénydi lángnyelvek csapódtak az ég feléj s a szemelvény ezer darabra hullt. Q iaisla-bau szárnyakra kelt a hősiesség és a bátorság. „Fel kell gyújtani a Ilvalinka falu mögötti hidat — szólt Zsurba• — Ha felrobbantjuk, elvágtuk a fehérek utolsó utánpótlási vonalát is.“ A javaslat csábító volt, de veszélyes. A hídhoz vezető úton könnyen összet- VÜálkozhattunk a Szpaszkban állomá­sozó fehér lovasezred századaival, ame­lyek az úton cirkáltak. Az ifjú hősök azonban nem hátráltak meg a veszély elől. Útnak indultak és végrehajtották a fel adu tot. ... G híd I gyorsan leégett. !----------------------1 Langnyelvek kap­tak a száraz gerendákba, az olajjal tar­tósított deszkák jól táplálták a tüzet• Egyetlen lángoszlop volt a lúd. Iván Zsurba, amikor a lovasrrai'at messze száguldott már, hátra-hátra tekintett az éjszakában messze világító égő hidra. Sok hadműveletben vett már részt, de ilyen sikeres éjszakára nem emlékezett. Útiban a partizáncsapat állomáshelye jelé, Zsw'ba és társai a Konsztantyi- novka felé vezető úton fehérgárdisiák- kal találkoztak össze■ Az ellenség nagy túlerőben volt- Zsurba visszafordította lovát, ki akart törni az ellenség gyűrű­jéből. Tölténye azonban fogytán volt, a fehérek egyre szorosabbra zárták kö­rülötte a kört. Utolsó töltényét is kV lőtte már, amikor dühös kiáltást hal­lott. — Élve fogjátok el. Mindenfelől ellenség rontott rá. lvan tkkor meghúzta egy gránátköteg gvujtőszerkezetét ■ . . feküdt egy bokor tö­vében. Eszméletét vesztette, nem látta, niint rontanak rá a fehér banditák, mint kutatják ki zsebeit, nem érezte rúgásaikat sem. A fehérek azt hitték, hogy a vörös partizán meghalt. Ami­kor magához tért, sokáig nézte a távol­ból ragyogó csillagokat. Aztán minden erejét összeszedve, elkúszott az útig- Egy paraszt éppen fát szállított arra, megismerte a vérbefagyott partizánt és beszállította öt Hvalinkára. Sokáig tartott, míg Zsurba felgyó­gyult, Amikor partizántársaival találko­zott, ezt mondotta: Széttárt karokkal — Ebben' az ádáz cs szent harcban, amelyet szülőjö'.dünkért vívunk min­denki elvesztett valamit. Sokan elvesz­tették otthonukat, mások szüleiket, fe­leségüket vagy gyermekeiket, akiket az ellenség gyötört halálra- Én a lábfeje­met veszítettem el. De egyikünk sem veszítette el azt, ami a legfontoscSbb: a győzelembe vetett rendíthetetlen hi­tét. Legyetek rettenthetetlenek a harc­ban, üssétek kíméletlenül az ellenséget mindaddig, míg szülőföldünk szabad nem lesz, A partizánok megesküdtek, hogy har­colni fognak utolsó csepp vérükig, a a napok. A parti­zánok csaknem minden éjszaka aprí­tották az ellenséget. Levegőbe repültek az ellenséges • szerelvények, égtek a raktárak- Csupán Ivan Zsurba tétlen­kedett egyedül. Ebbe nem tudott bele­nyugodni. Felült a legjobb lóra és cl­vágtatott­Ami ezután történt, azt úgy emlege­tik, mint valami csodálatos legendát. Szpaszk az intervenciósok egyik föfészke volt okkor. Sokezer intervenciós és jehérgárdist,n állomásozott a városban. Úgy déltájban lovas vágtatott végig Szpaszk főutcáján. Odaugratott a tiszti- klub épületéhez, betekintett az abla­kon, aztán három gránátot vágott he egymásután. A teremben éppen tiszti- gyűlés volt. Azután a lovas megfordult, átugra­tott a vasúti sorompón és gisztnlylövés­sen leterített még három ellenséges katonát­Ilyen hőstettet hajtott végre Ivan Zsurba, a partizán. tel/es győzelemig. ... Teliek-iruüak ■sz bfFTHOVEN-SZONÁTA (Részlet az írónak „Harcban Budapestért“ című regényéből.) A z ellenség észrevette, mennyire kímélik csapataink a város történelmi emlékműveit és épületeit. A németek igyekeztek is kihasznál, ni katonáink e nemes törekvését. Gépfegyvereiket egyenesen a szob­rok talapzatára helyezték. A város legszebb építészeti műemlékeit kí­mélet nélkül erődítménnyé alakítót, t.ák át. így vált erődítménnyé a Ti. sza Kálmán.téri Városi Színház, így lett hatalmas haditámaszpont a par. lament, a Ludovika Akadémia. Ugyanakkor Göbbels hisztérikusan arról ordítozott, hegy az oroszok lerombolják Budapest történelmi emlékeit. A budapesti „katlanba" szorult német tábornokok pedig kár. örvendően a markukba nevettek, amikor a szovjet tüzérség, hogy az építészet ritkaszép műemlékeit meg. kímélje, a tüzet beszüntette és a gyalogság inkább vállalt nagy és nehéz keriilöutakat, hogy a legki­sebb pusztítás árán foglaljon el ilyen épületeket. • U rdekes jelenet játszódott le a belvárosi harcokban. Egy ház előtt folyt a harc, amelyet gyalog­ságunk már minden oldalról körül, vett s amelybe szálasi.fickók jókora, alaposan felfegyverzett csoportja bujt meg. Az ablakokat, ajtókat el. torlaszolták és bár többször meg. adásra szólítottuk fel őket, folytat, ták a lövöldözést. A ház szilárd építmény volt, ro. hammal bevenni nem lett volna könnyű. A csapat parancsnoka, minthogy a házat megszállva tar. tők makaeskodtak és elutasították a felszólításainkat a megadásra, el. határozta, hogy felrobbantja a há­zat. Az árkászok előkészítették a rebbantóanyagot. Ekkor öszhajú öreg magyar bukkant fel lövészeink rajvonaláhan. Rendkí­vül fölindultán, ideges kézmozdula­tokkal mutogatott az ostromlott házra és igyekezett megértetni ma. gát. Katonáink érdeklődése feléb. redt, tolmácsot hivattak. Kitűnt, hogy az öreg magyar — zenetanár, az épület pedig, amelybe a szálasi.emberek befészkelték ma­gukat, Budapest egyik legnagyobb zeneintézete. Az öreg könyörgött, hogy ne robbantsuk fel a házat. Megmagyarázta, hogy ott néhány tucat nagyértékü zongora van, me­lyek drágák, szinte pótolhatatlanok. Azt javasolta, küldjék őt parlamen­ternek a szálasi.fickókhoz és biz. tosra veszi, hogy sikerül őket meg. adásra bimi.... — Hát jól van! — mondotta a csapatparancsnok. — Próbálja meg. Valóban kár lenne ilyen kincset fel­robbantani. 13 otot adtak a magyar kezébe, *' amelyre fehér kendőt kötöttek és az öreg, e zászlócskát magasra tartva, a ház felé indult. A szálasi. fickók 'nem lőttek. Az öreg az út­test közepén megállt és emelt fő­vel kiáltott valamit magyarul. Vá. laszul részeg röhögés hallatszott a második emelet ablakából, majd géppisztolysorozat kattogott. A íe. hérkendős bot a földre hullott és az öreg zenetanár, kezét vérző nyakára szorítva, visszatámolygott. A golyó — szerencsés véletlen — csak könnyen horzsolta az öreg nya. kát. Mig az egészségügyi katona a sérülést bekötözte, az öszhaju ma. gyár így szélt a parancsnokhoz: — Robbantsák fel! Hadd vessze, nek a zongorák is, de ezeket a gaz­embereket el kell pusztítani. A tiszt azonban mégis sajnálta az értékes hangszereket. — Elvtársak, rohamra menjünk? — kérdezte a köré csoportosult gya. logosoktől. — Rohamra! Bevesszük! — zug. tak a katonák. És félóra múlva a zeneintézetet ellenállhatatlan rohammal bevettük. A szálasi-fickókhól állő őrség elke. seredett ellenállás után mind egy szálig elpusztult. Az öreg határtalan és izgatott örömében magához ölelte a szovjet katonákat. Nagy ünnepélyesen a mi. sodik emeletre vezette őket, ahol a nagyteremben, tört ablakok előtt álltak a zongorák. Lassú óvatos mozdulattal felemelte az egyik zon. gora fedelét. A teremben még a ro­ham löporfüstje gomolygott, amlkpr öreg barátunk a zongora elé ült és ujjal alól Beethoven Pathetikus.szo. nátája hengzott fel. Értettünk a ze­néből, a felszabadítóknak szólt a kö. szönet és a dicsőség himnusza. «* 1\/I ulnak az évek. Sok víz lefolyt már a Dunán. A pusztulás nyomai Is eltűntek Budapest utcái, ról. De a nagy csata emléke örökké élni fog Magyarország földjén és a Szovjetunió beláthatatlan térségein. Nyiholai Tyihonovt A VÖRÖS HADSEREG Ms árnyékában eljátszott a gyermek- Zsongott a város, zsongott a világ — nincs hadsereg, amelyet úgy szeretnek, mint ezt, a béke s munka pajzsát. Járd be a földet, fürkéssze a kétely, vallassa meg a régi-régi kort, nincs hadsereg, mely valaha a néppel, mint a mienk, oly mélyen összeforrt­Vas-üstökös volt, vad Jasiszta horda, mely szép hazánkban dúlva megjelent, nincs hadsereg, mely porba zúzta volna ezt az üstököst, úgy, mint a mienk. Őrjöng a harc a tűzben és borúban, sohase forrt így forró életünk — nincs hadsereg, melynek a háborúban, olyan vezére volna, mint nekünk. A szabadság a népek szomfa álma, és Európát marja az idő — nincs hadsereg, amelynek igazsága igazságoddal összemérhető. 35 ESZTENDŐS A DICSŐSÉGES SZOVJET HADSEREG Február 23-a világtörténelmi je­lentőségű nap. 1918 február 23_án született meg a munkások és pa­rasztok forradalmi hadserege, a világ leghatalmasabb katonai ereje, a népek diadalmas felszabadító hadserege, a Szovjet Hadsereg. Ezekben a napokban nemcsak a Szovjetunió boldog népei ünnepel­nek, hanem az egész haladó embe_ rlség százmilliói is. A szocializmust építő népi demo. kráciák. köztük hazánk dolgozó népe is forró szeretettel ünnepli ezt a hadsereget, amely meghozta ne­künk a szabadságot, amely szi'árd. áttörhetetlen gát az imperialisták minden háborús kísérlete ellen. De ünnepel a hős koreai nép és hadserege, atnelv harcol az ameri_ kai banditák ellen, ünnepelnek a hős kínai önkéntesek, a bilincsei, két most lerázó gyarmati népek szabadságharcosai, Indonézia. Búr ma. Vietnám hős fiai. A Szovjet Hadseregben a nagyszerű példa, mutatót és testvéri fegyvertársat ünnepük. Szerte a világban ünnepelnek a* elnyomott dolgozók, a béke, a sza­badság, a demokrácia és a szo­cializmus hívei: ünnepük a béke őrét, a hős Szovjet Hadsereget. Mi, a magyar néphadsereg kato. nái is ünnepeljük a Szovjet Hadse­reget, a ml szövetségesünket, dicső példaképünket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével a szovjet dolgozók számára gyökerében megváltozott a hadsereg jellege. Addig a munkások és parasztok idegen érdekekért hullajtották vé­rüket. A cár, az orosz hercegek, a bojárok érdekeiért harcoltak. A burzsoázia hazáját védelmezték, mert a nép számára az a haza csak börtönt, nyomorúságot jelen, tett. 1 A proletárhatalom győzelmeivel már mást, jelentett katonának lep. ni. Azt jelentette, hogy a dolgozók saját szabad hazájukat védelme, zik. Ezért győzött a Vörös Had. sereg, melyet Lenin—Sztálin, Vo. rosilov clytársak vezettek a fehér­gárdisták és a tizennégy impe. rialista állam hadserege ellen, ezért győzött a Nagy Honvédő Hábo­rúban a fasiszta pordák ellen, ezért legyőzhetetlen a szovjet had­sereg. A nagy Lenin mondotta: „Mióta a világ világ, most elő. szőr létesült olyan hadsereg, olyan katonai erő, mely tudja, hogy miért harcol és mióta a világ vi­lág most először látják világosan a munkások és parasztok-, akjk hihetetlenül súlyos áldozatokat hoznak, hogy Szocialista Szovjet Köztársaságot védenek.“ Csakis az ilyen hadsereg tud győzni, amely mentes a burzsoázia befolyásától. Az imperialista had­sereg mindig a nép ellen, impe­rialista érdekekért harcol. Franciaországban a katonaság a kenyerükért és emberi jogaikért sztrájkoló bányászok közé tüzel. Olaszországban halomra gyilkol­ják a munkásokat és a föld foglaló parasztokat, Indonéziában, Viet­námban és a gyarmatokon az ame­rikai, angol, francia katonaság irtó­hadjáratot, valóságos fejvadászatot rendez a szabadságukért, függet­lenségükért harcoló elnyomott né. pék ellen, elsősorban a kommunis­ták eilen. Innen adódik az imperiaüsta or­szágokban az az óriási válaszfal, az az áthidalhatatlan szakadék, amely a nép és a hadsereg közt van. Azt a hadsereget a nép nem támogatja. „Sehol a világon a nép nem ve­szi körül a hadsereget olyan sze­retettel és gondoskodással, mint nálunk — mondotta a nagy Sztá­lin: szeretik, tisztelik a hadsere. get, gondoskodnak róla. Síiért? Mert a világon először a munká­sok és parasztok megalkották sa­ját hadseregüket, amely nem az urakat, hanem a volt rabokat, a felszabadult munkásokat és pa­rasztokat szolgálja.“ A Szovjet Hadsereget nemcsak a Szovjetunió népei szeretik. A Nagy Honvédő Háború példája bi­zonyítja, hogy a Szovjet Hadse­reget mindenütt úgy fogadták az elnyomott népek, mint megmentő, jüket, felszabadítójukat. Ez a szeretet és testvéri érzés a Szovjet Hadsereg iránt, születé­sétől fogva megnyilvánult. Sztálin eb-társ hatalmas munkát végzett a Szovjet Hadsereg meg­teremtésében és fejlesztésélten, va. lamint a dicsőséges győzelmek ki­vívásában. Sztálin elvtárs kiapadhatatlan energiájának, alkotó zsenialitásá­nál: jelei mindenütt és mindenben fellelhetők, aminek köze van a Szovjet Hadsereg győzelméhez. Tlyen hadsereg példáján épül, fejlődik fiatal néphadseregünk, amely ma már szilárd bástya a békefront magyarországi szaka­szán. Néphadseregünk minden egyes harcosát, tiszthelyettesét és tiszt, jét áthatja az a tudat, hogy mi­ként a Szovjet Hadsereg, néphad­seregünk is igaz ügyet véd, a nép Ügyét. Néphadseregünk minden harcosa előtt példaként áll Matro. szov gárdista hőstette. Merész,jev (Az egy igaz ember) hazaszeretete, és sok ézor, tízezer bátor szovjet kajtona dicső harca. A mi hadseregünket a magyar dolgozó nép szeretető övezi. A mi hadseregünknek is megnő min­dent pártunk, szeretett Rákosi clv_ társunk, dolgozó népünk, amire szüksége van azért mert érzi, hogy ez a hadsereg a népé! A dolgozók tudják, hogy nép­hadseregünk erős és ereje á Szovjet Hadseregből fakad. A szovjet bár. rosok hazánk felszabadításakor „Sztálinért!“, a „Hazáért!“, » „Pártért!“ jelszóval mentek harcba és győztek és győzni fognak. ANDREK LÁSZLÓ hadnagy Siszünnepséq a Szovjet Hadseren fennállásának 35. évfsrdn’ója alkalmából Á Szovjet Hadsereg fennállásának 35. évfordulója alkalmából február 23-án este fél 7 órai kezdetlel a honvédelmi minisztérium disziinnep- séget rendez a Néphadsereg Színházában, Ünnepi beszédet íjioin}: Székely Béla vezérőrnagy. Az ünnepséget műsor követi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents