Észak-Magyarország, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-25 / 21. szám

\

Januar ZS. Ktt'MWSBm

É8ZAKMAGYABORSZÁG

Városi és falusi művészeti. csoportok nemes vetélkedése

'As egészségügyi szakszervezet hátsóm fiatal kultúr gárdája, a sátoraljaújhelyi, a vasgyári és miskolci kórházak ének-, tánc- és színjátszó csoportjai mérték össze erejüket Miskolcon a Szabadságharcos Szövetség kultúrtermében. A versenyben különösen kitűntek azok a csoportok, melyeket szakemberek tanítottak be. A szakszervezet vezetősége elhatározta: a, jövőben lehetővé teszi, hogy minden csoport szakszerű irányítást kapjon. -L tehetséges szereplőket oktató iskolára ajánlották.

Dr. Dapsy Endre megnyitó szavai után a sátoraljaújhelyi vegyeskar műsorával kezdődött a verseny. Szép hangszínnel énekelték Novikov mozgalmi dalát, valamint Péter és Bárdos népdalfeldolgozásait■ A kórust Vé- radi Lajos karnagy vezette. Hiányzott még előadásukból a frisseség. Helyes volnék^ ha műsorukba zempléni népdalokat is iktatnának.

A megyei kórház énekkarának szájaiból kiemelkedett Kodály népdal- csokra és Sosztakovics békedala. A kis létszámú női kórus, amely szorgalmasan készült a. bemutatóra, szalc- szerii irányítás mellett még szebb eredményeket fog elérni. Dicséretet érdemel fegyelmezett magatartásuk.

A három, kórház színjátszói közül legjobb volt a megyei kórház csoportja, amely I’jalcev „Tajgári“ című darabját adta elő. A szereplők jól érzékeltették a darab alapgondolatát: fi szocialista orvos önfeláldozó harcát a gyermek egészségéért- »4 szereplők — eltekintve az apróbb hl' baktól átélték szerepüket, oly kifejezően tolmácsolták a drámai mondanivalót, hogy sok nézőnek könny gyűlt a szeméibe.

A megyei kórház fánccsoportjn. művészien kidolgozott táncainak egyetlen zavaró jelensége a tvlöltöeöttség volt. Bár a színpadon szépen osillognak a brokátselyem ruhák,, mégis helyesebb, ha a népi együtteséé: példáját követve, karton- és vászonruhákban táncolnának.

A verseny a megyei kórház csasz- tuska brigádjának, ügyesen összeállított műsorával ért véget.

ERDÉLYI LÁSZLÓKÉ.

Az SZMT kultúrttaioBban különböző szakszervezett esopÁtok tartottak iiernuitatót. A borsodi, nyomda,. z.téKtr csoportja kazár! . táncot adott elő frissen, hatásosan. A lányok ruhái szépek, do nőin jellemzőek egyik magyar táj népviseletére sem. Helytelen volt, hogy „műmagyaros“’ büzavirá- gos-pípacsos fe.idi.srt viseltek.

A nyomdász színjátszó csoport nagy sikerrel adta. elő ,A második világháború vége'* című színdarabot. Kórusok is szorgalmasan készült a bemutatóra.

A miskolci ingatlankezelő vállalat dolgozóinak kultúrmunkáját előbb a gyermekiáncasoport sikerült fonótánca, majd a színjátszó csoport gyengén előadott vígjátéka képviselte.

Sokkal fejlettebb a sátoraljaújhelyi dohánygyár színjátszógárdája, amely a „Magas vendég1’ című jelenetet adta elő- A dohánygyár tánccsoportja bjelorussz polkával szerepelt, amit a könnyedén mozgó lányok hangulatosan adtak elő.

Sikert arattak a diósgyőri vegyitermék gyár népi zenekarának, a ve- gjteskarnak és a tánccsoportnak száma!Folytatódlak a versenybem ütőtök a járásolcban és .a községekben is.

A mezőcsáti járási kultúrotthoribon Ároktő, Piszabábolna, Tiszakeszi, Mc- zőcsát, Ernőd, Nemesbikk, Hejőke- resztúr községek úttörő csoportjai mutatták be tudásukat. Különösen nagy fejlődés tapasztalható a tánccsoportoknál. A kórusok közül a 100 tűgA tiszakeszi, továbbá a mes/őcsdti kórus szerepelt a legnagyobb sikerrel. Jói választották meg műsorukat, fegyelmezetten viselkedtek,■ A mezőcsáti énekkar jó szöveglciejtéssel, fejlett ritmusérzékkel adta elő a Köszönjük néked, Rákosi elvtárs’* kezdetű mozgalmi dalt.

Fejlett tdneosopertnak bizonyult a bábolnai úttörő csoport, amely a pásztorok botostáncával és egy lakodalmas tánccal aratott nagy siker,t. Kedves élmény a nomesbikki úttörő táuccso- port „Ubás játéka“, amit azt l. és II- osztályosok adtok elő libáknak öltözve. A hejőkeresztűriak „balatoni virágosa’“ és „bányai csárdása“1 is hatásos szám. A tiszakeszi és a mezőcsáti úttörők és a, furulyáégyütteseh ugyancsak sok tapsot kaptak.

KARDOS LÁSZLÖNÉ.

Az országom verseny keretében a földmüvesszövetkezetelk járások közötti bemutatót rendeztek Mezőkövesden, A zsúfolásig megtelt kulíúrott- honban a dolgozó parasztok nagy érdeklődéssel kísérték az ózdi, mező'

■kövesd i művészeti csoportok szerep- Laczkó Fető Jánost, aki írta és betalését. A népi táncosok fürge tánca vidámsága magúval ragadtd a közönséget. Különösen a nyékládházi csoport „Pletykás“’ tánca váltott ki nagy sikert, amit igen tehetségesen, lendületesen, jókedvvel adtak előKemény vetélkedés alakult ki a mezőcsáti, ózdi és edelényi csoportok között, amelyek tudásuk legjavát adták.

Nagy sikere volt a mezőkövesdi földm űvessá övét keze* csoportjának, amely a matyó lakodalma régi hagyományos szokásait elevenítette fel népi játékban. láttuk a színpompás matyó-ruhás „bokrétavivő lányokat’“, az ajándékot hozó „csavarintós kendős1’ menyecskéket, kalácsot, perecet, kakast hozó kis matyó gyerekeket. A matyó menyasszony megjelenése viharos tapsot váltott ki. A régi népdal, a lobogó ingujjban, csúcsos kalapban szereplő legények régi matyó tánca feledhetetlen élmény volt- Valóban lakodalomban érezte magát mindenki. A matyó tánccsoport; megmutatta, hogy a régi szép hagyományaink toi- lyeu kincs számunkra. Dicséret illeti

nitotta ezt a népi játékot. Elismerés illeti a csoport tagjait is, a tanács népművelési állandó bizottságát, amely segítette a művészi munkát, több tagja szereplésével is hozzájárult a sikerhez.

★

Szemere község lcultúrotthonában Szalaszcnd, Hernúdpetri, Fulókércs és Szemere leözseg ifjúsági csoportjai találkoztak. A pedagógusok valamennyi községben fáradságot nem ismerve foglalkoztak a versenyre készülő csoportokkal. A hernádpetriek a rMin- dennapi emberek“, ,a szemerei határőr-fiatalok a „Takács Pista ígérete“ és az ,,Utolsó nap'“, a szemerei DISZ- ifjúsüg az „Esküvő“ című egyfclvo- násossal, a szalaszendi lányok leánytánccal is magyar népi tánccal, a fu- lólíércsi lányok orosz népi tánccal nyerték cl « v$tök tetszését. Nomy ii- Icert arattak a versenyen az úttörő kultúr csoportok is.

Népizene-est a Déryné-színházban

Az Országos Filharmónia január 2G-án, hétfőn este 8 órai kezdettel nagy népi-zene estet rendes Miskolcon a Déryné-színházban. A műsor keretében fellepnek Csinády Dóra és ÖSU János, az Állami Operaház gzólótáncosai, Notár Piroska, Lakatos Edit és Notár József táncosok, ifj. Buri Jenő és Ruszq Béla énekesek. Konferál: Árvái Gusztáv. A népi-zenekart Kótai Ákos vezényliSBHonm

mm

MSZT KüidöttvÉlasztó gyűlés a borsadnádasdi gyárban

A bor.sodnádasdi lemezgyár ' MSZT küldöttválasztó értekezletét a szovjet munkamódszerekről-, tapasztalatokról szóló előadások előzték meg. Az értekezlet tiszteletére a dolgozók termelési felajánlásokat tettek. Bóta Lajos hengerész MSZT brigádja napi tervét I S százalékkal, Kormos Ferenc 4.3, Csuhaj Sándor 9-2 százalékkal teljesítette túl.

A küldöttértekezlet résztvevőit a zenekar fogadta, amely szovjet indulókat • játszott. A kultúrotthont erre az alkalomra virággal díszítették. Az ér- tekezletet Neuhoffer Ernő sztaháno- vista .mérnök szavai nyitották meg, aki üdvözölte a küldött. elvtársakat, majd megválasztották az elnökséget.

A titkári beszámolót több hozzászólás követte. A hozzászólásokból kitűnt, hogy az MSZT hetilapját, az UJ Világot a dolgozók szívesen olvassák. Az .acélműben például 50-en járatják rendszeresen- Sulyok elvtárs vállalta, hogy első negyedévi dervét március 2S-ra teljesíti. Paulinyi elvtárs 15 új MSZT-tag szervezését vállalta a kongresszus tiszteletére. Zsindely Mátyás bejelentette: a kongresszusig minden nap 123 százalékra teljesíti napi tervét.

Az értekezlet után közös vacsorán vettek részt a küldöttek, majd az ózdi 50 tagit kultárosoport színvonalas műsorával ért véget az ünnepségSZIKORA LENKE MSZT aktíva, Borsudnáciusd,

TETŐ NYERSVASBOL

jevgenyij Nyiko- gejrlését. Eljárásuk rendes hengerlés- futószalagról a tat- Ljenko mérnök és révén közvetlenül a hez. Az így előállí" núkus kályháim ko~ Konsztantyin Get- folyékony vasból le-' tort lemez nem riilnek kiégetésre, man öntő azodesz- bet félmillim*éter rozsdásodik, fele- Ezután a lemezt,-— vastagságú lemeze- annyiba kerül, mint amely * kiégetés ket gyártani. Az így az eddig gyártott következtében ek előállított lemez vaslemez és igen veszti ridegségét,— gyártásához 13-szor tartós- ‘ egy form ázó gép caekevesebb villany- A lemez gyártása répformájára baj* áram és 8-szor ke- a következőképpen htja. Ezeket most vesebb tüzelőanyag történik: az izzó marosak sorba keli szükséges, mint a nyersvaslemezek « rakná és kész a tető.

szai „Októberi For- radakim“-gyár dolgozói, valamint Alekszej Ulitovszkij professzor megoldották a nyersvas ömecsnélküli benCÁ drága könyvecske

Csönd lett. Néztek egymásra, bizonyosan mindketten egyet gondoltak. Aztán, aki az ajtónál állt, bizonytalanul mondotta:

— Hát akkor, Kiss elvtárs.. ■

Az „öreg“ lehajtotta fejét, aztán lassan megfordult. Elment a párfhelyiségtöl néhány lépésnyire, majd megállt. Belebámult az éjszakába, úgy érezte, a világnak is vége van. Sokáig állt. üresen kongott benne minden: Visszaszaladt s párthelyiséghez. Megállt az ajtó előtt, rátette kezét a kilincsre — de nem nyitott be.

Bentröl hangok szűrődtek ki:

—f— Szorosabbá kell tenni sorainkat — hallotta a párttitkár hangját -—, vigyázzunk arra, hogy be ne férkőzzenek közénk ellenséges elemek...

Kiss Gyula egyszeriben úgy érezte, hogy ösz- szeroppan. Kusza gondolatok cikkáztak agyában— De hiszen, én nem. vagyok az... Hát volt-e valaki, aki becsületesebben dolgozott a pártért?

Bentröl újra hallotta:

— Kiss Gyula elvtárs .

öt szólította a párttitkár! Most kellene átvennie a tagkönyvet. Újra a kilincshez nyúlt. Aztán odalapult az ajtóhoz, szeretett volna elsüly." lyedni.

Valaki, az ajtóhoz közel, ezt mondotta;

— Hazament, elfelejtette elhozni a régi tag- könyvét.

Kiss Gyula már nem tudta érzékelni az időt. Egy pillanatig még látni vélte az új, piros tagsági könyveket, ott benn a teremben, a titkár asztalán, aztán futásnak eredt. Futott, futott, egészen hazáig. Berontott az ajtón. A gyerekek ijedKISS GYULÁT, a bánya üzemi pártbizottságának elnökét, alacsony, már kopaszodó embert, mindenki úgy ismerte, mint az örök mozgékonyságot. Szeretett mindenben részt ven- — ni, különösen, ha munkáról volt szó.

A felszabadulás után az eddig hallgatag, mo górva Kiss Gyula egyszeriben megvidámult, fiatalosan járkált munkatársai között, jelenléte betöltötte az egész munkahelyet. Nótázott. fütyOrtszeit, tréfált az „öreg“ — így hívdák fiatalabb bányásztársai —-, jókedve átragadt mindenkire, szóval öröm volt vele dolgozni. Szerették is munkatársai, bíztak is benne, ő lett az üzemi bizottság elnöke.

Egy idő óta Kiss Gyula "hallgataggá vált.

Kipirult arca mcghalványodott, tekintete is el- elrévedezett Elmaradtak tréfái, néha ugyan még belekezdett kedvenc nótája fütyörészésébe, de egyre halkabban.

Tóth Gyurka, a fiatal vájár, aiki évekig egy munkahelyen dolgozott Gyula bácsival, napokig figyelte az öreget, egyszer aztán nem állhatta szó nélkül:

— Mi van magával „öreg“ ? — kérdezte. —

Talán összeveszett az asszonnyal? — Igyekezett megviccelni, de Kiss elvtárs tovább is komoly

maradt

Tóth Gyurka a maga módján magyaráztar

— Nem tehet róla, az „öreg“ tényleg öregszik.

Akik azonban nem hebehurgyán ismerték Kiss Gyulát, ellenkeztek:

— Ugyan már. Valami nagy baja lehet

—• De micsoda? Kérdezzük meg tőle ■

vasalták mások.

— En már kérdeztem. De hiába! Nem és nem beszél. Szinte kerül bennünket egy idő óta.

Valóban, Kiss Gyula elvtárs, a kedves „öreg“ teljesen megváltozott. Lesütötte szemét, sokszor ten néztek rá, az öreg meg nekiesett a szekrény- vissza sem köszönt. Kedvetlen lett. úgy látszott, nek. Szedte elő ruháit, turkált a zsebekben, a pa- búskomorság gyötri, kínozza. pírokat szétszórta a padlóra. Felemelte az asztal

— De miért? Mi történhetett az „öreggel“? lapját, sokáig keresgélt a könyvek között. De

}aOdahaza is észrevették. Az asszony is faggatta, de Kiss Gyula csak legyintett s az újságokba, meg a könyvekbe temetkezett. Volt egy kislánya, mostanában vele sem játszadozott.

CSÜTÖRTÖKÖN este az t.örcg“ idegesen járkált irodájában. Gyakran pillantott az órájára.

— Hat óra — mormogta magában. — Még egy órám van — altkor kezdődik a tággyűlés.

Végigsimíotta kopaszodó fejét, kigombolta kabátját, odaállt az iroda ablakához. Aztán új rá elfordult, járkált a szobában, leült felállt visszagombolta a kabátot feltette sapkáját Aztán újra rátekintett az órára.

— Az isten... — dünnyögte. s levágta magát a székre.

De csak egy pillanatra. Újra felugrott... s kezdődött minden élőiről.

Végre az óramutató a hetes szám felé közeledett.

Kiss Gyula elvtáns elindult.

Gyorsan, szinte szaladt, mintha valaki kergetné. Egyenest a párthelyiség felé.

Ahogy az épület elé ért, látta, már jócskán gyülekeznek. Néhány lépésnyire a bejárattól azonban megtorpant.

— Na, most mi lesz?

Valaki ráköszönt:

— Szabadság, Kiss elvtársi

Oda se pillantott, csak vtesz&mófmogta:

— Szabadság.

Vissza akart lépni, de az előbbi hang Tászólt:

•— Igyekezzék, Kiss elvtárs, mindjárt megkezdjük! Na, mutassa a könyvét, a decemberi be van-e ragasztva?

Kiss elvtárs önkén; telenül felső zsebéhez kapott. Kotorászott benne jóidéig, megtapogatta minden zsebét, egy csomó iratot elő is húzott, forgatta idegesen.

Jó ideig matatott így, majd halkan megszólalt; Úgy látszik, nincs itt... Biztosan a másik

fsát!, edriényi, nyékládházi és mező- kabátomban felejtettem-.-..

hiába.

Szinte felnyögött:

— Hol a tagsági könyvem...?

A gyerekek nem válaszoltak. Mit mondhattak volna?

Nincs és nincs! Egy hete is elmúlt már, hogy észrevette. Ott volt a tagsági könyve mindig a bal felső zsebében, most meg sehol... Hová lett? Ki vette el?

Ezen az éjszakán nem aludt. Alig várta a

reggelt.- — Nem — ez így nem mehet tovább —

gondolta el százszor is. — Hát mi vagyok én — gazember?

MÁSNAP REGGEL felkereste a párttitkárt. Ahogy belépett a párttitkár szobájába, szemét a padlóra szegezte.

— Ülj le, Kiss elvtárs — kínálta hellyel a

párttitkár. •

Bizonytalanul elhelyezkedett az egyik szé.

ken.

Hallgatott, várta, kezdje a párltitkár. Hiszen biztosan tudja, miről van szó.

Az meg is szólalt:

— Nem voltál tegnap a Jaggyűlésen Kiss elv- társ. Feleséged sem tudta, hol maradtál.

Az „öreg“ verejtékezett, kezében s zsebkendő jópárszor végigszántott nedves fején. Nehezen kezdett hozzá:

— Baj van, titkár elvtárs. Nagy baj van.

—- No, csak ki vele Kiss elvtárs — biztatta

amaz.

Felállt, szemét még most sem emelte fel a padlóról.

— Nem találom, titkár elvtárs, nincs meg a tagkönyvem. *

Hosszú csend. A párttitkár rágyújtott, szótlanul Kiss felé tartotta tárcáját Az is kivett egy cigarettát, de meggyujtani már elfelejtette.

Füst kerekedett a szobában. A csendet a párttitkár törte meg:

— Ügy! Aztán mikor? Mikor vetted észre, hogy. nincs meg a tagkönyved?

— Mindig itt hordtam ni — na,

tatott zsebére Kiss Gyula —, de egv hete, nem — éppen ma nyolc napja.

„ nem találom.

—- Aztán szóltá!-e valakinek?

— Hogy szóltam-e? Nem, azt hittem, otthon; megtalálom. Másutt nem is lehet.

A titkár felemelte hangját:

— Es ha mégis? Ha ellenséghez került?

Kiss elvtárs összetörtén, megsemmísűlten

hallgatott. Csak benne tombolt féktelen vihar.

Akadozva válaszolt:

— Nem, az lehetetlen.

Újra csend nehezedett a szobára. Aztán Kiss Gyula váratlanul kitört;

■ - Nem bírom tovább, titkár elvtárs — kiáltotta. — Lapultam, mintha bujdosnék. Ezért nem tudtam dolgozni sem. Hisz tudjátok. En sza. retem a pártot, nagyon. De így nem élhetek. Még bogy ellenség... Felemelt fővel akarok járni megint, titkár elvtárs, meg dolgozni, szívvel. De enélkül nem tudok.

Leült újra, s libegett fáradtan.

A FÁRTT1TKÁR odament, a páncélszekrényhez. Keveset keresgélt az iratok között. Amikor visszafordult Kiss Gyula felé két tagsági könyv volt a kezében1— Nézd Kiss elrtárs. ír a te régi tagfcöny- ved. Ez meg az új.

Az öreg felugrott.

— Ez, oszt nem viccelsz, titkár elvtárs? —>

topogott.

A titkár kemény maradt.

— Nem, Kiss elvtárs, egyáltalában nem. Nagyon is komolyan beszélek. Mit gondolsz, hogy került hozzám a régi könyved?

~ Nem tudom titkár elvtárs. Hisz azóta min. dig keresem. i ,

— En megmondom, Kiss elvtárs. Elhagytad!

— Nem — ingadozott az öreg. — Hol hagytam?

— Az irodádban, az asztalon. Nem otthagytad, hanem elhagytad! Nem vigyáztál rá, nem

őrizted!

— Dehogynem titkár elvtárs. Bn ne őriztem volna ?

— Nem! Vígb' Gyurka találta meg, de ugyanígy megtalálhatta, volna más is.

__ Gyurka? — hitetlenkedett az öreg. —<

Oszt nem nekem adta ide?

— Vigh elvtárr azt tette, amit hasonló hely. zetl%i minden kommunistának tennie kell.

Az öreg már bátorodott:

— De hisz még ez szerencse.

— Te szerencsének nevezed, hogy egy párttagsági könyv akár az ellenség, kezébe is kerülhetett volna?

Az öreg még jobban lehajtotta fejét, teljesen meggörnyedt. melle zihált:

— Most mi lesz, titkár elvtárs? Megkapom?

— Az majd a legközelebbi taggyűlésen elvé, lik — mondotta a titkár még mindig keményen. — Addig dolgozzál.

— Igen — dadogta az öreg. <— De titkár elvtárs, persze. ~ De mutasd meg az új köny. vemet, na. mulasd már!

A titkár árnyalatnyit elmosolyodott:

— Jíát már nekem sem hiszel? Na, jó! — s felvette az asztalról a kis piros fedelű tag- könyvet.

Az „öreg“ a könyv felé hajolt, hangosan olvasta:

Három százhatvanhétezerótszázhatvannyolc. —

Kiss Gyula. 18S8. bányász.

— Hm, igen titkár elvtárs. Hát akkor — s nevetett hosszú idő óta most először, boldogan. Kiszaladt a szobából, az ajtót is nyitva felejtette. Dehog'v volt most öres! Az udvaron kiáltozott:

— Gyurka! Tóth Gyurka! Na. gyere csak ide te. Hallottad azt a viccet? — Nem? — Na majd elmondom!

Hátbavágia Tóth Gyurkát és továbbszaladt.

Az meg értetlenül bámult utána.

SZEKRÉNYESI LAJOS Putnok-