Észak-Magyarország, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

A NÉPPEL TÜZÖN--VIZEN ÁT!

VY

P

n

ETOFl

SÁl

NDOR

(Születésének 130. évfordulója alkalmából)

Az igazi drágakő nem meg az idő múltával sem.

homálvosodik

az

Az ő neve hallatára is mindig újra njeg újra megdobban a szivünk.

Hogyan is feledkezhetnénk meg róla, amikor épülő-szépülő életünk, forrná' lódó új világunk ezer és ezer mozzanata emlékeztet rá. Ma is szeretve e.sodált példaképünk, tanítónk, mesterünk.

Sőt: csak ma az igazán!

Csak a felszabadult ország egyre job- ban öntudatosodó népe értheti meg teljesen az öntudatra ébredő nép ehő szó' szólóját, aki, szakítva a reformkor nemes-jobbágy érdekegységet kereaő felfogásával, az elnyomott nép első öntudatos, pártos, forradalmár költője lett. Aki „a néppel tüzön-vizeri élt' együtt halad, aki „nem az írástudóknak, nem az úri rendnek, hanem szűrös, gubás embereknek“ beszél; aki a század feladatát a nép uralkodásának megszerzésében és biztosításában látja.

Költészete — a nép költészete. Nem népies, hanem népi. A nép szeretető, az egész dolgozó emberiség gondját hordozó, vállaló becsületesség, mély hazaszeretet és lángoló forradalmiság sugár' •zik belőle. Mindezt a népnyelv közvet' fenségével, világos egyszerűséggel, a népköltészet gyönyörű muzsikájával s egy lánglelkű, költő képzeletének szárnyalásával tárja elénk.

Gondoljunk népdalaira, amelyeket úgy énekelt és énekel a nép, mint a magáét. Már a negyvenes évek közepén hallja dalolni egyik megzenésített versét Komáromban. A Balaton mentén meg a ,,Juhász legény, szegény juhász legény“- hez toldott egy-egy versszakot a nőt ázó nép a vers elejére, végére; úgy bánt vele, mint sajátjával.

Tájverseiben a szülőföld ssetreümese, n saját földjén széttekinlö nép fia szóLal meg:

Nyári napnak alkony utalónál Megállók a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje,

Mint a gyermek- anyja kebelére.

(Tisza)

Itt, az AUöldön érzi magát .igazán jól, ez az 5 liőuszeretett szülőföldje:

Lenn az Alföld tengersik vidékin

Ott vagyok honn, ott az cn világom;

Körtáncból szabadult sas lelkem,

lla a rónák végtelenjét látom.

(Az Aljáid)

Szerelmi költészete is azt tükrözi, hogyan szeret a nép fia: viharos szenvedéllyel, a dolgozó nép meleg szivének tiszta érzésével. Melyik szerelmes szive nem dobban ma is e több mint száz évvel ezelőtt írt végtelenül egyterű, mégis csodálatosan sokatmondó, a magyar költői nyelv gyönyörű zenéjével andalító szavakra:

Reszket a bokor, mart Madárka szállott rá,

Reszket a lelkem, mert * EszcrrXte jutottál.

Eszembe jutottál,

Kicsiny Ids leányka,

Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja.

A szerelem sokrétű érzése, a nép kedély- és érzelemvilágának gazdag hullámzása: vágy, csodálat, szenvedély, hűség, emlékezés, bánat és bizakodás egyaránt hangot talál ebben a gyönyörű költeményben.

De ugyapez a szerelmes Hőinek a becsületes férfiasság, a helytállás, az elv hűség komoly költője is:

Ha férfi vagy, légy férfi,

Legyen elved, hited,

És ezt kimondd, ha mingyárt Véreddel fizeted- Százszorta in/cább éltedet Tagadd meg, mint magad;

Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad.

Mai költőink még sokszor keresik az

egyéni és közösségi érzések harmóniáját. Petőfi ebben is példaképünk. Ez az életvidám, életkedveié fiatalember a szerelmi boldogság idején is alá tudta rendelni az egyén örömét a közöaség javának. Összes költeményei elé írta híres jelmondatát, a legszebb költői jelszót:

Szabadság, szerelem.!

E kettő kell nekem.

Szerelmemért föláldozom Az életet,

Szabadságért föláldozom Szerelmemet.

De elsősorban és legfőképpen a nép- szabadság költője. Ő volt az első, aki nem segíteni, nem javítani akart a nép torsán, hanem jogot követelt számára^

... a ncp hajdan csak eledelt kívánt, Mivelhogy akkor még állat vala;

De az állatból végre ember lett,

S emberhez illik, hogy legyen joga. Jogot tehát, emberjogot a népnek!

Arra tanítja népét, hogy az elnyomó urak előtt nem megalázkodni kell, hanem elszántan követelni a megillető jogokat. A népnek buzdításul, a nemességnek intésül idézi Dózsa Györgyöt s ezzel gyönyörű példát mutat, hogyan nyúl a nép vezére a múlt nagy hagyományához, hogyan szól a nép tolmácsoló ja:

Még kér a nép, most adjatok nckil Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hírét? Izzó vastrónon őt, elégetetek,

De szellemét a tűz nem égeti meg,

Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok; Ismét pusztíthat e láng rajtatok!,

(A nép nevében)

Ki jogosította fel Petőfit arra, hogy a nép nevében szóljon? — Feljogosította származása, küzdelmes ifjú-ága, rövid, harcos élete, soha meg. nem alkuvó, forradalmár egyénisége, a néppel való teljes azonosulása. Ki szólhatott volna más a nép nevében, ha nem a szabadszállási székálló legény és a esdédlcány fia.

Mások, a legtöbben csak akkor alakulnak kész emberré, amikor az ő életpályája már lezárul, S mi mindent élt át addig? Csaknem minden cvben másutt jár iskolába. Tizennyolc éves korára (fiaink legfőbb gondja ilyenkor az érettségi sikeres letételei ő már az iskolából kiperdült diák, volt vándorszínész, obsitos katona, aki bejárta a félnrszágot. Nem tudjuk, miből élt, hol bált, mit evett közben. „A tenger, amelybe bizalommal belevetette magát: az alja nép, az országos szegénység befogadja és bul Iámról- bullámra adja tovább“ —- írja róla Illyés Gyula. Járja az országot, ismeri, tanulja a népet. A nagy költő nem a derült égből pottyan, rengeteget tanul, dolgozik.

Vándorlásai során fordul meg Miskolcon is. Először 1843"ban, még mint ismeretlen vándorszínész. Néhány évvel később már mint ünnepelt költő, akit a mkkolci ifjúság is bálványoz Gyönyür- .ködve szendébe a diósgyőri várromot, a begyeket, a Hámori-tavat, a cseppkőbar- l.l ]i gut. Barátjához, Kerényi Frigyeshez intézett útilevelében ezt írja a Borsodban töltött 1847 július 8"i napról: ,.Az ember t gondolja, hogv legalább is Helvécziá- baa van, Helvéezia valamelyik szép vidé~ kén. Ez ismét szép napiq^volt életemnek, nagyon szép. A ternu'z^ßiel mulattam, az én legkedvesebb barátommal.“ Diósgyőrött verset is írt:

Néma csendes a világ körülem,

Távol szól csak egy kis estharang, Távol szépen, mintha égjbiil jönne. Vagy egy édes álomból e hang.

(Alkony)

Pontosan két hónap malva feleségül veszi Szendrey Júliát. Ezzel „elérte, amit ember érhet el: Boldogsággal csordultig e kebel!"

De a családi Set öröme, a beteljesült boldogság sem takarja el előle a haza nehéz sorsát:

..•Múltat, jövendőt, mindent eltemet Boldogságomnak tenger-özöne,

Csak szent oltárodat nem dönti le. Veled sóhajtok, hazám, mint elébb,

A kedvezőbb, a szebb idő felé,

Mely töviskoronádat levesd,

S helyébe a dicskoszorút teszi.

Nászútján írja a világirodalom egyik legszebb szerelmes versét: a ,.Szeptember végén“ t, de onnan küldi egyik hatalmas riadóját is:

Meddig alszol még hazám?

Míg rád nem gyűl a ház,

Mindig, míg a felrevert

Harang föl nem lármáz?.

Az 1848 as esztendő, a forradalom hulláma még készületié uüi találja a népet. Csak Petőfit nem éri váratlanul. Éppen azért lett a márciusi napok vezére, mert ideológiai tájékozottságban magasan kor' társai fölött állt. A március idusát követő hónapokban csodálatos aktivitást fejt ki- A nép ujjongva ,iá.r nyomában s a rög* tönzött lömeggyülésekett earek kiáltják Petőfivel:

Talpra magyar, hi a haza!

Itt az idő, most vagy soha!

Rabok legyünk, vagy szabadok?

Ez a kérdés, válasszatok!

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!.

Ebben a versben bennezeng mindaz, ami a tömegek szívében kimondatlanul olt ck, Azt mondta ki egy alkura soha

le

egy rét lenest a forradalom

nem nyűt száj, azt irta soha nem ismert kéz.

Harca nem fejeződött be első győzelmével. Világosan látta, hogy az udvari, ez arisztokrata reakció nem alszik. A reakció szeretné elsikkasztani a forradalom vívmányait. A nemest és papi reakció cse’szövése a legveszélyesebb elleniéi: a költő ellen is fordul. A kép- vis..!o választáson elszenvedett bukás fáj neki. Szíve keserűségét azonban csak a hűséges barát, Arany János előtt tárja fel. De a kudarc nem tántorítja el, sőt még szilárdabb harcra tüzeli. Levonja a tanulságot:

...Nincs mit'csodálni ősidőktül óta Azon válónál: papok és királyok,

E földi istenek,

Hogy vakságban tartsák a népet,

Mert ők uralkodni akarnak.,

S uralkodni csak vakokon lehet, Szegény, szegény nép, mint sajnálom őt, S ha eddig hiizdtem érte, ezután Kettős erővel fogok küzdeni!

(Az apostol)

A szabadságát fegyverrel védetni kényszerült nép hadseregének leghívebb katonája, Egyenruhában is iztg vérig forradalmár: ..Tiszteljétek a közkatonákat, Nagyobbak ők, mint a hadvezérek“ — f igyel- meneti a nemesi tiszteket.

A szabadságharc hős honvédéi az ő szavaival indulnak rohamra. Ugyanezeket a esatadalokat idézték a Nagy Honvédő Háború hős szovjet fiai is — száz évvel később, mert az ő „Csatadala“ a férfias helytállás és bátorság, az önfeláldozó hazaszeretet gyönyörű himnusza:

Ha lehull a két kezünk is.

Ha mindnyájan itt veszünk if, Előre!

Hogyha el kell veszni, nosza,

Mi vesszünk el, ne a haza,

Előre!

Szabad hazánk boldog gyermekei, a béke, legfiatalabb harcosai, úttörő fiaink és leányaink Petőfi szavával köszöntik egymást: „Előre!“

Petőfi a magyar nép drágaköve. Költészete ma is töretlenül, mindegyre tisztábban ragyog. Fénye seétaugáneik a 'Hág minden tája felé, A haladó emberiség milliói új meg új kiadásokban olvassák Petőfi lángoló verseit. A Szovjetunióban, mint ismeretes, nemrégiben jelentették meg összes költeményét. Szava megnyugtató, felemelő cs bíztató erőforrás magunknak, de figyelmeztetés, vád és ítélet a béke ellenségeinek:

Békét, békét a világnak,

De ne zsarnok kénytől,

Békét csupán a szabadság Felszenteli kezéből!

BENKŐ LÁSZLÓ

FÖLTAMADOTT A TENGER...

Irta; PETŐFI SÁNDOR

Föltámadott a tenger;

A népek tengere;

Iji s/.tvc eget földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot? l|áR,játék c zenét?- Akik mxtg rumi tudtátok, Most meg'.yuulkUjutok, Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók. Süllyednek a pokolra,

Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz, Tomi böki ki magadat, Állítasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Böszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égre örök tanúságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja. Azéri a víz, az úr!

(Pest, 1848.)

V.

J

Petőfi „a magyar forradalmak orosztánbarlang/ában“, Sárospatakon

Frigyeshez intézett utileveNagy költőnk Sárospatakról írta az alábbi sorokat 1847 július 9-én

Kerenyi

lében:

űlzebbnél-sscbb tájakon járok barátom,- via a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszú rónaság, le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint a hadsereg előtt a vezér. Ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal, tövében Tárcái városa. Éjszakra a többi hegyaljai hegyek hosszú sorban; alattok Irálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken, az öröm istene, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népeknek. miberint e föld nem siralomvölgye, iránt a vallás tartja. Lelkesedve néztem jobbra, balra, előre, hátra, úgy neki lelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben sz óló apostolt. Az idő is gyönyörű volt; felhőtlen, verőfényes, derült nyári reggel ... —„ hejh, jártam én erre már rossz időben is. Debrecenből utaztam Pestre, 1844-ben februáriéban, kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal és egy kötet verssel. E kötet versben volt minden reményem; gondolám: ha eladhatom, jó, ha el nem adhatom, az is jó... mert akkor vagy éhenhalok, va§y megfagyok s vége lesz minden szenvedésnek. Egycs-egyediil mentem itt a Hegyaljait, egy lélekkel, egy élő lénnyel sem találkoztam. Minden ember födelet' keresett, mert iszonyú idő volt.

Egyheti kínos .vándorlás után Pestre értem. Nem tudtam, kihez forduljak'? Nem törődött velem senki a világon; kinek is akadt, volna meg a szeme egy rongyos kis. vándorszínészen? ... A végső ponton álltam. Kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utolsó pénzét teszi föl, hogy élet, vagy halál- A nagy férfi átotvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a Kör, s lett; pénzem és nevem. — E férfi, kinek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valam i használtam, vagy használni fogok; e férfi: Vörösmarty.

Mindezeket, sőt egész életem sanyarnságait végiggondoltam, amint a Hegt/alján jöttem, óh. az én életem dúsgazdag volt a sanyaruságban, s ha most boldog vagyok, megérdemeltem. Hat esztendeig voltam istentől, embertől elhagyott földönfutó: hat esztendeig volt két sötét árnyékom- a nyomor és d lelki fájdalom . .. és mikor? ifjúságom kezdetén, 03 élet legszebb szakaszában, mely csupán az örömöknek van teremtve, tizenhatodik esztendőmtől a huszonkettedikig. De jó. hogy így történt; aki boldogtalan nem volt, nem tudja megbecsülni boldogságát. S jó, hogy egyszerre szenvedtem ki, amit más egész életén át szenved apró- dónként. Minél viharosabb volt a tavasz, annál derültebb nyarat és őszi remélhetek.

Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalomnak oroszlánbarlangja, Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai. Először is a várat néztem meg, amely hajdan a Rákócziaké volt. most pedig valami Preczenheimé. A várból mentem a coUegiumba,. . telt poharak- és víg diákokhoz. Magam is hozzáláttam. Szükség is volt rá...

iiwHWiimiiinwiuiitHtMiiiiiuiuiHuiiiiiuumiiuiiiuiiiiuiiiiiwtiiLUHtiiiiiiiuiHiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiimmmiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiitiiiúiiiiUiiniHMtrHiiiiiüniumwn

PETŐFI SÁNDOR ÚTILEVELE* DIÓSGYŐRI KIRÁNDULÁSÁRÓL

retőfi útirajzaiban egyszer szerepel miskolci dátum : Miskolc, július

8, Ez az útirajz így Kezdődik: „Fiz ismét szép napja volt élelemnek. Nagyon szép'". Persze nemcsak azért volt szép ez a naP a sókat hányattatott, sok nyomorúságot és szenvedést átélt költő számára, mert „a tenné szeltél mulatott, az ő legkedvesebb barátjával”, hanem azért is, mert fülig szerelmes volt és útjának végcélján leendő felesége, Szendrey Julia alakja rajzolódott ki képzeletében. Szép napja vom ez a nap azért is, mert tapasz, talta, hogy személye mélyen belopó - zott a tömegek szívébe s különösen az ifjúság, a lelkes miskolci ifjúság az övé volt.

A hámori kiránduláson a természet szépségei, a Hámori tó, a eseppköbai - fang, a diósgyőri varróim gyönyörű környezete nyűgözte le s nőin győzött betelni vele. Ezért olyan „bágyadt” ez az útirajza, mint maga mondja, mert kifáradt a sok gyönyörűsögtö1.

Miskolc-, 1S4T Júlia» 8.

PV ismét napja volt életem'

£Z isméi net ^^0 6lép, a

természettel mulattam, gz én leg kedveseié) barátommal, akinek semmi titka nincs előttem. AH csodálatosan ért. jük egymást és azért vagyunk jóbarátok- Én értem a patak csörgését, a folyam zúgását, a szellő susogását és a förgeteg üvöltését... Alegtanított rá a világ mysieriumánalc grammaticája, a költészet. Értem pedig különösen a fa; levelek zörgését. Leülök egy magányos fa S*®tt és ódákig hallgatom, mint zizegnek lombjai, mint suttognak fülembe tündérregéket, amelyektől a ié‘ lek mámoros álomban meghúzza a képze’ot harangját és beharangozza ®z égből az angyalokat szivembe, e kis kápolnába.

Hajnalhasadta ^]-b5[ JJÍSS

és Putnok -felé Ide Aliskolcra. Az egész út a Sajó völgyén visz keresztül, alacsony zöld és kék hegyek közt, amelyek nyájasan üdvözlik az embert s vesznek tőle búcsút egymás után. Nincs szebb, mint folyvást tartó szép vidéken utazni. Afinden új kilátásnak megörülünk és nem érünk rá sajnálkozni, hogy elhagyjuk, mert amin! egyikhői kilépünk, már ott vagyunk a másikban s így egyre csők gyönyörködnünk kell.

TJtitársam egy szerelmes if.iű barátom volt. Az egész úton szerelme tör- t éhe téve! t-ar lőtt. Az efé'e históriákat haliam a lejúrtóztoióM' unalmak közül való unalom, ha csak a hallgató tnaga is nem szerelmes. Így már egészen más. S rntnlhogy ránk illett a ..zaák megtalálja foltját", Igen jód mulattam, sőt a szerelem!’öli beszéd még homöopafious cura gyanánt is szolgált a roppant forróság eben, nme’ylien dél felé Aliskolcra értünk.

pi • 1 kompánia alakult kiLb< d Után riíndulűl Diósgyőrre

és a Hámorba. Nekem tetszett ez legjobban, mert Diósgyőr vidékét már oly rég s oly sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam, de még többet találtam. Oh ez bájos völgy, alig félórányira Miskolci ól. Á völgy étején fekszik a falu s benne Nagy Lajos király , lányának,

Aláriának kastélya. Afost már «#,Jr rom természetesen. Négy tornya áll még, az is csak félig, csonkán. Hu lakhelyéről megítélhetjük lelkét, a királyi hölgy költői lélek rop s azérl — mindamellett, hogy.... volt — tiszle^ emlékének. A falun belül a Hámorban, egyre szükebb lesz a völgy és végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, s az lit fölfelé tart kanyargósán a Szlnva patakján, mely számos ruha tagot képez, fent pedig a begyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az 5- környékező bércek erdejének. Az ember azt gondolja, hogy leg' alább js Heflvécziában van, Helvégzi a valamelyik szebb vidékén. S hogy semmi ne hiányozzék, a természet barlangot is helyezett o vü’gybe, még pedig csejiegő barlangot. Az igaz, hogy Aggtelekhez k<h>c8t semmi, do minthogy ebben nem fáklyákkal haneru gyertyákkal járnak, az aggtelekinél1 sokkal tisztább, fényesebb a ez pótolja; némileg nagyszerűségét.

FW«?Imán m kéfő

ügeszaeiutan esta ér)íMtU8k baza, én különösen elfáradva a kéjtől. Akár hiszed barátom, akár nem, do engem is jobban megvisel a lelki él’ vezet, mint „ testi fáradozás. Tán ezérl is írtam le ily bágyadtan e szép napomat. Közeledik az éjfél, karj; n hozza gyermekét, az álmot s ez feh r nyújtja kezét, hogy kezemből kive- a tollat. Jó éjszakát. Holnap föl.' tóm utamat Sárospalak felé, onn magam sem tudom még merre, éjszakát,- 1