Észak-Magyarország, 1952. december (9. évfolyam, 282-304. szám)
1952-12-21 / 299. szám
A BÉKETÁBOR LÁNGESZŰ VEZÉRE, NÉPÜNK FELSZABADÍTÓJA, LEGNAGYOBB BARÁTJA: “v x 'XX' Jevgenyij Vasziljonok Vauiulba.lL XXX x XV V" XXX' X XX r Sle'sszei Pribitkov vidáman fii*, tyürészve tar' tott hazafelé a cukorrépaföldekrő], Volt is miéit: a vetést az idén kerek hét nappal hapiarább fejezték be, mint tr.valy! Meg aztán, más ok is volt az örömre: ha elgondolja, hogy már csak néhány nap és Yaljusa . , ! Mikor hazaért, távirat várta. Moszkvába hívták az élenjáró mezőgazdasági dolgozók értekezletére. — Dehát hogy hagyjalak most itt, Yaljusa? — nézett riadtan féleségére. — Ugyan márI — mosolygott az a$z- szony. — Hiszen n.ni maradok valami lakatlan szigeten, ^lenj csak egész nyugodtan, hajnalban már utazhatsz is. Valentyina terhességének utolsó hetében volt. A kerületi titkár búcsúzáékor hosszasan rázta Alekszej kezét. — Aztán jól nyisd ki a füled, figyelj nagyon, mit beszélnek majd ott Moszkvában. A ceruzádat meg nehogy otthon felejtsd! Minél több tapasztala tot gyüjts össze! ! A vonaton Alekszejnek hol az értekezlet, hol meg Yalen-iyina járt az eszében. Az első' állomásról táviratozott a kolhoz' elnöknek, kérte, hogy gondoskodjanak Yalemy ináról. Esős délutánon érkezett Moszkvába. Másnap reggel már megnyílt az értekezlet. Figyelmesen ha'lgatta a felszólalókat. Különösen érdekelte egy traktorista beszámolója. Szorgalmasan -jegyzett: ezt mind elmondja otthon. Érdekes munka' módszereket tanult egy rendjelekkel ékesített munks csoport vezetőnő felszólalásából is. A szünetljen füzetet kebelt ven' nie,' mert jegyzőkönyvét már teleírta. Visszafelé igyekezett az új füzettel, amikor egy ismeretien asszony megszólította és táviratot nyomott a kezébe. — A szállodába érkezett, gondoltuk, sürgős. Alekszej feltépte a táviratot. Ez állt benne: „Yalentyina kórházban, ne iz" gulj, minden rendben. Homjakcv \ Mire felnézett a kolhozélnök táviratából, az asszony már scholsein vök. Most mit csináljon? Biztosan valami baj van! Yakntyina talán fát akart vágni és összeesett . . . Talán haldoklik a kórház" ban... Mi lesz most? Zakatoló szívvel ment vissza a terembe. Csak akkor riadt fel, amikor hirtelen a lelkesedés valóságos vihara tört ki. Az elnökségben ott állott Sztálin. Hosszú-hosszú ideig tombolt a lelkesedés. Azután folytatódtak a felszólaiá' sok. Alekszej gépiesen jegyzett. 3 füzetébe, de közben kezében szorongatta a távira* tot cs esze mindiintalan a kerületi kórházon járt. Látta Yáiját a kórházi ágyon, sápadtan, eszméletlenül . Nem is hallotta, amikor a felszólalás végén felcsat tarnt' á taps, az ián lassan elük és az elnök-azt kérdezte: — Ki van itt a grodnói területről? Egyáltalán milyen lehet ez' a-kórház? Kár, hogy nem ment el megnézni egy' szer... Úgy hallotta, jó orvosok vannak..— Nincs itt senki a grodnói területről? Alekszej felrezzent. A szomszédja bökött rajta egyet, mire felkelt, zsebébe gyűrte a táviratot és gépiesen elindult az emelvény felé. Útközben e! kellett ha" ladnia, az emelvény előtt. Esz re sem vette, amikor kiesett a zsebéből a távirat, azt sem, amikor valaki felemelte és fe.- adta az elnökségnek. Fellépett az emelvényre. Az elnök hal' kan kérdezte: Tehát a grodnói területről jött? Emlékszem. nehéz vidék az. Csupa mocsár, ingóvá» y. — De mi felvesszük a harcot a mocsár ellen — felelt Alekszej és lassan tűzzel telt meg a hangja. — Mór sokezer hektár jó termőföldet hódítottunk el tőle. A mj kolhozunk földje is mocsár volt haj' danában... Alekszej észrevette, hbgy az egé^z terem figyelmesen hallgatjá. Szavai szárnyat kaptak, lelkesen beszélt sz>'őfü!diéről, a mocsaras Polesziéről. amelyet a kommunisták akarata elmaradott lápországból virágzó földdé változtatott. Beszélt, be' szélt és amikor véletlenül az órájára nézett. ijedten látta, hogy már le is járt az ideje, pedig a legfontosabbat még el sem mondta. Önkénytelenül is Sztálin elvtársira nézett. Ő meg rámoéolygott és bólintott, mintha azt- mondaná: ,,]'ölytasd csak Pribitkov elvtárs!“ Akkor Alekszej arról kezdett beszélni, hogy hogyan érték el kiváló eredményei" ke.t a cukorrépa termesztésben. Beszédközben maga előtt látta a kolhozt, a végtelen c u k orré paföl d eke t. Néha Sztálin elvtársra nézett, vagy Molotovra, Malen kovra, aztán a hallgatóságra. Mindenütt figyelmes, arcok néztek rá. elvtársak, hogy a mi munkánk, a cukorrépa termesztők munkája is elősegíti drága hazánk virágzását, erősödését! — fejezte be szavait Alekszej és lumpja szárnyaló in csengett a teremben. Sztálin cWtárs elfőnek kezdett tapsolni. Amikor Pribitkov visszafelé tanott a helyére, az* elnökség egyik tagja felé" nyújtotta a táviratot. — Az Öné? •— Milyen nagy öröm — Az enyém ... — jött zavarba Alek* szej. — Tudniillik a feleségem • ... mert éppen gyereket \árunk ... ts kolhozban van... — észrevette, hogy Jcszif Yis.zá- rionovics figyeli, erre még jobban zjvar* ba jött, zsebregyürte a táviratot és egy riadt köszönömmel vissza sietett a helyére. Még hárman, vagy négyen szólaltak fel aznap. Alekszej megint jegyzett, közben meg hol elővette, hol megint vissza- tette a táviratot. I Es.p 1 a küldöttek színházba mentek, ' meghal gatni az „Iván Szusza" nyin“-t- Alekszej ' fejfájásra hivatkozott és a szállodában maradt. Te sem vetkőzött. csak iilr a karosszékben és egész éjjel álmatlanul meredt maga elé. Yu" lentyina sápadt arca nézett - rá mindenünnen. Hajnalodétt. A moszkvai virradat szürkés í nybe vonta a szobát. Egyszer csak megszólalt a telefon. — 'lessék. — szólt AUk«z:j, fedrezzen' ve, a hallgatóba. — Pribitkov elvtárs? — kérdezte egy fáradt, de kedves hang. — Jóreggek kívánok. Sztálin elvtárs titkára lieszéh. — Jóreggelt. — fele t halkan Alekszej. — . Joszif Y isszáHonovics megbízásából telefonálok. Éppen most. beszéltem a kórházzal, ahol a felesége fekszik. Engedje meg. Pribitkov elvtárs, hogy elsőnek üd" vözőljem, mint boldog (apát. — Ó! — kiáltott lel Alekszej és érezte. hogy álmatlanságtól fáradt szemeit könny lepi el. — Én ... én nagyon köszönöm . . ^ — Kislánya született. — Natasa?! — ujjongott Alekszej. — Azt már nem tudom, — szép pent meg a titkár. — Tudja, úgy beszéltük meg. hogy ha fiú lesz, akkor Oleg. ha lány, akkor Na" tasa — áradozott a fiatal apa. — Akkor persze, hogy Natasa .. . Azt is mondják, hogy a felesége nagyon jól érzi magát. A gyerek is erős, egészséges. Három kiló .86 dekával született. 1 forró hála ön töt * I te el, de sehogy" MIHAJ L 1SZAKOVSZKIJ; ÉNEK SZTÁLINRÓL Dúl csendül g/azdag földjeinken, folyók bő vize hömpölyög, tavaszi napfény csillog, firail a boldog otthonok fölött... Elvtúrsaim, a leynayyobbról, kit forrón, híven szeretünk, legdrágább, legjobb emberünkről Sztálinról zengjen énekünk. Hogy boldogan éljen a népünk, ő vállalt bajt cs gondokat. Ö tartja a lenini zászlót, mit mill jók keze bontogat. Elindultak mezők és gyárak, mihelyt meyftéUatték szavát, fölkeltek népek, nemzedékek, megvívni a döntő csatát. Sugárzó, jóságos szeméből, mint kuthól tiszta, friss vizet, erőt merített Unj: a harcra, az útra, merre c vezet... A legbátrabb, hős hadvezérről, ki értünk harcol ás velünk, elvtársaim, a legnagyöbbról — Sztálinról zengjen énekünk. Ö rüJehelt s a sarki tájra termékeny távasz költözött, súlyos hegyeket mozgatott meg, utat vágott felhők között. Szavára zsongtak buja kertek, zscndilh minden n nap alatt, aszéityos homoksivatagban bugyogia friss forrás fakadt. Mint áldott napsugár tavasszal, ügy járja át a földet ő, boldogságot, hőstettet érlel kertjében e nagy magvető . Éh-társaim, a legnagyöbbról, kit forrón, híren szeretünk, a kertészről, a drága bölcsről — Sztálinról zengjen énekünk. Vad támadás elől hazáinkat öntött vas vérttel fogta át e elzárta dicső győzelemnek áréi kulcsával a határt- A Szovjetek Szövetségében bölcs Sztálin aranykönyvre lelt. .•1 népek oly soká keresték, hogy ezer év is beleteliErőnk_ ifjúságunk, amelyet ,Sztálin adott nekünk — örök. Tavaszi boldog ragyogást is 5 gyújtott otthonunk fölött ■.. El rtá vsaim,' a legnagyöbbról, kit forrón, híren szeretünk, ki népek igazsága, napja — Sztálinról zengien énekünk. Blekszei szivét ( I rhán Eszter fordítása) (A Szovjet Költészet Antológiájából.) sem talált szavakat. — Mondja map, kérem, Joszif Vissza- rionovicsn.tk . . .'Mondja meg Sztálin elv- társnak . . . próbáikor.«tf. — A viszontlátásra, Pribitkov elvtárs, — állította meg kedvesen a titkár. — Sztálin elvtárs arra kéri. hogy amikor hazamegy, adja át üdvözletét a feleségének. A viszontlátásra! Alekszej még percekig kezében tartotta a kagylót, azután úgy tette vissza, mintha valami nagyón ritka, érlékés tárgy kgne. Az ablakhoz ment. Egyre fényesebben derült fel a hajnal, A Kreml mögött lassan felkelt a nap. Ünnepi műsorok a nagy Sztálin születésnapján a rádióban Petőfi. Sztálin elvtárs születésnapjáról több ünnepi műsorral emlékezik meg á' magyar rádió december 21-én. Nemes György előadását ,,A sztálini szavak nagy ereje“ címmel 14.15. kor közvetíti a Kossuth.adó. Barabás Tibor Sztálin elvtárs születés, napjára írt ünnepi köszöntőjét 17 órakor szólaltatja meg rádió. Megismétli .vasárnap a rádió Vis. nyevszkij rádiódrámáját, a „Feled, hetet len 1919“.et, amelyben Sztálin alakját Bajczy Lajos személyesíti meg. E napon több ünnepi hangversenyt; ts sugároz a ládió. i Délután ran Szobámban ülök, a kályha úgy duruzsol, mint hízelgő cirmos Ilyenkor, vasárnap, a heti .munka után jól esik a pihenés. A gyerekek sem ugrálnak körülöttem annyira, mint máskor, • olvasgatnak. A kályha ontja n meleget, bizony. szükség is van rá. Künn nagy pelyhekben hull a hó. Kitekintek az Ablakon- A házak, a fák meg a közeli szántóföldek mindmind fehérbe öltöztek. Csönd van, ünnepi csönd. A kis házak ablakaiban vörös zászlók. A hó- pelyhek vidáman kavarognak, ide-oda röpködnek, mint a viháucoló gyerekek. A szemközti hegyoldalon ,,ycrek- csapat szánkózik, vidám, nevetésükbe belekapaszkodik a szél * ideröpíti hozzám egészen az ablaküregig Ünnep tan ma, Sztálin elvtárs születésnapja. Vájjon milyen az idő Moszkvában? Mit csinálnak a: emberek? Ünnepel Moszkva... l Gondolataim észrevétlenül messze szállnak. Már nem vagyok a meleg szobában, künn járok a hideg tájakon. Nagy léptekkel haladok. Összehúzom nyakam, hogy a hópelyhek ne hulljanak az ingón alá. Néhány hatalmas lépéssel átvágok <i Kárpátok csúcsain, s már Ukrajnában vagyok A hatalmas kolhozok egymás után maradnak el mellettem. Néha találkozom egy-egy szánkóval, vidám csilingelősük még sokáig hallatszik mögöttem. Nincs iránytűm, a szívem után haladok. De annál egyenesebben. Nem érzem magam idegennek. A Szovjetunióban 'vagyok. üj világ, boldog vagyok, hogg/ meg-. ismerhetem. Itt dúltak nem is olyan* régen a fasiszta hadak, nkkor romban volt minden- Most már nyoma sincs a s°k pusztításnak. + Szürkül, amikor elérem Moszkva határát. A áros ezernyi fényben ráMA ÜNNEP FAN... hascin voltam ilyen erős. Akár a fél világgal is megbirkóznék! gyog. Megállók, Amerre, csak ellátok, mindenütt fény csillog, szikrázik minden. A város fűtött hatalmas ötágú csillag tündüklik, fényszórók világában hatalmas vörös lobogó feszül. Meg- gyorsítom lépteim, oda igyekszem. Ott találom Sztálin elvtársat—! Denn a városban ezernyi autó, villamos suhan s mégis annyira zajtalan és ünpepélyes minden. A.r emberek rámmosolyognak, mintha biztatnának■ Nation tudják-e, hova megyek? Egyszercsak hatalmas tér tágul előttem. Megállók, szívem hevesebben dobog. Ez a Vörös-tér. Hányszor hallgatták itt a moszkvaiak Sztálin elv- társat, hányszor acélozódtak itt a szovjet emberek acélnál is keményebbé! A német fenevadak a saját bőrükön tapasztalták! Tekintetem végigsuhan a Kreml falán, Száz, .meg száz ablak fémje hunyorít le rám, vájjon melyik Sztálin elvtárs ablaka? Hosszéi terembe lépek. Úgy tűnik, szinte végtelen. Kíváncsian tekintgetek jobbra-bahá, közben azonban rendületlenül haladok előre. Sokan vannak a teremben. Katonák, munkások, parasztok sok kitüntetéssel mellükön. Halkan beszélgetnek. De nem érek rá, hogy meghallgassam őket, csak megyek előre... Már majdnem elhaladtam egy csoport mellett, amikor szinte önkéntelenül meg,állok. Úgy érzem, lábam a földbe gyökerezett. Csak állok, nézem a.z lemberesomót, — középen ott ált Sztálin elvtárs, minden dolgozó szeretett édesapja. Beszélgetnek, Sztálin elvtárs magyaráz valamit. Kern tudo-m, meddig álltam így. — Szemem pillanatra sem vettem le Sztálinról. Arcáról jóság sugárzik. Beszélgetés közben pipáját tömködi, aztán lassan rágyújt. Milyen ismerős minden mozdulata, a pipát is ismerem. Egyszerűek mozdulatai, mosolya — inint minden más emberé, s ő mégis — Sztálin! Egyszer csak felém fordul. Megszólít: — Jöjjön közelebb-. — s kezét nyújtja. Közvetlensége nyomán felocsudok. Erősen megszorítom kezét. Nem tudom elmondani, mit érzek. Beszélni akarok, mindent, mindent el akarok mondani Sztálin elvtársnak. Azt, hogy milyen volt az életem a múltban, hogyan vert az intéző nagykepén végig a hátamon, hogyan vágytam tanulni s hogyan gáncsoltak el újra, meg újra. Meg azt, hogy most már megváltozott az etetem, hogy ember lettem, dolgozhatom s hogy gyermekeim is ismerik Sztálin elvtársat. —- Repülök akarnak tenni, kis-iátékhan- gárokat építenek és azt írjak a falúra: „Sztálinnal „ békéért.’" De nem tudok szólni. .1 * emlékek egyre sűrűsödnek bennem, szinte egy pillanat alatt elfut előttem egtész hánya vetett életem egészen a felszabadulásig. Aztán: — első találkozásain a szovjet katonákkal. Azzal-kezdődött űi, emberi, boldog életem-.' * Aztán mégis csal: nekibálbrodtam: — Azért jöttem, Sztálin elvtárs— — kezdtem. — Ma van 73. születésnapja— Azt kívánom Sztálin elvtársnak, hogy még nagyon sokáig éljen erőben, egészségbe,,... S újra elakadtam. Sztálin elvtárs jóságosán mosolyogni — Köszönöm. Meg is ijedtem, hogy többet már nem mondhatok,.hát újra elkezdtem: •— De nemcsak a magam nevében Ftztálip elvtárs! A szomszédból Nagy ■Tánosck is minden jót kívánnák. — Elük itt tanul Moszkvában... Mérnök lesz— — Mérnök lesz' — ismételte Sztálin elvtárs. — ez helyes. Sokan állnak körülöttünk. Olyan természetes mindez, -újra nekibáto- rodok. — Sztálin elvtárs, gyermekeim azt üzenik, rájuk, ha felnőnek, számíthatunk. Olyanok aka-mak lenni, mint Kosevoi. Sztálin elvtárs bólint: — Ehhez azonban a- is kell, hogy gyermekei jól tanuljanak. Kis szünetet tart. „iáid megkérdi: — Nos, hogy tanulnak?-— Köszönöm. Sztálin mvtárs jól-, az egyik kitűnően. Úttörők.... — Aztán írtak-c már levelet a mi pionírjainknak? — kérdezi Sztálin elv társ. — Nem... mégt nem írtak. — No pedig a: jó lenne. Mondja meg nekik, azt üzenem, várjuk leveleiket! — Oh megmondom-, Sztálin elvtárs, persze, hogy megmondom, biztosan írnak is. Sapkám egyik kezemből átteszem a másíkba. Készülődöm. — Sztálin elvtárs, ami iát kívántam, mindenki ezt kívánja nálunk. Az egész falu— az egész ország... minden háiásszívű magyar... Sztálin elvtárs közelebb lép hozzám. Válla*".-/, /c--/ t -'-éf: — Köszönöm, En meg azt üzenem hazája minden becsületes dolgozóidnak: tudtuk, hogy a magyar nép jó utón halad. S mindig számíthat a mj segítségünkre. Boldog vagyok. Indulok. De Sztálin elvtárs szíves szóval tartóztat: — Messzi útról érkezett, megéhezhetett, Jöjjön, egyék velünk-., A búcsú:ásnál Sztálin elvtárs újból kezet fogott velem, egyenesen n sze~, mentbe nézett. Úgy éreztem, még soAmikor kiléptem az utcára, máé teljesen sötét volt. A város fénye még ■színesebben pompázott. Igen boldog voltam. Nagyon sHtlem haza, hogy el mond jam boldogságomat: megsimoy gia’tarn a Kreml óriás falát! Találkoztam Sztálin elvtárssal, beszélgetett velem! ! Nemsokára k’:,-fám „ sztyeppére. Hó borított mindent, az utakat sem táj’.-' *. /*r „rit, f.v ,.c,-e.-re*i,. Kigomboltam kabátomat, úgy dacoltam „ bele* tá' -'- '.ö széllel. — Izzott az arcom, mardosta a hideg^ de nem ■fá-’am t szívem „ 7v re nil be ti á tforrósodott örökre. Sokszor visszatekintettem. Csak re • ’ *-tm. meg egyetlen hatalmas, parázsló ötágú vörös csillagot, ott a Kreml tornyán: az ember ötágú vörös csjllanát. Még akkor is láttam, amikor beléptem lakásom ajtaján. Otthon Vagyok. Még mindig az ablak mögött állok mozdulatlanul. Lassún visszazökkenek n valóságba. A hó már nem esik. vastagon borítja az udvart4 Messziről zeneszó hallatszik- Leülök, de pillanat múlva újra felállók. }légegyszer kinézek az ablakon. Már nem látom a Kreml tornyait, 8 mégis úgy érzem: itt ran. egész közel hozzám a Kreml. Sztálin elvtárs...- Visszaülök a székbe. Aztán mesélni kezdem gyermekeimnek, mit üzent nekik Sztálin elrtúYs. — Tudjátok, gyerekek, ma van Sztálin elvtárs 73- születésnapja, g én ott jártam Nála. Erőt. eflészsé-^et kívántam neki- a-fán megköszöntem a* ti. meg r,z én holdon életemet.A gyerekek átnulva. hallgatják. —1 * Közben a kályháról is clfeledkeztünk, a tűz kialudt. — a szobában mégis olyan meleg van, mint még soha— SZEKRÉNYEK! LAJOS Tutnok.
