Észak-Magyarország, 1952. december (9. évfolyam, 282-304. szám)

1952-12-03 / 283. szám

Szerda, 1952. december 3. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 JÓZSEF ATTILA 1937 decem­berének egyik ködös reggelén hallottam a hírt: meghalt József Attila. Megrendített halá­lának híre. De amit akkor éreztem, az inkább meleg emberi részvét volt. Tudtam róla, hogy nagytehetségü költő, de akkor, azon a nyomasztó hangulatú, végzetterhes decemberi napon nem a nagy költőt gyá­szoltam, hanem az ifjan elhullt embert könnyeztem meg. Nyurga, kopottruhájú, mindig éhes kiskamaszként ismertem meg egy nyáron: 1918 nyarán. A négyszáz- íves lfabsburg-clnyomás utolsó hónapjait éltük s az utolsó Habshurg-császárnak, IV. Károlynak azt javasolták tanácsadói, hogy valami koncot kell vetni a kivérzett magyar népnek. Egy nyaraítatási raczgal- i at indítottak s néhányszáz gyereket el­vittek nyaralni az Adriai-tenger partjára, Abbáziába. Le is vitték a kiéhezett pesti gyerekeket —■ köztük a tizenháromeszten- tió’s Józcef Attilát is —, de, amint az már történni szokott, olyankor, ha az urak jót/kenykodnak, a nyarzlíst-tási ak* colra szánt pénz kézen-közön elveszett a n ragy'ogó tengerparton egy hónapig ti-, ette az éhkoppot az összécsődített, sok fi.es gyerek s itta a esupaviz-kakaót, a k.ionai élelmiszerraktárak szemetes hom­bárjaiból összesepert zsizsikes lencsét, többórai főzés után is kemény, összezsu­gorodott sárgaborsót. Ott láttam először sovány, ek“s kis arcát, ahogy nyütt tri­kójában állt a tenger partján, összefont karokkal. Azután is összeakadtam vele sokszor, egy ideig egy vidéken is laktunk, a pro'etárlakta budapesti IX. körűiéibe». Aztán elvesztettem a szemem elől a csak akkor gondoltain rá újra, mikor merész­hangú, különös Versek alatt olvastam különös nevét: József Attila. Egyetemi hallgató koromban öcszeakadtunk a pesti egyetem bölcsészeti karának folyosóján: akkor már ófteágoehirű költő volt s egy­ben Tossehiuü, gyanús figura, akit „el­tanácsoltak" a szegedi egyetemről, aki ellen sajtóperek folytak. Aztán pesti kávéházak! >n, szerkesztőségekben okád­tam vele össze. Kubája mindegyre nyüt* rebben lötyögött csontig-soványodott, karcsú alakján, szeme mind mélyebbre esett 1*, ajka mind vékonyabb, vértele- jn.hb volt. mint a betegeké és éhezőké. Mikor a halála hire elért, nem a költőre gondoltam, nem a magyar irodalom nagy vesztesége fájt, hanem a beteg s annyi nyomorúságot látott proletárfiúra gondol­tam, aki íme meghalt anélkül, hogy valaha megismerte volna a gondtalan élet boldogságát. korai halálát s dehogy sejtet­tem, hogy valaha egy ország fogja gyász' ünneppel megülni halála fordulóját! De­hogy sejtettem, hogy valaha egy boldog, szabad világban, ha visszagondolunk a rabság, az elnyomatás, a nélkülözés évéire, először ő fog fsziinkbe jutni, aki nem tudott beletörődni a dolgozó ember nyo­morúságába és megaláztatásaiba, aki holtáig lázadt az urak gaz világa ellen- A kortárs rövidlátásával néztem rá s ha vudtam is, hogy kitűnő költő, hogy különb minden kortársánál, még sem .láttam akkorának, amekkorára megnőtt i vsáig, korai halála óta. Ma sem tudom feledni sovány orcáját, égő két szeme fényét, kedves, játékos Mosolyát, heves vitákban felcsattanó hangját, csüggedt komorságát, de ha trneghato-ttan emlékezem is rá, ma már nem az én ismerősömet látom lton ne, hanem a nagy magyar költőt, a proleta­riátus első nagy magyar költőjét, a kom­munista költőt, kinek szobra c-tt áll Petőfi, Ady szoboralakja mellett s ott Jog állni a hálás emberiség emlékezeté­ben mindenkor. Személyes emlékezete el­múlik a mi életünkkel, de a forradalmi p rófétái költő emléke immár halhatatlan. József Attilát a proletariátus adta a magyar irodalomnak. József Attilát az imperialista háború és a proletárforra­dalom korának levegőjében a párt nevelte és irányította s a magyar reakció, a hazánkat elöntő fasiszta föltelem kergette halálba. Ha visszagondolunk az elnyoma­tás szégyenteljes éveire, az ő proletár­on,tudata, proletár-hűsége, forradalmi bátorsága, kommunista elvszilárdsága a legnagyobb büszkeségünk, ha üfötticsepp hull mai szabad életünk örömpoharába, akkor azt gyászoljuk, hogy nem érhette inog szabad világunkat épperi ő, ki az elnyomás börtönében az igazi, a mai Sza­badságról álmodott. Álmodhatótt-e másról? Lehetett-ő más, mint kommunista költő? a dolgozó magyar nép mélysége ve­tette föl a költészet ormára. Kommunista volt, friert egyszerre volt minden halidó erő képviselője az elnyomatás korában- József Attila a proletariátus, a munkás- osztály fia volt: egy szappangyári mun­kás fiaként látta meg a napvilágot. Apja sorsa híven tükrözte a magyar munkás­osztály sorsát: sovány bér, aktív részvétel a Munkásmozgalomban, szt rá j kit arcok, komisz rendőri üldözés, nélkülözés, ez volt általunk ismert élete. Aztán nem bírta tovább, kivándorolt s elnyelte őt, mint annyi millió magyar munkást ez imperialista Amerika, "a „sárga pokol“. Az árvánmaradt családban csak halvá­nyuló emléke maradt meg s néhány munkásmozgalmi dal emléke, amit apjuk létSBl Atillát I | MggkSnnvazlem | tizenöt esztendeje. (Hálájának 15. évfordulójára) — sztrájkok jdején — éhező barátaival énekelt. József Attila a szegényparasztság fia volt. Anyja, l’őcze Borosa, szabadszállási szegényparaszt családból származott. A paraszti szegénység sodorta Pestre, a földnélküli nyomorúság kergette cseléd­sorba. Férjes asszonyként, félözvegyként, takarítással, mosással kereste sovány kenyerét s boldog volt, ha az urak asz­taláról a maradékot hazahozhatta három gyermekének. A liátgörnyesztő mosás, a mosókonyhák redves levegője hamar meg­ette egészségét s még fiatal asszony volt, mikor sírbahervadt, árván hagyva gyer­mekeit. József Attila a haladó értelmiség sor­súban is osztozott. Gyermekkora, ifjú évei nyomorúsága sem tudta megfékezni ohllatatlan tudásvágyát. Azt irta önélet­rajzában gyermekkoráról: „Kilencéves ltoromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorsunk. Kivettem részemet az üzletek elölt való álldogálás- bál — volt úgv, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzcm előtt vára­kozó sorba cs reggel, félnyolckor, mikor már sorrakerültcm volna, jelentették ki az orrom elölt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogy tudtam. Vizet árultam a Világ-moziban. Fát és szenet loptam a ferencvárosi pályaudvar­ról, hogy legyen fütenivalónk. Színes papírforgúknt csináltam és árusítottam á jobbsorban élő gyerekeknek. Kosarat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokok­ban,..“ Igv tanult, így Volt mindig, mindenütt niintadiák. így lett nágyttiü" veltíégü, riagyiudású ifjú férfi s így öl­tözött az értelmiség sorsában: nagy tudá­sával nyelhette az éhkoppot, amíg a pro­tekciós buták érvényesültek, ő állás-árt kilincselt —* hiába. Horthy Magyarországa külföldön fényes diákotthonokat rende­zett be az úri fiúk számára. Becsben is volt egv ilyen kollégium. Olt tanultak a méltóságos urak fiai. József At till obben a kollégiumban szobainas volt, takarításért ott lakhatott s még hálásnak is kellett lennie a kegyért. . .! így képviselte 5 a munkásosztályt, a sfcegé'ítypatasziságot és haladó értelmisé­get, egyszerre, egyszemélybcri. Minden el­nyomott osztály, mindéh kisemmizett ember keserűsége ott égett a szívében. Isfteiett-e mi,ri Lehetett-a más, mint az egész dolgozó magyar nép költője? József Attila a párt neveltje volt. 1925'Iien, húszéves kofában megismer­kedik Bakost Mátyással. Sógoránál bujkál egy ideig az illegalitásban dolgozó Rákosi Mátyás és fölfigyel a tehetséges fiatal fiúra, beszélget vele, tanitgatja, ráirá­nyítja szentét a marxizmus—leninizmUs igazságára. Egy új világ nyílik meg a fia­tal költő előtt, rajongással csügg Rákosi elvtárs emberségén, okosságán, mély mű­veltségén, széleskörű emberismeretén s hősiességével, nyugalmával, mindig mo­solygó derűjével elbűvöli. Hatása Rákosi elvtárs elfogatása után sem szűnik meg. Becsben, Párisban is követi Rákosi elvtárs tanácsait. A marxizmus—leninizmtts klasszikusait olvassa. Franciaországban közelkefül a kommunista mozgalomhoz, — Rákosi elvtárs a börtönből is utána- xtyúl is a francia elvtársak figyelmébe ajánlja. Itthon már természetes neki, hogy a pártot keresi. Az illegalitásban küzdő párt elfogadja aktívájának, majd párttag lesz és a párt sajtójának lelkes hiúnkatáraa. Szemináriumokat tart. röfl- iratokat, tömcgdalokat ír, sznvalókóruso- kat szervez. Ismerik őt az illegális talál­kozóhelyeken, az óbudai római parton, a Hármashatárhegy tisztásain, a cölöpszigc- ten: nemcsak agitál, hanem verseket olvas n pártmunkásoknak s azok elbűvölve hallgatják, hogy eleveníti meg Csokonai édes szavát, Petőfi tüzet, Ády komor átkait: soha nem hallottam olyan szép versmondást, mint az övé volt. Egy kis szektáns csoport kizárja a pártból, de a kommunista mozgalomból, kommunista meggyőződéséből nem lehet kizárni soha! Horváth Márton elvtárs azt írta: „A párttal megszakadt a kapcsolata, de a kommunizmussal sem előtte, sem utána: soha! — József Attila a munkásosztály szülötte. De ö maga szokta hangoztatni, hogy nemcsak Pöcze Rnrbóla szülte öt, hanem mint tudatos költőt, a kommu­nista párt is! Anyjának tekintette a pár­tot, mely lehetett egy időben igazság- tálán hozzá, de mégis az anyja volt. Es éppoly kevéssé tudott ti párttól elszakadni, mint anyjától.“ Holtáig a párt irányí­totta lépteit. Lehetett-e más, mint kommunista költő? Mißt boldogabb jövendőnk köl­tője ? 1 Horváth Márton elvtársitól -tudjuk, hogy >,élete végéig kereste a baráti kapcso­latot cs harcának támaszát a kommunis­táknál“. De ha nem tudnék ezt, lehetne-e akkor is kétségünk? Leheteti-e más József Attila, mint a párt költője, mint kommunista költő? Mikor a német fasiszta barbárság elöntötte a világot, mikor a hitleri demagógia azt hirdette, hogy a nemzeti szocializmus az igazi szo­cializmus, József Attila elsőnek írta még hazánkban, hogy a nemzeti szocializmus, a fasizmus, a kapitalisták szövetségese. Iliikor a fasiszták felszították az elnyo- luorodott és megtévesztett emberiségben a söviniszta kapzsiság, a fajgyűlölet állati szenvedélyét, józséf Attila felemelte sza­vát hazánk független szabadsága érdeké­ben — „Hogy mi ne legyünk német gyarmat“ — írta. Azt az utat követté, amit a pért jelölt ki áz igaz hazafiak Szamára. ,,Kommunista volt József Attila, mert a kommunista párton kívül senki nem fejezte ki olyan mélyen az ellenforradalmi elnyomás lényegét, a munkásság és pa­rasztság helyzetét, mint ö“ — írja Hor­váth elvtárs. „Kommunista volt, mert utolsó lehelletéig velünk egy fronton, de a költészet fegyverével harcolt a munkás­ság ás parasztság felszabadulásáén. Kommunista volt, mert nem ismerte a megalkuvást. Költői fejlődésé együtt fu­tott a párt fejlődésével ... minden el­nyomott osztály összefogásának, a nemzeti ellenállásnak a szószólója leit . .. Kom­munista volt, mert átmeneti vereségekből az eljövendő győzelem fegyvereit ková­csolta ki, az ellenforradalom sötétségében a szocialista jövő fényét csillogtatta meg. Kommunista volt, mert a munkásosztály, a nemzet legnagyobb költője, aki utal mutat nemcsak a sötét múlt szakadéko­kon átvezető ösvényein, hanem eljövendő győzelmes harcainkban is." Halála tizenötödik fordulóján akkor ünnepelhetjük nagyságát igazán, ha ki­nyitjuk versei kincses könyvét és számba- vesszük, mit jelent az, hogy a költészet fegyverével harcolt a munkásság és pa­rasztság felszabadulása rt“, riiit jelent az, hogy „« nemzeti ellenállásnak a szó­szólója len“, ha megvizsgáljuk, hogyan lett József Attila a vereségnek idején a ..jövendő győzelem“ kovácsöl ójá, hogy Júzscí Attila á eZegényparaszt- ság költője volt? Azt jelenti, hogy köl­tészetével szakadatlanul ébreritartotta á munkásosztály éber osztáiyöntudatat, akkor is, mikor éppen ezt az osztilyébér' séget akarták elaltatni az urak. S hogyan tette ezt? Úgy, hogy lazító, eleven kép­ben rajzolta meg, mit várhat a munkás­ság az urak részvététől. (L. Vigasz c. versét.) Mit jelént az, hogy József Attila a szegényparasDtíág költője volt? Azt je­lenti, hogy a paraszti nyo-mOrúságül a maga mezítelenségében mutatta meg. Költőien, a költészet fegyverévé!. Azaz nem mondta el, hogy milyen aljasul zsák­mányolja ki a nagybirtok 4 parasztot, hogy milyen egészségp tisztító munkát végeztét éhbérért, nem lázította a pa­rasztságot. Csak tükröt tartott eLbe, csak azt írta még, milyen áz, mikor a paraszt a csépléa közben megpihen. (L. Éhség c. versét.) Mit jelent az, hogy a nemzeti elléft­állás költője lett? Ez azt jelenti, hogy megmutatta nem­zetinek tömör, rövid példázatban, a spa­nyolországi fasiszta háború idején, hogy á gyávaság nem segít' a fasizmus ellen, hogy a meghunyászkodó éppúgy elvesz a fasiszta háborúkban, de része, az értel­metlen, gyalázatos halál. (L. Egy spanyol földmíves sírverse c. költeményét.) Azt jelenti, hogy a fasiszta fajgyűlölet korában felemelte szavát az együttélő népek testvéri összefogásáért a közös fel­adatokra. <L. A Dunánál c. versét.) Azt jeleníti, hogy tükröt tartott népe elébe s megmutatta, milyen mélyre süly- Iresztette a fasiszta elnyomás hazáját s felemelte magános szavát az ellen, hogy a német fasizmus gyarmati sorba taszít' Soft minket. (Hazám c. verse.) Azt jelenti, hogy a rendorkopók ül­dözte. börtünbevetett kommunisták mellé állt, mert tudta, hogy ők a hazafiak. (A lebukott c. verse.) hogy József Attila az elnyomatás ko­rában Iá ébren tartotta a jövendő győze­lembe vetett hitet? Nem üres szavakat jelent ez, hanem azt, hogy kifejezője lett a proletáremberségnek, a mimkásember -nemes szívét emelte magasra. Ki írt úgy az édesanyjáról, mint ő az Anyám c. költeményben. Ki volt úgy szerelmes, mint ő, ahogy ez „Már két milliárd“ c. verséből kicsen­dül. Ki tudott olyan lágy és édes dalt dúdolni a kedves leánynak, mint ő? Olyan édes, békességéi szerelemmel örülni az életnek, mint ő? (L. Ringató c. ver­sét.) Csakis az, aki olyan kemény szóval tudott a jövendőre mutatni, a Szovjet­unió félé mutatni, mint ő: (SzOciclisták c. verse.) Ma, amikor álmai béleltek, mikor bol­dog és szabad hazában élünk, mikor az élet és a munka nőm kín többé, mikor — míg a szóeializmuit építjük s elgyö- nyörkodve nézzük népünk remek alkotá­sait s máris a kommunizmus közelgő csil­lagára vetjük sz-fnünket, ahogy az Sztá­lin szavaiból, a XIX. kongresszus szavai­ból ragyog felénk. — emlékeztünk rá. kit tizenöt esztendeje a robogó vonat alá ' kergetett egy magános pillanat fáradt keserűsége, de aki holtáig a mi boldog jövendőnkért emelte fel szavát. Azt mondtuk róla, hogy kommunista költő volt. Most, mikor néplink szemében fel­dereng a közelgő kommunizmus nap­világa, gondoljunk rá. Munkás-apák, akik nem kényszerültök kivándorolni, munkás­| [chetett-e más. Mit lelem őz. Mit ieient az, 20 nappal megelőzték tervüket a rudolí'teSepi bányászok A rudolftolepl bányavállalat dol­gozói egész évben Hagy lendülettel liarcolfcik tervük határidő előtti be. fejezéséért, ez a lendület Sztálin elv. társ közelgő születésnapja tiszteleté, re tovább fokozódik. A műszaki vezetés az ürescsilieel. látás biztosításával, a vékony-telepi munkahelyeken a nagyteljesítményű szovjet villamos fúrógépek munkába, állításával scgiíi a bányászokat a terv teljesítésében. A műszaki veze. tök. nkzászok. körletaknászok a munkahelyeken nyújtanak segítséget a bányászoknak. A szakszervezet jól biztosítja a verseny nyilvánosságát. Az egyes almák bejáratánál a ver. sefiytáblák legújabb adatai hirdetik az élenjáró csapatok teljesítményét. A sztahanovisták rendszeresen át. adják munkamódszerüket, ezévben 16 százalékkal csökkent a 100 szá­zalék alatt teljesítők Száma. A jó felvilágosító munka eredményekép. pen csökkent az igazolatlan műszak, mulasztók száma is. Ezév januárja, ban a napi átlagos kimaradás 7—9 volt, novemberben 2-—S. Szinte kivétel nélkül minden dől. gozó résztvesz a Loy.mozgalomban, amelyhez a szállítási dolgozók is csatlakoztak, s októberhez viszonyít, va csaknem 20 százalékkal megjaví. tollák az ürescsllle ellátást. A vasárnapon kint végzett fenn. tartási munkával lehetővé tették, hogy a hét első napjaiban is elérjék a J00 százalékot, elkerüljék a hónap végi „rohammunkát“. A műszaki és fizikai dolgozók szó. ros együttműködésének eredménye­ként a békekongresszus tiszteletére rendezett ünnepi műszakokban a. rn. dolftelcpi vállalat dolgozói két nap alatt 81 vagon szenet termeltek terven felül. December I ,én mór dó. cember 19j tervüket teljesítették. Szép teljesítéssel a cliósgyőriek törtek előre a borsodi kohászok versenyében Az év utolsó hónapjának első nap­ján végre Ismét lendületet kapott a kohászok versenye. Jtégen nem látott szép eredményéit születtek mind a húrom borsodi kohászati tizemben. A diósgyőri kohók 100-5, az ózdiak 100-1 százalékot ériek el hétfőn. Ko­molyabb üzemzavar, nehézség egyik kohóműnél sem fordult élő­A bórsodnádasdl acélmű dolgozói űapl előírásuknak 180.7 százalékra tettek Céget. A diósgyőri Martin-acélmű napi tervét 108.3, az ózdi viszont esaV 00.1 százalékra hajtotta végre. A diósgyőri durvahengermű 107 százalékot, a flnomhetigenriű ezúttal még többet, 113.3 százalékú' teljesí­tett. I-Izén a lőrén js háttérbe szorul­lak az ózdiak. Az ózdi durva hppgfw- do !)0-7, a fiiromhengerdé 110." (utóit* lékot teljesített. Lemaradt a borsód- núűásdi lemezgyár fiengerdéje. »nuÄ-i ézen a napon csupán Hö.5 siAzefé kot ért el. Jobban szervezed munkával harcoljanak a BMT doip?*! a 160 tonnás Kemence határidőre történő felépítéséért! A diósgyőri ISO tonnás marlin- kémence építésénél hétfőn befejezték az E. Bőrös pillér fölümunkálatait és megkezdték a vasszorelést és beto­nozást. Eredményesen folytatták a nyugati kamra füstcsatorna-torkola­ta és az összekötő füstcsatorna föld­munkálatait. A BMT dolgozói a ká­belalagút falainak és födémének be­tonozását végzik. Ugyancsak a BMT dolgozik a lágy- vízvezeték földkiemelésénél. Munká­juk még mindig nem elég Szervezett, emiatt lemaradásuk az ütemtervhez képest kilenc napról tíz napra növe­kedett. Igen Súlyos hiba ez, mert a többi munkát is erősen visszaveti. — Emiatt maradt le a Dimávag •'■év gyár szerelési munkája, a W; dolgozói ugyanis a lehorgonyzó iiofc üregeik nem tisztították ki idő­ién. A kemencéépí-tés alapozási e.ir­kái ban történt lemaradásért az ép' tésvezetőség — elsősorban Durva; László mérnök — felelős, az egyik éjszakai műszakon kellett volna »' végeztetnie a féladatot. A vasszerkezeti csoport Reute. Izidor mérnök tanácsai alapjáé Vs- Váló ég ötletes munkát végez. Igen szép teljesítéseket ért ec K'ss János és Módja Géza csoportja. ve lamint. a Köteles-. Tisemlényi-, Pit-:- tor és a Muszka-brigád­Gépjavítás ps* ros verseny a szelídről és az edelényi gépállomás között Mi, a szendrői gépállomás dolgozói őszi tervünket 130 százalékra teljesí­tettük, ugyanakkor üzemanyagfo- gyasztásUnk 8 százalékkal csökkent. A traktorosok — öt kivételével — túlteljesítették egyéni vállalásukat. Ez nem voíf könnyű feladat, hiszen az esős időjárás megnehezítette mun­kánkat. Eves talajmunka tervünknek 116 százalékban tettünk eleget. Leg­jobb brigádunk, a „Beloiannlsz-bri­gád 200 százalékot ért el őszi terve teljesítéséi ion. Molnár Lajos éves tervét 215, őszi tervét 330, I’au- lóvszkj István évi tervét 130, őszi tervét 258, Gulybán Barna évi tervé* 17S, őszi tervét 251 százalékra, Fi* poly József évi tervét 187, őszi ter­vét 251 százalékra teljesítette. Szá­mos dolgozó teljesítménye volt 150 százalék fölött. Munkánknak nagy lendületet adott a szocialista verseny széleskörű ki­bontakozása. Hatalmas segítséget je­lentett M. A. Bukin elvtárs, a Vélikn- Mahajlovszkl gépállomás Igazgatója munkamódszerének tanulmányozása, amelynek egyik tétele a szocialista verseny kiszélesítése. Ennek alapján hívtuk Versenyre n pütnoki és az ede­lényi gépállomás dolgozóit, A putrioki gépállomás vezp-ősége azonban — úgy Játszik — nem ismeri eléggé a verseny jelentőségét. Meg­hívtuk őket ez edelényi gépállomásra, hogy értékeljük » TCrseny állásút és kicseréljük egymással tapasztalatai* kát, nem tartották érdemesnek, hóm, rész tvegyen ele a megbeszélésen. Pedig lett voinn mit tanulniuk a pntnoki gépállomás dolgozóinak, már cSÄk azért is, mert talajmunka tervüké; november 15-ig mindössze 36 szél*? lókra teljesítették. Gépállomásunk már mos* mCgkezé te az előkészületeket a Jövő évi miit kára. Központi feladatunk a gépek jé kijavítása. A nyári muökák idején kialakult nemes versenyt tovább fej­lesztjük a javítás idejére s verseny­re hívjuk az edelényi gépállomás dol­gozóit. Nagy feladat húrul n gépállomá­sokra a szovjet agrotechnika elter­jesztése terén is. Különösen ott tan sok (Pnnivaló, ahn] úgy gondolkoz­nak, mint a galváesi termeiőszőve*- kezetben. Szászfái elvtárs, a növény- termesztési brigád vezetője azt mond­ta, hogy a korai mélyszántás nem he­lyes, mert „újra kigyomosodiij a fold’*. A tornabarakonyi lormelóesn- porf dolgozói azt a képtelenségei ál­lítják, hogy „a mélyszántással d traktor tönkreteszi a földet*' és ezért, gépi mUnka helyet* tehenekkel szán­tottak. Az ilyen maradi néze'ek el-1 ’»n jót felvilágosító munkával har­colniuk kell gépállomásainknak is. MOLNÁR JÁNOS szendrői srépá’loniás. Budapesten és Balaíonszérszén szobrot smclneb lézsef BttiiÉRftb December 3-án emlékezik meg s magyar nép József Attila halálának 15. évfordulóiéról. Ézalkálómmal Bu­dapesten » Síin. kerületben ARRják fel a prole'ariátus nagy kö*tőiének József AtMlának közéi hárommétere*. bronzszobrát, Beck András ezóbráfö- rnüvt'éZ alkotását. Ugyancsak Szobrot oméinék József At'liána.k Balaton­szárszón. Ezt a szobrot december 7-én leplezik le. anyák, akik nem vagytok többé urak cselédjei, munkás-paraszt «ziih’k, akik tudva-iudjátok, gyereketekre hiába me­reszti fegyvereit az imperialista gazság, kik tlldva-fiidjátok, hegy gyereketekre jobb sor. biztosabb jövendő vár, mint amiről valaha is álmodhatott munkás és paraszt, értelmiségiek, akik tudjátok, helyetek iaunir a szocializmus építői közt, gondoljatok rá. kinek testét saéttéphették a vonat roncsoló kerekei a halatonszárczój téli alkonyaiban, de akinek hitét le­téphette szét semmi. I Bennetek hitt. Szabad, froc'a'' ’--zí BÓKA LÁSZLÓ egyetemi tanár, az irodalomtudomány doktor*

Next

/
Thumbnails
Contents