Észak-Magyarország, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-11 / 9. szám

11181

■iiiiiii'iti[iiiiHUaaiiintinmiiiiiiH»*wwiimiiiniimMi»:iiiiiiiiiiiiiiinii:umiimniim]im«nn[«wimiiiniMmiiimii;iim!m:;mii[nn^n:n'im;;'-;^im imitr.Efili

HZj-egj város, vagy fala utcája Igen sokat mond annak, aki nyitott ■Kémmel Jár. A Szovjetunió városainak és falvainak rendezett, árnyas, lomhú fákkal szegélyezett széles ntcál arról a jölótrSl és bőségről beszél, nek, amiben a dolgozók élnek. A ját szótereken gondtalan gyermekeket látsz. A moszkvai lenlnhegyl egyetem gyönyörű palotáiban az ifjúság tanul s a munkából hazatérő apa, vagy anya szeretettel csókolja meg gyermekeit a pompásan felszerelt munkásházak lakásaiban. Az emberek boldogak, hiszen szép a jelenük és előttük a gyönyörű jövő. Épül a kommunizmus a nagy Szovjet Hazában.

na bármely népi demokratikus ország utcáját járod, ugyanezt a boldogságot láthatod, mert Itt a dolgozók a nagy példa nyomán a szó. cializmust építik.

De egészen másról beszél az utca, egészen más, megrendítő dől. gokat mond a kapitalista országok, vagy a gyarmatok városaiban és- ■

A közel, és középkeleti országok benszülötf lakosságának túlnyomó többség© írástudatlan. Szudánban és Brit-Szomáliában a lakosság 9Í! százaléka írástudatlan, Madagaszkárban, Algirban és Libanonban a lakosság 90 százaléka nem tud írni. olvasni, A dolgozók gyermekei az iskolák korül csavarognak. Bennük él a tudás- ■aouj.l, do az iskola nem az övéké. Oda a gyarmatosítók fiai és leányai járnak.

Iráni parasztasszony bivalyával a falu határában. A kép az iráni paraszt nyomoráról beszél, aki faekével keservesen műveli földjét.

Nyomor! — erről beszél az utca Indiában, ahol a városokban még a vízellátásról sem gondoskodnak. Órákig várnak a dolgozók, míg egy vödör vizet meríthetnek• Statisztikai adatok szerint Indiában egy dolgozóra egy csepp víz jut

falvaiban.

Miről beszél az utca, — mutatják ezek a képek.

„ és nem mond

mást Bagdad utcája sem. Az agyon sanyargatott dől. gőzök az utca porában élik életű két. A gyermekek ott nőnek fel z. koldulással prő hálják biztasitan betevő falatjukat

II gyarmati

flipek gyermekei az iskolák korai csavarognak

A délajrikai aranybányák környékén még utca sincs. A gyér* mekek rongyokba burkolva kóborolnak, míg szüleik a bányák* ban dolgoznak az imperialista milliomosoknak

Menj végig Bőm. bay munkásnegye.

dének utcáin, ha, egyáltalában utcának lehet nevezni azt a szemétdombot, amely kiáltó vád az imperialis. ta betolakodók él. len. A dolgozók rongyokból ké. szült sátrakban „laknak“.

Hajléktalan dolgozók a jugoszláv városok utcáin

Tito Jugoszláviájában a dolgozók tízezrei kóborolnak az utcákon, mert ftiaeíi lakásuk. Hajléktalanok. Ez a helyzet Belgrádban, Zágrábban és a többi városok- íja«;, Nincs pénz lakásépítésre. Nincs, mert a pénzt esztelen tégyverkezésre költik, Titóek maguk is elismerik, hogy katonai építkezésekre több mint 150 ezer vagont betont használtak lel és annyi téglát, amennyiből 22 ezer egyszobás lakást lehetne építeni.

Ne gondold, hogy az úgynevezett civilizált nyugaton másról beszél az utca. Nézd A legtöbb tuniszi dolgozónak még meg ezt a képet! A marshallizált Franciaorszagban, Parisban a Metro bejárató“ ilyen nyamorusá.gos, hegyoldalba nak lépcsőin alszanak a munkanélküliek vájt sárkunyhó se jut.

Bombay egyik tere■ borzalmakról beszél. Éhenhalt emberek fekszenek a kövezeten; gyilkosaik még arra sem érdemesítik őket, hogy valahol föld bekapar id/z

áldozataikat.

VÁDOLNÁK A SPANYOL UTCÁK

oPANYOL SZAKÉRTŐK megv-7 állapítása szerint több mint 600 ezer spanyol családnak vagy egyáltalában nincs hajléka, vagy nyomortanyán tengeti életét. Éven- kint 60 ezerrel emelkedik a tömeg- szállások lakóinak száma. A dolgozók Madrid kapualjaiban húzódnak meg éjszakára, vagy a parkok padjain fekszenek. A város környékén sok család hegybevájt odúkban él. E barlanglakok között sok az olyan munkanélküli mezőgazdasági dolgozó, aki azért jött Madridba, hogy elhelyezkedjék. A „Pueblo“ című spanyol szakszervezeti lap szerint a lakásínséget Spanyolországban nemcsak a kormánynak, hanem a tőkéseknek is komoly megfontolás tárgyává kellene tenniök. A tőkések ugyanis inkább luxuslakásokat építenek, mintsem kevesebb profitot hozó munkáslakásokat.

A spanyol utcák vádolnak. Még a jobboldali spanyol szakszervezeti vezetőknek is fel kellett figyelniük a szörnyű lakáshelyzetre. Legutóbb arra kényszerültek, hogy felhívják a kormányt: sürgősen foglalkozzék a lakáskérdéssel, mert a spanyol munkások ezrei egészségtelen, túlzsúfolt byomortanyákon élnek. A szakszervezetek sürgős intézkedést kértek e rendkívül súlyos szociális kérdés

begoldására.

Két utcarészlet Franciaországból. 8 millió dolgozó 65 ezer Ilyen nyomor tanyán, él. De a jenkik gyönyörű luxusvillákban dőzsölnek. Erről beszél az utca Pária 28, kerületében, Cháronéban.

Nyugat-Németország dolgozói baraklakásokban élnek, de a gyarmatosítók, az amerikai megszállók a dolgo. zókból kipréselt adókból korszerű, kényelmes lakásokat építenek maguknak. Kzt mondja el a würzburgl utca.

SZTRÁJKOLOK AZ UTCÁM

A Z AMERIKAI MONOPÓLIUMOK garázdálkodása pusztítja

a latinamerikai országok gazdasági életét. Számos vállalat csökkenti a termelést, mások teljesen beszüntetik működésüket. Az országban ezerszámra róják az utakat a munkanélküliek Az áremelkedés is sújtja a latin-amerikai dolgozókat A legutóbbi másfél év alatt Chiliében és Argentínában 60 százalékkal, Brazíliában 70 százalékkal nőttek: az élelmiszerárak. A latin-amerikai országokban 60 millió ember éhezik.

Az imperialista elnyomás alatt sínylődő népek azonban harcba szállnak sorsuk megváltoztatásáért. Erről beszélnek a latinamerikai országok utcái, a dolgozók szervezett harccal felelnek az amerikai gyarmatosítók garázdálkodásaira. Növekszik és szélesedik a sztrájkmozgalom. Brazíliában 1951 első felébén 54 sztrájk volt, az elmúlt esztendő hasonló időszakában pedig a sztrájkok száma már 200-ra emelkedett.

Latin-Amerika dolgozói mind aktívabban lépnek fel az ellen, hogy az amerikai monopóliumok bevonják országaikat az új háború előkészítésébe. Az Egyesült Államokkal kötött katonai szerződések elleni tiltakozás például arra kényszerítette Uruguay és Brazília kormányát, hogy elhalássza ezeknek a szerződéseknek ratifikálását.

A tőkés országokban egyre szélesedik a dolgozó nép ellenállása, egyre több sztrájkoló vonul az utcára és követeli: Szabadságot! Kenyerét; Békét!