Észak-Magyarország, 1952. december (9. évfolyam, 282-304. szám)
1952-12-28 / 304. szám
\ astoiap*, 1952. december 28. eSZAKMAGYAROKSZAt; 7 CJ-Aitod őrzött ti tök. js önnycdén suhanva fut az autóbusz Budapest utcáin. A borsodi küldötteket viszi a III. magyar béketalálkozóra. . Egy asszony mellett ülök. Csillogd szemmel nézi Budapest házait, a forgii- trwt, a járókelőket— jtliiych. szép itt minden. Milyen nagy boldogság, hogy én is itt lehetek- A jelszabadulás előtt erről még csak álmodni .-cm mertem. Hiszen akkor én még írni- olvasni se tudtam. Elhallgat. Komoly arcára áruló könny* csepp hull. Érdekelt a sorsa. Ö mondta el az alábbi történetet. Czaimás Józscfné férje diósgyőrvas" ^ gyári dolgozó. Az asszony a ház- tartást intézi. Szalmás Józsefnénak van egy féltve őrlőt t ritka.'Még férjének sem beszélt róla. Gyermekei előtt pedig egyenesen szégyen]!. Nem tud írni-olvasni. Ha hivatalos írás jön, ő szépen átveszi, diiledező ákom-bákom betűivel alá is írja nevét, azután átadja férjének azzal, hogy ő az ember, ő intézkedjék. Pedig, de szeretett volna tudni, írni- olvasni, böngészni az újságokat, a könyökét. Tájékozódni a világ eseményeiről. Amikor hétéves szöszi, kékszemü kis" lánya hosszan elnyújtva betűzte az ábc-s könyvet, gyönyörködve hallgatta. Szíve ujjongott, hogy gyermekében valóra válthatja sóvárgó vágyait. Marikával úem is volt baj. Szorgalmasan tanult. A leánynak éppen ellentéte a fiú. Pista. Nincs az iskolában olyan zajos játék, verekedés, ablakbetörés, aminél ne ő lenne a főkolompos. Felelésnél annál csendesebb. Ilyenkor lapít, húzgálja a nyakát. Ha vége van az órának, újból felharsan vad, indulatos hangja. Egyízben kérte, vegyék fel az úttörők közé. Nem mintha nagyon érdekelte volna az úttörő élet, hanem azért, hogy játszhassak az úttörő csapatban. Kérelmét visszautasították fegyelmezetlen, rossz magatartása miatt. Egyébként jófejű gyerek. Időnkmt jó feleleteket „vág ki“. A gyerek viselkedése nagyon bántja a« apját, méginkább az anyját. Az asszony mindent elkövet, hogy jó útra térítse. Sokat, nagyon sokat töpreng azon, hogyan tudna segíteni rajta, — Mit kellene tenni ezzel a gyerekkel, nem bírok vele, — mondja férjének. Az rámortlul: Olyan mint te. Más rendea asszony szemináriumra jár, hogy tanuljon. Te meg ... No, nem esik messze az alma a fájától. Aa asszonyt szíven, útik ezek a szavak. Fáj, nagyon fáj. Tanácstalan. Nem tndja, mit tegyen. Ezen gondolkozik, amikor a tanácsháza felé haladva összetalálkozik Szántó János pedagógussal. Beszélgetni kezdenek. — Hát bizony, kedvei SzalmásnS, a maga fia nem tartozik a legjobbak közé. Jó a feje, mégsem akar tanulni. Az asszony tehetetlenül széttárj» karját. — fi« minden* megtennék érte. Amit tehettem, meg is tettem. A pedagógus csóválja a fejét. — No azért, még volna tennivaló. A szülőknek segíteniük kell gyermeküket a tanulásban. Úgy, hogy ellenőrzik vájjon megtanulta e a napi leckét. Az asszony nem válaszol. Zavartan búcsúzik. Szomorúan megy haza. Igen. Ezt ő is órai, hogy gyermeke tanulna, ha ő segítené, ellenőrizné. Elkeseredik. Sajog benne a múlt emléke. A szomorú emlékek, híe.rt a műk bűnös, felelős azért, hogy 5 nem tnd írni-olvasni. Yedl 'érlelődik wieg benne. Hát azért is! Harcolni fog gyermekéért, legyen olyan, mint a többi. Tekintetet körüljáratja a szobán. Fia táskáján állapodik meg. Keze kutatóan nyál 'bele. Könyvet húz elő. Arcán az izgalom rózsaszínű tüzet gyújt. Az asztalhoz megy. Kicsit tétovázik, aztán szétnyitja a könyvet, nézi a betűket. Szép világ ragyog mögöttük. Ne iá azt meg kell ismernie. Nehezen, nagyért nehezen megy. Csak ét. elemit járt egykor. Amikor gyermek volt, más volt a világ. A szegénység miatt tgég iskolába sem járhatott. Nyáron a i. Iákat őrizte, tétetfc pedig nem volt cipóié, amiben elmehetén volna. l égre sikerűit egy sort kibetűznie. Kezdi, a másikatz Ebben a pillanatban, lassan kinyílik az ajtó, egy borzas fej jelenik meg. Pistái. Először meghökken, tágranyilt szemmel nézi anyját, ahogy bajlódik a betűkkel. Ajka szélén kis ránc jelenik meg: mosolyog. Néz, néz csodálkozó szemmel. Nem tudja, mit csinál anyja. Lassan előrelép, anyja hála mögé áll. IJgy néz a könydbe. ügyeli anyja bibelndésct. Mennyit kínlódik, pedig milyen egyszerű. Egy ideig vár, aztán nem bírja tovább. Kezét anyja vállára teszi. — Anyám, ezt így ... akarja megmagyarázni. a mondat értelmét. Az anyja megdöbbentőn néz rá. Gyorsan becsukja a könyvet, aztán rá- ■bukik és zokogó sírásban tör ki. A gyermek nem érti. Valami belclcap a szilébe és facsarni kezdi. Ü is elpilyergi magát. Pedig nem érti az egészet. Anyja zokogó, rángatózó vállát nézi. — Érted teszem, érted . .. meg akarok tanulni, hogy téged is taníthassalak. A gyerek csodálkozva bámul rá. — Hát anyám még olvasni se tud? Ettől félt mindig. Ettől a szótól. Attól, hogy elveszti szülői tekintélyét, gyermeke előtt nevetségessé válik. Hiszen gyermeke, aki az-új világ levegőjében él, sohasem fogja megérteni, müych. is volt az a másik világ... De most, ahogy a gy ermek kimondja édes együttérzéssel, már nem fáj többé, hogy titka gyermeke birtokába jutott. Kezét fia fejére teszi, arcát maga felé fordítja. A gyermek nagyon komolyan néz anyjára. — Amikor én olyan voltam mint te, nagyon * szegények voltunk. Anyámnak egyszerre 12 kataj kenyeret kellett leszelnie. Nyolc éves koromban már liba- pásztor voltam egy nagygazdánál. Éppen annyit kerestem, hogy éhen ne halfák. 11 éves koromban már surnmás voltam. A többi gyermek iskolába járt, én meg ott görnyedtem hajnali 4 órától éjfélig az ispán botja alatt. A gyerekben furcsa érzések kavarognak. A meghatottság torkát fojtogatja. — Na és apám, ö nem tanított? Az asszony nemet int fejével. A gyerek elgondolkozik. Jó ötlet jut eszébe, hevesen belemarkol anyja karjába. — Anyám, ügye szeretné tudni miről szól? Anyja rámosolyog, mint felhők közül a nap. Rábólint. — Nagyon! — Készíts nekem ennivalót én meg addig elolvasom, egyszer kétszer. Aztán elmondom mi van benne. Az asszony arcán mosoly fut végig. Hiszen ha ez nem volna csak pillanat nyi fellángolás és máskor is így tenné! Ragyogó szemmel ncs fiára, szíve körül jó meleg van. Tj1 ttől az időtől fogva Szalmás Pistát hiába hívták társai játszani, csodák csodája, nem ment. Amikor hazaért az iskolából, legelőször is elkészítette napi leckéjét, utána szépen elmondta anyjának. Megmutatta neki a számtan dolgozatokat is. A gyerek igen büszke volt arra, hogy anyja tőle tanul. A fiú és anyja titkát csak a kislány sejtette, más senki. Még az apa sem. (í csupán annyit tudott, hogy Pista ma 5-ösre felelt- Pista példakép lett az osztályban. Nem tetszett ez néhány régi barátjának, akiknek bizony, nem ízlett a tanulás. Ugyancsak bántotta őket, hogy Pista elhagyta őket és messze előttük jár. Ez sehogysem tetszett nekik. Nem baj, majd a végére járnak. Itt vajami „zűr" van, mondogatták egymás között. Lépten-ayomon keresték az alkalmat, hogy belekössenek volt barátjukba, hogy kigúnyolják, nevetségessé tegyék. .— Tudjátok mit, — mondta egyszer társainak Horváth Misi — kikémleljük, honnan szerzi Pista ezt a nagy tudást. — Nagyszerű — kelycscltek a többiek — minden lépését megfigyeljük sl ha rájövünk valami disznóságra, akkor, jaj nckil Az egyik délután Zsámbok Jóska volt poszton. Hiáha leskelődött, nem tudott felfedezni semmi gyanúsat. Késő estig ott settenkedett Szalmások lakása körüL Már a lámpát is meggyujtották- Haza akart menni, de hirtelen meglátott valamit. Szalmások lakásával szemben egy magas eperfát. Nosza, gyorsan fel rá. Elhelyezkedett az ágak között és figyelni kezdett. Megvan — kurjantott» el magát. Gyorsan leugrott és barátaiért szaladt. Hamar megjöttek. Zajtalanul másztak fel a fára és hosszú perceken át figyeltek. ‘— Na, mit szóltok hozzá — kérdezte Zsámbok. — Oda a pünkösdi királyság •— nevettek egymásra. Vidám füttyszóval indultak haza. Íj1 z a nap is úgy kezdődött, mint bár-* J melyik más tanítási nap. Szalmás most is kiválóan felelt. Volt barátai, akik kukkot sem tudtak, egymásra vigyorogtak. — Mit neveitek? — kérdezte a nevelő. ' — Szalmás Pistának könnyű tudni, hiszen helyette az anyja készíti el a házi- feladatokat. De nekem senki sem segít! — válaszolt szemtelenül Zsámbok Jóska. Nagy csend ereszkedett a tanteremre. — Ejnye, ejnye Jóska fiam. Ahelyett, hogy saját hibádon juvítanál, más, jó tanulót rágalmazol? — Nem rágalom! -— jön meg a másik kettőnek is a hangja. — Mi is láttuk, hogy Pista helyett anyja számolta ki a feladatot. ' Kézzel-lábbal magyarázlak, bizonygatták igazukat. — Szalmás pajtás, állj fel, mondd a szemükbe, hogy alattomosan rágalmaznak! Döbbenetes mély csend. A: osztálytársak Szalmásra néznék. 0 lassan felemelkedik, nyugodtan végigtekint három volt barátján. — Nem. Nincs igazuk. A feladatot én oldottam rneg egyedül. Szavai után nagy lárma kerekedik. A három. rossz tanuló kivörösödve kéz- zcl-lábbcl magyaráz. — Mit tagadod, láttuk! Így lettél te első a tanulásban. Anyád segítségével! És még ö a mi példaképünk! . A pedagógus is megzavarodik. Nem tudja hirtelen, melyiknek higyjen. — Csendet kérek Azt hiszem leghelyesebb, ha az ügyet a csapattanács elölt tárgyaljuk meg. A favaslatol az áttörök egyhangúlag elfogadják. A p.íjlástanács az jskolában tárgyalta ^ meg az esetet. Az úttörők az ajtó előtt várták nagy izgalommal a döntést. Nem kis dologról van szó! Szalmás Pista, az első tanuló tekintélyéről. Ha valóban kiderül, hogy a feladatokat más végzi el helyette, — oda a tekintélye, oda a tisztelet! Ha pedig kiderül, hogy alaptalanul vádaskodnak, akkor felelősségre keil vonni a vádlókat. Pista változatlanul állítja, hogy a házifeladatot ő maga készítette. Az anyja nem segít neki. — De hiszen hárman is látták, adj magyarázatot. Pista már-már szóra nyitja ajkát, de hirtelen zavarba jön, keményen, dacosan összeharapja ajkát. Nem hajlandó tovább beszélni. Anyjára gondol. Maga előtt látja, amint esténkint leül mellé és nagy erőfeszítéseket tesz, hogy pótolja a múltat, hogy tanuljon tőle, — gyermekétől. Nem, ezt nem lehet, ezt nem szabad elárulni! Nem mondhatja meg soha senkinek, hogy nem az anyja tanítja őt, hanem ő az any' ját. Hiszen megígérte anyjának, hogy ezt soha nem árulja el egyetlen szóval sem. Arca szinte lángbaborul arra a gondolatra, mi lenne, ha ezt elmondaná. Az egész faluban megtudnák és anyja nagyon szé- gyelné. Az asztalra hajolna és éppen olyan szivbemarkolóan zokogna, mint akkor, amikor ő tudta meg titkát. A pajtástanács tagjai felállnak, kivonulnak a teremből, hogy döntsenek. Még- cgyszer visszanéznek az ajtóból. Kissé lesújtóan. Nemsokára visszajönnek. A pajtástanács elnöke ránéz hosszasan. — A tanács úgy döntött, hogy mivel nem viselkedsz úttörőhöz méltóan, nem viselheted az úttörő nyakkendőt. Mély csend áll be, szinte fáj. Vala mennyien Pistára néznek,. Azt várják, hogy megtörik és válaszol. De nem! Makacsul ösSECszorítja száját és csak néz kemény tekintettel. libben a pillanatban felpattan az ajtó. . Egy asszony lep be rajta. Pista anyja. Kicsit zavart.-— Akik kint állnak, nem akarlak betegedni. Azt mondták, itt fontos tanácskozás van. — Igen — mondja az egyik úttörő — Megkérjük Szalmás nénit, várjon kint. — Nem.. Nem várhatok. Tudom, miről van szó. Megmondták a többiek. Ismerem a fiamat — mondja kicsit büszkén és meghatettan. — Ü sohasem fogja elmon' dani az igazat. Hát elmondom én! Valamennyien kíváncsian néznek rá. — Ne higyjenek annak a három fiúnak. Pistának én soha nem segítettem. Ez persze nem is volna baj, de nem is tudom megcsinálni helyette a házi feladatokat, mert . . . nem én tanítom a fiamat, hanem ö engem! Pista kicsit zavartan néz anyjára, ö pedig mosolyogva rá. — Igen, gyerekek. Én a múltban nem tudtam tanulni. Olyan nagy nyomóéban éltünk, hogy nem tanulhattam. Gyermekem már tanulhat. Ö tanít engem is arra, amit sok én cl ezelőtt elmulasztót lant. Ő jó fiú, nagyon jő fiú. Az asszony elhallgat. Elfordul. Csupán azért,' hogy ne lássák a szemében meg' jelenő árulkodó könnycseppet. CSORBA BARNA A Cher-megyei megyefőnök is hozzájárult Henri Mariin szabadonbocsátásához Páris (MTI) A francia dolgozók nagyszabású mozgalma Henri Martin szabadon- bocsátása érdekében újabb jelentős eredményt ért el. Mint ismeretes,, a börtömigazgató már helytadott Henri Martin szabadonbocsátása iránti kérelmének.. A fennálló rendelkezések értelmében szükség ran azon megye prefektusának hozzájárulására is amelyben Henri Martin lakóhelye volt. A nagy tömegmozgalom hatására a Cher-megyei megyefőnök megadta ezt a hozzájárulást. Most a had. ügyminiszter hozzájárulására van még szükség, hogy a francia dolgozók kívánsága teljesüljön cs a bátor hazafi elhagyhassa a börtönt. NEMZETKÖZI SZEMLE Sztálin elvlárs legújabb, történelmi jelentőségű nyilatkozatának ís a béesi kongresszus határozatainak világánál még tisztább képet tudunk alkotni az elmúlt hél külpolitikai eseményeiről. Különösen ájl ez a megállapítás az ENSZ-ben legutóbb lefolyt vitákra. Az ENSZ tiíái Az ENSZ közgyűlés 7. ülésszuka december 22-éu elhatározta, hogy 1903 február 2-1-ig elnapolja üléseit. Ezen a napon utolsó napirendi pon.kéut a szovjet küldöttségnek azt a határozati javaslatát vitatták meg, amely felhívja a közgyűlést: ítélje el az amerikai katonai hatóságoknak a koreai hadifogolytáborokban elkövetett tö- meggyiikosságait. közgyűlés ezt a szovjet javaslatot az amerikai-angol „szavazógép” üzembehelyezésével elvetette. Ha pusztán ezt a bírt olvassuk, nzt hihetnénk, hogy az imperialista ura- ságok elégedett kézdörzsö’.éssel csukták be aktatáskáikat az ENSZ köz- gyiilésterniében és magabiztos, nyugodt léptekkel hagyták el az ENSZ épületét. Az imperialisták sajtójából azonban nem ez derűi ki, — ahogyan egyáltalán nem az elégedettség hangja csendült ki ebből a sajtóból az egész közgyűlési időszak alatt. Az ENSZ „súlyos válságban van’’ — írta néhány liéltel ezelőtt a párisi „Francé Bőim’. Az ENSZ „történelmének legkritikusabb pontjához érkezett’’ — visszhangozta a londoni „Daily Telegraph”. Mi történt? Miért veri úgy félre az imperialista sajió a harangot? A magyarázat egyszerű. Az imperialisták egyre elégedetlenebb« válnak az ENSZ-szel, mivel mind nehezebben és nehezebben tudják ráerőszakolni politikájukat erre a szervezetre. A változásnak ez az iránya már a közgyűlést megelőző időszakban is tapasztalható volt, még nyilvánvalóbbá vált azonban a jelenlegi ülésszakon. Az amerikai-angol blokk a gépies többség segítségével legtöbb esetben még mindig keresztül tudta ugyan hajszolni határozatait az ENSZ-ben, mini azt a koreai kérdés vitája, valamint az uj tagok felvételének kérdésében történt szavazás Is mutatja. Amig azonban az imperialista tömb eljutott ezen az ülésszakon a többséget jelentő szavazásig — és egy-két esetben a többségi szavazásig se — olyan erkölcsi és politikai vesszőfutáson kellett keresztülmennie, amilyenben eddig még nem volt része. Hiába sikerült például az amerikaiaknak számukra kedvező döntést kicsikarni a koreai kérdésben. A. döntést megelőző viták teljes egészében leleplezték az amerikaiak koreai agresszióját. A szovjet küldöttség, más demokratikus országok küldöttségével együtt, a falhoz szorította az amerikai diplomáciát' és vitathatatlan tényekkel bizonyítolta be, hogy az amerikai uralkodóköröknek nem érdeke a koreai háború befejezése. Mindez tnOly benyomást gyakorolt magára az ENSZ közgyűlésére' ás és -nem véletlen, hogy az „US News And World Report’’ című amerikai hetilap, épp az említett vitákkal kapcsolatban kénytelen beismerni, hogy növekvőhon van az Egyesült Államokkal szembeni krilika és hogy a Washington és szövetségesei közötti ellentétek egyre élesebbekké válnak. A többi imperialista államot, így elsősorban 'az olyan gyarmattarló hatalmakat, mint Anglia, Franciaország, Hollandia és Belgium, — pedig „bosz- szantotla” ezen az ülésszakon, hogy nem tudták megakadályozni a délaf- rikai faji elnyomás kérdésének, valamint a marokkói és tuniszi kérdésnek napirendre tűzését. Ez a düh még magasabb fokra hágott, s ezzel egyidöben megsokszorozódtak a kapitalista sajtó dörgedelmei, — amikor a gyarmati hatalmak az igazgatásuk alá tartozó, önkormányzattal nem rendelkező népek jogainak kérdésében sorozatos vereséget szenvedtek a gyámsági tanácsban. Ugyanakkor az arab és ázsiai országok, valamint néhány íatínamerikai ái’nm küldöttsége nagyon sok kérdésben már nem szavazott automatikusan az amerikai javaslatra, hanem olyan javaslatokat terjesztett elő, vagy támogatott, amelyek ellentétesek voltak a7 atlanti tömb háborús terveivel. Vagyis az ENSZ 7. ülésszakának december 22-én zárult első része azt mutatta, hogy a második vb ágháborút követő hatalmas változások, a Szovjetunió tekintélyének, hatalmának óriási arányú megnövekedése, a népi demokráciák létrejötte, a gyarmati és függő országok nemzeti füg getlenségl mozgalmának ereje egyre inkább éreztetni kezdi hatását az ENSZ falain belül Is. Ez az oka annak, hogy a washingtoni, londoni és párisi „ügyintézők“ csak káromió szavakat ludnak találni az eddig folytonosan feldicsért ENSZ működéséi-’. Most, hogy az ENSZ már nem olyan biztos és száz- százalékos eszköz háborús politikájuk kiszolgálására, mint eddig volt, ezek az uraságok fenyegetőzni, zsarolni kezdenek. Egyes imperialista körök már arra célozgatnak, hogy „jobb lenne az ENSZ-t egyszerűen megszüntetni". Jellemző etekintetben a konzervatív „Daily Telegraph” következő megjegyzése: „nem valószínű. hogy Anglia feladata etöljárni az ENSZ felszámolásában-., ha azonban az ENSZ természetes halállal múlna ki, úgy egyikünk sem nagyolt siránkozna fölötte”, Ha e zsaroló és fenyegeiö célzásokat nem is kell teljesen készpénznek vennünk, mindez önmagában is nagyon tanulságos. Az ENSZ-ben lefolyt viták és az imperialista „főnökök” ezzel párhuzamos diilikitörésel arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió békés és alkotó politikája növekvő megértésre és támogatásra talál az egész világon. A francia kormány bukása Az elmúlt hét jelentős eseménye a francia Pinay-kormány lemondása. Plnay kétségtelenül a francia reakció legügyesebb szélhámosai közé tartozik és részben ennek az ügyes szélhámoskodásnak köszönhette, hogy aránylag' sokáig, több mint kilenc hónapig maradhatott kormányon. A reakciós sajtó nagy reklámmal igyekezett „népszerűsíteni’' Pinayt, a náci megszállás idején létesített áruló ,,nemzeti tanács” volt tagját. „Szerencsés Pinaynek" titulálták a jobboldali lapok hasábjain. A francia nép azonban alig néhány hét múlva már más jelzőt adott neki: „nyomor-Vinay’'-’ nek nevezte el. Es Pinay kilenchónapi kormányzása bizonyítja, hogy menynyire rászolgált erre a névre- Az ő miniszterelnökségéhez fűződik — hogy csak néhány példát említsünk _ a hadikiadások amerikai parancsra történt újabb emelése, a megélhetési költségek .további drágulása, a gazdagoknak nyújtott ,,adóamnesztia”, és az ő miniszterelnökségéhez fűződik Duclos és Stil washingtoni utasításra történt letartóztatása, valamint a haladó elemek ellen elrendelt más fasiszta Intézkedések bevezetése. ■Ugyanakkor a Pinay-kormány ha- talmonléte alatt kezdett megmulatkoz ni Franciaországban is az atlanti országok gazdasági élete militarizálásü- nak első komoly „eredménye'1. A francia ipari termelés indexe az 1952 februári 102-ről áprilisra 151-re, május- juniusra 147-re, júliusra 139-re augusztusra pedig 121-re eset! visz- szn. Hasonlókép csökkent az export is, amely az 1951 negyedik negyedének 130.2 milliárd frankjáról 1952 harmadik negyedévre 10G-2 milliárd frankra esett vissza. Mindezzel párhuzamosan a Pinay. kormány működése még válságosabbá tette a fradcia külpolitika amugyls súlyos helyzetét. Az elmúlI hónapok eseményei mind több franciának nyitották fel a szemét és értették meg, hogy a fradcia kormány — az amerikaiak nyugatnémetországi politikájút kiszolgálva — a francia nemzeti érdekek leghitványabb elárulását követte el, — amint az is egyare nyilvánvalóbb ma már a legtöbb francia előtt, hogy a Vietnam; szennyes háború csak tönkreteszi Franciaországot, ugyanakkor, araikor az amerikai „jóbarát” felhasználva Franciaország gyengült helyzetét — kíméletlenül tör a franciák megmaradt piacainak és gyarmatainak elhódítására. Ezek az események és mindenekelőtt a francia pépnek a nemzeti árulás politikájával szemben kifejtett hatalmas ellenállása, vezetett tehá! a kormány bukásához. Minden jel arra mutat, hogy a francia reakció most a fasiszta De G-aulie- val szövetkezve próbál kivezető utal találni eddig! pollUkáiának katasztrófáiig válságából. A Francia Kommunista Párt körül tömörült és egyre jobban tömörülő neanzeli ellenállás megmutatta azonban már erejét a P'- nay-kormány elsöprésével. Ez a nem zetl ellenállás ugyanígy el fog söpörni minden olyan francia kormány^ amely Párisban székelve, a washing ton! háborús uszítok politikáját próbálja a francia népre kényszerben,'
