Észak-Magyarország, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-28 / 50. szám

Gerő Ernő és Kristóf István elvtársak beiséde a szakszervezetek XVIH. kongresszusán

Pénteken délelőtt Budapesten az KFEDOSZ nagytermében megkezdődő It a magyar szakszervezetek XVIII, kongresszusa. A kongVeSszu- soa több mint liatszáz küldött vesz részt.

Harustyák József elvtárs, a SZOT elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja

Politikai Bizottságának tagja megnyitója után megválasztották a kongresz- szus elnökségét. Díszelnökül hatalmas lelkesedéssel, népünk szeretet! vezérét. Rákosi Mátyás elvtársat választották meg a küldöttek, s helyükről felállva perceken át ünnepellek népünk bölcs tanítóját.4 magyar szakszervezeteknek a legutóbbi kongresszus óta végzett munkája és további feladatai

Kristóf István elivtárs, a SZOT főtitkára, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja tartotta meg beszámolóját a magyar szakszervezeteknek a XVII. kongresszus óta végzett munkájáról és további feladatáról.

A kongresszus olyan uemzelközi helyzetben ül össze — mondotta —, amelyet egyfelől az imperialisták fo- kozod^ háborús aknamunkája, másfelől a béke hívei világipozgalmának erősödése jellemez.

A mi hazánk a. békés építőmun'ka országa. Népünk őszín lén óhajtja a békét.

Dolgozó népünk minden erejével fára ejha lati WMi védelmezi a béke vagy ügyét

a háborús provokátorokkal szemben, akiknek gazdája a világtörténelem legvéresebbkezü kalandora: az amerikai nagytjőke. Sohjf, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy déli határainkon otl ólálkodik az amerikai imperialisták legelvetemültebb csatlósa, a hóhér Tito bandájá. A magyar dolgozó nép tudja, világosan látja, hogy van hazája, van mit megvédenie.

A béke védelme mindenekelőtt éberséget, fokozott éberséget követel meg tőlünk.

A továbbiakbau az ^lért ejedrné- tiyeket vázolta Kristóf elvtárs, rámutatott, hogy a szakszervezeti munka eredményeinek legfőbb forrása az a segítség, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja nyújt a szakszervezeteknek.

. Ezuián így folytatta:

A magyar szakszervezetek a XVII. kongresszus óta jelentős fejlődésen mentek keresztül. A XVII. kongresszus határozatainak megvalósításában — mind az ipari szervezkedés, az önkéntes tagság, mind a társadalombiztosílásí hálózat egységesítése, szak- szervezeti kézbe adása, terén, mind pedig a szakszervezetek üzemi és területi hálózatának kiépítésében értünk el eredményeketMinden fejlődés ellenére meg kell azonban dllapítani, hogy szakszervezeti mozgalmunk elmaradt a népi demokrácia általános fejlődése mögött.

Erre az elmaradásra igen határozottan rámutatott pártunk, s nem egy ízben személyesen Rákosi elvtárs. A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának 1950 július 24-; „A szakszervezeti munka egyes kérdéseiről" hozott határozata a szakszervezeti vezetés hibáinak gyökerét a szóéi áhlemokrat izmusban jelölte meg. A Szociáldemokratizmus elsősorban abban mutatkozott, hogy „a SZOT és szakszervezetek felső vezetésében dolgozó kommunisták nem harcoltak a párt szilárd vezetésének biztosításáért- a párt politikájának következetes végrehajtásáért a szakszervezetekben" — továbbá: ,,a SZOT-ban és a szakszer, vezetékben dolgoz^ kommunista vezetők többsége elszakadt a tömegektől és elbürokratizálódoít” — állapította meg a határozat. Hogy ezeket a kétségtelenül ma is fennálló hibákat minél gyorsabban megszüntessük, meg leéli szilárdítani, a szakszer- vezeti »sexnek pAetkappeahatgit és n szakszervezeti munka központjába az üzemi, szakszervezeti munka megerősítését kell helyeznünk.

A kongresszusunk előkészítése folyamán' nyilvánosságra hozott határozati javaslat-tervezettel kapcsolatban a dolgozók, szakszervezeti funkcionáriusok sokezer javaslatot tettek. A javaslatok tömegéből kiemelkedik a szakszervezetek termelési munkájának megjavítására irányuló javaslatok nagy száma.

Ha minden bányában teljesen kihasználnák a 480 percet, ez széntermelésünket 15 százalékkal emelné

Kristóf elvtárs ezután arról beszélt, hogy a szakszervezeték még nem eléggé gazdái a munka versenynek.

A versenymozgalom fő hibája a bürokratizmus, a tömegektől való élszakadottság, a verseny formáz lis szervezése. Ma az összdotyo- zók hetvenöt-nyolcvan százaléka munkaversenyben dolgozik. Ezt n hatalmas erőt a verseny gazdáiként kell irányi tanúik a szakszervezeteknek.

A szovjet szakszervezetek tapasztalata — mutatott rá Kristóf el'vtárs —, azt mutatja, hogy a versenymozg«lom feladatait iparágankint, üzemenkint és iizemrészlegenkint dolgozzák ki konkréten és ezzel teszik a versenyt valóban hatékonnyá. A mi számunkra ez a kérdés most és az ötéves tervünk befejezésig terjedő egész időszakban elsősorban a bányászatban és kohászatban

jelentkezik égető formában.

Ezekben az iparágakban is, mint mindenütt a szakszervezeteknek küzdeniük kelt a munkafegyelem megszilárdításáért, mer! ez állandó feladat. A kohászatban és a bányászatban is állandóan napirenden lévő feladat a tervfegyelem betartása, a termelés állandó, egyenletes emelése. Itt is, rpiot mindenütt, harcolnunk kell az önköltség csökkentéséért, a selejt ellen, takarékosságot kell követelnünk minden dolgozólól, minden munkástól, tedh- nikustál és mérnöktől. A szénbányászat területén különösen nagyfontosságú a bányagépek helyes kihasználása; a feltárási, szállítási és fenntartási munkálatok egyenletes és ütemes elvégzése, a ciklusgrafikon szerinti termelés biztosítása. A bányászatban éles harcot kell folytatnunk egyes gazdasági vezetők túlóráztatási tendenciája elten.

Ha mindenütt teljesen kihasznál- ■ nők a négyszáznyolcvan percet, úgy ez széntermelésünket tizenöt v- seü&dldk'loai emelné.

Ez^el szemben például Komió és Tatabánya üzemeiben csak hat és félórát dolgoznál; és emiatt a teljesít, mények tiz^tizenöt százalékkal elmaradnak a követelményektől.

. A- szocialista verseny a szakma sajátos ságaiból induljon ki a kohászat terén is Szükséges és az egész kohászatra érvényes feladat a szovjet kohászati módszerek elterjesztése, a kohászati berendezések jókarbantartásáért és észszerű legmagasabb fokú tdhaszná- lásáért folyó harc.

Az egyes munkaterületek közül mé| külön meg kell említenünk a mezőgazda sági és erdészeti szakszervezetek dolgozói nak munkaterületé-t, mert ez a szakszer vezet most kezdi felkarolni a szociálist nagyüzemi versenymozgalmak tapasztala tait és azokat elterjeszteni. Az ipari szak szervezeteknek a maguk tapasztalataivá segíteniük kell ezt a munkaterületet.

Igen fontos a gépállomások versenye a gépek jókarban tartásáért, javításáéi és maximális kihasználásáért.

A beszámoló ezután a Sztahánov- é újítómozgalom helyzetével foglalkozott 1949-ben alig ötezer sztahánovista volt ma számuk meghaladja a 63 ezret. A mii szaki értelmiségi- sztahanovisták száma a iparban 1952 végén 6620 volt.

Foglalkozott ezután a Sztahánov-moz galomban meglévő bürokratikus hibákká! Hangsúlyozta, hogy a Sztahánov-mozga lom, mint a munkaverseny magasabb főt mája nem képzelhető el a munkások é a műszaki értelmiség, valamint az égés népgazdasági vezetés legszélesebb együtt működése nélkül. Kifejtette, hogy a mi nisztériumoknak és a szakszervezetekne sokkal nagydbb gondot kell fordító- niok az újító-, ésszerűsítő mozgalom ni,

amely az eddigiek során is igen nag megtakarításokat eredményezett.

Kristóf elvtárs ezután rámutatott:

A szakszervezetek versenysziervező mun kájában igen nagy figyelmet kell fordi tani a takarékosság kérdésére. Majd ős: szegezte azokat a feladatokat, amelyek szakszervezetekre várnak a versenysaerri í»é» ás *anak eHenőrzéee teres.

Szakszervezeteink a versenyszervezés feladatainak csak akkor tudnak eleget tenni, ha következetesen harcolnak az opportunizmus, a szociáldemo- kratizmus minden jelensége ellen, az új szocialista munkaerkölcs, a munkához való új, szocialista viszony megerősítéséért- A munkafegyelem lazulása, a selejt, a pazarlás, nem ritkán a formális versenyszervezés, mint a verseny lejáratásának egyik módja, a bérdemagógia, a normalem- tás — mindezekben és száz más jelenségben a szociáldemokratizmns üti fel a fejét.

A beszámoló a következőkben a termelési értekezletekkel foglalkozott, amelyek

— szovjet példára —- hazánkban is az üzemek legfontosabb töraeggyüléseivé váltak. A termelési értekezletek azonban még közelről sem töltik be funkciójukat.

A szakszervezeteknek további fontos feladata, hogy többet foglalkozzanak az iparba kerülő új munkásokkal, a női munkásokkal és a fiatalokkal.

Kristóf elvtárs beszámolója következő részében a szocialista bérpolitika kidolgozásával és alkalmazásával foglalkozott. Elmondotta, hogy e téren számos hiba van még a szakszervezetek munkájában. Még nem használunk ki minden lehetőséget, hogy munkásaink nagyobb százaléka dolgozzon darabbérben.

A műszaki normákat még nem tudtuk kellően elterjeszteni, különösen a nehéziparban. A prémiumrendszer bevezetése még nem történt meg minden iparágban és lielyenkint — ahol már bevezették — a prémiumfeltételek helytelen megállapítása, lazasága miatt nem segítik elő a kitűzött feladatok elérését.

— Szakszervezeteinknek a bérkérdéssel való foglalkozás terén két alapvető feladatuk van:

aktív részvétel a szocialista bérpolitika kiglalátásában és az érvényben lévő rendeletek végrehajtásának ellenőrzése, segítése.

A SZOT és srakszer »reteii kötelesek^ több segítséget nyújtani a kollektív szerződések megkötéséhez és végrehajtásához, — hangsúlyozta a továbbiakban Kristóf elvtárs. Az üzemekben arra kell törekedni, hogy ne csak az üzemi bizottságok, hanem a különböző munkabizottságok munkatervei is tartalmazzák a kollektív szerződések ellenőrzését,

A munkavédelemről szólva a beszámoló hangsúlyozta, hogy

a munkavédelmet a szakszervezeti szervek egyik legfontosabb feladatává kell tenni.

A társadalombiztosítással kapcsolatban elmondotta, hogy pártunk és a kormány gondoskodása folytán

a társadalombiztosítás ma már 5 millió 500 ezer emberre, országunk lakosságának csaknem 60 százalékára terjed ki, vagyis az lÖ.Vkbtm biztosítottak kétszeresére. 1952-ben a szak- szervezetek■ negyedmillió dolgozót és gyermeket részesítettek ingyenes,

vagy kedvezményes üdültetésben.

— A munkások és alkalmazottak életviszonyainak javításában igen jelentős szerepük van az állami támogatással létesített üzemi szociális intézményeknek. Sok szakszervezeti vezető szerv azonban nem foglalkozik megfelelően az üzemi szociális intézményekkel.

A magyar munkásosztályban elmélyült a Szovjetunió iránti szeretet és nagyrabecsülés

Beszámolója következő részében Kristóf elvtárs hangsúlyozta, hogy a kultúrforra- dalom nagy munkájában szakszervezeteink komoly segítői a párt* és állami szervek munkájának.

Ma már körülbelül 500 üzemi kút. tárotthon biztosítja a művelődés* a pihenés, a szórakozás gazdag, sokrétű eszközeit a dolgozók és hozzátartozóik számára.

Újító- és sztahánovista köreink tapasztalatcserék, kiállítások, sztahánovista klubnapok rendezésével, műszaki továbbképző tanfolyamukkal segítik a termelést.

— A szakszervezet* k kulturális tömeg* munkája sokat javult-- A kulturális igények azonban nagyobbak, mint amennyit eddig ki tudtunk elégíteni.

Felvilágosító munkánk lényegbevágó hibája, hogy elhanyagolja a szociál* demokratizmus és a klerikális reakció. valamint az egyéb ellenséges nézetek és elemek leleplezését

— mondotta Kristóf elvtárs.

A beszámoló a továbbiakban a szakszervezetek sportszervezési munkájával foglalkozott. 14 szakszervezeti sportegye“ sületnek ma már több mint 1790 üzemi, hivatali sportköre van. 264 ezer — szakosztályokban működő — sportolóval. A szakszervezeti sportegyesületek az elmúlt évben 188 százalékra teljesítették MllK*

A beszámoló ezután rátért szakszerre* zeteink belső helyzetének ismertetésére.

Rámutatoit. hogy szakszervezeteink nemzetközi tevékenységüket elsősorban a Szakszervezeti Világszövetség keretében végzik. A Szakszervezeti Világszövetség kezdettől fogva a legmesszebbmenően tá* mogatja a Béke Világtanácsot, a béke világmozgalrnat.

A magyar munkásosztályban —- mindenekelőtt a Szovjetunióval való kapcsolatok kiszélesítése következtében — elmélyült a Szovjetunió iránti szeretet és nagyrabecsülés. Szinte lefmérhetetlen az a segítség, amelyet

az elmúlt kongresszus óta is « Szovjetuniótól, a szovjet szakszervezetekm töl kaptunkTizennyolc szakszervezeti küldöttség járt hazánkban a Szovjetunióból és ezek minden alkalommal bő tapasztalatokat, út' mutatást adtak nekünk a szakszervezeti munka minden területén. Jelentősen meg szilárdultak kapcsolataink a népi demokratikus országok szakszervezeti mozga! mával is. Munkásosztályunk azt is egyre jobban megérti, hogy a szakszervezetek“ nek a kapitalista és gyarmatí országok dolgozóinak harcát támogatniok kell.

V legfontosabb feladatok

Kristóf István a következőkben foglalta össze a legfontosabb feladatokat :

1. Első és legfontosabb föladatunk kiküszöbölni a verseny-mozgalom hiányosságait. Kíméletlen harcot folytassunk e mozgalom burokra, tikus kinövései és akadályai ellen, s minden erőnkkel juttassuk érvényre dolgozóinknak azt a szilárd elható, rozottságát, hogy teljesítik tervüket. Irányítsa a kongresszus a dolgozók figyelmét a terv teljesítésére, a le. maradás behozására és lángoljon lel verseny szervező munkánk során az április 4. tiszteletére tett felajánlások megvalósításáért folyó harc.

2. A szakszervezeti munka soron, lévő legfontosabb láncszeme az üzemi szakszervezeti munka meg. erősítése. Emeljük üzemi szakszervezeti munkánkkal a szakszervezeti munka megbecsülését. Segítsük jó szakszervezeti munkával a kohászat és bányászat tervteljesítését, a versenymozgalom fejlesztését, érdemel, jük kt jó szakszervezeti munkánkkal azt a bizalmat, amelyet a párt, Rákosi Mátyás elvtárs belénk helye, zett.

3. A dolgozók mindennapi kérdéseivel való foglalkozás terén tanúsít, sunk nagyobb figyelmet és odaadást. A munkavédelem kérdéseivel való foglalkozás a szakszervezet állandó, szakadatlan feladata legyen. Ezt a feladatot jól kell ismernünk, a műn. kavédelem követelményeit pedig min. denütt pontosan meg kell határozni és végrehajtásuk felett szilárdan kell őrködni.

4. A szakszervezetek a kommunizmus iskolái, s ezért egész tevékenységük, de különösen felvilágosító és nevelő munkájuk legfontosabb fel. adata az új, szocialista munkavi. szony erősítése, a szocialista munkafegyelem megszilárdítás*. A szakszervezetek kulturális felvilágosító munkájában az a legfontosabb, hogy minden téren hozzájáruljon a szocialista öntudat fejlesztéséhez, s dolgozók önfegyelmének és az álb*. mi fegyelemnek erősítéséhez, az új szocialista ember kialakításához,

5. Szakszervezeteink alapvető fel. adata a Szovjetunió tapasztalatainak legszélesebbkört! elterjesztése és népszerűsítése. Regyen a szakszer vezeti aktíva a szovjet tapasztalatok eredményes elterjesztésének él. harcosa.

(5. A szakszervezetek a nemzetközt proletárszolidaritás szellemében ne. vélik a dolgozókat és tevékenységükkel kifejezésre juttatják a magyar munkásosztály mély testvéri és elvtársi együttérzését a tőkés országok, a függő és gyarmati országok dől. gozóina 1c szabadságharcával. Hassa át egész munkánkat a proletárnem. zetköziség gondolata.

A szakszervezeti munka fejlesztő, sének szilárd alapja munkásosztályunk forró szocialista hazaszeretete, lelkes országépítő tevékenysége, ki. apadhatatlan kezdeményező ereje és szilárd akarata arra, hogy tettekre váltsa fogadalmait, vállalt feladatait. — Fogadjuk meg a pártnak, fo_ gadjuk meg Rákosi elvtársnak, vezérünknek és tanítómesterünknek, hogy megfelelően fogunk élni az előttünk álló, szinte korlátlan lehetőségekkel. J6 szak. szervezeti munkával, harcosan és fáradhatatlanul segítjük a párt történelmi jelentőségű kiiz. delmét az ötéves terv végrehajtásáért, a szocializmus alapjainak lerakásáért, hazánk felvhrá. goztatásáért, a béke megvédő, séért,

— fejezte be beszámolóját Kristóf István elvtárs.

Kákosi elvtárs

A szünet utáni ülésen résztvet-t dolgozó népünk szeretett vezetője, Rákosi Mátyás elvtárs, valamint Gerő Ernő elvtárs. A kongresszus résztvevői hatalmas lelkesedéssel fogadták dolgozó népünk bölcs vezérét. Az elnöklő Harustyák elvtárs, a kongresszus nevében köszöntötte az elnökségben helyet foglaló Rákosi és Gerő elvtársakat. A kongresszus résztvevői újból hosszasan ünnepelték a magyar nép szeretett vezetőjét- .

i kongresszuson

Harustyák elvtárs ezután bejelentette, liógy Gerő Ernő elvtárs kívánja Üdvözölni a kongresszust. Gerő elvtárs a következő két mondotta:

— Tisztelt Kongresszus! Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének nevében harcos kommunista üdvözlettel köszöntőm a magyar szak- szervezetek XVIII. kongresszusát s a szakszervezetek kongresszusa útján a ma gyár szervezett dolgozók több mint más félmilliós hadseregét!

A magrar népgazdaság nagyszerű fejlődésének néhány adata

Elvtársak! Népgazdaságunk, hazánk ipara és mezőgazdasága, országunk közlekedése. szociális és kulturális intézményeink hatalmas fejlődésen mentek keresztül azóta, amióta szabad ország lettünk, amióta — a nagy Sztálin parancsát megvalósítva — a dicsőséges Szovjet Hadsereg leverte népünk kezéről a fasiszta reakció bilincseit.

Az elmúlt évben, 1952-ben ha. zánfe egész ipari termelésének értéke 253 százaléka volt az 1938. évinek, gyáriparunk pedig háromszor annyit termelt, mint a második világháború előtt. 1952_ben kereken kétszerié volt nagyobb iparunk termelésének értéke, mint 1949-ben a sikere, sen megvalósított hároméves terv utolsó esztendejében. Ezek szerint: iparunk termelése rövid három esztendő leforgása alatt megduplázódott. Szédületes iramú fejlődés ez, melyhez fogba, tót nemcsak Magyarország nem ismert egész történelme folyamán' de nem ismert, nem ismerhetett semmiféle tőkés ország gazdasága sem.

Ez a rendkívül gyors fejlődés — ipari termelésünk értékének megduplázódása három év leforgása alatt — mindennél kézzelfoghatóbban bizonyítja szocializmust építő népi demokratikus rendünk fölényét a tőkés gazdasági rend felettBizonyítja, milyen grandiózus teljesítményekre képes egy szabad ország népe, amelyet forradalmi pártja Marx—Engels— Lenin—Sztálin útján vezet s amely ország

a kommunizmust diadalmasan építő Sxo' jetunió önzetlen baráti segítségére támaszkodik és a Szovjetunióval, valamint a népi demokratikus országokkal való tervszerű együttműködés és kölcsönös segítés politikáját valósítja meg!

Fényes bizonyítéka ez a szédületes iramú fejlődés a Szovjetunió által a népi demokráciáknak nyújtott gazdasági-mű szaki segítség rendkívüli hathatósságáról szóló sztálini tétel igazának: .„.-egyetlen kapitalista ország sem tudna a népi demokratikus országoknak olyan igazi' és magas színvonalú műszaki segítséget nyújtani —• mondja Sztálin elvtárs —, amelyet a Szovjetunió nyújt nekik. Nemcsak arról van szó, hogy ez a segítség a lehető legolcsóbb és műszakilag elsőrendű. Elsősorban arról ven szó, hogy ennek a-/ együttműködésnek alapja a kölcsönös segítésnek és 3 közös gazdasági fellendülés elérésének őszinte vágya. Az eredmény az, hogy ezekben az országokban aa ipar igen gyors ütemben fejlődik-“

A mi országunk fényesen bizonyítja ennek a tételnek az igazságátAz ipar gyorsütemü fejlődése együtt járt az iparban foglalkoztatottak számé nak nagymértékű emelkedésével.

Iparunkban 1952_ben 36 száza, lékkai többen voltak foglalkoztatva, mint 1938-ban. Ez évben az iparban foglalkoztatottak szánta jelentékenyen tovább fog emelkedni, s el fogja érni az egymillió főt.

A munkások és alkalmazottak szánta egész népgazdaságunkban 1938-hoz képeit kereken .40 százalékkal növekedett B eiF

/

___ ____ _____ * ^ Újabb 400 tonnás vállalásának batárWí sláfli

"M f fi $f ""H ^FN,S FM V^k1áF"%W,ViF,"^F"W teljesítésére párosversenyre hívta Váraljai Kártlf

b\fYAPí 1PV//Ilí “céit

LJlJiIiI 1/iü írlnUlíJLrlu i j

*

IX, evtoi.yain 5U. szám Ara 50 filter MlsRolC, iyj«í február 28. szombat

....—na—na Hl min 11 íTmiif u— niiiimTiriiiaiiiMMaMBMBMMwwi'PMMMtuaaaaBü—a———■—

I I

11- PJ-n p \' A,: - -J •----