Észak-Magyarország, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 3. szám

Vasárnap, 1958. január 4. ÉSZAKMAGYAhOtv^/v« 3 ■ GAZDAG EREDMÉNYEKRŐL DESZÉL A SÁROSPATAKI „DÓZSA“ TERMELŐSZÖVETKEZETI CSOPORT ZÁRSZÁMADÁSA WILHELM PIECK ELVTÁRS 77 ÉVES (Tudósítónktól). A Termelőszövetke­zeti Tanács ülésén Dobi István, a Nép" köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke előadói beszédében rámutatott arra, hogy a tsecs-k és tsz ek döntő feladata a zár­számadás rendkívül pontos, alapos elké­szítése. Ezt az útmutatást követte a sá­rospataki „Dózsa“ termelőcsoport is, amely minden készletének pontos leltá­rozásával segítette elő a zárszámadás hi­bátlan elkészítését. Gondot fordítottak a munkaegységek elszámolásának lelkiisme­retes ellenőrzésére is. A zárszámadásnál megmutatkozott, milyen szépen gazdagodott a „Dózsa“ termelőcsoport. Sárospatak dolgozó pa­rasztjai a tszcs példájából is láthatják, milyen nagy előnyöket biztosít a nagy­üzemi közös gazdálkodás. A „Dózsa" 10 holdról 1400 mázsa burgonyát talcarított be. Napraforgó- ból 11, rozsból 12.3, árpából 11, zabból pedig 14.4 mázsás átlagot ériek cl a tszcs dolgozói, A közös vagyon is szépen gyarapodott. 500 férőhelyes juh-hodályt és ugyanilyen nagy pulykaólat építettek. A juh- és ser­tésállomány is szaporodik. A „Dózsá“-nak már 448 juha van. A közös vagyon 6 ló­val, 3 tehénnel, 3 vetőgéppel szaporodott. A dolgozók felszerelték a kovácsmüheiyt és a tajházat. Cséplő garnitúrát is vásá­roltak. Mindezt saját erejükből szerezték a csoport dolgozói, emellett szép támo­gatást kaptak az államtól is. A dolgozók a segítséget úgy háláiták meg, hogy min­dennemű terménybeadási kötelességüket 100 százalékra teljesítették, a Iraromfi- és tojásbeadásban 500— 500 százalékot értek el. Sert és beadás­ban 443, vágómarhabeadásban 120, tejbeadásban pedig 130 százalékra teljesítették tervüket. A termelőcsoport erejét mutatja az is, hogy bőven el vannak látva télire ?zá- lastakartnánnyal, emellett 916 köbméter silógödröt töltöttek meg. A jó munka, a gondos, tervszerű gaz­dálkodás eredményeként bőséges jövede­lemhez jutottak a csoport tagjai is. Fekete Mihály például, aki harmad­magával dolgozott, 972 munkaegységet szerzett. 1963 kg kenyérgabonát, 408 kg árpát, 42 liter olajat, 87 és fél kg cukrot, 73 liter bort, 3888 kg burgonyát és 13,219 forint készpénzt kapott, Kajuha István egyedül dolgozott, 483 munkaegységet szerzett. Jövedelme: 1062 kg kenyérgabona, 193 kg árpa, 21 liter olaj, 43 kg cukor, majd 37 liter bor, 1932 kg burgonya és 6568 forint kész­pénz. Hasonló gazdag jövedelmet kapott a csoport többi dolgozója is. A „Dózsa“ tszcs a közelmúltban ké­szítette el zárszámadását. Sárospatak egyénileg dolgozó parasztjai egész évben figyelték a csoport munkáját, s most az év végén ismét megbizonyosodhatnak ar­ról, milyen határtalan előnyöket jelent a társas gazdálkodás. A zárszámadás elkészítése után 5 csa­lád kérte felvételét a „Dózsa“ csoportba. RUBICSEK LÁSZLÓ A világ dolgozói forró szeretettel köszöntik 77. születésnapja al­kalmából Wilhelm Pieck elvtársat, a h őmet Szocialista Egységpárt el­nökét, a német forradalmi munkás­osztály vezérét, a nemzetközi kom­munista mozgalom nehéz küzdel­mekben megedzett veterán harcosát, a békéért vívott harc katonáját. Az amerikai imperialisták a kar~ madik világháború kirobbantása ér­dekében Nyugat-Némctországot há­borús terveik hídfőállásává akarják kiépíteni. Ennek érdekében hozták létre a nyugatnémet bábállamot, sza­kították ketté. Németországot. Hit­ler gyilkos pribékjeit különböző ve­zető állásokban alkalmazzák. A nyugatnémet dolgozókat vágóhídra akarják hurcolni elvetemült vH dif­iiről mi terveik valóraráltása érde­kében. Mindezek meghiúsításában, n bé­ketábor erősítésében és a béke meg­védéséért folytatott harcban igen nagy feladatok várnak a Német Demokratikus Köztársaságra■ E feladatok győzelmes megoldására Wilhelm Pieck elvtárs vezeti a né­met dolgozókat. Wilhelm, Pieck min­den erejével harcol nz egységes Né­metország létrehozásáért. Nyugat- Német őrs zdg újrafelf egyverzés&nek meghiúsításáért, Pieck elvtárs élete összefonódott a német forradalmi munkásmozga­lom történetével. Kora ifjúságától kezdve harcolt német nép szabad­ságáért, függetlenségéért■ Amikor <* Német Demokratikus Köztársaság élére került, felhívta az eijész né­met népet, vesse latba minden ere­jét hazája egységének kiharcolá­sáért. Az az út, amelyen Pieclt élvtárs vezeti a német dolgozókat, az egye­düli helyes üt, az az út, amely a felemelkedéshez, a boldog jövőhöz vezet. A magyar nép a legmelegebb rokonszenwcl, s a nemzetközi szo­lidaritás érzésével figyeli azt a kar­cot, amelyet Pieck élvtárs rezet a német imperializmus és militari»r mus újjáélesztése, az angol-ameri­kai imperialisták ellen. A harc, amelyet testvérpárt unk, a Német Szocialista Egységpárt és a Német Demokratikus Köztársaság Piecle elvldrs vezetésével folytat, a magyar nép szempontjából is történelmi je­lentőségű. A magyar nép szívből kí­vánja, hogy Pierk elvtárs harcos életének tapasztalatai, kemény munkája mielőbb diadalra vigye azt az ügyet, amely a német nép egy­ségéért folyik. I Türlieteílen nemtörődömség, gondatlanság tapasztalható egyes üzemeinkben az ipari tanulók oktatásánál VILLÁM r»16sgryfír<V«t utca a nagy sár miatt járhatatlanná vált. A flór. (ríj.telepen valósággal sártenger akadályozza a gyermekek Iskoláira járá­sát' A kerületi tanácsnak nagy obb gondot kell fordítania erre a területre. KUMMER RÓRERTN» diósgyőrvasgyári dolgozó. * Miért nem gondoskodik a diósgyőri lakótelep gondnoksága az utn* tisztántartásáról. A 6.os utcán át »okezer dolgozó közlekedik, amikor műszakba megy és műszakból jön és dagasztja a bokán felül éró sarat. Miért nem él ellenőrzési jogával a II. kerületi tanács. Miért nem köt«, lezi legalább a főútvonalakon lakókat a gyalogjárók rendbentartásárar Kedves Vrnbik elvtársi... Ha figyelemmel kísérjük az Északmagyarország apróhirdetéseit, gyakran találkozunk azzal, hogy esztergályosokat, lakatosokat, egyéb szakmunkásokat keresnek. Üzemeinkben valóban nagy szük­ség van új szakmunkásokra. A ■szakmunkashíány több helyen már- anár akadálya a további előrehala­dásnak. Egyes üzemek vezetői sokat panaszkodnak a munkaerőhiány miatt. Ugyanakkor nem gondolnak arra, hogy az üzemekben nevelked­nek a jövő szakmunkásai, az ipari tanulók, akikből gondos szakmai oktatással, lelkiismeretes törődéssel rövid idő alatt kiváló esztergályoso­kat, lakatosokat és más szakmun­kásokat nevelhetnek. Követendő módon használta fel ezen a téren a szovjet tapasztala­tokat néhány üzemünk, — közöttük n borsodvidéki gépgyár és a Máv járómű javító, amelyek szoros kap­csolatba léptek a miskolci 101. szá­mú ipari tanulóintézetteL Olyan bázis-vállalati szerződést kötöttek, amelyben az intézet igazgatója köte­lezte magát, hogy elsősorban a vele kapcsolatot tartó üzemek számára képezi ki a szakmunkásokat. Az üze- nvrk igazgatói pedig vállalták, hogy a tanulóknak lehetővé teszik a cso­portos üzemi gyakorlati oktatást s a termelő munka keretében változatos, fokozódó követelményekkel járó munkát biztosítanak nekik. A borsodvidéki gépgyárban esak hajóemelót gyártanak?" A megállapodást azonban a vál- Sölatok vezetői nem teljesítik. Pél­dául a borsodvidéki gépgyárban olyan szerszámgépeket bocsátottak a tanulók rendelkezésére, amelyek­ben nem sok örömük telik. Elavúlt, régi gépeket, amelyeken csak a legdurvább munkákat lehet elvégez­ni, számos műveletet azonban — így például a menetvágást — nem lehet megtanulni rajtuk. Ha van is gép, nem adnak rá munkát. A ta­nulókat párosával osztják be, holott volna részükre elég gép. Az egyik tanuló így mindig tétlenségre van kárhoztatva, nem dolgozik, sőt fenntartja azokat is, akik a gépen dolgoznak. A másodéves lakatos­tanulók csak hajóemelőt gyártanak. Ez az egyforma munka unalmassá válik s nem nyújt lehetőséget a szakmai fejlődésre. Nem látták el a tanulókat szerszámmal és mérő­eszközökkel sem, így nem tanulják meg a pontos munkát, megszokják a selejtet, a pontatlanságot, a laza­ságokat. Nemcsak a borsodvidéki gépgyár­ban, más vállalatoknál is fellelhe­tők ezek a hiányosságok. Tűrhetetlenül elhanyagolják az ipari tanulók oktatását a hejőcsabai cementipari gépjavító vállalatnál. A vállalat nem biztosít részükre ter­melőüzemi képzést, sem szerszámgé­pet, holott a szabadban két Lamdisz- esztergapad rozsdásodik. így az ipari tanulók nem fejlődnek. sőt: még azt is elfelejtik, amit már megtanultak. Felháborító „fegyelmezési“ módszer a MÁV járóműjavitóban Ugyanez a helyzet a MÁV járómű- javító vállalatnál is, ahol az ipari tanulók sokszor naphosszat nem kerülnek géphez. Nem ellenőrzik őket, eltűrik a fegyelmezetlenséget. A szakoktatásfelelős a fegyelmezést felháborító módon úgy értelmezi, hogy büntetésképen kopaszra nyi- ratta a tanulók haját, s amikor egyikük ezzel szembeszegült, kites­sékelte az üzemből. Az északmagyarországi áramszol­gáltató vállalat nem biztosít öltözőt a tanulóknak, akik emiatt a gépház­ban rendezkedtek be, ahol viszont könnyen baleset érheti őket. A MÁV távirda intézőség úgy gondoskodik az ipari tanulók szak­képzéséről, hogy hónapok óta vas­úti szemafor modelleket készíttet velük. Vájjon hogyan tudnak majd ilyen szakképzés alapján vizsgát tenni és feladataikat elvégezni? Rendkívül elhanyagolják a tanu­lóképzést az állami gazdaságok is, amelyek szeptember óta még a bér­alapot sem biztosították számukra. Úgy kezelik állami gazdaságainkban a tanulókat, mint a tarcali állami gazdaságban, ahol kijelentették: „nem érdemes ipari tanulóval fog­lalkozni, mert ráfizet a gazdaság““. A kistokaji állami gazdaságban a tanulóknak még asztaluk sincs, ahol iskolai feladatukat elvégezzék. Leg­több helyen, így a boldvai, emődi, taktaharkányi és tarcali állami gaz­daságban a tanulókat íűtetlen. zsú­folt, rosszvilágítású szobákba he­lyezték. Ezek a hibák azért fordulhatnak elő, mert a vállalatok vezetői lélek­telent foglalkoznak az ipari tanu­lók kérdésével, tehernek érzik ezt a feladatot. Csak a vele járó gondot látják. Árra nem gondolnak, hogy saját üzemük tervteljesítését segí­tik elő, ha lelkiismeretesen foglal­koznak az ipari tanulókkal, a jövő szakmunkásaival. Számos oktató magatartása sem kielégítő. A sárospataki MÁV táv­irda egyik oktatója munkaidő köz­ben vendéglőbe jár, a tanulók pedig óraszám várják. Az 1040. vegyimű 1949_ben kerültem a keselyühalmi állami gazdaságba. Gyermekkorom óta mindig sertéstenyésztéssel fog. lalkozom. A gazdaságban is sertések mellé kerültem. Akkoriban 60 anya­koca volt egész állományunk. A 60 anyakoca után 3 év alatt annyi sza­porulatot neveltem fel, hogy ma már több mint 5000 sertésünk van. Sok embernek talán hihetetlenül hangzik ez, különösen azoknak, akik még most is úgy gondolkoznak, mint én 4 évvel ezelőtt. Akkor még magam Is úgy képzel, tem a tenyésztést, hogy reggel ete. tás, aztán a karikást a vállra és ki az állatokkal a legelőre. így tanul­tuk az öregektől, így láttam apám­tól, így kezdtem el én is 1949.ben. A sertések csak úgy maguktól „te. nyésztödtek“. Félév múlva üj főállattenyésztő került a gazdaságba, Miile Kálmán. Ismeretségünk azzal kezdődött, hogy kijelentette: ez így nem mehet to­vább, másképpen kell foglalkozni a sertéstenyésztéssel. Először azt ja. vásottá, hogy az eddigi vad párosJta tás helyett, — ami abból állt, hogy a tenyészkanokat pározás idején ki­hajtottuk ez anyakocák közé — irá. nyitott pároztatást kell bevezetni, azaz: erre az Időre külön ketrecek, be zártuk a kocákat. Eleinte bosz- szankoötam, mert több volt a mun. ka. Az eredmény azonban, nem ma­radt el. Míg azelőtt az anyakocák alig 60—70 százaléka volt fias, most 95 százaléknak lett malaca. Már az első fialásnál elértük az ötös átla­got. egyik oktatója állandóan káromko­dik, trágár kifejezéseket használ. Az ilyen oktató aztán hasztalan magyaráz a fegyelemről, a jó ma­gatartásról. Hogyan harcolnak az üzemi bi­zottságok az ilyen fogyatékosságok ellen ? Azt kell mondanunk: sehogy. A különböző üzemek és vállalatok szeptembertől 400 ipari tanulót vet­tek át az intézettől, ennek ellenére az üzemi bizottságok még egyetlen alkalommal se tűzték napirendre a fiatalok képzésének és nevelésének problémáit. Ez pedig súlyos hiba, mert ha a szakszervezet nem törő­dik a fiatalok nevelésével, akkor teret enged az ellenségnek, amely él is a lehetőséggel. Igyekszik fe­gyelmezetlenségre, tiszteletlenségre bujtogatni az ipari tanulókat, sze­retné elzülleszteni őket. Ezért fordul elő gyakran késés, igazolatlan hiányzás. A vonaton utazó fiatalok közül többen fegyelmezetlenül vi­selkednek. Megtörténik az is, hegy ipari tanuló tiszteletlenül beszél ok­tatóival, nem követi tanácsait, út­mutatásait. Mindez az ellenség be­folyásának jele. A DISZ-en és a szakszervezeti bizalmiakon múlik, hogy az ellenség próbálkozásait visszaverjük, az ok­tató, nevelő munkát megjavítsuk, a fiatalokat jobban bevonjuk a mun­kaversenybe. Magyarázzák meg bi­zalmijaink az ipari tanulóknak, mi­lyen kötelességgel jár az üzemi munka, milyen megtisztelő felelős­séget jelent a munkásosztályhoz való tartozás. ÁRVÁI SÁNDOR MTH termelési-oktatási igazgató h. Gondolkoztam s beláttam, hogy* a főáilattenyésztönek van igaza. Ettől kezdve együtt dolgoztunk. Bevezet, tűk az egyivarzás alatti kétszeri pá_ roztatást, A mangalica anyakocákat először mangalica tenyészkannal pá. roztattuk. Az utópároztatást fehér hússertés kannal, vagy berksiri kan_ nal végeztettük. Külön kidolgoztuk a fias kocák étrendjét. A vemhességi időt három szakaszra osztottuk. Az első sza. kaszban napi egy kiló 50 deka abra. kot és egy kiló minőségi silót kapott egy anyakoca, emellett természete, sen egész nap legeltettük. A második időszakban a silótakar mány helyett az abrakmennyiséget 10—15 dekával emeltük. Az volt a cél, hogy mennyiségileg kevesebb, de nagyobb tápértékü takarmányt ad­junk a kocáknak. A harmadik szakaszban már 1 ki­ló 90 deka, vagy 2 kiló abrakot is kaptak naponta a kocák s'rendszere, sen jártak legelőre. Nem is maradt el az eredmény. Fialásnál elértük a 6.5-es átlagot. Uj módszert vezettünk be a mala­cok nevelésénél is. Hat napos korukban már pörkölt árpát kaptak, eleinte ke­veset, később fokozatosan emeltük a* adagot ügy, hogy a választás előtti napokban már napi 80—90 dekát Is elfogyasztottak. így kettős célt értünk el. Egyrészt anyakocáink nem romlot­Hallottam, az Eszakmagyai ország­ban olvastam a 17 hős szuhakAllói bányász megmentéséről. Arról, hogy Rákosi elvtárs, népünk drága veze­tője mozgósította az egész országot életetekért. Igaz szívvel köszöntelek bennete­ket bányász társaitok nevében. Bol­dog érzés tölt el bennünket, hogy a párt és mindannyiunk szeretett édesapja, Rákosi elvtárs segítségével megmenekültetek. Minden dolgozó, elsősorban a bá­nyászok, veletek éreztünk hősi har­cotok minden percében. Atéreztük, mit jelenthetett számotokre, amikor a telefonban meghallottátok Rákosi elvtárs hangját. Az életet jelentette. Amit értetek pártunk, államunk, az Államvédelmi Hatóság és a Nép­hadsereg derék harcosai tettek, ékes­szólóan bizonyítják, hogy a mi ha­szer u. n- peM:-injekciót (ttnszer) kap­tak a malacok. Fokozottabb gondof fordílottunk a tisztaságra. Minden szoptatás előtt külön megmostuk az anyakocákat. — Teljesen kiküszöböltük a kismalacok fertőzése« megbetegedését. Míg azelőtt az évi kétszeri fialás után alig tud­tunk 8—9-es átlagot elérni, ezzel a módszerrel biztosítottuk a 13.5-ös ál­lagot. Gazdaságunkban hizlalda is van, de én jobban szeretek az anyakocákkal foglalkozni. Sikerült magam mellé új szakembereket nevelni. Két legfiata­labb tanítványom, Kardos József 20 éves és Esik József 18 éves ellető ka­nász. Havi átlagkeresetük eléri az 1100 forintot. A legutóbbi fialásnál 800 forint készpénzt és 40 kiló sertést kaptak prémiumként. Én magam két­szer kaptam már a múlt évben jutal­mat, most, ügy hallom, ismét kapok 400 forintot. Most látom Igazán, milyen nagy se­gítséget nyújt az állattenyésztésben is az új szovjet módszerek alkalmazása. Gazdaságunkat most átszervezik. Jobb feltételeket leremtenek az állattenyész­téshez is. Sertésállományunk eddig öt tanyán, 7 kilométeres körzetben volt elhelyezve. Ez nagyon megnehezítette az ellenőrzést. Az átszervezés után minden tanyán lesz egy brigádvezető. Én magatn a derzsi tanyára kerülök-, zánkban valóban legfőbb irta ember. Az Eszakmagyarországban közölt cikk végén emlékeztető sorok voltak a múltról, Az egykori bányabáró aljasságáról, gaztettéről szóltak, aki egyetlen fillért se volt hajlandó ál­dozni azért, hogy négy bányász meg­menekülhessen. A szerencsétlenség után annakidején az átkos Horthy- rendszerben rövid újsághír adta tud- tul a 4 szuhakállói bányász halálát. A ti sorsotok is az lett volna és még sok-sok bányásznak jutna hasonló sors, ha nem szabadított volna fel bennünket a Szovjet Hadsereg, nemi vezetne bennünket győzelemről győ­zelemre a párt. Amit átéltetek, amit értetek tett ei párt, az egész ország — örökké em­lékezetes marad számunkra. Arra serkent bennünket, hogy még jobb munkával viszonozzuk azt a gondos­kodást, amellyel pártunk, Népköz- társaságunk kormánya körülvesz bennünket. KLEKKNER RUDOLF front vájár, Védestapolcsány. Hyo c-iíVG'cezer forint jutalmat kaptak a megyg legjobb termelőszövetkezetei A megyei tanács mezőgazdasági osztálya kiosztotta a jutalmakat a megye három legjobb termelőszö- vetkezetének. Jutalomban részesült a megye legjobb állattenyésztő, nö­vénytermesztő, kertészeti és zöldség- termelő csoportja, 8—8 ezer forint pénzjutalomban részesültek éa el­nyerték a minisztertanács dueuúcle- velét.. A megye legjobb no vény term esz­termel őszövet kőzete az emődi „Sza­badságharcos“. A pénzjutalomból 4 ezer forintot az állattenyésztés terén legjobb munkát végzett dolgozók és azok a vezetőségi tagok kapták, akik ehhez a leghatékonyabb segítséget nyújtották, A másik 4 ezer forintból gumicsizmákat, esőköpenyegeke.t vásároltak a csoport tagjainak. A megye legjobb növénytermesz­tő csoportja a borsodivánkal „József Attila“. Négyezer forintot a három legjobb növénytermesztési brigád dolgozói kapták, a másik négyezer forintból ez a csoport is gumicsiz­mákat és esőköpenyegeket vásárolt. A megye legjobb kertészeti és zöldségtermesztő szövetkezete a bor­sodi vánkai „Petőfi“, amely a juta­lomösszeget hasonlókép osztotta el, mint az előbb említett két csoport A három kitüntetett csoport tag­sága az ünnepélyes gyűlésen megfo­gadta, hogy ezévben még nagyobb szorgalommal megsokszorozzák ered­ményeiket. VIZSOLY ISTVÁN megyei tanács mezőgazdasági osztályj tak le, másrészt a kismalacok sokkal gyorsabban fejlődtek, a választásnál 14 kiló helyeit 17 kilósak voltak. Vá­lasztás előtt egyszer és utána is egv ahol majd tenyészkoea nevelésével fog­lalkozom. ígérem: a minisztertanács állatte- nyész lésről szóló határozatát követke­zetesen végrehajtva még magasabbra emes.füik -mr, áPathozamot. A „CSODÁLATOS“ SERTÉSSZAPORÍTÁS Farkas Antal, a keselyűhalmi állami gazdasás: munkaérdemrendes sertéstenyésztő brisádvezetője — módszeréről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents