Észak-Magyarország, 1952. december (9. évfolyam, 282-304. szám)

1952-12-17 / 295. szám

Szerda, 1952. december Ti. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 Hja Erenburg beszéde a népek békekongresszusán BrCS (MTI) A nagy folyók észrevétlenül, kis pata­kokként törnek elő’ a föld melyéből. Az­után egyre növekednek, szelesednek. Száz les száz patak és folyó siet feléjük cs Végül a hatalmas folyamok már egész szárazföldeket szelnek át, országokat köt­itek össze egymással, emberek millióinak »'letét változtatják meg. Ehhez hasonló a Jni mozgalmunk is, amely méltatlankodó szívek mélyén született, de gyorsan nőtt most immár átfogja századunkat. Össze­köti a népeket — mondotta beszéde ele­ijén Hja Erenburg. -— Soha ilyen mozga­lom még nem volt a történelemben. Az a magas testület, amelyhez most szavai­mat intézem, nem ilyen, vagy olyan eszme híveit képviseli, nem is kormányo­kat képvisel, — amelyek sok országban átmeneti, vagy véletlen jellegűek — nem, ez a testület a népek kongresszusa, a népeké, amelyek különböző módon élnek, amelyeket különböző eszmék halnak át, de amelyek valamennyien torlaszt akarnak emelni a háború út iába. Hallottuk itt azon körök képviselőinek mélyről jövő és lángoló felszólalásait, akik nemrégen még elkerültek bennünket és én a szovjet küldöttség nevében sávélye- Ben üdvözlöm őket. Mi tudjuk, hogy szá­mítunk, súlyunk van a világon, sok bará­tunk van, sokan vannak, akik úgy gon­dolkoznak, mint mi s tudjuk azt is, hogy Bokán vannak a fö'dkerckségen olyanok, akik más ösvényeken járnak és más út­jelzők irányítják őket, mint bennünket. Boldogok vagyunk, hogy itt nem csupán barátainkkal, azokkal az emberekkel ta­lálkozunk, akik hozzánk hasonlóan gon­dolkodnak, hanem más pártok, más eszmeáramlatok, más világok képviselői­vel is. Nem gondolunk arra, hogy meg­győzzük őket igazunkról, sem arra, hogy politikai, vagy bölcseleti eszméikről vitatkozzunk­Azt akarjuk megvizsgálni közösen velük, miképpen élhetnek együtt bé­kében a különböző emberek és Kü­lönböző népek földgolyónkon, hogyan mentsünk meg minden várost, minden gyermeket, minden államot « napalm­tól, az atom- cs hidrogénbombáktól, a porráégéstöl, n könnyektől cs a vértöl, Mint író, akinek meg kell hajlama az emberi szív leghalkabb dobbanását is*, mint ember, aki két világháborút élt át B aki már oly sok fájdalmat és pusztu­lást látott, meg akarom mondani: min­dent meg kell tennünk, amit csak tu­dunk, sőt többet is ennél, hogy meg­mentsük a békét. A továbbiakban amerikai vezető poli­tikusok háborús kijelentéseivel foglalko­zott Ilja Erenburg, ezután beszélt Ázsia és Afrika népeinek függetlenségükért folytatott küzdelméről, majd így folytatta: Hosszasabban akarok foglalkozni azok­nak az államoknak helyzetével, amelyek közül sokan, bár gyarmattartó hatalmak, de most mégis úgy érzik, hogy rájuk is gyarmati iga nehezedik. Azoknak az államoknak a sorsával kívánok foglalkozni, amelyeknek szu­verenitását mindenki elismeri, de nem mindenki tartja tiszteletben. Megkérdezhetik, hogy vájjon miért egy szovjet delegátus beszél arról, ami elsősorban Nyugat-Európa és Latin-Ame- rika országait érinti. Több ok késztet arra,' hogy erről a kérdésről beszéljek. A washingtoni vezetők, miközben meg­fosztják Nyugat-Európa és Latin-Ame" rika országait függetlenségüktől, állan­dóan szovjet agresszióról szóló mesékkel ijesztgetik őket. Azt mondják, hogy ha az angoloknak szerényebb, szegényesebb életmódot kell folytatniok és csökken* teniök kell igényeiket, ha a franciáknak és olaszoknak idegen hadseregek számára támaszpontokká kell alakitaniok régi városaikat, amelyek az egész emberiség kincsei, hj a kis Dánia szorgalmas népé­nek országa egyetlen, repülőerődök be­fogadására alkalmas repülőtérré válik, ha Latin-Amerika köztársaságainak nem csu pán nyersanyagokat, hanem ágyútöltelé­keket is kell szállítaniok északi szomszéd juk számára, — mindez azért van, mivel mi, a Volga—Don-csatorna építői, mi, akik hatalmas zöld védőfalat emelünk a pusztai szelek ellen, mi, akik megvédtük és újjáépítettük Sztálingrádot — mi fe­nyegetjük a francia szőlőket, Róma ódon emlékeit, azt, ami megmaradt Anglia szabadságából és büszkeségéből, sőt még a brazíliai kávéültetvényeket és a chilei salétrombányákat is. Nos, mint szovjet küldött, hogyne lep­lezném le azoknak az aljas játékát, akik egész népeket sújtanak megalázva a por­ba és azt merészelik állítani, hogy mind­ezért az oroszok felelősek? De van még egy ok, amely arra kész­tet, hogy felvessem a nyugateurópai államok nemzeti függetlenségének kérdé­sét: mi, az orosz kultúra letéteményesei akiket oly régi kötelékek fűznek a többi európai országok kultúrájához, nem néz­hetjük fájdalom és felháborodás nélkül hogyan alázzák meg és döntik koldus­sorsba szárazföldünk nagy és dicső nem­zeteit. Azok, akik meggyalázzák Francia- ország, Olaszország, Belgium, Dánia, Norvégia, a latinamerikai köztársa­ságok nemzeti szuvcrénitását, bűn­társaikként igyekeznek feltüntetni áldozataikat. Nem csupán a kulturális akadályt, de még a népek jóhirét is befeketítik. Ennek éget, kell vetni cs messzehangzó szóval kell megmondanom, hogy mi, szovjet emberek soha nem fogunk cgyenlőségi jelet tenni a bűnösök és áldozataik közé. Ezután részletesen beszélt Hja Eren­burg arról, hogy az Egyesült Államok hogyan avatkozik be Nyugat-Európa és Latin-Amerika országainak belügycibe, majd így folytatta beszédét: — Az amerikai nép is kezdi érezni a háború terhét, a koreai vérontást, már nem bízik a holnapban és félti azokat, akik a legkedvesebbek számára. Amerika ezetői. mindent elkövettek annak meg- kadályozására, hogy országuk polgárai eljöjjenek a népek békekongresszusára. De mint szeretett elnökünk, Joliot-Curie oly találóan mondotta, az eszmék vízumok nélkül utaznak. Az igazság el fog futni Amerikába is a népek kongresszusáról. Ott is ismeretessé válik majd, hogy nem azért jöttünk össze Becsben, hogy szel­lemi, vagy anyagi kárt okozzunk az ame­rikai népnek, bánéin egyedül azért, hogy elhárítsuk a háborút. Az amerikai nép milliói megtudják, hogy a szovjet nép tem kívánja sem földjeiket, sem gazdag­ságukat, sem szövetségeseik földjét, hogy szovjet nép nem áskálódik az „ameri­kai életforma“ ellen és hogy kész béké­ben élni bármilyen Amerikával, bárkit is álasszon meg elnökéül, bármilyen is le­ven az a rendszer, amely neki tetszik cs bármilyen legyen is számára az emberi lét eszményképe. Amerika népe előbb, agy utóbb kikerül elszigeteltségéből és felszabadul az alól -a kegyetlen lidérc­nyomás alól, amely egyeseket közüle nagyzási hóborttal, másokat üldöztetés: mániával fertőz meg. Az amerikai nép boldogsága cs a világ minden népének boldogsága érdekében azt kívánom, hogy ez előbb cs ne utóbb következzek be. Európa népeinek kötelességei vannak múltjukkal szemben, épp úgy, mint jövő­jükkel szemben. Őseik teremtették azo­kat az államokat, amelyek — legyenek bár kicsinyek, vagy nagyok területükre nézve, de valamennyien nagyók, mert a nemzeti géniuszt fejezik ki — éppen azzal gazdagították az emberi kultúrát, hogy Párizst franciák építették fel, hogy Goethe német volt és hogy lehetetlen cl- álasztani Cervantes! a spanyol lélektől. Mindenki, aki értékeli az emberi szel­lem változatosságát és gazdagságát, öröm­mel látja azt, hogy Latin-Amerika népei, amelyek létrehozták a maya és azték civilizációknak s az ibér-félszigeti kul­túrának csodálatos ötvözetét s amelyek bátran haladnak tovább a megkezdett úton, az Egyesült Államok faji politiká­jával a fajok egyenjogúságát, Broadway és Hollywood neonfényeivel nagyszerű nemzeti művészetüket, a dollár kultuszá­val pedig Brazília, Chile, Argentina és Mexiko egyszerű embereinek hősies mun­káját állítják szembe. A népek békekongresszusa olyan idő­pontban ül össze, amelyet joggal nevez­hetünk egy nagy fordulópont pillanatá­nak. Amerika vezetői kezdik megérteni, mennyire irreálisak világuralmi álmaik. Ez év során sok minden megváltozott a világon. Éppen ezért bécsi kongresszusunk nem a béke híveinek kongresszusa, hanem sokkal szélesebbkörü gyüleke­zet: a népek kongresszusa. Igen, a béke hívei ma mér nem egy pártot, nem egy eszmeáramlatot és nem egy mozgalmat jelentenek, hanem magu­kat a népeket. A szovjet küldöttség nevében azt ja­vasolom a kongresszusnak — mondotta beszéde végén Ilja Erenburg —, hogy erősítse meg minden népnek a nemzeti függetlenséghez való elidegeníthetetlen jogát, azt a jogot, hogy a maga módján élhessen, anélkül, hogy alávetné magát idegen parancsoknak. A belga vagy dán, a guatemalai vagy iráni életmód ponto­san ugyanazt a megbecsülést érdemli, mint az amerikai életmód. A különböző­képpen gondolkodó népek kölcsönösen segíthetik egymást, kicserélhetik könyvei­ket és felfedezéseiket, nyersanyagaikat cs termékeiket, de hogy ez megtörténhessen, feltétlenül tiszteletben kell tartani a köl­csönösség elvét cs el kell fogadni minden szuverén állam egyenlőségét. Azzal kell biztosítani valamennyi nemzet biztonságát, hogy a nagy­hatalmak egyezményt kötnek egy­mással, hogy feloszlatják a különböző támadó tömböket, hogy érvényre Jut­tatják a békés szerződéseket, a ba­rátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményeket és hogy az ENSZ visszatér azokhoz az elvekhez, amelyek létrehozásának alapját alkották. Van egy régi és bölcs francia mondás: „A szénégető úr, a saját portáján." Hadd fejezzem be felszólalásomat c sza­vakkal : „Éljen a szénégető, aki úr a saját portáján!" KODÁLY ZOLTÁN 70 ÉVES Íves Farge beszéde Becs (MTI) Yves Farge beszéde elején rámutatott arra, hogy a világ nélkülözi a biztonságot. Ez a tény valamennyi népre veszedelmes. A koreai, a vietnami és a malájföldi há­borúk azzal fenyegetnek, hogy a háború általánossá yálik, vagy kiterjed. Olyan helyzet alakult ki, amely hábo­rút idézhet elő nemcsak a népek meg­kérdezése nélkül, hanem anélkül, hogy a kormányokat és az alkotmányos szerve­ket értesítenék és igény bevennék. Bizonyos területeknek külföldi hadsere- jek által történő megszállása cs repülő­támaszpontok létesítése ezeken a terüle­teken, az illető országokat egy olyan kor­mány elhatározásainak kénye-kedvére szolgáltatja ki, amelynek székhelye sok­ezer kilométernyire van ezektől a támasz­pontoktól és repülőterektől. Hogyan lehetünk úrrá ezen a rendkívül veszélyes helyzeten? Ila saját hazám példáját veszem, meg kell állapítanom, hogy az atlanti szerző­dést, mint a védelem eszközét emlegetik, amely — mint állítják — biztosítja el­határozási jogunkat. A szerződés aláírása után külföldi támaszpontokat létesítettek országunk területén, nemzetgyűlésünk vé­leményét nem kérték ki, sőt még csak nem is értesítették e nemzeti szuvereni­tásunk elleni támadásokról: a támasz­pontok hálózatát kiterjesztették a tenge­rentúli területekre is, ahol az uralkodót például a marokkói szultánt — e határozatról mégcsak nem is értesítették. Szuverenitásunk eszközeit támadják, intézményeinket pedig megfosztják elhatározási joguktólf — hangsúlyozta Yves Farge. A nemzeti függetlenséget meg kell védeni minden fenyegetéssel szemben és valahányszor fenyegetik, meg is védjük bárkivel szemben. Meg kelj állapítanunk, hogy az atlanti szerződés, a csendesóceáni szerződés és a latinamerikai országokkal kötött két­oldali szerződések kezdeményezéséért az Egyesült Államok kormányának kell viselnie a felelősséget. Yves Farge ezután az ENSZ helyzetét vizsgálta. Az Egyesült Államok zászlaja alatt folytatják harmincadik hónapja a koreai háborút, e szép cs bátor ország területén próbálják ki a nemzetközi megállapodásbk értelmében eltiltott új tömegpusztító fegyvereket. Az a csalárd biztonsági indítvány, amelyet már lelepleztem, odavezetett, hogy az ENSZ a „teke“ jelszavával támogatja cs fedezi a legszörnyűbb háborút, amelyet a világ valaha is ismert. Sokan vagyunk itt olyan országok kül döttei, amelyeknek kormányai támogatást nyújtanak a béke védelmének eme külö­nös felfogásához és részt vesznek az el­pusztított és felperzselt föld szégyenletes vállalkozásában. „Az Önök függetlensége a mi függet­lenségünk is“ -— a lengyel hazafiaknak ezt a felhívását szeretném bővebben kö­rülírni: ezt kell hangoztatni, amikor Vietnamról beszélünk, ahol olyan háború folyik, amelyet már csaknem az egész francia nép elítélt. Csak a vietnami nép és nemzet jogos rdekeinck lojális elismerése lehet a fegyverszünetet követő tárgyalás alapja és mi a fegyverszünet azonnali meg­kötését követeljük. Meg kell itt mondanom: Szenvedünk a vietnami háborútól, kegyetlenül még- érezzük e testvérháború terheit. Küldött­ségünkben vannak professzorok, akik ifjú vietnamiakat tanítottak és akik feljogo­sítva érezték magukat, hogy beavassák ezeket a fiatalokat a humanizmustól át­itatott francia örökségbe. Ezek a profesz- szorok azon a véleményen vannak, hogy az elképzelhető leggonoszabb dolog mégiscsak a szellem elárulása. Bár Franciaországot megcsalják, Franciaországot félrevezetik: vietnami barátaink, bízzatok a francia népben, a francia nép méltó akar maradni és méltó is marad nagy hagyományai­hoz. Az atlanti rendszer Európában a biz­tonság teljes hiányát hozta magával. Ez a meghatározás érvényes mindazokra a kontinensekre, ahol hasonló rendszer léte­zik. Minden ország biztonsága a függet­lenség elnyerésére irányuló akaratától függ és e biztonság alapelemei: a folya­matban lévő háborúk megszüntetése, le­mondás Nyugat-Németország és Japán felfegyverzéséről és az öt nagyhatalom közötti tárgyalás, — fejezte be beszédét Yves Farge. ÉRTESÍTÉS A Miskolci Gépkocsiközlckedési Vállalat igazgatósága értesíti Miskolc dolgozóit, hogy a Tiszai p. u.-Diósgyőr tanácsház. va­lamint a Tiszai p. u.—Ságvári-telep közölt közlekedő járatok útvonala, 1953. decem­ber 17-én reggel üzemkezdéstől az aláb­biak szerint változik: Tiszai p. u. Vörösmarty u., Malinovszkij u., Bajcsy-Zsilinszky,- Szécltenyi u.. Hu­nyadi u.. Névtelen utcán keresztül Diós­győr irányában. Ugyanúgy vissza. Az új útvonalon az alábbi megállókat létesítet­tük: Tiszai pu. Vasúti sorompó, Mali- novszky ut és Vörösmarty utcai kereszte­ződés. SZTK rendelő. Ady-hid, Forgó­híd. Városháztér. Névlcian utca, a Hu­nyadi u. és a Petőfi utcákat összekötő keresztutcánál» a Városháztér felé eső ol­dalán mindkét irányban. Ugyanezek a megállók visszafelé. A Szirmai—Perecest és Lillafüredi já­ratok útvonala és megállóhelyei változat­lanok. KEDDEN töltötte be hetvenedik élet évét zenei életünk büszkesége, kima gasló alakja, Ko dály Zoltán két szeres Kossuth.di jas zeneszerzőnk Ezen a napon me leg szeretettel-for dúlt feléje egész országunk népe az a nép, melytől tanult, s melyet ő tanított és tanít ma is, szabadon boldogan énekelni 1882 december 16-án születet Kecskeméten. Ga lántán járt elem iskolába, Nagy, szombaton végezt cl a középiskolát 1900-ban került Budapestre, ahol a Zeneakadémiára iratkozott be zene. szerzői szakra. Ugyanakkor a tudó. mány e gyeiéin re is beiratkozott: nép. költészettel, népzenével kezdett fog. lalkozni. Ez volt életének legnagyobb jelentőségű fordulata. Élete ettől kezdve elválaszthatatlanul eggyéfor. rótt a magyar népzene, s ami ezzel egyet jelent — a magyar nép ügye. vei. A MÁGYAR NÉP gazdag dal. lamkincsének, fejlett énekkulturá. jártak voltak előtte is kuta­tói. Voltak ha kevesen is — olyan zeneszerzőink, minit Liszt, Er. kel, akik müveikben is felhasználták ezt a kincset. De a ferenejózsefi kor Magyarországa nem sokat törődött a magyar nép zenéjével. Legfeljebb csak a silány, vásári cigánymuzsi. kát tekintette „népzenének." Kodály nagy társával és barátjá. val, Bartók Bélával együtt más útra tért. Felkutatta és megtalálta a pa. rasztság ajkán fennmaradt ősi daL lantokat, melyek még népünk múlt. jának emlékeit őrizték. Tudományo. san rendszerezte a magyar népdalo. kát, népzenét, felhasználta népünk dallamkincsét müveiben, s ezzel megteremtette azt a valóban ma. gyár zenét, amely netm külsőségek­ben „magyarosodét!“, hanem kifejő, zöjévé vált egész népünk életének, örömének, bánatának. 1905-lben indult el első népdal, gyűjtő útjára és a következő évek. ben megszületett müvei hűen tükrö. zik azt, hogy számára a legfonto. sabb, legdöntőbb cél a magyar nem. zeti kultúra megújítása, a magyar népzene megteremtése. Egymásután születnek meg vonósmüvei, zenekari dalai, melyek mély realizmussal feje. zik ki alkotó fantáziájának a néppel való szoros eggyéforrottságát. Mély érzelmek, nagyszerű szenvedély, ha. zafiság tükröződnek müveiben. Né. piink egész történelme, a harcok és a szenvedések, a győzelmek és buká­sok hangja szólal meg nagyszerű kórusmüveiben. De megmutatják ezek az alkotások azt is, hogy szer. zöjük szembeáll azzal a fojtó légkörű embertelen korszakkal, melyben al. kotnia kell. Fel akarja szabadítani a magyar nép zenéjét, meg akarja te. remteni a népi gyökerekből ujjászü letö nemzeti kultúra útját, a magyar nemzet egységét. Ez azonban Ferenc József és Horthy Miklós Magyaror. szágán nem sikerülhetett neki. Bár müvei hamar meghozzák számára a világhírt, a hivatalos Magyarország vezető zenei körei idegenkedve, el. lenségesen fogadják. Minden Kodály, mü bemutatása nagy harcokat idéz fel. Csak akkor Ismerték el igazán művészetét, amikor Magyarországon is a nép lett a hatalom bír. tokosat a Tanácsköztársaság idején a Zeneakadémia aligazgatójává ne­vezik ki. De a Tanácsköztársaság bukása után ismét nehéz harcok várnak Ko­dályra. 1923-ban sikerül végre győzel­met aratnia. Ekkor mutatják be egyik legnagyobb művét: a „PMalmus Hun- garicus’’-t. A XVI. századi prédikátor költő Kecskeméti Végit Mihály fohász­kodásait. az elnyomókra szórt átkait szólaltatja meg nagyszerű erővel, drá­mai kifejezéssel. ETTŐL KEZDVE már nem lehet ellagadni Kodály nagy művészetét. — Egymás után szü­letnek kimagasló alkotásai: a ,,Hári János”, a magyar népdal első méltó operai feldolgozá­sa, a ,,Székely fo­lt ó”, a „Marosseéki táncok”, n „Galán- tai táncok“ és nagyszerű kórus­művei, köztük a forradalmi hangú „Felszállott a pá­va’’. Ezek a művek mind Kodály tuda­tos szemléletét tükrözik, mely har­cot hirdet az em­bertelenség ellen. Harcot hirdet a rettenetes sorban élő magyar nép felszabadulásáért. Kodály nem látja világosan a ki­bontakozás útját. Nem tudja ekkor még, hogy mi lesz az az erő, mely meghozza a várt szabadságot. Nem tudja, hogy egyedül a munkásosztály teremtheti meg az új magyar kultú­rát. De bizalommal és szeretettel for­dul a munkások felé. Munkáskórusok­nak jrja legnagyszerűbb énekkari mű­veit, a „Fclscáílott a. pávd"-t, a ..Fu­rád i nótákatMűveiben a magyar nép forradalmi szenvedélyét, vágyát szólaltatja meg, páratlan erővel. A magyar kóruskultúra újjászüle­tésében különösen döntő Kodály Zol­tán munkássága. Gyermek- és vegyes­kari művei, nagyszerű férfi és női karai világméretekben is egyedülál­lóak, útmutatók. A magyar népdal gazdag Urai érzelmei, forró szenve­délye elemi erővel tör fel ezekből a55 alkotásokból. Legnagyobb költőink­nek: Berzsenyinek, Csokonainak, Köl- cseynek. Vörösmartynak, Petőfinek verseire" írt kórusműveiböl népünk történelmének a magyar nép szabad­ságvágya, évszázados harca szólal meg. De nagyjelentőségű Kodály mun­kássága az új magyar zenepedagógia megteremtésében is. Ő alapította meg az egységes zenei nevelés rendszeréti mely már az általános iskolábau n dal, a zene, a népi kultúra szereteté- re és ismeretére tanítja meg a gyer­mekeket, emellett komoly zenei tu­dással fegyverzi fel őket. A népi gyer­mekdalok feldolgozásában megszólal­tatja a gyermeki lelket. A „Vün- kösdöTo', a „Lengyel László“, a „Villő” mutatják ezt legtisztábban. Nemcsak a gyermekeket, a felnőtteket is neveli kórusaival és" egész zene­szerzőnemzedék nőtt fel az ő irányí­tása alatt. NÉPÜNK FELSZAB ADULAS A Kodály Zoltán munkássága számára is meghozta a felszabadulást, az elis­merést. Az a harc, melyet ő kezdett meg a sekélyes, fölszínes, kozmopolita zene éllen, ma egész kulturális éle­tünk harcává lett. És a felszabadulás hozta meg azt, amiért Kodály annyit harcolt, ami után annyira vágyódott: népünk szabad, boldog é'etét, pz új egyetemes magyar kultúra megterem­tését. Ez a szabad, boldog élet ihlette meg Kodály Zoltánt nagyszerű új müvé­nek: a „Kállai kettős’’-nek megírá­sára. mely meleg szeretettel, boldog reménységgel mutatja népünk hősies­ségét, s az új élet ragyogó őrömét ifi. Kodály világosan látta, hogy né­pünk harcai a szabadságért, a függ«t- ienségárt most jutottak győzelemre. Ezért harcol ma is minden erejével a békéért. „Ezt a munkát folytatni akar­juk. Ennek lehetőségét védeni kell. Ezért nem lehet más választásunk, mint minden evőnkkel a béke ügyét szolgálni, még áldozatok árán is. — Kincs az az áldozat, amit gyönyörű­nek elképzelt, szabad jövőnk meg nem érdemel* — írta a felszabadulás titán megjelent egyik művében. Ezért har­col ma ís tettekkel, zenei alkotásokkal a békéért. A magyar nép stzívébe zárta Ko­dály Zoltánt, Kodály nagyszerű mun­káit. Ezért fordult születésnapján me­leg szeretettel feléje minden dolgozó, megköszönni sok szép művét, ezért kí­vánja, hogy még sok éven át dolgoz­zék az új' magyar kultúra megterem­téséért. Értesítjük vevőinket, hogy a miskolci vegyianyag nagykoros, kedelmi vállalat miskolci l'iókte. lepe december 29, 30, 31.én lel. tarozás miatt zárva tart. Kitűnően sikerült a diósgyőri 180 tonnás kemence buktató-próbáin A diósgyőri 180 tonnás buktatható Martin kemence építőinek lelkes munkája eredményeként csütörtökön délelőtt megtartották az óriáske. mencö buktató.próbáját. Feszült érdeklődéssel várta ezt a percet az cpit. kezes valamennyi dolgozója. e* A 370 tonnányi súlyú óriáskemence vasszerkezete a mechanikus be. rendezés segítségével a fogaskerék áttételekkel meghajtott fogasléce. ken biztosan mozdult meg. A bölcsökön nyugvó üres kemencét a próba során néhányszor megbuktatták. A próbák jól sikerültek. A kora dél. utáni órákban ismét munkához láttak a kemence belső területét falazó kőművesek, s hozzákezdtek a kemencefenék tűzálló téglával történő búr, kolásához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents